A nyolckarú szabadulóművész, aki mégis gyakran a tányérunkon végzi

A polippal általában a tányérunkon találkozunk, ha szeretjük a tengeri herkentyűket. A polip azon túl, hogy finom, számos érdekes tulajdonsággal rendelkezik, így bátran nevezhetjük az állatvilág egyik legkülönlegesebb csoportjának.

A Földközi-tengerben, így Albániában is leggyakrabban a közönséges polippal (octopus vulgaris) találkozunk. A közönséges polip azonban csak nevében közönséges, a név a gyakoriságra, nem az egyszerűségre utal. A polipok ugyanis rendkívül intelligens és találékony élőlények, ahogy az alábbiak is mutatják.

Közönséges polip
(Forrás: wikipedia)

A polipoknak 3 szívük van. A központi szív pumpálja a vért a testben, a másik kettő segítő funkciót lát el, átpumpálják az oxigénben szegényt vért a kopoltyúkon, majd a gázcserét követően az immár oxigénben gazdag testnedvet eljuttatják a központi szívhez.

A polipoknak „királyi vérük” van, kék vér. Ez annak köszönhető, hogy a szervezetükben magas a réztartalom, ellentétben az emberével, akinek vas van a vérében.

Fejükben és testükben 500 millió idegsejt található, kb. annyi, mint a kutyák agyában. Idegrendszerük kevésbé központosított, amikor nem kell összehangolni a karok mozgását, a karok önállóan is tudnak dönteni egyszerű helyzetekben. Pl. amikor hozzáér valami az egyik karhoz, az elhúzódik vagy éppen rátapad az adott helyzetnek megfelelően.

Képesek érzékelni az infrahangot. A normál hangokat is hallják, annak ellenére, hogy nincs fülük.

Bizonyos fajok veszély esetén képesek ledobni a csápjukat, mint a gyík a farkát. A leszakadt végtag 3 napon belül elkezd visszanőni.

Az óriáspolip (ami a Csendes-óceánban él) minden egyes szívókorongja közel 16 kilogrammot tud felemelni, de ugyanezen korongokkal a polip ízeket is érez.

Óriáspolip
(Forrás: scuba diver life)

Kopoltyúval lélegeznek, de hosszabb ideig képesek víz nélkül is meglenni.

Nagyon eszesek, bizonyított, hogy képesek tervezni, „érvelni”. Felismernek képeket, egyéb objektumokat, amiket már egyszer láttak.

Képesek megkülönböztetni a geometriai formákat.

Szelídíthetők, megszokják az embert, aki foglalkozik velük.

Mérgük is van, de az európai fajoknál veszélytelen. A Csendes- és az Indiai-óceánban élő mindössze 12-20 cm-es kékgyűrűs polip azonban a Föld leghalálosabb állatai közé tartozik. Egyetlen állat mérge akár 26 felnőtt embert képes megölni.

Forrás: wikimedia

Képesek álmodni. Egy új kutatás kimutatta, hogy aktív alvás közben a nyolckarú polipok bőrének színe és textúrája dinamikusan változik, izmaik összerándulnak, elernyednek, csukott szemük körbe-körbe mozog. A csendes alvás állapotában ezzel szemben az állatok mozdulatlanok, fakó színűek, és pupilláik résnyire szűkülnek.

A fejlábúak vagy lábasfejűek törzsébe tartozó polipok a legpuhatestűbb puhatestűek. Szeretnek szűk helyekre besurranni, hogy ott védelmet találjanak, és mivel nincs csontjuk, könnyen hajtogatják magukat a legextrémebb alakzatokba. Az egyetlen keményebb részük az állkapocs, ha ez befér valahová, akkor maga a polip is. Ez a képességük teszi őket kivételesen ügyes szabadulóművészekké, számos videót láthatunk arról, hogyan szökött meg egy-egy polip az akváriumból, a hajóról, vagy épp a befőttesüvegből. Egyik akváriumból a másikba is képesek átmászni, ha azok nincsenek rendesen lezárva. Az alábbi videó tipikus példája annak, mikor egy rákhalász fémketreccel rákot akar fogni és a polip közbeszól. A végeredmény pedig sem rák, sem polip, csak a rákpáncél és egy bosszús halász. :)

Régen agyagkorsóval halászták őket, manapság már egyik felén ledugózott átlagos műanyag csatornacső darabokkal is. A csövek szájára kötelet kötnek, a csöveket lesúlyozva leengedik a tenger aljzatára, a kötél fölső végére pedig bóját kötnek, ami lehet pl. műanyagflakon vagy éppen műanyag kanna. Mivel a polip ezt ideális menedéknek találja, sokszor belebújik, főleg ha csalétket is elhelyeznek benne. Egy idő után a halászok felhúzzák a kötélen a csöveket. Ezt gyorsan kell csinálni fentebb részletezett szabaduló képességük miatt.

A szárazföldről minden körülmények között megtalálják a vízhez vezető utat, még ha nem is látják azt. Átmásznak falakon, egyéb akadályokon, volt olyan eset, hogy a lefolyón keresztül jutott vissza egy egyed a tengerbe. Mindig megtalálják a legrövidebb utat a lakhelyükhöz.

Ha akváriumban tartjuk őket, szórakoztatást igényelnek, különben depresszióssá válhatnak. Ennek egyik módja, hogy az ételt olyan eszközben kínáljuk nekik, aminek kinyitásához gondolkodni szükséges, pl. egy lazán lezárt befőttesüvegben.

A polipok a tenger kaméleonjai. Remekül változtatják a színüket, fényvisszaverő képességüket és átlátszóságukat az adott helyzetnek megfelelően, hiszen bőrüket háromféle speciális bőrsejt borítja. Tudnak fehérré változni, amikor félnek, vagy éppen vörössé, amikor mérgesek. A párzásnak is külön színjelei vannak. Sok fajuk tintát is termel, amit kizárólag figyelemelterelésre használnak. Ez rossz ízű a ragadozóknak és szaglásukat is megzavarja.

Forrás: Getty Images Hungary

Nem élnek tovább 5 évnél, de bizonyos fajoknál a hím polip elpusztul a párzás pillanatában, míg a nőstény abban a pillanatban, amikor az utódok kikelnek.

Itt Albániában számos haléttermet találunk, ahol polipot is rendelhetünk különféle elkészítési módok szerint. Vannak országok, ahol szívesen fogyasztják frissen is, azaz élő állapotában, ahogyan például a tengeri sünt is. A polipot jól elkészíteni nem is olyan egyszerű, mert könnyen úgy járhatunk, mint a főtt kukoricával, rágós, kemény lesz.

Egy halétterem kínálata Tiranában (olasz feliratokkal)
(Forrás: saját kép)

A polipot leggyakrabban grillezve vagy salátának elkészítve kínálják az albán éttermekben.

Grillezett polip
(Forrás: saját kép)

Polipsaláta
(Forrás: saját kép)

Vagy tenger gyümölcsei tavë dheu formájában.

Forrás: saját kép

A tengerparton sok étteremben kínálnak halakat és tengeri herkentyűket. Turistaszezonban frissen juthatunk hozzá ezekhez az ételekhez, jobb helyeken egy tálcán jégen kihozzák az aznapi kínálatot nyersen, és onnan választhatunk.

Polip nevű étterem Durres-ben a tengerparton 2009-ben
(Forrás: saját kép)

Itt a mi falunkban is van egy a polipról elnevezett étterem (Restorant Oktapodi). A tulajdonos Görögországban tanulta a szakácsmesterséget, specialistája a tengeri állatok elkészítésének. Nála mindig garantáltan tökéletesen elkészített polipot kapunk. Minden nap frissen hozzák az alapanyagot, így Tiranából sokan járnak ki ide ebédelni, vacsorázni. Külön érdekesség, hogy idős édesapja kiválóan beszél magyarul, mert az ’50-es években Magyarországon tanult.

Polippal a tengerpart közelében is találkozhatunk. Idén januárban Durrës-ben például egy egészen nagy példányt fogott egy helyi lakos 50 m-re a parttól. Hűtőtáskába tette, majd egy akváriumba. A cikkben látható képen a polip fehér színű, ami azt jelenti, hogy fél. Hallottunk azonban rosszindulatú polipról is, ami egyelőre rejtély a tudósok számára is. Tengerbiológusok rögzítettek egy felvételt a Vörös-tengerben, ahol egy polip a körülötte békésen úszkáló halakat üti. És arra is volt példa, hogy a sekély vízben sétáló fürdőzőket csapkodott meg. A polipok egyébként békés állatok, nem kell tőlük tartani. :)

 

Miért részeg az albán szamár?

 

Albániában a szamarat haszonállatként tartják. Mivel a terepviszonyok sok helyen nehézkesek – Albánia Európa második legmagasabban fekvő országa, ha a lakott területek átlagos magasságát nézzük – így jócskán akadnak helyek, ahol csak a szamár képes elmenni. A hegyi ösvényeken, úttalan-utakon remekül cipeli a terhet, és az olajfaligetekből is lehozza az olajbogyóval teli zsákokat.

Nem csak a nehezen járható részeken, de a városban is segíti a gazdát
(Forrás: saját kép)

A szamarat itt is buta, csökönyös állatnak tekintik. Pedig ebből csak az egyik igaz.

A szamár nem buta, sőt! Kitűnő memóriája van. Képes visszaemlékezni helyekre, ahol 25 évvel ezelőtt járt, vagy olyan szamarakra, melyekkel 25 évvel ezelőtt találkozott. A szamár gyorsan tanul, idegrendszere nagyságrendekkel jobb a lóénál.

A szamár alapjában véve társas állat, jobban érzi magát csoportban, nehezen viseli a magányt. De egy társ nélküli szamár akár kecskék vagy birkák között is jól elvan (ezekből is található bőven Albániában). :) Évszázadokon keresztül használták a pásztorok „vezérürünek” a juhnyájak vezetésére. Mivel mind fizikumával, mind intelligenciájával a birkák fölé emelkedik, így azok gyorsan elfogadják a nyáj vezetőjének, hozzá fordulnak útmutatásért és védelemért.

Birkanyájjal Tirana szélén is találkozhatunk
(Forrás: saját kép)

Egy szamár képes meghallani egy másik szamár hangját akár 100 km távolságból is. Ez azért lehetséges, mert nagy a fülük. Ez nem csak a hallásukat segíti, de hűti is az állatot, mert erekkel bőségesen ellátott.

Forrás: saját kép

A szamár gyűlöli az esőt. A szőrük nem vízálló, ezért ha sokáig állnak az esőben, az károsítja az egészségüket.

A szamár nagyon hangosan ordít. :) A legnyugodtabb is naponta 8-10 esetben alkalmanként 5-10 másodpercet ordít. Ez a hang normál esetben is kilométerekre elhallatszik.

Üvöltő szamár a Durres-i strandon
(Forrás: saját kép)

A szamár képes hasznosítani az elfogyasztott táplálék akár 95%-át. Ennek oka, hogy a sivatag (Közel-Kelet és Afrika) ahonnan származnak, nem bővelkedik élelemben. Megfelelő gondozással egy szamár akár 40 évig is élhet.

Forrás: saját kép

A majmokhoz hasonlóan a szamarak is kurkásszák egymást és tisztán tartják magukat.

Ha valami zavarja őket menet közben, egyszerűen megállnak, és a földet kaparják a patájukkal. Ez pont azt mutatja, mennyire intelligensek, az ember pedig a csökönyösség jelének véli. Ha egy ló fenekét ütöd, menni fog előre, mert azt hiszi, akkor megszabadul az ütésektől. Egy szamár sohasem. Egy szamár sosem vesz részt olyan dologban, amely szerinte nem biztonságos.

Kínában él a legtöbb szamár, Nagy-Britanniában pedig a szamárnak útlevél kell a brit tagállamok között is!

Albániában a szamár szóval (gomar) illetik az olyan embert, aki annyira berúgott, hogy már alig áll a lábán. És itt jön a képbe a mondás, hogy „Részeg/berúgott mint az albán szamár”.

Forrás: saját kép

A szamár genetikailag hajlamos az alkoholizmusra. A mediterrán térségben a gyümölcsök nagyon édesre érnek, és miután lepotyogtak a fákról a melegben hamar megerjednek, a szamár pedig előszeretettel feleszegeti azokat. És ha egyszer megízlelte az alkoholmámor állapotát, mindig keresni fogja azt. :)

Az albán nyelvben a „samar” (ejtsd: számár) szó azt jelenti, hogy nyereg. Az észak-albán (geg) nyelvben a szamár nem “gomar” (mint általánosan Albániában), hanem „magjar”. Ez számunkra magyarokra nem sértő, mert a magyar embert “hungarez”-nek hívják. Így ha azt mondjuk, hogy ott megy egy magjar, a hátán van a samar, akkor az azt jelenti, ott megy egy szamár, a hátán van a nyereg. :)

Azt tudjuk, hogy a szamártej nagyon jótékony hatású. 60-szor több C-vitamint és négyszer annyi vasat tartalmaz, mint a tehéntej, valamint több típusú természetes antibiotikumot és számos vitamint, ásványokat, proteineket, nyomelemeket. Fontos mennyiségű esszenciális zsírsavat és nagy mennyiségű Omega 6-ot és Omega 3-at tartalmaz. A fő probiotikum, amit a szamártej tartalmaz (Lactobacillus Plantarum) védi a vastagbelet. 1 liter szamártej ára Albániában 10.000 Lek.

Forrás: qumesht gomarice_facebook

A világ legdrágább sajtja is szamártejből készül (a Balkánon készítik). A szamár naponta 2 liter tejet ad, hatszor kell megfejni egy nap, hogy ezt a mennyiséget kinyerjük. Egy kilogramm szamársajthoz pedig 25 liter tej szükséges, így egy kiló szamártejsajt ára akár 1.000 euró is lehet.

Forrás: oranews tv

 

A szamarak és öszvérek száma itt is csökkenőben van. Míg 2001-ben még 127.000 volt belőlük, 2015-ben már kevesebb, mint 60.000-re fogyatkozott a számuk. Így a szamár ára az egekben van Albániában, egyes helyeken egy fiatal, egészséges csacsiért 1.000 EUR-t is elkérnek.

Anyaszamár a kicsinyével az Albán Riviérán
(Forrás: saját kép)

Kínában megeszik a szamár húsát, a szamár bőréből készült zselatint (ejiao) pedig hideg előételként fogyasztják. Hagyományosan elsősorban vérszegénységre alkalmazzák, de állítólag jót tesz a májnak és a vesének is, és a termékenységre is jó hatással van. A zselatint kozmetikumként is széles körben alkalmazzák, a hagyomány úgy tartja, hogy eltünteti a ráncokat és kisimítja a bőrt, eltünteti a bőr felszínén megjelenő foltokat. Mivel Kínában az utóbbi időben elképesztően megnőtt az igény e „csodaszer” iránt, így ez érinti a globális szamárpopulációt, azaz Albánia szamárállományát is, hiszen elképesztő mennyiségben importálják az állatokat Kínába mindenhonnan. A gépesítésen kívül ez a másik ok, amiért egyre kevesebb albán szamarat látunk.

Szamártejet tartalmazó kozmetikumokkal Albániában is találkozunk.

Kézműves szamártejes szappant is vásárolhatunk
(Forrás: olivos.al)

Naszreddin (albánul Nastradini) szúfi tanító volt a XIII. sz-ban valahol Irán területén. Történetei generációkon keresztül szájról-szájra terjedtek. Humorosak, és általában valamilyen bölcseletet, erkölcsi példázatot fogalmaznak meg, gyakran nagyon ellentmondásos, sokszor abszurd formában. A Naszreddin-meséket a Közel-Kelet, Ázsia és Európa több országában (Albániában is) ismerik. Minden nép létrehozta a saját történeteit, több ezer található belőlük, az élet szinte minden szituációját lefedve.

Naszreddin egy nap fel akart ülni a szamárra. Átvetette a lábát a szamár hátán, de a rossz irányba, a hátsója felé ülte meg. Akik a közelében álltak, megkérdezték: Miért ültél rá fordítva, Naszreddin? Nem én akartam így, a szamár áll rossz irányba!

Innentől kezdve elterjedt, hogy Naszreddin fordítva üli meg a szamarat.

Forrás: wikipedia

Legyen akár albán, vagy más nemzetiségű, a szamarak jópofa és intelligens állatok. :)

Forrás: commaful

 

 

A fülemülesitke hozta össze a magyar és albán madarászokat

 

Albánia különleges természeti értékekkel rendelkezik. Növényvilága egyedülálló, ezt bizonyítják a magyar botanikusok kutatásai, akik tizenöt éve tartó munkájukkal nagymértékben hozzájárultak Albánia növényzetének feltérképezéséhez. Ugyanez elmondható a madarakkal kapcsolatban is. Az ország gazdag madárvilága és az élőhelyek sokszínűsége a magyar ornitológusokat is évek óta foglalkoztatja. Albániában rohamléptekkel fejlődik az idegenforgalom, az ország különleges madárvilága is hozzájárul, hogy turisztikailag is egyre vonzóbb ez az ország, és nagyon fontos, hogy Albánia megtalálja az egyensúlyt a turisztikai fejlesztések és a természeti értékek védelme között.

Németh Ákos rendszeresen jár Albániába kollégáival, hogy madártani expedíciók keretében vizsgálatokat végezzenek. A kérdésekre adott válaszokból megtudjuk, milyen eredményeik vannak eddig, és képet kapunk a munkájukról.

 

Mikor jártál először Albániában szakmai céllal?

2014-ben szerveztem az első expedíciót az Albánia és Montenegró határvidékén kanyargó Buna-folyó nádasaihoz. Az Albániában meginduló kutatásokat azonban egy tizenkét éve tartó expedíció sorozat előzte meg a Balkán-félsziget országaiban. A Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület (ahol dolgozom) egyik fontos tevékenysége a fülemülesitke telelő és vonuló területeinek feltárása. Ez a 10 gramm körüli nádi énekesmadár az Európai Unióban mint kiemelt természeti érték úgynevezett Natura 2000-es jelölő faj. Az állomány egy jelentős része költ a Kárpát-medencében és telelő területe a Mediterrán tengerpartokon van. Az európai nádasok jelentős része megsemmisült a XIX és a XX. század során. A Mediterrán tengerparti nádasok talán még nagyobb százalékban vesztek oda mint a kontinens többi részén. Vonuló „madaraink” védelme szempontjából ezeknek a vizes élőhelyeknek a feltérképezése, megmentése elengedhetetlen feladat.

 

Fülemülesitke

 

 

Járt már magyar madártani expedíció Albániában korábban is, vagy Ti voltak az „első fecskék”?

Madártani expedícióról nincsen tudomásom, de természetesen magyar madarászok jártak 2014 előtt is a térségben, de ezek inkább hobbi madármegfigyelések, madarász túrák voltak.

 

Csapatkép a Buna-folyónál

 

 

Melyik volt eddig a legsikeresebb/legeredményesebb expedíció?

Az első 2014-es expedíció óta minden évben dolgoztunk a területen. 2016 tavaszán az országot körbejárva felmértük Albánia összes nádasát. 2017 őszén már egyszerre négy helyszínen végeztük a vizsgálatokat. 2018-ban Orikum nádasának tanulmányozásával kilenc hetet töltöttünk. A munkákban csak magyar oldalról több mint 70 önkéntes madarász vett részt! A madártani természetvédelmi célú kutatásokon túl albán partnerünkkel az Albanian Ornithological Society-vel (AOS) közösen bemutató madárgyűrűzéseket szerveztünk középiskolások és egyetemisták részére. Albánia nádasait és azok madárvonulásban betöltött fontos szerepét 2018 februárjában egy Tiranában megrendezett fotókiállításon mutattuk be. Nehéz dolog lenne kiemelni bármelyik utat ezek közül, hiszen minden újabb expedíció vagy társadalmi célú akció az előző utak tapasztalatára épül.

 

Kiállításunk Tiranában

 

Albánia köztudottan gazdag madárvilággal rendelkezik. A vizes élőhelyek, a lagúnák, a tavak valamint az erdők számos madárfajnak adnak otthont, és úgy tudom, jelenleg Albánia a borzas pelikán legnyugatibb költőhelye, amely a XIX. sz-ban még a Balatonon is költött. Ebből következik a kérdés, miért is érdekes Albánia egy ornitológus számára?

Egy ilyen változatos és gyönyörű szép ország természetesen minden természetszerető ember számára érdekes. Így a kutató expedícióink alkalmával a munka mellett a madarak és a természet megfigyelésére is fordítunk időt. Egy ide látogató madarász számos olyan fajjal találkozhat, amivel otthon Magyarországon nem. Több, kizárólag a Mediterrán régióban előforduló vagy épp a tengerhez kötött életmódú madárfaj megfigyelésre nyílik itt lehetőségünk. De az ilyen, számunkra érdekes madárfajok mellett hatalmas élményt jelent a hazai költő madaraink vonulásban történő megfigyelése is.

 

Egy vonuló kékbegy. Számára is nélkülözhetetlen a Mediterrán vizes élőhelyek megmaradása.

 

Az albánok mennyire jók az ornitológiában, mennyire vannak tisztában az értékeikkel?

Albániában viszonylag kevés madarász van, de az AOS munkájának köszönhetően viszont számuk egyre inkább gyarapodik. A madárgyűrűzést mint kutatási módszert egyáltalán nem alkalmazták az elmúlt 30 évben. Egyik fontos célunk volt már az albániai munkánk kezdetén, hogy ezen változtassunk, és szerencsére az AOS csapatában meg is találtuk rá a megfelelő személyt.

 

Albán barátunk madárgyűrűzés közben Orikum-ban

 

Esti lappantyú gyűrűzés

 

Egy átlag albán szerintem nincs tisztában az ország természeti értékeivel, de ugyanezt akár Magyarországra is mondhatnám. Ezért is nagyon fontos megismertetni az emberekkel ezeket az értékeket, mert megóvásukra csak úgy van némi remény.

 

Táborverés a Butrinti-lagúna partján

 

Milyen érdekes élményeid kapcsolódnak az itt eltöltött időhöz?

Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, mert azon szerencsés emberek közé tartozom, aki évente két-három alkalommal jár Albániába. Ráadásul a madártani kutató utakon kívül a családi nyaralásokat is szinte minden alkalommal Dél-Albánia valamelyik csodálatos nyaralóhelyén töltjük.

De általában ha arról kérdeznek milyenek az albán emberek, az egyik első élményemet szoktam elmesélni. 2014-ben az első expedíción még nem volt kapcsolatunk az AOS-al, így a helyszínre érkezve magunkra voltunk utalva a helyi emberekkel való kommunikációban. A kutatáshoz előre kiválasztott területre érve az ott élők érdeklődve figyelték a külföldi rendszámú terepjárókat. Elsőre nem nagyon tudtuk elmagyarázni jövetelünk célját, de akkor egész kis gyerekek siettek segítségünkre. 9-10 év körüli iskolások már nagyjából megértették az angol nyelvet így elmondták szüleiknek, hogy minket a madarak érdekelnek. Ezek után beinvitáltak minket a szegényes tanya jellegű épületbe, ahol Skype-on felhívták a család legnagyobb gyermekét, aki már Angliában élt. Az ő segítségével aztán hosszasan beszélgethettünk a családdal. Utána egy hónapig táboroztunk a tanya közvetlen közelében, a helyiek vendégszeretetét élvezve.

 

Házigazdánk és szállásadónk lappantyú elengedés közben (Orikum)

 

Van kedvenc madarad?

Kedvenc madaram természetesen kutatásunk fő alanya a fülemülesitke. Ez a faj az egyetlen a nádiposzáták családjában, aki nem a távoli Afrikában tölti a telet, hanem a Földközi-tenger partvidékén. Ráadásul a költő, vonuló és telelőterületek állapotára kifejezetten érzékeny, így jelenléte vagy hiánya jól megmutatja egyes nádas élőhelyek minőségét. Élőhelyeinek Natura 2000-es természetvédelmi területekbe való besorolásával nagymértékben hozzá tudunk járulni a nádasokhoz kötött madarak milliói számára a biztonságos vonulási útvonalak fenntartásához.

 

Kutatásaink fő alanya a fülemülesitke

 

 

Ákosék munkájáról az In Tv Albania is készített filmet.

 

Az albán televízió kisfilmet forgat a munkánkról a Buna-folyó mellett

 

 

Aki kíváncsi rá, itt nézheti meg. A filmből megtudjuk, hogyan fogják be a madarakat a gyűrűzéshez, hogyan állapítják meg a madarak nemét, korát, és hogyan dolgoznak együtt az albán madarászokkal.

 

 

 

Köszönöm Ákosnak az érdekes válaszokat. További sikeres munkát kívánok a magyar madarászoknak!

 

(A bejegyzésben található képeket és kisfilmet Németh Ákos bocsátotta rendelkezésemre.)

 

Kis halkalauz – avagy mi kerül a tányérra Albániában

Ha víz mellett nyaralunk – legyen az sós vagy édes –, és szeretjük a halakat és egyéb vízi csemegéket, szívesen megkóstoljuk az ott halászott halfajtákat és vízi élőlényeket. Ezt Albániában is könnyen megtehetjük, mert azon túl, hogy az ország partját két tenger mossa – az Adria és a Jón-tenger -, Albánia számos tóval és folyóval is büszkélkedhet.

Halászok a Pogradeci (Ohridi) tavon
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Halászcsónakok Saranda-ban
(Forrás: saját kép)

Albánia világelső az egy lakosra jutó vendéglátóipari egységek számában. Hivatalos adatok szerint a 2.87 M lakosú Albániában 100.000 lakosra 654 kávézó/étterem jut, vagyis 152 lakosra egy. Tavaly még a 2. helyen szerepelt Albánia Spanyolország után, ahol 592 vendéglátó egység jutott ugyanennyi emberre. De idén Albánia átvette a vezetést, mert az utóbbi 4 évben Spanyolországban 70.000 kávézót, éttermet zártak be a válság miatt. Albániában pont az ellentéte történt: 2013-2016 között 4569 új kávézó és 1160 étterem nyílt. Albániában a kávéházak és éttermek befogadóképessége összesen 726.000 ülőhelyet jelent, ami annyit tesz, hogyha egész Albánia egyszerre akarna kávézni vagy enni, akkor a lakosság egynegyede tudna egyidejűleg leülni.

Az éttermek között jócskán találunk haléttermeket is, főleg a tengerparton, tavak mellett, de számos étterem kínálatában szerepelnek halak és tengeri „herkentyűk”. Sok halétteremben az aznapi választékból egy-egy példányt nyersen kihoznak megmutatni egy nagy tálcán, és arról választhatunk.

Halétterem a Kavaja-sziklánál Durres-ben
(Fotó: saját kép)

 

A halboltok választéka széles, az elvitelre vásárolt halat mindenhol megtisztítják, és sok helyen meg is sütik.

Halbolt Tiranában
(Forrás: saját kép)

Halpiac Radhime-ban
(Forrás: saját kép)

A halakat különféleképpen készíthetjük. Fejjel, fej nélkül, szeletben, filézve és „lepke módon”, azaz a gerinc mentén végigvágva és kiterítve.

A hal elkészítésének módjai
(Forrás: saját kép)

Az albán étlapokon a leggyakrabban az alábbi tengeri halfajtákkal találkozunk.

Vörösmárna (barbun)

Vörösmárna
(Forrás: natura mediterraneo)

Színe az aranytól a rózsaszínűn át a pirosig terjed. Kis termetű hal, ezért mindig egészben árulják. Húsa szilárd és nagyon ízletes. A legvastagabb részén kell bevágni, utána süthető. Szálkái hegyesek, de vastagok, ezért könnyen eltávolíthatók.

Forrás: saját kép

Európai hekk (merluc)

Európai hekk
(Forrás: natura mediterraneo)

A szürke tőkehal vagy csacsihal vagy tengeri csuka néven is ismert állat tengeri ragadozó hal. Nyílt vizekben 200-300 méteres mélységben él, rajhalakkal, például heringgel táplálkozik.

Csacsihal a tányéron
(Forrás: saját kép)

Farkassügér (levrek)

Farkassügér
(Forrás: wikipedia)

A farkassügér a Földközi-tenger és Nyugat-Európa partvidékein jellemző halfajta. Általában 40-80 centiméteresre nő. Rajokban él, fiatalkorában rovarokkal és apró rákokkal, tintahalakkal táplálkozik, felnőve kisebb halakat fogyaszt. Nyáron, illetve a szaporodási időszakban a partok közelébe és folyótorkolatokba húzódik vissza. Ezüstös bőrén fiatalon fekete pöttyözés látható.
A mediterrán konyha nagy becsben tartja, grillen és serpenyőben is könnyen elkészíthető, jól fűszerezhető hal.

Farkassügér a tányéron
(Forrás: saját kép)

Aranydurbincs (kocë)

Aranydurbincs
(Forrás: wikimedia.org)

Az aranydurbincs az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben jellemző halfajta, általában a homokos vagy sziklás partvidékeken él, nevét a szemei között húzódó aranyszínű sávról kapta. A durbincsok színpompás fajták, az ezüst- és aranyszínű változat mellett létezik piros, ezüstös, kékes és sötéten csíkozott változat is. A mediterrán területek kedvelt hala, lágy, fehér húsa miatt sokat fogyasztják. Húsa igen jóízű, ráadásul kifejezetten kevéssé szálkás, így azoknak is érdemes kipróbálni, akik általában ódzkodnak a szálkás halaktól.
Általában roston, vagy serpenyőben sütve készítik, mediterrán fűszerekkel ízesítve, mivel húsa nem igazán hajlamos a kiszáradásra. Alacsony kalória- és magas fehérjetartalma miatt diétákba is jól illeszthető, valamint kiváló vitaminforrás is.

Aranydurbincs elkészítve
(Forrás: saját kép)

Ritkábban az alábbi halakkal is találkozhatunk az étlapokon:

Nagyfejű tengeri pér (qefull)

Nagyfejű tengeri pér
(Forrás: ffish.asia)

A nagyfejű tengeri pér általában homokos talajú, dús növényzetű sekély parti vizek lakója. A lagúnákat és a folyótorkolatokat kedveli. Világszerte elterjedt. Kis rajokban élő, gyors mozgású tengeri hal. A táplálék után az édesvízbe is felúszik. Tápláléka férgek, apró rákok és puhatestűek, utóbbiakat az iszapból szűri ki.

Halbolt kínálata, köztük a nagyfejű tengeri pér (Forrás: saját kép)

Nyelvhal (gjuhëze)

Nyelvhal
(Forrás: sinology.me)

Ezek a halak életük elején úgy néznek ki, mint általában a többi hal, vagyis kétoldali szimmetriásak, fejük mindkét felén van egy-egy szem. Növekedésük során, a bal oldali szem „átvándorol” a fej jobb felére. A felnőtt nyelvhalfélék a bal oldalukon fekszenek, általában beásva az iszapba. Kisebb rákokkal és egyéb fenéklakó gerinctelenekkel táplálkoznak.

Vegyes haltál nyelvhallal
(Forrás: saját kép)

Csőrös csuka/tűhal (shtize)

Csőrös csukák
(Forrás: biopix)

50-75 cm-esre növő nyílt tengeri hal. A Földközi-tengerben közönséges. Nagy csapatokban közelíti meg a partot, kígyózó mozgással úszik, és gyakran kiugrik a vízből. Elkészítése közben csontja megzöldül. Ehhez a halhoz kevés helyen juthatunk hozzá, az étlapokon ritkán szerepel.

Tűhal a tányéron
(Forrás: saját kép)

Európai horgászhal vagy atlanti ördöghal (peshkatrice)

Angolna (ngjalë)

Forrás: saját kép

Cápákkal is találkozhatunk, például a csillagos cápával (pëllumb).

Csillagos cápa
(Forrás: saját kép)

Csillagos cápa elkészítve
(Forrás: saját kép)

A halakon kívül a tenger egyéb “gyümölcseit” is megkóstolhatjuk. A fekete kagylót (midhje), melyet héjastól párolva, vagy bundában sütve is fogyaszthatunk. A bundában sült változat (midhje të skuqura me vezë) Saranda környéki tájjelegű étel. A közeli Butrint-i tó brakk vizes, azaz keveredik benne az édes és a sós víz, az ott tenyésztett kagyló ezért nagyon finom.

Fekete kagyló párolva
(Forrás: saját kép)

Bundában sült kagyló Ksamil-ban
(Forrás: saját kép)

A rákokat (karkalec, gaforrë) is különbözőképpen készítik. A bundában sült rák és a natúr sült rák is nagyon finom.

Polip, rák, kalmár a halpulton
(Forrás: saját kép)

Sült rák
(Forrás: saját kép)

Garnéla szószban
(Forrás: saját kép)

És persze keverhetjük az ízeket:

Tenger gyümölcsei tave dheu
(Forrás: saját kép)

Tenger gyümölcsei tave dheu másképp
(Forrás: saját kép)

Lingvinivel
(Forrás: saját kép)

És a polipot se felejtsük ki.

Forrás: saját kép

Édesvízi halak közül a “leghíresebb” a tavi lazac (koran). Ez a halfajta csak az Ohridi-tóban (itt Pogradeci-tónak hívják) és a Bajkál-tóban őshonos. A tó vízi élővilága rendkívül különleges, az Ohridi-tónak van a világon a legtöbb őshonos faja. 212 növény- és állatfajt írtak le, ezeknek mintegy fele csak ebben a tóban található. Nyolc, csak itt található különleges pontyféle is él benne.

Tavi lazac Lin-ben
(Forrás: saját kép)

Pisztránggal (troftë) is sok helyen találkozhatunk, vannak éttermek, melyek maguknak tenyésztik, és akár mi magunk is kifoghatjuk az elfogyasztani kívánt példányt.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A hal húsa finom, egészséges és könnyen emészthető. Jó forrása az A, D, B1, B2 vitaminnak, az ásványi anyagok szempontjából pedig vas-, szelén-, cink-, és jódtartalma jelentős. Érdemes megkóstolni őket itt Albániában is.

Levesnek is finom
(Forrás: saját kép)

 

Ahol az Adria és a Jón-tenger találkozik

Forrás: saját kép

A Karaburun-félsziget Albánia legnagyobb félszigete. Az Otrantói-szoros keleti oldalán fekszik, az Adria és a Jón-tenger határán, ezért az ókortól kezdve az egyik legfontosabb stratégiai pont volt a Földközi-tengeren. Nevét a török Kara Burun szavakból kapta, mely azt jelenti Fekete Fok. (Törökországban is található egy ilyen nevű félsziget). A 62 km²-nyi félsziget természetvédelmi terület, és magában foglalja a Pasha Liman katonai bázist is.

 

Forrás: Környezetvédelmi Minisztérium – Albánia

 

A félsziget északi pontján egy mérföldkő van, a Kepi i Gjuhezës (Nyelv-fok), ez a szárazföldi Albánia legnyugatibb csücske. A félsziget legmagasabb pontja a Koreta csúcs, 825 méter. Dél-keleten a csúcs karsztos fennsíkká ereszkedik legelőkkel. Tiszta időben a félsziget magasabb pontjairól Salento partjait és Otranto városát szabad szemmel is látni lehet. A keleti oldal kevésbé sziklás, és fokozatosan ereszkedik a Vlorai-öbölbe.

A félsziget nyugati partján meredek sziklák, barlangok, kis öblök és köves strandok találhatók, mint a Gjiri i Ariut (Medve-öböl) és a Gjiri i Dafinës (Babérlevél-öböl).

Gjiri i Ariut
(Forrás: panoramio)

Gjiri i Dafines
(Forrás: mapio.net)

A legérdekesebb a Gjiri i Gramës (Grama-öböl), ahol már az ókorban is hajók horgonyoztak. A márványt, ami ott található, már akkor is használták. A sziklákon a tengerészek feliratai ma is láthatók, ezekkel köszönetüket fejezték ki Poszeidon-nak, a tenger istenének. A legrégebbi feliratok Kr. e. III. sz-ból valók. A feliratokból többek között kiolvasható, a „Marcus Antonius”, „Pompei”, stb. szavak, valamint különféle rajzok láthatók, melyek hajót, keresztet, horgonyt, pajzsot ábrázolnak. A legérdekesebb felirat XIV. sz-i, mely szerint V. János bizánci császár Franciaországba tartó útja alatt a Grama-öbölben talált menedéket a vihar elől.

Gjiri i Grames
(Forrás: pinterest)

Forrás: Fation Plaku

A Karaburun-félszigeten mintegy 20 barlang is található, ebből tizenhármat már feltártak, és nyolc látogatható a turistáknak. A többit még vizsgálják, és további tanulmányoknak vetik alá. Itt található az ország leghíresebb és legnagyobb tengeri barlangja. A 20 emeletes toronyház magasságú, 40 m széles, 100 m hosszú barlang füsttől megfeketedett falai azt mutatják, gyakran járt benne ember. A 17. sz-ban a bátor és híres albán kalóz Haxhi (magyarul: Hadzsi) Ali használta kikötőként és búvóhelynek (ezért róla nevezték el – Shpella e Haxhi Aliut). Amikor idegen kalózok megpróbáltak bemenni a Vlorai-öbölbe, vagy el akarták rabolni a félsziget szarvasmarháit, akkor is onnan védte meg a saját érdekeltségeit. Jövedelmét pedig abból szerezte, hogy a velencei kereskedőhajókat és más külföldi hajókat – akik az Otrantói-szoroson hajóztak – kifosztotta, és utána is ide tért vissza embereivel. Halála után fiával együtt a Sazan-szigeten temették el, de sírhelyét nem találták meg.

A Haxhi Aliu barlang
(Forrás: saját kép)

Egy másik barlangnak is érdekes a története. A II. világháborúban a brit Különleges Hadműveletek Parancsnoksága egy tengeri bázist hozott létre a félsziget egyik barlangjában albániai küldetéseihez, hogy segítse az antifasiszta ellenállást. A helyiek eljártak a barlanghoz, hogy ruhát és élelmet szerezzenek. Sokszor kaptak többek között műanyag fóliát is, amit aztán a pásztorok használtak eső ellen, és egy sárga, ízletes cukorkát, amit akkoriban nem ismertek itt Albániában, de azóta is beszélnek róla az idősek. :)

És mivel az „Anglez” (a jelenlegi irodalmi albánban) szót az ottaniak „Inglez”-nek ejtették (mert így hallották), ezért kapta végül a barlang a Shpella e Inglizit, azaz az „Angolok barlangja” nevet, amit azóta is így használnak. (Az albán irodalmi nyelv 1972 óta létezik, előtte 52 nyelvjárást beszéltek itt, amik a köznyelvben még ma is erőteljesen jelen vannak! :) )

A félsziget állatvilága is érdekes, többek között a veszélyeztetett álcserepes teknőssel és a mediterrán barátfókával is találkozhatunk.

Forrás: gazetmesi.com

Mediterrán barátfóka a Tiranai Természettudományi Múzeumben
(Forrás: saját kép)

 

Az idei szezonra a félszigetet hivatalosan is megnyitották a látogatók előtt a szintén a Karaburun-Sazan Tengeri Nemzeti Parkhoz tartozó Sazan-szigettel együtt.

A Sazan-sziget
(Forrás: skyscrapercity)

 

2015. óta részlegesen már engedélyezték a turistáknak a belépést a szigetre, de idén a védelmi és a gazdasági miniszter (mindkettő nő!) aláírták azt a megállapodást, mely rögzíti, hogy az eddig lezárt katonai támaszpontot május 1. – október 31. között a turisták is látogathatják. A Sazan-sziget a két világháborúban, de főleg a hidegháború alatt az egyik legfontosabb katonai bázis volt a Földközi-tengeren, egyben ez Albánia legnyugatibb tengeri pontja. Mintegy 3.600 bunker épült rajta. Mivel egykor lakott volt (a helyiek elmondása alapján Enver Hoxha idejében 12 katonacsalád lakott ott állandó jelleggel), kórház és iskola is működött, ezek ma a Védelmi Minisztérium tulajdonát képezik. Nemcsak ezek okán, de a biológiai sokfélesége miatt is vonzó célpont lehet a turisták számára.

Iskola a Sazan-szigeten
(Forrás: albnews)

A félszigetet és a szigetet folyamatosan jelölésekkel és táblákkal látják el. 2015-ben már kijelöltek kerékpár útvonalat a Karaburun-félszigeten, most pedig egy újabb útvonal került kijelölésre a Brisani-öböltől a Duk Gjoni barlangig.

Forrás: Administrata Rajonale e Zonave te Mbrojtura, Vlore

Vlora-ból, Radhimë-ből indulnak nagyobb turistahajók a Karaburun-félsziget és a Sazan-sziget felfedezésére, de bérelhetünk motorcsónakot is. Aki búvárkodni szeretne, a félsziget és a sziget között a Gryka e Djallit, azaz az “Ördög torka” korallzátonyhoz merülhet 10 m-es mélységben, természetesen szakképzett búvár kíséretében.

Ha egy napot szeretnénk eltölteni távol a világ zajától, és csak a napsütést, a tengert, a szikláknak csapódó hullámok hangját akarjuk élvezni, keressük fel Albánia legnyugatibb pontját.

Forrás: EyeEm

 

 

“Háziállataink”

 

Most már visszavonhatatlanul itt a jó idő, mert tegnapelőtt megérkeztek a fecskék. Minden évben egy pár nálunk költ a fedett terasz sarkában. Ugyanazon a napon megjelent az első teknős is. A gyerekek minden évben izgatottan várják, mikor bújnak elő téli vackukból ezek a jópofa páncélos hüllők.

 

DSC03285

 

A görög teknős Görögországban, Olaszországban, Horvátországban, Dél-Franciaországban és az egész Balkánon, így itt Albániában is megtalálható. Olaszországban már nem nagyon, mert az olaszok előszeretettel fogyasztják. :( Ezek a szárazföldi teknősök tavasztól őszig araszolnak az utak mentén, erdőkön-mezőkön és a kertekben, és itt Albániában a négy alfaj közül a Testudo hermanni boettgeri alfaj található.

 

testudo hermanni

 

Értelemszerűen legnagyobb számban Görögországban él, és ott még a T.h.Peloponnesica alfajjal is találkozunk.

A boettgeri alfajnak, ami itt Albániában is lakik, kerek sárga, barnás vagy fekete foltokkal tarkított hátpáncélja van. A combpajzsa kisebb, mint a mellpajzsa. Ez különbözteti meg a hermanni-tól, mert annak nagyobb a combpajzsa, mint a mellpajzsa. A boettgeri 15-28 cm-re, de maximum 30 cm nő meg.

 

DSC03291

 

A hímnek hosszabb a farka és nem nő meg akkorára, mint a nőstény. A haspáncélja homorú, míg a nőstényé inkább domború vagy egyenes.

 

DSC03290

 

Védett állat, az Európai Unió 1997-ben a védelmi listáján A kategóriába sorolta, tehát ugyanolyan védelmet élvez, mint például a hópárduc vagy egyéb veszélyeztetett állatfaj. Így ha albániai nyaralásunk alatt teknőssel találkozunk, eszünkbe ne jusson a hazavitelén gondolkodni, szerezzük be inkább otthon tenyésztőtől.

 

DSC03286

 

A gyerekek előszeretettel gyűjtenek össze több példányt, és rendeznek teknősversenyt. :) A “verseny” után természetesen szabadon engedik őket.

 

DSC032951

 

Hitek és tévhitek a balkáni viperával kapcsolatban

 

balkáni vipera

balkáni vipera

 

A kígyókkal kapcsolatban általában mindenkinek az jut eszébe először, hogy vannak közöttük nagyon veszélyesek. Itt a Balkánon is van néhány kígyófaj, ami valóban veszélyes lehet ránk emberekre is. Az alábbi idézet egy fiatal herpetológustól származik, aki már évek óta visszajár Albániába és tanulmányozza az itt élő kígyófajokat: „A Balkánon csak a homoki viperától kell tartani, aminek viszonylag erős mérge van. A többi kígyó majdnem veszélytelen, kivéve a másik két viperát: balkáni keresztes vipera (Vipera berus bosninensis) és a karszt viperák (Vipera ursinii macrops, Vipera ursinii graeca), amiknek valamivel gyengébb mérgük van. Aminek nincs cikk-cakk a hátán attól nem nagyon kell tartani, valamint, ha nem nyúl hozzájuk az ember nem történhet baj. Mindegyik kígyó egyből menekül, nagyon ritka, hogy inkább a támadást választják. Néhány helyen gyakoriak tudnak lenni (pl Durmitor), de a turista sújtotta helyeken nagyon ritkák.”  

 

görög karsztvipera

görög karsztvipera

 

Ez azért némileg megnyugtató, hogy a cikk-cakk nélküliek nem annyira veszélyesek. :) Edvárd és társai már sokadszor jönnek ide Albániába és kutatják a viperákat. Egy felfedezés is fűződik a nevükhöz, miszerint egy új viselkedési módot fedeztek fel Európa egyik legritkább és legkevésbé ismert kígyófajánál a görög karsztviperánál. Egy szokatlan jelenséget figyeltek meg ugyanis, miszerint ez a kígyó nem harapással védekezik, hanem nemi szervét kifordítva próbálja elrettenteni vélt támadóját. A kutatók célul tűzték ki, hogy a Gjirokastër-i Egyetemmel együttműködve az albánokkal is megismertetik ezt az itt teljesen ismeretlen viperát, és felhívják figyelmüket a faj megőrzésének fontosságára. A herpetológiai folyóiratban bővebben is olvashattok róla itt: http://www.mrns.hu/hirek/uj-viselkedesi-modot-fedeztek-fel-magyar-kutatok-egy-viperanal.

Az alábbi linken pedig az eddigi expedíciók remek képeit láthatjátok. Gyönyörű a természet és nagyon érdekes az állatvilág: https://www.flickr.com/photos/edvardmizsei/sets/.

A lelkes kutatóknak további sikereket és felfedezéseket kívánok!

 

 

A fény tava – az Ohridi-tó

 

Albániában 247 természetes tó található. Az Ohridi-tó, vagy ahogyan itt hívják a Pogradeci-tó Európa legrégebbi és legmélyebb állóvize. Források táplálta, szűrt vize kevés mikrobiológiai szennyezéket vagy tápanyagot tartalmaz, oxigénben gazdag, kristálytiszta, ezért helyenként 20 méteres mélységig is le lehet látni. Átlagos vízmélysége 155 m, legmélyebb pontja pedig 288 m.

Forrás: saját kép

PA070090

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A tavat érdemes körbejárni, mert változatos, az albán oldal hegyesebb a macedónnál. Partvonalának teljes hossza 87,5 km, ebből Macedóniára 56, Albániára 31,5 km esik. Télen is nagyon szép.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Vizének 60 %-át a Fekete Drin vezeti el az Adriába, a fennmaradó rész elpárolog. Vízkicserélődési ciklusa 70 évre tehető. Vízi élővilága rendkívül különleges, az Ohridi-tónak van a világon a legtöbb őshonos faja. 212 növény- és állatfajt írtak le, ezeknek mintegy fele csak ebben a tóban található. A tó 1979-ben felkerült az UNESCO természeti világörökségi listájára. Nyolc, csak itt található különleges pontyfaj és két lazacféle is él a tóban. A halak közül a legérdekesebb a tavi lazac (koran), amely csak és kizárólag az Ohridi-tóban valamint a Bajkál-tóban létezik. Nagyon ízletes és egészséges. Védelem alatt áll, ennek ellenére a szaporodási időszakon kívül Albániában halászható, így meg lehet találni éttermekben.

A koran – salmo letnica Forrás: lakeohrid.blogspot.com

 

Mikor Erzsébet királynő az Ohridi-tónál járt és megkóstolta a koran-t így szólt: “Anglia királynője találkozik Ohrid királynőjével.” Annyira ízlett neki, hogy felvették az étrendjébe, és azóta is Pogradec-ből szállítják a nemes halat részére.

A tavi lazac a tányéron egy helyi étteremben:

P7060038

Forrás: saját kép

A tónak a part menti nádasokban áttelelő vízi- és ragadozómadár-állománya is jelentős: borzas gödény, bütykös hattyú, cigányréce, fekete sas és parlagi sas is tanyázik a tó körül.

Ahogy belépünk az országba Macedónia felől, egy festői kis albán falu Lin fogad bennünket. Állítólag mikor Julius Caesar katonái megérkeztek ide, annyira elbűvölte őket a hely szépsége, hogy így kiáltottak fel: „Lychnidas” (a fény tava). Lin nemcsak szép fekvéséről, hanem az ott található mozaikról is híres. A Szt. Thanasi dombon található ókeresztény templomot az ott található mozaikokkal együtt 1967-ben fedezték fel. A VI. sz-i bazilika az egyik legfontosabb történelmi emlék Albániában. A templom 7 helyiségből állt, és színes mozaikok díszítik a padlózatát. A domináns színek a fekete, fehér és piros. A mozaikok fő motívumai az eukarisztia, jelenetek a vízi világból, állatok, különféle virágok, de a legérdekesebbek a vízililiomok és a szvasztika (horogkereszt).

Az egész falu egy „főtérből”, és néhány kis utcácskából áll. A főtéren található egy hotel és étterem, ahol természetesen tavi lazacot is ehetünk. Mikor először jártunk ott, nagyon összebarátkoztunk a tulajdonosokkal, és ők mutatták meg az ókori római mozaikot is nekünk, ami akkor még feltárás alatt volt, ezért turisták számára nem volt látogatható. Az étterem terasza a tó felé épült, így nagyon szép kilátás nyílik a vízre, és a szemközti macedón hegyekre. Természetesen, a tulajdonosok horgászathoz is nyújtanak segítséget, így aki tavi lazacot vagy esetleg pontyot szeretne fogni, látogasson el Lin-be!

A Lin-félsziget:

Forrás: saját kép

P7060017

Forrás: saját kép

A falu:

P7060023

Forrás: saját kép

P7070039

Forrás: saját kép

És a mozaik:

P7060031

Forrás: saját kép

 

Frissítés: Az Ohridi-tó albán része 2019. július 5-én felkerült az UNESCO világörökségi helyszínek listájára.