Bunkerek, hova tűntetek?
Albánia? Ja, az az ország, ami tele van bunkerekkel?
Csak volt, mondhatná a turista, aki az utóbbi években érkezik az országba, mert manapság már szinte „nagyítóval” kell keresni őket.
(Természetesen eredetileg nem így néztek ki, hanem szürke, természetbe olvadó betontömbök voltak, ezt már a használaton kívüliség tette velük.)
Albánia Európa legelzártabb országa volt. Ennek egyik eszköze volt az Enver Hoxha által kiépíttetett bunker rendszer.
Miután az ország a ’60-as évek elején szakít a Szovjetunióval, és 1968-ban kilép a Varsói Szerződésből, Kínával keresi a barátságot. Ez a jó viszony kb. egy évtizedig tartott, majd 1978-ra Albánia teljesen elszigetelődött mindentől és mindenkitől, és 1984-re már 750.000 bunker „tarkította” az országot. A bunkerek hatalmas hálózatát a tengerparton és a szárazföld belsejében arra alakították ki, hogy a nyugati “imperialista” hatalmak támadása idején így védjék az országot. Az éves költségvetés egynegyedét a hadseregre költötték.
Ezen bunkerek többsége egy személyes gomba, amely vagy egyedül, vagy kettes, hármas csoportokban helyezkedik el. Előregyártott vasbeton elemekből van a többsége, és a kettes hármas csoportoknál az egyes bunkereket szintén előregyártott elemekből folyosó köti össze. Ezeken az egy személyes bunkereken kívül találhatók nagyobbak is, van köztük olyan is, amelyik elektromos árammal, WC-vel is fel van szerelve. Néhány közülük hatalmas, ezek atomtámadást is kibírtak volna. Ez utóbbiak általában hegyek alá épültek, mint pl. Porto Palermo-nál ez az atombiztos tengeralattjáró központ és bunker:
Porto Palermo azért is nevezetes, mert a hadászati jelentőségét már Ali Pasha Tepelene is felismerte a középkorban, épített is a kis félszigetre egy várat.
A bunkerek építésénél a lakosság is aktívan kivette a szerepét (a többség nem önként). Minden bunkernek volt egy „gazdája”, általában egy család, aki gondoskodott az „állagmegóvásról”. Úgy hírlik, senkinek nem volt szabad elárulnia, hol helyezkedik el az ő bunkere, de ezt én eléggé kivitelezhetetlennek tartom, ugyanis egy olyan országban, ahol amúgy is kis túlzással „mindenki tud mindent mindenkiről”, elég nehéz lett volna az ilyesmit eltitkolni a falubeli rokon, ismerős elől. Egy albán barátunk mesélte, aki annak idején rádiósként dolgozott a hadseregben, hogy a bunkerek tervezőmérnökétől megkérdezték, hogy vállalja-e a felelősséget a munkájáért? Vagyis be mer-e menni a bunkerbe, mialatt azt nehéztüzérségi lövedékkel lövik. A mérnök igen-t mondott. Végül is, nem vele tesztelték az építményt, hanem egy kecskét tettek bele. :) A kecske túlélte…
Mostanság már nem botlunk lépten-nyomon bunkerekbe. Néhány évvel ezelőtt tudatosan elbontatták a jó részüket, legalábbis a turistás helyeken, illetve az albánok maguk is szabadulni akartak tőlük, ezért robbantással és munkagépekkel rombolták le őket. Vannak, amelyek büfévé, hotellé lettek alakítva a tengerparton, de a maradék jó része ma is ott áll elhagyatottan, sorsára hagyva egy letűnt világ hirdetőjeként, és valószínűleg a fiatalok hasonló érzésekkel tápláltatnak irántuk, mint Berat-ban a hegyen található felirattal kapcsolatban, ahol ENVER nevét imigyen alakították át: NEVER!
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!