Albánia rejtett kincsei – Shëngjergj

Albánia változatos ország. Egyetlen nyaralás alatt fürödhetünk akár két tengerben, horgászhatunk halakban bővelkedő tavakban, és láthatunk magas hegyeket is, hiszen Albánia Európa második legmagasabban fekvő országa. Ha nem akarunk az Albán-Alpokig, a déli hegyekig vagy éppen Közép-Albániába elmenni, mert nincs időnk, akkor jó választás lehet a Tirana fölé magasodó Dajti-hegy és annak túloldala.

Shengjergj a hegyek között
(Forrás: aftesi.info)

Shëngjergj (magyarul Szentgyörgy) egy kis kommuna közel és mégis távol Tiranától a Dajti Nemzeti Parkban. Közel, mert egy órányi autóútra van az albán fővárostól, de mégis távol, mert ez a vidék teljesen más világ, mint Tirana vagy a tengerparti részek. A 2000 lakosú 12 faluból álló kommuna igazi “fűszer” azoknak, akik szeretik a hegyeket, de mégis másra kíváncsiak, mint a Dajti Ekspres által nyújtott élmények. Egyelőre kevés külföldi turista keresi fel a környéket, főleg az albánok látogatják előszeretettel.

Forrás: saját kép

Shëngjergj, Shënmëri és Shëngjin (nem összetévesztendő a tengerparti Shëngjin-nel), azaz Szentgyörgy, Szűzmária és Szentjános nevű falvak nevei mutatják, hogy itt keresztények is laknak. Régészeti szempontból is jelentős a hely, a három “szent” falu már az ókorban a III-IV. században is lakott volt, akkor úgy hívták: Tamadhe, ami azt jelenti: Të mëdhenjte (nagyok). A régió neve pedig: Krahina të mëdhenjve, a “nagyok tartománya”. Az 1600-és években kapta a Shëngjergj nevet.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Shëngjin Tirana központjától 37 km távolságra van, a Qafë Priskë hágó után közvetlenül. A hágó előtt 1.100 m magasról tekinthetünk a fővárosra. A környéket bejárni gyalogosan is megéri, mert a látvány gyönyörű.

Ezután az első nagyobbacska falu, miután leereszkedtünk a völgybe Shënmëri, amely Shëngjergj-től 45 perc gyaloglásnyira található (autóval aszaftaltúton kb. 5-6 perc). Ez egy nagyon kicsi falu, mint a legtöbb ott a hegyekben, néhány házból áll.

Ahogy haladunk a hegyek között, ilyen elhagyatott kőbányákkal találkozunk.

Forrás: reporter.al

Forrás: saját kép

És ilyen kis hegyi tavat láthatunk.

Liqeni i Shkallës
(Forrás: saját kép)

És ilyen kanyargós az út, mint a hegyekben általában.

Forrás: saját kép

Az Erzen-folyó forrásvidékével párhuzamosan haladva, egyszer csak meglátjuk a 30 m magasról lezúduló Shëngjergj-vízesést az útról.

Forrás: saját kép

A forráshoz kijelölt turistaösvény vezet, és ilyen gyönyörű látványban lehet részünk, ha megközelítjük.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A vízesés (Forrás: saját kép)

Ha a sétában megéheztünk, továbbautózva az aszfaltúton érdemes betérni a környék egyik éttermébe a folyó mellett. A mi kedvencünk egy olyan étterem, ahol pisztrángokat tenyésztenek, ezért ha halat szeretnénk fogyasztani, akár meg is mutathatjuk, melyiket szeretnénk megsüttetni. (Ha nincs sok vendég az étteremben, akár meg is foghatjuk merítőhálóval saját magunknak az ebédünket-vacsoránkat).

Mikor először jártunk itt évekkel ezelőtt, még csak néhány asztal várta a vendégeket, és csak halat lehetett kapni, és így nézett ki az étterem kerthelyisége:

Forrás: saját kép

Itt az ebédünk egy része
(Forrás: saját kép)

Azóta bővült az ülőhelyek száma és a környezet is szépült, valamint már ehetünk sült kecskét és bárányt is ott. És akár meg is mártózhatunk a folyóban.

Forrás: saját kép

Pisztráng a tányéron
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Ha ettől az étteremtől tovább haladunk az aszfaltúton, kb. 1,5 km múlva egy másik étteremhez érünk, amely kizárólag kecskegida és bárány ételekre specializálódott. Több magyar vendégünk állította, hogy a “világon” a legfinomabb ebédjét itt ette. :) Ez persze egy szubjektív vélemény, mert Albániában számos helyen ehetünk hasonló finomságú ételeket.

Forrás: saját kép

A két étterem tulajdonosai egyébként unokatestvérek. :)

Innen gyalogúton fel lehet menni egy nagyon kicsi, pár házas “falucskába” az Erzen-folyó túloldalán, de ez csak tapasztalt túrázóknak ajánlott. Az a hely egy régi tiranai barátunk feleségének a szülőfaluja. Ha ugyanoda autóval szeretnénk eljutni, el kell autózni Shëngjergj központjába (amely egyben a kommuna központja is), és onnan visszafordulva, de magasabban, eleinte aszfaltúton, később egy meglehetősen rossz, köves úton jutunk el oda. (A köves út csak terepjáróval járható, vagy nagyon magas építésű személyautóval, de csak olyannak, aki nem sajnálja az autóját.) Amikor 2014-ben ezen az úton személyautóval mentünk a barátunk apósáékhoz, a másik albán barátunk, aki szintén a kocsiban ült, látva az útviszonyokat negyed órás köveken való zötykölődés után megjegyezte, hogy “Te Meri (ez az Ymer, azaz Omar beceneve), közelebb nem találtál feleséget magadnak?” :)

A köves utat Shëngjergj-ből meg lehet tenni gyalog is (kb. 7-8 km). Útközben ilyen látványban lehet részünk: a kis tavacskában egy kis sziget van, azon egyetlen fa áll.

Forrás: saját kép

A kis faluból pedig így tekinthetünk le az előbb említett étteremre és a tájra.

Forrás: saját kép

A Dajti Nemzeti Parknak gazdag növény- és állatvilága van, mediterrán fenyők, bokrok, tölgy- és bükkfaerdők és olyan endemikus fajok élnek ott, mint a szerb főnix virág (Ramonda Serbica), amely onnan kapta a nevét, hogy egy kis víztől új életre kel akkor is, ha már teljesen kiszáradt, de broméliával is találkozhatunk. Az állatok közül a medve, farkas, vadnyúl, sün, vidra, mókus, különböző denevér fajok, három sas faj, hét hüllő faj, négy kétéltű faj és a nyírfajd élőhelye a vidék.

Szerb főnix virág
(Forrás: flickr)

Visszafelé az úton Tiranához közeledve a Qafë Priskë hágót elhagyva így tárul elénk a főváros látványa.

Forrás: saját kép

Kapcsolódó bejegyzés:

https://albania.cafeblog.hu/2017/04/28/albania-rejtett-kincsei-rehova/