„Az albánoknak van a legelbűvölőbb viseletük a világon.” – írta Lord Byron anyjának címzett levelében 1809-ben, amikor Albániában járt.

Az albán népviseletek nagyon sokszínűek és változatosak, több, mint 200 fajta létezik. Kézi munkával készülnek és nagyon kidolgozottak.

Az öltözékek közötti eltérést az életkor, a nem, az alkalmak (esküvő, temetés stb.), a különböző társadalmi helyzet, foglalkozás, évszakok adják. A színek és díszítések életkor szerint változnak. A kicsik és a fiatalok egyszerű öltözetet viselnek. Azok a lányok, akik eladósorba kerültek, egyszerű, dísz nélküli ruhát viselnek, hajukat kendővel kötik be, és nem hordhatnak pirosat. Az esküvői ruha a legdíszesebb, mind a női, mind a férfi viseletben. A menyasszonyoknak elengedhetetlen a fém díszítés, nem csak az esztétikai megjelenés miatt, de a mágikus funkciója miatt is. A menyasszonyok számára különösen fontos a fej díszítése. Az esküvő után néhány évvel a díszítés mértéke kisebb. A gyászviseleten nem igazán látszik a visszafogottság, a nők viselhetik a legdíszesebb darabokat.

A kutatások azt mutatják, hogy a népviseletek darabjai nem egykorúak. Vannak ruhadarabok, melyek a középkorból származnak bizánci és keleties hatással, más darabok az ókorból, megint mások pedig az illír időkből eredeztethetők. Az illír kultúrából és a középkorból örökölt elemeknek köszönhetően az albán népviseleteknek történelmi fejlődésük során sikerült megőrizni számos olyan eredeti jellemzőt, amelyek egy olyan etnikai értéket képviselnek, amely megkülönbözteti az albán ruhákat más népek viseletétől.

Nopcsa Ferenc is szívesen viselte az albán népi öltözéket.

A öltözékek általában az alul viselt ruhadarabról, a szoknyáról vagy nadrágról kapták a nevüket. A felül viselt darabok hasonlóak, főleg a férfiaknál. A nőknél és a férfiaknál is öt-öt fő viseletfajtát különböztetünk meg.

 

NŐI VISELETEK

A „sávos szoknyás” viselet

Ez a viselet a különleges szoknya részről kapta a nevét, melyet egymás fölé varrt vízszintes keskeny csíkokból készítenek, és gyapjúcsíkokkal varrnak össze. A ruha két széles pánttal a vállon lóg. A XVIII. sz-ig sokszínű volt, ma már az asszonyoké fekete, a lányoké fekete-fehér. Része még a gyöngyökkel és zsinórokkal díszített széles öv. A lábakat hosszú harisnyával vagy bőrnadrággal védik. A vállakra fehér kendőt terítenek. A szoknya alsó része harang alakú, felső részébe olyan szimbólumokat tesznek, mint a kereszt, krétai bikafej vagy a görög labirintusminta. A szimbólumkutatók szerint ez a rejtélyes fekete viselet sok szempontból nagyon érdekes, nem csak a megjelenés, a felépítés, a szövéstechnika, a hímzés, a díszítés tekintetében, hanem egy ősi matriarchális intézményt is szimbolizál. Olyan elemeket tartalmaz, melyek kifejezik az istenhitet, a katolikus kötődést, és kiemelik a hegyi asszonyok szépségét.

Ez az öltözet teljesen különbözik az összes többitől. Ez a legrégebbi ruhadarab Albániában, de a legrégebbi ruházati típus is a világon. 4000 éves múltra tekint vissza, és nincs még egy ilyen öltözet a világon. Ez hozza az illír civilizáció üzenetét az albán népi kultúrába, amely napjainkban is él. Észak-Albániában az összes hegyvidéken megtalálható, és Montenegróban az albánok lakta részeken is.

 

Hosszú ing és kötény

Ennek az öltözetnek a fő darabja a hosszú ing, hosszú szűk vagy bő ujjakkal. A derékon különböző színű gyapjú övet viselnek, a szoknya felett pedig különböző méretű gyapjú vagy pamut kötényt régiónként eltérő díszítéssel. Nyáron az ing fölé mellényt vesznek, míg télen hosszú ujjú gyapjú kabátot. A hosszúság, a szín és a díszítés a földrajzi helytől és az adott régió fejlettségétől függött, ezért ez a viselet sok helyi sajátosságot tükröz.

Két kötényes viselet

Ez az öltözék hosszú ingből, mellényből vagy kabátkából és két hosszú kötényből áll, melyből az egyiket elől, a másikat, a rövidebbet hátul hordják. Ezt a változatot Shkodra környéki falvakban viselik. Van olyan változat is, ahol a kötény trapéz alakú, ez főleg Puka és Hasi környékén elterjedt. A kötények általában feketék, barnák vagy meggypirosak.

 

Bő szoknyás viselet

Ennek az öltözéknek a fő darabja egyfajta bő szoknya, kis oldalsó díszítéssel. Felül szűk inget hordanak mellénnyel. Zadrima környékén van egyfajta ráncos szoknya, amit csak a test hátsó részén viselnek, általában fekete színű. Néhány Puka környéki faluban a szoknya meggyszínű vagy zöld. Esetleg lila, ami sokkal elegánsabban mutat, hiszen régen ezt a színt nagyon nehéz, és éppen ezért nagyon drága volt előállítani. Kukës környékén különböző színű hosszú nadrággal viselik.

 

Bő nadrágos viselet

Ennek az öltözetnek a neve a bő fazonú nadrágból ered. Felül a nők rövid inget, mellényt, kabátot viselnek. A lábukon különböző színű gyapjúharisnyát. A fejükre kendőt tesznek, a konty alatt háromszög alakúra megkötve. Valójában ez a viselet csak a XX. században terjedt el, és csak néhány Tirana környéki hegyi faluban, Martanesh-ben, Polis-ban, Berzeshte-ben hordják.

 

FÉRFI VISELETEK

Ráncos szoknyás viselet

Ez az öltözék a bő, ráncos szoknyáról kapta a nevét. A lábszáron térdig érő, hosszú gyapjú harisnyát viselnek (néhány változatban combig ér). Felül bő ujjú inget és mellényt vesznek hozzá. A derékon széles gyapjú övet hordanak, felette egy bőrből készült másikat, mely díszített, és a fegyvereket is azon viselik. A fejre fehér sapkát tesznek. A XX. sz-ig Albániában mindenhol viselték, Koszovótól egészen az albánok lakta görög területekeig. Azután már csak dél-albán falusi viselet lett.

 

Hosszú inges és kabátos viselet

 

Ennek a viseletnek a fő darabja a fehér ing és a hosszú, fehér gyapjú kabát. Nyáron rövid gyapjú kabátkát hordanak. Ezt Mirdita, Mat, Dibër, Malësia e Madhe, Kolonjë, Gjirokaster környékén viselik.

 

Szűk nadrágos viselet

Itt a szűk, gyapjú nadrág a lényeg, ami általában fehér, ritkábban fekete vagy szürkésbarna. A derék alá ér, gyapjúövvel viselik, mely különböző színekkel van csíkozva. Felül hosszú ujjú inget viselnek, ujjatlan mellényt, és hosszú ujjú kabátkát, mindkettő gyapjúból. Télen még egy fekete mellényt is rávesznek. Ez a gyapjúnadrágos viselet főleg Koszovóban, Észak-Albániában és Dél-Kelet Albániában, egészen Berat környékéig elterjedt.

 

Bő nadrágos viselet

 

Ennek a viseletnek a neve is a nadrágból ered, mely comb felé bővülő és a bokáig ér, és otthon szőtték pamutból vagy gyapjúból. Széles, meggypiros gyapjú övvel viselik. Felül szűk, hosszú ujjú inget hordanak. Hidegben fölé vesznek még egy gyapjú mellényt. Ez a viselet Közép-Albániában terjedt el, és még néhány faluban Mat és Mirdita környékén.

 

Térdnadrágos viselet

Más viseletekkel ellentétben erre a nadrágra nagy hatása volt (főleg szabásában) a keleti országokban viselt ugyanilyen ruhadarabnak. A lábszáron térdig érő zoknit viselnek. Felül hosszú ujjú inget gyapjú mellénnyel, melyet a mellkasnál oldalt fognak össze. Hideg évszakokban ujjas kabátot vagy subát, mely a test hátulján lóg. És magas vagy lapos tetejű takija-t. Ezzel a viselettel ritkán találkozunk, főleg Labëria, Mallakastër és Myzeqe környékén elterjedt. A XIX. sz. végétől a térdnadrágot a ráncos szoknyával helyettesítették.

 

Öltözékek régió szerint:

Sokszínűség, változatosság és kidolgozottság jellemzi a népviseleteket.

 

A népviseletek elengedhetetlen darabja a lábbeli. A legegyszerűbb cipők egy darab négyzet alakú bőrből készültek, pánttal keresztezve, hátul gyapjú kötőlékkel. A pántok elhelyezkedésétől, és attól függően, hogyan kötötték meg, többfajta cipőt különböztetünk meg, van olyan is, aminek „nyelve” van, és a bojtos változatból is többféle. A legrégebbi régészeti bizonyítékok szerint ezt a lábbelit i.e. V-IV. sz-ban az illírek már hordták, és nagyon tisztán megkülönböztethetők a görögök-rómaiak, majd később a szlávok által viselt típusoktól. Ez a cipő viselet a Görögországban és Olaszországban élő albánok között is elterjedt.

A hagyományos fehér, karimátlan nemez fejfedő is az öltözék részét képezi. Hasonló kalapot viseltek már az illírek is.

Attól függően, hogy hegyi vagy sík vidéken, vagy melyik földrajzi régióban viselik, a kalap különböző formájú és méretű. Az Észak-Albán hegyvidékeken félgömb alakú, míg Kukës környékén kúp alakú. Dél-Albániában magasabb, mint északon, főleg Gjirokastër és Vlora régióiban, kivéve Myzeqe síkvidéki területén. Dél-Albánia néhány régiójában a kalap tetején van egy kis „bóbita”. A kalap egyetlen darab gyapjú filcből készül, és szorosan a fejre simul. Az ottomán éra alatt fez típusú, a tetején egyenes volt, amit főleg a muszlim albánok viseltek.

Az albán népviselet tehát nagyon sokszínű, szó szerint és átvitt értelemben is. Ajándékboltokban vagy a Kruja-i bazárban vásárolhatunk egy-egy ruhadarabot, vagy teljes szettet is.

A folklórfesztiválokon, rendezvényeken sokféle népviselettel találkozhatunk.