Hunyadi János és Szkander bég – avagy a magyar-albán barátság kezdete
Albániában nagyon szeretnek minket magyarokat!
Amikor az albán-magyar barátságról beszélünk, vissza kell kanyarodnunk a történelemben Kasztrióta Györgyig, ismertebb nevén Szkander bég-ig (albánul Skenderbeu).
Kasztrióta György Albánia történelmének legkiemelkedőbb személyisége, nemzeti hős, államalapító. Hazájában a történelem során egyedülálló módon sikerült megteremtenie az összefogást, 54 törzset békített ki egymással, erre utal a zászlaján – ami ma az albán nemzeti lobogó – a kétfejű, ellentétes irányba néző sas is. Az Oszmán Birodalom terjeszkedését sikeresen megállította negyed évszázadon keresztül 1444 és 1468 között. Ő volt Cézár és Napóleon után a harmadik hadvezér, akiről konyakot neveztek el. :) (Magyarországon is lehetett kapni anno.)
A hadvezér harci sisakjára egy hegyi kecske koponyája volt felrögzítve, egyrészt azért, mert ő volt az itteni hegyek ura, másrészt pedig babonából, illetve a sebezhetetlenségének szimbólumaként is, mert az ellenség semelyik csatában nem tudta még ezt sem leütni a fejéről.
Ebben a harcában nem sok szövetségesre számíthatott, gyakorlatilag két szövetségese volt: V. Alfonz aragóniai, nápolyi, szicíliai, valenciai és korzikai király, valamint Hunyadi János. Ő segítette ugyanis Kasztrióta Györgyöt, így nélküle ma nem létezne ilyen ország, hogy Albánia. Az albánok ezért nagyon hálásak nekünk magyaroknak, sokszor, mikor megkérdezik, milyen nemzetiségűek vagyunk, a válasz után két mutatóujjuk összedörzsölésével jelzik, hogy „Janosh Hunyadi – Skenderbeu”, azaz, barátok vagyunk!
Mondjuk, visszafelé már nem működött annyira jól ez a kölcsönös barátság, mert az albánok sem az 1444-es várnai csatába, sem az 1448-as második rigómezei csatába „nem értek oda időben” Hunyadi János megsegítésére, azaz eelkééstek… :(
A ma is látogatható Krujai-vár a Kastrioti család birtokához tartozott, ez volt „Albánia sárkányának” főhadiszállása. A várban található a Nemzeti Múzeum (melyet Enver Hodzsa lánya tervezett), és melyben Szkander bég kardjának és kecskefejes sisakjának kettes számú másolata is fellelhető. Az egyes számú másolat a tiranai Nemzeti Történeti Múzeumban, az eredeti pedig Bécsben, a Kunsthistorisches Museum fegyvertárában van kiállítva, és az osztrákok annak ellenére nem akarják visszaadni, hogy annak idején az Osztrák-Magyar Monarchia az I. világháborúban segítette is Albániát.
Tiranában van elnevezve utca Hunyadi Jánosról, és Krujában a Hunyadi János utcáról nyílik a Hunyadi János tér, ahonnan a vár bejáratához sétálhatunk fel. A Kastrioti-birtokot a 15. század elején olyan erős fellegvárak védték, mint például a Petrele-i, melyre rálátunk a teraszunkról, és amelyet Kasztrióta Mária, azaz Mamica, Kasztrióta György nővére védelmezett
Petrele vára, mint majdnem minden középkori vár itt, étteremnek van kialakítva, a bérlőt, azaz üzemeltetőt irányítja az itteni műemlékvédelmi hatóság, így az állagmegóvás biztosított.
Albánia nemzeti hőse természetesen a mai napig első számú történelmi tananyag, Tirana főterén is az ő lovasszobra látható.
Mi meg – mivel a „zona e Petreles”-ben, azaz Petrele zónában lakunk – ezért ugyanazon olajfák gyümölcsét, illetve olaját esszük, mint annak idején Hunyadi János. :) Merthogy, azok az olajfák, amik Petrele vára alatt találhatók, sok-sok száz évesek, némelyik 1000 évesnél is jóval idősebb!
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!