Elbasan Albánia negyedik legnagyobb városa. Földrajzi elhelyezkedése révén gazdasági és kulturális szempontból mindig is fontos település volt. Mivel a Shkumbin-folyó mellett fekszik, mely ténylegesen kettészeli Albániát, a két fő nyelvjárásban (a geg és a toszk) mindig is áthidalta az északi és déli különbségeket.

Mikor először jártunk a városban (2005-ben), még igencsak érződött rajta, hogy a település a kommunizmus alatt Albánia legnagyobb iparvárosa volt.

Ma már csak a gyártelep egy része, a Kürüm vas- és acélüzem működik.
(Forrás: saját kép)

Elbasan belvárosa mára szépen kiépült, a város gazdag történelme és látnivalói érdemessé teszik arra, hogy felkeressük.

A települést az ókorban illír telepesek alapították. I. e. II. sz-ban a rómaiak fennhatósága alá került, ekkor indult meg a Via Egnatia építése, amelynek nyomai a mai napig láthatók.

A Rruga Egnatia az ókori út nyomvonalán halad
(Forrás: saját kép)

Akkoriban kapta a Scampa nevet, akkor létesített ugyanis ott Diocletianus császár egy állomáshelyet 26 toronnyal és két bejárattal, mely egy egész légió elszállásolására alkalmas volt. A Római Birodalom összeomlását követően a város bizánci fennhatóság alá került, és az V. sz-ban püspöki székhely lett. A várost a középkorban többen ostromolták: gótok, szlávok, bolgárok, így a IX. sz-ban elnéptelenedett. A régészeti ásatások szerint a XI. sz-tól kisebb közösség élt a várfalak között, majd a XIV. sz-ban a Topia család, később az Arianiti család lett a terület ura.

Elbasan modern nevét II. Mehmed szultántól kapta. Lévén az egyik legrégebbi város, amelyet elfoglaltak a törökök, ezért a szultán Eli Basan névvel illette. Mivel 1466-ban két hónapnyi ostrom után sem bírt Kruja-val, így elhatározta, hogy megteremti hátországát, ahonnan irányítani tudja a támadásokat. Az Elbasani várat – amely a Bashtova-i és Peqin-i mellett – síkságon épült, 25 nap alatt 150.000 emberrel építtette újjá 28 toronnyal és három várkapuval. A bejárat fölé ezt íratta: “Eli-Basan, es Sulltan, Ibni Sulltan, Fahti Sultan, Mehmet Han-i Han”, ami annyit tesz: Rád tettem kezem, én a szultán, szultán fia, győzedelmes szultán, Mehmed, királyok királya. Így Elbasan neve azt jelenti: rád tettem kezem.

A dél-nyugati sarokbástya
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Az óratorony a XVII. sz-ban épült, helyén 1899-ben egy 30 m magas újat építettek.

Az óratorony
(Forrás: saját kép)

Ma a várban nagy befogadóképességű étterem működik, szépen gondozott kertjében előszeretettel rendeznek lakodalmakat.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A török hódoltság alatt a város kereskedelmi és kézműipari központtá vált, lakossága a XVII. sz-ban 2000 család volt. A városban az 1700-as évek közepén 400 kézműves és kereskedő árulta portékáját mintegy 900 üzletben, és 30 utca volt elnevezve a mesterségekről. Ebben az időszakban mintegy 30 céh és 90 szakma létezett a városban. Az Elbasan-i ezüstművesek és fegyverkovácsok külföldön is ismertek voltak, különféle kiállításokon, többek között 1867-ben Párizsban és 1894-ben Chichago-ban Elbasan-i fegyvereket és egyéb kézműves termékeket is kiállítottak. De 35 tímárműhely is működött a városban, ezért Tímárok kútja, Tímárok tere, Tímárok malma, Tímárok mecsete és hasonló, a mesterséggel kapcsolatos elnevezések voltak a városban. A többi, bőr megmunkálásával kapcsolatos szakma képviselői, például a szattyánkészítők, akik a kecskebőr pirosra színezését is végezték, vagy a szíjgyártók, nyeregkészítők, szűcsök és cipészek is magas szinten művelték a mesterséget. A selyem, mint az albán népviselet egyik alapdarabja is Elbasan-ból ered, csak ebben a régióban 37 fajta népviselet létezik.

Forrás: infoelbasani.al

Forrás: pinterest

A XVII. sz-ban 46 mecset működött a városban, a település az iszlám fellegvára volt. A Király-mecsetet 1492-ben II. Bajazid szultán építtette, és az egyik legrégebbi Albániában.

A Király mecset bejárata
(Forrás: saját kép)

A mecset oldalról
(Forrás: saját kép)

Az épület magán viseli mindazon jegyeket, melyek a király típusú mecseteket jellemzik: fából készült mennyezet, előcsarnok, ugyanilyen stílusban épültek aztán Berat-ban, Gjirokastra-ban és Shkodra-ban az ilyen típusú mecsetek.

A város másik régi mecsete a Nazir bég által építtetett Naziresha mecset.

A Naziresha mecset
(Forrás: saját kép)

A szunnita muszlim mellett a bektashi rend első képviselője is állítólag itt jelent meg, és jelentős számú zsidó közösség is élt a városban, majd a görög ortodoxok is megjelentek. Ők azonban hátrányos helyzetben voltak, 1860-ig sem boltot, sem műhelyt nem nyithattak a bazárban, és disznóhúst is csak a görögkeleti templom udvarán lehetett árusítani. Valószínűleg ezért volt olyan magas a kriptokeresztények száma, ők voltak, akik áttértek ugyan a muszlim hitre és külsőségeire, de keresztény hitüket titokban, házuk falai között gyakorolták.

Legrégebbi templomuk a Szűz Mária templom a XV. sz-ban épült.

A Szűz Mária templom tornya
(Forrás: saját kép)

Az ikonosztáz az 1800-as években készült, Onufri és Shpataraku munkái is láthatók.

Forrás: saját kép

A templomot a kommunizmus idején szerencsére „csak” fegyverraktárként használták, viszont a falakon található freskókat megpróbálták eltávolítani, így azok megrongálódtak, a szentély mennyezete pedig be is ázott.

Forrás: saját kép

A szentély. Megengedték, hogy ezt is lefényképezzük.
(Forrás: saját kép)

A templom kertjében található Konstandin Kristoforidhi Biblia-fordító, szótáríró sírja, aki nyelvészeti munkásságával kiérdemelte az albán nyelv atyja címet, ő Elbasan-ban született és ott is halt meg.

Konstandin Kristoforidhi sírja
(Forrás: saját kép)

A város a 20. sz. elején kivette részét a függetlenségi mozgalomból. A helyi mozgalom vezére Lef Nosi volt. A város történetében az egyik legjelentősebb esemény 1909-ben az Elbasan-i kongresszus volt, ahol egyrészt bevezették a latin betűs albán ábécét az addig használt arab betűk helyett, és létrehozták az ország első tanítóképző intézményét.

A városközpontban a napokban fejeződött be az V. sz-ban épült ókeresztény bazilika mozaikjának teljes feltárása, melyet 2007-ben már félig feltártak, de most teljes valójában bemutatták néhány napig. Sajnos, mire mi odaértünk, már újra letakarták.

Az ókeresztény bazilika romjai
(Forrás: saját kép)

Szintén a városközpontban található a Néprajzi Múzeum is.

A Néprajzi Múzeum
(Forrás: saját kép)

Az esküvői, lakodalmi szokások nagyon eltérőek és változatosak Albániában. Az Elbasan-i lakodalom például hét napig tart, és csütörtökön kezdődik. Az ortodox családoknál csütörtökön eléneklik a „Rizs dalát”. A rizst a fiatal lányok tisztítják, és a vőlegény apjának nővére ül a fő helyen, ő kezdi a dalt. Az ortodox családokban a vőlegény esküvője egy hétig tart, a menyasszonyé csak a vasárnapi napon. A vőlegénynek azon a napon semmi dolga nincs, még a vendégek fogadásáról is az apja gondoskodik. A vőlegény öltöztetését is dalok kísérik. A teljes öltözetet egy padra teszik a szoba közepére, és a család legidősebb tagja elkezdi a dalt, és addig énekelnek, amíg a vőlegény felöltözik. Miután ez megvan, a második dalt a vőlegénynek éneklik. A vőlegény nem léphet a szobába, ahol a menyasszony tartózkodik. Amikor a szobába lép, az az esküvői ceremónia csúcspontja. Ahhoz, hogy beléphessen, egy pogány szokást alkalmaznak: a hozzátartozók felsorakoznak, és az utolsó hátba veri a vőlegényt. Ez egy nagyon ősi, pogány rituálé, Elbasan-ban a vőlegény egyik barátja végzi a műveletet, miközben így szól: „Lépj be, vőlegény!, A muszlimoknál is így zajlik, de ott a vallási elöljáró előbb megáldja a vőlegényt, mielőtt az a szobába lép.

Vannak azonban különbségek is a két vallás szertartása között. A muszlim esküvőkön a menyasszony szerepe kevésbé hangsúlyos, a vőlegényhez több rituálé kapcsolódik, mint az arához. Az éneklés mindkét ceremónián fontos, de az ortodox szokásokban a menyasszonyt rejtegetik a házassági ceremónia előtt, a muszlimoknál a vőlegényt. A tisztálkodási szokásoknál is eltérés van, a középkorban a muszlim esküvő előtt a vőlegény ment a fürdőbe, míg az ortodoxoknál a menyasszony kereste fel a férjezett nők társaságában a közfürdőt, és természetesen ezt is dalok kísérték. Az ortodoxoknál szombaton a vőlegény egyfajta legénybúcsút tartott szintén dalokkal kísérve, a muszlimoknál ez az esemény egy nappal az esküvő után történt. A ruházat „megéneklése” csak az ortodoxoknál van, a muszlimoknál nincs ilyen szokás.

Elbasan-ból ered a Nyár napja nevű ünnep is, melyet március 14-én tartanak, amely eredetileg pogány télűző-tavaszköszöntő szokás volt, de mára országosan elterjedt, és a határokon túl élő albánok is ünneplik. Az ezen a napon készített különleges édesség a ballokume. A régió híres étele még a tavë elbasani (vagy tavë kosi), a joghurtban sült bárány, melyet akár ilyen hangulatos helyeken is elfogyaszthatunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

De nem csak maga a város érdekes, hanem a környéke is. A várostól kb. 10 km-re található kénes termálvíz szagát már messziről érezni. A gyógyvíz nagyon különleges, melyet már az ókorban is használtak. A múlt század elején Ahmet Zogu király figyelmét is felkeltette, aki Csehországból hozatott specialistát a víz bevizsgálására. Az első szállodát 1932-ben építették, ez ma is működik. Az 1300 m mélyről feltörő 56 fokos víz reumatikus és csontbetegségek, meddőség, bőrbetegségek (pl. ekcéma), szellemi és fizikai kimerültség ellen hatásos, javítja a vérkeringést, növeli a hormontermelést, ezért állítólag rendkívüli mértékű potencianövelő hatása van.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Elbasan környékén dohányt és gyógynövényeket is termesztenek a zöldségféléken kívül. Zogu király idejében létesült a dohánygyár, tavaly pedig közel 2 ha-on a világ legdrágább fűszernövényének tartott „vörös aranynak” nevezett sáfrányt is elkezdték szervezett módon termeszteni. Régen úgy tartották Albánia szerte, hogy Elbasan-ban élnek a legszebb emberek, mert az északiak és a déliek keveredése miatt a heterózis hatás a legjobban ott érvényesült.