A Falevelek Háza – avagy a Terror Háza Albániában

“Egy nemzet kapcsolata múltjával létfontosságú mind a jelene, mind a jövője szempontjából: ez ruházza fel azzal a képességgel, hogy zavartalanul folytathassa az életét, és tanuljon a hibáiból. Létezik azonban a múltnak az a válfaja, amely William Faulkner híres mondása szerint “nem halott, és nem is temették el. Valójában ez a múlt még nem is múlt el.”

Dominique Moisi (Amerikában tanító francia professzor)

“A múlt nem halott, ezért nem is múlt.”
Forrás: saját kép

A Bunk’Art1 és Bunk’Art2 megnyitása után Tiranában újabb, a kommunista érával kapcsolatos múzeum nyílt: a Levelek Háza (albánul Shtëpia e Gjetheve/Shtëpia me Gjethe), mely az egykori albán titkosrendőrség a Sigurimi igazgatóságának épületében kapott helyet.

Forrás: saját kép

A múzeum döbbenetesen élethűen próbálja bemutatni az akkori nemzetbiztonsági hivatal felépítését, működését, eszközeit és az ügyek kezelését.

A szervezetet 1943-ban alapította Enver Hoxha annak eszközeként, hogy az albán partizán csoportok felett hatalmat gyakorolhasson. Tagjainak számát 20.000-re becsülik, ebből 7.500 ember a Néphadsereg tagja is volt. Látszólagos feladata az volt, hogy megvédje Albániát a veszélyektől, de valójában azt a célt szolgálta, hogy a lakosság között különféle eszközökkel terjessze a politikai eszméket és fenntartsa az akkor fennálló politikai rendszert, valamint hogy elnyomja az ellenforradalmi, a rezsim ellen irányuló törekvéseket. A propaganda eszközeként a létező összes kommunikációs csatornát bevetették, a nyomtatott sajtón át a rádión keresztül a személyes meggyőzésig.

Propaganda anyagok különböző évekből
(Forrás: saját kép)

A kommunista ideológia szerint a tökéletes emberi társadalom csakis az emberek teljes állami ellenőrzés alá vonásával valósítható meg, mely a görög mitológiából ismert óriás Panoptes megfigyelési “technikáját” hívja alapul, aki száz szemével mindent látott. Ehhez hasonlatosan a Levelek Házának „szíve” egy olyan laboratórium, melyből a rezsim teljesen ellenőrzés és megfigyelés alatt tarthatta alattvalóit. “A Panoptikum szoba az a hely, ahonnan mindent látsz és hallasz.”

A kb. 10 milliós Magyarországon a rendszerváltás hajnalán, azaz 1989-ben 800.000 MSZMP párttag volt. Mi magyarok mindannyian tudjuk, hogy ezen emberek jó része csak érdekből lépett be a pártba, és nem meggyőződésből, mivel Magyarországon nem lehetett még kisebb vezetői beosztásba sem kerülni párttagság nélkül. A 3 milliós Albániában csak 20.000 párttag volt, mert nem volt kötelező belépni a pártba, és az egy kiváltság volt, ha valakit beengedtek. Éppen ezért ez a 20.000 viszont meggyőződéses kommunista volt.

A Sigurimi elsősorban a politikai és ideológiai elleneszmék letörésére lett létrehozva, és nem fizikálisan az emberek és a vagyon ellen, habár később az utóbbi is erőteljesen jelen lett, egy idő után nagyon sok ember munkatáborban dolgozott, vagy Sigurimi tisztek rendszeres vallatásának volt kitéve. A titkosrendőrség tagjainak jó része önkéntesként dolgozott, ők olyan emberek voltak, akiket az elkötelezett párttagok ajánlottak a feladatra, és a munka megkezdése előtt alapos politikai és pszichológiai megfigyelésnek voltak kitéve. Kiváltságos helyzetben voltak és sok előnyt élveztek a célból, hogy ezzel is erősítsék megbízhatóságukat és elkötelezettségüket a párt iránt.

A Sigurimi-nek volt egy tiranai központú főhadiszállása – ez a Levelek Háza – és Albánia szerte 26 körzeti igazgatósága. További részekre tagozódott, mint politikai ellenőrzés, cenzúra, nyilvántartások, börtöntáborok, belső biztonsági csoportok, fizikai biztonság, belső elhárítás, külföldi hírszerzés.

A Sigurimi ágai
(Forrás: saját kép)

Mehmet Shehu parancsa az összes szekció részére
(Forrás: saját kép)

1949. márciusában újjászervezték az Állambiztonsági Hivatalt
(Forrás: saját kép)

2008-ban az albán parlament úgy határozott, hogy megnyitja az addig titkosított politikai aktákat, de a Szocialista Párt tiltakozott ellene. 2015-ben azonban aláírták azt a megállapodást, hogy nyilvánosságra hozzák a Sigurimi aktáit, és felfedik azoknak a nevét, akik együttműködtek a kommunista vezetéssel, de 2017 elejéig nem kezdték meg ezt a munkát, és a bírálók gyanítják, hogy az aktákat valójában már rég megsemmisítették.

Az egykori titkosrendőrségi épületet kívülről igyekezték eredeti állapotában megőrizni, ezzel is megpróbálják érzékeltetni, hogy ez az épület egy letűnt rendszert idéz.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Ha belépünk az épületbe, az alábbi bevezetővel találkozunk:

„Mint Albánia egész történelme, így a kommunista éra alatt is – mely a II. világháború után kezdődött és majdnem fél évszázadig tartott – a Levelek Házát hosszú ideig legendák övezték, mert ismeretlen volt és rejtélyes. Mint az emberek suttogása és a falevelek susogása…

E ház ajtóinak megnyitásával bemutatjuk mindazokat a tevékenységeket, melyeket itt végeztek, így a múzeum egyidejűleg fedi fel azokat és az albán társadalom helyzetét a kommunizmus időszaka alatt, melyeknek célja a teljes körű irányítás volt az emberi test és lélek felett.„

A múzeum két szintes. Az földszint első szobájában az akkori Tiranáról készült képekkel találkozunk.

Légifelvétel Tirana főteréről és a Levelek Házáról (balra fent) az 1930-as évek elejéről
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Az épület eredetileg szülészeti- és nőgyógyászati klinika volt, a II. világháború után kezdték el használni kihallgatóhelyként, ahol különböző kínzási módszerekkel és kényszerítési eljárásokkal vallatták az embereket. Később az állami propaganda elhitette a néppel, hogy ezek az eljárások a jugoszlávok és „Tito ügynökeinek” módszerei voltak, és véget értek a Jugoszláviával való szakítás után 1948-ban. A képek és dokumentumok a Belügyminisztérium archívumából valók, és bemutatják, hogyan és milyen módszerekkel vallatták és kínozták az embereket a kihallgatások alatt, a börtönökben, munkatáborokban, tehát valójában a kínzásos vallatások jelen voltak Albániában végig a kommunizmus alatt 1944-1990 között.

Néhány helyiségben a megfigyelésekhez, felderítésekhez használt professzionális eszközöket, technikákat, és az álcázáshoz használt mindennapi tárgyakat, öltözékeket tekinthetjük meg.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A kollaborációs aktákban bemutatják azoknak az ügynököknek a dokumentumait, akik együttműködtek a titkosrendőrséggel, az ügynökök hálózatát, az ügynökök különböző típusait és kategóriáit, szerepkörüket, feladataikat, az aktákat, melyeken dolgoztak, statisztikákat az üldözöttekről, áttekintést a lehallgatásokról és kémtevékenységekről a városi területeken.

Forrás: saját kép

A “MALI” fedőnevű ügynökkel titokban együttműködő családtagok és egyéb személyek listája
Forrás: saját kép

A laboratórium, mely eredetileg szülészeti labor volt fotó laborrá és sötétszobává lett alakítva. Itt tartották továbbá azoknak a kulcsoknak a másolatát, melyek azokat a széfeket nyitották, ahol az illegális kutatások és elkobzások láthatatlan tintával írt dokumentumait őrizték.

Ez eredetileg nőgyógyászati labor volt
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

A sötétszoba
Forrás: saját kép

Az első emeletre a lépcsőházon keresztül vagy lifttel juthatunk fel.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A Politikai Perek szobájában azoknak a fényképeit és neveinek listáját láthatjuk, akiket 1945-1990 között bebörtönöztek vagy kivégeztek, valamint az akkori börtönök elhelyezkedésének térképét. A kivégzettek listáján 3498, a bebörtönzöttek listáján pedig 12971 név szerepel.

Az elítéltek listájának egy részlete
(Forrás: saját kép)

A kivégzettek listájának egy részlete
(Forrás: saját kép)

Egykori Sigurimi alkalmazott
(Forrás: saját kép)

A Sigurimi vezetősége:

Ismerős nevekkel találkoztunk
(Forrás: saját kép)

Több olyan ismerősünk is van, akikről tudtuk, hogy szüleik vezető pozíciót töltöttek be anno a pártban. Mivel meggyőződésünk, hogy a gyerekek soha nem vonhatók felelősségre a szüleik tetteiért, így ezeket a tényeket csak tudomásul vettük. Mindezek ellenére nagyon megdöbbentő volt látni ezeket a családneveket ezen a táblán is.

A Külső Ellenség szobájában a hotelek és külföldi állami képviseletek, nagykövetségek elhelyezkedését, és azokban elhelyezett lehallgató eszközöket láthatjuk.

Forrás: saját kép

Állambiztonsági dokumentum az olasz nagykövetségen dolgozó diplomaták rokonairól gyűjtött információkkal
Forrás: saját kép

A Nappali szobában tipikus albán berendezési tárgyakkal találkozunk, ahogyan a kommunizmus idején egy átlag albán család nappali szobája kinézett. Vitrines szekrény, ülőgarnitúra, „Ilíria” TV készülék, „Mimoza” rádió, melyet Durres-ben gyártottak, „Obodin” hűtőszekrény (jugoszláv termék), és egy fás kályha a „Partizani” gyárból.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Az Áldozatok szobájában a telefonos lehallgatások részleteit láthatjuk a ’70-es évekből. Instrukciókat a hívások figyelésével kapcsolatban, az ezen lehallgatások alapján foganatosított letartóztatások részleteit, valamint Sigurimi ügynökök 2A és 2B néven nyilvántartott aktáit.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

És természetesen innen sem hiányozhat a bunker:

A bunker bejárata a kertben az épület bejárata előtt
(Forrás: saját kép)

A szokásos betonajtó
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

A kertben elhelyezett korabeli kommunikációs eszközökkel pedig a város hangjait hallgathatjuk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A kommunizmus lassú bukása Albániában

1985. április 11-én Enver Hoxha meghalt. Őt Ramiz Alia követte a hatalomban.

Az első lázadások Shkodra-ban kezdődtek, ahol az emberek a Sztálin szobor ledöntését követelték. Ekkor a regnáló rezsim könnyítéseket vezetett be, például a külföldre való utazásokkal kapcsolatban, ami által megkezdődött a diplomáciai kapcsolatok kiépítése a nyugat-európai országok felé. 1990. decemberében Tiranában diákok csoportjai kezdtek demonstrálni. December 11-én a Munkáspárt Központi Bizottsága engedélyezte a többpártrendszert, és a következő napon megalakult a Demokrata Párt. A diktatúra alatt a szabad vallásgyakorlás is tiltva volt, ezzel létrehozva Európa egyetlen hivatalosan is ateista államát. 1991. január 18-án a kommunista hatóságok ellenzésével 10.000 ember vonult az Et’hem Beu mecset elé zászlókkal, és követelte annak újra megnyitását, a rendőrség nem avatkozott közbe. Ez a nap volt az albán vallásszabadság újjászületésének mérföldköve, valamint a rendszerváltáshoz is nagymértékben hozzájárult. Az 1991-es választásokon még a Munkáspárt maradt hatalmon (választási csalással), de az általános sztrájk és a városi ellenzék egy új kormányzatot hozott létre, amely már nem kommunistákból állt. Az 1992-es választásokon Albánia kommunista vezetői megbuktak. A legtöbb mandátumot a Demokrata Párt szerezte, a köztársasági elnök pedig Sali Berisha lett.

Új kor kezdődött.

„Az emberek hatalma sokkal nagyobb, mint a hatalomban lévő embereké.”

Bono Vox