Albánia legnagyobb szigete: a Sazan

/Kategória: , , /Szerző:

Albániában tizenhárom kis sziget található. Ezek közül csak kettő nagyobb 1 km²-nél, a Kunë-sziget Shëngjin-nél (1,4 km²) és a Sazan.

Forrás: saját kép

A 4,8 km hosszú, 2 km széles 5,7 km²-es sziget a Karaburun-Sazan Tengeri Nemzeti Park része, az Adria és a Jón-tenger találkozásánál található az Otrantói-szorosban. 2015-ig elzárt katonai terület volt, sem a helyiek, sem turisták nem látogathatták.

Forrás: saját kép

Az ókorban Sason (görög) és Saso (római) néven ismerték.

Az Otrantói-szoros egy 17. sz. eleji térképen
(Forrás: wikipedia)

A római majd a bizánci birodalom része volt, 1400 körül került az ottománok kezére, 1696-tól pedig a Velencei Köztársaság birtoka volt. 1864-ben Görögország része lett. Az első Balkán-háború kitörésekor, 1912. december 4-én a Görög Királyság hadserege foglalta el. 1913. augusztusában Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia nyomására Görögország evakuálta Dél-Albániát, beleértve Sazan-szigetet is. Az olasz csapatok azonban 1914. október 30-án megszállták Vlora kikötőjével együtt, ahol katonai parancsnokságot hoztak létre. 30.000 olasz katona állomásozott a szigeten, építettek egy világítótornyot, néhány katonai erődítményt, és pugliai halászcsaládokat is telepítettek oda. Egészen a második világháborúig használták. 1943. szeptembere és 1944. októbere között a sziget német megszállás alatt állt, az albán kommunista partizánok szabadították fel.

Az 1950-es években a Szovjetunió tengeralattjáró bázist hozott létre, és kémiai-biológiai fegyvereket is telepített a szigetre. 1960-ra megromlott a két ország kapcsolata, és Albánia ragaszkodott hozzá, hogy a Szovjetunió átadja a támaszpontot, mire Hruscsov Vlora megszállásával fenyegetőzött. A szovjet katonák 1961. áprilisában végül elhagyták a szigetet, de pénzügyi, katonai és technikai segítség nélkül a kis ország nem tudta megfelelően működtetni a tengerészeti támaszpontot.

A sziget napjainkban (Forrás: saját kép)

A kommunizmus idején több ezer katona szolgált a szigeten, volt, akinek a gyermeke is ott született. A katonák családtagjaival és a kiszolgáló személyezettel együtt kb. 5.000 ember élt a szigeten. Mi személyesen is ismerünk olyan családot Vlora-ban, akik ott laktak. Működött kórház, mozi, a tiszteknek még bordélyház is, az ivóvizet pedig Vlora-ból szállították.

Az egykor lakott épületek ma elhagyatottan és lepusztultan állnak
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

2840 darab nehézgépfegyverrel és egyéb automata fegyverekkel felszerelt bunker tarkította, több száz méter alagút és óvóhelyek hálózták be, és hatalmas mennyiségű lőszer- és élelmiszer tartalék volt felhalmozva.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Az első iskola 1953. szeptemberében nyílt meg a szigeten, ahol 1-3 osztályig tanulhattak a gyerekek. Az évek során több osztály is lett ahogy a nebulók száma gyarapodott, így 1974-ben új iskolát nyitottak. Ez az „Október 22” nevet kapta annak emlékére, hogy 1944-ben ezen a napon hagyták el a szigetet a német megszállók. Ez 8 osztályos iskola volt (ahogy az egykori kiírás is mutatja a bejáratán), átlag 12 tanulóval osztályonként.

Forrás: saját kép

Hetente háromszor, esténként a nem hadköteles tisztek és feleségeik – akik még nem fejezték be a 8 általánost – is ott tanultak. A tanári kar kilenc tanárból és az igazgatóból állt, négy tanár az alsó, öt pedig a felső tagozatosokat tanította. Az iskola rendelkezett könyvtárral, laboratóriumokkal és tornateremmel. Akik elvégezték, azok tovább tanulhattak a városi iskolában Vlora-ban teljes állami ösztöndíjjal. Sok itt végzett diák később politikus, orvos, mérnök vagy tanár lett.

Az „Október 22” 8 osztályos iskola
(Forrás: saját kép)

A sziget ma is haditengerészeti bázisként működik néhány katonával. 1997 óta számos olasz haditengerészeti hajó és motorcsónak állomásozott a szigeten, amelyek segítették a Dél-Olaszország és Albánia közötti csempészet elleni küzdelmet, és hozzájárultak az albán haditengerészet és a határrendészet működési kapacitásának újjáépítéséhez. 2009-ben, 12 évnyi szigeten töltött idő és az illegális kereskedelem elleni sikeres küzdelem után az olasz haditengerészet elhagyta a szigetet. Napjainkban a NATO és a brit haditengerészet használja hadgyakorlatokhoz.

Forrás: saját kép

A sziget legmagasabb pontja 344 m, és két patak is található rajta. A Szt. Miklós öbölben épült meg a katonai kikötő, amelyben 2017. májusától már turista hajók is kiköthetnek. Emellett merülőhelyeket alakítottak ki a sziget partvidékének több pontján, köztük az Ördögtorok-korallzátonynál.

Forrás: saját kép

A sziget éghajlata inkább szubtrópusi mint mediterrán, szeleknek kitett. Vadfüge, szederbokrok, fenyők, tölgyek, leanderek és macchiabozót tarkítják. Sajátos topográfiai, éghajlati, hidrológiai és geológiai adottságai miatt egyedülálló növényzet és biodiverzitás jellemzi. Az állatvilágot 15 emlősfaj képviseli (köztük 8 denevérfaj, üregi nyúl stb.), és 39 madárfaj (tengelice, seregély, küszvágó csér, uhu, héja, poszáta, sirály), a dankasirálynak és szirti galambnak költőhelye is. Nyolc hüllőfaj (pl. görög teknős, haragossikló), 1 kétéltű faj és 122 gerinctelen faj is található a szigeten. Meg néhány kutya és egy szamár. :)

A kalóz csak a turistákat kíséri, nem állandó lakos
(Forrás: saját kép)

A Sazan-sziget évről-évre több turistát vonz, Vlora-ból és Radhimë-ból induló nagyobb kirándulóhajókra egész napos programra fizethetünk be Karaburun-Sazan túrára. Kisebb hajók és motorcsónakok is bérelhetők a kikötőkben.

Aki nem szeretne felmenni a „szellemvárosba”, strandolhat a kikötő közelében
(Forrás: saját kép)

Az utóbbi időben sok albán hírportálon olvashattuk, hogy zöld utat kapott a Sazan-szigeten építendő luxus üdülőkomplexum. Az 1,4 milliárd euró értékű stratégiai beruházásnak minősülő projekt Donald Trump vejéhez köthető, aki feleségével együtt beleszeretett Albánia legnagyobb szigetébe. A beruházás a terület kb. 8%-át, 45 hektárt fog érinteni.

 

Kérdés, hogyan lesz látogatható a sziget, ha elkészül a luxus beruházás
(Forrás: saját kép)

Nők, akikre büszkék az albánok

/Kategória: /Szerző:

Van köztük Nobel-békedíjas apáca, hollywoodi csillag, királynő, operaénekes és mérnök is. Íme, tíz olyan albán származású hölgy, akikre méltán büszkék az albánok.

Teuta királynő

Illíriai Teuta, más néven Teuta királynő férje, Agron király halála után (aki állítólag egy győztes csata után halálra itta magát) került az illír állam és hadseregének élére. Nehéz pillanatban vette át a hatalmat az illír népek felett, akik a Római Köztársaság terjeszkedési ambícióival szembesültek. Teuta okos és előrelátó nő volt. Mindössze három évig uralkodott, (Kr.e. 230-227), de munkája és dicsősége évszázadokon keresztül diadalmaskodott. Amíg irányított, fontos történelmi szerepet játszott Illíria politikai-állami egyesülésében és konszolidációjában, gazdasági-kulturális fejlődésében és katonai erejének növelésében.

Teuta királynő a Kruja-i Szkander bég múzeumban
(Forrás: saját kép)

Marigo Posio

Az albán függetlenségi mozgalom egyik meghatározó alakja és az első albán nőszervezet vezetője. Ő volt az, aki kihímezte azt az albán zászlót, melyet Ismail Qemali 1912. november 28-án tűzött ki Vlora-ban az oszmán-török megszállás alól való felszabadulás jelképeként.

Forrás: kultplus.com

Marigo Posio sírja Zvërnec-ben található, a Szűz Mária templom melletti temetőben.

Zvërnec szigete
(Forrás: saját kép)

Eleni Qirici

Az apai ágon Korça-i származású Eleni Qirici 1925-ben született Ausztráliában. Színész, balerina és akrobata volt. Ő volt az első albán származású nő, aki ismert lett Hollywood-ban. 1938-ban szüleivel Albániába jött, ahol számos előadást tartott Korça-ban, Tiranában és más helyeken. Ő volt az első koreográfus, aki megszervezte az első albán balettcsoportot.

Forrás: kultplus.com

Teréz anya

A legismertebb albán kétségkívül Teréz anya. A szegények angyalaként ismert római katolikus apáca a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, Nobel-békedíjat és számos egyéb magas kitüntetést kapott, a szegények és elesettek között végzett áldozatos munkájával vált világszerte ismertté. 2016. szeptember 4-én Ferenc pápa szentté avatta. Családja Szkopjéből (ahol Teréz anya született) 1934-ben Tiranában költözött, egykori házukat tábla jelzi az albán fővárosban.

Forrás: saját kép

Vaçe Zela

A XX. századi Albánia legnagyobb hatású énekese és dalszövegírója. 1939-ben született Lushnje-ban, ahol elmondása szerint a családjában a zene olyan volt, mint „keresztbe tett lábbal ülni mindenki lelkében”. Már kiskorában érdeklődött a zene iránt, 10 évesen kezdett népdalokat énekelni, de tehetséges volt a festészetben és színjátszásban is. 1962-ben megnyerte az országos Dalfesztivált, majd még tízszer, ezzel ő a rekorder. Számos hazai és nemzetközi díj tulajdonosa, szülővárosában szobrot emeltek a tiszteletére.

Vaçe Zela szobra Lushnja-ban
(Forrás: wikipedia)

Inva Mula

A világ 10 legismertebb szopránjának egyike. A Tirana-ban született operaénekesnő gyakran szerepel a Milanó-i Scala és a New York-i Metropolitan színpadán. Az Ötödik elem c. film Diva Plavalaguna karakterének énekhangját is ő szolgáltatta. Néhányan úgy vélték, hogy az éneklés során akadt egy-két hang, amit lehetetlen előadni, de a DVD egyik dokumentumfilmjében a készítők fogadkoznak, hogy nem babráltak, nem manipulálták a felvételt, az úgy hallható, ahogy azt az énekesnő előadta.

Forrás: javanews.al

Rita Ora

A koszovói albán származású énekesnő csak néhány hónapos volt, amikor szüleivel Londonba költöztek. Notting Hill-ben nőt föl. Sahatçiu néven született, ami török eredetű szó, és azt jelenti órás. Később felvették a könnyebben megjegyezhető Ora nevet, ami albánul azt jelenti: idő. A híres Sylvia Young művészeti iskolában végzett, oda járt többek között Amy Winehouse, Emma Bunton a Spice Girls-ből és Dua Lipa is. Első kislemeze egyből az Egyesült Királyság slágerlistájának élére ugrott és ő lett a legtöbb listavezető dallal rendelkező előadó 2012-ben. Az énekes, dalszövegíró, színésznő 2022 óta az Oscar-díjas Taika Waititi színész-rendező felesége. Többször koncertezett Magyarországon is.

Bebe Rexha

Az USA-ban született és élő énekesnő észak-macedóniai albán szülők gyermeke. Eredeti keresztneve Bleta, ami annyit tesz: méhecske, angolul „bee”. Az emberek elkezdték Bebe néven becézni, innen jött a művésznév. Eredetileg trombitálni tanult, majd később kezdett el gitározni és zongorázni. A pop kaméleonjaként jellemzett énekesnő több stílust is képvisel, miközben fontosnak tartja az albán kultúra megőrzését is.

Forrás: facts.net

Eliza Dushku

Az édesapja révén albán származású amerikai színésznőre 10 évesen figyelt fel egy ügynök. Őt választották 5 hónapos keresgélés után Alice mellékszerepére Juliette Lewis oldalán a That Night című filmben. 1993-ban Pearl szerepében Robert de Niro és Leonardo di Caprio mellett játszott az Ez a fiúk sorsa c. filmben, ami saját bevallása szerint rengeteg lehetőséget nyitott meg előtte. A következő évben Arnold Schwarzenegger és Jamie Lee Curtis tinédzser lányát játszotta a Két tűz között-ben, Paul Reiser lányát a Bye, Bye Love-ban, Cindy Johnson-t a Race the Sun-ban Halle Berry és Jim Belushi (aki szintén albán származású) oldalán. Későbbi ismertebb filmjei a Hajrá, csajok Kirsten Dunst-tal vagy az Igazság órája Robert de Niro-val.

Kirsten Dunst és Eliza Dushku a Hajrá, csajok című filmben
(Forrás: imdb.com)

Ava Max

Albán származású énekesnő-dalszerző. Szülei, akik Qeparo-ból és Saranda-ból származnak, a kommunizmus bukása után mentek el Albániából, és egy évig egy párizsi templomban éltek. Amanda Koçi néven született, de 13 éves korában kijelentette, hogy az Amanda nem illik hozzá, így második névként az Ava nevet kezdte használni, mely aztán a művészneve maradt. A Sweet but Psycho dala hozta meg számára az igazi sikert, mellyel 22 országban vált listavezetővé.

Forrás: fanpop.com

Dua Lipa

Koszovói albán szülők gyermekeként született Londonban. Általános iskolában csellózni is tanult. Jelentkezését az iskolai énekkarba elutasították, a tanára azt mondta neki, „nem tud énekelni”. 2008-ban Koszovó függetlenségének kikiáltását követően családjával együtt visszaköltözött Pristinába. Nagyon szeretett ott élni, de mivel az egész világon ismertté szeretett volna válni, és úgy érezte, hogy erre Koszovóban nem lesz lehetősége, úgy döntött, hogy visszaköltözik Londonba. Az azóta háromszoros Grammy-díjas énekesnő dolgozik modellként és színésznőként is. A Barbie film-ben is látható volt, a Dance the Night című dala pedig a film egyik filmzenéje és vezető kislemeze. De szerepelt az Argylle: A szuperkém című filmben is. 2022-ben albán állampolgárságot kapott.

Mira Murati

Mérnök, kutató és technológiai vezető. A Vlora-i származású lány 16 évesen egy ösztöndíjjal került a Pearson College-ba Kanadába, majd az USA-ban folytatta tanulmányait. 2013-ban kezdett dolgozni a Tesla-nál, majd 2018-ban az OpenAI-nál, melynek 2022-2024 között technológiai vezetője volt. Idén februárban saját céget alapított Thinking Machines Lab néven. 2023-ban 57. volt a Fortune a „100 legbefolyásosabb nő az üzleti életben” listáján, tavaly pedig a Times „100 legbefolyásosabb ember az AI-ban 2024-ben” listájára is felkerült.

Forrás: ashtaedge.com

 

Nagyik, akik megmentették az albán gasztronómiát

/Kategória: , /Szerző:

A külvilágtól évtizedekig elzárt és tömeges elvándorláson átesett ország kulináris gyökereihez nyúlik vissza albán nagymamák segítségével.

A 76 éves Tefta Pajenga egyike a nyugdíjas korú tévés szakácsoknak Albániában. Országosan sugárzott főzőműsorában az egykori tanárnő megtanítja egy fiatalabb háziasszonynak, hogyan kell japrakot – rizzsel és fűszernövényekkel töltött szőlőlevelet – készíteni.

A japrakë különleges helyet foglal el az albán szívekben. Általában a családok közösen készítik el, majd a keresztény és muszlim ünnepeken osztják meg egymással ebben a vallásilag sokszínű országban. Mint sok más étel ebben a kulináris útkereszteződésben, ez a recept is máshonnan származik (a név a török „levél” szóból ered, a közel 500 éves oszmán uralom egyik hozadéka). A hozzávalók azonban mind helyiek: kapor, hagyma és menta Észak-Albániából.

Forrás: saját kép

Ma olyan albán nagymamák, mint Pajenga asszony, több generációnak tanítják Európa egyik legfiatalabb országában, hogyan kell ősi ételeket főzni. Ennek oka, hogy a balkáni nemzet nem egy, hanem két kulináris amnéziát is elszenvedett az elmúlt 80 évben.

Az elsőt 1946 és 1991 között, amikor Albániát keményvonalas kommunisták uralták, akik hatékonyan elzárták a kicsi, hegyvidéki nemzetet a külvilágtól, így Edi Rama, az ország jelenlegi miniszterelnöke azt mondta, hogy ez egykor „Európa Észak-Koreája” volt. Ebben az időszakban szakácskönyveket égettek el, betiltották a behozatalt, nem lehetett külföldre utazni, mindent államosítottak, és hiány volt az élelmiszerekből. Ez a katasztrófa receptje volt.

A Nemzeti Történeti Múzeum homlokzatán található mozaik, melynek neve „Albánia” bemutatja az albánok történelmét
(Forrás: saját kép)

A másodikat a kommunizmus összeomlása után, amikor a lakosság kb. 20%-a menekült el Albániából a ’90-es években, hogy más országokban keressenek munkát, és alkalmazkodtak az új országokhoz és kultúrákhoz. A kommunizmus idején elterjedt élelmiszerhiány és az azt követő kivándorlás miatt ezért sok albán itthon és külföldön is elfelejtette, hogyan kell elkészíteni a hagyományos albán ételeket – kivéve bizonyos korú nőket.

Ironikus módon Pajenga asszony azt mondja, hogy Albánia demokráciába való átmenete tovább súlyosbította a problémát. „A kommunizmus idején az embereknek egy állandó munkájuk volt 7 és 15 óra között” – emlékszik vissza. „Amikor beköszöntött a demokrácia, több munkára volt szükség a család élelmezéséhez.” Ezért sokaknak azok közül, akik emlékeztek a hagyományos albán ételek elkészítésére, már idejük nem maradt elkészíteni azokat.

Így aztán, amikor 2004-ben elindította tévéműsorát, a közönsége nem a szakácsok, hanem a háziasszonyok és olyan fiatalok közül került ki, akik „tudatlanok voltak, vagy elfelejtették a hagyományos ételek elkészítését”.

Albánia kulináris kultúrája tükrözi a keleti és nyugati hatásokat. A rómaiak a szőlőt, az olajbogyót és más modern albán alapanyagokat hozták be, amikor i.e. 2. században birtokukba vették a területet. A 16. századtól kezdve az olyan ételek, mint az Arnavut ciğeri (olajban sült bárány- vagy borjúmáj kockákból készült, csípős paprikával ízesített étel) terjedtek el Albániától keletre az Oszmán Birodalomban, míg a sutlijaš (rizspuding) valószínűleg az oszmánok jóvoltából érkezett Albániába. A második világháború után pedig az olyan import ételek, mint az ajvar (paprikából, padlizsánból és fűszerekből készült mártás) vándoroltak délre az északi Balkánról.

Egyes őshonos élelmiszerek, mint például a mishavinë (egyfajta fehér, szemcsés sajt), máshol nem találhatók meg. Elkészítési módját, amelyben a túrót két-három hónapig szorosan állati zsiradékkal burkolják amíg pikáns sajttá erjed, a transzhumáló pásztorok generációi adták tovább az Albán Alpokban. További ősi albán ételek közé tartozik a flia, egy réteges palacsintaszerű tészta, melyet vajjal és tejszínnel töltenek, és a húsos burek.

Forrás: saját kép

A 67 éves Gjyste Bici évszázados recepteket tanult meg nagyanyja mellett északon az Albán Alpokban, ahol a havas tél hónapokig elzárhatja az ott lakókat. „Még a kommunizmus előtt is kevés anyag jelent meg, így a recepteket mindig a nagymamák adták át a fiatalabb generációknak” – mondja.

Sok albán receptnek vallási gyökere van. Ezt a kommunizmusban rosszallták, különösen 1967 után, amikor Enver Hoxha betiltott minden vallást.

„A diktatúra megpróbált minden vallást elpusztítani” – emlékszik vissza Dallendyshe Xhahysa, a 91 éves amatőr szakács, aki megjegyezte ősei albán receptjeit, és átvészelte az ország közel fél évszázados kommunista uralmát. Szerinte a muszlim és keresztény ünnepeken használt receptek soha nem maradtak volna fenn, ha nem lettek volna a hozzá hasonló nagymamák erőfeszítései.

„Különleges ételeket kellett készítenünk titokban húsvét vagy ramadán idején” – folytatja. Az egyik ilyen étel a halva volt, egy szezámmagpasztából készült diófélékkel gazdagított közel-keleti desszert, amelyet hagyományosan az elrendelés éjszakáján osztanak meg ramadánkor.

„Ha halvát készítettél a ramadán alatt, a szomszédok kémkedtek, hogy bónuszt kapjanak az államtól” – emlékszik Xhahysa asszony. Hogy ne keltsük fel a figyelmet, a hozzávalókat hetekkel korábban vásároltuk meg. Csukott ablakoknál vagy behúzott függönyöknél készítettük, hogy csökkentsük a cukor, a dió és a rózsavíz terjedő illatát.

Halvát lehet kapni a boltokban pisztáciával, kakaóval, vaníliával ízesített változatban is
(Forrás: saját kép)

Kemény volt a büntetés, ha valakit vallási lakoma előkészítésén kaptak. „Sok hónapra elvihettek minket egy átnevelő táborba, hogy rossz munkát kapjunk, például börtönt takarítsunk egy távoli területen” – emlékszik vissza megborzongva.

A rendkívüli élelmiszerhiány egyéb receptek elvesztéséhez is vezetett. „Nagyon kevesen tarthattak állatot vagy gazdálkodhattak” – magyarázza Bici asszony. Csak a vidékiek dolgozhattak 50 négyzetméteres telken és tarthattak néhány csirkét. Disznót vagy juhot tilos volt birtokolni.

„Minden porciózva volt. Havonta 10 kg burgonyát és 2 kg sajtot vehettünk családonként.”

A hozzávalókhoz és a szakácskönyvekhez való hozzáférés nélkül olyan évszázados receptek, mint például a tavë krapi (sült rakott ponty) is nagyrészt feledésbe merültek a magánhorgászat tilalma miatt.

Amikor az 1990-es években Albánia határai végre megnyíltak, és a televíziót már nem az állam kontrollálta, sok nagymama elkezdte a tévét használni az ország régen elveszett kulináris örökségének felelevenítésére.

Bici asszony 2007-ben kezdett el főzni az Albán Vasárnap című műsorban, amelyben olyan recepteket mutatott be, amelyeket elmondása szerint „több ezer évig” főztek. Mint például a lakror me arra (a burek másik elnevezése, amelyet gyakran túróval, póréhagymával, bárányhússal és dióval töltenek).

De míg Bici és Pajenga asszonyok főzőműsorai a hagyományos receptek újjáélesztését segítették elő, egy újabb hullám ellen is küzdöttek: Albánia vidéki gazdái Tiranába vándoroltak munkát keresni, és sok vidéki falu elnéptelenedett. „A gazdálkodás még mindig nem tért magához teljesen.”- mondják.

Bici asszony küldetésévé tette, hogy Albánia hagyományos receptjeit harmadszor már ne felejtsék el. A nagymama ősi főzési módszereket gyűjtött össze egy könyvben, az Albán Felföld egyedi konyhája címmel. Emellett hegyi recepteket készít az Albán történelem című tévéműsorban.

Xhahysa, aki ma már dédnagymama, szintén megosztja tudását. Az 1930-as években nagymamájával kezdett főzni, és receptekkel segítette Albánia első a „termőföldtől a tányérig” éttermét, az Uka Farmot. A fërgesë (sült zöldségek túróval) népszerű előétel a farmon, ízelítő Albánia elfeledett múltjából.

Forrás: saját kép

Fenti hölgyek ihlettek egy 2018-as tiranai eseményt, amelyhez 12 nagymama és 12 kiváló szakács csatlakozott. Az esemény házigazdája Albánia egyik leghíresebb séfje Bledar Kola volt, aki karrierjének nagy részét a hagyományos albán konyha támogatásának szentelte.

Európa legjobb éttermeiben, többek között a londoni Le Gavroche és a koppenhágai Noma konyháiban töltött karrierje után egy évtizeddel ezelőtt visszatért Tiranába, hogy modern módon mutassa be az ősi albán recepteket Mullixhiu (molnár) nevű éttermében. Szakácskönyvek híján egy albán nagymamától is átvette a tudást.

Az étterem, nevéhez hűen helyben őrli a gabonát, és saját sütésű kenyeret kínálnak az ételekhez, melyből a vásárolhatunk is Forrás: saját kép

Most egy lépéssel tovább megy azzal, hogy nyit egy vendéglátóhelyet Gjirokaster-ben is. A vidéki „Molnár” étteremben (amely várhatóan 2025 végén nyílik meg), a hangsúly elsősorban Albánia ősi ételein lesz. „A konyha kerti ihletésű lesz, minden nyílt tűzön, nyitott konyhában készül majd. Hagyományos ételeket fogunk felszolgálni Albánia déli részéről, a régióban élő nagymamák hatására.”

A Mullixhiu étterem Tiranában (Forrás: saját kép)

Az étterem receptjei így tisztelegnek az albán nagymamák előtt.

(A tartalom forrása a BBC internetes portálján megjelent „The grannies who saved Albanian cuisine” cikk.)

A különleges Butrinti-tó

/Kategória: , , /Szerző:

Albániában 247 természetes tó található. Ezek egyike Dél-Albániában a Butrinti-tó (vagy Butrinti lagúna), mely több szempontból is különleges.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A 16 km²-es állóvíz brakkvizes, keveredik benne az édesvíz a sóssal. A Jón-tengerrel a 2,5 km hosszú Vivari-csatorna köti össze. A tó sótartalma 15-36 gramm/liter között változik az apály-dagály függvényében. Legmélyebb pontja 24,4 m.

A Vivari-csatorna 2007-ben
(Forrás: saját kép)

A Vivari-csatorna 2024-ben (Forrás: saját kép)

A tó és környéke a földtörténeti negyedidőszakban alakult ki. Körülbelül 3000 évvel ezelőtt a terület tengeri öböl volt. A mai csatornától délre eső medencét régen elöntötte a Jón-tenger vize, valamint a Bistrica és a Pavlla folyók. 100-ra a síkság területe annyira kiterjedt, hogy a rómaiak elkezdték oda koncentrálni csapataikat.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

1958-ig a lagúnát a Bistrica-folyó vizével látták el, de a folyót nem sokkal az északi vége előtt mesterségesen a tengerbe terelték a Çuka-csatorna megépítése után. A tó északi és déli végét nagyon nedves részek veszik körül, amelyek átmenetileg teljesen víz alatt lehetnek. Ezek nádasos területek, amelyek a tóba befolyó vizet is megtisztítják. A tó déli végétől eltérően, ahol a sós víz beszivárog a tengerből, az északi vége édesvizet tartalmaz.

Forrás: saját kép

A Butrinti-tó „kétszintes”, mely azt jelenti, hogy a hőmérséklet miatt a tó fenekén a hipolimnion réteg  kén-hidrogénnel teli, oxigénmentes, ezért élettelen, míg a tó felső rétege nyolc méter mélységig oxigénben gazdag, életteli. Növény- és állatvilága is különleges. A Ramsar Egyezmény az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezmény, melynek célja a vizes élőhelyek megőrzésének elősegítése, és az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek megalapozása. A Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében (a Ramsar-i listán) már több mint 1900 helyszín szerepel, ehhez Albánia 1996-ban csatlakozott. A tónál 14 veszélyeztetett állatfaj él. A madárfajok száma eléri a 246-ot, legjellemzőbbek a vízi tyúkok, a nádirigó és a törpegém. De a vonuló madarak, mint a barátréce, búbosvöcsök, kisvöcsök is átmeneti otthonra lelnek. A gazdag madárvilággal összefüggésben vadászati szempontból is említik Butrint-ot 19. századi brit sportolók emlékiratai. Illetve korfui vadászok is átjártak a tóhoz egynapos kirándulásokra és vadászatra. Mintegy 25 hüllőfajt és 10 kétéltűfajt is megszámoltak. 105 halfajnak és 39 emlősfajnak is otthont ad. Az epiruszi vízibéka, a homoki boa és a balkáni fali gyík jellegzetes folyamatosan ott élő állatok. A vízcserén keresztül olyan halak kerülnek a tóba mint a tengeri sügér, angolna, nagyfejű tengeri pér, melyeket halásznak.

Halászcsónak a tavon
(Forrás: saját kép)

A halászok álcserepes teknőssel is találkoztak. A mediterrán barátfóka is a Butrinti-tó lakójaként szerepel különböző dokumentumokban, de ez a hipotézis ma már megkérdőjelezhető, mert létezésének utolsó nyomai albán tudósok szerint 1999-re nyúlnak vissza, ekkor bizonyították, hogy a Karaburun-félsziget közelében él. A tó további különlegessége, hogy déli része Butrint ókori romvárosának szomszédságában terül el.

A romváros és a környező vizek
(Forrás: saját kép)

A városnak volt is egy kapuja a tó felől (Porta e Liqenit) az Oroszlános kapu közelében.

A tó felőli bejárat
(Forrás: saját kép)

Az Oroszlános kapu. Elsőre vadkannak látszik, valójában az oroszlán éppen leteríti a zsákmányát.
(Forrás: saját kép)

A tóban 1968 óta fekete kagylót tenyésztenek, a keveredett víz miatt egyedi az íze.

Kagylótelep a tavon
(Forrás: saját kép)

Érdemes megkóstolni a bundában sült változatot, mely a környék specialitása.

Bundában sült kagyló (Forrás: saját kép)

A tavon működik egy öreg komp. Mikor mi először jártunk Butrint-ban 2005-ben, akkor is így nézett ki. :) 4-5 személyautó fér rá, és cca 1 perc alatt jutunk át a túloldalra. Az utóbbi időben annyira sok turista érkezik a romvároshoz, hogy főszezonban sokszor nincs parkolóhely a bejárat környékén. Ilyenkor átirányítják a járműveket a túloldalra, így az is kénytelen igénybe venni a kompot, aki amúgy nem tenné.

A komp 2005-ben
Forrás: saját kép

A komp napjainkban
(Forrás: saját kép)

A tónál található Ali Pasha Tepelena erődítménye is, ahová a vízen keresztül juthatunk át. A kis halászcsónakokkal.

Forrás: saját kép

A fentiek alapján Butrint és a róla elnevezett tó Albánia egyik legkülönlegesebb látnivalója. A táj, a tenger és a tó szépsége, a növény- és állatvilág biológiai sokfélesége, az ókori romváros, a szárazföldi Görögország és Korfu közelsége, érdemes felkeresni.

Forrás: saját kép

Tirana, a rohamléptekkel átalakuló albán főváros

/Kategória: /Szerző:

Tiranában először 2007-ben jártunk. Az akkori benyomásaim alapján azt mondtam: én ide soha többet nem szeretnék visszajönni. Kaotikus közlekedés, stílustalan városkép, semmi érdekesség. Ehhez képest 14 éve élek itt, és elképesztő az az átalakulás, fejlődés, amin az albán főváros keresztülment.

Tirana 2007-ben
(Forrás: saját kép)

Ha valaki tíz évvel ezelőtt megkérdezte tőlem, mit érdemes Tiranában megnézni, azt válaszoltam: Tirana nem éri meg, hogy rászánjuk az időt. Van egy szép régi mecsete a városközpontban és egy libegője. Nagyjából ennyi.

Azóta megváltozott a véleményem, és mindenkit arra biztatok, ha eljön Albániába, semmiképp ne hagyja ki Tiranát (sem).

Hogy miként bővült az albán fővárosban a látnivalók sora az utóbbi években, milyen múzeumok nyíltak, miket újítottak fel és nyitottak meg a turisták előtt, ezekről ide kattintva részletes leírást találtok.

A mostani bejegyzésben inkább a város építészeti és fenntarthatósággal kapcsolatos változásaira tenném a hangsúlyt.

Azt szoktam mondani, ha egy város nem szép, legalább legyen érdekes. Tiranára ez nagyon igaz, hiszen szépnek semmiképp nem nevezhető, érdekesnek annál inkább. Nincsenek patinás, stílusos, régi épületei, az egész egy eklektikus katyvasz. A szocializmusban épült sokszor vakolatlan tömbházaktól kezdve, az olaszok által épített villákon keresztül (ezek között vannak igazán szépek), a modern, soklakásos már mélygarázzsal épülő lakótömbökig minden van. Valamint magas és érdekes épületek. Egyre több. Ezekre szeretnék most bővebben kitérni (a teljesség igénye nélkül), mert az utóbbi években főként ezek az épületek határozzák meg a városképet. Nem mellékesen megemlítve azokat a neves nemzetközi építész irodákat, melyek megtervezték azokat.

Lakóházak Tiranában. Néhányukat próbálják vidámabbá tenni.
(Forrás: saját kép)

1970-ig Tiranában a legmagasabb épület a 35 m magas Óratorony volt. 2000-ben készült el a Sky Hotel, ami 75 magas. 2003-ban az Edi Rama (jelenleg miniszterelnök) vezette város elkészíttetett egy tíz épületre vonatkozó városfejlesztési tervet a Szkander bég tér köré, mindegyiket maximum 85 m magasra tervezve, hogy összefüggő látképet adjanak. A mai helyzetet elnézve, nem sikerült tartani a magasságra vonatkozó elképzelést. :) 2015 óta nem tudjuk úgy fényképezni az Et’hem Bey mecsetet és mellette az Óratornyot, hogy ne lógna a képbe a Plaza hotel (most Maritim Plaza) szürke tömbje, az 85 méter magas.

Forrás: saját kép

2022-ben így nézett ki
(Forrás: saját kép)

Már a Plaza hotelt is eltakarja a lassan elkészülő Book Building
(Forrás: saját kép, 2024)

A tiranai Qemal Stafa stadion felújításával is nyert a város egy magas épületet. Az új stadion (Air Albania) mellett üzemelő Marriott hotel ugyanis 112 m magas. Ez 2019-ben készült el.

Forrás: saját kép

2022-ben az ATTI torony (Alban Tower Tirana) is elnyerte végleges külsejét. Érdekessége, hogy a nap állásától függően változik a színe, ahogyan tükröződik a fényben.

Alban Tower Tirana
(Forrás: saját kép)

2023-ban készült el a város jelenlegi legmagasabb épülete a Downtown One, amely 150 m magas. A neves hollandiai székhelyű építész és várostervező iroda az MVRDV jegyzi, az épületen Albánia térképe rajzolódik ki.

A Downtown One Albánia térképével
(Forrás: saját kép)

A nemrég átadott tiranai Nagymecset tornyai között
(Forrás: saját kép)

Az InterContinental hotelt is meg kell említeni, a 135 m magas sárga épület messziről látszik a város közepén.

Az épülő InterContinental, előtte a régi Tirana International Hotel, mellette az épülő Mount Tirana
(Forrás: saját kép, 2023)

A folyamatban lévő projektekről is ejtsünk szót. Ha elkészül, a legmagasabb lesz a dán CEBRA építész iroda tervezte Mount Tirana (az InterContinental mellett) a maga 205 méterével. Kinézetét a környező hegyek ihlették. Mellette fog helyet kapni a jelenleg engedélyeztetés alatt álló Tirana Society Towers 300 méter magas épülete.

A Lana Riverside 204 m magas lesz, a Hora Vertikale pedig 140 m. Ennek érdekessége, hogy a több összeépült és elcsúsztatott toronyház úgy fog kinézni, mint egy falu a magasban zöldnövényekkel tarkítva. Utalva a Palermo közeli arberes fővárosra, melyet az oszmán-török megszállás elől menekülő himarai albánok alapítottak 1488-ban. A portugál OODA Architecture tervezte.

Hasonló csúsztatott kinézetű lesz az egymagában álló Eyes of Tirana épület a város szívében.

Tirana Szemei 2024 karácsonyán
(Forrás: saját kép)

Az érdekes épületek sorából ne hagyjuk ki a Myslym Shyri utcába tervezett „Ndarja” nevűt sem, mely mint két gigantikus puzzle darabka fog összeállni. Lakások, irodák és üzletek is helyet kapnak majd, valamint egy prémium szálloda a legfelső, 22. emeleten. A tömböket kicsit el is forgatták, hogy az épület aljában létrejöjjön egy városi tér, és szervesebb legyen az utca és az épület közti kapcsolat. Középen víztükör lesz, ami visszatükrözi a természetes fényt, és kellemes mikroklímát teremt. A dús növényzettel kiegészülve a tér valódi „városi oázissá” válik, remélik a tervezők.

Ejtsünk néhány szót a fenntarthatóság és a zöldterületek növelésének igényéről is. A Tirana 2030 Master Plan Stefano Boeri olasz építész munkája, mely új parkok, ökológiai folyosók és természetvédelmi területek létrehozását tűzte ki célul kétmillió fa ültetésével. Boeri a „függőleges erdő”, a fákkal dúsan beültetett milánói Bosco Verticale nevű tornyok átadása után lett ismert. Azóta számos városba tervezett hasonló magasházakat, a helyi éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodva. Tiranában is találkozhatunk ilyen épületekkel.

Forrás: saját kép

De említsük meg azokat a kezdeményezéseket is, melyekkel a meglévő épületeket próbálták és próbálják szebbé, érdekesebbé tenni. A fentebb említett Edi Rama három cikluson keresztül vezette Tiranát, festőművész révén próbálta színesbe öltöztetni. És 2019-től létezik a Mural Fest, ami azt jelenti, hogy minden évben érkeznek külföldi művészek, akik kapnak egy-egy tűzfalat, és azt előzetes egyeztetés után kifesthetik. A legkülönfélébb alkotások születnek, amik tényleg élénkebbé teszik a várost.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A végén pedig mindenképpen megemlíteném a Piramist is. Hogyan lehet egy régi, eredeti funkcióját csak néhány évig betöltő, majd sok más dologra használt és aztán évekig elhagyatottan és lepusztultan álló, majdnem elbontásra ítélt épületet áttranszformálni és az átalakuló város szimbólumává tenni?

Az eredetileg Enver Hoxha múzeumának épült, akkori viszonylatban Albánia legdrágább épülete csak három évig töltötte be eredeti feladatát. 1991-ben bezárták, majd konferencia helyszín, NATO bázis, TV állomások központja és éjszakai szórakozóhely is lett belőle, és még egy horrorfilm forgatási helyszínéül is szolgált. 2010-ben az albán parlament megszavazta az elbontását, és egy új parlament építését tervezték a helyére. Majd jóváhagyták egy új operaház építését, de a külső márvány burkolat eltávolítása után a projekt abbamaradt. Elbontásának megakadályozására egy petíció is készült, 6000 aláírást gyűjtöttek. 2017-ben végül bejelentették, hogy a Piramist nem fogják elbontani, hanem felújítják-átalakítják. Az átalakítás megtörtént, ma TUMO néven informatikai és technológiai központ.

A felújított Piramis-TUMO
(Forrás: saját kép)

Kiegészítették színes kocka épületekkel az építmény belsejében, körülötte és a tetején.

Forrás: saját kép

A lépcsőkön kényelmesen felsétálhatunk, onnan szépen belátjuk a felfelé terjeszkedő város már elkészült és épülőben lévő projektjeit.

Forrás: saját kép

Az épülő Tirana a Piramis tetejéről
(Forrás: saját kép)

Mamica Kastrioti élete és egy különös házasság története

/Kategória: , /Szerző:

Albánia legnagyobb nemzeti hősének életéről, tetteiről nem beszélhetünk úgy, hogy ne említenénk a családját is. Kasztrióta György, azaz Szkander bég nagy családba született, három bátyja és öt lánytestvére volt. Húgai közül a legismertebb Maria, ismertebb nevén Mamica.

Mamica mellszobra a Kruja-i Szkander bég múzeumban
(Forrás: saját kép)

Mamica életének kezdeti szakaszáról nem sokat tudunk. Talán 1410-ben látta meg a napvilágot. Annyi bizonyos, hogy felnőttként okos és tehetséges vezető volt, csatákban sokszor túlszárnyalta a törzsfőket. Szkander bégnek nem csak testvére, de segítője is volt. Ezt bizonyítja, hogy Kruja-ban a Szkander bég múzeumban a hadvezér segítői, diplomatái – pl. Gjergj Arianiti (apósa) vagy Pal Kuka, Szkander bég közeli barátja, diplomata és tábornok, aki nem mellesleg szerelmes volt Mamicába – között egyedüli nőként van kiállítva.

Mamica a Kruja-i Szkander bég múzeumban. Szkander bég férfi kortársai, segítői, parancsnokai, diplomatái között.
Forrás: saját kép

Édesapja halála után úgy döntött, hogy édesanyja gondozásának szenteli életét. Szép és erényes nő volt, számos kérője akadt, de ő elutasította mindet. A leírások szerint 1445. január 26-én mégis férjhez ment Muzak Topia herceghez. Ez egy különös házasság volt, ugyanis a frigyet bátyja Szkander bég erőltette, annak ellenére, hogy a leendő férjnek már volt felesége és két gyermeke. Szkander bég mindenki tiltakozása ellenére érvénytelenítette a házasságot és hozzáadta húgát a herceghez, hogy erősítse családjának helyzetét.

Annak idején nem kellett messzire menni az érdekházasságokért, később maga Szkander bég is politikai indokból vette el Andronika Arianitit. Nem is sokat tudunk arról, mennyire voltak boldogok, csak annyit, hogy egyetlen fiuk született. Vagy Zogu király is dinasztikus terveinek megvalósításához szemelte ki Apponyi Geraldine magyar grófkisasszonyt. A találkozás azonban másként alakult, szerelem lett első látásra, és a király megkérte a grófkisasszony kezét, annak ellenére, hogy az arának muszlim vallásúnak kellett volna lennie. Geraldine személyes varázsának köszönhetően azonban ettől eltekintett.

De nem ez volt az egyetlen különös vonása Mamica nászának. A lakodalomra a nemesség színe-java is hivatalos volt, többek között Lekë Dukagjin és Lekë Zaharia is. Az esküvő napján e két férfiú szóváltásba keveredett. A konfliktus alanya egy nemes hölgy, Irene Dushmani volt, akibe mindketten szerelmes voltak. Mikor a hercegnő megérkezett az esküvőre (feltételezhetően) a Preza-i várba, a riválisok egymás torkának estek. Embereik megpróbáltak közbeavatkozni, de a dulakodás annyira elharapózott, hogy valódi csata kerekedett belőle. Végül 105 halott és kb. 200 sebesült látta kárát a konfliktusnak.

Muzak Topia 1455-ben Berat ostromakor halt meg. Mamica ekkor kapta meg Petrelë várát, mely néhai férje tulajdonában volt.

A vár őrzője Mamica
Forrás: saját kép

Az oszmán-török támadások idején ez a kis vár (a legkisebb Albániában) elengedhetetlen szerepet töltött be. Három fontos út kereszteződésénél feküdt: a Tirana–Durrës–Elbasan felé vezető utakra kiválóan rá lehetett látni az akkori viszonyok között. És tűzjelekkel kommunikálni Kruja várával. Mamica szerette a várat, és Szkander bég is szívesen időzött húgánál.

Forrás: saját kép

Házasságából hat gyermek született, négy fiú és két lány. Ő volt az akkori arisztokrácia egyetlen képviselője, aki nem hagyta el szülőföldjét. Míg Szkander bég halála (1468) után annak felesége Donika fiukkal Nápolyba ment, Mamica a hazájában maradt. A források szerint 1469-ben Durrës városában élt. Fiai gyakorlatilag árulókká váltak, úgy tudni, az iszlám hitre térve csatlakoztak az oszmánokhoz.

A Rodon-foknál található Szt. Antal templomot és a mellette található kolostort – mely az első ferences kolostorok egyike volt Albániában – egyes források szerint Mamica építtette a Szt. Klára apácarend nővéreinek. Később sok időt töltött a román-gótikus stílusban épült templomban, és állítólag élete ott is ért véget.

A Szt. Antal templom a Rodon-foknál
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

A templomban található néhány falfestmény. Köztük egy lovagló hölgy, melyről azt feltételezik, hogy ő Mamica Kastrioti.

Forrás: wikipédia

Albánia világörökségi helyszínei és kulturális értékei

/Kategória: , , /Szerző:

A világörökségi helyszínek olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedinek számító értékek, melyet az UNESCO keretén belül működő Világörökségi Bizottság az általa igazgatott Világörökség Programba felterjesztett. Célja az emberiség kulturális és természeti örökségének védelme, azok nyilvántartásba vétele, megóvása, valamint megőrzése a következő generációk számára.

Albániában egyaránt találunk épített és természeti világörökségi helyszíneket, valamint kulturális értékeket.

Az épített látnivalók közül Butrint a kora és a felkerülési év szerint is a legrégebbi világörökségi helyszín Albániában. 1992-ben lett UNESCO listás. A régészeti feltárások 1928-ban kezdődtek meg olasz archeológusok által, és a mai napig tartanak. A szakemberek Kr. e. 1000 körülre teszik az első letelepedés időpontját.

Forrás: saját kép

A 18 hektáros ősi városban találunk amfiteátrumot, fürdőket, színházat, mozaikpadlókat, villákat, síremlékeket, szökőkutakat, bástyákat, Oroszlános-kaput, a Kr. e. 4. századi szentélytől kezdve a 18. századi, a Velencei Köztársaság idejéből származó bástyáig és várig. Az egyik legenda szerint Helénosz, Priamosz király fia alapította a várost, aki Trójából való megmeneküléséért hálaáldozatot kívánt felmutatni az isteneknek. A megsebesített áldozati bika azonban kitört az emberek gyűrűjéből, s a közeli csatornát átúszva holtan rogyott össze a túlparton. Helénosz ezt isteni jelnek vélte, és megalapította Buthrotum, azaz a sebzett ökör városát.

Forrás: saját kép

Az ókori romvárosról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2015/03/20/vilagoroksegi-helyszinek-albaniaban-butrint-az-okori-romvaros/

 

Gjirokastra
A „kőváros” névvel illetett dél-albán település 2005-ben kapta meg a világörökségi státuszt. Több mint kétszáz hagyományos, palakővel fedett kő lakóház és a 17. században épült, majd az 1872-es tűzvész után újraépített bazár áll védettség alatt. A város szülötte volt Enver Hoxha, a ház, amelyben élt ma Néprajzi Múzeum.

Forrás: saját kép

De az eredeti néprajzi múzeum a Skenduli ház volt, a 12 szobás, 6 fürdőszobás, 4 törökfürdővel és 6 kandallóval rendelkező épület mutatja, mennyire gazdag család birtokolta. (Minél több kandalló volt egy házban, annál tehetősebb volt a tulajdonos.)

Forrás: saját kép

A Zekate-házat is érdemes felkeresni, látogatható. Az egyik legszebb és legjobban fennmaradt épület Ali Pasha Tepelena titkáráé volt.

Forrás: flickr

Forrás: flickr

A kővárosról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2015/04/24/vilagoroksegi-helyszinek-albaniaban-gjirokastra-a-kovaros/

Berat
Berat-nak is van „beceneve”. Az „ezerablakos város” jelzőt azért kapta, mert a Mangalem negyedben a vár alatt olyan sűrűn épültek a sokablakos házak, hogy egyik ablak szinte a másik felett van. Az egész város egy nagy nyitott múzeum, keveréke az iszlám és keresztény kultúrának. A várnegyed különlegessége az ortodox templomok, valamint a Vörös és Fehér mecset maradványai mellett, hogy ma is kb. 40 család lakja a műemlék épületeket. Berat 2008-ban vált világörökségi helyszínné.

A városról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2015/09/19/vilagoroksegi-helyszinek-albaniaban-berat-az-ezerablakos-varos/

Forrás: saját kép

Az UNESCO Albánia alábbi tájait vette fel a természeti világörökségi listájára.

A rrajcai ősbükkös
A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei kezdetben Szlovákia és Ukrajna területén élő érintetlen állapotban fennmaradt mérsékelt égövi erdőségeit foglalta magába. Ezt tovább bővítették, így többek között az Albániában a Shebenik-Jabllanica Nemzeti Park területén található erdő is helyet kapott a listán, 2017-ben vált világörökségi védelemben részesülő régióvá.
A világörökségi terület, mely a nemzeti park 6,3%-át foglalja el 700 és 2200 méter közötti tengerszint feletti magasságban található, a faállomány – melynek uralkodó fafaja az európai bükk – egyedeinek életkora a 180 évet is elérheti.

Szintén ezért került fel a listára a Gashi-folyó és környéke is ugyanebben az évben.

A Gashi-folyó
(Forrás: pine albania)

Pogradeci-tó
Az Ohridi-tó albán szakasza (a tavat itt Pogradeci-tónak hívják, mert Pogradec a „fővárosa”) 2019-ben vált világörökségi helyszínné. A tónak Észak-Macedóniához tartozó része már 1979-től élvezi ezt a státuszt. Albániára 31,5 km esik. A tó a Balkán-félsziget legmélyebb és legrégebbi tava, 5 millió éves. Vízi élővilága rendkívül különleges, ennek a tónak van a világon a legtöbb őshonos faja. 212 növény- és állatfajt írtak le, ezeknek mintegy fele csak ebben a tóban található. Nyolc, csak itt található különleges pontyfaj és két lazacféle is él a tóban. A halak közül a legérdekesebb a tavi lazac (koran), amely csak és kizárólag az Ohridi/Pogradeci-tóban valamint a Bajkál-tóban létezik.

A tóról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2014/10/03/itt-van-az-osz-itt-van-ujra-menjuk-horgaszni/

A Lin-félsziget a Pogradeci-tónál
Forrás: saját kép

A szellemi kulturális listán az alábbiak kaptak helyet.

Xhubleta
A xhubleta (ejtsd: dzsubleta) egy olyan ősi viselet, mely a különleges szoknya részről kapta a nevét, melyet egymás fölé varrt vízszintes keskeny csíkokból készítenek, és gyapjúcsíkokkal varrnak össze. A ruha két széles pánttal a vállon lóg. A XVIII. sz-ig sokszínű volt, ma már az asszonyoké fekete, a lányoké fekete-fehér. A szoknya alsó része harang alakú, felső részébe olyan szimbólumokat tesznek, mint a kereszt, krétai bikafej vagy a görög labirintusminta. A szimbólumkutatók szerint ez a rejtélyes viselet sok szempontból nagyon érdekes, nem csak a megjelenés, a felépítés, a szövéstechnika, a hímzés, a díszítés tekintetében, hanem egy ősi matriarchális intézményt is szimbolizál. Olyan elemeket tartalmaz, melyek kifejezik az istenhitet, a katolikus kötődést, és kiemelik a hegyi asszonyok szépségét. Ez a legrégebbi ruhadarab Albániában, 4.000 éves múltra tekint vissza. A xhubleta 2022-ben lett a szellemi kulturális világörökség része.

Xhubleta
(Forrás: revista one)

Az albán népviseletekről bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2018/04/11/alban-nepviseletek/

 

Iso-polifónia
Az iso-polifonikus, a világ egyik legrégebbi éneklési hagyománya az illírekig, az albánok őseiig vezethető vissza. Az „iso” kifejezés egy búgó tónus, ami a többszólamú (polifonikus) éneket kíséri és az „ison” kifejezéshez, a bizánci templomi énekekhez kapcsolódik, ahol a búgó kórus kísérte a éneket. A dalok különféle társadalmi, családi eseményekhez kapcsolódnak, mint a lakodalom, a szüret, a temetés vagy a különféle vallási ünnepek. Ahogy a hagyományos zene általában, a polifonikus éneklés tudománya is szájhagyomány útján terjedt apáról fiúra. Ez az egyedi zenei hagyomány 2005 óta a szellemi kulturális világörökség része.

Az alábbi videót a Krrabe-i folklórfesztiválon készítettem 2019-ben, ahogyan az egyik kórus kellemes körülmények között gyakorol a fesztivál helyszínén.

Berati-kódexek
A világon hét „Bíbor-kódex” létezik, ebből kettőt Berat-ban találtak. A két albán kódex nagyon fontos része az emberiség Biblia, liturgia és hagigrafikai fejlődésének.

A Beratinus 1 néven nyilvántartott kézirat egyike annak a 3-4 legrégebben írt Újtestamentumnak, amit archetípusként ismerünk. A VI. sz. első felében íródott, ezért alkalmas arra, hogy a bibliai és liturgiai irodalom fejlődését behatóbban vizsgálni lehessen általa. A kódex jórészt Szt. Márk és Szt. Máté evangéliumát tartalmazza. A Beratinus 2 nevű kódexet arany betűkkel írták, és mind a négy evangéliumot tartalmazza. 1943-ban a templomtanács biztonsági okokból elrejtette a kódexeket, mert a hitleri hadsereg el akarta vinni az albán bank aranyával együtt. 1967-ben találták meg őket Berat-ban a Nagyboldogasszony templomban az oltár mögött három kőlap alatt. Ma Tiranában a Nemzeti Levéltár páncéltermében őrzik. A többi öt “Bíbor-kódex” közül kettőt Olaszországban, egyet Franciaországban, egyet Angliában, egyet pedig Görögországban őriznek. A Berati-kódexek 2005 óta képezik a szellemi kulturális világörökség részét.

 

Váltólegeltető/legelőváltó pásztorkodás
2023. decemberében egy újabb kulturális örökséggel bővült az albán UNESCO lista. A váltólegeltető vagy legelőváltó (transzhumáló) pásztorkodás az évszakokhoz kötött, kétlegelős vándorpásztorkodás egy típusa. Nevét a nyájak tavaszi és őszi látványos helyváltoztatásáról kapta, amelynek során akár több száz kilométert is megtehetnek.

Forrás: saját kép

Az időjárás és a növénytakaró évszakok szerinti ciklusait kihasználva a nyájak a nyarat a hegyi legelőkön töltik, télen pedig a melegebb síkságokon, például a tengerparton vagy a nagy folyók völgyeiben legelnek. A nyájakat – általában juhokat vagy kecskéket – ősszel hagyományosan lábon hajtották le a síkságra, tavasszal pedig föl a hegyekbe. Az állattartás ezen típusa a 19. századig nagy gazdasági jelentőséggel bírt. A mai Európában már csak szórványosan fordul elő, többek között itt Albániában.

FRISSÍTÉS!

Tropoja-i tánc

A Vallja e Tropojës vagy K’cimi i Tropojës egy hagyományos albán néptánc, mely az észak-albániai Tropojë régióból származik. A dinamikus és ritmikus mozgásáról ismert tánc fontos kulturális kifejezés, amely tükrözi a régió történelmét, társadalmi értékeit és hagyományait. A tánc tavaszi ünnepekhez, a hegyvidéki tájakhoz, a sas és a sólyom repüléséhez kapcsolódik. Nem hiányozhat a családi összejövetelekről, születésnapokról, esküvőkről. Erőt, kitartást és az albánok kollektív identitását is szimbolizálja. Csoportosan vagy párban táncolják, de a táncosok soha nem érnek egymáshoz. Ez a tánc akkor keletkezett, amikor az emberek azon a vidéken letelepedtek. Az albán táncok közt is egyedülálló, egyedi szerkezete van, a mozdulatok rituálék és legendák részei. Nincs irányuk. Önállóak és improvizatívak. 2024. decemberében került föl a szellemi és kulturális örökség listájára.

 

 

Hogyan lett egy nem létező településből Albánia egyik legfelkapottabb üdülőhelye?

/Kategória: , , /Szerző:

Állítólag a Szovjetunió egykori miniszterelnökének, Nyikita Hruscsovnak az 1959-es látogatása miatt épült meg a Butrint-ba vezető út. Ezen át lehet megközelíteni Ksamil települést, mely ma Albánia egyik leglátogatottabb üdülőfaluja.

A Ksamil-ba vezető út 2005-ben. Mi akkor jártunk ott először.
(Forrás: saját kép)

2015-ben írtam az első bejegyzésemet Ksamil-ról, melynek ezt a címet adtam: 6 mérföld Korfu-tól az albán Bora Bora (mert így hívják az egyik strandot). Azóta számos platformon, utazási irodák kínálatában látom folyamatosan, hogy ezt a megnevezést használják, ha nyaralást hirdetnek Ksamil-ba. (Érdekesség, hogy az albán nyelvben a ‘bora’ szó azt jelenti: hó. :-) )

A környéket a ’60-as években vadon élő növényzet foglalta el. Enver Hoxha kommunista diktátor 1966-ban azonban úgy döntött, hogy a helyet be kell lakni, és a dombokat citrus- és olajfa ültetvényekké változtatják. Így kezdődött a település kialakulásának története. Nevét a hexa mille (6 mérföld) szavakból kapta, mert ennyi tengeri mérföldre található Korfu szigetétől.

Ksamil 2005-ben
(Forrás: saját kép)

Ksamil első lakosait így a Korça-i Mezőgazdasági Vállalat munkásai adták. Valamint 1500 fiatal önkéntes (ami akkoriban azt jelentette, hogy „szabad akaratukból” mentek oda, de valójában odavezényelték őket), de a kommunista rezsim által üldözött embereket is alkalmazták a mezőgazdasági munkákra. Eleinte csak négy darab öt szintes épület volt a településen, azt a részét a falunak ma is így hívják: „a 4 épület”. Ezek a lakóházak emlékeztetnek arra, hogy a település nem nyaralóhely volt, hanem munkásfalu, egy szigorúan őrzött terület része, mely határvidék volt.

A négyemeletes házak ma is megvannak
(Forrás: saját kép)

A szigeteken akkoriban gyógy- és fűszernövényeket, például babérlevelet termeltek, és kizárólag azok a nők mehettek át, akik az ültetvényeken dolgoztak. Ők is csak szigorú katonai kísérettel. A ’90-es évek előtt a szigetekre még a biológusok, geográfusok, diákok, turisták és a halászok sem léphettek. A magas rangú kommunista állami tisztviselők részére viszont vadászatot szerveztek. Őzeket és vadkecskéket telepítettek az egyikre, és imitálták, hogy az állatok ott élnek, etették őket és itatót is helyeztek ki nekik, hogy aztán Enver Hoxha és Mehmet Shehu – akik szenvedélyes vadászok voltak – és baráti körük lelőhesse azokat.

Ksamil 1970-ben
(Forrás: Facebook, Sarandë.Albania – Ksamil)

A ’90-es években aztán Kukës-ból, Peshkopi-ból, Gjirokastra-ból, Tepelena-ból, Përmet-ből is érkeztek családok. Akkoriban kb. 3500 lakosa volt a településnek.

Ksamil 1990-ben
(Forrás: inf.news)

Egy Kukës-i származású úr és családja volt Ksamil egyik első posztszocialista lakosa. 1991-ben, kihasználva a szabad mozgás lehetőségét családjával Ksamil-ba költözött, hogy a Mezőgazdasági Vállalatnál dolgozzon. 1994-ig – a vállalat bezártáig – végezték ezt a munkát, állítása szerint akkori viszonyok között jó fizetést kaptak, és jól éltek. A vállalat bezárása után nagyon sok fiatal vesztette el a munkáját, az emberek egy része emigrációba menekült, mások az építőiparban kezdtek dolgozni. A Ksamili-ak a földosztásról szóló 7501-es törvényből kimaradtak, a szövetkezet ürügyén az új törvénnyel a Ksamil-i emberek egy darab földet sem kaptak. Így az összes földet maguk osztották fel, majd elkezdték építeni az első házakat, amelyeket aztán később legalizáltak. A mai Ksamil tehát az önkéntes földfoglalásokból, majd az azokra épült apartmanházakból, családi hotelekből keletkezett.

Az engedély nélkül épült, illetve a nem legalizált épületek ellen azonban folyamatosan küzd az albán kormány (a mai napig is). Az engedély nélküli építkezések nem csak Ksamil-ra, hanem egész Albániára jellemzőek voltak (és még ma is történnek ilyenek). Így talán jobban megértjük, hogy ilyen körülmények között milyen nehéz volt terület-, illetve városrendezési tervet alkotni és érvényesíteni a településeken. 1990-ben 20 épület volt Ksamil-ban, 2010-ben pedig 350, melyek kb. 90%-a engedély nélkül épült. A 2006-ban elfogadott törvény, melynek segítségével a „tulajdonosok” legalizálhatják, azaz hivatalosan földhivatali nyilvántartásba vetethetik a földterületet és az arra épült ingatlanjaikat megoldást jelentett, sokan éltek a lehetőséggel, és legalizálták az ingatlanjaikat. Azonban így is maradtak bőven olyan épületek, melyekkel semmi nem történt. Így 2010-ben több, mint 250 illegálisan felhúzott építmény lebontására irányuló akció történt Ksamil-ban, mely egy romok alatti nagy falu szomorú látványát hagyta maga után.

Ksamil-ban vannak muszlimok, ortodoxok és katolikusok is.

Az ortodox templom Ksamil-ban
(Forrás: saját kép, 2023)

A falu ma Albánia egyik legnépszerűbb üdülőhelye.

Ksamil 2019 január
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2019 májusában
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2023. június
(Forrás: saját kép)

Az évek során nagyon beépült, minden talpalatnyi helyet az éttermek és hotelek által üzemeltetett strandok teszik ki, főszezonban nehezen találni szabad nyugágyat. 2023-ban az Airbnb keresési listáján Ksamil a második helyen szerepelt, megelőzve Barcelonát, Londont és Rómát.

A Lori beach Ksamil-ban 2023. júliusában
(Forrás: saját kép)

Ksamil, 2023 július
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2023
(Forrás: saját kép)

A közelmúltban pedig készült egy tanulmány, melyben összegyűjtötték a világ legnépszerűbb és legszebb strandjait, majd szerkesztetlen fényképeket készítettek róluk a Google Térkép segítségével. Ezután színelemzéssel határozták meg az egyes helyeken a víz pontos árnyalatát. Ezen színanalízis alapján a világ legkékebb vizű strandja az Albániában található Plazhi Pasqyra (Tükör strand) lett. :-)

Forrás: saját kép

 

És végül egy videó arról, milyen volt Saranda, Ksamil és a tengerpart a ’80-as években.

 

Turistaként Albániában 1990-ben

/Kategória: , /Szerző:

Hogyan lett Európa egykor legelzártabb országából világviszonylatban is az egyik legdinamikusabban fejlődő turisztikai célpont? Erről már írtam egy bejegyzést hat éve itt. Azóta számos turisztikai fejlesztés történt és történik, az ide látogató turisták száma tovább nőtt, az egyre több turista pedig egyre több információt szolgáltat az országról. És Albánia maga is sokat tesz azért, hogy a reklám, az ország népszerűsítése minél több embert elérjen.

Most egy olyan élménybeszámoló következik, ami azért nagyon érdekes, mert amikor a bejegyzés írója ide érkezett nyaralni, Albániába még alig merészkedett turista. És szinte semmi nem volt itt a szép tájakon kívül.

A rendszerváltás hajnalán, amikor éppen hogy megnyílt az ország, Anna is az első utasok között volt. Kilenc napot töltöttek a sasok földjén egy szervezett út keretében.

„1990 tavaszán megláttam a hirdetést, azonnal ráugrottam. Az Amitours szerintem erre az útra alakult, többé nem találkoztam a nevével. Kemény 20.000 Ft, a programban Tirana, Durres, Kruja és Berat, útikönyvet is ők adtak (Nagel, franciából fordítva, az egyik fordító Törley Katalin).

Berat a ’90-es években
(Forrás: Berati-Antik & History)

Életem legnagyobb úti élménye lett, és nem a csodálatos tájak, hanem az emberek miatt.”

Kruja 1989
(Forrás: Facebook – Arsen Baltori)

És hogy miért fizetett be egy ilyen utazásra?

„Egzotikusnak tűnt (végre megnyílt az ország), mindig is olyan társasutazásokat választottam, ahol tenger és országjárás egyaránt van. Malév-vel mentünk-jöttünk.”

Az itteni élményeiről így ír:

„Iszonyú szegénység, a csoportunkban volt egy kövér férfi, őt megbámulták, hiszen az albánok mind alultápláltak voltak. Alig voltak boltok és ott is csak konzerv és lekvár. Húst a szállodán kívül egyszer láttunk, a buszból, egy kertkapu előtt nyúzott kecskét. A földekre kézzel merték a vizet.

Egyszer egy bódé előtt két hosszú sort láttunk, külön a nők, külön a férfiak, hát mi is beálltunk a női sor végére. Szemből a férfiak megláttak minket és integettek a nőknek, engedjenek minket előre. Apró, zöld őszibarackok voltak…

A gyerekek odajöttek hozzánk, de nem ám koldulni, hanem sztilo, sztilo (golyóstollat) kértek. Ha adtunk (amíg volt), elszaladtak és hoztak virágot cserébe.

A helyi idegenvezetővel beszélgettünk Kadaréról, mondtam, hogy otthonról szívesen küldök neki könyvet. Mondta, külföldről nem kaphatnak könyvet belőle. A helyi idegenvezető angolul beszélt, én fordítottam a csoportnak.

(Ismail Kadare író, költő a kortárs albán irodalom legismertebb alakja, nemzetközileg is ismert. Műveit 45 nyelvre fordították le. 2005-ben elnyerte a Man Booker irodalmi díjat – a szerk.)

A durresi tengerparton kettő szálloda volt, a miénk tele volt fecskefészkekkel. A szálloda nevére nem emlékszem, csak a fecskefészkekre meg a tengerzúgásra…

Durrës 1990-ben. A szerző sajnos csak ezt az egy képet tudta rendelkezésre bocsátani, a többit dia formájában őrzi. (Forrás: Neumann Anna)

A szálloda vagy a Hotel Adriatik vagy az Apollonia lehetett. Akkoriban ez a két szálloda volt a durresi tengerparton – a szerk.

A Hotel Apollonia 1980-ban
(Forrás: Arkiva Digjitale Shqiptare)

Néhány ősöreg traktor, lógó belű buszok, Tirana hatalmas főterén nulla autó, a kávézókban rengeteg fiatal férfi. Taligában toltak egy nyomorékot.

Tirana főtere a ’90-es években
(Forrás: reddit)

Tirana 1990-ben
(Forrás: pinterest)

Hát ezekre emlékszem. Szívből kívántam, hogy jobbra forduljon a sorsuk és csakugyan: a következő csoport már nem indult el, mert zavargások kezdődtek.”

Arra a kérdésemre, hogy hozott-e valami emléktárgyat, ezt válaszolta:

„Semmit nem lehetett kapni (a könyvesboltban pl. csak Marx, Engels és Enver Hoxha volt), fügelekvárt vettem, de azt meg is ettem. :)

Üdvözlettel: Neumann Anna
(Albán fan)

Ma Albániában a boltok tele vannak áruval, a könyvesboltok mindenféle könyvekkel, jó minőségű húsokat vásárolhatunk, az éttermekben széles a kínálat. Szálláshelyek tömkelege várja a turistákat nem csak a tengerparton, hanem a történelmi városokban és a falvakban is, melyek agroturizmusra rendezkedtek be. Számos repülőjárattal, menetrend szerint közlekedő buszokkal és hajóval is jöhetünk. A turizmus a GDP közel 20%-át adja.

Közúti közlekedés Albániában régen és most

/Kategória: , /Szerző:

A bejegyzés apropóját két dolog adta:

Az első, hogy a fiunk pontosan egy hónapja kapta kézhez az albán jogosítványát. Így már nem csak azt mondhatjuk el, hogy ő az az egyedüli magyar gyerek, aki Albániában jár albán állami iskolába és albán nyelven tanul, hanem ő az is, aki itt Albániában szerzett vezetői engedélyt magyarként.

A másik apropó, hogy a napokban kaptunk egy kedves magyar utasunktól egy albán közlekedési szabálykönyvet 1970-ből. Ő egy augusztusi csoporttal járt itt, majd értesülvén tőlünk fentiekről, ugyanannak az irodának a szeptemberi csoportjával kiküldte azt a könyvet, ami alapján látni fogjuk, hogyan és kik vezettek járművet Albániában a kommunizmus idején.

Forrás: saját kép

Fenti tény annak fényében nagyon érdekes, hogy Albániában a kommunista éra alatt magánembernek nem lehetett saját tulajdonú személyautója. A rendszerváltásig (1991) mindössze kb. 600 darab személyautó rótta az albán utakat.

A kommunista korszak kezdetén a Szovjetunóhoz hasonlóan még lehetett magángépjárműveket vásárolni Albániában pontrendszeren keresztül. Az albán rezsim azonban úgy döntött, hogy megszünteti ezt a rendszert, hogy véget vessen az albánok szüntelen küzdelmének a lista élére jutásért, a „polgári önzésnek” minősített hozzáállás megakadályozása érdekében. Így Albániában az embereknek vonattal, busszal, kerékpárral és ökrös/lovas/szamaras/öszvéres szekérrel kellett közlekedniük a kommunizmus alatt.

A 20. század elejét Albániában a karavánútvonalak jellemezték, amelyek az ország legfontosabb központjait a tengerparttal és a szomszédos országokkal kötötték össze kereskedelmi cserekapcsolatok céljából. Ebben az időben még használták a Via Egnatia útjainak maradványait is.

Közúthálózat Albániában 1912-ben
(Forrás: retro.al)

Az első autó – egy Fiat márkájú – 1913-ban érkezett Albániába, tulajdonosa F. Sulioti volt.

Forrás: retro.al

Az Albán Legfelsőbb Tanács 1924. április 10-én hozta azt a rendeletet, mely szabályozta a motoros járművek használatát és közlekedését. Ezek a gépjárművek személygépkocsik, motorkerékpárok, traktorok és minden egyéb olyan gépjármű volt, amely utakon és köztereken közlekedett és nem kapcsolódott vasútvonalhoz. Annak az állampolgárnak, mely ezen járműveket vezethette, rendelkeznie kellett vezetői engedéllyel, a járműnek pedig forgalmi engedéllyel. Az alsó korhatár 20 év volt.

1926-ban a motoros járművek száma az alábbiak szerint alakult: Shkodra – 47, Tirana – 85, Durres – 70, Elbasan – 25, Berat – 33, Vlora – 21 , Korcë – 119, Gjirokastër – 83. Összesen 483 motoros jármű. (A városok nevére kattintva külön bejegyzés olvasható.) Érdekesség, hogy akkoriban a „qerre” szót használták a járművekre, melynek többes száma „qerret”. Ilyen nevű településből három is található Albániában.

Forrás: retro.al

Az első jogosítványt 1929-ben állították ki egy durresi polgár részére.

Forrás: retro.al

Biciklis forgalmi engedély 1942-ből:

Forrás: retro.al

1954-ben érkezett az első ZIS 110B autó a pártvezetőknek.

Forrás: retro.al

Az első traktorok 1978. október 16-án jöttek ki az egykori traktorgyárból Tiranában. DT-54-esek.

Forrás: retro.al

A bejegyzés apropóját adó közlekedési szabálykönyvet az akkori Belügyminisztérium (szó szerint fordítva Belső Munkák Minisztériuma) adta ki 1970-ben. A 16×11 cm-es könyvecske negyvennégy számozott oldalból áll, melyben részletezik a közlekedési szabályokat, és kb. ugyanennyi számozatlan oldalból, melyeken az akkor használatos közlekedési táblákat tüntetik fel. Annak idején 2.70 Lek-et kellett érte fizetni.

A könyvecske első oldala mindjárt egy dekrétumot tartalmaz, mely az Albán Népköztársaság kormánya által 1969-ben kiadott a Városokban és egyéb utakon való közlekedésre vonatkozó szabályokat tartalmazza a motoros és motor nélküli járművekre, valamint a gyalogosan közlekedőkre. Az ebben részletezett szabályok szerint:

A jogosítvány megszerzéséhez min. 18 évesnek, a lakosságot kiszolgáló járművek vezetőjének pedig min. 21 évesnek kellett lenni, a maximum korhatár 60, nők esetében pedig 55 év volt. Jogosítványt szerezhetett bárki, aki elvégezte a kurzust és legalább 8 általánost végzett. A jogosítvány kiállításához szükség volt orvosi igazolásra, 3 db fényképre, az iskolai igazolásra, és egy banki bizonylatra 5 Lek befizetésről.
40 éves korig 5 évente, 40-50 éves kor között 3 évente, 50-60 éves kor között pedig 2 évente kellett orvosi vizsgálatra menni.

A képzett járművezetőknek az alábbiaknak kellett megfelelniük:
– megfelelő állapotú járművel kellett rendelkezni az utazáshoz
– nem fogyaszthattak alkoholt
– a megengedett sebességgel kellett közlekedni
– különös figyelemmel kellett lenni a személyszállításnál, útkereszteződéseknél, vasúti kereszteződéseknél, éjszakai közlekedésnél és sűrű ködben

Retro autókiállítás Tiranában 2019-ben (Forrás: saját kép)

A vállalatok, intézmények, állami szervek, termelőszövetkezetek járművei és a katonai járművek vezetői csak megfelelő állapotú járművet vezethettek, és nem adhatták át a vezetési jogot más személyeknek. Ezen járművek alatt a 100 cm3 hengerűrtartalom fölötti járművek voltak értendők, és a forgalmi engedélyt, valamint a rendszámot a Munkaügyi Minisztérium bocsátotta ki. Ha a jármű vezetője elvesztette vagy használhatatlanná tette a rendszámot, 50 Lek-et kellett fizetnie.

Forrás: saját kép

A külföldi állampolgárok a saját országuk által kibocsájtott vagy nemzetközi vezetői engedéllyel léphettek be és közlekedhettek az Albán Népköztársaság terültén nem tovább, mint 1 hónapig. Amennyiben túlhaladták ezen időtartamot, a Belügyminisztérium bocsájtott ki jogosítványt és rendszámot részükre, melyért 50 Lek-et kellett fizetni.

Fenti szabályok be nem tartásának vétsége társadalmi megrovással vagy 500 Lek-ig terjedő büntetéssel volt sújtható. A rendészeti szervek munkatársai 10 Lek helyszíni bírsággal sújthatták a szabályszegőket.

A könyvecskében ezek után a közlekedési szabályok részletezése, a különböző járműtípusok, különböző közlekedési helyzetek, helyszínek, a személy- és áruszállításra vonatkozó szabályok, valamint a közlekedésben részt vevők kötelességeinek felsorolása következik.

A közlekedési táblákból 79 féle volt használatban.

A főútvonal és főútvonal vége így nézett ki:

Forrás: saját kép

A Stop tábla pedig így:

Forrás: saját kép

És létezett kézikocsival behajtani tilos tábla is:

bForrás: saját kép

 

Ha ma valaki Albániában B kategóriás jogosítványt szerezne, 18 év a korhatár. Orvosi vizsgálat szükséges, először a háziorvos igazolja, hogy nincs olyan betegség, ami kizárja, hogy a páciens vezethessen a forgalomban. Aztán kell elmenni szem- és fülvizsgálatra a szakrendelőkbe.

Az elméleti kurzus 30 órából áll. Ennek sikeres vizsgája után, melyet a DPSHTRR – az általános útkezelő- és fenntartó igazgatóság – épületében kell vagy számítógépen vagy papíralapon (ez választható) megcsinálni. Ha elsőre nem sikerül, még négyszer lehet próbálkozni pótvizsgadíj ellenében. Az elméleti vizsga előtt el kell végezni egy elsősegélynyújtás tanfolyamot, ami itt a Vöröskereszt szervezésében négy óra időtartam. Ezt lehet egy napon vagy elosztva. Erről a vizsgázó egy fényképes igazolványt kap, mely 2 évig érvényes.

Miután ezek megvannak, lehet kezdeni a gyakorlati oktatást. Minimum 18 órát kell venni, és az itteni viszonyoknak megfelelő utak, azaz a gyakori szintkülönbségek miatt különösen figyelnek a motorfékezés és az emelkedőn való elindulás gyakorlására. Sikeres gyakorlati vizsga esetén a jogosítványt akár a következő napon kiállítják.

Forrás: saját kép

Az itteni KRESZ sokat változott az utóbbi időben. Szigorodtak a közlekedési szabályok, és emelkedtek a büntetési tételek, legutóbb idén áprilisban. Ugyanakkor az új szabályozás szerint a határidőn belül befizetett bírságok felére csökkentésről rendelkeztek, így aki 15 napon belül befizeti a kirótt büntetést, 50%-ot elengednek belőle. Valamint a jogosítványok érvényességi idején is hosszabbítottak: jelenleg a B kategóriás vezetői engedély érvényességét 10 évről 15 évre emelték.

Tirana belvárosa napjainkban
(Forrás: saját kép)