Életemben először pontosan 10 évvel ezelőtt jártam Tiranában turistaként. Most hatodik éve élek itt, és azóta Tirana Európa legdinamikusabban fejlődő fővárosa lett.

Tirana az a város, amit nappal és éjszaka is érdemes felfedezni. A klubok, bárok, kávéházak, kocsmák, remek éttermek, a mediterrán életérzés és a balkáni hangulat keveredése, valamint a kulturális látnivalók egyaránt érdemessé teszik arra, hogy akár több napot is eltöltsünk benne.

A város nevének eredetével kapcsolatban többféle nézet létezik: az egyik szerint az etruszk eredetű Tyrrenia szóból származik, mások úgy gondolják, hogy a Theranda (aratás) szóból ered, vagy a Tirkan szóból, ami egy vár a Dajti-hegy lábánál, melyet 520-ban I. Justinianus császár építtetett.

Tirana Albánia legnépesebb városa, az ország gazdasági, kulturális és politikai központja, egyetemi város. Katolikus és ortodox érseki székhely, muszlim kulturális központ medreszével (iszlám vallási iskolával), valamint a bektashi muszlimok világközpontja is itt található.

Az Adriai-tengertől mintegy 35 km-re, az 1613 m magas Dajti-hegy lábánál, a Lana és a Tirana folyók partján fekszik.

A település 1431-1432-ben került török hódoltság alá. A környék földesura, Sulejman Mulleti pasa 1614-ben vetette meg a városi lét alapjait: bazárt, mecsetet és török fürdőt építtetett a településen, és sikeres perzsiai hadjárata emlékére elnevezte Tehran-nak, így Tirana etimológiailag rokon az iráni fővárossal, és abban is hasonlók, hogy nagy hegy lábánál fekszenek. Minthogy fontos karavánutak metszésében feküdt, a 19. század elejéig gyorsan, de a történelem viharaitól háborítatlanul fejlődött a város. Kézműves-manufaktúrák tucatjai nyíltak, és híres volt kelmegyártó, bőrfeldolgozó, fazekas- és kovácsiparáról. valamint ezüst- és aranyműveseiről is. 1816-ban a Toptani család vette át a város vezetését. A város életében a legfontosabb dátum 1920. február 11-e, amikor is a Lushnja-i Kongresszuson az ország ideiglenes fővárosává kiáltották ki, végleges státuszát azonban 1925-ben kapta meg.

Ekkor még csak 20.000-en éltek Tiranában, mára a peremkerületek lakosságával együtt 800.000 ember lakik benne.

2000-ben Edi Rama, az ország jelenlegi miniszterelnöke lett a város főpolgármestere, ő volt az, aki színesbe öltöztette Tiranát, és elkezdte megnövelni a zöldterületeket.

Ma Tirana látnivalói már bőven túlhaladnak a főtér környéki látnivalókon.

A főteret 1928-1929-ben építették. 1968-ban az államalapító nemzeti hős Kasztrióta György, ismertebb nevén Szkander bég halálának 500 évfordulóján került ki a hatalmas lovasszobor. Sokáig Enver Hoxha aranyozott szobra is a főtéren állt, de 1991-ben az emberek eltávolították a szobrot a térről.

A főtéren áll a Nemzeti Történeti Múzeum is, melynek homlokzatán a mozaikok arcát már sokszor újrarakták, az éppen akkor hatalmon lévő vezetők arcához hasonlatosra. Enver Hoxha ugyanis, mint bármely más diktátor “sűrűn cserélgette a barátait, illetve a hozzá közel állókat”. Ezért ez a mozaik a sokadik variáció, az arcok sokadszorra cserélődtek. Maguk az alakok nem változtak.

Az Et’hem Beu mecset, ahol a világ legkisebb Koran-ját őrzik, és az Opera is a főtér mellett található.

Érdemes felmenni a mecset szomszédságában álló 35 m magas Óratoronyba, melyet szintén Ethem Bey építtetett 1822-ben, és melynek befejező munkálataihoz Tirana gazdag családjai adták a hozzájárulást. 1970-ig a torony a város legmagasabb épülete volt, az órát 1928-ban Németországból vásárolták, hogy ezzel is megmutassák, Tirana mennyire modern város. Ahol a jegyet kell venni (a torony mellett), ott van egy kis múzeum is, oda is érdemes bemenni.

Innen elkanyarodhatunk a Hunyadi János emléktábla felé, melyet a Magyar Nagykövetség és Tirana város önkormányzata állíttatott 2016-ban, és Áder János köztársasági elnök avatott fel.

Ha tovább haladunk a Teréz anya tér irányába, a kormányzati épületeket láthatjuk, melyeket az olaszok építettek, és repülőről, a levegőből nézve az olasz fasizmus jelképét, a fejsze köré kötött vesszőnyalábot (fasces) formázzák.

Tovább sétálva Tirana legrégebbi szállodája a Dajti-hotel előtt találjuk magunkat, melynek felújítási munkái most kezdődnek, az albán Nemzeti Banknak fog helyet adni. Ha ott balra elfordulunk, kis gyaloglás után a Szent Pál katedrálishoz jutunk, melynek kertjében egy életnagyságú Teréz anya szobor látható, melyen látszik, hogy mennyire kis termetű, törékeny asszony volt.

Visszasétálva a széles sugárútra a Piramis következik, mely Enver Hoxha emlékére épült múzeumnak. Többször felmerült már, hogy elbontják, de annyira „hozzánőtt” a városhoz, hogy eddig ez nem valósult meg. Valószínűleg meghagyják, ebben az esetben viszont nagyon költséges felújítás vár rá, mert jelenleg belül életveszélyes állapotban van.

Előtte áll Ferenc pápa mellszobra, melyet 2014. szeptemberi albániai látogatásának emlékére állítottak.

Szemben az ikertornyok láthatók, melyek érdekes ellentétei a Piramisnak.

Tovább haladva egy bunkerrel találkozunk, melyet üveglappal körbevettek, így meg lehet nézni kívülről is a szerkezetét. Mögötte a beton építmény pedig a Spaçi börtön egyik bányatárnájának betondúcolása történelmi mementóként kiállítva. Ebben a börtönben politikai elítélteket tartottak fogva, akik a réz- és piritbányákban dolgoztak embertelen körülmények között.  Az installáció – ahogy a tartóvázat emberi csontok mintájára megépítették – ezt szimbolizálja.

Végül, mielőtt eljutunk a Teréz anya térig, jobbra láthatjuk a Köztársasági Elnöki Hivatalt, balra a Kongresszusi Palotát, és aztán „nekimegyünk” az 1957-ben alapított Tiranai Egyetem épületének.

Ha visszagyalogolunk a felújítás alatt lévő Dajti szállóig, akkor a vele szemben lévő Ifjúsági Parkon áthaladva megtaláljuk a Levelek házát, az egykori Sigurimi főhadiszállását, melyet idén májusban nyitottak meg múzeumként, szemben vele pedig az ortodox katedrálist.

A városközpont látnivalóin kívül felkereshetjük a világ közepét, azaz a bektashi muszlimok világközpontjában található tettyét és az alatta található múzeumot. Így végül mind a négy Albániában gyakorolt fő vallás szent helyeit látni fogjuk.

Enver Hoxha atombiztos bunkerét a Bunk’Art-ot semmiképp ne hagyjuk ki, a nagyobbik a város szélén található a libegő alatt, de aki nem akar addig elmenni, a kisebbiket, a Bunk’Art 2-t – ami a kormányzati épületeket köti össze – is megnézheti a városközpontban. Ha kimentünk a nagy bunkerbe, akkor már érdemes felmenni a Dajti-hegyre a libegővel, nem messze a bunkertől van a bejárata. A “Teleferik” táblát kell követni.

Este pedig elmehetünk a Blloku-ba, amely a kommunizmus alatt lezárt terület volt, csak a politikai és katonai vezetés léphetett be oda, és lakott ott. Ma szórakozónegyed, nyüzsgő éjszakai élet helyszíne, tele bárokkal, éttermekkel, kaszinókkal. Ott találjuk a Hunyadi János utcát, és megnézhetjük azt is, hol lakott Enver Hoxha.

Érdemes még felkeresni az Új piacot (Pazari i Ri). Az eredeti Öreg piac helyén építették 1931-ben, és idén újították fel, ezt is turistalátványosságnak szánják. Valamint a Nagy parkot (Parku i Madh), ahol kellemes sétát tehetünk az árnyas fák alatt.

És ha egy kis tapintható történelemre vágyunk, keressük fel a Tiranai mozaikot is.

Ahogyan Durrës-ben az Amfiteátrumot a város szívében a modern lakóházak gyűrűjében teljesen véletlenül kútásás közben fedezték fel 1966-ban, ugyanez történt Tiranában 1972-ben, amikor a város egyik részén lakóházakat kezdtek építeni. A munkálatok közben felszínre bukkantak egy ókori római lakóegyüttes maradványai, majd kerámiák és tetőcserepek is előkerültek. A Kr. u. I. sz-ban épült eredetileg mezőgazdasági épületegyütteshez a III. sz-ban lakóépületeket is építettek. A lakóegyüttes nyugati oldalán található bazilikát használták a hívek keresztelésére, itt maradt fenn a mozaik padlózat, mely jelenleg a legrégebbi feltárt ókori mozaik Tiranában. Mozaikokat találtak az egykori épület más részeiben is, de 30-40 cm-rel a felszín alatt. Az eredetileg 164 m2-es területből mára 33 m2 maradt viszonylag jó állapotban, amit már többször felújítottak.

 

A végére pedig egy kis Tirana-mix: