Saranda az a városa Dél-Albániának, ami egyértelműen a meglátni és megszeretni kategóriába tartozik. A település fekvése, hangulata, a két épített világörökségi helyszín (Butrint és Gjirokastra), a Kék-szem forrás, valamint Korfu közelsége az egyik legkedveltebb albán üdülővárossá teszik. És nem mellesleg itt a legmagasabb az évi napsütéses napok száma: több, mint 300. :)

A települést már a vaskortól lakták, bár csak kevesen. Az ókorban Finiq település kikötővárosa volt, akkor Onhezmus volt a neve. E néven Ptolemaiosz és Cicero is említi. Onhezi latinul egy dél-nyugati szél volt, mely a hajósokat segítette. A római hódítás után a város lakossága megnövekedett, és fejlődésnek indult. Az V-VI. sz-ban fallal vették körül, majd a VII. sz-ban elnéptelenedett.

Saranda mai nevét egy legendának köszönheti. 320-ban a város mellett 40 keresztény katonát kínoztak halálra a római hadsereg XII. légiójából. A katonáktól azt akarták, tagadják meg hitüket, és mivel nem voltak hajlandók, megkínozták és meztelenül kitették őket a téli hidegbe. A VI. sz-ban épült görög ortodox templomot a helyiek emelték a római katonák tiszteletére, akik inkább meghaltak, mint hogy megtagadják hitüket. A templom és a város neve a görög ayia saranta azaz negyven szent kifejezésből ered az ő emlékükre.

Később ennek olasz megfelelője Santa Quaranta lett a neve, egészen a XX. sz-ig így hívták. Ilyen néven egy 5 csillagos hotel is található a városban.

A török időkben kis halászfalu volt minimális tengeri forgalommal. Akkoriban a környék gazdasági központja Delvinë volt. A XVIII. sz-ban Ali Pasa Tepelena Janina (mai nevén a mostani Görögországban található Ioannina) kereskedelmi kikötőjeként használta.

Mivel a görögök mindig is sajátjuknak tekintették a dél-albániai területeket, ezért a történelem során többször is megkísérelték elfoglalni a várost. A balkáni háborút lezáró firenzei egyezmény Saranda-t Albániának ítélte, a görögök azonban ezt nem fogadták el. 1914-1916 között görög megszállás alá került, majd az olaszok vették át a hatalmat.

Albánia újabb olasz megszállásakor, 1939. április 7-én hajnalban 65 harcoló egység szállt partra Saranda-ban. Tizenhét Saranda-i férfi azonban a várost övező dombon lesben állt, és puskatűz alá vette a partra szálló katonákat. Nem sokáig bírták a túlerő ellen, az olaszok kora délutánra lefegyverezték őket. Amikor az olaszok parancsnoka vallatni kezdte az elfogott albánokat, hogy merre van a sereg többi része, ők azt felelték: „Mi vagyunk a sereg!” Saranda ezt követően hadikikötő lett, amely Mussolini lánya után a Porto Edda nevet kapta (ennek emlékét is egy hotel őrzi a parti sétányon).

A II. Világháborúban több csata helyszíne volt, végül 1944. október 10-én szabadult fel, 500 német katonát ejtettek foglyul.

A görögök területszerzési igénye ezután sem hagyott alább, 1945-ben hajókkal támadták a parti őrséget. És itt történt a hidegháború egyik első diplomáciai konfliktusa Albánia és az Egyesült Királyság között. 1946. októberében a Korfui-szoroson áthaladó négy brit hadihajó közül két romboló, a Saumarez és a Volage albán felségvizeken vízi aknára futott, és negyvennégy brit tengerész vesztette életét. (A hajók nem süllyedtek el, elérték Korfu-t, majd később mindkettőt Máltára vezényelték.) A britek az albánokat tették felelőssé az incidensért, s a hágai Nemzetközi Bíróság jóvátételre kötelezte Albániát, melyre aztán csak fél évszázaddal később került sor. A konfliktus az 1946-ban megalakult hágai Nemzetközi Bíróság első eljárása volt.

Saranda lakossága 1927-ben mindössze 800 fő volt. Tíz évvel később már 1800-an lakták. Ezekben az években kezdődött meg városiasodása, megépült a móló, a parti sétány és üzletek nyíltak. 1960-1980 között már turisztikai céllal reklámozták nem csak az albánoknak, hanem azon kevés külföldi turistának, aki Albániába jöhetett. Ebben az időben 15.000-re nőtt lakosainak száma, míg 1999-re már 26.000 lakták. Ma 41.000 lakosa van.

A rendszerváltás idején így nézett ki:

Mi először pontosan 15 éve 2005-ben jártunk Saranda-ban. Kakavia határátkelőhelyen léptünk be az országba, és mivel akkoriban még rendkívül kevés magyar turista érkezett, délről (Görögország felől) talán egyetlen magyar sem, ezért a határőr-parancsnok annyira megörült a magyar útlevélnek, hogy meghívott egy kávéra. :) Ez volt életünk első és egyben kedves emléke Albániával kapcsolatban. Ma ez a határátkelőhely Albánia egyik legforgalmasabbja, ha Saranda vagy környéke az úti célunk, érdemes Görögország felől megközelíteni ezen a határátkelőhelyen keresztül.

A városban akkoriban rengeteg építkezés zajlott, a betonmixerek szinte konvojban jártak. Nekünk annyira megtetszett a hely, hogy minden évben visszajártunk nyaralni, egészen 2011-ig, amikor Albániába költöztünk (igaz, nem Saranda-ba). 2008-ban még a polgármesteri hivatalba is bementünk, hogy érdeklődjünk, milyen fejlesztések várhatók a városban. Nagyon kedvesen fogadtak, és elmondták, hogy tervezik repülőtér építését, yachtkikötőt és a parti sétány felújítását. Ebből egyelőre az utóbbi valósult csak meg. :)

Saranda 15 évvel ezelőtt:

És a kikötő sem olyan volt, mint manapság. Akkoriban simán besétáltunk és fényképeztünk. Persze, egy idő után utánunk szaladt a személyzet, hogy mit is keresünk ott, mondtuk, hogy csak néhány fotót készítünk. “Csak nyugodtan, de aztán majd menjünk ki, mert elvileg tilos lenne bent lennünk” – válaszolták. :)

A kikötőt 2012-ben felújították, bemenni csak szigorú ellenőrzés után lehet. Mi utoljára tavaly jártunk bent, mert az MSC egyik óceánjáró hajójával érkező magyar turistákat vártuk idegenvezetőként két nagybusszal, hogy megmutassuk nekik Saranda-t és környékét.

Saranda sokat fejlődött, változott. Aki mostanában ellátogat oda, ilyennek fogja látni:

A várost elsősorban nem épített látnivalói miatt érdemes felkeresni, mert azokból nem sok maradt fent. A fentebb említett 40 szent templomán kívül a városközpontban található V. sz-i zsinagóga romjai maradtak meg, mely az egyetlen ismert és valamennyire megmaradt zsidó templom Albániában. Akkoriban jelentős számú zsidó közösség élt Saranda-ban.

A Lëkurësi várból pedig csodás kilátás nyílik a környékre.

A vár 1537 körül épült – amikor Szulejmán szultán Korfu-t támadta -, és kétszáz fős katonai helyőrségként szolgált. Fontos stratégiai ponton fekszik, egyaránt látni a Sarandai-öblöt, a Butrint felé vezető utat és a Ksamil-szigeteket. Az 1994-95-ben felújított várban ma étterem működik (mint sok más albániai várban). A várat az étterem bérlője újította fel, és természetesen gondoskodik az állagmegóvásról is.

A várost leginkább a kávézók, bárok, éttermek sokasága és az éjszakai élet teszi vonzóvá. A Balkán „Monte Carlo-jának” és a „Nászutasok Városának” is nevezik.

 

Továbbá a környéken található látnivalók:

•  A fentebb említett Butrint ókori romváros.
• Gjirokastra, amely Enver Hoxha kommunista diktátor, Ismail Kadare író, valamint Çerçiz Topulli forradalmár (az albán Che Guevera, csak „kicsit” korábban élt :) ) szülővárosa.
• Kék-szem forrás, mely egy egyedülálló természeti látnivaló.
• Ksamil a fehér homokos strandjaival.

 

És ne felejtkezzünk el Korfu szigetéről. Korfu városa Saranda-tól csak 35 km, ahová főszezonban akár egynapos kirándulásra is átmehetünk, mert szárnyashajó naponta négyszer, komp pedig naponta kétszer közlekedik (csak figyeljünk az 1 órás időeltolódásra).

És mióta a civilizáció létezik, Albánia tengerei Európa legfontosabb kereskedelmi és hadi útvonalai voltak. A Korfu-i szoros is jelentőséggel bírt már az ókortól kezdve. Több ókori hajóroncs is található Saranda közelében az i. e. VI. sz. és i. sz. V. sz. közötti időkből. De az 1943-ban elsüllyedt SS Probitas olasz teherhajó is ott fekszik a tenger mélyén mindössze 300 m-re Saranda partjától. Vagy az Antonio komphajó, mely 2000-ben süllyedt el motorhiba miatt fedélzetén két autóval.

 

Így Saranda a búvárkodás kedvelőinek is jó célpont lehet, működik búvárbázis a városban. És hajókirándulásra is befizethetünk, kis vagy akár nagy hajóra is. A kis halászkikötőben (Liman) választhatunk kis hajók közül, nagyobb csoportoknak pedig az Onhezmus kirándulóhajó ajánlott, melyen ebédet is kérhetünk.

Görögország közelsége nem csak abból érződik, hogy azon a részen sokan beszélnek görögül, hanem a boltok polcain is sok görög termékkel találkozunk. És a környék népviselete is tükrözi, főleg a férfiak szoknyája és bojtos cipője.

A helyi termékek közül érdemes megkóstolni az olajbogyót, olívaolajat, sajtokat. A környék legelői táplálta birkák tejéből finom sajtok készülnek, többek között az egyik barátunk sajtgyárában, az ő családja már 300 éve készíti a remek, prémium minőségű fehérsajtokat, jelenleg Saranda és Butrint márkanéven. És ha már ott vagyunk, kóstoljuk meg a bundában sült kagylót, mely a környék specialitása.