Përshëndetje! – avagy Üdvözlök mindenkit Albániából!

Elöljáróban csak annyit: a „soha nem gondoltam volna” kategória vagyok.

Ugyanis: a) soha nem gondoltam volna, hogy valaha Albániában fogok élni,  b) soha nem gondoltam volna, hogy valaha is blogírásra adom a fejemet. Nos, ennek lassacskán három éve… Három év folyamatos itt tartózkodás után azt érzem, hogy itt az ideje írni arról, milyen is ez az ország valójában, három olyan ember szemével, akik hosszas vívódás és előmunkálatok után 2011-ben úgy döntöttek, maguk mögött hagyják szülőföldjüket, és egy más, új életet kezdenek a „legbalkánibb” balkáni országban a sasok földjén.

Ez egy kicsi ország. Gyönyörű természeti szépségekkel, érdekes történelmi látnivalókkal, különös kultúrával és mentalitással. A vendéggel, utazóval szemben hihetetlenül barátságos, de igazán közel magához nehezen enged. Megpróbálom majd megvilágítani az okokat is. Mi végigjártuk „az utat”, és mára elmondhatjuk, tiszteletbeli albánok vagyunk. Már elég jól beszéljük a nyelvüket, értjük, mert elfogadtuk a szokásaikat, és tanulunk tőlük, folyamatosan. Annyi, de annyi tévhit kering az emberek között erről az országról! Nem is csoda, hiszen nem értik. Mert nem is érthetik, hiszen első látásra egészen mást mutat magából, mint amilyen valójában. Misztikus és rejtőzködő nép. Hosszú ideig Európa legelzártabb országa volt. Különös és nehéz történelemmel. De ha megpróbálunk a dolgok mögé nézni, és megérteni őket, egészen másképp látjuk őket. És ez az oka annak, hogy még három év után is tudunk rácsodálkozni dolgokra velük kapcsolatban. Mert még mindig vannak titkaik. Én megpróbálok elfogulatlanul, a szubjektivitáson belül objektívan írni arról, milyen is itt az élet? Valójában. Mert mi 2005 óta, mióta először felfedeztük ezt az országot, folyamatosan látjuk, mi is történik itt. Hogyan változik az ország, az emberek. Együtt sírunk – együtt nevetünk velük. Köztük élünk magyarként, de nyitottan és elfogadóan. Remélem, tudok majd érdekes és olvasmányos lenni. Mert a blogírás nagy felelősség. Megteszem, ami tőlem telik. A többi rajtatok, olvasókon múlik.