Karácsony Albániában
Eddigi legemlékezetesebb karácsonyunk Albániában az első volt.
Mivel októberben érkeztünk, ezért alig volt időnk felocsúdni abból, hogy ezentúl egy másik országban fogunk élni, máris eljött a december és vele a karácsony.
Érdekes volt szembesülni azzal, hogy itt is – annak ellenére, hogy az ország lakosságának elvileg 70%-a muszlim – ugyanolyan készülődés folyik az ünnepek előtt, mint Magyarországon. Így aztán nem is volt olyan nagy meglepetés, amikor a főtér mellett elautókázva lefényképeztük Tirana fenyőfáját.
Mivel ebben az országban a vallási tolerancia példaértékű még Európán belül is, ezért nem meglepő, hogy az albán muszlim családok december 6-án felállítják és feldíszítik a karácsonyfát, de a Mikulás itt számukra nem akkor jön, hanem Újévkor. A keresztény családok természetesen a szokásos vallási hagyományokat követik, tehát a katolikusoknak december 25-én van karácsony, és akkor is ajándékoznak, az ortodoxoknak pedig január 6-án, viszont ők is január elsején ajándékoznak, mint a muszlimok. Az iskolai téli szünet is eszerint alakul itt, elkezdődik a katolikus karácsony előtt éppen, és eltart január 6-ig, az ortodox karácsonyig.
A városokat és a házakat ugyanolyan fényárba öltöztetik, mint bármely más országban, így esténként hangulatos kivilágítást kapnak az utcák, épületek.
A bevásárlóközpontokat, boltokat, üzleteket is feldíszítik.
És természetesen a templomokból sem hiányozhat a Betlehemi-jászol, mi akkor 2011-ben éppen a Szent Pál székesegyházban jártunk, így az ottani Betlehemet örökítettük meg.
Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy Szent Pál anno innen Durres mellől írta a a leveleinek jó részét, többek között a korinthusiakhoz írt leveleit, ezért itt minden ami katolikus az vagy Szent Pálról vagy Teréz anyáról szól. :)
Nekünk ez az első karácsonyunk arról szólt, hogy feledtessük kicsit a kisfiunkkal a nagyszülők, a barátok és az eddig megszokott élet hiányát, ezért az ajándék mellett megleptük őt és magunkat egy élménnyel is, felmentünk a felvonóval a Dajti-hegyre, hogy havat is lássunk. A felvonó Tiranából indul, és 15 perc alatt ér fel, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a pálmafák alól a havas hegytetőre csupán egy negyed óra az út.
Erről már egy korábbi bejegyzésben írtam:
https://albania.cafeblog.hu/2014/11/09/a-palmafak-alol-a-havas-hegytetore-15-perc-alatt/
És most nézzük, mi kerül az asztalra az albánoknál karácsonykor. Mivel a karácsonyi menü egyik fő fogása a pulyka, ezért a falusi kertekből már októbertől kezdve kihallatszik a jellegzetes glu-glu-glu hangzavar, ugyanis szinte minden család beszerez néhány pulykacsibét a család nagyságától függően, hogy aztán karácsonykor frissen kerülhessen a sütőbe, onnan pedig az asztalra. Mivel az albánok nagyon szeretnek jókat enni, és nemcsak ünnepekkor, náluk is hagyomány a több fogásos étkezés. Kezdetnek a szokásos tarator, a salce kosi (joghurtszósz) alapú uborkás saláta, kukoricakenyér. Majd következik a pulyka, csirke, bárány, burgonyával, salátával, és természetesen az elmaradhatatlan burek. Az édességek tekintetében leginkább a mézes-diós keleties finomságok kerülnek az asztalra, baklava, kadaif stb. Italnak pedig leginkább a raki.
A karácsonyi dalocskák közül az alábbi a legnépszerűbb, és természetesen a kisbárányról szól:
https://www.youtube.com/watch?v=kqxIMajk_Fo
És a Csendes éj albánul:
Kellemes karácsonyi ünnepeket – Gëzuar Krishtlindjet!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!