A magyar őslénykutató, aki majdnem Albánia királya lett

Világhírű tudós, akadémikus, geológus, utazó, Albánia-szakértő, diplomata, kém, önjelölt albán király, a világ első repülőgép-eltérítője, egy irodalmi rablóvezér unokája – álljon itt a mozgalmas múltú polihisztor báró Nopcsa Ferenc dr. kalandos és regénybe illő élete.

Nopcsa Ferenc
(Forrás: ILLYRIA)

Kezdődött azzal, hogy Jókai Mór állítólag nagyapjáról, Nopcsa Lászlóról, Hunyad megye főispánjáról mintázta a Szegény gazdagok c. regényének kettős életet élő főhősét, Fatia Negra-t. Mindezt azért, mert Nopcsa László maga sem riadt vissza a tisztességtelen vagyonszerzéstől. A Jókai regényben a szereplő eredeti neve Hátszegi Lénárt (aki nappal előkelő életet él, éjszaka viszont álarcot ölt, és rablóbandájával kifosztja barátait), Hátszeg pedig Nopcsa birtok volt. Az akkoriban folytatásban megjelenő regényt sokan olvasták, és szóbeszéd kezdett terjedni, amely a főispánhoz is eljutott. Nopcsa László fölkereste Jókait, maga elé tette a revolverét, és felszólította az írót, fejezze be a regényt, a Nopcsa családnak pedig hagyjon békét. Az író ígéretett tett, hogy befejezi, csak néhány nap haladékot kért, hiszen – mint mondta – töltött pisztoly előtt nem lehet regényt írni. Ígéretét meg is tartotta, ezért lett olyan furcsán, gyorsan vége a történetnek.

Nopcsa Ferenc kalandjai akkor kezdődtek, amikor az 1895-ös nyári szünidőben az akkor 18 éves fiatalember húga, Ilona napernyőjével kifordított néhány csontot a szacsali kastélyuk mögötti domboldalon. Nopcsa Ferenc akkoriban Bécsben tanult, és a szünet végén az összegyűjtött csontokkal tért vissza az Akadémiára (ahol földtant tanult), hogy megmutassa azokat Suess professzornak, az akkori világhírű paleontológusnak. A professzor érdeklődését felkeltették ugyan a leletek – hiszen utóbb kiderült, krétakori ősgyíkok maradványairól volt szó – de azt mondta a fiatal diáknak, hogy ezekhez a csontokhoz magának kell előteremtenie az irodalmat. Nopcsa hiába hárított, hogy nincs sem előképzettsége, sem csonttani ismerete, a professzor – aki maga is 70 éves korában tanult meg tökéletesen oroszul – csak annyit mondott: „Hát, tanulja meg!”

Nopcsa Ferenc a létező összes irodalmat és múzeumi dinó gyűjteményt áttanulmányozta, és 22 éves korában megjelent első dolgozata, melyben leírta a húga által felfedezett koponyát. Ezt számos más dinoszauruszokkal foglalkozó munka követte, így 1925-ben kinevezték a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatójának. Több mint száz cikkéből 18-at szentelt a hátszegi leletegyüttesnek, melyben krokodil- és teknőscsontokat, valamint repülő dinoszaurusz fajokat is leírt, és az ő nevéhez fűződik az egyik legkisebb termetű sauropoda, a Magyarosaurus dacus felfedezése is. Ezért történt, hogy Steven Spielberg a Jurassic Park forgatásához személyes megbízottját küldte Hátszegre, hogy tudakozódjon a törpe dinoszauruszokról, amelyek keletkezéstörténetére, életformájára és kihalására Nopcsa Ferenc derített fényt.

Nopcsa Ferenc-kiállítás szülővárosában a dévai múzeumban
(Forrás: NyugatiJelen.com)

A Magyarosaurus dacus
(Forrás: talentedenazdravani.eu)

Az őslények tanulmányozásán túl Nopcsa Ferenc szívesen utazgatott. Bejárta Európát, Törökországba, Egyiptomba is eljutott, majd 1903-ban, valószínűleg Karl May szkipetár-történeteinek hatására Albániába is ellátogatott. Albánia akkor még török megszállás alatt volt, az albán nép függetlenségi harca azonnal elnyerte szimpátiáját. A báró „Európa nagy fegyveres gyermekei”-nek nevezte a szabadságszomjas albánokat, mert Albániában „Több tiszteletet és népszerűséget szerez bárkinek is, ha jól ért a fegyverekhez s főleg ha jól lő, mint akármiféle tudományos képzettség, beleértve az írást és olvasást is”.

Nopcsa Ferenc szavai a gjirokastrai vár és fegyvermúzeum bejáratánál:
“Eddig Albániát nyugodtan nevezhetjük a legigazabb földnek vagy egész Európa fegyvermúzeumának, mert itt mindenfajta puskát árulnak.”
(Forrás: saját kép)

Egy idő után annyira otthonosan mozgott az albánok között – különösen az észak-albániai, elzárt területeken érezte jól magát, és tudatosan kereste föl azokat a vidékeket, amelyek a világ szemében felfedezetlen, fehér foltoknak számítottak -, hogy helyi viseletet öltött, megtanulta, sőt gyűjtötte is dalaikat, táncaikat, feljegyezte az albán törzsek szokásjogát, geológiai és térképészeti munkálatokat folytatott.

Báró Nopcsa Ferenc észak-albán viseletben
(Forrás: albanianphotography.net)

Természetesen le is fényképezte kedvenc témáit, hosszú útjai során (4000 km-t járt be) több mint ezer fényképet készített Albániában.

Összesen 58 albán vonatkozású publikációja jelent meg, de egyes kiadatlan úti jegyzetei csak 1990-ben kerültek elő Tiranában. Albán expedíciói során nem egyszer került közvetlen életveszélybe. Az állandó veszélytől albán barátaiból szervezett testőrsége védte.

Erről így emlékezett meg naplójában:
“Személyzetem az albán hegyilakók felfogása szerint tekintélyes emberekből állott. Olyan embereket alkalmaztam, akik már öltek embert. Bizonyos voltam, hogy ezek az én védelmemre is készebbek embert ölni, mint azok, akik csak dicsekedtek vele. Csupa közismerten hűséges ember volt ez, akiktől, míg szolgálatomban álltak, mitsem kellett tartanom.”

Az osztrák-magyar monarchia, aki a törökkel és más hatalmakkal szembeni befolyását szerette volna növelni a térségben, diplomáciai-katonai terveihez hivatalos feladatokkal bízta meg a térségben otthonosan mozgó Nopcsát. A bécsi külügy előbb a tudományos feltárások anyagi támogatásával, később már katonai hírszerző feladatokkal is foglalkoztatta. Eközben szoros kapcsolatba került a kihelyezett diplomatákkal, akik segítették vagy éppen akadályozták a munkáját.

Korabeli újságcikk
(Forrás: flickr.com)

A sok viszontagság ellenére mégis „második hazájának” nevezte Albániát, melynek népe iránt mély tiszteletet érzett. Talán ez a vonzalom, valamint a helyi viszonyok alapos ismerete ösztönözte arra, hogy 1913-ban részt vett a Triesztben megrendezett albán konferencián, ahol a török uralom alól frissen felszabadult ország éppen uralkodót keresett magának. De nem az albánul (nyelvjárásokat is) beszélő, az országot és a népet jól ismerő Nopcsa nyerte el a trónt, pedig már a fehér lovat is megvásárolta, amin bevonult volna a nép közé.

Egy zseniális kalandor a XX. században
(Forrás: flickr.com)

1916-ban mikor Albániában polgárháború bontakozott ki, saját hadsereget akart szervezni, hogy bevegye Tiranát, ezért a vezérkar kitiltotta onnan. Így Nopcsa Ferenc hazatért, és örökre lezárta életének „albán fejezetét”.

Figyelmét újra az őslénytan felé fordította. Forradalmasította a tudományágat a dinókutatásban és megteremtette a paleofiziológiát. A harci nyüzsgés hiányát úgy pótolta, hogy felajánlotta titkosügynöki szolgálatait a bécsi kormánynak. Elszegődött Hunyad megyébe segédjuhásznak és Gorlopán Péter néven jelentéseket küldött a vezérkarnak.

Ő volt az is, aki elsőként térített el egy repülőgépet a világon, ugyanis a Tanácsköztársaság kikiáltásának idején épp Budapesten tartózkodott, hamis papírokkal gépre ült, és arra kényszerítette a pilótát, hogy Bécsújhelyre vigye.

A húszas évek elején meghívták Bukarestbe és fölkérték, legyen a román földtani intézet igazgatója, helyezze új alapokra az intézmény tevékenységét. A báró birtokai akkor már Romániában voltak, ő maga is román állampolgárnak számított volna, amennyiben hajlandó lett volna behódolni. Bármennyire is ragaszkodott szülőföldjéhez, ahhoz a vidékhez, amelyet még ma is a dinoszauruszok paradicsomaként tart nyilván a tudománytörténet és a köztudat, a báró nem alkudott. Visszavonult birtokaira, de ott a lázongó parasztok majdnem agyonverték, akkor szerzett fejsebe maradandó nyomot hagyott egészségén, és egyre súlyosabbá tette időről időre jelentkező idegösszeomlását.

1929-ben született meg az Észak-Albánia geológiáját feldolgozó munkája. Emellett magára vállalta számos nemzetközi konferencia megszervezését, célja egy nemzetközi műhely létrehozása volt. Nopcsa egyre gyakrabban került konfliktusba feletteseivel, akik nem tudták meggyőzni arról, hogy az ország anyagilag nem bír el ilyen nagy vállalkozásokat. A báró idegei végül nem bírták a harcot: 1929-ben lemondott a Földtani Intézet igazgatói posztjáról, nem sokkal később pedig idegösszeroppanást kapott. Megmaradt kevés barátja Ausztriába vitte gyógykezeltetni.

Élete utolsó szakaszában ismét utazott, motorral bejárta Olaszországot. Közben földrengéstani előrejelző tanulmányokon dolgozott, nagyon szerette volna megtalálni a mindenkori földrengések közös törvényszerűségeit. Azonban a sok munkában kimerült, depresszióba esett, és egy sötét pillanatában lelőtte barátját és titkárát, az albán Bajazid Elmaz Doda-t (akihez mély érzelmi szálak is fűzték), majd végett vetett saját életének is.

A báró (középen) a titkárával Bajazid Elmaz Doda-val (balra) és intézőjével Said-dal
(Forrás: mercuriustour.ro)

Hagyatéka négy részre oszlik:
Paleontológiai öröksége a londoni British Múzeumban található, az albán hagyaték az Osztrák Nemzeti Könyvtár Kéziratgyűjteményébe került, egy jelentősebb rész pedig a budapesti Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteményébe. Ezen kívül hét kötetre való útijegyzetet és feljegyzéseket hagyott hátra, amelyeket a tiranai Nemzeti Múzeum őriz. Fontosabb munkája még a Colez Marku néven írott versei mellett az 1911-ben megjelent „A legsötétebb Európa (Vándorlások Albániában)” című könyve, amelyben az Észak-Albán hegyek között gyűjtött tapasztalatait és élményeit írja le.

A legsötétebb Európa
(Forrás: Antikva.hu)

Tiranában 2008-ban teret neveztek el róla, majd ugyanabban az évben az egyik tiranai egyetemen egy előadóterem is felvette a nevét. Shkodra – ahol néhány évet élt – posztumusz díszpolgárává avatta.

A Nopcsa Ferenc tér Tiranában
(Forrás: Google)

2016. júniusában kedvenc tartózkodási helyén, az Albán-Alpokban emléktáblát avattak a tiszteletére.

A Nopcsa Ferenc emlékmű Albániában
(Forrás: Magyarország Tiranai Nagykövetsége)

“2016. június 16-án került sor az észak-albániai hegyvidék Qafe Thore nevű hágóján báró Nopcsa Ferenc (1877-1933) paleontológus, a Magyar Királyi Földtani Intézet egykori igazgatója, Észak-Albánia földtani kutatója, albanológus, az albán nyelv, néprajz, néphagyomány és történelem nemzetközileg elismert szaktekintélye emlékművének felavatására. Az emlékművet Magyarország Tiranai Nagykövetsége, Magyarország Shkodra-i Tiszteletbeli Konzulátusa és a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet (MFGI) közösen állította.

A saját korában világhírű, kalandos életű, Albániához számos szállal kötődő Nopcsa Ferenc emlékének megőrzését külképviseletünk fontos feladatnak tartja. Tiranában tér, Shkodrában utca viseli a nevét. Utóbbi város 1993-ban posztumusz díszpolgárává avatta Nopcsát. A most felavatott Nopcsa-emlékmű az első ilyen jellegű köztéri alkotás Albániában. Helyszíne különleges: a csaknem 1800 m magasan fekvő hágó az Albán Alpok (más néven: Elátkozott hegyek) kapujának számít, páratlan panorámájával az ide látogatók kedvelt pihenő- és kilátóhelye. Nopcsa Ferenc a feljegyzések szerint gyakran időzött a hágó közelében levő Bogë községben, ahol az őt egykoron vendégül látó család leszármazottai és a környék lakói a mai napig őrzik emlékezetét. Az emlékmű remélhetőleg mind az északi hegyvidék lakosai, mind az egyre nagyobb számban ide érkező külföldi turisták számára méltóan szolgálja majd Nopcsa emlékét és öregbíti hazánk hírnevét.” (Magyarország Tiranai Nagykövetsége, 2016)