Bejegyzés

Albánia világörökségi helyszínei és kulturális értékei

/0 Hozzászólások/in , , /by

A világörökségi helyszínek olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedinek számító értékek, melyet az UNESCO keretén belül működő Világörökségi Bizottság az általa igazgatott Világörökség Programba felterjesztett. Célja az emberiség kulturális és természeti örökségének védelme, azok nyilvántartásba vétele, megóvása, valamint megőrzése a következő generációk számára.

Albániában egyaránt találunk épített és természeti világörökségi helyszíneket, valamint kulturális értékeket.

Az épített látnivalók közül Butrint a kora és a felkerülési év szerint is a legrégebbi világörökségi helyszín Albániában. 1992-ben lett UNESCO listás. A régészeti feltárások 1928-ban kezdődtek meg olasz archeológusok által, és a mai napig tartanak. A szakemberek Kr. e. 1000 körülre teszik az első letelepedés időpontját.

Forrás: saját kép

A 18 hektáros ősi városban találunk amfiteátrumot, fürdőket, színházat, mozaikpadlókat, villákat, síremlékeket, szökőkutakat, bástyákat, Oroszlános-kaput, a Kr. e. 4. századi szentélytől kezdve a 18. századi, a Velencei Köztársaság idejéből származó bástyáig és várig. Az egyik legenda szerint Helénosz, Priamosz király fia alapította a várost, aki Trójából való megmeneküléséért hálaáldozatot kívánt felmutatni az isteneknek. A megsebesített áldozati bika azonban kitört az emberek gyűrűjéből, s a közeli csatornát átúszva holtan rogyott össze a túlparton. Helénosz ezt isteni jelnek vélte, és megalapította Buthrotum, azaz a sebzett ökör városát.

Forrás: saját kép

Az ókori romvárosról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2015/03/20/vilagoroksegi-helyszinek-albaniaban-butrint-az-okori-romvaros/

 

Gjirokastra
A „kőváros” névvel illetett dél-albán település 2005-ben kapta meg a világörökségi státuszt. Több mint kétszáz hagyományos, palakővel fedett kő lakóház és a 17. században épült, majd az 1872-es tűzvész után újraépített bazár áll védettség alatt. A város szülötte volt Enver Hoxha, a ház, amelyben élt ma Néprajzi Múzeum.

Forrás: saját kép

De az eredeti néprajzi múzeum a Skenduli ház volt, a 12 szobás, 6 fürdőszobás, 4 törökfürdővel és 6 kandallóval rendelkező épület mutatja, mennyire gazdag család birtokolta. (Minél több kandalló volt egy házban, annál tehetősebb volt a tulajdonos.)

Forrás: saját kép

A Zekate-házat is érdemes felkeresni, látogatható. Az egyik legszebb és legjobban fennmaradt épület Ali Pasha Tepelena titkáráé volt.

Forrás: flickr

Forrás: flickr

A kővárosról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2015/04/24/vilagoroksegi-helyszinek-albaniaban-gjirokastra-a-kovaros/

Berat
Berat-nak is van „beceneve”. Az „ezerablakos város” jelzőt azért kapta, mert a Mangalem negyedben a vár alatt olyan sűrűn épültek a sokablakos házak, hogy egyik ablak szinte a másik felett van. Az egész város egy nagy nyitott múzeum, keveréke az iszlám és keresztény kultúrának. A várnegyed különlegessége az ortodox templomok, valamint a Vörös és Fehér mecset maradványai mellett, hogy ma is kb. 40 család lakja a műemlék épületeket. Berat 2008-ban vált világörökségi helyszínné.

A városról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2015/09/19/vilagoroksegi-helyszinek-albaniaban-berat-az-ezerablakos-varos/

Forrás: saját kép

Az UNESCO Albánia alábbi tájait vette fel a természeti világörökségi listájára.

A rrajcai ősbükkös
A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei kezdetben Szlovákia és Ukrajna területén élő érintetlen állapotban fennmaradt mérsékelt égövi erdőségeit foglalta magába. Ezt tovább bővítették, így többek között az Albániában a Shebenik-Jabllanica Nemzeti Park területén található erdő is helyet kapott a listán, 2017-ben vált világörökségi védelemben részesülő régióvá.
A világörökségi terület, mely a nemzeti park 6,3%-át foglalja el 700 és 2200 méter közötti tengerszint feletti magasságban található, a faállomány – melynek uralkodó fafaja az európai bükk – egyedeinek életkora a 180 évet is elérheti.

Szintén ezért került fel a listára a Gashi-folyó és környéke is ugyanebben az évben.

A Gashi-folyó
(Forrás: pine albania)

Pogradeci-tó
Az Ohridi-tó albán szakasza (a tavat itt Pogradeci-tónak hívják, mert Pogradec a „fővárosa”) 2019-ben vált világörökségi helyszínné. A tónak Észak-Macedóniához tartozó része már 1979-től élvezi ezt a státuszt. Albániára 31,5 km esik. A tó a Balkán-félsziget legmélyebb és legrégebbi tava, 5 millió éves. Vízi élővilága rendkívül különleges, ennek a tónak van a világon a legtöbb őshonos faja. 212 növény- és állatfajt írtak le, ezeknek mintegy fele csak ebben a tóban található. Nyolc, csak itt található különleges pontyfaj és két lazacféle is él a tóban. A halak közül a legérdekesebb a tavi lazac (koran), amely csak és kizárólag az Ohridi/Pogradeci-tóban valamint a Bajkál-tóban létezik.

A tóról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2014/10/03/itt-van-az-osz-itt-van-ujra-menjuk-horgaszni/

A Lin-félsziget a Pogradeci-tónál
Forrás: saját kép

A szellemi kulturális listán az alábbiak kaptak helyet.

Xhubleta
A xhubleta (ejtsd: dzsubleta) egy olyan ősi viselet, mely a különleges szoknya részről kapta a nevét, melyet egymás fölé varrt vízszintes keskeny csíkokból készítenek, és gyapjúcsíkokkal varrnak össze. A ruha két széles pánttal a vállon lóg. A XVIII. sz-ig sokszínű volt, ma már az asszonyoké fekete, a lányoké fekete-fehér. A szoknya alsó része harang alakú, felső részébe olyan szimbólumokat tesznek, mint a kereszt, krétai bikafej vagy a görög labirintusminta. A szimbólumkutatók szerint ez a rejtélyes viselet sok szempontból nagyon érdekes, nem csak a megjelenés, a felépítés, a szövéstechnika, a hímzés, a díszítés tekintetében, hanem egy ősi matriarchális intézményt is szimbolizál. Olyan elemeket tartalmaz, melyek kifejezik az istenhitet, a katolikus kötődést, és kiemelik a hegyi asszonyok szépségét. Ez a legrégebbi ruhadarab Albániában, 4.000 éves múltra tekint vissza. A xhubleta 2022-ben lett a szellemi kulturális világörökség része.

Xhubleta
(Forrás: revista one)

Az albán népviseletekről bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2018/04/11/alban-nepviseletek/

 

Iso-polifónia
Az iso-polifonikus, a világ egyik legrégebbi éneklési hagyománya az illírekig, az albánok őseiig vezethető vissza. Az „iso” kifejezés egy búgó tónus, ami a többszólamú (polifonikus) éneket kíséri és az „ison” kifejezéshez, a bizánci templomi énekekhez kapcsolódik, ahol a búgó kórus kísérte a éneket. A dalok különféle társadalmi, családi eseményekhez kapcsolódnak, mint a lakodalom, a szüret, a temetés vagy a különféle vallási ünnepek. Ahogy a hagyományos zene általában, a polifonikus éneklés tudománya is szájhagyomány útján terjedt apáról fiúra. Ez az egyedi zenei hagyomány 2005 óta a szellemi kulturális világörökség része.

Az alábbi videót a Krrabe-i folklórfesztiválon készítettem 2019-ben, ahogyan az egyik kórus kellemes körülmények között gyakorol a fesztivál helyszínén.

Berati-kódexek
A világon hét „Bíbor-kódex” létezik, ebből kettőt Berat-ban találtak. A két albán kódex nagyon fontos része az emberiség Biblia, liturgia és hagigrafikai fejlődésének.

A Beratinus 1 néven nyilvántartott kézirat egyike annak a 3-4 legrégebben írt Újtestamentumnak, amit archetípusként ismerünk. A VI. sz. első felében íródott, ezért alkalmas arra, hogy a bibliai és liturgiai irodalom fejlődését behatóbban vizsgálni lehessen általa. A kódex jórészt Szt. Márk és Szt. Máté evangéliumát tartalmazza. A Beratinus 2 nevű kódexet arany betűkkel írták, és mind a négy evangéliumot tartalmazza. 1943-ban a templomtanács biztonsági okokból elrejtette a kódexeket, mert a hitleri hadsereg el akarta vinni az albán bank aranyával együtt. 1967-ben találták meg őket Berat-ban a Nagyboldogasszony templomban az oltár mögött három kőlap alatt. Ma Tiranában a Nemzeti Levéltár páncéltermében őrzik. A többi öt “Bíbor-kódex” közül kettőt Olaszországban, egyet Franciaországban, egyet Angliában, egyet pedig Görögországban őriznek. A Berati-kódexek 2005 óta képezik a szellemi kulturális világörökség részét.

 

Váltólegelő/legelőváltó pásztorkodás
2023. decemberében egy újabb kulturális örökséggel bővült az albán UNESCO lista. A váltólegelő vagy legelőváltó (transzhumáló) pásztorkodás az évszakokhoz kötött, kétlegelős vándorpásztorkodás egy típusa. Nevét a nyájak tavaszi és őszi látványos helyváltoztatásáról kapta, amelynek során akár több száz kilométert is megtehetnek.

Forrás: saját kép

Az időjárás és a növénytakaró évszakok szerinti ciklusait kihasználva a nyájak a nyarat a hegyi legelőkön töltik, télen pedig a melegebb síkságokon, például a tengerparton vagy a nagy folyók völgyeiben legelnek. A nyájakat – általában juhokat vagy kecskéket – ősszel hagyományosan lábon hajtották le a síkságra, tavasszal pedig föl a hegyekbe. Az állattartás ezen típusa a 19. századig nagy gazdasági jelentőséggel bírt. A mai Európában már csak szórványosan fordul elő, többek között itt Albániában.

 

 

Hogyan lett egy nem létező településből Albánia egyik legfelkapottabb üdülőhelye?

/0 Hozzászólások/in , , /by

Állítólag a Szovjetunió egykori miniszterelnökének, Nyikita Hruscsovnak az 1959-es látogatása miatt épült meg a Butrint-ba vezető út. Ezen át lehet megközelíteni Ksamil települést, mely ma Albánia egyik leglátogatottabb üdülőfaluja.

A Ksamil-ba vezető út 2005-ben. Mi akkor jártunk ott először.
(Forrás: saját kép)

2015-ben írtam az első bejegyzésemet Ksamil-ról, melynek ezt a címet adtam: 6 mérföld Korfu-tól az albán Bora Bora (mert így hívják az egyik strandot). Azóta számos platformon, utazási irodák kínálatában látom folyamatosan, hogy ezt a megnevezést használják, ha nyaralást hirdetnek Ksamil-ba. (Érdekesség, hogy az albán nyelvben a ‘bora’ szó azt jelenti: hó. :-) )

A környéket a ’60-as években vadon élő növényzet foglalta el. Enver Hoxha kommunista diktátor 1966-ban azonban úgy döntött, hogy a helyet be kell lakni, és a dombokat citrus- és olajfa ültetvényekké változtatják. Így kezdődött a település kialakulásának története. Nevét a hexa mille (6 mérföld) szavakból kapta, mert ennyi tengeri mérföldre található Korfu szigetétől.

Ksamil 2005-ben
(Forrás: saját kép)

Ksamil első lakosait így a Korça-i Mezőgazdasági Vállalat munkásai adták. Valamint 1500 fiatal önkéntes (ami akkoriban azt jelentette, hogy „szabad akaratukból” mentek oda, de valójában odavezényelték őket), de a kommunista rezsim által üldözött embereket is alkalmazták a mezőgazdasági munkákra. Eleinte csak négy darab öt szintes épület volt a településen, azt a részét a falunak ma is így hívják: “a 4 épület”. Ezek a lakóházak emlékeztetnek arra, hogy a település nem nyaralóhely volt, hanem munkásfalu, egy szigorúan őrzött terület része, mely határvidék volt.

A négyemeletes házak ma is megvannak
(Forrás: saját kép)

A szigeteken akkoriban gyógy- és fűszernövényeket, például babérlevelet termeltek, és kizárólag azok a nők mehettek át, akik az ültetvényeken dolgoztak. Ők is csak szigorú katonai kísérettel. A ’90-es évek előtt a szigetekre még a biológusok, geográfusok, diákok, turisták és a halászok sem léphettek. A magas rangú kommunista állami tisztviselők részére viszont vadászatot szerveztek. Őzeket és vadkecskéket telepítettek az egyikre, és imitálták, hogy az állatok ott élnek, etették őket és itatót is helyeztek ki nekik, hogy aztán Enver Hoxha és Mehmet Shehu – akik szenvedélyes vadászok voltak – és baráti körük lelőhesse azokat.

Ksamil 1970-ben
(Forrás: Facebook, Sarandë.Albania – Ksamil)

A ’90-es években aztán Kukës-ból, Peshkopi-ból, Gjirokastra-ból, Tepelena-ból, Përmet-ből is érkeztek családok. Akkoriban kb. 3500 lakosa volt a településnek.

Ksamil 1990-ben
(Forrás: inf.news)

Egy Kukës-i származású úr és családja volt Ksamil egyik első posztszocialista lakosa. 1991-ben, kihasználva a szabad mozgás lehetőségét családjával Ksamil-ba költözött, hogy a Mezőgazdasági Vállalatnál dolgozzon. 1994-ig – a vállalat bezártáig – végezték ezt a munkát, állítása szerint akkori viszonyok között jó fizetést kaptak, és jól éltek. A vállalat bezárása után nagyon sok fiatal vesztette el a munkáját, az emberek egy része emigrációba menekült, mások az építőiparban kezdtek dolgozni. A Ksamili-ak a földosztásról szóló 7501-es törvényből kimaradtak, a szövetkezet ürügyén az új törvénnyel a Ksamil-i emberek egy darab földet sem kaptak. Így az összes földet maguk osztották fel, majd elkezdték építeni az első házakat, amelyeket aztán később legalizáltak. A mai Ksamil tehát az önkéntes földfoglalásokból, majd az azokra épült apartmanházakból, családi hotelekből keletkezett.

Az engedély nélkül épült, illetve a nem legalizált épületek ellen azonban folyamatosan küzd az albán kormány (a mai napig is). Az engedély nélküli építkezések nem csak Ksamil-ra, hanem egész Albániára jellemzőek voltak (és még ma is történnek ilyenek). Így talán jobban megértjük, hogy ilyen körülmények között milyen nehéz volt terület-, illetve városrendezési tervet alkotni és érvényesíteni a településeken. 1990-ben 20 épület volt Ksamil-ban, 2010-ben pedig 350, melyek kb. 90%-a engedély nélkül épült. A 2006-ban elfogadott törvény, melynek segítségével a “tulajdonosok” legalizálhatják, azaz hivatalosan földhivatali nyilvántartásba vetethetik a földterületet és az arra épült ingatlanjaikat megoldást jelentett, sokan éltek a lehetőséggel, és legalizálták az ingatlanjaikat. Azonban így is maradtak bőven olyan épületek, melyekkel semmi nem történt. Így 2010-ben több, mint 250 illegálisan felhúzott építmény lebontására irányuló akció történt Ksamil-ban, mely egy romok alatti nagy falu szomorú látványát hagyta maga után.

Ksamil-ban vannak muszlimok, ortodoxok és katolikusok is.

Az ortodox templom Ksamil-ban
(Forrás: saját kép, 2023)

A falu ma Albánia egyik legnépszerűbb üdülőhelye.

Ksamil 2019 január
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2019 májusában
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2023. június
(Forrás: saját kép)

Az évek során nagyon beépült, minden talpalatnyi helyet az éttermek és hotelek által üzemeltetett strandok teszik ki, főszezonban nehezen találni szabad nyugágyat. 2023-ban az Airbnb keresési listáján Ksamil a második helyen szerepelt, megelőzve Barcelonát, Londont és Rómát.

A Lori beach Ksamil-ban 2023. júliusában
(Forrás: saját kép)

Ksamil, 2023 július
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2023
(Forrás: saját kép)

A közelmúltban pedig készült egy tanulmány, melyben összegyűjtötték a világ legnépszerűbb és legszebb strandjait, majd szerkesztetlen fényképeket készítettek róluk a Google Térkép segítségével. Ezután színelemzéssel határozták meg az egyes helyeken a víz pontos árnyalatát. Ezen színanalízis alapján a világ legkékebb vizű strandja az Albániában található Plazhi Pasqyra (Tükör strand) lett. :-)

Forrás: saját kép

 

És végül egy videó arról, milyen volt Saranda, Ksamil és a tengerpart a ’80-as években.

 

Közúti közlekedés Albániában régen és most

/0 Hozzászólások/in , /by

A bejegyzés apropóját két dolog adta:

Az első, hogy a fiunk pontosan egy hónapja kapta kézhez az albán jogosítványát. Így már nem csak azt mondhatjuk el, hogy ő az az egyedüli magyar gyerek, aki Albániában jár albán állami iskolába és albán nyelven tanul, hanem ő az is, aki itt Albániában szerzett vezetői engedélyt magyarként.

A másik apropó, hogy a napokban kaptunk egy kedves magyar utasunktól egy albán közlekedési szabálykönyvet 1970-ből. Ő egy augusztusi csoporttal járt itt, majd értesülvén tőlünk fentiekről, ugyanannak az irodának a szeptemberi csoportjával kiküldte azt a könyvet, ami alapján látni fogjuk, hogyan és kik vezettek járművet Albániában a kommunizmus idején.

Forrás: saját kép

Fenti tény annak fényében nagyon érdekes, hogy Albániában a kommunista éra alatt magánembernek nem lehetett saját tulajdonú személyautója. A rendszerváltásig (1991) mindössze kb. 600 darab személyautó rótta az albán utakat.

A kommunista korszak kezdetén a Szovjetunóhoz hasonlóan még lehetett magángépjárműveket vásárolni Albániában pontrendszeren keresztül. Az albán rezsim azonban úgy döntött, hogy megszünteti ezt a rendszert, hogy véget vessen az albánok szüntelen küzdelmének a lista élére jutásért, a „polgári önzésnek” minősített hozzáállás megakadályozása érdekében. Így Albániában az embereknek vonattal, busszal, kerékpárral és ökrös/lovas/szamaras/öszvéres szekérrel kellett közlekedniük a kommunizmus alatt.

A 20. század elejét Albániában a karavánútvonalak jellemezték, amelyek az ország legfontosabb központjait a tengerparttal és a szomszédos országokkal kötötték össze kereskedelmi cserekapcsolatok céljából. Ebben az időben még használták a Via Egnatia útjainak maradványait is.

Közúthálózat Albániában 1912-ben
(Forrás: retro.al)

Az első autó – egy Fiat márkájú – 1913-ban érkezett Albániába, tulajdonosa F. Sulioti volt.

Forrás: retro.al

Az Albán Legfelsőbb Tanács 1924. április 10-én hozta azt a rendeletet, mely szabályozta a motoros járművek használatát és közlekedését. Ezek a gépjárművek személygépkocsik, motorkerékpárok, traktorok és minden egyéb olyan gépjármű volt, amely utakon és köztereken közlekedett és nem kapcsolódott vasútvonalhoz. Annak az állampolgárnak, mely ezen járműveket vezethette, rendelkeznie kellett vezetői engedéllyel, a járműnek pedig forgalmi engedéllyel. Az alsó korhatár 20 év volt.

1926-ban a motoros járművek száma az alábbiak szerint alakult: Shkodra – 47, Tirana – 85, Durres – 70, Elbasan – 25, Berat – 33, Vlora – 21 , Korcë – 119, Gjirokastër – 83. Összesen 483 motoros jármű. (A városok nevére kattintva külön bejegyzés olvasható.) Érdekesség, hogy akkoriban a „qerre” szót használták a járművekre, melynek többes száma „qerret”. Ilyen nevű településből három is található Albániában.

Forrás: retro.al

Az első jogosítványt 1929-ben állították ki egy durresi polgár részére.

Forrás: retro.al

Biciklis forgalmi engedély 1942-ből:

Forrás: retro.al

1954-ben érkezett az első ZIS 110B autó a pártvezetőknek.

Forrás: retro.al

Az első traktorok 1978. október 16-án jöttek ki az egykori traktorgyárból Tiranában. DT-54-esek.

Forrás: retro.al

A bejegyzés apropóját adó közlekedési szabálykönyvet az akkori Belügyminisztérium (szó szerint fordítva Belső Munkák Minisztériuma) adta ki 1970-ben. A 16×11 cm-es könyvecske negyvennégy számozott oldalból áll, melyben részletezik a közlekedési szabályokat, és kb. ugyanennyi számozatlan oldalból, melyeken az akkor használatos közlekedési táblákat tüntetik fel. Annak idején 2.70 Lek-et kellett érte fizetni.

A könyvecske első oldala mindjárt egy dekrétumot tartalmaz, mely az Albán Népköztársaság kormánya által 1969-ben kiadott a Városokban és egyéb utakon való közlekedésre vonatkozó szabályokat tartalmazza a motoros és motor nélküli járművekre, valamint a gyalogosan közlekedőkre. Az ebben részletezett szabályok szerint:

A jogosítvány megszerzéséhez min. 18 évesnek, a lakosságot kiszolgáló járművek vezetőjének pedig min. 21 évesnek kellett lenni, a maximum korhatár 60, nők esetében pedig 55 év volt. Jogosítványt szerezhetett bárki, aki elvégezte a kurzust és legalább 8 általánost végzett. A jogosítvány kiállításához szükség volt orvosi igazolásra, 3 db fényképre, az iskolai igazolásra, és egy banki bizonylatra 5 Lek befizetésről.
40 éves korig 5 évente, 40-50 éves kor között 3 évente, 50-60 éves kor között pedig 2 évente kellett orvosi vizsgálatra menni.

A képzett járművezetőknek az alábbiaknak kellett megfelelniük:
– megfelelő állapotú járművel kellett rendelkezni az utazáshoz
– nem fogyaszthattak alkoholt
– a megengedett sebességgel kellett közlekedni
– különös figyelemmel kellett lenni a személyszállításnál, útkereszteződéseknél, vasúti kereszteződéseknél, éjszakai közlekedésnél és sűrű ködben

Retro autókiállítás Tiranában 2019-ben (Forrás: saját kép)

A vállalatok, intézmények, állami szervek, termelőszövetkezetek járművei és a katonai járművek vezetői csak megfelelő állapotú járművet vezethettek, és nem adhatták át a vezetési jogot más személyeknek. Ezen járművek alatt a 100 cm3 hengerűrtartalom fölötti járművek voltak értendők, és a forgalmi engedélyt, valamint a rendszámot a Munkaügyi Minisztérium bocsátotta ki. Ha a jármű vezetője elvesztette vagy használhatatlanná tette a rendszámot, 50 Lek-et kellett fizetnie.

Forrás: saját kép

A külföldi állampolgárok a saját országuk által kibocsájtott vagy nemzetközi vezetői engedéllyel léphettek be és közlekedhettek az Albán Népköztársaság terültén nem tovább, mint 1 hónapig. Amennyiben túlhaladták ezen időtartamot, a Belügyminisztérium bocsájtott ki jogosítványt és rendszámot részükre, melyért 50 Lek-et kellett fizetni.

Fenti szabályok be nem tartásának vétsége társadalmi megrovással vagy 500 Lek-ig terjedő büntetéssel volt sújtható. A rendészeti szervek munkatársai 10 Lek helyszíni bírsággal sújthatták a szabályszegőket.

A könyvecskében ezek után a közlekedési szabályok részletezése, a különböző járműtípusok, különböző közlekedési helyzetek, helyszínek, a személy- és áruszállításra vonatkozó szabályok, valamint a közlekedésben részt vevők kötelességeinek felsorolása következik.

A közlekedési táblákból 79 féle volt használatban.

A főútvonal és főútvonal vége így nézett ki:

Forrás: saját kép

A Stop tábla pedig így:

Forrás: saját kép

És létezett kézikocsival behajtani tilos tábla is:

bForrás: saját kép

 

Ha ma valaki Albániában B kategóriás jogosítványt szerezne, 18 év a korhatár. Orvosi vizsgálat szükséges, először a háziorvos igazolja, hogy nincs olyan betegség, ami kizárja, hogy a páciens vezethessen a forgalomban. Aztán kell elmenni szem- és fülvizsgálatra a szakrendelőkbe.

Az elméleti kurzus 30 órából áll. Ennek sikeres vizsgája után, melyet a DPSHTRR – az általános útkezelő- és fenntartó igazgatóság – épületében kell vagy számítógépen vagy papíralapon (ez választható) megcsinálni. Ha elsőre nem sikerül, még négyszer lehet próbálkozni pótvizsgadíj ellenében. Az elméleti vizsga előtt el kell végezni egy elsősegélynyújtás tanfolyamot, ami itt a Vöröskereszt szervezésében négy óra időtartam. Ezt lehet egy napon vagy elosztva. Erről a vizsgázó egy fényképes igazolványt kap, mely 2 évig érvényes.

Miután ezek megvannak, lehet kezdeni a gyakorlati oktatást. Minimum 18 órát kell venni, és az itteni viszonyoknak megfelelő utak, azaz a gyakori szintkülönbségek miatt különösen figyelnek a motorfékezés és az emelkedőn való elindulás gyakorlására. Sikeres gyakorlati vizsga esetén a jogosítványt akár a következő napon kiállítják.

Forrás: saját kép

Az itteni KRESZ sokat változott az utóbbi időben. Szigorodtak a közlekedési szabályok, és emelkedtek a büntetési tételek, legutóbb idén áprilisban. Ugyanakkor az új szabályozás szerint a határidőn belül befizetett bírságok felére csökkentésről rendelkeztek, így aki 15 napon belül befizeti a kirótt büntetést, 50%-ot elengednek belőle. Valamint a jogosítványok érvényességi idején is hosszabbítottak: jelenleg a B kategóriás vezetői engedély érvényességét 10 évről 15 évre emelték.

Tirana belvárosa napjainkban
(Forrás: saját kép)

A Bovilla-tó, amelyből Tirana az ivóvizét kapja

/0 Hozzászólások/in , , /by

Albániában az utóbbi években újabb desztinációkkal bővült a turisták számára elérhető látnivalók kínálata. Ilyen többek között a Komani-tó és Shala-folyó, amelyek kb. 5 éve kezdtek egyre látogatottabbak lenni, vagy Gramsh és környéke, a Banja-tó, mely szintén egy olyan mesterséges víztározó mint a a Fierze-i (más néven Komani-tó). A Bovilla-tó is ilyen.

A Bovilla-tó 15 km-re található az albán fővárostól a Dajti Nemzeti Parkban. 1996-ban készült el, és 1998-tól biztosítja Tirana és a környező lakott területek ivóvíz ellátásának nagy részét. A teljes vízellátást további karsztkutak segítségével pótolják.

Forrás: saját kép

A Bovilla-tó előtti időkben Tirana vízellásátásának fejlesztéséhez az albán kormány felkérésére 1958-ban a VITUKI szakemberei és aktív magyar barlangkutatók, többek között Kessler Hubert a magyar barlangkutatás egyik legismertebb és legeredményesebb alakja, mérnök, karszthidrológus, az országos forráskataszter elkészítője, a budapesti Szemlő-hegyi barlang felfedezője, az Aggteleki-barlang egykori igazgatója, a Magyar Karszt- és Barlangkutató társulat tiszteletbeli elnöke is nagymértékben hozzájárult.

A Tiranatól 20 km távolságra fekvő, 1700 m magas Gödrös- vagy Tölcséres-hegységhez (Mali me Gropa) tartozó Shënmëri-forráscsoport vizének kiaknázását az albán kormány 1961-ben meg is valósította a magyar szakemberek segítségével és Kessler Hubert – Javaslat Tirana vízellátásának fejlesztésére – 1958-ban elkészült tanulmánya alapján.

A Bovilla-víztározó építési munkálatai 1988-ban kezdődtek. A tavat két hegyvonulat – a Kruja-i Szkanderbég-hegység és a Tölcséres-hegység határolja.

A víz utánpótlásáról a Tërkuzë-folyó gondoskodik, mely a Tirana-folyó mellékága. A rajta épített 91 m magas és 130 m hosszú gáttal hozták létre a víztározót.

A munkálatok 1988-ban kezdődtek, de a rendszerváltás, 1991 idején megakadtak. 1993. októberében folytatódtak az olasz állam támogatásának segítségével. Kilenc környező falu mintegy 5.000 lakosát érintették az építési munkák, ami azt jelentette, hogy kb. 400 család földjét – akik jórészt mezőgazdaságból éltek – kellett kisajátítani és őket máshová költöztetni.

A víztározó területe 4,6 km2. Az évi átlagos vízszint 7-10 m között változik, annak függvényében, mennyire csapadékosak a téli hónapok. A 2006-2008 közötti vízmérések mutatták az eddig legmagasabb vízállást, ami 45 m volt.

Forrás: saját kép

A tóban tilos fürödni. Néhány halfaj található benne, pl. a sujtásos küsz. Amúrt és fehér busát időnként telepítenek bele, hogy javítsák a vízminőséget.

Ha felkeresnénk a tavat a gátig viszonylag jó aszfaltúton haladhatunk, utána hepe-hupás, gödrös, az Albániában az ilyen terepeken megszokott úttalan-út következik. Ehhez képest több taxit is láttunk, melyek egészen a víztározóig vitték az utasaikat. És privát személyautókkal, valamint gyalogos turistákkal is találkoztunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A környéken további természeti szépségek, mint a Bovilla-vízesés és a Bovilla-szoros találhatók.

A Bovilla-vízesés
(Forrás: facebook)

A tónál van egy épített kilátó, a manapság divatos platformokon keringő képeket részben onnan készítik. Én nem mentem most fel, mert haladtunk tovább a Qafshtama Nemzeti Parkba. De erről majd egy következő bejegyzésben.

A bekarikázott rész a kilátó. Lépcső vezet fel.
(Forrás: saját kép)

Albánia – a gyógynövények kincsestára

/0 Hozzászólások/in , /by

Albániában virágzik a gyógy- és aromanövények termesztése, begyűjtése, felhasználása és kereskedelme.

Az ország növényvilága rendkívül változatos. Albániában kb. ötezer növényfaj található, ami 32%-a Európa összes növényének. Erről már beszélgettem Barina Zoltán botanikussal, (kattints ide), aki a téma nagy szakértője, hiszen lassan 20 éve kutatja és térképezi fel Albánia növényvilágát. Most is az ő segítségét kértem, hogy véleményezze és egészítse ki az általam írtakat.

BZ: Albánia növényvilágának változatossága annak köszönhető, hogy a mediterrán tengerpartoktól a magashegyekig változatos klímájú területek találhatók itt: míg a partok közelében a fagyok is ritkák, az északi hegyvidékeket 5–6 hónapon keresztül vastag hótakaró boríthatja. Igen sokféle alapkőzettel találkozhatunk az országban: a különböző mészkövek és szerpentinek mellett vulkanikus kőzetekből felépülő hegyek, flish alkotta dombok és tengeri sós üledékből keletkezett evaporit is más-más növények számára biztosít kedvező feltételeket.

Az Albániában fellehető gyógy- és aromanövények közül több, mint 400 gyógy- és aromanövény előfordulását ismerjük, melyek közül számos fajt gyűjtenek be és értékesítenek belföldi és külföldi piacra.

Így a gyógy- és aromanövények termesztésének, begyűjtésének, feldolgozásának és kereskedelmének tekintetében nem meglepő az a tény hogy ez a kis ország világviszonylatban a 25 fő gyógy- és aromanövény exportőr között van. A mezőgazdasági termékek közül ezekből a növényekből exportál az ország a második legtöbbet. Érdekes adat, hogy Albánia teljes exportjának kb. 20%-át adja ezen növények értékesítése.

Az is figyelemre méltó, hogy az itt termelt és begyűjtött gyógy- és aromanövények több, mint 95%-át értékesítik külföldre. Elsősorban Németországba – ide kerül az itt begyűjtött és feldolgozott növények 29%-a. És az Egyesült Államokba, az orvosi zsálya háromnegyedét exportálják például oda. Törökország, Olaszország, Franciaország, Svájc is az elsődleges célországok között van. A szomszédos országokba, valamint Magyarországra, de még Ausztráliába és Új-Zélandra is értékesítenek. Ezen kívül Dél-Korea, India, Pakisztán, Sri Lanka, Malajzia, Írország, Marokkó van a listán.

BZ: A Németországba történő export egy része irányul valóban oda, a többit nagykereskedőként továbbadják ötszörös áron, pl. Magyarországra. Van egy magyar gyógyteás cég aki sokáig vásárolt úgy albán gyűjtött gyógyfüveket, hogy mivel közvetlen kapcsolatuk nem volt, német kereskedőn keresztül.

A gyógynövény export országonkénti megoszlása 2016-ban. A legtöbbet Németországba és az Egyesült Államokba értékesítenek.
(Forrás: INSTAT -Albán Statisztikai Hivatal)

Jelenleg 31 albán cég értékesít növényeket külföldre, ami kb. 90.000 embernek ad szezonális, illetve stabil megélhetést. A legnagyobb tételben exportált növények az orvosi zsálya, szurokfű (Origanum vulgare, a növényre inkább ezt használjuk, a fűszerre az oregánót), hegyi pereszlény, levendula.

BZ: Albániában nincs honos levendulafaj, hanem termesztik. Az orvosi zsályát gyűjtik vadon és nagy volumenben termesztik is. A szurokfüvet és a hegyi pereszlényt tudtommal nem termesztik, hanem gyűjtik (mivel nagy mennyiségben előfordul, a termesztése nem éri meg, sokkal drágább).

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium adatai szerint a hegyvidékeken élő családok egyötöde érintett valamilyen szinten a gyógy- és aromanövények termesztésében, begyűjtésében és egyéb hozzájuk kapcsolódó tevékenységekben.

Ami a földrajzi felosztást illeti, Malësi e Madhe, Kukës, Dibër, Elbasan, Berat, Skrapar, Përmet és Gjirokastër régiókban termelik és gyűjtik be a legtöbb növényt. A mezőgazdasági tevékenységet végzők tekintetében az adott területeken lévő gazdálkodók számarányát nézve Malësia e Madhe az a régió, ahol ez az arány a legnagyobb: 62,3%. Ezután következik Kukës 48,6%, Kolonjë 41,4%, majd Librazhd 38,8%.

Shkodra és környéke a zsályatermesztésről ismert, valamint délen Libohova. Gramsh környékén levendulát termesztenek, míg Delvinë az oregánó hazája, a Vlora-folyó vidéke pedig a kakukkfűé. Északon a vörös boróka, közönséges boróka és az áfonya a fő termények. A tropojai áfonya a legkeresettebb itt Albániában és külföldön is.

Ha áfonya, akkor Tropoja
(Forrás: saját kép. Készült: Pazari i Ri, Tirana)

A piacon vörös- és fekete áfonya is kapható
(Forrás: saját kép)

BZ: A közönséges borókát nagy tömegben gyűjtik az Ostrovica hegységben is (Skrapar). A tropojai fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), kis részben hamvas áfonya (Vaccinium uliginosum). Ezt gyümölcsként láttam fogyasztani. A Gash régióban, Tropoja fölött a hármashatár környékén vannak nagy áfonyások, egészen Ceremig.

Áfonyagyűjtő fésű és áfonya Cerem fölött az Albán-Alpokban.
(Forrás: Barina Zoltán, 2012. augusztus)

Még megemlíteném a szalmagyopárokat (Helichrysum spp.): az olasz szalmagyopárt pl. Shkodra–Koplik környékén termesztik, aromája a curry-re emlékeztet, ezért curryfűnek is nevezik. A hegyvidéken vadon is előfordul egy másik szalmagyopár faj (Helichrysum stoechas), ezt szintén gyűjtik és szárítva is megvásárolható (egyszer vettem Tiranában egy zacskóval, abból 6-8 másik növényfaj magját tudtuk kimutatni, azaz elég szennyezett volt 😊 )
Szintén láttunk gyűjteni kankalinokat, ebből egyaránt gyűjtik a tavaszi kankalint (Primula veris) és a sugárkankalint (Primula elatior).

A Gjallica-n gyűjtött tavaszi és sugárkankalinok
(Forrás: Barina Zoltán, 2010. május)

Nyírfalevelet így gyűjtenek, szárítanak, jellegzetes illata van.

Nyírfalevél szárítása Novosej Shishtavec mellett
(Forrás: Barina Zoltán, 2012. augusztus)

Gyűjtenek pl. mezei katángot is. Idén kaptam két készletből is mintát, mert a német cég katángként importálta és adta tovább, majd valamiért bevizsgálták és azt mondták, hogy a mérgező mérges saláta (Lactuca virosa). Valóban katángok voltak, csak kora tavasszal gyűjtötték be a tőlevélrózsáikat. Ez azért probléma, mert gyógynövényként a virágos hajtása forgalmazható (tehát a gyűjtő ismerte a fajt, de talán nem mondták neki, hogy melyik része kell – egyébként ebben is találtam 6 másik fajt, elég szemetes volt). Nálunk van gyógyszerkönyv, az adja meg a sztenderdeket, hogy melyik növénynek melyik része és milyen tisztaságban kerülhet forgalomba. Próbáltam utánaérdeklődni, de Albániában nincs ilyen. Amiről még tudok, hogy füzike és zsurló is került hozzánk Albániából. Ezekre készül is egy útmutató, mert a mezei zsurló gyógynövény, a nagyon hasonló mocsári zsurló pedig mérgező. A füzikék közül a kisvirágú füzikét tartják nyilván gyógynövényként, a többi hatóanyag tartalma nem ismert.

Az organikus és bio minősítés a 90-es évek közepén jelent meg Albániában a gyógy- és aromanövények iránti megnövekedett kereslet következtében. Néhány itteni exportőr rendelkezik az EU és az USA szabványainak megfelelő minősítéssel.

Albániában a vidéki emberek mindennapi életének része a vadon élő gyógy- és fűszernövények gyűjtése és felhasználása. „Fűben-fában orvosság”, tartja a magyar mondás, és nincs ez másképpen itt Albániában sem. Ha egy albánnal beszélgetsz, és szóba kerül, hogy ilyen-olyan bajod van, biztosan fog javasolni valamilyen növényt, amiből teát vagy borogatást kell készíteni. A babérlevél (melyet női névként is használnak: Dafina), a menta, citromfű, hárs, csalán stb. fogyasztása a mindennapi élet része. És ne feledkezzünk el a hegyi teáról (çaj mali), ami itt olyan, mint Magyarországon a kamilla volt. A háztartásokban állandó szereplő, és a legtöbb kávézóban, étteremben megtaláljuk az itallapon. Ez a növény számos jótékony hatással rendelkezik, ráadásul nagyon finom is. Itt írtam róla: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2014/11/06/caj-mali-a-balkani-hegyek-csodaszere/

Hegyi tea és vörös oregánó egy bolt polcán
(Forrás: saját kép)

Az utak mentén látjuk az árusokat, akik mézet, olívaolajat és különféle növényeket árulnak. Náluk is vásárolhatunk hegyi teát, és egyéb gyógy- és fűszernövényeket is.

Út menti árus a Llogara-hágón 2011-ben
(Forrás: saját kép)

BZ: Ehhez két jópofa sztori: egyszer a Llogara alatt Palase mellett vettem egy üveg mézet pollenekkel foglalkozó kollégámnak arra számítva, hogy a gyepek virággazdagsága miatt sokféle faj pollenje lesz kimutatható a mézben. Hát semmi nem volt benne, kristálycukorból készült 😊 pedig tényleg vannak ott kaptárak, de gondolom, a turistának jó volt ez is.

A másik, hogy egy barátom „rendelt” egyszer mali çajt, hogy vigyek neki. Elég sűrű volt a programunk, nem volt idő és alkalom szedni, ezért 100 lekért vettem egy csomagot neki Tepelenától délre az Uji i Ftohtë mellett, ott mindig árulnak. Utána mesélte, hogy milyen érdekes füstös íze volt a teának amin csodálkoztam. Aztán rájöttem, hogy ugyanott pörkölték a kukoricát is egész nap, így a teafű is átvette a füstszagot.

Tepelene mellett Ujë i Ftohtë-nál az árus munkáját egy cuki kecske is segíti
(Forrás: saját kép, 2019)

A piacokon és a boltok polcain is találkozunk a növények szárított formájával, és természetesen a teás dobozokban is szálas vagy filteres kiszerelésben.

Hegyi tea különböző formában egy mezőgazdasági vásáron Tiranában 2012-ben
(Forrás: saját kép)

A legtöbb gyógynövény alkalmazható fűszernövényként is. Az albán gasztronómiában előszeretettel használják az oregánót, bazsalikomot, hegyi pereszlényt, rozmaringot, babérlevelet.

Fűszerek egy áruházban
(Forrás: saját kép)

A hagymával sem bánnak csínján, számos fajta vöröshagyma és póréhagyma kapható, és az éttermekben sokszor a nyers fokhagymát kiteszik a rendelt étel mellé. És most már néhány éve lehet kapni mákot is.

Mák, azaz albánul “pipacsmag”
(Forrás: saját kép)

A bektashi muszlimok (akiknek Tiranában található a világközpontjuk) egyik legnagyobb ünnepén Nevruz-napján 12 növényből készítik a bureket. Kerül bele pipacs, spenót, póréhagyma, zöldhagyma, káposzta, sóska, fokhagyma, kapor, csalán, petrezselyem, menta és szőrös disznóparéj.

A burek hozzávalói Nevruz-napján
(Forrás: saját kép)

Házi burek
(Forrás: saját kép)

Ha Albániában jártok, kóstoljátok meg a finom teákat, és vásároljatok szárított növényeket. Szuvenírnak is megfelelő, és ha otthon fogyasztjátok, felidézi az itt eltöltött napok hangulatát.

Albán sajtkalauz

/0 Hozzászólások/in , /by

Ahogyan Gombóc Artúr viszonyul a csokoládéhoz, azaz nagyon szereti: “a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét …”, a sajtok rajongói is hasonlóképpen éreznek e tejtermék iránt. Legyen az mascarpone, mozzarella, camembert, pálpusztai, edami, gouda, ementáli, trappista, cheddar, parmezán, parenyica vagy gorgonzola. Netán feta.

“Kenyér mellé sajtot is tégy!” – tartja a régi magyar mondás.

Az albánok sajtokhoz való viszonya is nagyon közeli, azaz mindig van az asztalon az étkezések alkalmával sajt, sokszor még akkor is, ha csak iszogatnak. Ebből a tejtermékből ők évi 11,5 kg-ot esznek, ami a világelső dánokhoz képest, akik évi 28 kg sajtot fogyasztanak még feleannyi sincs.

Sajt mindig van az asztalon
(Forrás: saját kép)

Házias étteremben természetesen a sajt is házi
(Forrás: saját kép)

A magyar piacon a trappista sajt dominál, a sajtfogyasztás 70%-át teszi ki ez a sajtfajta, bár a sajtkínálat Magyarországon is sokszínű.

A SoleMizo termékei, köztük trappista sajtok is a Tiranai Nemzetközi vásáron
(Forrás: saját kép)

Albániában is sokféle import sajtot lehet kapni, de itt leginkább fehérsajtot és kaskaval sajtot (ezt a szót használják itt minden sárga sajtra) készítenek, fogyasztanak. Az egyéb sajtoknak nincs hagyománya, így pl. a penészes és füstölt sajtokat inkább csak az ínyencek és mi külföldiek vásároljuk.

Az albán sajttörténelem megemlíti, hogy a ’30-as években az albán sajtok minősége vetekedett a svájci sajtokéval, az áruk viszont jóval kedvezőbb volt. Így ezekben az időkben az albán sajtokat exportálták az Egyesült Államokba és Nagy Britanniába. A túrót (gjizë) főleg Egyiptomba vitték, a vajat pedig a görögök és a törökök vették.

Ma az Albániában előállított tej kb. 30%-ából gyártanak sajtot. A legkedveltebb sajt a feta, melyet tehén (lope)-, birka (dele)- és kecsketejből (dhie) is készítenek. Nyersen, sütve és grillezett formában is fogyasztják.

Kecskék Dél-Albániában
(Forrás: saját kép)

A névvel kapcsolatban a görögök indítványozták az EU-ban 2011-ben, hogy a feta megnevezést csak ők használhassák, hiszen ezt a fajta sajtot ott gyártják. Dánia ellenezte Görögország kérését, mivel ők is gyártanak feta sajtot. Az ügy bíróság elé került, és Görögország nyert, ami jól mutatja e sajt kereskedelmének fontosságát.

A feta fontos összetevője a salátáknak, melyből itt nagyon sokat fogyasztanak
(Forrás: saját kép)

A legjobb albán sajtok a délen gyártottak, azaz a Gjirokastra és Saranda környéki legelőkön, ezen belül is a Muzina-hágón táplálkozó juhok és kecskék tejéből készülnek. A legenda szerint a çam pásztorok voltak azok, akik az Albánia és Görögország közötti legeltetések alkalmával elhozták a szomszédos országból a fehér és a kaskaval sajt készítésének hagyományát. A büszke Gjirokastra-iak persze cáfolják ezt, szerintük ők készítettek először sajtot, és a görögök tőlük tanulták el, mert először velük kereskedtek. :)

Fehér kecskesajt
(Forrás: Gjirofarm)

A jó sajt titka a jó legelő, a tiszta víz és levegő. A Dél-Albániában készült sajt a száraz hegyek illatát idézi, és mivel ott (főleg a Muzina-hágón) 1 m2-en 25 különféle növény található, ezért ízvilága különleges. Nekünk is van egy albán barátunk, aki kitűnő sajtokat készít délen. Butrinti és Saranda márkanéven árulja birka- és kecsketejből készült fehér sajtjait. Családja már 300 éve foglalkozik sajtkészítéssel. De Korça környékén is remek sajtokat gyártanak.

Kisüzemi birka fehérsajt. A gyártó jó barátunk.
(Forrás: saját kép)

A fennsíkokon vagy az alacsonyabb részeken pl. Lushnja környékén inkább tehéntejből készülnek a sajtok.

Tehénsajt Lushnja-ból
(Forrás: Lufra facebook)

Albániában kb. 350 kisüzem található. A kistermelők termékei általában az adott régióban kaphatók.

Kistermelő egy mezőgazdasági vásáron Tiranában
(Forrás: saját kép)

A nagy tejüzemek –  Erzeni, Lufra, Mireli, Gjirofarm, Klegen – sajtkínálatában megtalálhatók a feta és a kaskaval sajtok is. Az ő termékeikkel országszerte találkozunk a nagyobb áruházakban.

Az Erzeni Amanter sajtját 15 hónapig érlelik
(Forrás: Erzeni)

A nagy tejüzemek készítenek ízesített és füstölt sajtokat is.

Áfonyás sajt
(Forrás: Klegen)

A Mireli termékei. Az üzem Kavaja-ban található
Forrás: Mireli facebook

De hogy ne csak a délen készült sajtokat dicsőítsük, tavaly szeptemberben Olaszországban a kézműves sajtok versenyén egy albán sajt a 3. helyet szerezte meg, melyet Észak-Albániában gyártanak. A Mishavinë egy különleges fehérsajt, melyet tehén-, birka- és kecsketej keverékéből készítenek (a gyártótól függ, milyen arányban használja a tejeket). A nyájak szabadon legelnek Kelmend régió két kis falujának közelében a montenegrói határ mellett 1200 m magasan. Ezt a sajtot kizárólag a nyári hónapokban állítják elő egy egészen különleges technikával: a túrót nagyobb darabokra vágják, szövetbe csomagolják, hogy kifolyjon a savó. Tíz napig szárítják a szabadban a napon. Majd kézzel darabokra törik és alul lyukas faedényekbe teszik, hogy a maradék savó is eltávozzon. Az edény tetejét vastag, olvasztott vajréteggel szigetelik. Két hónapos érlelés után a mishavina fogyasztásra kész, egy enyhén sárgás árnyalatú fehérsajt lesz belőle, melynek állaga sűrű és vajas ízű. Ez a sajt fontos élelmiszer volt a Kelmend régióban élőknek a téli hideg hónapok átvészelésére, sertéshús és savanyított káposzta mellé fogyasztották, és persze szilvapálinkával kísérték. :)

A Mishavine sajt
(Forrás: mia.al)

Ha Albániában jártok, és szeretitek a sajtokat, mindenképpen érdemes megkóstolni a helyi termékeket.

Albánia, ahol a Mikulás az újév öregje

/0 Hozzászólások/in , , /by

Albánia speciális történelmi helyzetéből kifolyólag a karácsonyt sokáig nem ünnepelték. A kommunista rezsimek szerte Kelet-Európában felszámolták a karácsony ünneplését, így „karácsonyi” energiáját sok család az újév ünneplésére összpontosította. Így volt ez Albániában is, ahol ráadásul nem csak névlegesen, hanem 1967-ben törvényileg is betiltották a vallásokat, így az ország a világ egyetlen hivatalosan is ateista állama lett. Az egyházi vezetőket is szigorúan megbüntették, üldözték, sokukat kivégezték. Egy az állami levéltárban őrzött dokumentum szerint az utolsó karácsonyi jókívánság 1966-ból származik, melyben az Albán Ortodox Egyház vezetője boldog karácsonyt kíván az albán katolikus egyházfőnek.

Az utolsó karácsonyi üdvözlet 1966-ból
(Forrás: gazetatema)

A legfontosabb nap december 31, azaz a szilveszter volt. Az emberek ajándékot adtak gyermekeiknek, tele voltak az üzletek olyan élelmiszerekkel, amelyeket év közben nem lehetett megvásárolni. Általában otthon ünnepelték a szilveszter éjszakáját, majd január első napjaiban felkeresték rokonaikat vagy szomszédaikat boldog újévet kívánva. Így napközben kétszer is láthatták egymást, délelőtt az egyik fél a rokonok vagy szomszédok házába látogatott, ők pedig délután viszonozták a vizitet. Olyan volt, mint egy nagy verseny, ki tud több süteményt, italt, friss és szárított gyümölcsöt kínálni. :-)

Újévi képeslap 1970-ből
(Forrás: botasot)

Ma, amikor mindenki szabadon felvállalhatja a hitét – sőt, itt Albániában példaértékű toleranciában és egyetértésben él a négy itt gyakorolt vallás – az ünnepekhez kapcsolódó szokások is élnek. Ennek egyik legszebb bizonyítéka, hogy Shkodra-ban minden évben fényfüzérrel szokták összekötni a nagymecset minaretjét és a katolikus templom tornyát.

A közterületeken, bevásárlóközpontokban, üzletekben már december elejétől találkozunk a karácsonyi díszítésekkel.

Karácsonyi díszítés a City Park bevásárlóközpontban 2011-ben
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Tiranai díszek 2016-ban
(Forrás: saját kép)

Tiranában a főtéren karácsonyfát állítanak, és a nagyobb városokban is. Az alábbi képeken az is látszik, hogyan változott a Szkander bég tér (Tirana főtere) az évek során.

2011
(Forrás: saját kép)

2015
(Forrás: saját kép)

2016
(Forrás: saját kép)

2017
(Forrás: saját kép)

2018
(Forrás: saját kép)

2021
(Forrás: saját kép)

Karácsonyi vásárokat is tartanak.

Karácsonyi vásár Tiranában a Szkander bég téren
(Forrás: saját kép)

A forralt bor itt is téli ital
(Forrás: saját kép)

Karácsonyi vásár a Teréz anya téren (Forrás: saját kép)

Az ország vallási megoszlásának tekintetében minden család saját belső meggyőződése szerint ünnepel. Albánia kb. 70%-ban muszlim hitűnek vallott lakossága is állít „karácsonyfát” már december elején, itt ezt újévi fának hívják. Az ajándékozás is újévkor történik, a Mikulás pedig az „újév öregje” (Babagjyshi i Vitit të Ri, Njeriu i vjetër i Vitit të Ri vagy Plaku i Vitit të Ri).

Mikulás 2015-ben
(Forrás: saját kép)

Néhány éve megjelent a csokimikulás is a boltokban
(Forrás: saját kép)

Egyébként a hóembert is az öreg szóval fejezik ki (plak prej dëbore). Havat a mediterrán részen ritkán látni, de Albánia területének kb. 70-75 százaléka hegyvidék, így ott télen gyakran van hó. A magasabb részeken már sokszor kora ősszel leesik, és egészen nyár elejéig megmarad. A mediterrán részen élők annyira nem ismerik a hóember építés csínyját-bínját, hogy a szomszéd gyerekeknek például a mi kisfiunk mutatta meg a görgetéses módszert. Az alábbi képen is látszik, hogy ők a tapasztásos módszerrel próbálkoznak. :D

Hóember építés a Dajti-hegyen
(Forrás: saját kép)

Az ortodox (kb. 20%) és katolikus (kb. 10%) lakosság is a saját szokásai szerint ünnepli a karácsonyt. December 25. hivatalos ünnepnap és egyben munkaszüneti nap Albániában. Karácsony szentestéjén a katolikus hívek éjféli misén vesznek részt, az ortodoxok másnap a kora reggeli órákban tartják a szentmisét. A karácsonyi vacsora általában húsmentes, halból, zöldségekből és babból álló ételek kerülnek az asztalra. Baklavát is felszolgálnak. Egyes családok ilyenkor ajándékoznak is.

Betlehemi jászol a Szt. Pál katedrálisban 2011-ben
(Forrás: saját kép)

Betlehem ugyanott 2015-ben
(Forrás: saját kép)

A szilveszter ma is elsősorban az étkezésről szól. A vacsorára való készülődés már egy héttel előtte elkezdődik. Az újév előtti héten a családok alaposan kitakarítják otthonaikat, ezzel is készülve az ünnepre, mert úgy tartják, ha mindent megtesznek, akkor az újesztendő csak jót hozhat. A hagyományos étel a sült pulyka, ezt itt frissen vágott állatból készítik. Vidéken sokan maguknak nevelnek pulykát szilveszterre, illetve lehet vásárolni előre leadott rendelés alapján a gazdáktól. Mi is így szoktunk venni.

Pulykákat hízlalnak egy gazdaságban szilveszterre
(Forrás: saját kép)

A borjú-, bárány-, kecske- vagy sertéshús sem hiányzik az asztalról.

Forrás: saját kép

Itt is vannak különbségek régiók szerint, Gjirokastra–ban pl. a húsos pite vagy a különböző káposztafélék is helyet kapnak a szilveszteri menüben. Tengerparti területeken vagy tóparti városokban, mint például Pogradec a hal a megrakott asztal királya. De készítenek különböző előételeket is, pl. blinit (orosz palacsinta), sült tökből és padlizsánból tekercset, töltött tojást, és különböző salátákat, orosz salátát mindenképp. A desszertek közül a baklava nem hiányozhat, de különféle krémes sütemények is terítékre kerülnek. Fontos, hogy akkor is tele legyen az asztal, ha kicsi a család. A legtöbb étel biztosan elfogy.

Házi baklava
(Forrás: saját kép)

És a szerencse burek is elengedhetetlen: az újévi burek-be pénzt sütnek, és aki megtalálja, annak szerencsét hoz.

Az újév ünneplése itt is hangos. Régebben szinte minden sarkon tűzijátékot, petárdát árultak, az utóbbi években ezt itt is betiltották.

Forrás: saját kép

Ez azonban nem szegi kedvét az albánoknak, megoldják, hogy mindenkinek legyen elegendő durrogtatni valója, így még a mi falunkban is csak ki kell mennünk éjfélkor a teraszra, és ezt látjuk.

 

Az albánok úgy tartják, fontos, hogy ki lép először a házba újévkor. Ha egy kisfiú, akkor az újév szerencsés lesz. Ha a jobb lábával teszi ezt, akkor különösen jó lesz az újesztendő. :-)

 

A szupergyümölcs titkai –  a gránátalma

/0 Hozzászólások/in , /by

A gránátalma az egyik legrégebbi gyümölcs, amivel az ember eddig találkozott. Már az ókori Egyiptomban, Görögországban és Rómában is termesztették.

Őshazája Dél-, Nyugat- és Közép-Ázsia, de mára már Európa Földközi-tenger környéki területein és Dél-Amerika melegebb vidékein is elterjedt.

Forrás: saját kép (a kertünkből)

A gránátalma megjelenik a zsidó és keresztény történelemben is. A zsidók úgy tartják, pontosan 613 magja van, és ez a szám megegyezik a Tóra parancsaival, ezért mindenkinek muszáj ennie belőle újévkor. Sok tudós szerint az Édenkertben Éva valójában nem hagyományos almafáról, hanem gránátalmafáról szakított gyümölcsöt. A muszlimok szent könyvében a Koran-ban is többször említésre kerül.

Boticelli Madonna és gránátalma képének részlete
(Forrás: wikimedia)

A görög mitológiában is fontos szerepet tölt be. Cipruson úgy tartották, hogy Aphrodité ültette az első gránátalmabokrokat. Perszephonénak azért kellett visszatérnie az Alvilágba Hadészhoz, mert kiderült, hogy evett egy szem Alvilágban termett gránátalmát. Rodosz szigete nagy valószínűséggel az ott ma is dúsan tenyésző gránátalma virágáról kapta az ógörög nyelven rózsát jelentő nevét.

A buddhizmusban a gránátalma a három áldott gyümölcs egyike az őszibarack és a citrom mellett.

Az ősi Perzsiában a piros gyümölcs a legyőzhetetlenséget szimbolizálta, és mivel a férgek nem támadják, így a tisztaság szimbóluma is.

Forrás: saját kép (a kertünkből)

A szerelem, a termékenység és a bőség ősi jelképe is.

Héja és gyümölcsének leve hosszú évszázadok óta szőnyegek, fonalak színezőanyaga, de gyümölcsének alapos átfőzésével fekete színű tinta is előállítható.

Forrás: saját kép (a kertünkből)

A gránátalma számos jótékony hatással rendelkezik, ezért szupergyümölcsként emlegetik. Többek között lassítja az öregedést és erősíti az immunrendszert, háromféle igen erős antioxidánst tartalmaz, melyek az átlagnál jelentősen gyorsabban szívódnak fel. Védi a májat és a vesét. Segít a daganatos betegségek elleni küzdelemben, kutatások szerint például egereken képes megakadályozni a bőrrák kialakulását, de védőhatását fejti ki többek közt prosztatarák esetén is. A szív- és érrendszert is védi. Segíti az egészséges bélműködést, gyorsítja a sebgyógyulást. Csonterősítő. Antibakteriális és vírusellenes hatással bír. Segít csökkenteni a vércukorszintet. Sikerrel alkalmazható depresszió, hangulatváltozások esetén, klimaxos panaszoknál.

Forrás: saját kép (a kertünkből)

Külsőleg is „csodaszernek” számít. Magjának olaja nagyon jó választás a száraz, érett arcbőrre, mert minden hatóanyaga elősegíti a bőr regenerálódását, fokozza a bőr rugalmasságát, a kollagén termelés természetes ösztönzésével ránctalanít, és a vízmegtartó képességével hidratál. A gyulladt bőr állapotát rövid időn belül javítani tudja. Revitalizálja a száraz, fakó hajat, semlegesíti a túlzott zsírosodást és a korpásodást.

Forrás: pinterest

Az izgalmas ízű és dekoratív külsejű gyümölcs Albániában is népszerű. Nemcsak a kertekben, hanem az utak mentén is találkozunk vele. Nyár elején virágzik, narancsos-vöröses virágai nagyon szépek.

Forrás: saját kép (a kertünkből)

Forrás: saját kép (a kertünkből)

Itt Albániában fesztiválokat is rendeznek a tiszteletére. Néhány napja például Lezha-ban népszerűsítették.

Gránátalma Fesztivál Lezha
(Forrás: atsh)

És természetesen, ha nem is sokan – hiszen a gyümölcs tisztítása nagyon aprólékos munka -, de főznek belőle az albánok pálinkát is. Az alábbi képek egy ismerősünk kamrájában készültek, aki minden évben családjával együtt nekirugaszkodik a feladatnak. :)

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A gyümölcshús és a gyümölcslé is használatos vad- és szárnyasételek, valamint gyümölcssaláták készítése során. Fagylaltok, likőrök, lekvárok, sűrítmények, valamint bor és ecet is készíthető belőle.

Lezha-tól 17 km-re Fishtë faluban található a Mrizi i Zanave biogazdaság és étterem. Az étlapon található ételek és italok alapanyagát a helyi kistermelőktől és gazdáktól szerzik be. A település egykori börtönéből átalakított kisüzemben dolgozzák fel azokat, többek között a gránátalmát is.

Azt csak zárójelben írom a bejegyzés végére, hogy albánul a gránátalma: shegë, ejtsd: seg. :)

Forrás: kantinaepijeveskrapar

A nyolckarú szabadulóművész, aki mégis gyakran a tányérunkon végzi

/0 Hozzászólások/in , /by

A polippal általában a tányérunkon találkozunk, ha szeretjük a tengeri herkentyűket. A polip azon túl, hogy finom, számos érdekes tulajdonsággal rendelkezik, így bátran nevezhetjük az állatvilág egyik legkülönlegesebb csoportjának.

A Földközi-tengerben, így Albániában is leggyakrabban a közönséges polippal (octopus vulgaris) találkozunk. A közönséges polip azonban csak nevében közönséges, a név a gyakoriságra, nem az egyszerűségre utal. A polipok ugyanis rendkívül intelligens és találékony élőlények, ahogy az alábbiak is mutatják.

Közönséges polip
(Forrás: wikipedia)

A polipoknak 3 szívük van. A központi szív pumpálja a vért a testben, a másik kettő segítő funkciót lát el, átpumpálják az oxigénben szegényt vért a kopoltyúkon, majd a gázcserét követően az immár oxigénben gazdag testnedvet eljuttatják a központi szívhez.

A polipoknak „királyi vérük” van, kék vér. Ez annak köszönhető, hogy a szervezetükben magas a réztartalom, ellentétben az emberével, akinek vas van a vérében.

Fejükben és testükben 500 millió idegsejt található, kb. annyi, mint a kutyák agyában. Idegrendszerük kevésbé központosított, amikor nem kell összehangolni a karok mozgását, a karok önállóan is tudnak dönteni egyszerű helyzetekben. Pl. amikor hozzáér valami az egyik karhoz, az elhúzódik vagy éppen rátapad az adott helyzetnek megfelelően.

Képesek érzékelni az infrahangot. A normál hangokat is hallják, annak ellenére, hogy nincs fülük.

Bizonyos fajok veszély esetén képesek ledobni a csápjukat, mint a gyík a farkát. A leszakadt végtag 3 napon belül elkezd visszanőni.

Az óriáspolip (ami a Csendes-óceánban él) minden egyes szívókorongja közel 16 kilogrammot tud felemelni, de ugyanezen korongokkal a polip ízeket is érez.

Óriáspolip
(Forrás: scuba diver life)

Kopoltyúval lélegeznek, de hosszabb ideig képesek víz nélkül is meglenni.

Nagyon eszesek, bizonyított, hogy képesek tervezni, „érvelni”. Felismernek képeket, egyéb objektumokat, amiket már egyszer láttak.

Képesek megkülönböztetni a geometriai formákat.

Szelídíthetők, megszokják az embert, aki foglalkozik velük.

Mérgük is van, de az európai fajoknál veszélytelen. A Csendes- és az Indiai-óceánban élő mindössze 12-20 cm-es kékgyűrűs polip azonban a Föld leghalálosabb állatai közé tartozik. Egyetlen állat mérge akár 26 felnőtt embert képes megölni.

Forrás: wikimedia

Képesek álmodni. Egy új kutatás kimutatta, hogy aktív alvás közben a nyolckarú polipok bőrének színe és textúrája dinamikusan változik, izmaik összerándulnak, elernyednek, csukott szemük körbe-körbe mozog. A csendes alvás állapotában ezzel szemben az állatok mozdulatlanok, fakó színűek, és pupilláik résnyire szűkülnek.

A fejlábúak vagy lábasfejűek törzsébe tartozó polipok a legpuhatestűbb puhatestűek. Szeretnek szűk helyekre besurranni, hogy ott védelmet találjanak, és mivel nincs csontjuk, könnyen hajtogatják magukat a legextrémebb alakzatokba. Az egyetlen keményebb részük az állkapocs, ha ez befér valahová, akkor maga a polip is. Ez a képességük teszi őket kivételesen ügyes szabadulóművészekké, számos videót láthatunk arról, hogyan szökött meg egy-egy polip az akváriumból, a hajóról, vagy épp a befőttesüvegből. Egyik akváriumból a másikba is képesek átmászni, ha azok nincsenek rendesen lezárva. Az alábbi videó tipikus példája annak, mikor egy rákhalász fémketreccel rákot akar fogni és a polip közbeszól. A végeredmény pedig sem rák, sem polip, csak a rákpáncél és egy bosszús halász. :)

Régen agyagkorsóval halászták őket, manapság már egyik felén ledugózott átlagos műanyag csatornacső darabokkal is. A csövek szájára kötelet kötnek, a csöveket lesúlyozva leengedik a tenger aljzatára, a kötél fölső végére pedig bóját kötnek, ami lehet pl. műanyagflakon vagy éppen műanyag kanna. Mivel a polip ezt ideális menedéknek találja, sokszor belebújik, főleg ha csalétket is elhelyeznek benne. Egy idő után a halászok felhúzzák a kötélen a csöveket. Ezt gyorsan kell csinálni fentebb részletezett szabaduló képességük miatt.

A szárazföldről minden körülmények között megtalálják a vízhez vezető utat, még ha nem is látják azt. Átmásznak falakon, egyéb akadályokon, volt olyan eset, hogy a lefolyón keresztül jutott vissza egy egyed a tengerbe. Mindig megtalálják a legrövidebb utat a lakhelyükhöz.

Ha akváriumban tartjuk őket, szórakoztatást igényelnek, különben depresszióssá válhatnak. Ennek egyik módja, hogy az ételt olyan eszközben kínáljuk nekik, aminek kinyitásához gondolkodni szükséges, pl. egy lazán lezárt befőttesüvegben.

A polipok a tenger kaméleonjai. Remekül változtatják a színüket, fényvisszaverő képességüket és átlátszóságukat az adott helyzetnek megfelelően, hiszen bőrüket háromféle speciális bőrsejt borítja. Tudnak fehérré változni, amikor félnek, vagy éppen vörössé, amikor mérgesek. A párzásnak is külön színjelei vannak. Sok fajuk tintát is termel, amit kizárólag figyelemelterelésre használnak. Ez rossz ízű a ragadozóknak és szaglásukat is megzavarja.

Forrás: Getty Images Hungary

Nem élnek tovább 5 évnél, de bizonyos fajoknál a hím polip elpusztul a párzás pillanatában, míg a nőstény abban a pillanatban, amikor az utódok kikelnek.

Itt Albániában számos haléttermet találunk, ahol polipot is rendelhetünk különféle elkészítési módok szerint. Vannak országok, ahol szívesen fogyasztják frissen is, azaz élő állapotában, ahogyan például a tengeri sünt is. A polipot jól elkészíteni nem is olyan egyszerű, mert könnyen úgy járhatunk, mint a főtt kukoricával, rágós, kemény lesz.

Egy halétterem kínálata Tiranában (olasz feliratokkal)
(Forrás: saját kép)

A polipot leggyakrabban grillezve vagy salátának elkészítve kínálják az albán éttermekben.

Grillezett polip
(Forrás: saját kép)

Polipsaláta
(Forrás: saját kép)

Vagy tenger gyümölcsei tavë dheu formájában.

Forrás: saját kép

A tengerparton sok étteremben kínálnak halakat és tengeri herkentyűket. Turistaszezonban frissen juthatunk hozzá ezekhez az ételekhez, jobb helyeken egy tálcán jégen kihozzák az aznapi kínálatot nyersen, és onnan választhatunk.

Polip nevű étterem Durres-ben a tengerparton 2009-ben
(Forrás: saját kép)

Itt a mi falunkban is van egy a polipról elnevezett étterem (Restorant Oktapodi). A tulajdonos Görögországban tanulta a szakácsmesterséget, specialistája a tengeri állatok elkészítésének. Nála mindig garantáltan tökéletesen elkészített polipot kapunk. Minden nap frissen hozzák az alapanyagot, így Tiranából sokan járnak ki ide ebédelni, vacsorázni. Külön érdekesség, hogy idős édesapja kiválóan beszél magyarul, mert az ’50-es években Magyarországon tanult.

Polippal a tengerpart közelében is találkozhatunk. Idén januárban Durrës-ben például egy egészen nagy példányt fogott egy helyi lakos 50 m-re a parttól. Hűtőtáskába tette, majd egy akváriumba. A cikkben látható képen a polip fehér színű, ami azt jelenti, hogy fél. Hallottunk azonban rosszindulatú polipról is, ami egyelőre rejtély a tudósok számára is. Tengerbiológusok rögzítettek egy felvételt a Vörös-tengerben, ahol egy polip a körülötte békésen úszkáló halakat üti. És arra is volt példa, hogy a sekély vízben sétáló fürdőzőket csapkodott meg. A polipok egyébként békés állatok, nem kell tőlük tartani. :)

 

A Shala-folyó (Lumi i Shalës) és környéke

/0 Hozzászólások/in , , /by

A Shala-folyó (albánul Lumi i Shalës) a shala törzsről kapta a nevét. Ez a törzs Észak-Albániában a Drin-folyótól északra és a Theth-től délre található területet népesítette be.

Környékbeli népviselet
(Forrás: fakteplus)

Egyes vélemények szerint maga a szó a „száraz, terméketlen föld” (shalë, shalesinë) szóból ered. Ez a magyarázat etimológiai szempontból azonban nem annyira meggyőző, mert Shala azon kevés helyek egyike az északi hegyekben, amelyek termékenyek és nem szárazak. A “shalë” szó azt is jelenti: nyereg.

Forrás: kultplus

A néphit szerint Shala, Shosh és Mirdita közös ősökkel rendelkeznek. Három fivér közül a legidősebb (Zog Diti) örökölte a nyerget (shalë), a középső (Mark Diti) a szitát (shosh), a legkisebbnek (Mir Diti) pedig semmi nem jutott. Így ő búcsúzáskor csak annyit mondott „Diten e mirë” (Szép napot), és ebből lett Mirdita. (Mirdita-val kapcsolatban él egy másik legenda is: a különböző kicsi települések nem tudtak megegyezni abban, melyik legyen a központ, amiről természetesen a régió is kapná a nevét. Ekkor az egyik idős ember azt mondta, hogy „Órákon keresztül vitatkozunk itt, semmiben nem tudtunk megegyezni. Csak amikor találkoztunk, akkor volt egyetértés, mindannyian köszöntünk egymásnak, hogy Mirëdita (Jó napot). Legyen ez a régió neve.)

Shosh
(Forrás: mapio.net)

A bajrak (török eredetű szó) azt jelenti: zászló. Az egy zászló alá tartozó törzs tagjai (kb. zászlóalj) alkotják a bajrak-ot (ispánságot). Ez mind katonai, mind közigazgatási egység volt a török időkben. Kurt Seliger osztrák újságíró – aki egy 50 köbcentis robogóval járta meg az utat Bécs és Tirana között a feleségével az ’50-es években – így ír a Sasfiak országa című könyvében erről: “Miután a hegylakók és a törökök között a harc semmiféle eredményre nem vezetett, mindkét oldal számára lényeges volt, hogy kompromisszumot kössenek. Így jött létre végül a megegyezés a törzsfők és a törökök között. A törökök elismerték a hegylakók önkormányzatát, és elálltak az adószedéstől. A hegylakók viszont kötelezték magukat, hogy a török hadsereg részére török harcosokat állítanak. A kötelező katonai szolgálat megfelelő szervezetet kívánt, így jött létre a bajrak: minden 300 ember katonai egységet képezett, egy “zászlót” albánul bajrakot. Azt a férfit, aki a harcos állításért felelős volt bajraktarnak nevezték.”

Forrás: saját kép a könyv ide vonatkozó oldaláról

Az ottani régióhoz tartozó hat bajrak egyike Shala, melyhez az alábbi falvak tartoznak: Pecaj (a központ), Theth, Abat, Lotaj, Lekaj, Nënmavriq és Nicaj.

Theth (Forrás: thethi guide)

Shala zászlaja két összekulcsolt kéz, mely a hitet szimbolizálja. Ez a törzs kizárólag a katolikus vallást gyakorolja. Egy 1671-es leírás szerint a településen 32 ház volt, 200 lakóval. A XVII. század közepén a törzs egy része átvándorolt a mai Koszovó és Észak-Macedónia területére. Koszovóban a központja Bajgorë, ott 37 településen élnek. Ők ma a muszlim vallást gyakorolják. 1918-ban az osztrák-magyar népszámlálás során 650 háztartást és 2512 lakost rögzítettek a nyilvántartásban. 1933-ban 2000 katolikus hívő élt Shala faluban és környékén, a XIX. század végén a törzs albániai része 3000 tagot számlált.

Forrás: wikipedia

A shala törzsnek érdekes hiedelmei vannak, ezt Nopcsa Ferenc is leírta. Beszámolói szerint ismerték a jégeső istenét, Rrmoria/Rumria névvel illették. Puskával lőttek rá, hogy eltérítsék, de tüzet is gyújtottak az udvaron, és sarlót és baltát is dobáltak felé. Félik a szellemeket és a vámpírokat, és hitük szerint a vámpírt csak saját fia pusztíthatja el. Az állatokkal kapcsolatos egyik babonájuk szerint a juhokat nem jó napnyugta előtt megfejni.

Shala védőszentje Szt. János, akinek ünnepét a saját naptáruk szerint december 26-án tartják. De ünneplik Szt. Mihály napját is szeptember 29-én (szintén a saját naptáruk szerint), ilyenkor kost vágnak és sütnek. Szent Mihály ünnepének előestéjén gyertyát gyújtanak a szentmisén, és imádkozás után vacsorát szolgálnak fel a szent tiszteletére. Valakinek a családból egész éjjel őrködnie kell egészen másnapig, hogy a gyertya ne aludjon el, mert ha kialszik, balszerencse éri az egész családot.

Karácsonykor, december 24-én délben kenyeret, sajtot, tejszínt és joghurtot visznek a sírokhoz, és gyertyát gyújtanak a kereszten. Ezeket az ételeket aztán szétosztják a szegények között. Szintén Nopcsa írta le, hogy a shalaiak reggel keresztet vetnek, mikor a nap első sugarai megérintik őket. A shala és a shoshi törzs egyetlen muszlimot sem engedett letelepedni a völgyben. A nikaj törzs tagjai közül sokan viszont muszlim nevet adtak a gyerekeknek. Így Sapa püspöke hivatalosan is megkérdezte a Szentszéket, engedélyezi-e, hogy muszlim nevű emberek is a közösség tagjai legyenek. Ez a szokás egészen 1760-ig létezett.

A környékbeli hegyi törzsek a Shala-iakat találékonyságukról ismerték. Ahogy a mondás tartja: „Gashi a bölcs, Krasniq a szem, Berisha a harag, Kelmend a harcias, Shala a furfangos, Thaçi a ravasz.”

A Shala-folyó a Shtrazë forrásból ered 1200 m-es tengerszint feletti magasságban Theth falu fölött. Kristálytiszta, jéghideg kékeszöld vize 37 km hosszan kanyarog a hegyek között, míg eléri a Komani-tavat. A legenda szerint Lek Dukagjini herceg – Szkander bég kortársa és barátja – itt töltötte életének utolsó éveit. Nevét egy szikla is őrzi, melyről be lehetett látni a völgyet, és így az ellenség érkezését is. A Komani-tóról 2017-ben írtam egy bejegyzést, nagyjából akkortájt kezdett a környék egyre látogatottabbá válni a helyi és a külföldi turisták által is.

A Shala-folyó – melyet Albán Thaiföldnek is neveznek – ma az egyik legnépszerűbb desztináció Észak-Albániában. Tiranából, Durrës-ből 1 napos kirándulással elérhető. Az út Vau i Dejës-től lesz szép és érdekes, ott kezdünk el bekanyarogni az Elátkozott-hegyek közé.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A katolikus vallás jelenléte kézzelfogható, katolikus templomok, keresztek kísérik utunkat Koman faluig.

Forrás: saját kép

Onnan kompok indulnak Fierze-be, és kisebb hajók a völgykatlanban található strandra, ahol most már hotelek/éttermek várják a turistákat.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A kb. egy órás hajóút lélegzetelállító tájon át halad jobbra-balra magas hegyek, sziklák között.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Útközben van egy kis sziget – Béke-sziget a neve – rajta egy nagy kereszttel.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Végül egy bal kanyar után elénk tárul a völgykatlan a stranddal.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Főszezonban hétvégente rengetegen vannak, így az éttermekben lehet, hogy várni kell az asztalra. Az árak a hely szépségének és nehezen megközelíthetőségének függvényében vannak meghatározva, ne a falusi kis kifőzde áraira számítsunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A víz jéghideg, és még augusztusban – amikor a legkisebb a sodrás – is egyensúlyozni kell a köveken, hogy ne vigyen el a víz.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Mehetünk saját autóval, vagy egy napos szervezett út keretében mikrobusszal, nagybusszal. Akár a mi szervezésünkben is.