Hogyan lett egy nem létező településből Albánia egyik legfelkapottabb üdülőhelye?

Állítólag a Szovjetunió egykori miniszterelnökének, Nyikita Hruscsovnak az 1959-es látogatása miatt épült meg a Butrint-ba vezető út. Ezen át lehet megközelíteni Ksamil települést, mely ma Albánia egyik leglátogatottabb üdülőfaluja.

A Ksamil-ba vezető út 2005-ben. Mi akkor jártunk ott először.
(Forrás: saját kép)

2015-ben írtam az első bejegyzésemet Ksamil-ról, melynek ezt a címet adtam: 6 mérföld Korfu-tól az albán Bora Bora (mert így hívják az egyik strandot). Azóta számos platformon, utazási irodák kínálatában látom folyamatosan, hogy ezt a megnevezést használják, ha nyaralást hirdetnek Ksamil-ba. (Érdekesség, hogy az albán nyelvben a ‘bora’ szó azt jelenti: hó. :-) )

A környéket a ’60-as években vadon élő növényzet foglalta el. Enver Hoxha kommunista diktátor 1966-ban azonban úgy döntött, hogy a helyet be kell lakni, és a dombokat citrus- és olajfa ültetvényekké változtatják. Így kezdődött a település kialakulásának története. Nevét a hexa mille (6 mérföld) szavakból kapta, mert ennyi tengeri mérföldre található Korfu szigetétől.

Ksamil 2005-ben
(Forrás: saját kép)

Ksamil első lakosait így a Korça-i Mezőgazdasági Vállalat munkásai adták. Valamint 1500 fiatal önkéntes (ami akkoriban azt jelentette, hogy „szabad akaratukból” mentek oda, de valójában odavezényelték őket), de a kommunista rezsim által üldözött embereket is alkalmazták a mezőgazdasági munkákra. Eleinte csak négy darab öt szintes épület volt a településen, azt a részét a falunak ma is így hívják: “a 4 épület”. Ezek a lakóházak emlékeztetnek arra, hogy a település nem nyaralóhely volt, hanem munkásfalu, egy szigorúan őrzött terület része, mely határvidék volt.

A négyemeletes házak ma is megvannak
(Forrás: saját kép)

A szigeteken akkoriban gyógy- és fűszernövényeket, például babérlevelet termeltek, és kizárólag azok a nők mehettek át, akik az ültetvényeken dolgoztak. Ők is csak szigorú katonai kísérettel. A ’90-es évek előtt a szigetekre még a biológusok, geográfusok, diákok, turisták és a halászok sem léphettek. A magas rangú kommunista állami tisztviselők részére viszont vadászatot szerveztek. Őzeket és vadkecskéket telepítettek az egyikre, és imitálták, hogy az állatok ott élnek, etették őket és itatót is helyeztek ki nekik, hogy aztán Enver Hoxha és Mehmet Shehu – akik szenvedélyes vadászok voltak – és baráti körük lelőhesse azokat.

Ksamil 1970-ben
(Forrás: Facebook, Sarandë.Albania – Ksamil)

A ’90-es években aztán Kukës-ból, Peshkopi-ból, Gjirokastra-ból, Tepelena-ból, Përmet-ből is érkeztek családok. Akkoriban kb. 3500 lakosa volt a településnek.

Ksamil 1990-ben
(Forrás: inf.news)

Egy Kukës-i származású úr és családja volt Ksamil egyik első posztszocialista lakosa. 1991-ben, kihasználva a szabad mozgás lehetőségét családjával Ksamil-ba költözött, hogy a Mezőgazdasági Vállalatnál dolgozzon. 1994-ig – a vállalat bezártáig – végezték ezt a munkát, állítása szerint akkori viszonyok között jó fizetést kaptak, és jól éltek. A vállalat bezárása után nagyon sok fiatal vesztette el a munkáját, az emberek egy része emigrációba menekült, mások az építőiparban kezdtek dolgozni. A Ksamili-ak a földosztásról szóló 7501-es törvényből kimaradtak, a szövetkezet ürügyén az új törvénnyel a Ksamil-i emberek egy darab földet sem kaptak. Így az összes földet maguk osztották fel, majd elkezdték építeni az első házakat, amelyeket aztán később legalizáltak. A mai Ksamil tehát az önkéntes földfoglalásokból, majd az azokra épült apartmanházakból, családi hotelekből keletkezett.

Az engedély nélkül épült, illetve a nem legalizált épületek ellen azonban folyamatosan küzd az albán kormány (a mai napig is). Az engedély nélküli építkezések nem csak Ksamil-ra, hanem egész Albániára jellemzőek voltak (és még ma is történnek ilyenek). Így talán jobban megértjük, hogy ilyen körülmények között milyen nehéz volt terület-, illetve városrendezési tervet alkotni és érvényesíteni a településeken. 1990-ben 20 épület volt Ksamil-ban, 2010-ben pedig 350, melyek kb. 90%-a engedély nélkül épült. A 2006-ban elfogadott törvény, melynek segítségével a “tulajdonosok” legalizálhatják, azaz hivatalosan földhivatali nyilvántartásba vetethetik a földterületet és az arra épült ingatlanjaikat megoldást jelentett, sokan éltek a lehetőséggel, és legalizálták az ingatlanjaikat. Azonban így is maradtak bőven olyan épületek, melyekkel semmi nem történt. Így 2010-ben több, mint 250 illegálisan felhúzott építmény lebontására irányuló akció történt Ksamil-ban, mely egy romok alatti nagy falu szomorú látványát hagyta maga után.

Ksamil-ban vannak muszlimok, ortodoxok és katolikusok is.

Az ortodox templom Ksamil-ban
(Forrás: saját kép, 2023)

A falu ma Albánia egyik legnépszerűbb üdülőhelye.

Ksamil 2019 január
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2019 májusában
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2023. június
(Forrás: saját kép)

Az évek során nagyon beépült, minden talpalatnyi helyet az éttermek és hotelek által üzemeltetett strandok teszik ki, főszezonban nehezen találni szabad nyugágyat. 2023-ban az Airbnb keresési listáján Ksamil a második helyen szerepelt, megelőzve Barcelonát, Londont és Rómát.

A Lori beach Ksamil-ban 2023. júliusában
(Forrás: saját kép)

Ksamil, 2023 július
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2023
(Forrás: saját kép)

A közelmúltban pedig készült egy tanulmány, melyben összegyűjtötték a világ legnépszerűbb és legszebb strandjait, majd szerkesztetlen fényképeket készítettek róluk a Google Térkép segítségével. Ezután színelemzéssel határozták meg az egyes helyeken a víz pontos árnyalatát. Ezen színanalízis alapján a világ legkékebb vizű strandja az Albániában található Plazhi Pasqyra (Tükör strand) lett. :-)