A Shala-folyó (Lumi i Shalës) és környéke

A Shala-folyó (albánul Lumi i Shalës) a shala törzsről kapta a nevét. Ez a törzs Észak-Albániában a Drin-folyótól északra és a Theth-től délre található területet népesítette be.

Környékbeli népviselet
(Forrás: fakteplus)

Egyes vélemények szerint maga a szó a „száraz, terméketlen föld” (shalë, shalesinë) szóból ered. Ez a magyarázat etimológiai szempontból azonban nem annyira meggyőző, mert Shala azon kevés helyek egyike az északi hegyekben, amelyek termékenyek és nem szárazak. A “shalë” szó azt is jelenti: nyereg.

Forrás: kultplus

A néphit szerint Shala, Shosh és Mirdita közös ősökkel rendelkeznek. Három fivér közül a legidősebb (Zog Diti) örökölte a nyerget (shalë), a középső (Mark Diti) a szitát (shosh), a legkisebbnek (Mir Diti) pedig semmi nem jutott. Így ő búcsúzáskor csak annyit mondott „Diten e mirë” (Szép napot), és ebből lett Mirdita. (Mirdita-val kapcsolatban él egy másik legenda is: a különböző kicsi települések nem tudtak megegyezni abban, melyik legyen a központ, amiről természetesen a régió is kapná a nevét. Ekkor az egyik idős ember azt mondta, hogy „Órákon keresztül vitatkozunk itt, semmiben nem tudtunk megegyezni. Csak amikor találkoztunk, akkor volt egyetértés, mindannyian köszöntünk egymásnak, hogy Mirëdita (Jó napot). Legyen ez a régió neve.)

Shosh
(Forrás: mapio.net)

A bajrak (török eredetű szó) azt jelenti: zászló. Az egy zászló alá tartozó törzs tagjai (kb. zászlóalj) alkotják a bajrak-ot (ispánságot). Ez mind katonai, mind közigazgatási egység volt a török időkben. Kurt Seliger osztrák újságíró – aki egy 50 köbcentis robogóval járta meg az utat Bécs és Tirana között a feleségével az ’50-es években – így ír a Sasfiak országa című könyvében erről: “Miután a hegylakók és a törökök között a harc semmiféle eredményre nem vezetett, mindkét oldal számára lényeges volt, hogy kompromisszumot kössenek. Így jött létre végül a megegyezés a törzsfők és a törökök között. A törökök elismerték a hegylakók önkormányzatát, és elálltak az adószedéstől. A hegylakók viszont kötelezték magukat, hogy a török hadsereg részére török harcosokat állítanak. A kötelező katonai szolgálat megfelelő szervezetet kívánt, így jött létre a bajrak: minden 300 ember katonai egységet képezett, egy “zászlót” albánul bajrakot. Azt a férfit, aki a harcos állításért felelős volt bajraktarnak nevezték.”

Forrás: saját kép a könyv ide vonatkozó oldaláról

Az ottani régióhoz tartozó hat bajrak egyike Shala, melyhez az alábbi falvak tartoznak: Pecaj (a központ), Theth, Abat, Lotaj, Lekaj, Nënmavriq és Nicaj.

Theth (Forrás: thethi guide)

Shala zászlaja két összekulcsolt kéz, mely a hitet szimbolizálja. Ez a törzs kizárólag a katolikus vallást gyakorolja. Egy 1671-es leírás szerint a településen 32 ház volt, 200 lakóval. A XVII. század közepén a törzs egy része átvándorolt a mai Koszovó és Észak-Macedónia területére. Koszovóban a központja Bajgorë, ott 37 településen élnek. Ők ma a muszlim vallást gyakorolják. 1918-ban az osztrák-magyar népszámlálás során 650 háztartást és 2512 lakost rögzítettek a nyilvántartásban. 1933-ban 2000 katolikus hívő élt Shala faluban és környékén, a XIX. század végén a törzs albániai része 3000 tagot számlált.

Forrás: wikipedia

A shala törzsnek érdekes hiedelmei vannak, ezt Nopcsa Ferenc is leírta. Beszámolói szerint ismerték a jégeső istenét, Rrmoria/Rumria névvel illették. Puskával lőttek rá, hogy eltérítsék, de tüzet is gyújtottak az udvaron, és sarlót és baltát is dobáltak felé. Félik a szellemeket és a vámpírokat, és hitük szerint a vámpírt csak saját fia pusztíthatja el. Az állatokkal kapcsolatos egyik babonájuk szerint a juhokat nem jó napnyugta előtt megfejni.

Shala védőszentje Szt. János, akinek ünnepét a saját naptáruk szerint december 26-án tartják. De ünneplik Szt. Mihály napját is szeptember 29-én (szintén a saját naptáruk szerint), ilyenkor kost vágnak és sütnek. Szent Mihály ünnepének előestéjén gyertyát gyújtanak a szentmisén, és imádkozás után vacsorát szolgálnak fel a szent tiszteletére. Valakinek a családból egész éjjel őrködnie kell egészen másnapig, hogy a gyertya ne aludjon el, mert ha kialszik, balszerencse éri az egész családot.

Karácsonykor, december 24-én délben kenyeret, sajtot, tejszínt és joghurtot visznek a sírokhoz, és gyertyát gyújtanak a kereszten. Ezeket az ételeket aztán szétosztják a szegények között. Szintén Nopcsa írta le, hogy a shalaiak reggel keresztet vetnek, mikor a nap első sugarai megérintik őket. A shala és a shoshi törzs egyetlen muszlimot sem engedett letelepedni a völgyben. A nikaj törzs tagjai közül sokan viszont muszlim nevet adtak a gyerekeknek. Így Sapa püspöke hivatalosan is megkérdezte a Szentszéket, engedélyezi-e, hogy muszlim nevű emberek is a közösség tagjai legyenek. Ez a szokás egészen 1760-ig létezett.

A környékbeli hegyi törzsek a Shala-iakat találékonyságukról ismerték. Ahogy a mondás tartja: „Gashi a bölcs, Krasniq a szem, Berisha a harag, Kelmend a harcias, Shala a furfangos, Thaçi a ravasz.”

A Shala-folyó a Shtrazë forrásból ered 1200 m-es tengerszint feletti magasságban Theth falu fölött. Kristálytiszta, jéghideg kékeszöld vize 37 km hosszan kanyarog a hegyek között, míg eléri a Komani-tavat. A legenda szerint Lek Dukagjini herceg – Szkander bég kortársa és barátja – itt töltötte életének utolsó éveit. Nevét egy szikla is őrzi, melyről be lehetett látni a völgyet, és így az ellenség érkezését is. A Komani-tóról 2017-ben írtam egy bejegyzést, nagyjából akkortájt kezdett a környék egyre látogatottabbá válni a helyi és a külföldi turisták által is.

A Shala-folyó – melyet Albán Thaiföldnek is neveznek – ma az egyik legnépszerűbb desztináció Észak-Albániában. Tiranából, Durrës-ből 1 napos kirándulással elérhető. Az út Vau i Dejës-től lesz szép és érdekes, ott kezdünk el bekanyarogni az Elátkozott-hegyek közé.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A katolikus vallás jelenléte kézzelfogható, katolikus templomok, keresztek kísérik utunkat Koman faluig.

Forrás: saját kép

Onnan kompok indulnak Fierze-be, és kisebb hajók a völgykatlanban található strandra, ahol most már hotelek/éttermek várják a turistákat.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A kb. egy órás hajóút lélegzetelállító tájon át halad jobbra-balra magas hegyek, sziklák között.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Útközben van egy kis sziget – Béke-sziget a neve – rajta egy nagy kereszttel.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Végül egy bal kanyar után elénk tárul a völgykatlan a stranddal.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Főszezonban hétvégente rengetegen vannak, így az éttermekben lehet, hogy várni kell az asztalra. Az árak a hely szépségének és nehezen megközelíthetőségének függvényében vannak meghatározva, ne a falusi kis kifőzde áraira számítsunk.