Az ország, ahol valóban egy az Isten
A világban sok rossz dolog történik. Természeti katasztrófák, balesetek, melyekről egyáltalán nem vagy alig tehetünk, és sok olyan is, amelyet mi, EMBEREK követünk el. A legszomorúbb az, amikor mindezeket a vallások mögé bújva tesszük, melyeknek pedig a szeretet és a béke hirdetése lenne a feladatuk.
Albániáról azt írják, muszlim ország. Lényegesen kevesebb a katolikus és az ortodox. Ebben az országban sokáig (1967-től a rendszerváltásig) minden vallás tiltva volt, kötelező volt ateistának lenniük. Ez most már természetesen nem így van, és itt nyilvánul meg leginkább az, amiről a vallásoknak szólniuk kéne: a békés egymás mellett élés, egymás tisztelete, elfogadása, az, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolkodunk a világról, egymásról, Istenről vagy Isten tagadásáról. Tehát bátran kijelenthetjük, hogy Albánia leginkább az az ország Európában, ahol a legnagyobb a vallási tolerancia. Ők, akiknek hosszú ideig tiltva volt, hogy bármilyen Istenben higgyenek, megtanulták a lényeget, bármilyen áldozatokkal is járt anno.

Teréz anya életnagyságú szobra a Szt. Pál katedrális udvarán Tiranában. Az országban kb. 10% a római katolikusok aránya a
(Forrás: saját kép)
Így történhet meg az, hogy amikor egy itteni társaságban beszélgetünk, ahol a jelenlévők – ha egyáltalán felmerül, hogy ki milyen vallású – azt szokták mondani, hogy “Zoti është një” – azaz „Egy az Úr”, igen, még az ateista is. Tehát mindegy kiben hiszünk, a lényeg ugyanaz. És itt ebben az országban a muszlim hívő gond nélkül bemegy a katolikus vagy ortodox templomba, és a katolikus vagy ortodox is ugyanúgy bemegy a mecsetbe.
Egy másik példa a vallások békés egymás mellett élésére, amikor minden év január 6-án minden településen, ahol ortodox keresztények laknak, a pópa egy fém keresztet dob a vízbe (a település menti folyóba, tóba, vagy éppen a tengerbe). Az ortodox fiatal fiúknál az volt régen a szokás, hogy egymással versengtek abban, hogy ki tudja kihozni, azaz “megmenteni” a keresztet a víz alól. Ezt a hagyományt a mai napig megőrizték az ortodox keresztények itt. Az a fiú, akinek sikerült felhoznia a keresztet az adott településen, később bekopoghat minden ház és lakás ajtaján és pénzjutalmat kap az ott lakóktól, mert ő a szerencsét hozó fiú, aki “megmentette” a keresztet. Mivel ebben az országban a muszlimok vannak többségben, és természetesen a muszlim fiatalok is versenyeznek, ezért sokszor előfordul, hogy egy muszlim fiúnak sikerül felhozni a keresztet. :) Ettől függetlenül ő is kap jutalmat mindenkitől, az ortodoxoktól vagy a katolikusoktól is!
Még egy szép példa, hogy minden katolikus és muszlim ünnepen fényfüzérrel összekötik a Shkodra-i katolikus templom és a mecset tornyait. Így jelzik egymás felé, hogy tiszteletben tartják egymás vallási ünnepeit, melyeket állami szinten (az összes vallás összes ünnepét) is megtartják.
(Erről és a vallások békés egymás mellett éléséről már írtam Ferenc pápáról szóló, valamint a 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról bejegyzéseimben.)
És egy személyes példa: Amikor ebbe a házba költöztünk, a házat berendezetten vettük át. Többek között ezeket a tárgyakat találtuk a szekrényben: egy Koran arab nyelven, egy Koran albán nyelven, és egy Szűz-Mária nipp. Ezt a tulajdonos hagyta itt. Ezek szépen megférnek egymás mellett, ahogy a katolikusok, ortodoxok, szunnita muszlimok és a bektashik (muszlim misztikus rend, amely már csak Albániában és a nyugati albán közösségekben létezik).
Végezetül pedig egy cikk arról, hogyan viszonyult Albánia a zsidókhoz a II. világháború alatt. A cikk ezzel a mondattal kezdődik:
„Albánia volt az egyetlen ország Európában, ahol több zsidó élt a második világháború végén, mint előtte, pedig 1939-ben előbb az olasz fasiszták, majd a náci Németország szállta meg a balkáni országot. „
Érdemes elolvasni, nagyon tanulságos, és tökéletesen tükrözi az albán nép hozzáállását nemcsak a vallásokhoz, hanem az emberekhez is.
http://mult-kor.hu/20131121_albania_es_a_zsidok
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!