Hogyan lett Európa egykor legelzártabb országából világviszonylatban is az egyik legdinamikusabban fejlődő turisztikai célpont? Erről már írtam egy bejegyzést hat éve itt. Azóta számos turisztikai fejlesztés történt és történik, az ide látogató turisták száma tovább nőtt, az egyre több turista pedig egyre több információt szolgáltat az országról. És Albánia maga is sokat tesz azért, hogy a reklám, az ország népszerűsítése minél több embert elérjen.

Most egy olyan élménybeszámoló következik, ami azért nagyon érdekes, mert amikor a bejegyzés írója ide érkezett nyaralni, Albániába még alig merészkedett turista. És szinte semmi nem volt itt a szép tájakon kívül.

A rendszerváltás hajnalán, amikor éppen hogy megnyílt az ország, Anna is az első utasok között volt. Kilenc napot töltöttek a sasok földjén egy szervezett út keretében.

„1990 tavaszán megláttam a hirdetést, azonnal ráugrottam. Az Amitours szerintem erre az útra alakult, többé nem találkoztam a nevével. Kemény 20.000 Ft, a programban Tirana, Durres, Kruja és Berat, útikönyvet is ők adtak (Nagel, franciából fordítva, az egyik fordító Törley Katalin).

Berat a ’90-es években
(Forrás: Berati-Antik & History)

Életem legnagyobb úti élménye lett, és nem a csodálatos tájak, hanem az emberek miatt.”

Kruja 1989
(Forrás: Facebook – Arsen Baltori)

És hogy miért fizetett be egy ilyen utazásra?

„Egzotikusnak tűnt (végre megnyílt az ország), mindig is olyan társasutazásokat választottam, ahol tenger és országjárás egyaránt van. Malév-vel mentünk-jöttünk.”

Az itteni élményeiről így ír:

„Iszonyú szegénység, a csoportunkban volt egy kövér férfi, őt megbámulták, hiszen az albánok mind alultápláltak voltak. Alig voltak boltok és ott is csak konzerv és lekvár. Húst a szállodán kívül egyszer láttunk, a buszból, egy kertkapu előtt nyúzott kecskét. A földekre kézzel merték a vizet.

Egyszer egy bódé előtt két hosszú sort láttunk, külön a nők, külön a férfiak, hát mi is beálltunk a női sor végére. Szemből a férfiak megláttak minket és integettek a nőknek, engedjenek minket előre. Apró, zöld őszibarackok voltak…

A gyerekek odajöttek hozzánk, de nem ám koldulni, hanem sztilo, sztilo (golyóstollat) kértek. Ha adtunk (amíg volt), elszaladtak és hoztak virágot cserébe.

A helyi idegenvezetővel beszélgettünk Kadaréról, mondtam, hogy otthonról szívesen küldök neki könyvet. Mondta, külföldről nem kaphatnak könyvet belőle. A helyi idegenvezető angolul beszélt, én fordítottam a csoportnak.

(Ismail Kadare író, költő a kortárs albán irodalom legismertebb alakja, nemzetközileg is ismert. Műveit 45 nyelvre fordították le. 2005-ben elnyerte a Man Booker irodalmi díjat – a szerk.)

A durresi tengerparton kettő szálloda volt, a miénk tele volt fecskefészkekkel. A szálloda nevére nem emlékszem, csak a fecskefészkekre meg a tengerzúgásra…

Durrës 1990-ben. A szerző sajnos csak ezt az egy képet tudta rendelkezésre bocsátani, a többit dia formájában őrzi. (Forrás: Neumann Anna)

A szálloda vagy a Hotel Adriatik vagy az Apollonia lehetett. Akkoriban ez a két szálloda volt a durresi tengerparton – a szerk.

A Hotel Apollonia 1980-ban
(Forrás: Arkiva Digjitale Shqiptare)

Néhány ősöreg traktor, lógó belű buszok, Tirana hatalmas főterén nulla autó, a kávézókban rengeteg fiatal férfi. Taligában toltak egy nyomorékot.

Tirana főtere a ’90-es években
(Forrás: reddit)

Tirana 1990-ben
(Forrás: pinterest)

Hát ezekre emlékszem. Szívből kívántam, hogy jobbra forduljon a sorsuk és csakugyan: a következő csoport már nem indult el, mert zavargások kezdődtek.”

Arra a kérdésemre, hogy hozott-e valami emléktárgyat, ezt válaszolta:

„Semmit nem lehetett kapni (a könyvesboltban pl. csak Marx, Engels és Enver Hoxha volt), fügelekvárt vettem, de azt meg is ettem. :)

Üdvözlettel: Neumann Anna
(Albán fan)

Ma Albániában a boltok tele vannak áruval, a könyvesboltok mindenféle könyvekkel, jó minőségű húsokat vásárolhatunk, az éttermekben széles a kínálat. Szálláshelyek tömkelege várja a turistákat nem csak a tengerparton, hanem a történelmi városokban és a falvakban is, melyek agroturizmusra rendezkedtek be. Számos repülőjárattal, menetrend szerint közlekedő buszokkal és hajóval is jöhetünk. A turizmus a GDP közel 20%-át adja.