Amikor egy ország piros-feketébe öltözik
1912. november 28.
Kettős ünnepe az albán nemzetnek.
1443. november 28-án tűzte ki ugyanis Gjergj Kastriot Skënderbeu a kétfejű fekete sasos lobogót Kruja várára.
Forrás: saját kép
Ugyanakkor 1912-ben ugyanezen napon tűzte ki Ismail Qemali Vlora-ban ugyanezt az albán lobogót, jeléül az oszmán-török uralom alól való felszabadulásnak.
Mi magyarok is nagyon jól tudjuk, mit jelent a török uralmát nyögni, az albánoknál ez közel 500 évig tartott. 1501-re Albánia egész területét meghódították az ottománok. Megkezdődött az ország iszlamizálódása. A törökök elől menekülve rengeteg albán hagyta el folyamatosan a hazáját, és telepedett le idegen országban.
Évszázadokig tartó szakadatlan harcok, lázadások, felkelések után Albániának végül sikerült elérnie, hogy 1912. november 28-án kikiáltották az ország függetlenségét és Ismail Qemali vezetésével megalakult az első független albán kormány.
Természetesen ez a dátum Albánia legnagyobb nemzeti ünnepe. 2012-ben a 100 éves függetlenségi évfordulón mi már itt éltünk, és együtt ünnepeltünk az emberekkel.
Már hetekkel a nagy nap előtt lehetett érzékelni, ahogy az albánok készülnek az ünnepre. Egyre több házra, középületre került ki a nemzeti lobogó, egyre több, erre az alkalomra készült logóval ellátott autó szaladgált a városban, a villanyoszlopokra, közfelületekre napról-napra több ünnepi jelkép került, és mindenki izgatott volt.
Forrás: saját kép
Forrás: saját kép
Forrás: saját kép
Minden nagyváros programokkal készült. Mi aznap a fővárosban voltunk, és fantasztikus élményben volt részünk, mert az egész város piros-feketébe öltözött. Az emberek kiözönlöttek az utcára, táncoltak, zenéltek, nézték a fellépő művészeket, és délután pedig egy 500! négyzetméteres gránátalma tortát osztottak szét közöttük.
Forrás: gazeta shqip
Számos külföldi állam képviseltette magát diplomáciai részről, és a magyar miniszterelnök is ellátogatott erre az alkalomra Albániába.
De a szavak helyett beszéljenek a képek.
Tömegek az utcákon:
Forrás: saját kép
Forrás: saját kép
Forrás: saját kép
Forrás: saját kép
Forrás: saját kép
Ismail Qemali, az első független kormány miniszterelnöke:
Forrás: saját kép
A Piramis sem maradhatott ki az ünneplésből:
Forrás: saját kép
A kormányzati épületek és az Opera is nemzeti díszben pompáztak:
Forrás: saját kép
Forrás: saját kép
Forrás: saját kép
Forrás: saját kép
Forrás: saját kép
Forrás: saját kép
Az Ethem-beu mecset tornya:
Forrás: saját kép
Annak ellenére, hogy a török megszállás miatt lett az ország polgárainak nagy része muszlim, az oszmán török elűzése a muszlim többségnek volt köszönhető.
Forrás: saját kép
És a népviselet sem hiányozhatott:
Forrás: saját kép
Még a Taiwan-központ is díszbe öltözött a város közepén:
Forrás: saját kép
A francia club pedig külön erre az alkalomra palackozta az új Beaujolais bort, és hatalmas fogadást rendezett a Sheraton hotelben, ahol az albán miniszterelnöktől kezdve számos politikai és diplomáciai szereplő jelen volt, és aminek mi is részesei lehettünk. Távozáskor pedig minden vendéget egy üveg borral ajándékoztak meg:
Forrás: saját kép
Idén persze kisebb ünneplés van, mert ez nem kerek évforduló, “csak” a 102-ik. :)
Boldog függetlenségi évfordulót Albánia!
Tirana nem lett főváros 1912-ben. Az Vlora volt, aztán Durres és Tiranát csak az 1920-as lushnjai kongresszus tette meg fővárosnak.
Köszönöm a kiigazítást. Bonyolultabb a dolog, valóban a lushnjai kongresszus jelölte Tiranát fővárosnak, de nyitva hagyták a kérdést, és jogilag csak 1925-től lett az. De az igaz, hogy 1912-ben valóban nem volt még főváros. :)
Szia!
Az 1925 valóban nem 1912, de az 1925 is tévedés. :)
A lushnjai kongresszus alkotmányozó nemzetgyűlés, önálló joghatóság volt, amely a fejedelemség, a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság által még 1914-ben kidolgozott alkotmány jogfolytonosságának kimondása, a régenstanács (Këshilli i Lartë), a szenátus és a Delvina-kormány felállítása, stb. mellett nem hagyta nyitva a főváros kérdését sem. Annál is inkább, mert Vilmos óta Durrës volt a főváros, ahol 1920 elején éppen Turhan Përmeti olaszbarát “ideiglenes nemzeti kormánya” székelt, amellyel a lushnjai kongresszuson megjelentek élesen szembehelyezkedtek. 1920. január 31-én hivatalosan is Albánia fővárosává, a Delvina-kormány székhelyévé nyilvánították Tiranát. (Shkodra és Korça is versenyben voltak, de földrajzi elhelyezkedése miatt ez a döntés született, és végül Tirana lett a Delvina-kormány székhelye, az ország fővárosa.)
Az 1925-ös köztársasági átmenet során januárban erővel megszavaztatott zogista alkotmány semmiféle változást nem hozott ebben a tekintetben, csupán megerősítette, hogy az ország fővárosa Tirana.
Forrás: Owen Pearson, Pollo & Puto, Zavalani stb.
Érdekes módon, a kongresszus végén deklaráltak ellenére, amit suba alatt mégis nyitva hagytak Lushnjában, vagy inkább elodázták a döntést, az éppen az államforma kérdése volt. A megjelentek egy része már akkor köztársaságot szeretett volna, de törékeny időszak volt, így jobbnak látták a fejedelemség fenntartását, ugyanakkor a régenstanács egyik, a statútumban nem rögzített feladata az államforma végleges rendezésének politikai előkészítése (népszavazás stb.) volt. A régenstanács aztán ez ügyben nem lépett semmit sem (másbnan sem nagyon), és Zogu vágta át a gordiuszi csomót.
Ezen nem fogunk összeveszni. :)
Én még harmadik verziót is olvastam, de mivel nem vagyok történész, sem Albánia szakértő, ezért nem tudom, hogy mi a teljes igazság. De azt tudni kell, hogy egy csomó mindenben még maguk az albánok sem értenek egyet. Ezzel nap, mint nap szembesülünk. :)
Hidd el, hogy ezek a tények. :) Más verzióról a történelemírás nem tud.
Rendben. Elhiszem. A kisfiunk még csak negyedikes, idén kezdett történelmet tanulni. Úgyhogy még nem tudom, mit tanítanak erről az albán történelem könyvek. Később okosabb leszek. :)
Az 1912-es vlorai nemzetgyűlés, az igen, az egy nagy szürke folt. :D