A világban sok rossz dolog történik. Természeti katasztrófák, balesetek, melyekről egyáltalán nem vagy alig tehetünk, és sok olyan is, amelyet mi, EMBEREK követünk el. A legszomorúbb az, amikor mindezeket a vallások mögé bújva tesszük, melyeknek pedig a szeretet és a béke hirdetése lenne a feladatuk.

Albániáról azt írják, muszlim ország. Lényegesen kevesebb a katolikus és az ortodox. Ebben az országban sokáig (1967-től a rendszerváltásig) minden vallás tiltva volt, kötelező volt ateistának lenniük. Ez most már természetesen nem így van, és itt nyilvánul meg leginkább az, amiről a vallásoknak szólniuk kéne: a békés egymás mellett élés, egymás tisztelete, elfogadása, az, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolkodunk a világról, egymásról, Istenről vagy Isten tagadásáról. Tehát bátran kijelenthetjük, hogy Albánia leginkább az az ország Európában, ahol a legnagyobb a vallási tolerancia. Ők, akiknek hosszú ideig tiltva volt, hogy bármilyen Istenben higgyenek, megtanulták a lényeget, bármilyen áldozatokkal is járt anno.

 

 

Így történhet meg az, hogy amikor egy itteni társaságban beszélgetünk, ahol a jelenlévők – ha egyáltalán felmerül, hogy ki milyen vallású – azt szokták mondani, hogy  „Zoti është një” – azaz „Egy az Úr”, igen, még az ateista is. Tehát mindegy kiben hiszünk, a lényeg ugyanaz. És itt ebben az országban a muszlim hívő gond nélkül bemegy a katolikus vagy ortodox templomba, és a katolikus vagy ortodox is ugyanúgy bemegy a mecsetbe.

 

 

Egy másik példa a vallások békés egymás mellett élésére, amikor minden év január 6-án minden településen, ahol ortodox keresztények laknak, a pópa egy fém keresztet dob a vízbe (a település menti folyóba, tóba, vagy éppen a tengerbe). Az ortodox fiatal fiúknál az volt régen a szokás, hogy egymással versengtek abban, hogy ki tudja kihozni, azaz „megmenteni” a keresztet a víz alól. Ezt a hagyományt a mai napig megőrizték az ortodox keresztények itt. Az a fiú, akinek sikerült felhoznia a keresztet az adott településen, később bekopoghat minden ház és lakás ajtaján és pénzjutalmat kap az ott lakóktól, mert ő a szerencsét hozó fiú, aki „megmentette” a keresztet. Mivel ebben az országban a muszlimok vannak többségben, és természetesen a muszlim fiatalok is versenyeznek, ezért sokszor előfordul, hogy egy muszlim fiúnak sikerül felhozni a keresztet. :) Ettől függetlenül ő is kap jutalmat mindenkitől, az ortodoxoktól vagy a katolikusoktól is!

Még egy szép példa, hogy minden katolikus és muszlim ünnepen fényfüzérrel összekötik a Shkodra-i katolikus templom és a mecset tornyait. Így jelzik egymás felé, hogy tiszteletben tartják egymás vallási ünnepeit, melyeket állami szinten (az összes vallás összes ünnepét) is megtartják.

 

 

(Erről és a vallások békés egymás mellett éléséről már írtam Ferenc pápáról szóló, valamint a 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról bejegyzéseimben.)

 

 

És egy személyes példa: Amikor ebbe a házba költöztünk, a házat berendezetten vettük át. Többek között ezeket a tárgyakat találtuk a szekrényben: egy  Koran arab nyelven, egy Koran albán nyelven, és egy Szűz-Mária nipp. Ezt a tulajdonos hagyta itt. Ezek szépen megférnek egymás mellett, ahogy a katolikusok, ortodoxok, szunnita muszlimok és a bektashik  (muszlim misztikus rend, amely már csak Albániában és a nyugati albán közösségekben létezik).

 

 

 

 

Végezetül pedig egy cikk arról, hogyan viszonyult Albánia a zsidókhoz a II. világháború alatt. A cikk ezzel a mondattal kezdődik:

„Albánia volt az egyetlen ország Európában, ahol több zsidó élt a második világháború végén, mint előtte, pedig 1939-ben előbb az olasz fasiszták, majd a náci Németország szállta meg a balkáni országot. „

Érdemes elolvasni, nagyon tanulságos, és tökéletesen tükrözi az albán nép hozzáállását nemcsak a vallásokhoz, hanem az emberekhez is.

 

http://mult-kor.hu/20131121_albania_es_a_zsidok