Érik a szőlő… – főzzünk rakit!

Az albánok (is) szeretik a pálinkát, amit itt raki-nak hívnak. Sőt, szinte csak azt isznak, ugyanis a régi (500 évig tartó) török hódoltság idején a többségük felvette a muszlim hitet. De mindezt csak “adóoptimalizálás céljából”, ugyanis akkoriban a muszlim hitűeknek nem kellett adót fizetniük. :) Mivel a muszlim hitet csak látszatra vették fel, ezért a muszlim szokásokat, pl. az alkoholtilalmat is csak látszatra tartották be. Így aztán a raki-t, mivel áttetsző, vizespohárból isszák, hogy Allah, meg az imám ne lássa, illetve higgye azt, hogy víz van a pohárban. :) A sör meg a bor ugye, könnyen felismerhető, de azért azt is isznak.

Forrás: saját kép

Ilyenkor ősszel a szőlőből nem bort készítenek, hanem inkább raki-t főznek, ez a raki rrushi (szőlőpálinka). Van még a raki kumla vagy kumbulle (szilvapálinka), a raki mani (manaferre – szederpálinka), és a raki thanë (sompálinka). De a legelterjedtebb a szőlőből készült. A raki főzése külön tudomány, és legjobban a nők értenek hozzá. Ők is tapossák, ugyanis itt a szőlődaráló, mint olyan még nincs elterjedve. A nőknek kifinomult érzékük és türelmük van ahhoz, hogy lassan főzzék. A férfiak csak „meózzák”. :) Az albánok nem raknak cukrot a cefrébe, ezért a rendes albán raki-tól senkinek nem fájdul meg másnapra a feje.

Forrás: gramhocom

Itt a lokálokban (nem tévedés, a kocsmákat lokálnak hívják) engedélyezett a házi raki árusítása, így mindenhol más zamatú házi raki-t ihatunk. Van egy falu – Ndroq (ejtsd: Ndroty) a neve -, ahol szőlőnemesítéssel foglalkoznak, aminek ugye a “mellékterméke” maga a szőlő, na ott lehet sokféle igazán jó zamatú rakit inni. :)

A raki rrushi-nak általában két változata ismert, a sima meg a muskotályos. Az albánok a nedűt kortyolva, komótosan isszák, itt ismeretlen az egy húzásra felhajtom dolog.  Egy raki felett sokáig elüldögélnek, beszélgetnek, eszegetnek – általában sajtot, olajbogyót, joghurtszószt, sült paprikát, gjiz-t (túrószerűség) – ezért ez így sokkal kíméletesebb, és nem „vágja fejbe” az embert. Amikor egyszer megkérdeztük az egyik itteni barátunktól, hogy miért isszák lassan kortyolgatva a raki-t, azt válaszolta, hogy azért, mert addig sem kell dolgozni. :) Ez persze csak a vicc része a dolognak, tényleg kíméletesebb így inni. Amikor koccintanak azt mondják: „Gëzuar!” – ami az „Egészségedre” megfelelője, és olyasmit jelent, hogy „Légy vidám, boldog!”

Amikor valaki szeretné meghívni a másikat egy raki-ra, azt mondja neki: „Gyere, igyunk egy kávét!” Lehet, hogy kávé is lesz belőle, de általában raki biztosan. Az itteni muzulmán ismerőseink közül (van egy pár), egy kezünkön meg tudjuk számolni, hányan nem isszák meg a raki-t vallási meggyőződésből. Ők olyankor tényleg kávét isznak, és nem presszó kávét, hanem törököt, mert az kíméletesebb. Nem véletlen, hogy a világon a legegészségesebb a mediterrán konyha!

Íme néhány kép az autentikus albán pálinkafőzésről:

Egy albán barátunk rakifőző berendezése (Forrás: saját kép)

Így készül az albán raki (Forrás: saját kép)

Az agyaggal történő összetapasztás még a férfi feladata, utána veszik át a munkát a nők, majd a végeredményt a férfiak fogyasztják el. A Kruja-i néprajzi múzeumban – ahol találkozhatunk a raki készítés eszközeivel is – ezt mondta a tárlatvezető: a raki-hoz a cefrét két hétig erjesztik, két óra alatt főzik le, és mindössze két perc szükséges az elfogyasztásához.

Gëzuar! :)