Albánia világörökségi helyszínei és kulturális értékei

A világörökségi helyszínek olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedinek számító értékek, melyet az UNESCO keretén belül működő Világörökségi Bizottság az általa igazgatott Világörökség Programba felterjesztett. Célja az emberiség kulturális és természeti örökségének védelme, azok nyilvántartásba vétele, megóvása, valamint megőrzése a következő generációk számára.

Albániában egyaránt találunk épített és természeti világörökségi helyszíneket, valamint kulturális értékeket.

Az épített látnivalók közül Butrint a kora és a felkerülési év szerint is a legrégebbi világörökségi helyszín Albániában. 1992-ben lett UNESCO listás. A régészeti feltárások 1928-ban kezdődtek meg olasz archeológusok által, és a mai napig tartanak. A szakemberek Kr. e. 1000 körülre teszik az első letelepedés időpontját.

Forrás: saját kép

A 18 hektáros ősi városban találunk amfiteátrumot, fürdőket, színházat, mozaikpadlókat, villákat, síremlékeket, szökőkutakat, bástyákat, Oroszlános-kaput, a Kr. e. 4. századi szentélytől kezdve a 18. századi, a Velencei Köztársaság idejéből származó bástyáig és várig. Az egyik legenda szerint Helénosz, Priamosz király fia alapította a várost, aki Trójából való megmeneküléséért hálaáldozatot kívánt felmutatni az isteneknek. A megsebesített áldozati bika azonban kitört az emberek gyűrűjéből, s a közeli csatornát átúszva holtan rogyott össze a túlparton. Helénosz ezt isteni jelnek vélte, és megalapította Buthrotum, azaz a sebzett ökör városát.

Forrás: saját kép

Az ókori romvárosról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2015/03/20/vilagoroksegi-helyszinek-albaniaban-butrint-az-okori-romvaros/

 

Gjirokastra
A „kőváros” névvel illetett dél-albán település 2005-ben kapta meg a világörökségi státuszt. Több mint kétszáz hagyományos, palakővel fedett kő lakóház és a 17. században épült, majd az 1872-es tűzvész után újraépített bazár áll védettség alatt. A város szülötte volt Enver Hoxha, a ház, amelyben élt ma Néprajzi Múzeum.

Forrás: saját kép

De az eredeti néprajzi múzeum a Skenduli ház volt, a 12 szobás, 6 fürdőszobás, 4 törökfürdővel és 6 kandallóval rendelkező épület mutatja, mennyire gazdag család birtokolta. (Minél több kandalló volt egy házban, annál tehetősebb volt a tulajdonos.)

Forrás: saját kép

A Zekate-házat is érdemes felkeresni, látogatható. Az egyik legszebb és legjobban fennmaradt épület Ali Pasha Tepelena titkáráé volt.

Forrás: flickr

Forrás: flickr

A kővárosról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2015/04/24/vilagoroksegi-helyszinek-albaniaban-gjirokastra-a-kovaros/

Berat
Berat-nak is van „beceneve”. Az „ezerablakos város” jelzőt azért kapta, mert a Mangalem negyedben a vár alatt olyan sűrűn épültek a sokablakos házak, hogy egyik ablak szinte a másik felett van. Az egész város egy nagy nyitott múzeum, keveréke az iszlám és keresztény kultúrának. A várnegyed különlegessége az ortodox templomok, valamint a Vörös és Fehér mecset maradványai mellett, hogy ma is kb. 40 család lakja a műemlék épületeket. Berat 2008-ban vált világörökségi helyszínné.

A városról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2015/09/19/vilagoroksegi-helyszinek-albaniaban-berat-az-ezerablakos-varos/

Forrás: saját kép

Az UNESCO Albánia alábbi tájait vette fel a természeti világörökségi listájára.

A rrajcai ősbükkös
A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei kezdetben Szlovákia és Ukrajna területén élő érintetlen állapotban fennmaradt mérsékelt égövi erdőségeit foglalta magába. Ezt tovább bővítették, így többek között az Albániában a Shebenik-Jabllanica Nemzeti Park területén található erdő is helyet kapott a listán, 2017-ben vált világörökségi védelemben részesülő régióvá.
A világörökségi terület, mely a nemzeti park 6,3%-át foglalja el 700 és 2200 méter közötti tengerszint feletti magasságban található, a faállomány – melynek uralkodó fafaja az európai bükk – egyedeinek életkora a 180 évet is elérheti.

Szintén ezért került fel a listára a Gashi-folyó és környéke is ugyanebben az évben.

A Gashi-folyó
(Forrás: pine albania)

Pogradeci-tó
Az Ohridi-tó albán szakasza (a tavat itt Pogradeci-tónak hívják, mert Pogradec a „fővárosa”) 2019-ben vált világörökségi helyszínné. A tónak Észak-Macedóniához tartozó része már 1979-től élvezi ezt a státuszt. Albániára 31,5 km esik. A tó a Balkán-félsziget legmélyebb és legrégebbi tava, 5 millió éves. Vízi élővilága rendkívül különleges, ennek a tónak van a világon a legtöbb őshonos faja. 212 növény- és állatfajt írtak le, ezeknek mintegy fele csak ebben a tóban található. Nyolc, csak itt található különleges pontyfaj és két lazacféle is él a tóban. A halak közül a legérdekesebb a tavi lazac (koran), amely csak és kizárólag az Ohridi/Pogradeci-tóban valamint a Bajkál-tóban létezik.

A tóról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2014/10/03/itt-van-az-osz-itt-van-ujra-menjuk-horgaszni/

A Lin-félsziget a Pogradeci-tónál
Forrás: saját kép

A szellemi kulturális listán az alábbiak kaptak helyet.

Xhubleta
A xhubleta (ejtsd: dzsubleta) egy olyan ősi viselet, mely a különleges szoknya részről kapta a nevét, melyet egymás fölé varrt vízszintes keskeny csíkokból készítenek, és gyapjúcsíkokkal varrnak össze. A ruha két széles pánttal a vállon lóg. A XVIII. sz-ig sokszínű volt, ma már az asszonyoké fekete, a lányoké fekete-fehér. A szoknya alsó része harang alakú, felső részébe olyan szimbólumokat tesznek, mint a kereszt, krétai bikafej vagy a görög labirintusminta. A szimbólumkutatók szerint ez a rejtélyes viselet sok szempontból nagyon érdekes, nem csak a megjelenés, a felépítés, a szövéstechnika, a hímzés, a díszítés tekintetében, hanem egy ősi matriarchális intézményt is szimbolizál. Olyan elemeket tartalmaz, melyek kifejezik az istenhitet, a katolikus kötődést, és kiemelik a hegyi asszonyok szépségét. Ez a legrégebbi ruhadarab Albániában, 4.000 éves múltra tekint vissza. A xhubleta 2022-ben lett a szellemi kulturális világörökség része.

Xhubleta
(Forrás: revista one)

Az albán népviseletekről bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2018/04/11/alban-nepviseletek/

 

Iso-polifónia
Az iso-polifonikus, a világ egyik legrégebbi éneklési hagyománya az illírekig, az albánok őseiig vezethető vissza. Az „iso” kifejezés egy búgó tónus, ami a többszólamú (polifonikus) éneket kíséri és az „ison” kifejezéshez, a bizánci templomi énekekhez kapcsolódik, ahol a búgó kórus kísérte a éneket. A dalok különféle társadalmi, családi eseményekhez kapcsolódnak, mint a lakodalom, a szüret, a temetés vagy a különféle vallási ünnepek. Ahogy a hagyományos zene általában, a polifonikus éneklés tudománya is szájhagyomány útján terjedt apáról fiúra. Ez az egyedi zenei hagyomány 2005 óta a szellemi kulturális világörökség része.

Az alábbi videót a Krrabe-i folklórfesztiválon készítettem 2019-ben, ahogyan az egyik kórus kellemes körülmények között gyakorol a fesztivál helyszínén.

Berati-kódexek
A világon hét „Bíbor-kódex” létezik, ebből kettőt Berat-ban találtak. A két albán kódex nagyon fontos része az emberiség Biblia, liturgia és hagigrafikai fejlődésének.

A Beratinus 1 néven nyilvántartott kézirat egyike annak a 3-4 legrégebben írt Újtestamentumnak, amit archetípusként ismerünk. A VI. sz. első felében íródott, ezért alkalmas arra, hogy a bibliai és liturgiai irodalom fejlődését behatóbban vizsgálni lehessen általa. A kódex jórészt Szt. Márk és Szt. Máté evangéliumát tartalmazza. A Beratinus 2 nevű kódexet arany betűkkel írták, és mind a négy evangéliumot tartalmazza. 1943-ban a templomtanács biztonsági okokból elrejtette a kódexeket, mert a hitleri hadsereg el akarta vinni az albán bank aranyával együtt. 1967-ben találták meg őket Berat-ban a Nagyboldogasszony templomban az oltár mögött három kőlap alatt. Ma Tiranában a Nemzeti Levéltár páncéltermében őrzik. A többi öt “Bíbor-kódex” közül kettőt Olaszországban, egyet Franciaországban, egyet Angliában, egyet pedig Görögországban őriznek. A Berati-kódexek 2005 óta képezik a szellemi kulturális világörökség részét.

 

Váltólegelő/legelőváltó pásztorkodás
2023. decemberében egy újabb kulturális örökséggel bővült az albán UNESCO lista. A váltólegelő vagy legelőváltó (transzhumáló) pásztorkodás az évszakokhoz kötött, kétlegelős vándorpásztorkodás egy típusa. Nevét a nyájak tavaszi és őszi látványos helyváltoztatásáról kapta, amelynek során akár több száz kilométert is megtehetnek.

Forrás: saját kép

Az időjárás és a növénytakaró évszakok szerinti ciklusait kihasználva a nyájak a nyarat a hegyi legelőkön töltik, télen pedig a melegebb síkságokon, például a tengerparton vagy a nagy folyók völgyeiben legelnek. A nyájakat – általában juhokat vagy kecskéket – ősszel hagyományosan lábon hajtották le a síkságra, tavasszal pedig föl a hegyekbe. Az állattartás ezen típusa a 19. századig nagy gazdasági jelentőséggel bírt. A mai Európában már csak szórványosan fordul elő, többek között itt Albániában.

 

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük