Tündérmese albán módra: a „Madár” és a „Fehér rózsa”
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy grófkisasszony.
Apponyi Geraldine Margit Virginia Olga Mária 1915. augusztus 6-án látta meg a napvilágot Budapesten gróf Apponyi Gyula politikus, királyi kamarás és a dúsgazdag amerikai dohányültetvényes családból származó Gladys Stewart gyermekeként. Nagybátyja gróf Apponyi Albert kultuszminiszter. Kilenc éves volt, amikor édesapja a világháborús fronton szerzett tüdőbaja következtében elhunyt, édesanyja pedig gyermekeit hátrahagyva újból férjhez ment egy francia katonatiszthez. Zseri grófnő – a nehézségek ellenére és leginkább az Apponyi családnak köszönhetően – kitűnő neveltetésben részesült, az Egyesült Államokban, Párizsban és Bécsben nevelkedett.
Mivel családja időközben elszegényedett, Geraldine a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. 1937-ben családja megkérdezte, hogy férjhez menne-e az albán királyhoz, aki hosszabb ideje már feleséget keresett az európai nemesség köréből, hogy dinasztikus terveit véghezvihesse. Geraldine-ra állítólag az albán király három nővére figyelt fel egy budapesti összejövetelen, ők ajánlották fivérüknek.
Hét határon túl élt
Zogu (jelentése: madár), aki az albán nép első és egyetlen királya volt. Valójában választott vezető volt, mivel nem volt európai értelemben „kékvérű”, de mivel a lakosság az ottomán időkből visszamaradt feudális társadalmi viszonyok szerint élt, 1928-ban királlyá választották. Ahmet Zogu két ízben volt miniszterelnök, majd köztársasági elnök, és utána lett király.
Muszlim családba született, apai ágon ősei gazdag földbirtokosok, nemzetségfők voltak, anyja pedig Szkander bég nővérétől, Mamica-tól származtatta magát. Bár maga is muszlim volt, modern intézkedései (pl. a nők elfátyolozásának tiltása) hatására kezdett Albánia modern nemzetté válni.
Valójában sohasem koronázták meg, mert Szkander bég sisakjával szerette volna megkoronáztatni magát, de mivel a sisakot Bécsben a Történelmi Múzeumban őrizték akkor is (és most is), és mivel nem tudta megszerezni, ezért másolatot készíttetett róla, de végül sem azzal, sem mással nem koronáztatta meg magát.
Nagyvilági életet élt, gyakran látták Európa klubjaiban és színházaiban, gyakorlatilag az albán büdzsé 2%-át költötte fényűzésre. Rövid uralkodása alatt 55-ször kíséreltek meg gyilkosságot ellene, többek között korábbi jegyesének családja is, és 600 alkalommal fenyegették meg vérbosszúval.
Zogu király egy fénykép alapján hívta meg a híresen szép Geraldine-t, – akit „fehér rózsának” is becéztek – Tiranába szilveszterre. A találkozás eredetileg politikai házasság célzatával indult, de szerelem lett első látásra, a király megkérte a grófkisasszony kezét, annak ellenére, hogy az arának muszlim vallásúnak kellett volna lennie, de Geraldine személyes varázsának köszönhetően a király ettől eltekintett.
A király és szépséges menyasszonya lakodalmát
háromnapos ünnepség során 1938. április 27-én tartották Tiranában pompás körülmények között. A részt vevő magyar arisztokrácia legutóbb IV. Károly koronázásán hordta az ez alkalomra elővett ékszereket és öltözékeket. Horthy Miklós pompás lipicai lovakat küldött ajándékba, Mussolini aranyozott bronzvázákkal, Hitler pedig egy Mercedes autóval kedveskedett az ifjú párnak. A ceremóniára Magyarországról hozattak főszakácsot és cigánybandát, az eskető imám szerepét Durics Hilmi Huszein, az utolsó budai főmufti látta el, Párizsból érkezett a menyasszonyi Chanel-kollekció külön géppel. Szigorú volt a dress code is: a fehér és a fekete ruha viselését is megtiltották az esküvőn részt vevő nőknek, hosszú ujjú, legfeljebb 20 centis uszályú, pasztellszínű ruhát írtak elő.
Az albán emberek leleményességére egyébként jellemző, hogy magyar zászló híján a rengeteg, amúgy is meglévő olasz zászlót egyszerűen megfordították (vízszintesre), így Geraldine is megkapta a kellő tiszteletet az esküvőjére.
Az esküvő után a pár Durrës-ban, az adriai tengerparton vakációzott.
A király elhalmozta figyelmességével a királynét, még magyar nyelvkönyveket is hozatott, hogy elsajátítsa a nyelvet. Ugyanakkor ez fordítva is igaz volt: Geraldine albán nyelvleckéket vett, és elmélyedt az albán történelem és szokások megismerésében is. Ezért az albánok nagyon szerették, hamar népszerű lett új hazájában. 1939. április 5-én pedig megszületett a trónörökös Leka.
Az ifjú pár boldogan élt volna, azonban
a trónörökös születése után két nappal Olaszország megszállta Albániát, a sors fintoraként a király korábbi esküvői tanúja, Galeazzo Ciano gróf vezetésével. A királyi családnak menekülnie kellett, majd az emigráció hosszú évei következtek. A monarchia időszaka hamarosan véget ért Albániában, a második világháború után a kommunista hatalomátvételkor a királyt megfosztották trónjától.
A királyi pár először Görögországba majd Törökországba menekült. A II. világháború idején Franciaországban majd Londonban éltek, aztán Egyiptomban, utána pedig Párizsban. A király halála (1961) után Geraldine Madridban telepedett le, Albániába nem térhetett vissza. Utána a Dél-Afrikai Köztársaságba költözött fiával együtt, majd 2002. júniusában az albán nemzetgyűlés hazahívta Albániába. Még abban az évben október 22-én a Tiranai Katonai Kórházban halt meg tüdőproblémában. Sírja is Tiranában található.

A régi mauzóleum helyén épült az új, 2012-ben itt temették el újra Geraldine-t és Zogu-t, és itt találhatók a királyi család többi tagjának sírjai is
Forrás: saját kép
A történetnek azonban nincs vége, mert nemrégiben jelent meg Josephine Dedet: Géraldine – Egy magyar nő Albánia trónján című könyve, melyből betekintést nyerhetünk nemcsak Apponyi Geraldine albán királyné életébe, de a 20. sz-i Albánia történelmébe is.
„Josephine Dedet 1995-ben határozta el, hogy egy regényes történeti munkában dolgozza fel Apponyi Géraldine életét. Az akkor nyolcvanéves királyné Dél-Afrikában élt egyetlen fia, I. Leka herceg mellett, és úgy döntött, hogy megkönnyíti Dedet munkáját: beleegyezett, hogy mesél neki az életéről, és teljes bizalommal rendelkezésére bocsátotta kiadatlan személyes dokumentumait, amelyek könyvének egyik legfontosabb forrásanyagát képezik. Egy éven át leveleztek, 1996-ban aztán Dedet személyesen is meglátogatta az idős királynét Johannesburgban, ahol Géraldine egyszer csak így sóhajtott fel: „én, aki sosem vágytam kalandos életre”.”
Forrás: konyvjelzomagazin.hu
Geraldine unokája, Leka herceg 1982-ben született, és jelenleg a mindenkori albán kormány tanácsadója. Nekünk személyesen is volt szerencsénk találkozni vele több hivatalos rendezvényen is.