A Bovilla-tó, amelyből Tirana az ivóvizét kapja

Albániában az utóbbi években újabb desztinációkkal bővült a turisták számára elérhető látnivalók kínálata. Ilyen többek között a Komani-tó és Shala-folyó, amelyek kb. 5 éve kezdtek egyre látogatottabbak lenni, vagy Gramsh és környéke, a Banja-tó, mely szintén egy olyan mesterséges víztározó mint a a Fierze-i (más néven Komani-tó). A Bovilla-tó is ilyen.

A Bovilla-tó 15 km-re található az albán fővárostól a Dajti Nemzeti Parkban. 1996-ban készült el, és 1998-tól biztosítja Tirana és a környező lakott területek ivóvíz ellátásának nagy részét. A teljes vízellátást további karsztkutak segítségével pótolják.

Forrás: saját kép

A Bovilla-tó előtti időkben Tirana vízellásátásának fejlesztéséhez az albán kormány felkérésére 1958-ban a VITUKI szakemberei és aktív magyar barlangkutatók, többek között Kessler Hubert a magyar barlangkutatás egyik legismertebb és legeredményesebb alakja, mérnök, karszthidrológus, az országos forráskataszter elkészítője, a budapesti Szemlő-hegyi barlang felfedezője, az Aggteleki-barlang egykori igazgatója, a Magyar Karszt- és Barlangkutató társulat tiszteletbeli elnöke is nagymértékben hozzájárult.

A Tiranatól 20 km távolságra fekvő, 1700 m magas Gödrös- vagy Tölcséres-hegységhez (Mali me Gropa) tartozó Shënmëri-forráscsoport vizének kiaknázását az albán kormány 1961-ben meg is valósította a magyar szakemberek segítségével és Kessler Hubert – Javaslat Tirana vízellátásának fejlesztésére – 1958-ban elkészült tanulmánya alapján.

A Bovilla-víztározó építési munkálatai 1988-ban kezdődtek. A tavat két hegyvonulat – a Kruja-i Szkanderbég-hegység és a Tölcséres-hegység határolja.

A víz utánpótlásáról a Tërkuzë-folyó gondoskodik, mely a Tirana-folyó mellékága. A rajta épített 91 m magas és 130 m hosszú gáttal hozták létre a víztározót.

A munkálatok 1988-ban kezdődtek, de a rendszerváltás, 1991 idején megakadtak. 1993. októberében folytatódtak az olasz állam támogatásának segítségével. Kilenc környező falu mintegy 5.000 lakosát érintették az építési munkák, ami azt jelentette, hogy kb. 400 család földjét – akik jórészt mezőgazdaságból éltek – kellett kisajátítani és őket máshová költöztetni.

A víztározó területe 4,6 km2. Az évi átlagos vízszint 7-10 m között változik, annak függvényében, mennyire csapadékosak a téli hónapok. A 2006-2008 közötti vízmérések mutatták az eddig legmagasabb vízállást, ami 45 m volt.

Forrás: saját kép

A tóban tilos fürödni. Néhány halfaj található benne, pl. a sujtásos küsz. Amúrt és fehér busát időnként telepítenek bele, hogy javítsák a vízminőséget.

Ha felkeresnénk a tavat a gátig viszonylag jó aszfaltúton haladhatunk, utána hepe-hupás, gödrös, az Albániában az ilyen terepeken megszokott úttalan-út következik. Ehhez képest több taxit is láttunk, melyek egészen a víztározóig vitték az utasaikat. És privát személyautókkal, valamint gyalogos turistákkal is találkoztunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A környéken további természeti szépségek, mint a Bovilla-vízesés és a Bovilla-szoros találhatók.

A Bovilla-vízesés
(Forrás: facebook)

A tónál van egy épített kilátó, a manapság divatos platformokon keringő képeket részben onnan készítik. Én nem mentem most fel, mert haladtunk tovább a Qafshtama Nemzeti Parkba. De erről majd egy következő bejegyzésben.