A “nyak”, ahol az albán Riviéra kezdődik
Qafa e Llogarasë, vagyis a Llogara-hágó. A ‘qafë’ szó albánul jelenti a nyakat, és a hágót is, mert az albánok a hegyvonulatokat, amelyekből szinte az egész ország áll, hanyatt fekvő óriásoknak képzelték el, amelyeken a legkönnyebb a nyakukon átkelni. A Llogara-hágó viszont speciális, csak egyik oldala hegy, a másik oldala szakadék, és alatta a tenger.
Aki Dél-Albániába igyekszik, és gyönyörködni akar a természetben, feltétlenül a Riviéra-i utat válassza. Így a Llogara-hágón át vezet az út. A Llogara-hágóra a tengerszintről lehet feljutni, és ha felértünk, 1027 méter magasból nézhetünk le az Adria és a Jón-tenger találkozására. Ez a legmagasabb pont a tengerparti úton Vlora és Saranda között. A Llogara-hágó a Çika hegyvonulat közepén fekszik, amely a Llogara Nemzeti Park része. A hegylánc legmagasabb csúcsa 2.044 m, és kicsit délebbre található a Llogara-hágótól. Ez a hegyvonulat fut végig a Jón-tenger partja mentén egészen a legdélebbi albán városig, Sarandáig.
A Llogara Nemzeti Parkot az albán kormány 1966-ban nyilvánította nemzeti parkká. Az ezer hektáros terület növény- és állatvilága nagyon gazdag, több, mint 100 fajta vadállat és madárfaj él a területen. A hágó északi oldalán fenyveserdő között kanyarog az út, számos feketefenyő faj és kőrisfa illatát és látványát élvezhetjük. Ezen a részen finom mézeket vásárolhatunk.
Az első utat a hágón keresztül 1920-ban építették, ezt egy kőtábla jelzi a hágó tetején. A Riviéra-i út a Llogara és Saranda között egészen 2009-ig nagyon keskeny és rossz minőségű volt, ezért a Riviérán nagyon lassan lehetett eljutni Dél-Albániából északra.
Kr.e. 48-ban Julius Caesar érkezett légióival a közeli Palasë beach-re, majd ellenségét üldözvén hamarosan átkelt a Llogarán egy olyan helyen, amit később Caesar-hágónak neveztek el.
Évszázadokon át ez a gyönyörű hegység teljesen elzárta a part ezen részét az ország többi részétől. Így történhetett, hogy a helyi lakosság könnyebben létesített kapcsolatot a tengeren keresztül Korfuval és a görögökkel, mint az Albánia belső részén élőkkel.
Az út mentén és a hágó tetején éttermek, szállodák és turista házak várják a túrázni vagy pihenni vágyókat. Mi akárhányszor ott járunk, a hágó tetején található egyik étteremben tartunk egy kis pihenőt, egyik évben a tulajdonostól azt is megtudtuk, hogy az étterem falát alkotó köveket egytől-egyig ő faragta, a márvány mozaik borítású asztalokat pedig a család nő tagjai rakták. Érdemes kiülni a teraszra, mert a látvány lélegzetelállító, a tenger szó szerint a lábunk alatt hever, a hegy pedig a lábunk alá „szakad”
Miután átértünk a hágón, és elkezdünk lefelé ereszkedni, a táj teljesen megváltozik. A dús növényzetet felváltják a kopasz hegyek, és a szerpentineken végül leérünk Palasë beach-re, ahol Caesar is állomásozott.
Innentől kezdve tipikus mediterrán falvakat, változatos öblöket, eldugott barlangokat, citrus- és olívaültetvényeket találunk.
Ez a része Albániának a legjobb klímával rendelkezik, a januári átlaghőmérséklet 10 fok, a júliusi átlaghőmérséklet 25 fok, és több, mint 300 napon keresztül élvezhetjük a napsütést egy átlagos évben. :)
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!