Ha víz mellett nyaralunk – legyen az sós vagy édes –, és szeretjük a halakat és egyéb vízi csemegéket, szívesen megkóstoljuk az ott halászott halfajtákat és vízi élőlényeket. Ezt Albániában is könnyen megtehetjük, mert azon túl, hogy az ország partját két tenger mossa – az Adria és a Jón-tenger -, Albánia számos tóval és folyóval is büszkélkedhet.

Albánia világelső az egy lakosra jutó vendéglátóipari egységek számában. Hivatalos adatok szerint a 2.87 M lakosú Albániában 100.000 lakosra 654 kávézó/étterem jut, vagyis 152 lakosra egy. Tavaly még a 2. helyen szerepelt Albánia Spanyolország után, ahol 592 vendéglátó egység jutott ugyanennyi emberre. De idén Albánia átvette a vezetést, mert az utóbbi 4 évben Spanyolországban 70.000 kávézót, éttermet zártak be a válság miatt. Albániában pont az ellentéte történt: 2013-2016 között 4569 új kávézó és 1160 étterem nyílt. Albániában a kávéházak és éttermek befogadóképessége összesen 726.000 ülőhelyet jelent, ami annyit tesz, hogyha egész Albánia egyszerre akarna kávézni vagy enni, akkor a lakosság egynegyede tudna egyidejűleg leülni.

Az éttermek között jócskán találunk haléttermeket is, főleg a tengerparton, tavak mellett, de számos étterem kínálatában szerepelnek halak és tengeri „herkentyűk”. Sok halétteremben az aznapi választékból egy-egy példányt nyersen kihoznak megmutatni egy nagy tálcán, és arról választhatunk.

 

A halboltok választéka széles, az elvitelre vásárolt halat mindenhol megtisztítják, és sok helyen meg is sütik.

A halakat különféleképpen készíthetjük. Fejjel, fej nélkül, szeletben, filézve és „lepke módon”, azaz a gerinc mentén végigvágva és kiterítve.

Az albán étlapokon a leggyakrabban az alábbi tengeri halfajtákkal találkozunk.

Vörösmárna (barbun)

Színe az aranytól a rózsaszínűn át a pirosig terjed. Kis termetű hal, ezért mindig egészben árulják. Húsa szilárd és nagyon ízletes. A legvastagabb részén kell bevágni, utána süthető. Szálkái hegyesek, de vastagok, ezért könnyen eltávolíthatók.

Európai hekk (merluc)

A szürke tőkehal vagy csacsihal vagy tengeri csuka néven is ismert állat tengeri ragadozó hal. Nyílt vizekben 200-300 méteres mélységben él, rajhalakkal, például heringgel táplálkozik.

Farkassügér (levrek)

A farkassügér a Földközi-tenger és Nyugat-Európa partvidékein jellemző halfajta. Általában 40-80 centiméteresre nő. Rajokban él, fiatalkorában rovarokkal és apró rákokkal, tintahalakkal táplálkozik, felnőve kisebb halakat fogyaszt. Nyáron, illetve a szaporodási időszakban a partok közelébe és folyótorkolatokba húzódik vissza. Ezüstös bőrén fiatalon fekete pöttyözés látható.
A mediterrán konyha nagy becsben tartja, grillen és serpenyőben is könnyen elkészíthető, jól fűszerezhető hal.

Aranydurbincs (kocë)

Az aranydurbincs az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben jellemző halfajta, általában a homokos vagy sziklás partvidékeken él, nevét a szemei között húzódó aranyszínű sávról kapta. A durbincsok színpompás fajták, az ezüst- és aranyszínű változat mellett létezik piros, ezüstös, kékes és sötéten csíkozott változat is. A mediterrán területek kedvelt hala, lágy, fehér húsa miatt sokat fogyasztják. Húsa igen jóízű, ráadásul kifejezetten kevéssé szálkás, így azoknak is érdemes kipróbálni, akik általában ódzkodnak a szálkás halaktól.
Általában roston, vagy serpenyőben sütve készítik, mediterrán fűszerekkel ízesítve, mivel húsa nem igazán hajlamos a kiszáradásra. Alacsony kalória- és magas fehérjetartalma miatt diétákba is jól illeszthető, valamint kiváló vitaminforrás is.

Ritkábban az alábbi halakkal is találkozhatunk az étlapokon:

Nagyfejű tengeri pér (qefull)

A nagyfejű tengeri pér általában homokos talajú, dús növényzetű sekély parti vizek lakója. A lagúnákat és a folyótorkolatokat kedveli. Világszerte elterjedt. Kis rajokban élő, gyors mozgású tengeri hal. A táplálék után az édesvízbe is felúszik. Tápláléka férgek, apró rákok és puhatestűek, utóbbiakat az iszapból szűri ki.

Nyelvhal (gjuhëze)

Ezek a halak életük elején úgy néznek ki, mint általában a többi hal, vagyis kétoldali szimmetriásak, fejük mindkét felén van egy-egy szem. Növekedésük során, a bal oldali szem „átvándorol” a fej jobb felére. A felnőtt nyelvhalfélék a bal oldalukon fekszenek, általában beásva az iszapba. Kisebb rákokkal és egyéb fenéklakó gerinctelenekkel táplálkoznak.

Csőrös csuka/tűhal (shtize)

50-75 cm-esre növő nyílt tengeri hal. A Földközi-tengerben közönséges. Nagy csapatokban közelíti meg a partot, kígyózó mozgással úszik, és gyakran kiugrik a vízből. Elkészítése közben csontja megzöldül. Ehhez a halhoz kevés helyen juthatunk hozzá, az étlapokon ritkán szerepel.

Európai horgászhal vagy atlanti ördöghal (peshkatrice)

Angolna (ngjalë)

Cápákkal is találkozhatunk, például a csillagos cápával (pëllumb).

A halakon kívül a tenger egyéb “gyümölcseit” is megkóstolhatjuk. A fekete kagylót (midhje), melyet héjastól párolva, vagy bundában sütve is fogyaszthatunk. A bundában sült változat (midhje të skuqura me vezë) Saranda környéki tájjelegű étel. A közeli Butrint-i tó brakk vizes, azaz keveredik benne az édes és a sós víz, az ott tenyésztett kagyló ezért nagyon finom.

A rákokat (karkalec, gaforrë) is különbözőképpen készítik. A bundában sült rák és a natúr sült rák is nagyon finom.

És persze keverhetjük az ízeket:

És a polipot se felejtsük ki.

Édesvízi halak közül a “leghíresebb” a tavi lazac (koran). Ez a halfajta csak az Ohridi-tóban (itt Pogradeci-tónak hívják) és a Bajkál-tóban őshonos. A tó vízi élővilága rendkívül különleges, az Ohridi-tónak van a világon a legtöbb őshonos faja. 212 növény- és állatfajt írtak le, ezeknek mintegy fele csak ebben a tóban található. Nyolc, csak itt található különleges pontyféle is él benne.

Pisztránggal (troftë) is sok helyen találkozhatunk, vannak éttermek, melyek maguknak tenyésztik, és akár mi magunk is kifoghatjuk az elfogyasztani kívánt példányt.

A hal húsa finom, egészséges és könnyen emészthető. Jó forrása az A, D, B1, B2 vitaminnak, az ásványi anyagok szempontjából pedig vas-, szelén-, cink-, és jódtartalma jelentős. Érdemes megkóstolni őket itt Albániában is.