Albánia legnagyobb szigete: a Sazan
Albániában tizenhárom kis sziget található. Ezek közül csak kettő nagyobb 1 km²-nél, a Kunë-sziget Shëngjin-nél (1,4 km²) és a Sazan.

Forrás: saját kép
A 4,8 km hosszú, 2 km széles 5,7 km²-es sziget a Karaburun-Sazan Tengeri Nemzeti Park része, az Adria és a Jón-tenger találkozásánál található az Otrantói-szorosban. 2015-ig elzárt katonai terület volt, sem a helyiek, sem turisták nem látogathatták.

Forrás: saját kép
Az ókorban Sason (görög) és Saso (római) néven ismerték.

Az Otrantói-szoros egy 17. sz. eleji térképen
(Forrás: wikipedia)
A római majd a bizánci birodalom része volt, 1400 körül került az ottománok kezére, 1696-tól pedig a Velencei Köztársaság birtoka volt. 1864-ben Görögország része lett. Az első Balkán-háború kitörésekor, 1912. december 4-én a Görög Királyság hadserege foglalta el. 1913. augusztusában Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia nyomására Görögország evakuálta Dél-Albániát, beleértve Sazan-szigetet is. Az olasz csapatok azonban 1914. október 30-án megszállták Vlora kikötőjével együtt, ahol katonai parancsnokságot hoztak létre. 30.000 olasz katona állomásozott a szigeten, építettek egy világítótornyot, néhány katonai erődítményt, és pugliai halászcsaládokat is telepítettek oda. Egészen a második világháborúig használták. 1943. szeptembere és 1944. októbere között a sziget német megszállás alatt állt, az albán kommunista partizánok szabadították fel.
Az 1950-es években a Szovjetunió tengeralattjáró bázist hozott létre, és kémiai-biológiai fegyvereket is telepített a szigetre. 1960-ra megromlott a két ország kapcsolata, és Albánia ragaszkodott hozzá, hogy a Szovjetunió átadja a támaszpontot, mire Hruscsov Vlora megszállásával fenyegetőzött. A szovjet katonák 1961. áprilisában végül elhagyták a szigetet, de pénzügyi, katonai és technikai segítség nélkül a kis ország nem tudta megfelelően működtetni a tengerészeti támaszpontot.

A sziget napjainkban (Forrás: saját kép)
A kommunizmus idején több ezer katona szolgált a szigeten, volt, akinek a gyermeke is ott született. A katonák családtagjaival és a kiszolgáló személyezettel együtt kb. 5.000 ember élt a szigeten. Mi személyesen is ismerünk olyan családot Vlora-ban, akik ott laktak. Működött kórház, mozi, a tiszteknek még bordélyház is, az ivóvizet pedig Vlora-ból szállították.

Az egykor lakott épületek ma elhagyatottan és lepusztultan állnak
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép
2840 darab nehézgépfegyverrel és egyéb automata fegyverekkel felszerelt bunker tarkította, több száz méter alagút és óvóhelyek hálózták be, és hatalmas mennyiségű lőszer- és élelmiszer tartalék volt felhalmozva.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép
Az első iskola 1953. szeptemberében nyílt meg a szigeten, ahol 1-3 osztályig tanulhattak a gyerekek. Az évek során több osztály is lett ahogy a nebulók száma gyarapodott, így 1974-ben új iskolát nyitottak. Ez az „Október 22” nevet kapta annak emlékére, hogy 1944-ben ezen a napon hagyták el a szigetet a német megszállók. Ez 8 osztályos iskola volt (ahogy az egykori kiírás is mutatja a bejáratán), átlag 12 tanulóval osztályonként.

Forrás: saját kép
Hetente háromszor, esténként a nem hadköteles tisztek és feleségeik – akik még nem fejezték be a 8 általánost – is ott tanultak. A tanári kar kilenc tanárból és az igazgatóból állt, négy tanár az alsó, öt pedig a felső tagozatosokat tanította. Az iskola rendelkezett könyvtárral, laboratóriumokkal és tornateremmel. Akik elvégezték, azok tovább tanulhattak a városi iskolában Vlora-ban teljes állami ösztöndíjjal. Sok itt végzett diák később politikus, orvos, mérnök vagy tanár lett.

Az „Október 22” 8 osztályos iskola
(Forrás: saját kép)
A sziget ma is haditengerészeti bázisként működik néhány katonával. 1997 óta számos olasz haditengerészeti hajó és motorcsónak állomásozott a szigeten, amelyek segítették a Dél-Olaszország és Albánia közötti csempészet elleni küzdelmet, és hozzájárultak az albán haditengerészet és a határrendészet működési kapacitásának újjáépítéséhez. 2009-ben, 12 évnyi szigeten töltött idő és az illegális kereskedelem elleni sikeres küzdelem után az olasz haditengerészet elhagyta a szigetet. Napjainkban a NATO és a brit haditengerészet használja hadgyakorlatokhoz.

Forrás: saját kép
A sziget legmagasabb pontja 344 m, és két patak is található rajta. A Szt. Miklós öbölben épült meg a katonai kikötő, amelyben 2017. májusától már turista hajók is kiköthetnek. Emellett merülőhelyeket alakítottak ki a sziget partvidékének több pontján, köztük az Ördögtorok-korallzátonynál.

Forrás: saját kép
A sziget éghajlata inkább szubtrópusi mint mediterrán, szeleknek kitett. Vadfüge, szederbokrok, fenyők, tölgyek, leanderek és macchiabozót tarkítják. Sajátos topográfiai, éghajlati, hidrológiai és geológiai adottságai miatt egyedülálló növényzet és biodiverzitás jellemzi. Az állatvilágot 15 emlősfaj képviseli (köztük 8 denevérfaj, üregi nyúl stb.), és 39 madárfaj (tengelice, seregély, küszvágó csér, uhu, héja, poszáta, sirály), a dankasirálynak és szirti galambnak költőhelye is. Nyolc hüllőfaj (pl. görög teknős, haragossikló), 1 kétéltű faj és 122 gerinctelen faj is található a szigeten. Meg néhány kutya és egy szamár. :)

A kalóz csak a turistákat kíséri, nem állandó lakos
(Forrás: saját kép)
A Sazan-sziget évről-évre több turistát vonz, Vlora-ból és Radhimë-ból induló nagyobb kirándulóhajókra egész napos programra fizethetünk be Karaburun-Sazan túrára. Kisebb hajók és motorcsónakok is bérelhetők a kikötőkben.

Aki nem szeretne felmenni a „szellemvárosba”, strandolhat a kikötő közelében
(Forrás: saját kép)
Az utóbbi időben sok albán hírportálon olvashattuk, hogy zöld utat kapott a Sazan-szigeten építendő luxus üdülőkomplexum. Az 1,4 milliárd euró értékű stratégiai beruházásnak minősülő projekt Donald Trump vejéhez köthető, aki feleségével együtt beleszeretett Albánia legnagyobb szigetébe. A beruházás a terület kb. 8%-át, 45 hektárt fog érinteni.

Kérdés, hogyan lesz látogatható a sziget, ha elkészül a luxus beruházás
(Forrás: saját kép)