Tag Archive for: alfakontakt

Hogyan légy okos turista, avagy hogyan ne csalódj, ha Albániába jössz

 

Albánia?

– Úristen! Albánia???

– Csakis oda!

Körülbelül ez az a két véglet, ami az országgal kapcsolatban felmerül, ha valaki a sasok földjére gondol, mint nyaralási helyszín.

Egy tudatos nyaraló, aki szeretné is kicsit megismerni az országot, ahol eltölt majd néhány napot, hetet általában előre olvas, tájékozódik, hová is készül, így kap egy előzetes képet, mire számítson. Vannak azonban, akiknek sem idejük, sem energiájuk nincs tájékozódni arról, hová készülnek, és a csak „hallottam a szomszédtól, hogy tök jó volt” kijelentésre alapozva gyorsan lefoglalnak egy szállást ott, ahol a szomszéd is nyaralt, abban az országban ahol még nem jártak.

Elsősorban nekik íródott ez a kis összefoglaló, hogy semmiképp se legyen csalódás az itt eltöltött idő.

Nem mondtad, hogy ilyen kaotikus a közlekedés!

Albániában a rendszerváltásig mindössze 600 darab személyautó volt az országban, autó magántulajdonban nem lehetett. Így az albánok közlekedési „kultúrája” jóval később alakult ki, mint a többi európai országban. Ehhez jön még a Balkánra és Dél-Európa más országaira is jellemző kevésbé szabálykövető mentalitás, ami az albánoknál még inkább kicsúcsosodik, így a közlekedést az először ide érkező káosznak élheti meg.

Javaslat: ne féljünk, próbáljuk fölvenni az itteni ritmust. Ne lepődjünk meg ha szokatlan közlekedési helyzetekbe kerülünk, az albánok figyelnek egymásra (külföldiekre meg főleg!), a dudálás nem a türelmetlenség jele, hanem a „vigyázat, jövök” jelzése. Sok rendőr van az utakon, a turistákat általában nem büntetik, hanem segítik.

Forrás: saját kép

Nem mondtad, hogy ilyen szemetes!

Albánia történelméből kifolyólag a szemétkérdés egy sarkalatos pont. A kommunizmus évei alatt szigorúan büntették a szemetelést, Albánia egy nagyon tiszta ország volt. Majd a rendszerváltás után egyrészt egy ideig szünetelt az állami szemétszállítás, másrészt pedig a szabadság kifejezésének egyik eszköze lett a szemét eldobása. Akit bővebben érdekel a téma, itt részletesen leírtuk: https://hellomagyarok.hu/listak/albania-a-szabad-szemetelestol-a-kornyezettudatossag-fele

Megjegyzés: Albánia az utóbbi években rengeteget tisztult. Amikor mi először jártunk itt 2005-ben még a fák tetején is színes, az akkor használatos kék nejlonzacskók lógtak. Ez ma már nem így van, de a zsúfolt, turistás helyeken még sokszor nem tudják a kellő intenzitással elszállítani a szemetet, így a konténerek környékén felgyülemlett szemét zavaró.

Nem mondtad, hogy ennyire ellentmondásos!

Albánia az ellentétek országa. A csilli-villi luxus szálloda közelében simán találunk putrira emlékeztető épületeket. A gyors és kezdetben szabályozatlan fejlődés eredménye ez az összevissza állapot, valamint annak, hogy ebben az országban nagyjából eredeti kárpótlás volt, így mindenki hozzávetőleg visszakapta a kommunizmus alatt eltulajdonított földjét és a tengerparton nem mindenki tud lépést tartani azzal az iszonyatos mértékű fejlődéssel, ami az utóbbi évtizedekben bekövetkezett. És ugyanez a végletesség jellemző az utakon például a járművek és a szállítási módszerek tekintetében is.

Forrás: saját kép

Nem mondtad, hogy még a bankkártyát sem fogadják el!

Albániában elsősorban a készpénzes fizetés a jellemző. Bankkártyával való fizetés a nagyobb szállodákban, bevásárlóközpontokban, éttermekben, benzinkutakon elfogadott, de ne várjuk a Nyugat-Európában vagy akár Magyarországon megszokott kártya elfogadási gyakoriságot. Sok bankautomata van a nagyobb városokban pénzfelvételre, vagy a készpénzben ide hozott EUR-t, CHF-et, USD-t stb. korrekten váltják a pénzváltók. A legtöbb itteni bank automatája komissziót számol fel, ez alól jelenleg két kivétel van: a Credins és az Alpha Bank.

Nem mondtad, hogy ne igyam meg a csapvizet!

Albániában egyre több helyen elérhető a tisztított ivóvíz, de mint minden országban, más a baktérium kultúra, így akinek érzékenyebb a gyomra, könnyen hasmenést kaphat. Érdemes ezért inkább forrás- vagy palackozott ásványvizet fogyasztani. Minden boltban széles kínálat található ezekből különböző kiszerelésekben.

Ásványvízből még 1.6 literes kiszerelést is találunk
(Forrás: saját kép)

Nem mondtad, hogy ilyen drága a telefonálás!

Albánia nem tagja az Európai Uniónak, ezért a külföldi szolgáltatók roaming díjai magasak. Szinte minden szálloda és nagyobb étterem ingyenesen biztosít wi-fi-t, így az internet alapú kommunikációs csatornák gond nélkül működnek. Ha valaki mégis telefonálni szeretne, és/vagy mobil internetet is igénybe venne, a három itteni mobilszolgáltató (Vodafone, One és ALBtelecom) különböző csomagokat kínál erre. Mindháromnak van turista csomagja (két, illetve három hetes időtartamra), így elég az itt tartózkodáshoz alkalmazkodva ezek valamelyikét választani. A SIM kártya vásárlásához útlevél/személyi igazolvány, használatához pedig kártyafüggetlen készülék szükséges.

Nem mondtad, hogy összevissza rázzák a fejüket!

Albánia Bulgárián kívül az egyetlen európai ország, ahol az igen-nem kifejezése, azaz a fejbólintás/fejrázás fordítva történik. További zavaró tényező, hogy néhányan próbálnak a külföldiek szokásainak megfelelően bólogatni, és ebből lesz igazi kavarodás. :) Legegyszerűbb merev fejtartással a Yes/No kérdésekkel kérdezni, azt mindenki érti itt is.

Megtévesztő lehet továbbá, hogy sokszor még a régi Lek-nek megfelelő értéket írják a termékre, azaz ha egy kiló paradicsom 50 Lek, lehet, hogy 500 Lek lesz kiírva a piaci árusnál.

Nem mondtad, hogy nincs rántott hús és töltött káposzta!

Vegyük alapul, hogy minden népnek sajátos konyhája és étkezési szokásai vannak, és ha külföldön nyaralunk, általában azért tesszük, mert valami másra, eltérőre vágyunk, mint az otthon megszokott. Így van ez az ételek terén is, próbáljuk ki bátran az itteni ételeket, biztosan lesz köztük ami kevésbé ízlik, és találunk olyat is, ami örök szerelem lesz. Itt egy kis ízelítő az albán ételekből és az étkezési szokásokról: https://hellomagyarok.hu/gasztro/gasztro-kalandok-a-balkan-sziveben-a-baranyfejtol-a-reszeges-alban-szamarig

Autentikus albán ételek
(Forrás: saját kép)

 

Végezetül ne felejtsük el azt sem, hogy minden országnak sajátos kultúrája, népének pedig egyedi gondolkodásmódja is van. Albániával kapcsolatban ez fokozottan igaz. A Taken (Elrabolva) című film sokat ártott az ország hírének, és leegyszerűsítette az albánokkal kapcsolatos, a mai napig élő negatív sztereotípiákat, miszerint minden albán bűnöző. Ezért az alábbi promóciós videóban Liam Neeson-t, a film főszereplőjét invitálják Albániába, hogy fedezze fel az ország szépségeit, vendégszerető népét, és legyen elrabolva a szíve e kedves ország által. :) A videó végén pedig a filmben a főgonoszt alakító albán színész foglalja össze az albán vendégszeretetet, mely szerint egy albán háza elsősorban Istené, másodsorban a vendégé, és csak harmadsorban a gazdájáé. Ezt alapul véve tekintsünk Albániára, és emelkedjünk felül az esetleges furcsaságokon, hiányosságokon, ami egy nyaralás alkalmával érhet bennünket.

 

 

Olvasd el ezeket a bejegyzéseket is, hogy még többet tudj meg Albániáról, és hogy ne érjenek meglepetések:

10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Még 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Újabb 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Íme még 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Van még 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Akad még 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Ha pedig bármiben segíthetünk, a honlapon megadott elérhetőségek bármelyikén megtalálsz minket!

A tiranai Piramis története

 

 

A Tirana belvárosában álló építményt sokféle jelzővel illethetjük: érdekes, furcsa, csúnya, extravagáns stb., kinek-kinek tetszése vagy nem tetszése szerint. Az biztos, hogy szépnek semmiképp sem volt nevezhető már az elkészültekor sem, az évek során pedig csak romlott az állaga, de oly mértékben hozzátartozik az albán fővároshoz, hogy az elbontására irányuló próbálkozások végül nem valósultak meg.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Építészeti szempontból a Piramis a kommunizmus alatti „modern tervezés és kivitelezés” első sikeres kísérlete volt Albániában. A tervezéstől a kivitelezésig a projekt rekordidő alatt, mindössze 3 év alatt valósult meg. Annak érdekében, hogy ez az épület „a lehető legszebb legyen”, az építészek olyasmit tettek, ami a kommunista Albániában elvileg lehetetlen lett volna: az Egyesült Államokból behozott „kapitalista” anyagokat használtak. 300 munkás dolgozott az építkezésen, mely 3,5 millió dollárba került. A legdrágább épület volt, melyet valaha Albániában építettek.

Geroge W. Bush 2007-ben járt Albániában. Tiranában mi is akkor jártunk először.
(Forrás: saját kép)

A Piramist eredetileg Enver Hoxha, Albánia kommunista vezetőjének múzeumaként (rossz nyelvek szerint mauzóleumaként is, de soha nem helyezték oda a testét) hozták létre. Az építész gárdának lánya Pranvera és veje (Klement Kolaneci) is tagja volt. 1986-ban Enver halála után egy évvel kezdték építeni és 1988-ban nyitották meg. Kezdetben a tetején helyet kapott egy vörös csillag is, de ezt később eltávolították. Belseje fényűző volt.

Ilyen volt eredeti formájában
(Forrás: International Center of Culture, Tirana)

Ilyen volt belülről
(Forrás: International Center of Culture, Tirana)

Érdekes tény az épületről, hogy a „piramis” valójában helytelen elnevezés, mivel kialakítása bonyolultabb, többféle homlokzattal a különböző nézőpontokból. Csak elöl piramis alakú, a hátulja függőleges, míg felülről egy kiterjesztett szárnyú sas elvont változatát ábrázolja. Az elülső „piramist” azért hozták létre, hogy a legjobban illeszkedjen a közeli Dajti-hegységbe, és minden oldalról összhangban kellett maradnia a környező épületekkel, beleértve a Dajti Hotelt és a Miniszterelnöki Hivatalt is.

Forrás: top channel

A kommunizmus megszűntével a Piramis szerepe és funkciója is véget ért. A rendszerváltás (1991) után rögtön konferencia- és kiállító központtá alakították, 1999-ben pedig humanitárius központtá vált, amikor a NATO a koszovói háború alatt létrehozta ott központját. 2001-től a Top Channel TV társaság és a Top Albania rádió ideiglenes központjaként funkcionált. Éjszakai kluboknak és kávézóknak is helyet adott egy ideig, az egyiknek a neve Mumia (múmia) volt. :) Kedvelt találkahelye volt az albán fiatalságnak, akik előszeretettel másztak fel a tetejére és csúszkáltak a lejtős falain, nem csak akkor, amikor különböző rendezvények helyszíne volt.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

2012-ben a Függetlenség napjának 100-ik évfordulóján
(Forrás: saját kép)

A Nemzetközi Vallási Béketalálkozó egyik helyszíne volt a Piramis előtti tér 2015-ben
(Forrás: saját kép)

Az elmúlt 30 évben számtalan tüntetés, gyűlés és néhány szomorú esemény szemtanúja is volt. Az egyik ilyen eset mementóján egy kicsi, de annál fontosabb üzenettel bíró emlékmű is helyet kapott a Piramis mellett. A Béke Harangját azokból az összegyűjtött töltényhüvelyekből öntötték, melyeket az 1997-es, épp a piramis-játék miatt kirobbant polgárháborúban lőttek el, és melyek emberek százainak halálát okozták. A töltényeket a Zadrima-i katolikus közösség gyermekei szedték össze, ezekből készült el a harang, mely az albán történelem eme gyászos időszakára emlékeztet. És egyben a béke üzenetét is hordozza, visszhangozza az élet erejét a halál felett.

A Béke Harangja
(Forrás: saját kép)

Az épület filmforgatási helyszínként is szolgált, a Castle Freak című horrorfilm remake-jének egyes jeleneteit is ott forgatták 2019-ben. (Egyébként az egész filmet Albániában forgatták, a történet szerint egy fiatal nő egy kastélyt örököl Albániában, melyet vérszomjas lények laknak. A fő forgatási helyszín a Gjirokastra-i vár volt.)

Forrás: pioneer media

Mivel jó ideje elhagyatottan állt, és egyre rosszabb állapotba került, 2010-ben az albán parlament megszavazta az elbontását, és egy új parlament építését tervezték a helyére. Ezt a döntést határozottan ellenezte számos közösség, akik úgy gondolták, hogy a jövő nem építhető fel a múlt eltörlésével. Majd jóváhagyták egy új operaház építését, de a külső márvány burkolat eltávolítása után a projekt abbamaradt. Elbontásának megakadályozására egy petíció is készült, 6000 aláírást gyűjtöttek. 2015-ben egy tanulmányt is közzétettek, melyből kiderült, hogy Tirana lakói ellenzik az elbontását. 2017-ben végül bejelentették, hogy a Piramist nem fogják elbontani, hanem felújítják-átalakítják.

Belülről 2018-ban
(Forrás: desireetravel)

Forrás: desireetravel

Aki eddig nem látta, már sohasem fogja látni régi formájában, mert elkerítették, és elkezdődött az átalakítása. Ha elkészül, Albánia legnagyobb technológiai- és kulturális központjává válik majd. Digitális oktatás, művészeti- és kulturális kiállítások, szakmai tanfolyamok fognak benne helyet kapni. TUMO lesz az új neve, de talán sosem fog kikopni a régi elnevezés sem. A helyiek számára valószínűleg örökre Piramis (albánul: Piramidë) marad.

A látványtervek alapján így fog kinézni:

Forrás: cna.al

Forrás: cna.al

 

Ajka, kos – avagy albán tejtermék kisokos

 

A tejből készült termékek fontos részét képezik életünknek, így a nyaralások alkalmával is kapcsolatba kerülünk velük. Az albán tejtermékek jó minőségűek és finomak, ezt az ide érkező turisták is mindig megjegyzik.

Az alapanyag „előállítóival” lépten-nyomon találkozunk Albániában, tehenet, birkákat, kecskéket láthatunk sokfelé legelészni, akár egy körforgalom közepén is.

Tehén az albán Riviérán. A déli tehenek általában soványabbak.
(Forrás: saját kép)

Ezek az állatok a falusi borbélyüzlet előtt várakoznak :)
(Forrás: saját kép)

A tej (qumësht, ejtsd: „tyumst”) itt is különböző zsírtartalommal kapható. A nagyobb tejüzemek termékei (pl. Gjirofarm, Erzeni, Lufra) országszerte, a kisebbeké a gyártás helyének régiójában kaphatók általában. Sok helyen a boltokban árulnak házi tejet is a bejáratott vevőkörnek, és a piacokon is lehet kapni. Vigyázzunk, mert ez nem pasztőrözött, tehát fel kell forralni!

Albán tejtermékek
(Forrás: saját kép)

A vaj (gjalpë, ejtsd: „gyálp”) is nagyon finom Albániában. Ennél is megtaláljuk a különböző kiszereléseket, a 100 gramm-ostól a fél kilós adagokig. Házi vajat is sok helyen vásárolhatunk (itt nálunk a boltban is lehet kapni), a tejtermékeket árusító szaküzletekben pedig kimérve is kapunk nem csak tehéntejből, de birka- és kecsketejből készült vajat is.

Fél kilós házi vaj egy kisebb boltban
(Forrás: saját kép)

A joghurt (kos, ejtsd: „kosz”) is a mindennapi élet részét képezi. Az albánok nagyon szeretik, ezért otthon is készítenek. Én is sokszor csináltam már, egyszerű. Kell hozzá forralt tej, amit visszahűtünk kézmelegre, és egy kis joghurt-kultúra, vagy a régebbi joghurtból egy evőkanálnyi kb. másfél liter tejhez. Ez utóbbit én a szomszédasszonytól szoktam kérni, ha nincsen régebbi joghurtunk éppen. Néhány óra alatt elkészül, amíg lehűl. Bolti joghurttal is készíthetjük, ha házi tejhez jutunk: a tejbe egy evőkanál joghurtot rakunk, és az edényt bebugyolálva lassan lehűtjük.

Érdekes módon sok nyelven ezt a tejterméket a joghurt vagy ahhoz hasonló szóval illetik. Az albánban kos a neve, talán ez is bizonyítja, hogy mennyire ősi nyelv. Valószínűleg már az illírek is készítettek joghurtot, és kos-nak nevezték el.

Forrás: twitter

A tejföl itt nem egészen olyan, mint Magyarországon, sőt gyakorlatilag a nagyobb üzletláncok, bevásárlóközpontok kivételével – ahol import árukat is árulnak – nem is kapható.
De van helyette egy hasonló, de mégis más: a joghurtszósz – salcë kosi (ejtsd: „szálc koszi”). Sokkal sűrűbb az állaga, de nagyon finom. Gyakran találkozunk vele az asztalokon natúr módon vagy kevernek hozzá egy kis aprított fokhagymát és lelocsolják olívaolajjal. Qofte (albán fasírt) és sült húsok mellé nagyon illik.

Qofte és salce kosi házikenyérrel
(Forrás: saját kép)

Az eredeti salcë kosi sűrű ruhában kicsöpögtetett joghurt, de sajnos a nagyüzemi termékekbe növényi zsiradékot és kukoricakeményítőt is elkezdtek keverni, így pár éve az albán élelmiszeripari hatóság megtiltotta, hogy az ilyen szószokat salcë kosi-nak hívják, mivel nem csak joghurtot tartalmaznak. Azóta általában úgy nevezik el az üzemek, hogy salcë, és utána az üzem neve, pl „Salcë Erzeni”, „Salcë Lufra”, stb.

Forrás: saját kép

A Gjirofarm terméke salce kosi néven fut, mert megfelel a követelményeknek
(Forrás: gjirofarm)

A túró (gjizë, ejtsd: gyiz) is különbözik a magyar túrótól, legfőképp az állagában: finomabb szerkezetű. Ezt is joghurtból készítik. A kisebb boltokban nem előcsomagolva, hanem kimérve kapjuk, mert helyi termelőtől szerzik be. A túró a fërgesë egyik alapanyaga is, melyet melegen és hidegen is fogyaszthatunk.

Salátatál salce kosi-val és fergese-vel
(Forrás: saját kép)

Az író (dhallë) pedig az az ital, amit minden burekesnél és pizzázóban megtalálunk a hűtőben. Nyáron a melegben remek szomjoltó egy burek vagy pizzaszelet mellé. Hasonló a török joghurtital az ayran, ami joghurt, víz és só keveréke, de falun ezt is sokszor dhallë-nak hívják Albániában.

Író
(Forrás: saját kép)

A tejszín albán neve ajkë/ajka vagy mazë/maza vagy kajmak/kajmaku. Pana néven is megtaláljuk, mint néhány más terméket, melynél megtartották az olasz nevét. Készítenek vele tejszínes paprikát, mely egy tradicionális albán savanyúság, ami tartalmazhat fehérsajt darabokat is.

Tejszínes paprika különböző kiszerelésekben
(Forrás: saját kép)

A sajtok (djathë) szintén fontos részei az albán konyhának és főleg nyersen fogyasztják őket. Az étkezések általában a fehér sajttal kezdődnek, szeletekre vágott fehér sajtot szolgálnak fel olajbogyóval, és sokszor olívaolajjal lelocsolva (de egy raki mellé is gyakran kérnek egy kis sajttálat). Ez az ún. előétel, amit a salátával együtt fogyasztanak el általában a nagyobb étkezések elején, utána következik a hús.

A halhoz is finom a fehér sajt
(Forrás: saját kép)

Grosh, albán babgulyás olívaolajos fehér sajttal
(Forrás: saját kép)

Fehér sajtokból (djathë i bardhë) bőséges a kínálat, találunk nemcsak tehéntejből, de kecske- és birkatejből készült sajtokat nagyon kedvező áron.

Kisüzemi birka fehér sajt. A gyártó jó barátunk.
(Forrás: saját kép)

Nagyüzemi birka fehér sajt
(Forrás: saját kép)

A sárga sajtok (kaçkavall ejtsd: „kácskávál”) is nagyon finomak, de kevésbé népszerűek, mint a feta jellegű fehér sajtok. A rántott sajtot vagy egyéb sajtos ételeket itt még hírből sem ismerik, főleg tésztára, pizzára reszelve fogyasztják, illetve megsütik olajban vagy grillen. Ezek is készülnek birka- és kecsketejből is.

Kistermelő egy mezőgazdasági vásáron Tiranában
(Forrás: saját kép)

A tejtermékek kínálatában sok import árut is találunk, így nem meglepő, ha magyar tejjel is találkozunk. A Sole-Mizo már évek óta jelen van az albán piacon is a dobozos tejeivel. Rendszeres kiállítója az évente november végén megrendezett Tiranai Nemzetközi Vásárnak. A kóstolásra szánt sajtok, kakaós italok és Túró Rudik maradékát mi szoktuk megkapni ajándékba az itteni segítségért cserébe. Így nem vagyunk híján a magyar ízeknek, mert kakaós italt és Túró Rudit itt nem lehet kapni. :)

A Sole-Mizo standja a Tiranai Nemzetközi Vásáron
(Forrás: saját kép)

Az albánok nem fogyasztják a túrót édesen, így túrós burekből is csak sósat készítenek, édes túrós süteményeket pedig ne is keressünk a cukrászdákban, pékségekben. Így amikor megkóstolják a Túró Rudit, elég furcsa tekintetekkel szoktunk találkozni. Ahány nép, annyi ízlés. :-)

Forrás: lufra

 

Albánia legkisebb vára: Petrela

A tiranai lakosok gyakran látogatnak el hétvégente Petrelë faluba. A település azon túl, hogy nagyon hangulatos, Albánia egyik legfontosabb történelmi építményével rendelkezik.

A faluba jó minőségű, de kanyargós aszfaltúton juthatunk fel
(Forrás: saját kép)

Petrelë vára azért is különleges, mert háromszög alakú, ilyen formájú erődítmény nem sok van. Porto Palermo-nál Ali Pasha Tepelena vára ilyen még, de az nagyobb. Petrelë vára a legkisebb Albániában, kerülete nem haladja meg a 100 m-t. Egy sziklára (petra) épült, innen kapta a nevét. A III-IV. sz-ban kezdték építeni, és már akkor fontos szerepet töltött be, a Via Egnatia ókori úton a Durrës-Tirana-Elbasan utakat őrizte.

Forrás: saját kép

A VI. sz-ban Justinianus császár újjáépítette, majd a XI. sz-ban újra fontos szerepet töltött be a normannok és bizánciak közötti harcok idején. A XIV. sz. elején az erődítmény a Topia család tulajdonában volt, majd a XV. sz-ban ismét nagy jelentősége lett az ottománok elleni ellenállás egyik központjaként, ekkorra nyerte el mai formáját. Ez a vár is része volt a korabeli kommunikációs láncnak, amikor az erődítmények tűzjelekkel üzentek egymásnak. Akkor Szkander bég nővére Mamica volt Petrelë úrnője.

Petrele vára az utakat őrizte, a várat pedig Mamica
(Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

A tengerszint felett kb. 400 m-rel található háromszög alakú várnak két kerek torony épült két sarkára, a harmadik nem készült el a sziklafal meredeksége miatt.

A sziklára épült vár, tőle balra pedig a falu iskolája. A kép egy mezőgazdasági kiállításon készült 2011-ben.
(Forrás: saját kép)

A várba gyalogosan juthatunk fel egy szűk, kövekből kirakott részben lépcsős középkori úton. A faluig fel tudunk menni járművel, majd a faluközpontból rövid sétával a várkapuig jutunk, onnan pár perces gyaloglással érünk a fellegvár épületéhez. Ingyenesen bemehetünk, a belépőjegy ára egy kávé vagy üdítő a várban működő étteremben. :) Általában 11.00 körül nyit, késő estig nyitva tart.

A bejárat (Forrás: saját kép)

Leülhetünk a „kerthelyiségben”, hogy élvezzük a remek kilátást.

Forrás: saját kép

A látvány gyönyörű, az egész környéket belátni: az alattunk kanyargó Erzen-folyót, a környező ősi olajfaültetvényeket és Tiranát is. Tiszta időben pedig akár a tengert is kémlelhetjük.

Alattunk az Erzen-folyó kanyarog, a háttérben az albán főváros (Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

De érdemes belül is körülnézni, mert a berendezési tárgyak részben a középkort idézik.

Forrás: Barina Zoltán

Az étterembe szamár vagy öszvér segítségével viszik fel a szükséges dolgokat.

Forrás: saját kép

 

Petrelë mellett található egy másik, sokkal öregebb vár maradványa is. Persqopi (más néven Brysak), egy ősi illír település része volt.

Forrás: saját kép

Az egykori város maradványai a legnagyobb megmaradt ókori falmaradvány Albániában: 60 m hosszú és 7 m magas. A falak kötőanyag nélkül épültek, a köveket csak egymásra helyezték. A város virágkorát i. e. 2500-2200 előtt élte. Ez a hely volt Glaukiasz illír király székhelye, az uralkodó itt bújtatta Pürrhosz-t Epirus későbbi királyát 2 és 12 éves kora között, mert a makedónok meg akarták ölni. A makedónok 200 talentumot ajánlottak az uralkodónak a gyermek átadásáért, de ő visszautasította. Állítólag Glaukiasz sírja is a falakon belül található. A város a rómaiak benyomulása után elesett, és a III-IV. sz-ban Petrelë várának építésekor teljesen elvesztette jelentőségét. Egyes történészek szerint itt született Nagy Sándor.

Persqopi falai
(Forrás: visit-tirana)

A romok közelében találunk egy másik nagy sírhelyet is, melyet 2018-ra tettek turisták számára is látogathatóvá.

Forrás: Barina Zoltán

Forrás: Barina Zoltán

Petrelë közigazgatásilag Mullet-hez tartozik. A zóna központja Mullet, itt élt Szulejman Pasha Mulleti, akinek nevéhez fűződik Tirana megalapítása a XVII. sz-ban. Az ő leszármazottja volt Molla Bey Petrela, aki a tiranai Et’hem Bey mecset építését kezdte, amit aztán fia Etëhem Bey fejezett be, így a mecset róla kapta a nevét.

Mullet-hez fűződik egy régi legenda. A XVII. sz-ban történt szomorú eseményre a Menyasszony sírja/türbéje emlékeztet. A legenda szerint két ellenséges család összetalálkozott a falu határában, és halálra lőtték egymást. Egy aznap házasodott fiatalasszony és a családja is éppen arra járt és a tűzvonalba került, a fiatalasszonyt eltalálta egy golyó és meghalt. Azon a helyen építették a türbét az incidens emlékére.

Forrás: saját kép


A másik változat szerint két nászmenet találkozott össze egy szűk ösvénynél. Egyik sem akart utat adni a másiknak (a nászmenetnek mindig elsőbbsége volt akkoriban, ez részben a mai napig is érvényes az itteni szokások szerint). Ez volt a probléma, hogy éppen két lakodalmas menet jött szembe egymással, a makacsság erőszakot szült, lövöldözés tört ki. Mindkét menyasszony meghalt, és egymás mellé temették őket. Évekkel később ennek emlékére emelték ezt a türbét.

Forrás: saját kép

Számunkra a zóna azért különleges, mert itt élünk. Petrelë várára pedig épp rálátunk a teraszunkról.

Forrás: saját kép

 

 

Albánia bölcsője és az Adria erkélye – Kruja

A Tiranától 20 km-re, a tengerszint felett 600 m-rel található város Albánia történelmének egyik legfontosabb helyszíne. Aki a sasok földjén jár feltétlenül keresse fel, nem csak történelmi fontossága, hanem különleges fekvése miatt is.

Forrás: pinterest

 

A város nevének jelentése ottani nyelvjárásban „forrás”  („kroi/krua”, de a legtöbb más nyelvjárásban a forrást „burim” névvel illetik), mert forrásokban bővelkedő hegyek között fekszik. Mintegy 30 forrás található a környéken, és szinte mindegyikhez kapcsolódik valamilyen legenda. Az egyik neve Balabán-forrás, Balabán ottomán pasáról elnevezve, aki Kruja harmadik ostromakor halt meg ott. A Qafë Shtama forrás 1200 m magasan található, a belőle nyert palackozott vízzel a boltokban is találkozhatunk.

A Qafë Shtama Nemzeti Park
(Forrás: gazetadita)

Az illír időkben az alban törzs által lakott település i. e. II. sz-ban került római fennhatóság alá. Jelentősége a középkorban értékelődött fel.

Az eredetileg egy közepes méretű erőddel rendelkező település a VI-IX. sz. között terjeszkedett város méretűvé. A vár az V-VI. sz-ban épült, kerülete 804 m, 2,5 ha-on terül el és 9 tornya volt. Kruja 1190-ben Albánia első fővárosa lett, mint az Arbanon Fejedelemség (Principata e Arbërit) központja. A következő évszázadokban többször gazdát cserélt, a bizánci majd a szerb birodalom fennhatósága alá került, 1395-ben pedig ottomán vazallus lett. 1415-ben az albánok visszafoglalták, de a szultán helyőrséget hagyott a várban. Ekkor került Kasztrióta György a szultán udvarába mintegy zálogként. Majd 1443. november 28-án az akkor már komoly katonai sikerekkel rendelkező Szkander bég visszatért Kruja-ba egy hamisított szultáni paranccsal és átvette a parancsnokságot.

Forrás: saját kép

1444. március 2-án pedig Lezha-ba hívta az albán törzsfőket, hogy egyesítse őket a kereszténység védelmére. Ekkortól lett Kruja az ottománokkal szembeni ellenállás főhadiszállása.

A Lezha-i gyűlés/Szkander bég múzeum
(Forrás: Erdős Laci)

A kiemelkedő stratégiai jelentőségű várat az ottománok szinte folyamatosan támadták. 1450-től kezdve 24 próbálkozást tettek, hogy bevegyék Kruja-t és környékét. Három nagy ostrommal próbálkoztak, de az akkoriban csúcstechnikának számító lőfegyverek és Szkander bég kitűnő katonai és stratégiai képességeinek köszönhetően nem tudták elfoglalni.

Forrás: saját kép

Az első nagy ostromot 1450-ben indították. Akkor Szkander bég 1500 embert hagyott a vár védelmére, ő pedig 16.000-es seregével folyamatos támadásokkal, rajtaütésekkel szétverte II. Murád 100.000 katonát számláló táborát.

A második ostromra 1466-ban került sor, akkor 4400 ember védte a várat a 150.000-es ottomán sereg ellen. A sikertelen kísérlet után II. Mehmed szultán hátrahagyta Balabán pasát, hogy megteremtse hátországát, akkor építették fel 25 nap alatt az Elbasan-i várat.

1467-ben II. Mehmed újabb próbálkozást tett. Ezúttal a folyamatos ostrom mellett rendszeres utánpótlás is érkezett a térségbe. Ezzel elvágták Szkander bég utánpótlási útvonalait, aki időközben maláriás lett és 1468. január 17-én meghalt. Az albán seregek vezetését Lekë Dukagjini vett át, aki szétverte a török sereget, így Kruja harmadszorra is megmenekült. (És ekkor halt meg Balabán pasa, akiről a bejegyzés elején említett forrás a nevét kapta.)

Tíz évvel később azonban II. Mehmed egy több, mint 1 évig tartó ostrom keretében kiéheztette és demoralizálta az albán várvédőket, akik végül 1478. június 17-én átadták a várat a szultánnak.

A törökök szinte bevehetetlenné tették a falakat, de az 1617-es földrengés súlyos károkat okozott, így a vár onnantól kezdve elvesztette harcászati jelentőségét.

A vár és környéke ma turisztikai látnivaló. A várba felvezető út neve Hunyadi János utca, és tér is van elnevezve a hadvezérről.

Forrás: saját kép

Forrás: blogrepublik

 

Hogy Hunyadi Jánost mennyire tisztelik az albánok, bizonyítja, hogy mikor anno 15 évvel ezelőtt elkezdtünk Albániában járni turistaként, és a helyiek megkérdezték, hogy honnan jöttünk, és megtudták, hogy magyarok vagyunk, rögtön a két mutatóujj összedörzsölésével jelezték, hogy „Janosh Huniadi és Skenderbeu barátok”. Tiranában is van róla utca elnevezve, és 2016-ban a Tiranai Magyar Nagykövetség Tirana Önkormányzatával közösen emléktáblát helyezett el a két középkori hadvezér barátságának emlékére az albán főváros központjában, ahol a park is Hunyadi nevét viseli. Az emléktáblát Áder János avatta fel, az eseményen mi is jelen voltunk, mint itt élő magyar család. Erion Veliaj, Tirana főpolgármestere az avató beszédében azt mondta, ha nem tudná, ki az a Hunyadi János, megbukott volna történelemből.

Emléktábla avatás: Áder János és Erion Veliaj, Tirana főpolgármestere
Forrás: saját kép

A Kruja-i várba nem sokat kell gyalogolnunk, járművel felmehetünk egészen a vár mellett és alatt kialakított parkolóhelyekhez.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: saját kép

Felfelé menet sokszor találkozhatunk ezzel  a bácsival, aki a hagyományos kéthúros albán hangszeren (çifteli) játszik.

Forrás: Erdős Laci

A várfal belülről körbejárható, a harangtorony a XI. sz-ban épült. A harangot Kruja-i mesterek öntötték, és ezt verték félre Szkander bég halálakor is. Ez a harang a váron belül található Szkander bég múzeumban van kiállítva.

Forrás: saját kép

A vár két múzeumnak, egy törökfürdőnek és egy bektashi tettyének is helyet ad.

A Szkander bég Múzeum 1982-ben nyitott, tervezésében többek között Enver Hoxha lánya Pranvera is részt vett. Mi már számtalanszor jártunk itt, legelőször 2009-ben még turistaként. Azóta rengeteg kisebb-nagyobb turistacsoportot vezettünk, így a múzeum személyzete már ismerősként fogad. Mindig örülnek a magyar turistáknak, hiszen a két nép történelme több ponton összekapcsolódik, ennek egyik mementójával a múzeumban is találkozunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A múzeum bejáratánál „Szkander bég és a nép” fogad bennünket, a hatalmas szoborcsoportot betonból készítették.

Forrás: Erdős Laci

Az első helyiség az illír időket idézi, fegyverek, használati tárgyak, ékszerek láthatók, és persze az illír-római háború egy részlete megfestve.

Az illír-római háború
(Forrás: Erdős Laci)

Ha tovább megyünk, átérünk a középkorba, ahol minden Szkander bégről és kortársairól szól. Láthatjuk a kecskefejes sisakjának és a díszkardjának másolatát. A falra festett csatajelenet Albánia legnagyobbja, természetesen az is a hadvezért ábrázolja az ottománok elleni egyik csatában.

Forrás: saját kép

Tovább haladva találkozunk Szkander bég nővérének és kortársainak mellszobraival, valamint a róla készített képekkel különböző korok művészei által.

Forrás: Erdős Laci

És elolvashatunk egy magyar nyelvű dokumentumot is.

Forrás: saját kép

A harmadik szinten találjuk a könyvtárat és négy fontos középkori albán vár (jobbról balra) Berat, Petrelë, Kepi i Rodonit és Kruja erődítményeinek Kruja-i kőből készült makettjeit. A művész igencsak lokálpatrióta lehetett, mivel a hatalmas méretű Berat-i várnak csak egy kis részét faragta ki, így úgy látszik, mintha a Kruja-i vár lenne a nagyobb. :)

Forrás: saját kép

És itt „találkozunk” Hunyadi Jánossal, és V. Alfonzzal, a másik nagy szövetségessel is.

Forrás: saját kép

A múzeum teraszáról pedig gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre, a városra és a várkertre.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

Tiszta idő esetén elláthatunk a tengerig is. Nem véletlenül nevezik a várost az Adria erkélyének. Ha szerencsénk van, kivehetjük a Rodon-félsziget körvonalait, az ott található, Szkander bég által építtetett várral tűzjelekkel kommunikáltak a középkorban.

Kilátás a várból. Alattunk Fushë-Krujë (Kruja-Mező), a távolban az Adria. A földnyelv a Rodon-félsziget.
(Forrás: saját kép)

A Néprajzi Múzeum 1989-ben nyitotta meg ajtaját a látogatók előtt. Az 1764-ben épült ház a Toptani családé volt. Az ott kiállított tárgyak felölelik a középkori élet használati tárgyait, öltözékeit, ékszereit melyek között találunk 500 éveset is. A múzeumban található tárgyak 90%-a eredeti, és 100%-ban működőképes. Itt virtuálisan körbejárhatjuk.

Forrás: saját kép

A település vallási élete sokat változott. Az illír idők pogány hitvilága eltűnik, miután a kereszténység terjedésével megépül a Szt. Sándor templom a Kruja-hegyen. A városban 1167-ben alapítottak katolikus püspökséget. Az ottománok jelenlétével megerősödik az iszlám, a várban található egykori mecsetet 1481-re fejezték be. A falak és a minaret maradványai ma is láthatók.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

A bazár mellett található XVI. sz-i felújított mecset viszont ma is működik.

Forrás: Erdős Laci

A XVIII. sz. elején terjedt el a bektashizmus Kruja környékén, a történet azonban régebbre nyúlik vissza.

Forrás: zgjohushqiptar

A legenda szerint mikor 1325-ben Sari Salltik bektashi dervis Kruja-ba érkezett, a hegy tetején egy barlangban élő hétfejű sárkány szűz lányokat követelt áldozatnak azért cserébe, hogy ne égesse fel a helyet. Mikor a hercegnőre került sor, Sari Salltik felkísérte őt a barlangba, és botjának egy mozdulatával elpusztította a sárkányt. Itt építette fel Albánia első tettyéjét, ha felnézünk a hegytetőre, a sárga épület az, 1176 m magasan.

Forrás: zgjohushqiptar

A legenda szerint a szent testét halálakor hét koporsóba tették, és az egyik Kruja-ba került. A türbe (sírhely) is a barlangban található, és számos csodatétel kapcsolódik hozzá.

Forrás: wikipedi

A helyiek tíz csodára emlékeznek a régi időkből, amikor bénult embereket bevittek a barlangba, majd gyógyultan távoztak. A kommunizmus alatt, mikor a vallásokat betiltották, elrendelték a hely elpusztítását. Az illetőt, akit megbíztak vele, maga alá temette a föld. Egy másik ember el akarta vinni a köveket a megsemmisült türbéről, de álmában hangot hallott, ami elrendelte, hogy tegye vissza a köveket. Ma is történnek dolgok, melyekre nincs magyarázat. Közel 10 éve egy albán üzletember számos európai klinikát keresett fel, mert nem lehetett gyermeke. Majd felkereste az újjáépített szent helyet, utána hamarosan 3 gyermeke született, két lány és egy fiú. Hisszük vagy sem a csodákat, de az tény, hogy naponta sok albán és külföldi keresi fel a sírt, időjárástól függetlenül. Természetesen a barlangban is található egy forrás, melynek vize szent. A hegytetőre aszfaltúton juthatunk fel (kb. 20 perc autóval), de felvonó építését is tervezik.

A Dollma tettye a várban található, a XVIII. sz. végén épült. A tettye kertjében van egy öreg olajfa, maga Szkander bég ültette, miután házasságot kötött. Ezt a szokást aztán törvénybe is iktatta. Egyes források szerint a XX. sz. elejére Kruja szinte teljes lakossága bektashi volt.

A kerek tetejű épület a tettye, vagyis szent hely
(Forrás: Erdős Laci)

Kruja-ban található Albánia legöregebb bazárja is. Már Szkander bég idejében is létezett, akkoriban egészen a vár bejáratáig tartott, mintegy 150 üzlettel. Túlélte az ottomán időket, majd a kommunizmus alatt Enver Hoxha ösztönözte az embereket, hogy térjenek vissza a régi, családi mesterségekhez. Így ma sok szép kézműves terméket vásárolhatunk a bazárban.

Forrás: saját kép

A várban és a bazárban számos éttermet találunk. Érdemes megkóstolni a helyi ízeket.

Forrás: Erdős Laci

Hagyományos albán ételeket, sült kecskét vagy bárányt is ehetünk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Ezen a linken pedig virtuális túrát tehetünk a városban és nevezetességeiben.

Forrás: colnect

Kupi, Boci, Budi, Kuka és egyéb albán nyelvi cifraságok

Minden országnak, népnek megvannak a maga sajátosságai, szokásai, érdekességei. Hogy Albánia miben is más, mint a többi európai ország, arról most már sokat lehet olvasni. Azon túl, hogy az igen-nem kifejezése fordítva történik, hogy sokszor még régi Lek-ben számolnak (pedig 1965-ben vezették be az új Lek-et, amely intézkedéssel „elvettek egy nullát” a régi Lek-ből), hogy ősi szokásjoguk miatt rendkívül vendégszeretőek csak néhány dolog, ami Albániát mássá teszi.

És a nyelv, ez az ősi, sajátos, teljesen más logikával bíró nyelv is különlegessé teszi. Mi, akik itt élünk magyarként, küzdünk a nyelvjárásokkal, a ragozásokkal és persze rácsodálkozunk a furcsa nevekre. Az albán másképpen nehéz, mint a magyar. :)

A gyermekeknek adott nevekben megmutatkozik, hogy nagyon közel állnak a természethez, olyan fogalmakhoz, tárgyakhoz melyek fontosak nekik, így nem meglepő hogy nekünk is vannak olyan albán barátaink, ismerőseink, akiknek neve jelent valamit.

Durim – türelem, Flamur – zászló, Dallëndyshja – fecske, Pëllumb – galamb, Luan – oroszlán, Fazan – fácán, Kujtim – emlékezet, Dhurata – ajándék, Shpëtim – megmentő, Flutura – lepke, Afrim – közeledés, Besim – hit, bizalom, Bukuria – szépség és még sorolhatnám. És azon se lepődjünk, meg, hogy még a „tërmet” (földrengés) szót is használják keresztnévként. :)

 

Pëllumb („Galamb”) Pipero professzor – aki ismert orvos és a fertőző betegségek specialistája – nevével mostanság gyakran találkozhatunk a járvány miatt
(Forrás: shqiptarja.com)

 

A Shpresa (remény) keresztnevet is gyakran kapják a lányok. Ez a neve egyébként Albánia egyik legnagyobb számítástechnikai-elektronikai cégének, mely még biztonságtechnika, utaztatás, éttermek üzemeltetése stb. tevékenységekkel is foglalkozik.

Forrás: durres albania discover

 

Az albán nyelv bővelkedik nekünk magyaroknak jelentéssel bíró, vicces vagy már-már illetlenség számba menő családnevekkel is. A leggyakoribb vezetéknevek listájának első helyén a Hoxha (ejtsd: hodzsa) név áll, mely török eredetű, jelentése tanító, pap. Enver Hoxha kommunista diktátor nevéből sokaknak ismerős lehet. A Papa vezetéknév a 60. leggyakoribb családnév Albániában. Olasz eredetű, olyan személy, akinek viselkedése, külseje hasonlít a paphoz. Gyakori vezetéknevek még a Lila, a Lala, a Karaj, a Mici, a Kaja, a Ruci, a Laci és a Jani. És itt is találkozunk a Kovács vezetéknévvel, csak kicsit másképpen írják: Kovaç.

A Mici üzleteiben kiváló bőrcipőket vásárolhatunk. A tulajdonosnő neve Donika Mici.
(Forrás: mici-facebook)

 

Aleks Buda albán történész, az Albán Tudományos Akadémia első elnökének vezetékneve is ismerősen cseng nekünk magyaroknak.

Aleks Buda szobra Tiranában az Akadémia előtt
(Forrás: wikimedia)

 

A családnevekben vannak azonban számunkra különösek is. (Tekintsünk most el attól, hogy ezek a magyarban mit jelentenek, itt Albániában tisztes családnevek.)

A Geci névvel például sok helyen találkozhatunk, ezzel a családnévvel működik ugyanis Albánia egyik legnagyobb építőipari és útépítő cége. Jártunkban-keltünkben építkezéseken, útépítéseknél gyakran látjuk járműveken, építési területeken ezt a nevet.

A Geci cég végezte a Szkander bég tér és környékének átalakítási munkáit is
(Forrás: saját kép)

 

Pjetër Budi katolikus pap, egyházi vezető, az első albán nyelvű vallásos versek szerzője vezetéknevének is van jelentése magyarul. :) Utcát is neveztek el róla.

Forrás: saját kép

 

A Kupi vezetéknév is létezik. Itt a mi zónákban ők egy tisztes család, boltot üzemeltetnek a faluban, így a cégéren természetesen ki van írva a nevük.

A Kupi nem csak vegyesbolt, de idegen nyelveket is tanulhatunk benne
(Forrás: saját kép)

 

És van Buzi vezetéknév is Albániában. Az egyik család szintén kereskedelmi tevékenységet folytat, sport-, elektronikai és háztartási eszközöket árulnak Albánia szerte.

Ez a raktárépületük Tirana szélén
(Forrás: saját kép)

 

(Buz egyébként egy falu Tepelena közelében. Az onnan származó Tafil Buzi kapitány az 1830-as évekbeli ottománok elleni ellenállás egyik vezetője volt Dél-Albániában. Emlékét dalok őrzik és a település iskolája is az ő nevét viseli.)

A Boci benzinkútjánál tankolhatunk. Itt ez is egy vezetéknév.

Forrás: facebook

 

Pal Kuka (a Kuka név 98. a gyakorisági listán) pedig Szkander bég közeli barátja, diplomatája, nem mellesleg pedig a hadvezér nővérének Mamica-nak szerelme volt. Kukaj faluból származott, Kastriot alközség szomszédságában Dibra megyéből. Vezetékneve születési helyét jelöli. Mellszobrával Kruja-ban a Szkander bég múzeumban is találkozhatunk.

Forrás: saját kép

Albánia nem csak a természeti szépségei miatt számít egzotikusnak, hanem fentiek miatt is. Így aztán az alábbi mondat akár egy valós szituáció is lehetne: Tërmet (Földrengés) úr bekanyarodott a Budi utcába, megtankolt a Boci-nál, ahol találkozott Kuka úrral és együtt bementek a Kupi-ba elkölteni a pénzüket. :)

Albánia rejtett kincsei – Tujan és környéke

Az embernek sokszor messzi és vad vidékre kell utaznia, hogy valami egzotikusat lásson. Albániában kis távolságokon belül találunk vad és egzotikus dolgokat.

A tiranai lakosok, ha hétvégi programot terveznek vagy a tenger irányába, például Durrës-be, a Lalëzi-öbölbe, a Rodon-fokhoz vagy ellenkező irányba a Dajti Nemzeti Parkba indulnak. A 3300 ha-on elterülő nemzeti parkban egyre több a kijelölt turista útvonal, így a nyári meleg elől a hegyekbe is menekülhetünk.

A Dajti Nemzeti Park a felvonónál fényképezve
(Forrás: saját kép)

Tiranából több irányba indulhatunk a hegyekbe. Jó hétvégi program lehet Shëngjergj és környéke, ide kb. 1 órát kell autóznunk. De a fővárostól mindössze 10 kilométerre található egy Tujan nevű település, ahová gyorsabban eljuthatunk. Átlagos albán hegyi falu, de mi most nem ezt kerestük, hanem a légvonalban a közelében található, de másik úton megközelíthatő Tujan-i Lépcsők (Shkalla e Tujanit) nevű helyet. Tiranában a Rruga e Dibrës-ön (Dibrai út) kell végig haladni, majd a város szélén az elágazásnál a Rruga e Arbrit táblát kell követni, és nem jobbra tartani, amerre a másik tábla Tujan falut, pontosabban az ott található várat jelzi. A Rruga e Arbrit/Arbërit (most építik) szakaszosan van aszfaltozva, 2021-re tervezik befejezni. Ha elkészül, a Tirana és Nagy-Dibra (Észak-Macedónia) közötti 72 km-es út a hegyek között, 1500-2000 m tengerszint feletti magasságon fog áthaladni, fantasztikusan szép környezetben.

 

Az úton haladva látjuk magunk előtt az egyre magasabbra tornyosuló és egyre változatosabb formát öltő hegyeket. Ez a környék a kommunizmus alatt is kedvelt célpontja volt a tiranaiaknak, és autó híján biciklire pattanva mentek el oda, hogy felfrissüljenek. A táj gyönyörű, hamarosan elénk tárul a szurdok, melynek alján a Tirana-folyó kanyarog. Ide tartunk most.

Először elhaladunk Brar falu mellett (nem jelzi tábla, csak a dombon magasodó néhány ház és mecset látványából tudhatjuk, hogy ott van a település).

Brar falu a távolban
(Forrás: saját kép)

Ahogy haladunk tovább, a hegyek és a sziklák látványa egyre vadabb lesz.

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

Jobb kéz felől hamarosan találunk egy éttermet. A neve: Shkalla e Tujanit (Tujan-i lépcsők/Tujan lépcsői). Igazából senki sem tudja, honnan származik a neve, valószínűleg a fenséges szikla alakzatokból, melyek lépcsőszerű alakot öltenek, és melyeken csak a hegyi kecskék tudnak átjutni Tujan-ba. :)

A szépen kialakított vendéglátóhely környezete lenyűgöző.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Az étterem aljában kanyargó Tirana-folyóhoz kiépített lépcsőkön le tudunk gyalogolni. Ott fürödhetünk vagy elindulhatunk a kanyonba. A táj gyönyörű, bármerre nézünk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Az étterem ár-érték arányban egyébként nagyon jó. Presszó kávét 70 Lek-ért ihatunk, fél kiló sült bárányhús ára körettel 800 Lek. De ehetünk akár nyulat is, melyet a folyó túloldalán található veteményes melletti ólakban tartanak.

Forrás: saját kép

A képen látható kutya is ott volt az étteremben. A nyakában lógó zsák biztosította számára az élelemet, ha megéhezne. A szemünk láttára vett ki belőle és evett meg egy kutyakekszet. :)

Forrás: saját kép

 

Ha Tiranából kifelé az elágazásnál nem erre, hanem Tujan falu felé fordulunk, ott egyéb érdekességeket találunk. Például egy vár maradványait. A valaha 3 ha-on elterülő négyszög alakú erődítményt a korai vaskorban építették, és Kr. u. IV. sz-ban felújították. A vár falaiból mára nem sok maradt, és nehéz is megközelíteni, így oda csak akkor menjünk, ha amúgy is túrázni szeretnénk a vad tájakon.

Forrás: pinterest

Tujan mellett található még egy érdekesség. Egy olajfaliget. Ebben nincs semmi különös, Albánia szerte rengeteg olajfaültetvény van. Szkander bég például ösztönözte az embereket, hogy ültessenek olajfákat, minden frissen házasodott párnak 10 olajfa csemetét kellett ültetnie akkoriban, a hadvezér ezt törvénybe is iktatta. De az olajbogyó termesztés és olívaolaj készítés sokkal régebbi hagyomány Albániában, már az illírek is foglalkoztak olajbogyó termesztéssel. Albániában nagyon sok ezer évesnél is idősebb olajfa található, de több 2000-2500 éves olajfaültetvény is van. Az egyik Petrele falu mellett, ahol mi is gyakran megfordulunk.

Forrás: saját kép

Albánia legöregebb olajfái azonban Tujan mellett élnek. Az albán olajfa szakértők szénizotópos kormeghatározással megállapították, hogy a Tujan-i olajfák 4000-4500 évesek, és a legnagyobb fa kerülete 30 méter! (A világon legnagyobbnak vélt Krétán található olajfa kerülete 34.5 m. A Föld legöregebb olajfái Libanonban vannak, korukat 6000 évesre becsülik.)

Az egyik öreg olajfa Tujan-ban, korát kb. 3.000 évesre becsülik
(Forrás: reserchgate.net)

Ezek az ősi fák még mindig teremnek, az ilyen öreg fák gyümölcse rendkívül ízletes és értékes.

Albániában jelenleg nem létezik törvény, mely a kulturális örökség részeként védené ezeket a fákat, így sok közülük tűzifaként végzi. A világ más országaiban védik ezeket a fákat, és természetesen kihasználják a turisztikai értékeit is.

Fenti látnivalók egynapos program keretében bejárhatók Tiranából és akár Durrës-ből is.

Albánia rejtett kincsei – A falu, ahol minden házban termálvízben fürdenek

Albániában bármerre indulunk, mindenhol láthatunk valami érdekeset.

Elbasan mellett van egy falu, Shijon a neve (albánul azt jelenti: ízlel, megkóstol). Első látásra átlagos albán település, egy főutcával és néhány szűk mellékutcával.

Az egyik helyi „lakos”
(Forrás: saját kép

A falut könnyű megközelíteni a régi Tirana-Elbasan főútról, de településnév táblát ne keressünk útközben, mert nincs. Van viszont egy turisztikai látnivalót (barna alapon fehér betűkkel) jelölő tábla: Szt. Gjon Vladimir templom és kolostor.

Ha beérünk a faluközpontba, ott találjuk a gyönyörű ortodox templomot. Szt. Joan Vladimir (Shën Gjon Vladimiri) a X-XI. sz-ban élt. Duklja szerb principátus uralkodója volt, a mai Kotor, Budva, Bar és Ulcinj területén. Ő Bar védőszentje.

Forrás: wikipedia

 

Ő volt az első olyan szerb uralkodó, akit szentté avattak (egyébként röviddel halála után). Prespa-ban temették el abban a templomban, mely előtt mártírhalált halt 1016. május 22-én. Később az ő tiszteletére épült a templom Shijon-ban, ahová ereklyéinek egy részét áthelyezték. 1967-ben Enver Hoxha kommunista diktatúrája alatt a templomot bezárták, mint a többi vallási intézményt Albániában, melyet éppen nem romboltak le. Akkor a relikviákat az Elbasan-i Szűz Mária templomba vitték. 1995 óta a tiranai ortodox katedrálisban őrizték ezeket, de már visszakerültek a Shijon-i templomba.

Az ortodox katedrális Tiranában
(Forrás: saját kép)

A templom névadó szentjének relikviái. Csontok a fejéből, bordájából és lábából.
(Forrás: saját kép)

Gyönyörűen gondozott kerten át jutunk az épülethez.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A templomot, mely a kulturális örökség része Karl Topia építtette 1381-ben egy régi templom romjaira, mely négyszer akkora volt, mint a mostani. Mai formáját 2005-ben nyerte el, akkor újították fel.

Forrás: saját kép

A szenthez számos legenda fűződik. Az egyik szerint miután lefejezték, saját maga vitte a fejét a Szent Jovan Bigorski kolostorba, mely Macedónia egyik legnevezetesebb kulturális emléke. Ohridban Szt. Naum templomában a harangtorony is a szent után lett elnevezve, a torony alapjába beépítették csontjainak egy részét.

A macedón-albán határvidéken az emberek úgy emlékeznek rá, mint szent kormányzó, kinek fejét apósa vágta le a Qafë Thanë-hágón. De saját kardjával nem sikerült, csak miután Joan Vladimir a maga kardját adta oda neki, tudta levágni a fejét, ezután ő saját fejével kezében ment a későbbi templom helyére. Ott egy tölgyfa állt, és miután a lefejezett meghalt, a fa meghajolt előtte. Testét a templomban temették el, melyet ott építettek és neki szenteltek.

A szentet mindig jobb kezében kereszttel, bal kezében saját fejét tartva ábrázolják (Forrás: saját kép)

Egy másik legenda szerint Joan Vladimir építette a templomot Shijon-ban. A templom helyét egy sűrű erdő mélyén Isten választotta egy sas képében, minek fején ragyogó kereszt világított. Miután Joan-t megölték, a saját fejét a templomba vitte és ott temették el. Egy csoport frank egyszer ellopta a koporsót. Az azonban rendkívül nehéznek bizonyult, és feltörte az öszvérek hátát, amelyek szállították. Végül a Shkumbin-folyóba helyezték, hogy a tengerre úsztassák, de a folyó megáradt, és a koporsó – fényt sugározva – visszaúszott a templom felé. A helyi lakosok kivették a vízből, és ünnepi felvonulás keretében visszavitték a templomba.

Forrás: saját kép

Mi azonban nem csak ezért jöttünk a faluba. 1989-ben olajfúrás közben olaj helyett termálvíz tört fel a településen, melyet Kozani 8-as fúrólyukként ismerhetünk. A 65 fokos víz 10.3 liter/másodpercenkénti hozammal tör föl a földből, ahogy közeledünk a faluhoz, már érezzük a kénes szagot.

A hőforráshoz albán viszonylatban egy darabig egész jó úton haladhatunk. Ahogy haladunk, látjuk a vizet lefolyni a dombról, és a műanyag csöveket, melyek a házakhoz vezetnek. Útközben találjuk a llixha-t (ejtsd: lidzsa), vagyis a helyi termálfürdőt, eddig érdemes autóval menni, (egy kis parkolóhelyet is találunk ott), és onnan tovább gyalog.

Forrás: saját kép

Kívülről sem túl bizalomgerjesztő, de ha belépünk, rögvest a Macskajaj c. filmben érezhetjük magunkat, azaz azzal főzünk, amink van, vagyis abban fürdünk, amink van. :) A tarifa ár-érték arányban megfelelő, potom 100 albán Lek-ért belefeküdhetünk valamelyik kádba, (már akinek van hozzá gusztusa), és még szivacsot is biztosítanak. :)

Forrás: saját kép

De a fő „látványosság” maga a fúrólyuk. Ahogy haladunk fölfelé, a látvány nem mindennapi, a meleg víz hol erőteljesebben, hol finomabban, csordogálva, szétterülve folyik alá mindenhol.

Forrás: saját kép

A fúrólyukat közvetlenül egy lakóház mögött találjuk.

Forrás: saját kép

A víz annyira meszes, hogy a mész vastag réteget képez a fúrólyuk körül álló víz tetején, ha nem tudnánk, hogy meleg vízről van szó, jégnek képzelhetnénk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A táj gyönyörű, a hegyek látványa magával ragadó, és közben előttünk bugyog és gőzölög a termálvíz.

 

A kút „közkincs”, ezért az egész falu népe onnan vezeti a meleg vizet a házába. Egy helyen egy természetes medencébe is bevezették a forró vizet, így akár a természet lágy ölén is fürödhetünk a termálvízben (vigyázzunk, mert nagyon forró még ott is).

Forrás: saját kép

Nem tudom, a vizet bevizsgálták-e, hogy van-e valamilyen gyógyhatása, így nevezzük inkább csak termálvíznek. Néhány kilométerre onnan Llixha faluban (Elbasan-tól délre) egy egész iparág épült a bizonyítottan gyógyhatású vizekre, kényelmes szállodákkal és orvosi asszisztenciával. Shijon-ban ez kimerül a szabadon feltörő, zubogó, folyó, csordogáló forró víz szabad használatában. :)

 

Kapcsolódó bejegyzések:

https://albania.cafeblog.hu/2018/06/29/albania-rejtett-kincsei-shengjergj/

https://albania.cafeblog.hu/2018/10/26/albania-rejtett-kincsei-gramsh-es-kornyeke/

https://albania.cafeblog.hu/2019/09/17/albania-rejtett-kincsei-krorez-es-vajon-finom-e-a-tengeri-sun/

https://albania.cafeblog.hu/2017/04/28/albania-rejtett-kincsei-rehova/

https://albania.cafeblog.hu/2019/12/27/albania-rejtett-kincsei-a-fekete-barlang/

 

 

 

Miért részeg az albán szamár?

 

Albániában a szamarat haszonállatként tartják. Mivel a terepviszonyok sok helyen nehézkesek – Albánia Európa második legmagasabban fekvő országa, ha a lakott területek átlagos magasságát nézzük – így jócskán akadnak helyek, ahol csak a szamár képes elmenni. A hegyi ösvényeken, úttalan-utakon remekül cipeli a terhet, és az olajfaligetekből is lehozza az olajbogyóval teli zsákokat.

Nem csak a nehezen járható részeken, de a városban is segíti a gazdát
(Forrás: saját kép)

A szamarat itt is buta, csökönyös állatnak tekintik. Pedig ebből csak az egyik igaz.

A szamár nem buta, sőt! Kitűnő memóriája van. Képes visszaemlékezni helyekre, ahol 25 évvel ezelőtt járt, vagy olyan szamarakra, melyekkel 25 évvel ezelőtt találkozott. A szamár gyorsan tanul, idegrendszere nagyságrendekkel jobb a lóénál.

A szamár alapjában véve társas állat, jobban érzi magát csoportban, nehezen viseli a magányt. De egy társ nélküli szamár akár kecskék vagy birkák között is jól elvan (ezekből is található bőven Albániában). :) Évszázadokon keresztül használták a pásztorok „vezérürünek” a juhnyájak vezetésére. Mivel mind fizikumával, mind intelligenciájával a birkák fölé emelkedik, így azok gyorsan elfogadják a nyáj vezetőjének, hozzá fordulnak útmutatásért és védelemért.

Birkanyájjal Tirana szélén is találkozhatunk
(Forrás: saját kép)

Egy szamár képes meghallani egy másik szamár hangját akár 100 km távolságból is. Ez azért lehetséges, mert nagy a fülük. Ez nem csak a hallásukat segíti, de hűti is az állatot, mert erekkel bőségesen ellátott.

Forrás: saját kép

A szamár gyűlöli az esőt. A szőrük nem vízálló, ezért ha sokáig állnak az esőben, az károsítja az egészségüket.

A szamár nagyon hangosan ordít. :) A legnyugodtabb is naponta 8-10 esetben alkalmanként 5-10 másodpercet ordít. Ez a hang normál esetben is kilométerekre elhallatszik.

Üvöltő szamár a Durres-i strandon
(Forrás: saját kép)

A szamár képes hasznosítani az elfogyasztott táplálék akár 95%-át. Ennek oka, hogy a sivatag (Közel-Kelet és Afrika) ahonnan származnak, nem bővelkedik élelemben. Megfelelő gondozással egy szamár akár 40 évig is élhet.

Forrás: saját kép

A majmokhoz hasonlóan a szamarak is kurkásszák egymást és tisztán tartják magukat.

Ha valami zavarja őket menet közben, egyszerűen megállnak, és a földet kaparják a patájukkal. Ez pont azt mutatja, mennyire intelligensek, az ember pedig a csökönyösség jelének véli. Ha egy ló fenekét ütöd, menni fog előre, mert azt hiszi, akkor megszabadul az ütésektől. Egy szamár sohasem. Egy szamár sosem vesz részt olyan dologban, amely szerinte nem biztonságos.

Kínában él a legtöbb szamár, Nagy-Britanniában pedig a szamárnak útlevél kell a brit tagállamok között is!

Albániában a szamár szóval (gomar) illetik az olyan embert, aki annyira berúgott, hogy már alig áll a lábán. És itt jön a képbe a mondás, hogy „Részeg/berúgott mint az albán szamár”.

Forrás: saját kép

A szamár genetikailag hajlamos az alkoholizmusra. A mediterrán térségben a gyümölcsök nagyon édesre érnek, és miután lepotyogtak a fákról a melegben hamar megerjednek, a szamár pedig előszeretettel feleszegeti azokat. És ha egyszer megízlelte az alkoholmámor állapotát, mindig keresni fogja azt. :)

Az albán nyelvben a „samar” (ejtsd: számár) szó azt jelenti, hogy nyereg. Az észak-albán (geg) nyelvben a szamár nem „gomar” (mint általánosan Albániában), hanem „magjar”. Ez számunkra magyarokra nem sértő, mert a magyar embert „hungarez”-nek hívják. Így ha azt mondjuk, hogy ott megy egy magjar, a hátán van a samar, akkor az azt jelenti, ott megy egy szamár, a hátán van a nyereg. :)

Azt tudjuk, hogy a szamártej nagyon jótékony hatású. 60-szor több C-vitamint és négyszer annyi vasat tartalmaz, mint a tehéntej, valamint több típusú természetes antibiotikumot és számos vitamint, ásványokat, proteineket, nyomelemeket. Fontos mennyiségű esszenciális zsírsavat és nagy mennyiségű Omega 6-ot és Omega 3-at tartalmaz. A fő probiotikum, amit a szamártej tartalmaz (Lactobacillus Plantarum) védi a vastagbelet. 1 liter szamártej ára Albániában 10.000 Lek.

Forrás: qumesht gomarice_facebook

A világ legdrágább sajtja is szamártejből készül, itt Albániában is készítenek. Egy szamárkanca naponta 2 liter tejet ad, hatszor kell megfejni egy nap, hogy ezt a mennyiséget kinyerjük. Egy kilogramm szamársajthoz pedig 25 liter tej szükséges, így egy kiló szamártejsajt ára akár 1.500 euró is lehet.

Forrás: oranews tv

 

A szamarak és öszvérek száma itt is csökkenőben van. Míg 2001-ben még 127.000 volt belőlük, 2015-ben már kevesebb, mint 60.000-re fogyatkozott a számuk. Így a szamár ára az egekben van Albániában, egyes helyeken egy fiatal, egészséges csacsiért 1.000 EUR-t is elkérnek.

Anyaszamár a kicsinyével az Albán Riviérán
(Forrás: saját kép)

Kínában megeszik a szamár húsát, a szamár bőréből készült zselatint (ejiao) pedig hideg előételként fogyasztják. Hagyományosan elsősorban vérszegénységre alkalmazzák, de állítólag jót tesz a májnak és a vesének is, és a termékenységre is jó hatással van. A zselatint kozmetikumként is széles körben alkalmazzák, a hagyomány úgy tartja, hogy eltünteti a ráncokat és kisimítja a bőrt, eltünteti a bőr felszínén megjelenő foltokat. Mivel Kínában az utóbbi időben elképesztően megnőtt az igény e „csodaszer” iránt, így ez érinti a globális szamárpopulációt, azaz Albánia szamárállományát is, hiszen elképesztő mennyiségben importálják az állatokat Kínába mindenhonnan. A gépesítésen kívül ez a másik ok, amiért egyre kevesebb albán szamarat látunk.

Szamártejet tartalmazó kozmetikumokkal Albániában is találkozunk.

Kézműves szamártejes szappant is vásárolhatunk
(Forrás: olivos.al)

Naszreddin (albánul Nastradini) szúfi tanító volt a XIII. sz-ban valahol Irán területén. Történetei generációkon keresztül szájról-szájra terjedtek. Humorosak, és általában valamilyen bölcseletet, erkölcsi példázatot fogalmaznak meg, gyakran nagyon ellentmondásos, sokszor abszurd formában. A Naszreddin-meséket a Közel-Kelet, Ázsia és Európa több országában (Albániában is) ismerik. Minden nép létrehozta a saját történeteit, több ezer található belőlük, az élet szinte minden szituációját lefedve.

Naszreddin egy nap fel akart ülni a szamárra. Átvetette a lábát a szamár hátán, de a rossz irányba, a hátsója felé ülte meg. Akik a közelében álltak, megkérdezték: Miért ültél rá fordítva, Naszreddin? Nem én akartam így, a szamár áll rossz irányba!

Innentől kezdve elterjedt, hogy Naszreddin fordítva üli meg a szamarat.

Forrás: wikipedia

Legyen akár albán, vagy más nemzetiségű, a szamarak jópofa és intelligens állatok. :)

Forrás: commaful

 

 

Saranda, a balkáni Monte Carlo és a nászutasok városa

 

Saranda az a városa Dél-Albániának, ami egyértelműen a meglátni és megszeretni kategóriába tartozik. A település fekvése, hangulata, a két épített világörökségi helyszín (Butrint és Gjirokastra), a Kék-szem forrás, valamint Korfu közelsége az egyik legkedveltebb albán üdülővárossá teszik. És nem mellesleg itt a legmagasabb az évi napsütéses napok száma: több, mint 300. :)

Forrás: saját kép

A települést már a vaskortól lakták, bár csak kevesen. Az ókorban Finiq település kikötővárosa volt, akkor Onhezmus volt a neve. E néven Ptolemaiosz és Cicero is említi. Onhezi latinul egy dél-nyugati szél volt, mely a hajósokat segítette. A római hódítás után a város lakossága megnövekedett, és fejlődésnek indult. Az V-VI. sz-ban fallal vették körül, majd a VII. sz-ban elnéptelenedett.

Saranda mai nevét egy legendának köszönheti. 320-ban a város mellett 40 keresztény katonát kínoztak halálra a római hadsereg XII. légiójából. A katonáktól azt akarták, tagadják meg hitüket, és mivel nem voltak hajlandók, megkínozták és meztelenül kitették őket a téli hidegbe. A VI. sz-ban épült görög ortodox templomot a helyiek emelték a római katonák tiszteletére, akik inkább meghaltak, mint hogy megtagadják hitüket. A templom és a város neve a görög ayia saranta azaz negyven szent kifejezésből ered az ő emlékükre.

Forrás: sarandaweb

Forrás: sarandaweb

Később ennek olasz megfelelője Santa Quaranta lett a neve, egészen a XX. sz-ig így hívták. Ilyen néven egy 5 csillagos hotel is található a városban.

A Santa Quaranta hotel
(Forrás: booking.com)

A török időkben kis halászfalu volt minimális tengeri forgalommal. Akkoriban a környék gazdasági központja Delvinë volt. A XVIII. sz-ban Ali Pasa Tepelena Janina (mai nevén a mostani Görögországban található Ioannina) kereskedelmi kikötőjeként használta.

Mivel a görögök mindig is sajátjuknak tekintették a dél-albániai területeket, ezért a történelem során többször is megkísérelték elfoglalni a várost. A balkáni háborút lezáró firenzei egyezmény Saranda-t Albániának ítélte, a görögök azonban ezt nem fogadták el. 1914-1916 között görög megszállás alá került, majd az olaszok vették át a hatalmat.

Saranda 100 éve
(Forrás: albanianphotography)

Albánia újabb olasz megszállásakor, 1939. április 7-én hajnalban 65 harcoló egység szállt partra Saranda-ban. Tizenhét Saranda-i férfi azonban a várost övező dombon lesben állt, és puskatűz alá vette a partra szálló katonákat. Nem sokáig bírták a túlerő ellen, az olaszok kora délutánra lefegyverezték őket. Amikor az olaszok parancsnoka vallatni kezdte az elfogott albánokat, hogy merre van a sereg többi része, ők azt felelték: „Mi vagyunk a sereg!” Saranda ezt követően hadikikötő lett, amely Mussolini lánya után a Porto Edda nevet kapta (ennek emlékét is egy hotel őrzi a parti sétányon).

A Hotel Porto Eda
(Forrás: portoeda.com)

A II. Világháborúban több csata helyszíne volt, végül 1944. október 10-én szabadult fel, 500 német katonát ejtettek foglyul.

A görögök területszerzési igénye ezután sem hagyott alább, 1945-ben hajókkal támadták a parti őrséget. És itt történt a hidegháború egyik első diplomáciai konfliktusa Albánia és az Egyesült Királyság között. 1946. októberében a Korfui-szoroson áthaladó négy brit hadihajó közül két romboló, a Saumarez és a Volage albán felségvizeken vízi aknára futott, és negyvennégy brit tengerész vesztette életét. (A hajók nem süllyedtek el, elérték Korfu-t, majd később mindkettőt Máltára vezényelték.) A britek az albánokat tették felelőssé az incidensért, s a hágai Nemzetközi Bíróság jóvátételre kötelezte Albániát, melyre aztán csak fél évszázaddal később került sor. A konfliktus az 1946-ban megalakult hágai Nemzetközi Bíróság első eljárása volt.

A HMS Volage brit rombolóhajó
(Forrás: naval-history.net)

Saranda lakossága 1927-ben mindössze 800 fő volt. Tíz évvel később már 1800-an lakták. Ezekben az években kezdődött meg városiasodása, megépült a móló, a parti sétány és üzletek nyíltak. 1960-1980 között már turisztikai céllal reklámozták nem csak az albánoknak, hanem azon kevés külföldi turistának, aki Albániába jöhetett. Ebben az időben 15.000-re nőtt lakosainak száma, míg 1999-re már 26.000 lakták. Ma 41.000 lakosa van.

A rendszerváltás idején így nézett ki:

1991-ben
(Forrás: wikipedia)

Mi először pontosan 15 éve 2005-ben jártunk Saranda-ban. Kakavia határátkelőhelyen léptünk be az országba, és mivel akkoriban még rendkívül kevés magyar turista érkezett, délről (Görögország felől) talán egyetlen magyar sem, ezért a határőr-parancsnok annyira megörült a magyar útlevélnek, hogy meghívott egy kávéra. :) Ez volt életünk első és egyben kedves emléke Albániával kapcsolatban. Ma ez a határátkelőhely Albánia egyik legforgalmasabbja, ha Saranda vagy környéke az úti célunk, érdemes Görögország felől megközelíteni ezen a határátkelőhelyen keresztül.

A városban akkoriban rengeteg építkezés zajlott, a betonmixerek szinte konvojban jártak. Nekünk annyira megtetszett a hely, hogy minden évben visszajártunk nyaralni, egészen 2011-ig, amikor Albániába költöztünk (igaz, nem Saranda-ba). 2008-ban még a polgármesteri hivatalba is bementünk, hogy érdeklődjünk, milyen fejlesztések várhatók a városban. Nagyon kedvesen fogadtak, és elmondták, hogy tervezik repülőtér építését, yachtkikötőt és a parti sétány felújítását. Ebből egyelőre az utóbbi valósult csak meg. :)

Saranda 15 évvel ezelőtt:

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

És a kikötő sem olyan volt, mint manapság. Akkoriban simán besétáltunk és fényképeztünk. Persze, egy idő után utánunk szaladt a személyzet, hogy mit is keresünk ott, mondtuk, hogy csak néhány fotót készítünk. „Csak nyugodtan, de aztán majd menjünk ki, mert elvileg tilos lenne bent lennünk” – válaszolták. :)

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A kikötőt 2012-ben felújították, bemenni csak szigorú ellenőrzés után lehet. Mi utoljára tavaly jártunk bent, mert az MSC egyik óceánjáró hajójával érkező magyar turistákat vártuk idegenvezetőként két nagybusszal, hogy megmutassuk nekik Saranda-t és környékét.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Saranda sokat fejlődött, változott. Aki mostanában ellátogat oda, ilyennek fogja látni:

A várost elsősorban nem épített látnivalói miatt érdemes felkeresni, mert azokból nem sok maradt fent. A fentebb említett 40 szent templomán kívül a városközpontban található V. sz-i zsinagóga romjai maradtak meg, mely az egyetlen ismert és valamennyire megmaradt zsidó templom Albániában. Akkoriban jelentős számú zsidó közösség élt Saranda-ban.

Az V. sz-i zsinagóga maradványai
(Forrás: saját kép, 2005)

A Lëkurësi várból pedig csodás kilátás nyílik a környékre.

Kilátás a Saranda-i öbölre
(Forrás: saját kép)

A távolban a Ksamil-szigetek
(Forrás: saját kép)

A vár 1537 körül épült – amikor Szulejmán szultán Korfu-t támadta -, és kétszáz fős katonai helyőrségként szolgált. Fontos stratégiai ponton fekszik, egyaránt látni a Sarandai-öblöt, a Butrint felé vezető utat és a Ksamil-szigeteket. Az 1994-95-ben felújított várban ma étterem működik (mint sok más albániai várban). A várat az étterem bérlője újította fel, és természetesen gondoskodik az állagmegóvásról is.

Forrás: saját kép

A várost leginkább a kávézók, bárok, éttermek sokasága és az éjszakai élet teszi vonzóvá. A Balkán „Monte Carlo-jának” és a „Nászutasok Városának” is nevezik.

Forrás: facebook_skenderbeu

 

Továbbá a környéken található látnivalók:

  •  A fentebb említett Butrint ókori romváros.
  • Gjirokastra, amely Enver Hoxha kommunista diktátor, Ismail Kadare író, valamint Çerçiz Topulli forradalmár (az albán Che Guevera, csak „kicsit” korábban élt :) ) szülővárosa.
  • Kék-szem forrás, mely egy egyedülálló természeti látnivaló.
  • Ksamil a fehér homokos strandjaival.

 

És ne felejtkezzünk el Korfu szigetéről. Korfu városa Saranda-tól csak 35 km, ahová főszezonban akár egynapos kirándulásra is átmehetünk, mert szárnyashajó naponta négyszer, komp pedig naponta kétszer közlekedik (csak figyeljünk az 1 órás időeltolódásra).

A szemközti sziget Korfu. Kassiopi városát látjuk.
(Forrás: Erdős Laci)

És mióta a civilizáció létezik, Albánia tengerei Európa legfontosabb kereskedelmi és hadi útvonalai voltak. A Korfu-i szoros is jelentőséggel bírt már az ókortól kezdve. Több ókori hajóroncs is található Saranda közelében az i. e. VI. sz. és i. sz. V. sz. közötti időkből. De az 1943-ban elsüllyedt SS Probitas olasz teherhajó is ott fekszik a tenger mélyén mindössze 300 m-re Saranda partjától. Vagy az Antonio komphajó, mely 2000-ben süllyedt el motorhiba miatt fedélzetén két autóval.

 

Így Saranda a búvárkodás kedvelőinek is jó célpont lehet, működik búvárbázis a városban. És hajókirándulásra is befizethetünk, kis vagy akár nagy hajóra is. A kis halászkikötőben (Liman) választhatunk kis hajók közül, nagyobb csoportoknak pedig az Onhezmus kirándulóhajó ajánlott, melyen ebédet is kérhetünk.

Forrás: saját kép

Görögország közelsége nem csak abból érződik, hogy azon a részen sokan beszélnek görögül, hanem a boltok polcain is sok görög termékkel találkozunk. És a környék népviselete is tükrözi, főleg a férfiak szoknyája és bojtos cipője.

A helyi termékek közül érdemes megkóstolni az olajbogyót, olívaolajat, sajtokat. A környék legelői táplálta birkák tejéből finom sajtok készülnek, többek között az egyik barátunk sajtgyárában, az ő családja már 300 éve készíti a remek, prémium minőségű fehérsajtokat, jelenleg Saranda és Butrint márkanéven. És ha már ott vagyunk, kóstoljuk meg a bundában sült kagylót, mely a környék specialitása.

Forrás: saját kép

Naplemente Saranda-ban
(Forrás: saját kép)