Hogyan légy okos turista, avagy hogyan ne csalódj, ha Albániába jössz

 

Albánia?

– Úristen! Albánia???

– Csakis oda!

Körülbelül ez az a két véglet, ami az országgal kapcsolatban felmerül, ha valaki a sasok földjére gondol, mint nyaralási helyszín.

Egy tudatos nyaraló, aki szeretné is kicsit megismerni az országot, ahol eltölt majd néhány napot, hetet általában előre olvas, tájékozódik, hová is készül, így kap egy előzetes képet, mire számítson. Vannak azonban, akiknek sem idejük, sem energiájuk nincs tájékozódni arról, hová készülnek, és a csak „hallottam a szomszédtól, hogy tök jó volt” kijelentésre alapozva gyorsan lefoglalnak egy szállást ott, ahol a szomszéd is nyaralt, abban az országban ahol még nem jártak.

Elsősorban nekik íródott ez a kis összefoglaló, hogy semmiképp se legyen csalódás az itt eltöltött idő.

Nem mondtad, hogy ilyen kaotikus a közlekedés!

Albániában a rendszerváltásig mindössze 600 darab személyautó volt az országban, autó magántulajdonban nem lehetett. Így az albánok közlekedési „kultúrája” jóval később alakult ki, mint a többi európai országban. Ehhez jön még a Balkánra és Dél-Európa más országaira is jellemző kevésbé szabálykövető mentalitás, ami az albánoknál még inkább kicsúcsosodik, így a közlekedést az először ide érkező káosznak élheti meg.

Javaslat: ne féljünk, próbáljuk fölvenni az itteni ritmust. Ne lepődjünk meg ha szokatlan közlekedési helyzetekbe kerülünk, az albánok figyelnek egymásra (külföldiekre meg főleg!), a dudálás nem a türelmetlenség jele, hanem a „vigyázat, jövök” jelzése. Sok rendőr van az utakon, a turistákat általában nem büntetik, hanem segítik.

Forrás: saját kép

Nem mondtad, hogy ilyen szemetes!

Albánia történelméből kifolyólag a szemétkérdés egy sarkalatos pont. A kommunizmus évei alatt szigorúan büntették a szemetelést, Albánia egy nagyon tiszta ország volt. Majd a rendszerváltás után egyrészt egy ideig szünetelt az állami szemétszállítás, másrészt pedig a szabadság kifejezésének egyik eszköze lett a szemét eldobása. Akit bővebben érdekel a téma, itt részletesen leírtuk: https://hellomagyarok.hu/listak/albania-a-szabad-szemetelestol-a-kornyezettudatossag-fele

Megjegyzés: Albánia az utóbbi években rengeteget tisztult. Amikor mi először jártunk itt 2005-ben még a fák tetején is színes, az akkor használatos kék nejlonzacskók lógtak. Ez ma már nem így van, de a zsúfolt, turistás helyeken még sokszor nem tudják a kellő intenzitással elszállítani a szemetet, így a konténerek környékén felgyülemlett szemét zavaró.

Nem mondtad, hogy ennyire ellentmondásos!

Albánia az ellentétek országa. A csilli-villi luxus szálloda közelében simán találunk putrira emlékeztető épületeket. A gyors és kezdetben szabályozatlan fejlődés eredménye ez az összevissza állapot, valamint annak, hogy ebben az országban nagyjából eredeti kárpótlás volt, így mindenki hozzávetőleg visszakapta a kommunizmus alatt eltulajdonított földjét és a tengerparton nem mindenki tud lépést tartani azzal az iszonyatos mértékű fejlődéssel, ami az utóbbi évtizedekben bekövetkezett. És ugyanez a végletesség jellemző az utakon például a járművek és a szállítási módszerek tekintetében is.

Forrás: saját kép

Nem mondtad, hogy még a bankkártyát sem fogadják el!

Albániában elsősorban a készpénzes fizetés a jellemző. Bankkártyával való fizetés a nagyobb szállodákban, bevásárlóközpontokban, éttermekben, benzinkutakon elfogadott, de ne várjuk a Nyugat-Európában vagy akár Magyarországon megszokott kártya elfogadási gyakoriságot. Sok bankautomata van a nagyobb városokban pénzfelvételre, vagy a készpénzben ide hozott EUR-t, CHF-et, USD-t stb. korrekten váltják a pénzváltók. A legtöbb itteni bank automatája komissziót számol fel, ez alól jelenleg két kivétel van: a Credins és az Alpha Bank.

Nem mondtad, hogy ne igyam meg a csapvizet!

Albániában egyre több helyen elérhető a tisztított ivóvíz, de mint minden országban, más a baktérium kultúra, így akinek érzékenyebb a gyomra, könnyen hasmenést kaphat. Érdemes ezért inkább forrás- vagy palackozott ásványvizet fogyasztani. Minden boltban széles kínálat található ezekből különböző kiszerelésekben.

Ásványvízből még 1.6 literes kiszerelést is találunk
(Forrás: saját kép)

Nem mondtad, hogy ilyen drága a telefonálás!

Albánia nem tagja az Európai Uniónak, ezért a külföldi szolgáltatók roaming díjai magasak. Szinte minden szálloda és nagyobb étterem ingyenesen biztosít wi-fi-t, így az internet alapú kommunikációs csatornák gond nélkül működnek. Ha valaki mégis telefonálni szeretne, és/vagy mobil internetet is igénybe venne, a három itteni mobilszolgáltató (Vodafone, One és ALBtelecom) különböző csomagokat kínál erre. Mindháromnak van turista csomagja (két, illetve három hetes időtartamra), így elég az itt tartózkodáshoz alkalmazkodva ezek valamelyikét választani. A SIM kártya vásárlásához útlevél/személyi igazolvány, használatához pedig kártyafüggetlen készülék szükséges.

Nem mondtad, hogy összevissza rázzák a fejüket!

Albánia Bulgárián kívül az egyetlen európai ország, ahol az igen-nem kifejezése, azaz a fejbólintás/fejrázás fordítva történik. További zavaró tényező, hogy néhányan próbálnak a külföldiek szokásainak megfelelően bólogatni, és ebből lesz igazi kavarodás. :) Legegyszerűbb merev fejtartással a Yes/No kérdésekkel kérdezni, azt mindenki érti itt is.

Megtévesztő lehet továbbá, hogy sokszor még a régi Lek-nek megfelelő értéket írják a termékre, azaz ha egy kiló paradicsom 50 Lek, lehet, hogy 500 Lek lesz kiírva a piaci árusnál.

Nem mondtad, hogy nincs rántott hús és töltött káposzta!

Vegyük alapul, hogy minden népnek sajátos konyhája és étkezési szokásai vannak, és ha külföldön nyaralunk, általában azért tesszük, mert valami másra, eltérőre vágyunk, mint az otthon megszokott. Így van ez az ételek terén is, próbáljuk ki bátran az itteni ételeket, biztosan lesz köztük ami kevésbé ízlik, és találunk olyat is, ami örök szerelem lesz. Itt egy kis ízelítő az albán ételekből és az étkezési szokásokról: https://hellomagyarok.hu/gasztro/gasztro-kalandok-a-balkan-sziveben-a-baranyfejtol-a-reszeges-alban-szamarig

Autentikus albán ételek
(Forrás: saját kép)

 

Végezetül ne felejtsük el azt sem, hogy minden országnak sajátos kultúrája, népének pedig egyedi gondolkodásmódja is van. Albániával kapcsolatban ez fokozottan igaz. A Taken (Elrabolva) című film sokat ártott az ország hírének, és leegyszerűsítette az albánokkal kapcsolatos, a mai napig élő negatív sztereotípiákat, miszerint minden albán bűnöző. Ezért az alábbi promóciós videóban Liam Neeson-t, a film főszereplőjét invitálják Albániába, hogy fedezze fel az ország szépségeit, vendégszerető népét, és legyen elrabolva a szíve e kedves ország által. :) A videó végén pedig a filmben a főgonoszt alakító albán színész foglalja össze az albán vendégszeretetet, mely szerint egy albán háza elsősorban Istené, másodsorban a vendégé, és csak harmadsorban a gazdájáé. Ezt alapul véve tekintsünk Albániára, és emelkedjünk felül az esetleges furcsaságokon, hiányosságokon, ami egy nyaralás alkalmával érhet bennünket.

 

 

Olvasd el ezeket a bejegyzéseket is, hogy még többet tudj meg Albániáról, és hogy ne érjenek meglepetések:

10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Még 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Újabb 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Íme még 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Van még 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Akad még 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Ha pedig bármiben segíthetünk, a honlapon megadott elérhetőségek bármelyikén megtalálsz minket!

A tiranai Piramis története

 

 

A Tirana belvárosában álló építményt sokféle jelzővel illethetjük: érdekes, furcsa, csúnya, extravagáns stb., kinek-kinek tetszése vagy nem tetszése szerint. Az biztos, hogy szépnek semmiképp sem volt nevezhető már az elkészültekor sem, az évek során pedig csak romlott az állaga, de oly mértékben hozzátartozik az albán fővároshoz, hogy az elbontására irányuló próbálkozások végül nem valósultak meg.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Építészeti szempontból a Piramis a kommunizmus alatti „modern tervezés és kivitelezés” első sikeres kísérlete volt Albániában. A tervezéstől a kivitelezésig a projekt rekordidő alatt, mindössze 3 év alatt valósult meg. Annak érdekében, hogy ez az épület „a lehető legszebb legyen”, az építészek olyasmit tettek, ami a kommunista Albániában elvileg lehetetlen lett volna: az Egyesült Államokból behozott “kapitalista” anyagokat használtak. 300 munkás dolgozott az építkezésen, mely 3,5 millió dollárba került. A legdrágább épület volt, melyet valaha Albániában építettek.

Geroge W. Bush 2007-ben járt Albániában. Tiranában mi is akkor jártunk először.
(Forrás: saját kép)

A Piramist eredetileg Enver Hoxha, Albánia kommunista vezetőjének múzeumaként (rossz nyelvek szerint mauzóleumaként is, de soha nem helyezték oda a testét) hozták létre. Az építész gárdának lánya Pranvera és veje (Klement Kolaneci) is tagja volt. 1986-ban Enver halála után egy évvel kezdték építeni és 1988-ban nyitották meg. Kezdetben a tetején helyet kapott egy vörös csillag is, de ezt később eltávolították. Belseje fényűző volt.

Ilyen volt eredeti formájában
(Forrás: International Center of Culture, Tirana)

Ilyen volt belülről
(Forrás: International Center of Culture, Tirana)

Érdekes tény az épületről, hogy a “piramis” valójában helytelen elnevezés, mivel kialakítása bonyolultabb, többféle homlokzattal a különböző nézőpontokból. Csak elöl piramis alakú, a hátulja függőleges, míg felülről egy kiterjesztett szárnyú sas elvont változatát ábrázolja. Az elülső „piramist” azért hozták létre, hogy a legjobban illeszkedjen a közeli Dajti-hegységbe, és minden oldalról összhangban kellett maradnia a környező épületekkel, beleértve a Dajti Hotelt és a Miniszterelnöki Hivatalt is.

Forrás: top channel

A kommunizmus megszűntével a Piramis szerepe és funkciója is véget ért. A rendszerváltás (1991) után rögtön konferencia- és kiállító központtá alakították, 1999-ben pedig humanitárius központtá vált, amikor a NATO a koszovói háború alatt létrehozta ott központját. 2001-től a Top Channel TV társaság és a Top Albania rádió ideiglenes központjaként funkcionált. Éjszakai kluboknak és kávézóknak is helyet adott egy ideig, az egyiknek a neve Mumia (múmia) volt. :) Kedvelt találkahelye volt az albán fiatalságnak, akik előszeretettel másztak fel a tetejére és csúszkáltak a lejtős falain, nem csak akkor, amikor különböző rendezvények helyszíne volt.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

2012-ben a Függetlenség napjának 100-ik évfordulóján
(Forrás: saját kép)

A Nemzetközi Vallási Béketalálkozó egyik helyszíne volt a Piramis előtti tér 2015-ben
(Forrás: saját kép)

Az elmúlt 30 évben számtalan tüntetés, gyűlés és néhány szomorú esemény szemtanúja is volt. Az egyik ilyen eset mementóján egy kicsi, de annál fontosabb üzenettel bíró emlékmű is helyet kapott a Piramis mellett. A Béke Harangját azokból az összegyűjtött töltényhüvelyekből öntötték, melyeket az 1997-es, épp a piramis-játék miatt kirobbant polgárháborúban lőttek el, és melyek emberek százainak halálát okozták. A töltényeket a Zadrima-i katolikus közösség gyermekei szedték össze, ezekből készült el a harang, mely az albán történelem eme gyászos időszakára emlékeztet. És egyben a béke üzenetét is hordozza, visszhangozza az élet erejét a halál felett.

A Béke Harangja
(Forrás: saját kép)

Az épület filmforgatási helyszínként is szolgált, a Castle Freak című horrorfilm remake-jének egyes jeleneteit is ott forgatták 2019-ben. (Egyébként az egész filmet Albániában forgatták, a történet szerint egy fiatal nő egy kastélyt örököl Albániában, melyet vérszomjas lények laknak. A fő forgatási helyszín a Gjirokastra-i vár volt.)

Forrás: pioneer media

Mivel jó ideje elhagyatottan állt, és egyre rosszabb állapotba került, 2010-ben az albán parlament megszavazta az elbontását, és egy új parlament építését tervezték a helyére. Ezt a döntést határozottan ellenezte számos közösség, akik úgy gondolták, hogy a jövő nem építhető fel a múlt eltörlésével. Majd jóváhagyták egy új operaház építését, de a külső márvány burkolat eltávolítása után a projekt abbamaradt. Elbontásának megakadályozására egy petíció is készült, 6000 aláírást gyűjtöttek. 2015-ben egy tanulmányt is közzétettek, melyből kiderült, hogy Tirana lakói ellenzik az elbontását. 2017-ben végül bejelentették, hogy a Piramist nem fogják elbontani, hanem felújítják-átalakítják.

Belülről 2018-ban
(Forrás: desireetravel)

Forrás: desireetravel

Aki eddig nem látta, már sohasem fogja látni régi formájában, mert elkerítették, és elkezdődött az átalakítása. Ha elkészül, Albánia legnagyobb technológiai- és kulturális központjává válik majd. Digitális oktatás, művészeti- és kulturális kiállítások, szakmai tanfolyamok fognak benne helyet kapni. TUMO lesz az új neve, de talán sosem fog kikopni a régi elnevezés sem. A helyiek számára valószínűleg örökre Piramis (albánul: Piramidë) marad.

A látványtervek alapján így fog kinézni:

Forrás: cna.al

Forrás: cna.al

 

Élet Albániában a koronavírus-járvány idején

 

 

Albánia leállt. Kilencedik tavaszunkat töltjük ebben az országban, és nagyon furcsa látni, átélni, hogy ez a nép, mely annyira szereti a társasági életet, és ez az ország, amely jórészt szolgáltatásokból él, hogyan tudott egyik pillanatról a másikra bezárkózni. Albánia helyzete azért is speciális, mert békeidőben szinte „össze van nőve” Olaszországgal, mind vízi, mind légi úton rengeteg olasz és albán ingázik a két ország között, mert kb. 400.000 albán dolgozik Olaszországban, több tízezer olasznak van tartózkodási engedélye Albániában, és nagyon sok a vegyes házasság is. Ezért is néztük aggódva, hogyan fog alakulni az itteni helyzet vírus ügyben.

 

A tiranai repülőtéren az utasforgalom 85%-kal, a repülőjáratok száma 80%-kal csökkent. Normális esetben nagyon sok gép jön Olaszországból
(Forrás: saját kép)

 

Mikor március 8-án éjjel bejelentették (valójában hétfőn, március 9-én jutott el igazából az emberekhez), hogy itt is megjelent a koronavírus, azonnal jöttek az intézkedések. Hétfőn reggel mi éppen Durrës-be mentünk hivatalos ügyet intézni, és már lehetett maszkot viselő embereket látni az utcán. Akkor még nem tudtuk, hogy az autózás és egyáltalán a járművel való közlekedés bizonytalan ideig hiányozni fog az életünkből. Aznap délután a gyerek úgy jött haza az iskolából, hogy két hét szünet március 23-ig (a legutóbbi intézkedés szerint ez április 3-ig tart, de minden valószínűség szerint meghosszabbítják). Nagyon pozitív, ahogy az Oktatási Minisztérium azonnal kézbe vette a dolgokat, március 10-től az albán televízió elkezdett tanórákat sugározni a fontosabb tantárgyakból, a tanárok pedig folyamatos kapcsolatban vannak a gyerekekkel/velünk, WhatsApp-on küldik a tanulnivalót és a házi feladatot, és azon várják a visszajelzéseket. Sőt, tesztet is íratnak, a körülményekhez képest igyekeznek komolyan betartani a tanmenetet. Nekünk óriási szerencsénk, hogy a mi gyermekünk most nyolcadikos és nem kilencedikes (itt 9 osztályos az általános iskola), igazán nem irigylem az általános iskolai végzősöket és az érettségire készülőket.

 

Forrás: ata

 

Március 11-től bezártak a vendéglátó helyek, ami itt azért nagy érvágás, mert statisztika szerint ebben az országban a világon a legmagasabb a per főre vetített vendéglátó egységek száma. És aki járt már Albániában tudja, hogy az emberek gyakorlatilag a kávézókban, éttermekben, parkokban élnek, üzletelnek és persze az esti séta, a „xhiro”, ami itt egy népszokás és a közösségi élet szerves része is teljesen leállt.

 

Békeidőben tele vannak az utcák, parkok, kávézók
(Forrás: Erdős Laci)

 

Március 13-án már a bankok is bezártak és az áramszolgáltató irodái is, ezek most már speciális, egyéni nyitvatartás szerint tartanak nyitva. A kormány mindenkit az online ügyintézésre buzdít, 2020 amúgy is a digitalizáció éve itt Albániában, az állam megteremtette a lehetőséget, hogy az összes hivatalos ügyet online intézhetjük, ennek használatára most rásegít a járványhelyzet. Április 3-ig (de valószínűleg tovább) zárva lesznek a kulturális intézmények és az összes turisztikai látnivaló, és beszüntették a vallási rendezvényeket is. Először a szunnita és a bektashi muszlimok, majd a katolikusok, és végül az ortodoxok is így döntöttek.

 

Péntek reggeltől (március 13-tól) forgalom korlátozás lett, már előtte csütörtök délre leállt a helyi és a helyközi közlekedés nyolc megyében, és saját autóval csak indokolt esetben lehetett közlekedni, majd végül egész Albánia területén meghatározott rend szerinti kijárási tilalmat rendeltek el (ami már többször változott). A leghosszabb eddig a múlt hétvégi volt, mikor szombat 13.00 óra és hétfő reggel 05.00 között nem lehetett az utcára menni, és minden bolt zárva volt. Ezt érdemes betartani, mert szigorúan, pénzbírsággal büntetnek, és nagyon sok vezetői engedély bánta eddig a rendelet be nem tartását. A határokat is fokozatosan lezárták, először a vízi, utána a szárazföldi határokat, és a légi közlekedés is már csak alapszinten működik. Durrës-ben, az ország legnagyobb kereskedelmi kikötőjében továbbra is zajlik az áruszállítás befelé és kifelé is, csak ma reggel két komp érkezett 140 kamionnyi élelmiszerrel, ahogyan a szárazföldi határokon is zavartalanul haladnak át a teherautók.

 

Forrás: durresport.al

 

Az idősebbeknek olyasmi hangulata lehet, mint a kommunizmus idején. Most börtönben érezhetjük/érezhetik magunkat, bár erre egy idős albán barátunk azt mondta, nem börtön ez, hanem olyan, mint a sorkatonaság, megadott időben lehet csak kimenni.

 

Egy átlagos napon a koronavírus előtti időkből az idősek naponta összejöttek dominózni, sakkozni, beszélgetni
(Forrás: saját kép)

 

Folyamatosan jön a tájékoztatás: maradjunk otthon, mossunk gyakran kezet, szellőztessünk, ha nyilvános helyen vagyunk, tartsunk kellő távolságot stb., és persze a frissített adatok arról, hány tesztet végeztek, hány fertőzött/gyógyult van, és hány haláleset.

 

Forrás: balkanweb

 

A tavaszi ünnepek, mint a Nyár napja (március 14.), vagy a bektashi muszlimok (akiknek Tiranában van a világközpontja) legfontosabb ünnepe a Nevruz (március 22.) elmaradtak. A Nyár napján mindenkinek az utcákon kellett volna lennie, és ünnepelni a tavasz érkezését, az időjárás tényleg nyárias volt, a közterületek feldíszítve virágokkal, tavaszi díszekkel, de minden üres volt. A Nevruz nap pedig a perzsa újév kezdete, ami szintén a természet újjászületését ünnepeli egybekötve jótékonykodással, amit a bektashi hívek végeztek volna a rászorulók felé.

 

A mindig nyüzsgő Tirana most élettelen
(Forrás: gazetashqip)

 

Az időseknek egyébként ingyenesen házhoz viszik a nyugdíjat (itt sok nyugdíjas a postára megy a juttatásért, sőt, az egy extra “bandázós” nap szokott lenni a nyugdíjasok körében), valamint élelmiszer csomagot és gyógyszert is folyamatosan visznek a rászoruló idősek részére. Az állam keményen kontrollálja, hogy az árak ne szálljanak el az élelmiszerek és gyógyszerek terén. Szerencsére a boltokban van minden, az üzletláncok tájékoztatása szerint hat hónapra elegendő tartalékuk van.

 

 

A városokban a közterületeket fertőtlenítik. Az albán kormány folyamatosan szerzi be a fogyóban lévő egészségügyi felszereléseket, például Törökországból.

 

 

Edi Rama miniszterelnök pedig időnként rója az utcákat, és figyelmezteti az embereket, hogy ok nélkül ne menjenek el otthonról, különösen hangsúlyozva ezt az időseknek.

 

 

A tegnapi napon a Nemzetbiztonsági Tanács ülése után – melyet Ilir Meta köztársasági elnök vezetett – az albán kormány természeti katasztrófahelyzetet jelentett be, mely által a kormány újratervezi a költségvetést a váratlan kiadások miatt. Innentől az elsődleges szempont a lakosság egészségének és a nemzet biztonságának védelme. És készülnek az intézkedések, hogy a zömmel kis- és középvállalkozások által működő albán gazdaság szereplői hogyan tudják túlélni a bevételkieséseket. A turizmus, ami az egyik húzóágazat az országban is áll, a hotelek zárva, senki nem tudja, mikor lesz újra a régi Albánia.

 

A természet közben teszi a dolgát. A fák virágoznak, nyílnak a tavaszi virágok, megérkeztek az első fecskék. Marad a remény, hogy az egész világon mihamarabb rendeződik a helyzet.

 

Forrás: saját kép

 

Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
Az élet szép – csodáld meg!
Az élet boldogság – ízleld!
Az élet álom – tedd valósággá!
Az élet kihívás – fogadd el!
Az élet kötelesség – teljesítsd!
Az élet játék – játszd!
Az élet vagyon – használd fel!
Az élet szeretet – add át magad!
Az élet titok – fejtsd meg!
Az élet ígéret – teljesítsd!
Az élet szomorúság – győzd le!
Az élet dal – énekeld!
Az élet küzdelem – harcold meg!
Az élet kaland – vállald!
Az élet jutalom – érdemeld ki!
Az élet élet – éljed!

/Teréz anya/

 

“A béke mindig lehetséges” – 28. Nemzetközi Vallási Béketalálkozó Tiranában

 

A rendezvény logója Forrás: en.radiovaticana.va

A rendezvény logója
Forrás: en.radiovaticana.va

 

A nemzetközi béketalálkozó eredete a ’80-as évek közepére nyúlik vissza, mikor is a Sant’ Egidio Közösség kezdeményezésére elkezdődött a vallások közötti párbeszéd és kölcsönös egyetértés erősítése a béke jegyében. Az első vallásközi találkozót II. János Pál pápa hívta össze 1986-ban Assisi-ben, és ez az imavilágnap adta az alapját az azóta minden évben megrendezett vallási és kulturális béketalálkozóknak.

A következő két találkozót (1987, 1988 – Róma) a varsó-i követte 1989-ben „Soha többé háború” mottóval, a II. világháború 50. évfordulójára, majd 1990-ben Bari-ban, 1991-ben Máltán, 1992-ben Brüsszel-ben „Európa, Vallások, Béke” jelmondattal, mely Európa egységét hangsúlyozta.

Az 1995-ös találkozó különleges volt: Jeruzsálemben zajlott, a Szent Város szívében. A jelmondat az volt: „Együtt Jeruzsálemben zsidók, keresztények és muszlimok.”

1988-ban Bukarestben is volt egy rendkívüli találkozó, melyet elsőként a rendezvény történetében a romániai ortodox egyház szervezett „Béke Isten nevében: Isten, Emberiség, Népek” jelmondattal.

2007-ben Nápolyban XVI. Benedek pápa hangsúlyozta: „Tisztelnünk kell a vallások különbözőségét, és mindannyinknak a békéért kell dolgoznunk, segítenünk kell a nemzetek közötti megbékélést.”

Idén szeptember 6-8. között Tiranában rendezték ezt a találkozót a balkáni háború befejezésének 20. évfordulójára emlékezve.

A béke mindig lehetséges.” Ez volt a mottója a rendezvénynek, Péter apostol példájára hivatkozva, melyre leveleiben is rávilágít: „Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.”

Forrás: santegidio.com

Ez mindig egy három napos esemény, és a forgatókönyv nagyjából mindenhol ugyanaz. Idén a nyitó ünnepségen Mateo Xhumpi püspök (a pápa erre a célra megbízott követe) olvasta fel Ferenc pápa levelét, melyben üdvözölte, hogy idén Tirana ad helyt ennek az eseménynek, az a város, amely a vallások békés együttélésének szimbólumává vált. A pápa hangsúlyozta, hogy azért látogatta meg első európai célpontként Albániát tavaly szeptemberben, hogy felhívja a világ figyelmét arra, hogy egy olyan ország, ahol a kommunizmus alatt minden lehetséges eszközzel üldözték a vallásokat, jelenleg követendő példává vált a világon a vallási toleranciának. Ferenc pápa hangsúlyozta továbbá: „ A valódi hit békét teremt. Albániában születhet meg az új (vallási és társadalmi) béke üzenete (próféciája).” Kiemelte még, hogy a világ és Európa nem maradhat közömbös a háborús övezetekből menekülő embertársainkkal szemben. Megemlítette, hogy a vallási béke az egyetlen lehetőség az emberiség jövője számára.

A rendezvények különböző helyszíneken zajlottak, és az esemény névleges házigazdája a Bektashi Muszlim Világközösség volt, melynek világközpontja Tiranában található, és melynek megújult tettyéje erre az alkalomra készült el. (A bektashi vallásról néhány blogbejegyzéssel ezelőtt írtam: https://albania.cafeblog.hu/2015/08/20/a-vilag-kozepe/ )

A vallásközi találkozó üzenete, hogy minden vallási csoport különbözőképpen imádkozik, de végül összegyűlnek, ahogyan egy folyó mellékfolyói találkoznak egy közös mederben, és egy közös záróünnepségen együtt imádkoznak. A sokféleség és az élő történelem van a színtéren, de a találkozó egyben szomorú emlékeztetője annak, hogy a nők mennyire megdöbbentő arányban hiányoznak a legtöbb vallás vezetői közül. A záróünnepségen a gyerekek a vallási vezetőktől mindig átvesznek egy békenyilatkozatot tekercsbe írva, valamint egy olajágat, majd továbbadják azokat a politikusoknak. Az esemény mindig napnyugtakor történik, külső helyszínen, általában az adott város központi helyszínén (itt Tiranában a Piramisnál volt), majd a vallási vezetők egymás után meggyújtanak egy-egy gyertyát a kihelyezett gyertyatartókon, és békéért fohászkodnak.

Forrás: santegidio.com

 

Forrás: santegidio.com

 

Forrás: santegidio.com

A Sant’ Egidio Közösség vezetője Andrea Riccardi, aki neves történész mindig új gondolatokat hoz és a világ nagy vallásainak vezetői, valamint humanista vezetők tárják elénk gondolataikat.

A rendezvényre 60 országból 4000 vendég érkezett, a világvallások vezető képviselői, többek között: katolikusok, ortodoxok, protestánsok, muszlimok, zsidók, zoroasztriánusok, szikhek, buddhisták sintoisták és még sok más vallás. Magyar részről Fabiny Tamás a Lutheránus Világszövetség Elnöke képviselte hazánkat.

Mi akkor jártunk a városban, amikor a Rogner Hotelben éppen véget ért az éppen aktuális program:

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

És a Kongresszusi Palotában is:

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Közben pedig a záróünnepségre készítették elő a Piramist:

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

A résztvevők közül néhány érdekes egyéniség a teljesség igénye nélkül:

Tep Vong, a kambodzsai főpátriárka
(Forrás: santegidio.com)

 

Muhammad Abdul Khabir Azad a pakisztáni főimám
(Forrás: santegidio.com)

 

Aphrem II Igantius a szír ortodox keresztény pátriárka
(Forrás: santegidio.com)

És végül az Európai Bizottság alelnöke:

 

Antonio Tajani Európa-parlament alelnöke, Vallásközi Párbeszéd felelőse Forrás: etf.europa.eu

Antonio Tajani az Európai Bizottság alelnöke, a Vallásközi Párbeszéd felelőse
Forrás: etf.europa.eu

 

Természetesen a béketalálkozón kiemelt jelentőséget kapott a jelenleg Európát érintő menekültkérdés is.

 

Përshëndetje! – avagy Üdvözlök mindenkit Albániából!

 

Elöljáróban csak annyit: a „soha nem gondoltam volna” kategória vagyok.

Ugyanis: a) soha nem gondoltam volna, hogy valaha Albániában fogok élni,  b) soha nem gondoltam volna, hogy valaha is blogírásra adom a fejemet. Nos, ennek lassacskán három éve… Három év folyamatos itt tartózkodás után azt érzem, hogy itt az ideje írni arról, milyen is ez az ország valójában, három olyan ember szemével, akik hosszas vívódás és előmunkálatok után 2011-ben úgy döntöttek, maguk mögött hagyják szülőföldjüket, és egy más, új életet kezdenek a „legbalkánibb” balkáni országban a sasok földjén.

Ez egy kicsi ország. Gyönyörű természeti szépségekkel, érdekes történelmi látnivalókkal, különös kultúrával és mentalitással. A vendéggel, utazóval szemben hihetetlenül barátságos, de igazán közel magához nehezen enged. Megpróbálom majd megvilágítani az okokat is. Mi végigjártuk „az utat”, és mára elmondhatjuk, tiszteletbeli albánok vagyunk. Már elég jól beszéljük a nyelvüket, értjük, mert elfogadtuk a szokásaikat, és tanulunk tőlük, folyamatosan. Annyi, de annyi tévhit kering az emberek között erről az országról! Nem is csoda, hiszen nem értik. Mert nem is érthetik, hiszen első látásra egészen mást mutat magából, mint amilyen valójában. Misztikus és rejtőzködő nép. Hosszú ideig Európa legelzártabb országa volt. Különös és nehéz történelemmel. De ha megpróbálunk a dolgok mögé nézni, és megérteni őket, egészen másképp látjuk őket. És ez az oka annak, hogy még három év után is tudunk rácsodálkozni dolgokra velük kapcsolatban. Mert még mindig vannak titkaik. Én megpróbálok elfogulatlanul, a szubjektivitáson belül objektívan írni arról, milyen is itt az élet? Valójában. Mert mi 2005 óta, mióta először felfedeztük ezt az országot, folyamatosan látjuk, mi is történik itt. Hogyan változik az ország, az emberek. Együtt sírunk – együtt nevetünk velük. Köztük élünk magyarként, de nyitottan és elfogadóan. Remélem, tudok majd érdekes és olvasmányos lenni. Mert a blogírás nagy felelősség. Megteszem, ami tőlem telik. A többi rajtatok, olvasókon múlik.  

 

 

zaszlo