Albánia ötödik legnépesebb városa. Nevének jelentése: szent domb (Shën Kodra).

A település a Tarabosh, Cukal, Maranaj és Sheldi-hegyek ölelésében, a Drin, a Buna és a Kir folyók összefolyásánál, és a Balkán-félsziget legnagyobb területű tava a Shkodrai-tó mellett található. A város elődjét i. e. IV. sz-ban alapította egy illír törzs, i. e. 168-ban római kézbe került, és fontos kereskedelmi és hadi utak vezettek át rajta.

A Római Birodalom összeomlását követően a VI. századtól több hullámban szlávok érkeztek a városba. Jöttek bolgárok, majd szerbek, majd megint bolgárok, 1393-ban foglalták el először a törökök, majd 3 évvel később a Velencei Köztársaság kezére került. Lek Dukagjini kétszer is megvédte a törököktől, de 1479-ben nem sikerült, utána a lakosság nagy része elmenekült. Az ott maradt lakosság többször is fellázadt az oszmán uralom ellen, de mindannyiszor leverték. A város a XVII. sz-ban fejlődésnek indult, Észak-Albánia gazdasági központja lett. Akkoriban épültek a kétszintes házak, a bazár, majd a XVIII. sz. második felében a Kir-folyón átívelő Mesi-híd.

1718 után egymás után nyíltak a különböző országok konzulátusai a városban. Ekkor alapították a jezsuiták teológiai szemináriumukat, a ferencesek kolostorukat, és 1867-ben katolikus érseki székhely lett a város.

Az 1815-ös és 1837-es földrengések következtében a Drin folyása megváltozott, s többször elárasztotta a középkori városmagot, ezért a modern Shkodra központja innen 2 kilométerre északkeletre alakult ki. A 19. század második felére a város jelentős kereskedelmi és kulturális központtá vált, mintegy 3500 kereskedésben árulták az 50 ezres lakosú város és környéke legfőbb termékeit: bőrt, ruhát, dohányt és fegyvereket. Az első világháború során, 1915. június 27-én a montenegróiak ismét megtámadták a várost, de aztán 1916. januárjában az Osztrák–Magyar Monarchia foglalta el, amely előzőleg Nopcsa Ferencet – aki néhány évet élt Shkodra-ban – megbízta diplomáciai és katonai hírszerző feladatokkal. Végül 1920-ban a várost átengedték az albán nemzeti kormánynak.
Shkodra jelentős felsőoktatási tanintézményei a Tanárképző Főiskola és az 1992-ben alapított Luigj Gurakuqi Egyetem. Egyéb művészeti intézményei a Migjeni Színház, a Szépművészeti Galéria, a Történeti Múzeum és a Marubi fotómúzeum.

 

A vár, melyet egy asszony csontjai tartanak

A Shkodra-i várat Kr. e. V-IV. sz-ban kezdték építeni, és 9 ha-on terül el. Építése során, amelyet három kőműves testvér vezetett, Kőmíves Kelemen balladájához hasonlóan a falai, amit raktak nappal leomlottak reggelre. Egy hétig folytatták e reménytelen küzdelmet, majd a munkások fellázadtak, hogy ez így nem mehet tovább, találjanak ki valamit. Ekkor érkezett egy idős ismeretlen, és némi pénz fejében elmondta a megoldást: az építkezést csak akkor lehet befejezni, ha a három testvér közül valamelyikük feleségét befalazzák, mert az ő csontjai megtartják majd a várat. De ezt a titkot nem szabadott elárulni a nőknek, a gondviselésnek kellett döntenie. Ketten a fivérek közül azonban átgondolták az ígéretet és úgy döntöttek, hogy a nejük azért még megérdemel egy plusz esélyt, és rájuk parancsoltak, be ne tegyék lábukat az épülő vár területére. A harmadik testvér, a legfiatalabb azonban szavatartó volt: Rozafának, ifjú feleségének egy szót sem szólt, noha a családban volt egy alig pár hónapos csecsemő is, egy fiúgyermek. Másnap Rozafa megjelent a várban ételt hozva, a két báty pedig gyorsan odalépett hozzá, és közölte vele a rossz hírt.
Rozafa nyugodt maradt és nem tett szemrehányást a fejét szégyenkezve lehajtó férjének. Csak ennyit mondott: sorsát vállalja, de van egy nagy (azaz inkább négy kisebb) utolsó kívánsága: apró, még bőven eltartásra szoruló gyermekére tekintettel a falazást szíveskedjenek úgy kivitelezni, hogy a jobb szeme, a jobb melle, a jobb lába és a jobb keze szabadon maradjon.

Ezt a furcsa kívánságot Rozafa úgy magyarázta, hogy a szemével látni, a kezével tartani, a mellével táplálni szeretné még egy ideig a gyermeket, a lábával meg a kőbölcsőt ringatni. Perceken belül befalazták, ettől kezdve a vár felépített falai már nem roskadtak össze.

A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a vár területén eredő forrásból származó, kicsit zavaros víz szoptatós anyáknak kifejezetten jót tesz, ha azzal mossák meg a mellüket, a vár bejáratánál csöpögő víz pedig Rozafa teje.

 

Az albán katolicizmus központja, Teréz anya városa

A Shkodra-i katolikus székesegyház neve az előzőleg itt állt vértanú Szt. István templom nevét őrizte meg, ő volt a város védőszentje. Az ottomán uralom első három százada alatt a papi elöljáróságokat kiűzték a városból, és csak 1762-ben engedték őket vissza. 1851-ben kérelemmel fordultak a szultánhoz, hogy templomot építhessenek.

A legenda szerint egy egyezség során a templom méretének meghatározása úgy történt, hogy egy megnyúzott tehén csíkokra szaggatott bőréből készült zsinórt aki a legmesszebbre dobja, akkora lesz a templom. Először a város ottomán kormányzója kezébe került, aki eldobta. Majd az Egyesült Királyság konzulja következett, aztán az orosz, görög konzul még messzebbre dobta, majd végül az Osztrák-Magyar Monarchia konzulja dobta a legtávolabbra. Ekkor a wáli megjegyezte a bajusza alatt, hogy „tán Albánia összes katolikusát ide akarják gyűjteni”. :)

A templom végül 74 m hosszú, 50 m széles, és 23,5 m magas lett. Az építéshez a szultán 700 török lírát, IX. Pius pápa pedig 1000 aranyat küldött, és a muszlim lakosság is adakozott. Az építkezés alatt a nagy boltív kétszer ledőlt, és a támasztékot végül egy osztrák mérnök segítségével csinálták, akinek a neve mai napig ismeretlen. Amikor az építkezés véget ért, a harangtorony még hiányzott. Az akkori püspök összehívta a gazdag katolikus családok képviselőit. Három kategóriára osztották őket, gazdagságuktól függően, annak függvényében kellett volna adakozniuk. Ez vitát eredményezett, mert egyikük sem akart alacsonyabb kategóriába kerülni. Akkor az egyik leggazdagabb család képviselője azt javasolta, hogy fejezzék be a tornyot egyenlő mértékben adakozva, és állítsanak egy emléktáblát a falon, hogy az ő pénzükből épült a torony.

 

A katedrális kupolája először fából épült, de 35 év múlva majdnem összedőlt, ezért más anyagokra cserélték, amik ma is tartják.
Az 1905-ös földrengések, majd az 1913-as bombázások elpusztították az óratornyot és az órát, de 1925-ben az adományozó család, akitől eredetileg kapták, új órát vett, ami 1967-ig működött. Akkor a Kulturális Forradalom részeként a templomot sportközponttá avanzsálták. 1991-ben nyitották meg újra, akkor Teréz anya is meglátogatta, majd 1993-ban II. János Pál pápa itt szentelte fel az új albán püspököket.

Shkodra Teréz anya városa is, hiszen családja innen származik, és édesapja halála után ide költözött vissza a család Szkopjéből, ahol „az emberiség jótevője” született. Itt élt 18 éves koráig, amikor is elhatározta, hogy Indiába megy missziós nővérnek. Az általa alapított Szeretet Misszionáriusai rendház természetesen Shkodra-ban is működik, és 2006-ban szobrot is állítottak neki.

 

Albánia legnagyobb katolikus temploma mellett Shkodra-ban található a legnagyobb mecset is (ha elkészül Tiranában a nagy négy tornyú mecset, akkor átveszi a helyét).

A vallások békés egymás mellett élését szimbolizálja, hogy a nagymecset közelében álló ferences templom tornyát és a mecset minaretjeit mindkét vallás minden jelentős ünnepén fényfüzérrel kötik össze.

Az Ólom mecset Shkodra egykori bazárja mellett található a vár lábánál. Formáját a szultán isztambuli mecseteinek kinézete ihlette. Ez az egyetlen mecset Albániában, mely egy nagy oszlopos udvarral kezdődik, mielőtt belépnénk az imacsarnokba. A legenda szerint Mehmet pasa maga is részt vett az építési munkában, hogy vallási odaadását és a munka iránti tiszteletét mutassa az emberek előtt. Az egyik falusi panasszal akart élni a pasánál, így odament az egyik munkáshoz, hogy megkérdezze, melyikük a pasa. Nem tudhatta, hogy magát a pasát kérdezi, mert az egyszerűen volt öltözve, így az csak annyit válaszolt a falusinak, várjon egy kicsit. A munka végeztével felöltötte díszes ruháját, és meghallgatta a panaszt. Ez az egyszerűség mélyen megérintette az embereket. A mecset bekerült a világ 50 legszebb mecsete közé a Huffington Post válogatásában.

A régió népviselete változatos – Albániában több, mint 200 fajta népviselet létezik -, és a katolikus és muszlim viseletben is különbség van.

 

Shkodra-ban van egy ‘Magyar antikommunista forradalom’ nevű utca is. Nevét annak az albán orvosnak Dr. Thoma Dardeli-nek köszönheti, aki 1951-1956 között Budapesten az Eötvös Loránd Orvostudományi Egyetemen tanult. 1956. októberében Budapesten aktívan részt vett a magyar antikommunista forradalomban, a Magyar Rádió épülete előtti tüntetéseken, a Sztálin szobor ledöntésében. A forradalom napjaiban ápolta a sebesülteket a Bakáts téri kórházban. 1956. decemberében hazatért Albániába, és a forradalomban való részvétele miatt a titkosrendőrség megfigyelés alatt tartotta, és később 11 évre börtönbe került. 1991-ben újra Magyarországra utazott, ahol tagja lett az 1956-os Magyarok Világszövetségének, 1991. júliusában megalapította Shkodra-ban az Albán-Magyar Baráti Társaságot. 2001-ben kezdeményezte, hogy a Shkodra-i önkormányzat az ‘1956-os magyar antikommunista forradalom’ nevet adományozza egy utcának. 2006-ban a Magyar Köztársaság Elnöke a „Szabadság Hőse” érdemrenddel tüntette ki a Magyarországon kifejtett, önfeláldozó tevékenységéért.

Shkodra ma is nyüzsgő, élettel teli város. Ne lepődjünk meg, ha a belvárosban a különböző apácarendek képviselőit vagy akár a rend őreit biciklizni látjuk, a belváros néhány utcáját napközben kerékpárútként használhatják a lakók.