Ajka, kos – avagy albán tejtermék kisokos
A tejből készült termékek fontos részét képezik életünknek, így a nyaralások alkalmával is kapcsolatba kerülünk velük. Az albán tejtermékek jó minőségűek és finomak, ezt az ide érkező turisták is mindig megjegyzik.
Az alapanyag „előállítóival” lépten-nyomon találkozunk Albániában, tehenet, birkákat, kecskéket láthatunk sokfelé legelészni, akár egy körforgalom közepén is.
A tej (qumësht, ejtsd: „tyumst”) itt is különböző zsírtartalommal kapható. A nagyobb tejüzemek termékei (pl. Gjirofarm, Erzeni, Lufra) országszerte, a kisebbeké a gyártás helyének régiójában kaphatók általában. Sok helyen a boltokban árulnak házi tejet is a bejáratott vevőkörnek, és a piacokon is lehet kapni. Vigyázzunk, mert ez nem pasztőrözött, tehát fel kell forralni!
A vaj (gjalpë, ejtsd: „gyálp”) is nagyon finom Albániában. Ennél is megtaláljuk a különböző kiszereléseket, a 100 gramm-ostól a fél kilós adagokig. Házi vajat is sok helyen vásárolhatunk (itt nálunk a boltban is lehet kapni), a tejtermékeket árusító szaküzletekben pedig kimérve is kapunk nem csak tehéntejből, de birka- és kecsketejből készült vajat is.
A joghurt (kos, ejtsd: „kosz”) is a mindennapi élet részét képezi. Az albánok nagyon szeretik, ezért otthon is készítenek. Én is sokszor csináltam már, egyszerű. Kell hozzá forralt tej, amit visszahűtünk kézmelegre, és egy kis joghurt-kultúra, vagy a régebbi joghurtból egy evőkanálnyi kb. másfél liter tejhez. Ez utóbbit én a szomszédasszonytól szoktam kérni, ha nincsen régebbi joghurtunk éppen. Néhány óra alatt elkészül, amíg lehűl. Bolti joghurttal is készíthetjük, ha házi tejhez jutunk: a tejbe egy evőkanál joghurtot rakunk, és az edényt bebugyolálva lassan lehűtjük.
Érdekes módon sok nyelven ezt a tejterméket a joghurt vagy ahhoz hasonló szóval illetik. Az albánban kos a neve, talán ez is bizonyítja, hogy mennyire ősi nyelv. Valószínűleg már az illírek is készítettek joghurtot, és kos-nak nevezték el.
A tejföl itt nem egészen olyan, mint Magyarországon, sőt gyakorlatilag a nagyobb üzletláncok, bevásárlóközpontok kivételével – ahol import árukat is árulnak – nem is kapható.
De van helyette egy hasonló, de mégis más: a joghurtszósz – salcë kosi (ejtsd: „szálc koszi”). Sokkal sűrűbb az állaga, de nagyon finom. Gyakran találkozunk vele az asztalokon natúr módon vagy kevernek hozzá egy kis aprított fokhagymát és lelocsolják olívaolajjal. Qofte (albán fasírt) és sült húsok mellé nagyon illik.
Az eredeti salcë kosi sűrű ruhában kicsöpögtetett joghurt, de sajnos a nagyüzemi termékekbe növényi zsiradékot és kukoricakeményítőt is elkezdtek keverni, így pár éve az albán élelmiszeripari hatóság megtiltotta, hogy az ilyen szószokat salcë kosi-nak hívják, mivel nem csak joghurtot tartalmaznak. Azóta általában úgy nevezik el az üzemek, hogy salcë, és utána az üzem neve, pl „Salcë Erzeni”, „Salcë Lufra”, stb.
A túró (gjizë, ejtsd: gyiz) is különbözik a magyar túrótól, legfőképp az állagában: finomabb szerkezetű. Ezt is joghurtból készítik. A kisebb boltokban nem előcsomagolva, hanem kimérve kapjuk, mert helyi termelőtől szerzik be. A túró a fërgesë egyik alapanyaga is, melyet melegen és hidegen is fogyaszthatunk.
Az író (dhallë) pedig az az ital, amit minden burekesnél és pizzázóban megtalálunk a hűtőben. Nyáron a melegben remek szomjoltó egy burek vagy pizzaszelet mellé. Hasonló a török joghurtital az ayran, ami joghurt, víz és só keveréke, de falun ezt is sokszor dhallë-nak hívják Albániában.
A tejszín albán neve ajkë/ajka vagy mazë/maza vagy kajmak/kajmaku. Pana néven is megtaláljuk, mint néhány más terméket, melynél megtartották az olasz nevét. Készítenek vele tejszínes paprikát, mely egy tradicionális albán savanyúság, ami tartalmazhat fehérsajt darabokat is.
A sajtok (djathë) szintén fontos részei az albán konyhának és főleg nyersen fogyasztják őket. Az étkezések általában a fehér sajttal kezdődnek, szeletekre vágott fehér sajtot szolgálnak fel olajbogyóval, és sokszor olívaolajjal lelocsolva (de egy raki mellé is gyakran kérnek egy kis sajttálat). Ez az ún. előétel, amit a salátával együtt fogyasztanak el általában a nagyobb étkezések elején, utána következik a hús.
Fehér sajtokból (djathë i bardhë) bőséges a kínálat, találunk nemcsak tehéntejből, de kecske- és birkatejből készült sajtokat nagyon kedvező áron.
A sárga sajtok (kaçkavall ejtsd: „kácskávál”) is nagyon finomak, de kevésbé népszerűek, mint a feta jellegű fehér sajtok. A rántott sajtot vagy egyéb sajtos ételeket itt még hírből sem ismerik, főleg tésztára, pizzára reszelve fogyasztják, illetve megsütik olajban vagy grillen. Ezek is készülnek birka- és kecsketejből is.
A tejtermékek kínálatában sok import árut is találunk, így nem meglepő, ha magyar tejjel is találkozunk. A Sole-Mizo már évek óta jelen van az albán piacon is a dobozos tejeivel. Rendszeres kiállítója az évente november végén megrendezett Tiranai Nemzetközi Vásárnak. A kóstolásra szánt sajtok, kakaós italok és Túró Rudik maradékát mi szoktuk megkapni ajándékba az itteni segítségért cserébe. Így nem vagyunk híján a magyar ízeknek, mert kakaós italt és Túró Rudit itt nem lehet kapni. :)
Az albánok nem fogyasztják a túrót édesen, így túrós burekből is csak sósat készítenek, édes túrós süteményeket pedig ne is keressünk a cukrászdákban, pékségekben. Így amikor megkóstolják a Túró Rudit, elég furcsa tekintetekkel szoktunk találkozni. Ahány nép, annyi ízlés. :-)