Hogyan lett egy nem létező településből Albánia egyik legfelkapottabb üdülőhelye?

Állítólag a Szovjetunió egykori miniszterelnökének, Nyikita Hruscsovnak az 1959-es látogatása miatt épült meg a Butrint-ba vezető út. Ezen át lehet megközelíteni Ksamil települést, mely ma Albánia egyik leglátogatottabb üdülőfaluja.

A Ksamil-ba vezető út 2005-ben. Mi akkor jártunk ott először.
(Forrás: saját kép)

2015-ben írtam az első bejegyzésemet Ksamil-ról, melynek ezt a címet adtam: 6 mérföld Korfu-tól az albán Bora Bora (mert így hívják az egyik strandot). Azóta számos platformon, utazási irodák kínálatában látom folyamatosan, hogy ezt a megnevezést használják, ha nyaralást hirdetnek Ksamil-ba. (Érdekesség, hogy az albán nyelvben a ‘bora’ szó azt jelenti: hó. :-) )

A környéket a ’60-as években vadon élő növényzet foglalta el. Enver Hoxha kommunista diktátor 1966-ban azonban úgy döntött, hogy a helyet be kell lakni, és a dombokat citrus- és olajfa ültetvényekké változtatják. Így kezdődött a település kialakulásának története. Nevét a hexa mille (6 mérföld) szavakból kapta, mert ennyi tengeri mérföldre található Korfu szigetétől.

Ksamil 2005-ben
(Forrás: saját kép)

Ksamil első lakosait így a Korça-i Mezőgazdasági Vállalat munkásai adták. Valamint 1500 fiatal önkéntes (ami akkoriban azt jelentette, hogy „szabad akaratukból” mentek oda, de valójában odavezényelték őket), de a kommunista rezsim által üldözött embereket is alkalmazták a mezőgazdasági munkákra. Eleinte csak négy darab öt szintes épület volt a településen, azt a részét a falunak ma is így hívják: “a 4 épület”. Ezek a lakóházak emlékeztetnek arra, hogy a település nem nyaralóhely volt, hanem munkásfalu, egy szigorúan őrzött terület része, mely határvidék volt.

A négyemeletes házak ma is megvannak
(Forrás: saját kép)

A szigeteken akkoriban gyógy- és fűszernövényeket, például babérlevelet termeltek, és kizárólag azok a nők mehettek át, akik az ültetvényeken dolgoztak. Ők is csak szigorú katonai kísérettel. A ’90-es évek előtt a szigetekre még a biológusok, geográfusok, diákok, turisták és a halászok sem léphettek. A magas rangú kommunista állami tisztviselők részére viszont vadászatot szerveztek. Őzeket és vadkecskéket telepítettek az egyikre, és imitálták, hogy az állatok ott élnek, etették őket és itatót is helyeztek ki nekik, hogy aztán Enver Hoxha és Mehmet Shehu – akik szenvedélyes vadászok voltak – és baráti körük lelőhesse azokat.

Ksamil 1970-ben
(Forrás: Facebook, Sarandë.Albania – Ksamil)

A ’90-es években aztán Kukës-ból, Peshkopi-ból, Gjirokastra-ból, Tepelena-ból, Përmet-ből is érkeztek családok. Akkoriban kb. 3500 lakosa volt a településnek.

Ksamil 1990-ben
(Forrás: inf.news)

Egy Kukës-i származású úr és családja volt Ksamil egyik első posztszocialista lakosa. 1991-ben, kihasználva a szabad mozgás lehetőségét családjával Ksamil-ba költözött, hogy a Mezőgazdasági Vállalatnál dolgozzon. 1994-ig – a vállalat bezártáig – végezték ezt a munkát, állítása szerint akkori viszonyok között jó fizetést kaptak, és jól éltek. A vállalat bezárása után nagyon sok fiatal vesztette el a munkáját, az emberek egy része emigrációba menekült, mások az építőiparban kezdtek dolgozni. A Ksamili-ak a földosztásról szóló 7501-es törvényből kimaradtak, a szövetkezet ürügyén az új törvénnyel a Ksamil-i emberek egy darab földet sem kaptak. Így az összes földet maguk osztották fel, majd elkezdték építeni az első házakat, amelyeket aztán később legalizáltak. A mai Ksamil tehát az önkéntes földfoglalásokból, majd az azokra épült apartmanházakból, családi hotelekből keletkezett.

Az engedély nélkül épült, illetve a nem legalizált épületek ellen azonban folyamatosan küzd az albán kormány (a mai napig is). Az engedély nélküli építkezések nem csak Ksamil-ra, hanem egész Albániára jellemzőek voltak (és még ma is történnek ilyenek). Így talán jobban megértjük, hogy ilyen körülmények között milyen nehéz volt terület-, illetve városrendezési tervet alkotni és érvényesíteni a településeken. 1990-ben 20 épület volt Ksamil-ban, 2010-ben pedig 350, melyek kb. 90%-a engedély nélkül épült. A 2006-ban elfogadott törvény, melynek segítségével a “tulajdonosok” legalizálhatják, azaz hivatalosan földhivatali nyilvántartásba vetethetik a földterületet és az arra épült ingatlanjaikat megoldást jelentett, sokan éltek a lehetőséggel, és legalizálták az ingatlanjaikat. Azonban így is maradtak bőven olyan épületek, melyekkel semmi nem történt. Így 2010-ben több, mint 250 illegálisan felhúzott építmény lebontására irányuló akció történt Ksamil-ban, mely egy romok alatti nagy falu szomorú látványát hagyta maga után.

Ksamil-ban vannak muszlimok, ortodoxok és katolikusok is.

Az ortodox templom Ksamil-ban
(Forrás: saját kép, 2023)

A falu ma Albánia egyik legnépszerűbb üdülőhelye.

Ksamil 2019 január
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2019 májusában
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2023. június
(Forrás: saját kép)

Az évek során nagyon beépült, minden talpalatnyi helyet az éttermek és hotelek által üzemeltetett strandok teszik ki, főszezonban nehezen találni szabad nyugágyat. 2023-ban az Airbnb keresési listáján Ksamil a második helyen szerepelt, megelőzve Barcelonát, Londont és Rómát.

A Lori beach Ksamil-ban 2023. júliusában
(Forrás: saját kép)

Ksamil, 2023 július
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2023
(Forrás: saját kép)

A közelmúltban pedig készült egy tanulmány, melyben összegyűjtötték a világ legnépszerűbb és legszebb strandjait, majd szerkesztetlen fényképeket készítettek róluk a Google Térkép segítségével. Ezután színelemzéssel határozták meg az egyes helyeken a víz pontos árnyalatát. Ezen színanalízis alapján a világ legkékebb vizű strandja az Albániában található Plazhi Pasqyra (Tükör strand) lett. :-)

Forrás: saját kép

 

És végül egy videó arról, milyen volt Saranda, Ksamil és a tengerpart a ’80-as években.

 

Turistaként Albániában 1990-ben

Hogyan lett Európa egykor legelzártabb országából világviszonylatban is az egyik legdinamikusabban fejlődő turisztikai célpont? Erről már írtam egy bejegyzést hat éve itt. Azóta számos turisztikai fejlesztés történt és történik, az ide látogató turisták száma tovább nőtt, az egyre több turista pedig egyre több információt szolgáltat az országról. És Albánia maga is sokat tesz azért, hogy a reklám, az ország népszerűsítése minél több embert elérjen.

Most egy olyan élménybeszámoló következik, ami azért nagyon érdekes, mert amikor a bejegyzés írója ide érkezett nyaralni, Albániába még alig merészkedett turista. És szinte semmi nem volt itt a szép tájakon kívül.

A rendszerváltás hajnalán, amikor éppen hogy megnyílt az ország, Anna is az első utasok között volt. Kilenc napot töltöttek a sasok földjén egy szervezett út keretében.

„1990 tavaszán megláttam a hirdetést, azonnal ráugrottam. Az Amitours szerintem erre az útra alakult, többé nem találkoztam a nevével. Kemény 20.000 Ft, a programban Tirana, Durres, Kruja és Berat, útikönyvet is ők adtak (Nagel, franciából fordítva, az egyik fordító Törley Katalin).

Berat a ’90-es években
(Forrás: Berati-Antik & History)

Életem legnagyobb úti élménye lett, és nem a csodálatos tájak, hanem az emberek miatt.”

Kruja 1989
(Forrás: Facebook – Arsen Baltori)

És hogy miért fizetett be egy ilyen utazásra?

„Egzotikusnak tűnt (végre megnyílt az ország), mindig is olyan társasutazásokat választottam, ahol tenger és országjárás egyaránt van. Malév-vel mentünk-jöttünk.”

Az itteni élményeiről így ír:

„Iszonyú szegénység, a csoportunkban volt egy kövér férfi, őt megbámulták, hiszen az albánok mind alultápláltak voltak. Alig voltak boltok és ott is csak konzerv és lekvár. Húst a szállodán kívül egyszer láttunk, a buszból, egy kertkapu előtt nyúzott kecskét. A földekre kézzel merték a vizet.

Egyszer egy bódé előtt két hosszú sort láttunk, külön a nők, külön a férfiak, hát mi is beálltunk a női sor végére. Szemből a férfiak megláttak minket és integettek a nőknek, engedjenek minket előre. Apró, zöld őszibarackok voltak…

A gyerekek odajöttek hozzánk, de nem ám koldulni, hanem sztilo, sztilo (golyóstollat) kértek. Ha adtunk (amíg volt), elszaladtak és hoztak virágot cserébe.

A helyi idegenvezetővel beszélgettünk Kadaréról, mondtam, hogy otthonról szívesen küldök neki könyvet. Mondta, külföldről nem kaphatnak könyvet belőle. A helyi idegenvezető angolul beszélt, én fordítottam a csoportnak.

(Ismail Kadare író, költő a kortárs albán irodalom legismertebb alakja, nemzetközileg is ismert. Műveit 45 nyelvre fordították le. 2005-ben elnyerte a Man Booker irodalmi díjat – a szerk.)

A durresi tengerparton kettő szálloda volt, a miénk tele volt fecskefészkekkel. A szálloda nevére nem emlékszem, csak a fecskefészkekre meg a tengerzúgásra…

Durrës 1990-ben. A szerző sajnos csak ezt az egy képet tudta rendelkezésre bocsátani, a többit dia formájában őrzi. (Forrás: Neumann Anna)

A szálloda vagy a Hotel Adriatik vagy az Apollonia lehetett. Akkoriban ez a két szálloda volt a durresi tengerparton – a szerk.

A Hotel Apollonia 1980-ban
(Forrás: Arkiva Digjitale Shqiptare)

Néhány ősöreg traktor, lógó belű buszok, Tirana hatalmas főterén nulla autó, a kávézókban rengeteg fiatal férfi. Taligában toltak egy nyomorékot.

Tirana főtere a ’90-es években
(Forrás: reddit)

Tirana 1990-ben
(Forrás: pinterest)

Hát ezekre emlékszem. Szívből kívántam, hogy jobbra forduljon a sorsuk és csakugyan: a következő csoport már nem indult el, mert zavargások kezdődtek.”

Arra a kérdésemre, hogy hozott-e valami emléktárgyat, ezt válaszolta:

„Semmit nem lehetett kapni (a könyvesboltban pl. csak Marx, Engels és Enver Hoxha volt), fügelekvárt vettem, de azt meg is ettem. :)

Üdvözlettel: Neumann Anna
(Albán fan)

Ma Albániában a boltok tele vannak áruval, a könyvesboltok mindenféle könyvekkel, jó minőségű húsokat vásárolhatunk, az éttermekben széles a kínálat. Szálláshelyek tömkelege várja a turistákat nem csak a tengerparton, hanem a történelmi városokban és a falvakban is, melyek agroturizmusra rendezkedtek be. Számos repülőjárattal, menetrend szerint közlekedő buszokkal és hajóval is jöhetünk. A turizmus a GDP közel 20%-át adja.

Közúti közlekedés Albániában régen és most

A bejegyzés apropóját két dolog adta:

Az első, hogy a fiunk pontosan egy hónapja kapta kézhez az albán jogosítványát. Így már nem csak azt mondhatjuk el, hogy ő az az egyedüli magyar gyerek, aki Albániában jár albán állami iskolába és albán nyelven tanul, hanem ő az is, aki itt Albániában szerzett vezetői engedélyt magyarként.

A másik apropó, hogy a napokban kaptunk egy kedves magyar utasunktól egy albán közlekedési szabálykönyvet 1970-ből. Ő egy augusztusi csoporttal járt itt, majd értesülvén tőlünk fentiekről, ugyanannak az irodának a szeptemberi csoportjával kiküldte azt a könyvet, ami alapján látni fogjuk, hogyan és kik vezettek járművet Albániában a kommunizmus idején.

Forrás: saját kép

Fenti tény annak fényében nagyon érdekes, hogy Albániában a kommunista éra alatt magánembernek nem lehetett saját tulajdonú személyautója. A rendszerváltásig (1991) mindössze kb. 600 darab személyautó rótta az albán utakat.

A kommunista korszak kezdetén a Szovjetunóhoz hasonlóan még lehetett magángépjárműveket vásárolni Albániában pontrendszeren keresztül. Az albán rezsim azonban úgy döntött, hogy megszünteti ezt a rendszert, hogy véget vessen az albánok szüntelen küzdelmének a lista élére jutásért, a „polgári önzésnek” minősített hozzáállás megakadályozása érdekében. Így Albániában az embereknek vonattal, busszal, kerékpárral és ökrös/lovas/szamaras/öszvéres szekérrel kellett közlekedniük a kommunizmus alatt.

A 20. század elejét Albániában a karavánútvonalak jellemezték, amelyek az ország legfontosabb központjait a tengerparttal és a szomszédos országokkal kötötték össze kereskedelmi cserekapcsolatok céljából. Ebben az időben még használták a Via Egnatia útjainak maradványait is.

Közúthálózat Albániában 1912-ben
(Forrás: retro.al)

Az első autó – egy Fiat márkájú – 1913-ban érkezett Albániába, tulajdonosa F. Sulioti volt.

Forrás: retro.al

Az Albán Legfelsőbb Tanács 1924. április 10-én hozta azt a rendeletet, mely szabályozta a motoros járművek használatát és közlekedését. Ezek a gépjárművek személygépkocsik, motorkerékpárok, traktorok és minden egyéb olyan gépjármű volt, amely utakon és köztereken közlekedett és nem kapcsolódott vasútvonalhoz. Annak az állampolgárnak, mely ezen járműveket vezethette, rendelkeznie kellett vezetői engedéllyel, a járműnek pedig forgalmi engedéllyel. Az alsó korhatár 20 év volt.

1926-ban a motoros járművek száma az alábbiak szerint alakult: Shkodra – 47, Tirana – 85, Durres – 70, Elbasan – 25, Berat – 33, Vlora – 21 , Korcë – 119, Gjirokastër – 83. Összesen 483 motoros jármű. (A városok nevére kattintva külön bejegyzés olvasható.) Érdekesség, hogy akkoriban a „qerre” szót használták a járművekre, melynek többes száma „qerret”. Ilyen nevű településből három is található Albániában.

Forrás: retro.al

Az első jogosítványt 1929-ben állították ki egy durresi polgár részére.

Forrás: retro.al

Biciklis forgalmi engedély 1942-ből:

Forrás: retro.al

1954-ben érkezett az első ZIS 110B autó a pártvezetőknek.

Forrás: retro.al

Az első traktorok 1978. október 16-án jöttek ki az egykori traktorgyárból Tiranában. DT-54-esek.

Forrás: retro.al

A bejegyzés apropóját adó közlekedési szabálykönyvet az akkori Belügyminisztérium (szó szerint fordítva Belső Munkák Minisztériuma) adta ki 1970-ben. A 16×11 cm-es könyvecske negyvennégy számozott oldalból áll, melyben részletezik a közlekedési szabályokat, és kb. ugyanennyi számozatlan oldalból, melyeken az akkor használatos közlekedési táblákat tüntetik fel. Annak idején 2.70 Lek-et kellett érte fizetni.

A könyvecske első oldala mindjárt egy dekrétumot tartalmaz, mely az Albán Népköztársaság kormánya által 1969-ben kiadott a Városokban és egyéb utakon való közlekedésre vonatkozó szabályokat tartalmazza a motoros és motor nélküli járművekre, valamint a gyalogosan közlekedőkre. Az ebben részletezett szabályok szerint:

A jogosítvány megszerzéséhez min. 18 évesnek, a lakosságot kiszolgáló járművek vezetőjének pedig min. 21 évesnek kellett lenni, a maximum korhatár 60, nők esetében pedig 55 év volt. Jogosítványt szerezhetett bárki, aki elvégezte a kurzust és legalább 8 általánost végzett. A jogosítvány kiállításához szükség volt orvosi igazolásra, 3 db fényképre, az iskolai igazolásra, és egy banki bizonylatra 5 Lek befizetésről.
40 éves korig 5 évente, 40-50 éves kor között 3 évente, 50-60 éves kor között pedig 2 évente kellett orvosi vizsgálatra menni.

A képzett járművezetőknek az alábbiaknak kellett megfelelniük:
– megfelelő állapotú járművel kellett rendelkezni az utazáshoz
– nem fogyaszthattak alkoholt
– a megengedett sebességgel kellett közlekedni
– különös figyelemmel kellett lenni a személyszállításnál, útkereszteződéseknél, vasúti kereszteződéseknél, éjszakai közlekedésnél és sűrű ködben

Retro autókiállítás Tiranában 2019-ben (Forrás: saját kép)

A vállalatok, intézmények, állami szervek, termelőszövetkezetek járművei és a katonai járművek vezetői csak megfelelő állapotú járművet vezethettek, és nem adhatták át a vezetési jogot más személyeknek. Ezen járművek alatt a 100 cm3 hengerűrtartalom fölötti járművek voltak értendők, és a forgalmi engedélyt, valamint a rendszámot a Munkaügyi Minisztérium bocsátotta ki. Ha a jármű vezetője elvesztette vagy használhatatlanná tette a rendszámot, 50 Lek-et kellett fizetnie.

Forrás: saját kép

A külföldi állampolgárok a saját országuk által kibocsájtott vagy nemzetközi vezetői engedéllyel léphettek be és közlekedhettek az Albán Népköztársaság terültén nem tovább, mint 1 hónapig. Amennyiben túlhaladták ezen időtartamot, a Belügyminisztérium bocsájtott ki jogosítványt és rendszámot részükre, melyért 50 Lek-et kellett fizetni.

Fenti szabályok be nem tartásának vétsége társadalmi megrovással vagy 500 Lek-ig terjedő büntetéssel volt sújtható. A rendészeti szervek munkatársai 10 Lek helyszíni bírsággal sújthatták a szabályszegőket.

A könyvecskében ezek után a közlekedési szabályok részletezése, a különböző járműtípusok, különböző közlekedési helyzetek, helyszínek, a személy- és áruszállításra vonatkozó szabályok, valamint a közlekedésben részt vevők kötelességeinek felsorolása következik.

A közlekedési táblákból 79 féle volt használatban.

A főútvonal és főútvonal vége így nézett ki:

Forrás: saját kép

A Stop tábla pedig így:

Forrás: saját kép

És létezett kézikocsival behajtani tilos tábla is:

bForrás: saját kép

 

Ha ma valaki Albániában B kategóriás jogosítványt szerezne, 18 év a korhatár. Orvosi vizsgálat szükséges, először a háziorvos igazolja, hogy nincs olyan betegség, ami kizárja, hogy a páciens vezethessen a forgalomban. Aztán kell elmenni szem- és fülvizsgálatra a szakrendelőkbe.

Az elméleti kurzus 30 órából áll. Ennek sikeres vizsgája után, melyet a DPSHTRR – az általános útkezelő- és fenntartó igazgatóság – épületében kell vagy számítógépen vagy papíralapon (ez választható) megcsinálni. Ha elsőre nem sikerül, még négyszer lehet próbálkozni pótvizsgadíj ellenében. Az elméleti vizsga előtt el kell végezni egy elsősegélynyújtás tanfolyamot, ami itt a Vöröskereszt szervezésében négy óra időtartam. Ezt lehet egy napon vagy elosztva. Erről a vizsgázó egy fényképes igazolványt kap, mely 2 évig érvényes.

Miután ezek megvannak, lehet kezdeni a gyakorlati oktatást. Minimum 18 órát kell venni, és az itteni viszonyoknak megfelelő utak, azaz a gyakori szintkülönbségek miatt különösen figyelnek a motorfékezés és az emelkedőn való elindulás gyakorlására. Sikeres gyakorlati vizsga esetén a jogosítványt akár a következő napon kiállítják.

Forrás: saját kép

Az itteni KRESZ sokat változott az utóbbi időben. Szigorodtak a közlekedési szabályok, és emelkedtek a büntetési tételek, legutóbb idén áprilisban. Ugyanakkor az új szabályozás szerint a határidőn belül befizetett bírságok felére csökkentésről rendelkeztek, így aki 15 napon belül befizeti a kirótt büntetést, 50%-ot elengednek belőle. Valamint a jogosítványok érvényességi idején is hosszabbítottak: jelenleg a B kategóriás vezetői engedély érvényességét 10 évről 15 évre emelték.

Tirana belvárosa napjainkban
(Forrás: saját kép)

Tiranába költöztünk és imádjuk!

Szia! :)

Gabi vagyok.

Albániában, Tiranában élünk.

Imádjuk! :)

 

Így indul Gabi és Tibi vendégbejegyzése, akik tavaly szeptemberben érkeztek Albániába letelepedés céljából. Mi, akik már 12 éve élünk itt azt látjuk, hogy az utóbbi időben egyre több magyar honfitársunk választja ezt az országot lakhelyéül rövidebb, de akár hosszabb időre is. Mindenkinél más okok, motivációk állnak a háttérben, itt most Gabi és Tibi történetét olvashatjátok.

 

Az első kérdés, ami el szokott hangzani, amikor valaki megtudja, hogy “Miért éppen Albánia”?

Nos, a történet nem itt kezdődik és nem most. Jóval a Covid előtt indult, amikor a legnagyobb közös szerelmünk a Páromnak és nekem az utazás lett. Itt ne hotelekre és kényelemre gondolj. Nem wellness sokcsillagos szállodák, és all inclusive ellátások voltak. Maximálisan low budget utak.

Aludtunk buszon Firenzébe menet éjszaka, hogy a reggel első napsugarainál minden turistát beelőzve elsőként mehessünk be a Pitti palotába. Éjszakáztunk Milano Lampugnano-ban, ami lássuk be egy budapesti nyócker csak olaszban. Sikerült London legcukibb hírességeinek művészlakásába szállást kapnunk, ahol egy gyomorrontás miatt reggelig rontottam a WC-t. Stresszeltünk reptereken – vagy odafelé menet a dugóban – buszállomásokon éjszaka vagy szakadó esőben. Olyankor mentünk Párizsba, amikor a híradások szerint lángolt a város a tüntetőktől….

Hajnali reggeli-vacsora Firenze külvárosában

Szóval nem a kényelmi, sokkal inkább a hátizsákos őrült utazók voltunk. Imádtuk, ha úgy tudjuk megoldani a dolgokat, hogy helyi sajátossággal. Rómába például nem vittünk és nem vettünk vizet, mert a város tele van ivókutakkal. Volt egy kulacsom, amiben vatikáni víz volt. :) Vagy hogy a legfinomabb spagettit egy kínai büfében ettük a Pantheon mögött, mert oda jártak a helyiek is.

Aztán jött a Covid, és egy egész világ kezdett ferde szemmel nézni a „csavargókra”. “Maradj otthon!” lett a követelmény. Félelem és reszketés, emberek kezdtek bizalmatlanul nézni egymásra.

Nem akartunk otthon maradni.

Elhúztunk családostól Horvátországba.

És tudod mit? Ahogy átléptük a határt (busszal, átszállókkal) rájöttünk, hogy a félelem csak odáig tart ameddig komolyan veszik. És Magyarország szeret félni. Ott komolyan veszik.

Horvátország fantasztikus volt. Elfelejthettük, hogy mi vesz minket körül.

Akkor kezdtük el komolyabban fontolgatni, hogy elköltözünk.

Éljünk máshol, más emberek, más felfogás, más gondolkodás között. Ott, ahol a napi pici örömöket megélik az emberek.

Van egy weboldal, ahol akár 50 EUR-ért is találhatsz házat.

Nézegetni kezdtük a térségeket.

Annyit tudtunk, hogy nem szeretjük a hideget és a sötétet, így északabbra biztosan nem szeretnénk menni. Ahogy kerestünk azt láttuk, hogy Horvátország szinte fullház…

Spanyol is…

Amikor Angliában voltunk, az egyetlen hely volt, ahol egy kukkot se értettem az angolból, szóval az is kilövődött.

Franciahon. Oh, gyönyörűszép, él kint ismerős, picit vartyogok is franciául, bár ezt egy francia se támasztaná alá. A Covid alatt viszont, aki nem volt beoltva az még buszra se szállhatott.

Németül nem tudunk, az is kíhúzott sok országot.

Otthon kezdtünk tömeggyilkosok és elítélt gonosztevők lenni, mert nem voltunk beoltva. Nem mehettünk strandra, nem ülhettünk be a legnagyobb nyárban egy fagyizó légkondicionált részébe… Olyan emberek küldtek el minket, akik ismertek sok éve, de erősebb volt az emberekben ébresztett mikrofasizmus, mint az ismeretség. Vagy barátság, vagy rokonság.

Vissza akartam menni Horvátországba.

Ott nem bántott senki, ott örültek nekünk.

Nálam már eldőlt, hogy a Földközi-tenger térségét szeretném, a horvátokat szeretném.

És ekkor jött a Párom, hogy meg kéne nézni Albániát!

Albániát? Mekkora hülyeség! Maffia van, meg nincs közbiztonság, meg elmaradott, meg nyomor, meg kommunizmus…. Nekem az túl Balkán. A Balkánról amúgy egyetlen élményem volt addig: Bulgária, ahol benyeltem valami fertőzést még gyerekkoromban és nem sok szép emlékem maradt.

Tibi erősködött, hogy azt mondták gyönyörű szép, és hogy fantasztikusak az albánok.

Szeretek neki hinni.
Hát jó. Lássuk azt az Albániát.

Az első adandó alkalommal – áprilisban – repülőre ültünk és kijöttünk négy napra.

Tudni kell, hogy április Albániában még nagyon nem strandidő. Szakadó szúrós eső, a partok környékén szél. Ilyen állapotában láttuk először. Nem, nem a legszebb arca volt.

Ahogy ereszkedett a repülő, az ablak túloldalán elkezdett oszladozni a felhőréteg és megláttam valami eszméletlen csodát. Akkora hegyeket amekkorákat ott a reptér körül elhinni is nehéz volt. Hósipkás csúcsok.

Albánia a repülőről

Aztán leszállsz és a megbeszéltek szerint vár egy albán (táblával, mint a a fontos embereket), aki bérbe ad nekünk majd egy autót.

Kifejezetten pici autót szerettünk volna. Mi twingósok vagyunk. Nem tudunk nagyot vezetni.

Tudod mit nem tudunk még vezetni? Automata váltós autót.

Na, amit kaptunk az egy kisebb anyahajó volt, automata váltóval.

Kis reklamáció következett – kiderült hogy azért hozta ezt, nem pedig amit kértünk mert ez jobb. Jót akart. :) A mateknál is összezavarodtunk. Az albánok bérlésnél nem megkezdett órákkal, hanem letöltöttekkel számolnak. Ha te hétfőtől-szerdáig bérelsz autót az itt 2 nap. Minden más helyen 3, plusz kaució, itt 2 nap és itt a kulcs. Emberünk el is tűnt a színről.

Egyszer csak ott álltunk egy űrhajónyi kocsival, automata váltóval, egy vadidegen országban ahol csak hallottuk, hogy félelmetes a közlekedés, de még sose próbáltuk, és bizony elkezdtünk izzadni.

Lett segítségünk.

Mellénk parkolt 2 albán lány egy pasival, a lányok pedig kivették az irányítást Párom kezéből, és cirka kettő percen belül irányba állították az autót, valamint közben tartottak egy gyorstalpaló oktatást arról, hogy kell az automata váltót bűvölni.

Úgyhogy el tudtuk hagyni a repteret és a parkolót.

Irány a forgalom.

Egy méhkas belseje.

Nem. Amikor arról beszélnek hogy az albánok fittyet hánynak a KRESZ-re, akkor nem túloznak.

Ha láttál már videót Kínáról, ahol a csúcsforgalomban 400 bringás megy keresztben kasul – na ugyanezt tessék elképzelni autóval. Úgy, hogy veled szemben rendőr irányít.

Itt szembesültünk egy másik jelenséggel.

Magyarként félsz a rendőrtől.

Meglátod és azon agyalsz, mi rosszat tehettél, mid nincs rendben, ha megállít, miért fog megbüntetni.

Tedd a kezed a szívedre, tudom, hogy így van.

Ott és akkor én is ezt éreztem.

Ekkor derült ki, hogy a rendőr itt segít! Tényleg segít.

Képzeld el a közlekedő autósokat, hogy ők a Napsugár csoport óvodásai, akik a homokozónál kaotikusan játszanak. Vannak szabályok de inkább az a lényeg hogy egymásra figyeljenek és vigyázzanak, mint hogy kinek milyen elsőbbsége van. A Rendőr az az óvónéni, aki néha összevonja a szemöldökét, de ha kell, orrot töröl, ha kell meg igazságot tesz Pistike meg Jucika közt, hogy kié a kislapát.

Napok teltek el, és igazi sokkot okozott hogy nem büntetni van a rendőr. Hogy itt segít.

Átevickéltünk a körforgalmon.

Gyorsan ki a másik végén. Akkor még behúzott nyakkal a rendőr mellett. És az első, tényleg a legelső kávézó parkolójában, ahol meg tudtunk állni megálltunk, hogy szó szerint megtöröljük kicsit gyöngyöző homlokunkat.

Eleredt az eső.

Bementünk hogy igyunk egy kávét.

Egy nagyobb kamasz srác volt a pultban.

Szóltunk neki, hogy kint innánk meg ha nem baj.

A srác szeme akkorára kerekedett mint a mangagyereké a pikacsuban, és döbbenten kérdezte, hogy:

– Miért? Hiszen esik???

– Igen, de dohányzunk.

A srác még értetlenebbül pislogott ránk. Nem szólalt meg, de az arcára volt írva, hogy És??? Letette a kávénkat egy asztalra, ablakot nyitott és oda ültetett minket.

Albániában bárhol dohányozhatsz. Ahol nem tilos. :)

Szerintem hosszú, hosszú…. Mint a csillagok háborúja elején a felirat, olyan hosszú ideje nem dohányoztunk zárt helyen. Aki dohányos és otthon a fagyban esőben, hőségben is kigyalogol, lépcsőt mászik csak egy rövid staubért az most pontosan tudja, hogy éreztük magunkat.

Aki nem dohányzik, annak elárulom, hogy mint a jó anyánk ölén.

Fázunk.

Négy nap alatt Albániáról kiderült, hogy egyáltalán nem adja könnyen magát. Kicsit olyan ez, mint mikor megismersz egy borzalmasan vonzó, hihetetlenül izgalmas nőt, aki még kicsit kacérkodik is veled, de amikor azt hiszed, nyeregben vagy akkor mindig nemet mond. Amikor pedig feladnád, akkor szerelmet vall a legváratlanabb pillanatban.

Albánia, izgalmas, meseszép, és váratlan. Szereted a meglepetéseket? Hát Albánia minden nap egy meglepetés. Vagy az időjárás, vagy az utak, vagy az emberek okozzák.

 

Nyáron visszajöttünk, mert hogy otthon másról se tudtunk beszélni. Az albánok így, az albánok úgy. Amit róluk mondtak egyszerűen nem, hogy nem volt túlzás, de az igazság az, hogy nincs rájuk szó.

Sok helyen jártunk, és mindenhol van egy átlag temperamentuma az embereknek. Otthon ez többnyire a depresszió. Az olaszoknál a lendület, itt Albániában az emberek kicsit olyanok, mint a gyerekek. Barátkoznak veled, csak mert te vagy az új fiú a játszótéren, és hajtja őket a kíváncsiság. Hatalmas szívük van. Boldogok, ha adhatnak. Ahogy Betti (a szerk.) mondta egyszer, az albán akkor boldog, ha segít. Akkor is segít ha nem akarod. :) Mert ő attól boldog, hogy segít.

Itt, ahol most lakunk, nagyon sok pizzás, palacsintás, kifőzde kávézó van egymás mellett és ezekben nagyon sokféle ember megfordul. A gazdag, a szegény a fiatal az öreg, a vidéki, a városi…. Mind mind ugyanúgy beül, megissza a kis kávéját, elüldögél egy raki mellett.

Van itt még egy jelenség, ami eleinte furcsa volt, ma már – nem is tudom mi a jó szó erre – hozzászoktunk: a koldusok.

Az albán koldusok nem hajléktalanok. De ha azok lennének se lenne senki számára megoldás az, hogy mondjuk hajléktalan rácsot tesz a padokra, hogy ne feküdjenek rá. Az albán koldusnak az a szakmája, hogy koldul. A gyerekeknek is. Itt mifelénk mindennapos, hogy adnak nekik. Meghívják őket ebédelni, vesznek neki kávét, rakit, de mindig adnak nekik valamit. Vagy hülyéből van több itt Astir-ban, vagy nem tudom, de itt mindig adnak.

Mi is sokszor adunk. Jó érzés na.

A nyári Albánia majdnem teljesen más, mint az áprilisi.

Forróság, de Tiranában például folyton locsolnak.

Sok a zöld. Debrecenhez képest határozottan sok. Szomorú az a gondolat hogy itt Tiranában a városi park nagyobb, mint Debrecenben a Nagyerdő.

Vizek vannak mindenfelé. Források, tenger, tavak. Itt Tiranában van a városi tó, a Bovilla-tó, van 2 folyócska (egyik se Dunányi, de nem is baj), és van forrás.

Tirana teljesen megvett minket. Olyan elegy amivel eddig sose találkoztunk.

Egyszerre modern és urbánus, néhol futurisztikus és egyszerre olyan, mint gyerekkorodban otthon volt. A házak legtöbbje nem valami jó állapotú, de ugyanakkor műalkotások vannak a falakon. A házak gyakorlatilag festmények, a város pedig egy kiállítás.

Mindenki kezében a legújabb drága mobil, de akkor is szívesebben beszélgetnek személyesen.

Imádnak enni. Meg inni. Söröznek, boroznak, rakiznak, kávéznak bármikor, akárhányszor egy nap.

Azt hinnéd, teli van a város ezek után részegekkel. De az albánok nem rúgnak be. Berúgni és részegen randalírozni annyira nem elfogadott, hogy itt a mértéket mindenki tartja. Mindenki. Itt nincs Zero tolerancia az utakon sem. Amilyen vadnyugati szabályok szerint halad a közlekedés, az úgyis bárkit kijózanít. :)

Életre halálra dominóznak vagy sakkoznak a parkokban és kávézókban. Mindenhol hatalmas tévé van és ott vagy híreket mondanak, vagy foci van. És vérre menően fociznak. Most ment le itt a Big Brother. Nálunk, amikor a lányom született, akkor ment az első. Akkor még mi is szurkoltunk a szereplőknek.

Minden aggodalom nélkül összedobnak egy kis házi grill eszközt, meggyújtják és kukoricát sütögetnek a nyílt utcán a főváros közepén. A játszóterekről odafutnak a gyerekek sorba állni érte. Nincs közterület foglalási engedély, meg ANTSZ, meg APEH. Csak az öröm van a friss, forró, finom kukoricának.

Az, hogy hol áll meg a busz vagy merre megy olyan információ, amivel vagy születnek vagy apáról fiúra öröklődik. 9 hónap alatt is vannak még bennünk fehér foltok, pedig szinte mindenhová busszal járunk.

Tiranában ugyanis nem lehet parkolni.

Igen tudom, van olyan, aki látott már olyat aki mesélte, hogy de. De ha van is ilyen, nagyon nehéz. Találhatsz belvárosi parkolót ha beházasodsz egy helyi családba, vagy ha rendkívül szerencsés vagy. Vagy ha megsajnál egy albán, aki parkolóhelyek értékesítésével foglalkozik és bizonyos összegért biztosít neked.

Az igazság az, hogy ha már karingyoltál 40 percet, hogy egy gyűszűnyi helyet találj, nem is sok, amit kérni szoktak.

Az albánok hihetetlenül elfogadóak. Amikor muszlimokról hallasz otthon, akkor dzsihadista szakállas, fejlevágós őrültek jelennek meg a lelki szemeid előtt. De néha már a keresztényekről is ez a kép… Itt végtelen cukik a muszlimok/keresztények. És végtelen rugalmasak is. Templom és mecset egymás mellé épül, és éppen amilyen ünnep van, annak örül mindenki. Naponta van tűzijáték, mert még a szülinapokat is azzal ünneplik meg.

Szeretnek mindent személyesen intézni. Tiranában például nincs online checking. Élőben kell. Sokak szerint ez hiányosság, pedig valójában extra szolgáltatás. Gondoskodnak rólad, megkérdezi, hol szeretnél ülni és egymás mellé adják a jegyet. Személyesen kell intézni a hivatali dolgokat is. Pedig itt elég egyetlen fogaskerék, hogy megakadjon a folyamat, néha hónapokra. Bármi gondunk volt, azt láttuk, hogy arra törekednek hogy megoldják, vagy így, vagy úgy, de megoldják. Ha valami eltűnik, elakad, akkor viszont elszakadhat a cérna.

Láttuk hogy milyen amikor elszakad egy albánnál a cérna. Egyszer rém cuki, másodjára kulturált és kedves, harmadjára kiereszti a fenevadat. Ha sikerül elintézni ezzel a gondot, akkor visszajön a cuki.

Ha neked van igazad, viszont nyugodtan szembe szállhatsz a fenevaddal is, el szokták ismerni a tévedésüket. :)

Irányok. Albánia kicsit fordítva van bekötve. Oh, ha már bekötés, tanultam villanyszerelést, épületvillamossággal egész elboldogulok, itt nem mernék vezetékhez nyúlni, mert szerintem itt még az áram is visszafelé folyik.

Ha kimégy a piacra és megkérdezed hogy van-e mondjuk törölköző, akkor ha az árus elkezd szomorú arccal bólogatni, az nem azt jelenti, hogy sajnos van. Hanem, hogy nincs. Amikor nemet mondanak, akkor azt mondják hogy “jo”. És a papucsot úgy nevezik hogy “shapka”.

Amikor a postán fel akartunk adni egy borítékot, kicsit elbizonytalanodtunk, hogy hogy címezzük meg. Nem azért, mert még sose csináltunk ilyet, hanem mert úgy voltunk, hogy lehet, hogy azt is máshogy szokták.

A fehér, szűz borítékot beadtuk a postáskisasszonynak, hogy mutassa meg, hogy hova írjunk feladót, és hová címzettet. Az fordított kettőt rajta majd rábökött, majd megint fordított kettőt és visszaadta.

ÖÖÖÖ….. Tisztára mint az itt a piros, hol a piros játék.

Mutassa még egyszer.

Fordít, fordít, bök. Fordít, fordít, visszaad.

Itt már felnyihogtunk. Nem lettünk előrébb. :)

Végül megcímeztük, ahogy sikerült.

Nem is ért oda. :D

Nálunk itt Tiranában Astir-ban, ha kaját rendelnek a ház lakói leeresztenek egy szatyrot, és a futár beleteszi a rendelést.

Ételrendelés albán módra

Minden sarkon van borbély. A fiúk rendkívül ápoltak errefelé. A lányoknak hosszú, sötét haja van, a fiúknak borosta vagy szakáll, és szigorúan formára nyírt frizura. Amikor kijöttek a gyerekeim, nem kellett a homlokukra írni, hogy nem helyi pupákok, mert a kisfiam hosszú hajjal, a lányom meg rövid rózsaszín tincsekkel érkezett.

Párom hamar talált magának borbélyt, azóta ha oda megy, egy kisebb fajta buli kerekedik, viháncolnak, kibeszélik az élet dolgait, igazi kis feltöltődés ez olyankor. Engem viszont nem akart vállalni fodrász. Többnyire azért, mert nem tudnak angolul. Végül találtam egyet, bementem és közöltem, hogy pedig nekem ő fogja levágni a hajamat. Nem vitatkozott. :) Mondjuk angolul nem is tudott volna, de albánul se.

Szokták még emlegetni Albániával kapcsolatban hogy rengeteg a kóbor kutya és macska. Ez igaz, de én nem azt mondanám, hogy kóborak, hanem hogy közkutyák és közcicák. A helyiek ducira etetik őket, nincs olyan bolt vagy kajás, aki ki ne járna néha egy tál hamival nekik. Az egyik állatorvosi rendelő előtt konkrétan folyton teli kutyakajás tál van az utcán. A kutyusoknak megszokott helyeik vannak, néha ez az utca közepe, de mindenki tudja, hogy az az ő helyük, úgyhogy megkerülik. Autóval is.

 

Van itt egy tradicionális menza, ahol albán ételeket lehet enni. Nagyon jól főznek, néha hely is alig van. Sokszor eszünk ott. A hátsó ajtaja mellett szó szerint egy kis várat építettek egy kóbor cica mamának, aki ott babázott le, és akkora tál kajákkal etetik, hogy majd kipukkad. A kiscicók meg látványossággá váltak, a gyerekek megállnak megkukucskálni mikor jönnek az iskolából, hogy mennyit nőttek már.

Szóval Tirana ha nem mozdulunk is ki, minden percben történés, minden percben élet. És bár azt szoktam mondani, hogy Albánia nem szeret minket, mert ha mi elindulunk, hogy megnézzünk valami látványosságot, akkor az rendszerint nem sikerül, azért azt hozzá kell tenni, hogy így viszont olyanokat találunk helyette, ami legalább annyit ér.

Gjirokastra vára helyett láttunk egy gyalog alagutat ami a vár alatt fut, sose mentünk volna arra, ha nincs zárva a vár.

Brataj híres hídja helyett egy elfeledett, de majdnem olyan régi hidat találtunk. Divjake-ban sose láttunk flamingókat, de az oda és vissza vezető úton láttuk, hogy a vidéki albánok traktorral járnak a kávézóba.

Albánia nem azt fogja adni, amit vársz. Valami egészen mást, egészen máshogyan, de nem kérdés, hogy csodálatos lesz. Albánia és Tirana a legnagyobb kaland a világon.

Eddig tartott Gabiék ideköltözésének története. Teljesen egyetértünk azzal az állítással, hogy “Albánia nem adja könnyen magát”. Mi 18 éve ismerjük ezt a gyönyörű és ellentmondásos országot, akkor jártunk itt először turistaként, 2011 óta pedig itt is élünk. De mindig azt szoktuk mondani, hogy “Amit Albánia elvesz, azt Albánia visszaadja.”

 

(A képek a szerző felvételei.)

Albánia – a gyógynövények kincsestára

Albániában virágzik a gyógy- és aromanövények termesztése, begyűjtése, felhasználása és kereskedelme.

Az ország növényvilága rendkívül változatos. Albániában kb. ötezer növényfaj található, ami 32%-a Európa összes növényének. Erről már beszélgettem Barina Zoltán botanikussal, (kattints ide), aki a téma nagy szakértője, hiszen lassan 20 éve kutatja és térképezi fel Albánia növényvilágát. Most is az ő segítségét kértem, hogy véleményezze és egészítse ki az általam írtakat.

BZ: Albánia növényvilágának változatossága annak köszönhető, hogy a mediterrán tengerpartoktól a magashegyekig változatos klímájú területek találhatók itt: míg a partok közelében a fagyok is ritkák, az északi hegyvidékeket 5–6 hónapon keresztül vastag hótakaró boríthatja. Igen sokféle alapkőzettel találkozhatunk az országban: a különböző mészkövek és szerpentinek mellett vulkanikus kőzetekből felépülő hegyek, flish alkotta dombok és tengeri sós üledékből keletkezett evaporit is más-más növények számára biztosít kedvező feltételeket.

Az Albániában fellehető gyógy- és aromanövények közül több, mint 400 gyógy- és aromanövény előfordulását ismerjük, melyek közül számos fajt gyűjtenek be és értékesítenek belföldi és külföldi piacra.

Így a gyógy- és aromanövények termesztésének, begyűjtésének, feldolgozásának és kereskedelmének tekintetében nem meglepő az a tény hogy ez a kis ország világviszonylatban a 25 fő gyógy- és aromanövény exportőr között van. A mezőgazdasági termékek közül ezekből a növényekből exportál az ország a második legtöbbet. Érdekes adat, hogy Albánia teljes exportjának kb. 20%-át adja ezen növények értékesítése.

Az is figyelemre méltó, hogy az itt termelt és begyűjtött gyógy- és aromanövények több, mint 95%-át értékesítik külföldre. Elsősorban Németországba – ide kerül az itt begyűjtött és feldolgozott növények 29%-a. És az Egyesült Államokba, az orvosi zsálya háromnegyedét exportálják például oda. Törökország, Olaszország, Franciaország, Svájc is az elsődleges célországok között van. A szomszédos országokba, valamint Magyarországra, de még Ausztráliába és Új-Zélandra is értékesítenek. Ezen kívül Dél-Korea, India, Pakisztán, Sri Lanka, Malajzia, Írország, Marokkó van a listán.

BZ: A Németországba történő export egy része irányul valóban oda, a többit nagykereskedőként továbbadják ötszörös áron, pl. Magyarországra. Van egy magyar gyógyteás cég aki sokáig vásárolt úgy albán gyűjtött gyógyfüveket, hogy mivel közvetlen kapcsolatuk nem volt, német kereskedőn keresztül.

A gyógynövény export országonkénti megoszlása 2016-ban. A legtöbbet Németországba és az Egyesült Államokba értékesítenek.
(Forrás: INSTAT -Albán Statisztikai Hivatal)

Jelenleg 31 albán cég értékesít növényeket külföldre, ami kb. 90.000 embernek ad szezonális, illetve stabil megélhetést. A legnagyobb tételben exportált növények az orvosi zsálya, szurokfű (Origanum vulgare, a növényre inkább ezt használjuk, a fűszerre az oregánót), hegyi pereszlény, levendula.

BZ: Albániában nincs honos levendulafaj, hanem termesztik. Az orvosi zsályát gyűjtik vadon és nagy volumenben termesztik is. A szurokfüvet és a hegyi pereszlényt tudtommal nem termesztik, hanem gyűjtik (mivel nagy mennyiségben előfordul, a termesztése nem éri meg, sokkal drágább).

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium adatai szerint a hegyvidékeken élő családok egyötöde érintett valamilyen szinten a gyógy- és aromanövények termesztésében, begyűjtésében és egyéb hozzájuk kapcsolódó tevékenységekben.

Ami a földrajzi felosztást illeti, Malësi e Madhe, Kukës, Dibër, Elbasan, Berat, Skrapar, Përmet és Gjirokastër régiókban termelik és gyűjtik be a legtöbb növényt. A mezőgazdasági tevékenységet végzők tekintetében az adott területeken lévő gazdálkodók számarányát nézve Malësia e Madhe az a régió, ahol ez az arány a legnagyobb: 62,3%. Ezután következik Kukës 48,6%, Kolonjë 41,4%, majd Librazhd 38,8%.

Shkodra és környéke a zsályatermesztésről ismert, valamint délen Libohova. Gramsh környékén levendulát termesztenek, míg Delvinë az oregánó hazája, a Vlora-folyó vidéke pedig a kakukkfűé. Északon a vörös boróka, közönséges boróka és az áfonya a fő termények. A tropojai áfonya a legkeresettebb itt Albániában és külföldön is.

Ha áfonya, akkor Tropoja
(Forrás: saját kép. Készült: Pazari i Ri, Tirana)

A piacon vörös- és fekete áfonya is kapható
(Forrás: saját kép)

BZ: A közönséges borókát nagy tömegben gyűjtik az Ostrovica hegységben is (Skrapar). A tropojai fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), kis részben hamvas áfonya (Vaccinium uliginosum). Ezt gyümölcsként láttam fogyasztani. A Gash régióban, Tropoja fölött a hármashatár környékén vannak nagy áfonyások, egészen Ceremig.

Áfonyagyűjtő fésű és áfonya Cerem fölött az Albán-Alpokban.
(Forrás: Barina Zoltán, 2012. augusztus)

Még megemlíteném a szalmagyopárokat (Helichrysum spp.): az olasz szalmagyopárt pl. Shkodra–Koplik környékén termesztik, aromája a curry-re emlékeztet, ezért curryfűnek is nevezik. A hegyvidéken vadon is előfordul egy másik szalmagyopár faj (Helichrysum stoechas), ezt szintén gyűjtik és szárítva is megvásárolható (egyszer vettem Tiranában egy zacskóval, abból 6-8 másik növényfaj magját tudtuk kimutatni, azaz elég szennyezett volt 😊 )
Szintén láttunk gyűjteni kankalinokat, ebből egyaránt gyűjtik a tavaszi kankalint (Primula veris) és a sugárkankalint (Primula elatior).

A Gjallica-n gyűjtött tavaszi és sugárkankalinok
(Forrás: Barina Zoltán, 2010. május)

Nyírfalevelet így gyűjtenek, szárítanak, jellegzetes illata van.

Nyírfalevél szárítása Novosej Shishtavec mellett
(Forrás: Barina Zoltán, 2012. augusztus)

Gyűjtenek pl. mezei katángot is. Idén kaptam két készletből is mintát, mert a német cég katángként importálta és adta tovább, majd valamiért bevizsgálták és azt mondták, hogy a mérgező mérges saláta (Lactuca virosa). Valóban katángok voltak, csak kora tavasszal gyűjtötték be a tőlevélrózsáikat. Ez azért probléma, mert gyógynövényként a virágos hajtása forgalmazható (tehát a gyűjtő ismerte a fajt, de talán nem mondták neki, hogy melyik része kell – egyébként ebben is találtam 6 másik fajt, elég szemetes volt). Nálunk van gyógyszerkönyv, az adja meg a sztenderdeket, hogy melyik növénynek melyik része és milyen tisztaságban kerülhet forgalomba. Próbáltam utánaérdeklődni, de Albániában nincs ilyen. Amiről még tudok, hogy füzike és zsurló is került hozzánk Albániából. Ezekre készül is egy útmutató, mert a mezei zsurló gyógynövény, a nagyon hasonló mocsári zsurló pedig mérgező. A füzikék közül a kisvirágú füzikét tartják nyilván gyógynövényként, a többi hatóanyag tartalma nem ismert.

Az organikus és bio minősítés a 90-es évek közepén jelent meg Albániában a gyógy- és aromanövények iránti megnövekedett kereslet következtében. Néhány itteni exportőr rendelkezik az EU és az USA szabványainak megfelelő minősítéssel.

Albániában a vidéki emberek mindennapi életének része a vadon élő gyógy- és fűszernövények gyűjtése és felhasználása. „Fűben-fában orvosság”, tartja a magyar mondás, és nincs ez másképpen itt Albániában sem. Ha egy albánnal beszélgetsz, és szóba kerül, hogy ilyen-olyan bajod van, biztosan fog javasolni valamilyen növényt, amiből teát vagy borogatást kell készíteni. A babérlevél (melyet női névként is használnak: Dafina), a menta, citromfű, hárs, csalán stb. fogyasztása a mindennapi élet része. És ne feledkezzünk el a hegyi teáról (çaj mali), ami itt olyan, mint Magyarországon a kamilla volt. A háztartásokban állandó szereplő, és a legtöbb kávézóban, étteremben megtaláljuk az itallapon. Ez a növény számos jótékony hatással rendelkezik, ráadásul nagyon finom is. Itt írtam róla: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2014/11/06/caj-mali-a-balkani-hegyek-csodaszere/

Hegyi tea és vörös oregánó egy bolt polcán
(Forrás: saját kép)

Az utak mentén látjuk az árusokat, akik mézet, olívaolajat és különféle növényeket árulnak. Náluk is vásárolhatunk hegyi teát, és egyéb gyógy- és fűszernövényeket is.

Út menti árus a Llogara-hágón 2011-ben
(Forrás: saját kép)

BZ: Ehhez két jópofa sztori: egyszer a Llogara alatt Palase mellett vettem egy üveg mézet pollenekkel foglalkozó kollégámnak arra számítva, hogy a gyepek virággazdagsága miatt sokféle faj pollenje lesz kimutatható a mézben. Hát semmi nem volt benne, kristálycukorból készült 😊 pedig tényleg vannak ott kaptárak, de gondolom, a turistának jó volt ez is.

A másik, hogy egy barátom „rendelt” egyszer mali çajt, hogy vigyek neki. Elég sűrű volt a programunk, nem volt idő és alkalom szedni, ezért 100 lekért vettem egy csomagot neki Tepelenától délre az Uji i Ftohtë mellett, ott mindig árulnak. Utána mesélte, hogy milyen érdekes füstös íze volt a teának amin csodálkoztam. Aztán rájöttem, hogy ugyanott pörkölték a kukoricát is egész nap, így a teafű is átvette a füstszagot.

Tepelene mellett Ujë i Ftohtë-nál az árus munkáját egy cuki kecske is segíti
(Forrás: saját kép, 2019)

A piacokon és a boltok polcain is találkozunk a növények szárított formájával, és természetesen a teás dobozokban is szálas vagy filteres kiszerelésben.

Hegyi tea különböző formában egy mezőgazdasági vásáron Tiranában 2012-ben
(Forrás: saját kép)

A legtöbb gyógynövény alkalmazható fűszernövényként is. Az albán gasztronómiában előszeretettel használják az oregánót, bazsalikomot, hegyi pereszlényt, rozmaringot, babérlevelet.

Fűszerek egy áruházban
(Forrás: saját kép)

A hagymával sem bánnak csínján, számos fajta vöröshagyma és póréhagyma kapható, és az éttermekben sokszor a nyers fokhagymát kiteszik a rendelt étel mellé. És most már néhány éve lehet kapni mákot is.

Mák, azaz albánul “pipacsmag”
(Forrás: saját kép)

A bektashi muszlimok (akiknek Tiranában található a világközpontjuk) egyik legnagyobb ünnepén Nevruz-napján 12 növényből készítik a bureket. Kerül bele pipacs, spenót, póréhagyma, zöldhagyma, káposzta, sóska, fokhagyma, kapor, csalán, petrezselyem, menta és szőrös disznóparéj.

A burek hozzávalói Nevruz-napján
(Forrás: saját kép)

Házi burek
(Forrás: saját kép)

Ha Albániában jártok, kóstoljátok meg a finom teákat, és vásároljatok szárított növényeket. Szuvenírnak is megfelelő, és ha otthon fogyasztjátok, felidézi az itt eltöltött napok hangulatát.

Albán sajtkalauz

Ahogyan Gombóc Artúr viszonyul a csokoládéhoz, azaz nagyon szereti: “a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét …”, a sajtok rajongói is hasonlóképpen éreznek e tejtermék iránt. Legyen az mascarpone, mozzarella, camembert, pálpusztai, edami, gouda, ementáli, trappista, cheddar, parmezán, parenyica vagy gorgonzola. Netán feta.

“Kenyér mellé sajtot is tégy!” – tartja a régi magyar mondás.

Az albánok sajtokhoz való viszonya is nagyon közeli, azaz mindig van az asztalon az étkezések alkalmával sajt, sokszor még akkor is, ha csak iszogatnak. Ebből a tejtermékből ők évi 11,5 kg-ot esznek, ami a világelső dánokhoz képest, akik évi 28 kg sajtot fogyasztanak még feleannyi sincs.

Sajt mindig van az asztalon
(Forrás: saját kép)

Házias étteremben természetesen a sajt is házi
(Forrás: saját kép)

A magyar piacon a trappista sajt dominál, a sajtfogyasztás 70%-át teszi ki ez a sajtfajta, bár a sajtkínálat Magyarországon is sokszínű.

A SoleMizo termékei, köztük trappista sajtok is a Tiranai Nemzetközi vásáron
(Forrás: saját kép)

Albániában is sokféle import sajtot lehet kapni, de itt leginkább fehérsajtot és kaskaval sajtot (ezt a szót használják itt minden sárga sajtra) készítenek, fogyasztanak. Az egyéb sajtoknak nincs hagyománya, így pl. a penészes és füstölt sajtokat inkább csak az ínyencek és mi külföldiek vásároljuk.

Az albán sajttörténelem megemlíti, hogy a ’30-as években az albán sajtok minősége vetekedett a svájci sajtokéval, az áruk viszont jóval kedvezőbb volt. Így ezekben az időkben az albán sajtokat exportálták az Egyesült Államokba és Nagy Britanniába. A túrót (gjizë) főleg Egyiptomba vitték, a vajat pedig a görögök és a törökök vették.

Ma az Albániában előállított tej kb. 30%-ából gyártanak sajtot. A legkedveltebb sajt a feta, melyet tehén (lope)-, birka (dele)- és kecsketejből (dhie) is készítenek. Nyersen, sütve és grillezett formában is fogyasztják.

Kecskék Dél-Albániában
(Forrás: saját kép)

A névvel kapcsolatban a görögök indítványozták az EU-ban 2011-ben, hogy a feta megnevezést csak ők használhassák, hiszen ezt a fajta sajtot ott gyártják. Dánia ellenezte Görögország kérését, mivel ők is gyártanak feta sajtot. Az ügy bíróság elé került, és Görögország nyert, ami jól mutatja e sajt kereskedelmének fontosságát.

A feta fontos összetevője a salátáknak, melyből itt nagyon sokat fogyasztanak
(Forrás: saját kép)

A legjobb albán sajtok a délen gyártottak, azaz a Gjirokastra és Saranda környéki legelőkön, ezen belül is a Muzina-hágón táplálkozó juhok és kecskék tejéből készülnek. A legenda szerint a çam pásztorok voltak azok, akik az Albánia és Görögország közötti legeltetések alkalmával elhozták a szomszédos országból a fehér és a kaskaval sajt készítésének hagyományát. A büszke Gjirokastra-iak persze cáfolják ezt, szerintük ők készítettek először sajtot, és a görögök tőlük tanulták el, mert először velük kereskedtek. :)

Fehér kecskesajt
(Forrás: Gjirofarm)

A jó sajt titka a jó legelő, a tiszta víz és levegő. A Dél-Albániában készült sajt a száraz hegyek illatát idézi, és mivel ott (főleg a Muzina-hágón) 1 m2-en 25 különféle növény található, ezért ízvilága különleges. Nekünk is van egy albán barátunk, aki kitűnő sajtokat készít délen. Butrinti és Saranda márkanéven árulja birka- és kecsketejből készült fehér sajtjait. Családja már 300 éve foglalkozik sajtkészítéssel. De Korça környékén is remek sajtokat gyártanak.

Kisüzemi birka fehérsajt. A gyártó jó barátunk.
(Forrás: saját kép)

A fennsíkokon vagy az alacsonyabb részeken pl. Lushnja környékén inkább tehéntejből készülnek a sajtok.

Tehénsajt Lushnja-ból
(Forrás: Lufra facebook)

Albániában kb. 350 kisüzem található. A kistermelők termékei általában az adott régióban kaphatók.

Kistermelő egy mezőgazdasági vásáron Tiranában
(Forrás: saját kép)

A nagy tejüzemek –  Erzeni, Lufra, Mireli, Gjirofarm, Klegen – sajtkínálatában megtalálhatók a feta és a kaskaval sajtok is. Az ő termékeikkel országszerte találkozunk a nagyobb áruházakban.

Az Erzeni Amanter sajtját 15 hónapig érlelik
(Forrás: Erzeni)

A nagy tejüzemek készítenek ízesített és füstölt sajtokat is.

Áfonyás sajt
(Forrás: Klegen)

A Mireli termékei. Az üzem Kavaja-ban található
Forrás: Mireli facebook

De hogy ne csak a délen készült sajtokat dicsőítsük, tavaly szeptemberben Olaszországban a kézműves sajtok versenyén egy albán sajt a 3. helyet szerezte meg, melyet Észak-Albániában gyártanak. A Mishavinë egy különleges fehérsajt, melyet tehén-, birka- és kecsketej keverékéből készítenek (a gyártótól függ, milyen arányban használja a tejeket). A nyájak szabadon legelnek Kelmend régió két kis falujának közelében a montenegrói határ mellett 1200 m magasan. Ezt a sajtot kizárólag a nyári hónapokban állítják elő egy egészen különleges technikával: a túrót nagyobb darabokra vágják, szövetbe csomagolják, hogy kifolyjon a savó. Tíz napig szárítják a szabadban a napon. Majd kézzel darabokra törik és alul lyukas faedényekbe teszik, hogy a maradék savó is eltávozzon. Az edény tetejét vastag, olvasztott vajréteggel szigetelik. Két hónapos érlelés után a mishavina fogyasztásra kész, egy enyhén sárgás árnyalatú fehérsajt lesz belőle, melynek állaga sűrű és vajas ízű. Ez a sajt fontos élelmiszer volt a Kelmend régióban élőknek a téli hideg hónapok átvészelésére, sertéshús és savanyított káposzta mellé fogyasztották, és persze szilvapálinkával kísérték. :)

A Mishavine sajt
(Forrás: mia.al)

Ha Albániában jártok, és szeretitek a sajtokat, mindenképpen érdemes megkóstolni a helyi termékeket.

Albánia, ahol a Mikulás az újév öregje

Albánia speciális történelmi helyzetéből kifolyólag a karácsonyt sokáig nem ünnepelték. A kommunista rezsimek szerte Kelet-Európában felszámolták a karácsony ünneplését, így „karácsonyi” energiáját sok család az újév ünneplésére összpontosította. Így volt ez Albániában is, ahol ráadásul nem csak névlegesen, hanem 1967-ben törvényileg is betiltották a vallásokat, így az ország a világ egyetlen hivatalosan is ateista állama lett. Az egyházi vezetőket is szigorúan megbüntették, üldözték, sokukat kivégezték. Egy az állami levéltárban őrzött dokumentum szerint az utolsó karácsonyi jókívánság 1966-ból származik, melyben az Albán Ortodox Egyház vezetője boldog karácsonyt kíván az albán katolikus egyházfőnek.

Az utolsó karácsonyi üdvözlet 1966-ból
(Forrás: gazetatema)

A legfontosabb nap december 31, azaz a szilveszter volt. Az emberek ajándékot adtak gyermekeiknek, tele voltak az üzletek olyan élelmiszerekkel, amelyeket év közben nem lehetett megvásárolni. Általában otthon ünnepelték a szilveszter éjszakáját, majd január első napjaiban felkeresték rokonaikat vagy szomszédaikat boldog újévet kívánva. Így napközben kétszer is láthatták egymást, délelőtt az egyik fél a rokonok vagy szomszédok házába látogatott, ők pedig délután viszonozták a vizitet. Olyan volt, mint egy nagy verseny, ki tud több süteményt, italt, friss és szárított gyümölcsöt kínálni. :-)

Újévi képeslap 1970-ből
(Forrás: botasot)

Ma, amikor mindenki szabadon felvállalhatja a hitét – sőt, itt Albániában példaértékű toleranciában és egyetértésben él a négy itt gyakorolt vallás – az ünnepekhez kapcsolódó szokások is élnek. Ennek egyik legszebb bizonyítéka, hogy Shkodra-ban minden évben fényfüzérrel szokták összekötni a nagymecset minaretjét és a katolikus templom tornyát.

A közterületeken, bevásárlóközpontokban, üzletekben már december elejétől találkozunk a karácsonyi díszítésekkel.

Karácsonyi díszítés a City Park bevásárlóközpontban 2011-ben
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Tiranai díszek 2016-ban
(Forrás: saját kép)

Tiranában a főtéren karácsonyfát állítanak, és a nagyobb városokban is. Az alábbi képeken az is látszik, hogyan változott a Szkander bég tér (Tirana főtere) az évek során.

2011
(Forrás: saját kép)

2015
(Forrás: saját kép)

2016
(Forrás: saját kép)

2017
(Forrás: saját kép)

2018
(Forrás: saját kép)

2021
(Forrás: saját kép)

Karácsonyi vásárokat is tartanak.

Karácsonyi vásár Tiranában a Szkander bég téren
(Forrás: saját kép)

A forralt bor itt is téli ital
(Forrás: saját kép)

Karácsonyi vásár a Teréz anya téren (Forrás: saját kép)

Az ország vallási megoszlásának tekintetében minden család saját belső meggyőződése szerint ünnepel. Albánia kb. 70%-ban muszlim hitűnek vallott lakossága is állít „karácsonyfát” már december elején, itt ezt újévi fának hívják. Az ajándékozás is újévkor történik, a Mikulás pedig az „újév öregje” (Babagjyshi i Vitit të Ri, Njeriu i vjetër i Vitit të Ri vagy Plaku i Vitit të Ri).

Mikulás 2015-ben
(Forrás: saját kép)

Néhány éve megjelent a csokimikulás is a boltokban
(Forrás: saját kép)

Egyébként a hóembert is az öreg szóval fejezik ki (plak prej dëbore). Havat a mediterrán részen ritkán látni, de Albánia területének kb. 70-75 százaléka hegyvidék, így ott télen gyakran van hó. A magasabb részeken már sokszor kora ősszel leesik, és egészen nyár elejéig megmarad. A mediterrán részen élők annyira nem ismerik a hóember építés csínyját-bínját, hogy a szomszéd gyerekeknek például a mi kisfiunk mutatta meg a görgetéses módszert. Az alábbi képen is látszik, hogy ők a tapasztásos módszerrel próbálkoznak. :D

Hóember építés a Dajti-hegyen
(Forrás: saját kép)

Az ortodox (kb. 20%) és katolikus (kb. 10%) lakosság is a saját szokásai szerint ünnepli a karácsonyt. December 25. hivatalos ünnepnap és egyben munkaszüneti nap Albániában. Karácsony szentestéjén a katolikus hívek éjféli misén vesznek részt, az ortodoxok másnap a kora reggeli órákban tartják a szentmisét. A karácsonyi vacsora általában húsmentes, halból, zöldségekből és babból álló ételek kerülnek az asztalra. Baklavát is felszolgálnak. Egyes családok ilyenkor ajándékoznak is.

Betlehemi jászol a Szt. Pál katedrálisban 2011-ben
(Forrás: saját kép)

Betlehem ugyanott 2015-ben
(Forrás: saját kép)

A szilveszter ma is elsősorban az étkezésről szól. A vacsorára való készülődés már egy héttel előtte elkezdődik. Az újév előtti héten a családok alaposan kitakarítják otthonaikat, ezzel is készülve az ünnepre, mert úgy tartják, ha mindent megtesznek, akkor az újesztendő csak jót hozhat. A hagyományos étel a sült pulyka, ezt itt frissen vágott állatból készítik. Vidéken sokan maguknak nevelnek pulykát szilveszterre, illetve lehet vásárolni előre leadott rendelés alapján a gazdáktól. Mi is így szoktunk venni.

Pulykákat hízlalnak egy gazdaságban szilveszterre
(Forrás: saját kép)

A borjú-, bárány-, kecske- vagy sertéshús sem hiányzik az asztalról.

Forrás: saját kép

Itt is vannak különbségek régiók szerint, Gjirokastraban pl. a húsos pite vagy a különböző káposztafélék is helyet kapnak a szilveszteri menüben. Tengerparti területeken vagy tóparti városokban, mint például Pogradec a hal a megrakott asztal királya. De készítenek különböző előételeket is, pl. blinit (orosz palacsinta), sült tökből és padlizsánból tekercset, töltött tojást, és különböző salátákat, orosz salátát mindenképp. A desszertek közül a baklava nem hiányozhat, de különféle krémes sütemények is terítékre kerülnek. Fontos, hogy akkor is tele legyen az asztal, ha kicsi a család. A legtöbb étel biztosan elfogy.

Házi baklava
(Forrás: saját kép)

És a szerencse burek is elengedhetetlen: az újévi burek-be pénzt sütnek, és aki megtalálja, annak szerencsét hoz.

Az újév ünneplése itt is hangos. Régebben szinte minden sarkon tűzijátékot, petárdát árultak, az utóbbi években ezt itt is betiltották.

Forrás: saját kép

Ez azonban nem szegi kedvét az albánoknak, megoldják, hogy mindenkinek legyen elegendő durrogtatni valója, így még a mi falunkban is csak ki kell mennünk éjfélkor a teraszra, és ezt látjuk.

 

Az albánok úgy tartják, fontos, hogy ki lép először a házba újévkor. Ha egy kisfiú, akkor az újév szerencsés lesz. Ha a jobb lábával teszi ezt, akkor különösen jó lesz az újesztendő. :-)

 

A szupergyümölcs titkai –  a gránátalma

A gránátalma az egyik legrégebbi gyümölcs, amivel az ember eddig találkozott. Már az ókori Egyiptomban, Görögországban és Rómában is termesztették.

Őshazája Dél-, Nyugat- és Közép-Ázsia, de mára már Európa Földközi-tenger környéki területein és Dél-Amerika melegebb vidékein is elterjedt.

Forrás: saját kép (a kertünkből)

A gránátalma megjelenik a zsidó és keresztény történelemben is. A zsidók úgy tartják, pontosan 613 magja van, és ez a szám megegyezik a Tóra parancsaival, ezért mindenkinek muszáj ennie belőle újévkor. Sok tudós szerint az Édenkertben Éva valójában nem hagyományos almafáról, hanem gránátalmafáról szakított gyümölcsöt. A muszlimok szent könyvében a Koran-ban is többször említésre kerül.

Boticelli Madonna és gránátalma képének részlete
(Forrás: wikimedia)

A görög mitológiában is fontos szerepet tölt be. Cipruson úgy tartották, hogy Aphrodité ültette az első gránátalmabokrokat. Perszephonénak azért kellett visszatérnie az Alvilágba Hadészhoz, mert kiderült, hogy evett egy szem Alvilágban termett gránátalmát. Rodosz szigete nagy valószínűséggel az ott ma is dúsan tenyésző gránátalma virágáról kapta az ógörög nyelven rózsát jelentő nevét.

A buddhizmusban a gránátalma a három áldott gyümölcs egyike az őszibarack és a citrom mellett.

Az ősi Perzsiában a piros gyümölcs a legyőzhetetlenséget szimbolizálta, és mivel a férgek nem támadják, így a tisztaság szimbóluma is.

Forrás: saját kép (a kertünkből)

A szerelem, a termékenység és a bőség ősi jelképe is.

Héja és gyümölcsének leve hosszú évszázadok óta szőnyegek, fonalak színezőanyaga, de gyümölcsének alapos átfőzésével fekete színű tinta is előállítható.

Forrás: saját kép (a kertünkből)

A gránátalma számos jótékony hatással rendelkezik, ezért szupergyümölcsként emlegetik. Többek között lassítja az öregedést és erősíti az immunrendszert, háromféle igen erős antioxidánst tartalmaz, melyek az átlagnál jelentősen gyorsabban szívódnak fel. Védi a májat és a vesét. Segít a daganatos betegségek elleni küzdelemben, kutatások szerint például egereken képes megakadályozni a bőrrák kialakulását, de védőhatását fejti ki többek közt prosztatarák esetén is. A szív- és érrendszert is védi. Segíti az egészséges bélműködést, gyorsítja a sebgyógyulást. Csonterősítő. Antibakteriális és vírusellenes hatással bír. Segít csökkenteni a vércukorszintet. Sikerrel alkalmazható depresszió, hangulatváltozások esetén, klimaxos panaszoknál.

Forrás: saját kép (a kertünkből)

Külsőleg is „csodaszernek” számít. Magjának olaja nagyon jó választás a száraz, érett arcbőrre, mert minden hatóanyaga elősegíti a bőr regenerálódását, fokozza a bőr rugalmasságát, a kollagén termelés természetes ösztönzésével ránctalanít, és a vízmegtartó képességével hidratál. A gyulladt bőr állapotát rövid időn belül javítani tudja. Revitalizálja a száraz, fakó hajat, semlegesíti a túlzott zsírosodást és a korpásodást.

Forrás: pinterest

Az izgalmas ízű és dekoratív külsejű gyümölcs Albániában is népszerű. Nemcsak a kertekben, hanem az utak mentén is találkozunk vele. Nyár elején virágzik, narancsos-vöröses virágai nagyon szépek.

Forrás: saját kép (a kertünkből)

Forrás: saját kép (a kertünkből)

Itt Albániában fesztiválokat is rendeznek a tiszteletére. Néhány napja például Lezha-ban népszerűsítették.

Gránátalma Fesztivál Lezha
(Forrás: atsh)

És természetesen, ha nem is sokan – hiszen a gyümölcs tisztítása nagyon aprólékos munka -, de főznek belőle az albánok pálinkát is. Az alábbi képek egy ismerősünk kamrájában készültek, aki minden évben családjával együtt nekirugaszkodik a feladatnak. :)

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A gyümölcshús és a gyümölcslé is használatos vad- és szárnyasételek, valamint gyümölcssaláták készítése során. Fagylaltok, likőrök, lekvárok, sűrítmények, valamint bor és ecet is készíthető belőle.

Lezha-tól 17 km-re Fishtë faluban található a Mrizi i Zanave biogazdaság és étterem. Az étlapon található ételek és italok alapanyagát a helyi kistermelőktől és gazdáktól szerzik be. A település egykori börtönéből átalakított kisüzemben dolgozzák fel azokat, többek között a gránátalmát is.

Azt csak zárójelben írom a bejegyzés végére, hogy albánul a gránátalma: shegë, ejtsd: seg. :)

Forrás: kantinaepijeveskrapar

A nyolckarú szabadulóművész, aki mégis gyakran a tányérunkon végzi

A polippal általában a tányérunkon találkozunk, ha szeretjük a tengeri herkentyűket. A polip azon túl, hogy finom, számos érdekes tulajdonsággal rendelkezik, így bátran nevezhetjük az állatvilág egyik legkülönlegesebb csoportjának.

A Földközi-tengerben, így Albániában is leggyakrabban a közönséges polippal (octopus vulgaris) találkozunk. A közönséges polip azonban csak nevében közönséges, a név a gyakoriságra, nem az egyszerűségre utal. A polipok ugyanis rendkívül intelligens és találékony élőlények, ahogy az alábbiak is mutatják.

Közönséges polip
(Forrás: wikipedia)

A polipoknak 3 szívük van. A központi szív pumpálja a vért a testben, a másik kettő segítő funkciót lát el, átpumpálják az oxigénben szegényt vért a kopoltyúkon, majd a gázcserét követően az immár oxigénben gazdag testnedvet eljuttatják a központi szívhez.

A polipoknak „királyi vérük” van, kék vér. Ez annak köszönhető, hogy a szervezetükben magas a réztartalom, ellentétben az emberével, akinek vas van a vérében.

Fejükben és testükben 500 millió idegsejt található, kb. annyi, mint a kutyák agyában. Idegrendszerük kevésbé központosított, amikor nem kell összehangolni a karok mozgását, a karok önállóan is tudnak dönteni egyszerű helyzetekben. Pl. amikor hozzáér valami az egyik karhoz, az elhúzódik vagy éppen rátapad az adott helyzetnek megfelelően.

Képesek érzékelni az infrahangot. A normál hangokat is hallják, annak ellenére, hogy nincs fülük.

Bizonyos fajok veszély esetén képesek ledobni a csápjukat, mint a gyík a farkát. A leszakadt végtag 3 napon belül elkezd visszanőni.

Az óriáspolip (ami a Csendes-óceánban él) minden egyes szívókorongja közel 16 kilogrammot tud felemelni, de ugyanezen korongokkal a polip ízeket is érez.

Óriáspolip
(Forrás: scuba diver life)

Kopoltyúval lélegeznek, de hosszabb ideig képesek víz nélkül is meglenni.

Nagyon eszesek, bizonyított, hogy képesek tervezni, „érvelni”. Felismernek képeket, egyéb objektumokat, amiket már egyszer láttak.

Képesek megkülönböztetni a geometriai formákat.

Szelídíthetők, megszokják az embert, aki foglalkozik velük.

Mérgük is van, de az európai fajoknál veszélytelen. A Csendes- és az Indiai-óceánban élő mindössze 12-20 cm-es kékgyűrűs polip azonban a Föld leghalálosabb állatai közé tartozik. Egyetlen állat mérge akár 26 felnőtt embert képes megölni.

Forrás: wikimedia

Képesek álmodni. Egy új kutatás kimutatta, hogy aktív alvás közben a nyolckarú polipok bőrének színe és textúrája dinamikusan változik, izmaik összerándulnak, elernyednek, csukott szemük körbe-körbe mozog. A csendes alvás állapotában ezzel szemben az állatok mozdulatlanok, fakó színűek, és pupilláik résnyire szűkülnek.

A fejlábúak vagy lábasfejűek törzsébe tartozó polipok a legpuhatestűbb puhatestűek. Szeretnek szűk helyekre besurranni, hogy ott védelmet találjanak, és mivel nincs csontjuk, könnyen hajtogatják magukat a legextrémebb alakzatokba. Az egyetlen keményebb részük az állkapocs, ha ez befér valahová, akkor maga a polip is. Ez a képességük teszi őket kivételesen ügyes szabadulóművészekké, számos videót láthatunk arról, hogyan szökött meg egy-egy polip az akváriumból, a hajóról, vagy épp a befőttesüvegből. Egyik akváriumból a másikba is képesek átmászni, ha azok nincsenek rendesen lezárva. Az alábbi videó tipikus példája annak, mikor egy rákhalász fémketreccel rákot akar fogni és a polip közbeszól. A végeredmény pedig sem rák, sem polip, csak a rákpáncél és egy bosszús halász. :)

Régen agyagkorsóval halászták őket, manapság már egyik felén ledugózott átlagos műanyag csatornacső darabokkal is. A csövek szájára kötelet kötnek, a csöveket lesúlyozva leengedik a tenger aljzatára, a kötél fölső végére pedig bóját kötnek, ami lehet pl. műanyagflakon vagy éppen műanyag kanna. Mivel a polip ezt ideális menedéknek találja, sokszor belebújik, főleg ha csalétket is elhelyeznek benne. Egy idő után a halászok felhúzzák a kötélen a csöveket. Ezt gyorsan kell csinálni fentebb részletezett szabaduló képességük miatt.

A szárazföldről minden körülmények között megtalálják a vízhez vezető utat, még ha nem is látják azt. Átmásznak falakon, egyéb akadályokon, volt olyan eset, hogy a lefolyón keresztül jutott vissza egy egyed a tengerbe. Mindig megtalálják a legrövidebb utat a lakhelyükhöz.

Ha akváriumban tartjuk őket, szórakoztatást igényelnek, különben depresszióssá válhatnak. Ennek egyik módja, hogy az ételt olyan eszközben kínáljuk nekik, aminek kinyitásához gondolkodni szükséges, pl. egy lazán lezárt befőttesüvegben.

A polipok a tenger kaméleonjai. Remekül változtatják a színüket, fényvisszaverő képességüket és átlátszóságukat az adott helyzetnek megfelelően, hiszen bőrüket háromféle speciális bőrsejt borítja. Tudnak fehérré változni, amikor félnek, vagy éppen vörössé, amikor mérgesek. A párzásnak is külön színjelei vannak. Sok fajuk tintát is termel, amit kizárólag figyelemelterelésre használnak. Ez rossz ízű a ragadozóknak és szaglásukat is megzavarja.

Forrás: Getty Images Hungary

Nem élnek tovább 5 évnél, de bizonyos fajoknál a hím polip elpusztul a párzás pillanatában, míg a nőstény abban a pillanatban, amikor az utódok kikelnek.

Itt Albániában számos haléttermet találunk, ahol polipot is rendelhetünk különféle elkészítési módok szerint. Vannak országok, ahol szívesen fogyasztják frissen is, azaz élő állapotában, ahogyan például a tengeri sünt is. A polipot jól elkészíteni nem is olyan egyszerű, mert könnyen úgy járhatunk, mint a főtt kukoricával, rágós, kemény lesz.

Egy halétterem kínálata Tiranában (olasz feliratokkal)
(Forrás: saját kép)

A polipot leggyakrabban grillezve vagy salátának elkészítve kínálják az albán éttermekben.

Grillezett polip
(Forrás: saját kép)

Polipsaláta
(Forrás: saját kép)

Vagy tenger gyümölcsei tavë dheu formájában.

Forrás: saját kép

A tengerparton sok étteremben kínálnak halakat és tengeri herkentyűket. Turistaszezonban frissen juthatunk hozzá ezekhez az ételekhez, jobb helyeken egy tálcán jégen kihozzák az aznapi kínálatot nyersen, és onnan választhatunk.

Polip nevű étterem Durres-ben a tengerparton 2009-ben
(Forrás: saját kép)

Itt a mi falunkban is van egy a polipról elnevezett étterem (Restorant Oktapodi). A tulajdonos Görögországban tanulta a szakácsmesterséget, specialistája a tengeri állatok elkészítésének. Nála mindig garantáltan tökéletesen elkészített polipot kapunk. Minden nap frissen hozzák az alapanyagot, így Tiranából sokan járnak ki ide ebédelni, vacsorázni. Külön érdekesség, hogy idős édesapja kiválóan beszél magyarul, mert az ’50-es években Magyarországon tanult.

Polippal a tengerpart közelében is találkozhatunk. Idén januárban Durrës-ben például egy egészen nagy példányt fogott egy helyi lakos 50 m-re a parttól. Hűtőtáskába tette, majd egy akváriumba. A cikkben látható képen a polip fehér színű, ami azt jelenti, hogy fél. Hallottunk azonban rosszindulatú polipról is, ami egyelőre rejtély a tudósok számára is. Tengerbiológusok rögzítettek egy felvételt a Vörös-tengerben, ahol egy polip a körülötte békésen úszkáló halakat üti. És arra is volt példa, hogy a sekély vízben sétáló fürdőzőket csapkodott meg. A polipok egyébként békés állatok, nem kell tőlük tartani. :)

 

Megy a gőzös, megy a gőzös… – Albániában

Hogy Albánia milyen gyorsan változik, azt többek között az albán vasút helyzetéből is lemérhetjük. Szándékosan nem a fejlődik szót írtam, ami általában jellemző Albániára, mivel a vasút esetében ez nem lenne helytálló, hiszen az utóbbi évtizedekben az albán vasútra a visszafejlődés és leépülés szavak a legtalálóbbak.

Albánia földrajzi és településszerkezeti sajátosságait szem előtt tartva nem a vonat az, ami a legmegfelelőbb tömegközlekedési eszköz egy ilyen speciális földrajzi adottságokkal rendelkező országban, legalábbis a területének jó részén. Mégis létezik vasúti közlekedés, bár mai formájában inkább csak a kalandturizmus kedvelőinek ajánlott.

Közlekedő vonat 2019-ben
(Forrás: saját kép)

Az első albán vasútvonalak keskeny nyomtávú bányavasutak és katonai vasútvonalak voltak, melyeket magán vállalatok, az Osztrák-Magyar Monarchia majd később az olasz megszállók építettek. Ez a szállítható, könnyen fektethető és felbontható pálya Paul Decauville francia mérnök nevéhez fűződik, aki a keskeny nyomközű (400 mm és 1000 mm közötti) vasút úttörője volt. Az albán vasút története 1916-17-ben indult, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia egy ilyen 650 mm-es keskeny nyomtávú Decauville-vasútvonalat épített, mely Shkodra-ból indult Lezha, Vorë településeken át Tiranáig.

A keskeny nyomtávú vasút Shkodra-nál
(Forrás: njekomb.org)

Vorë-nál elágazott Durrës-Kavajë-Rrogozhinë-Elbasan felé, végállomása pedig Librazhd volt.

A keskeny nyomtávú vasút a Durres-i kikötőben
(Forrás: bulevardionline)

Rrogozhine-nál átkelt a Shkumbin-folyón és Lushnje-Fier érintésével Levan állomáson ért véget, egészen a Vjosa-folyónál. Lushnje-nél még volt egy ág tovább Berat-ig. Az egész vonal 400 km hosszú volt, kis gőzmozdonyok húzták a vagonokat. Az Osztrák-Magyar Monarchia kivonulásakor a síneket felszedték és Ausztriába szállították. 1945-ben még építettek egy 50 km-es keskeny nyomtávú szakaszt délen, hogy Selenicë és Mavrovë bányáiból bitument szállítsanak a Vlora-i kikötőbe.

A standard 1435 mm síntávolságú (Stephenson) vasút építése 1940. április 28-án kezdődött Kavaja-ban. Úgy gondolták, egy év alatt megépítik a Durrës-Elbasan-Labinot vonalat. De a háború további alakulása, az olaszok veresége az olasz-görög háborúban, valamint az antifasiszta ellenállás kialakulása Albániában megszakította a projektet.

A nagy albán vasútépítés 14 fázisának első szakasza 1947-ben indult, akkor épült meg ugyanis a Durrës-Peqin 42.6 km-es vonal. Ezt Enver Hoxha szorgalmazta, mert Albánia akkoriban az egyetlen európai ország volt, amely nem rendelkezett vasúthálózattal.

Az albán vasutat “önkéntesek” építették. A statisztikák szerint 400.000 ember dolgozott a vasút építésén, köztük 170.000 nő!

Albán önkéntes fiatalok az első vasút építésénél 1947. május 1-jén
(Forrás: t669.org)

Ezt követte a Durrës-Tirana 38 km-es vonal, mely 1949-ben lett kész, és hét állomása volt. A munkálatok 1948. április 11-én kezdődtek, és bolgár, valamint jugoszláv fiatal kommunista önkéntesek is részt vettek benne.

Enver Hoxha és más magas rangú államférfiak a Durres-Tirana vonal átadásán
(Forrás: t669.org)

A MÁVAG által 1915-ben épített gőzmozdony. Az I. Világháború után Romániába került, 1951-ben hozták Albániába, 1960-ban állt szolgálatba.
(Forrás: wikipedia)

Ezt további vonalak követték. Ahogyan változott a politikai barátság, a jugoszláv segítség után szovjet mérnökök, majd a kínaiak közreműködésével épült az albán vasút. Az Elbasan-Prrenjas vasútvonal, mely az első volt a hegyi szakaszok között, 1974-ban készült el.

A Librazd-Prrenjas 28 km-es szakasz, 4 állomással és 13 vasúti alagúttal
(Forrás: t669.org)

A legdélebbi település, ahová vonat járt Vlora volt, a Fier-Vlora vonal 1985-ben készült el Enver Hoxha halálának évében. Ekkor az albán vasúthálózat hossza 677 km volt.

Vonatozás a ’80-as években
(Forrás: t669.org)

1989-ben még elkezdték építeni a Milot-Rrëshen-Klos szakaszt, de ez csak 75%-ban készült el.

Az albán vasúthálózat (Forrás: t669.org)

A nemzetközi vasúti teherszállítás 1986-ban indult Montenegróba. A teherforgalom központja a  Durrës-i kikötő, a személy-pályaudvar is a kikötő közelében található.

Durres, vasútállomás
(Forrás: wikimapia)

A rendszerváltásig Albániában a vonat volt a fő közlekedési eszköz, mivel a kommunizmus alatt nem lehetett személyautó magántulajdonban. Így a személyszállítás 60%-a vonattal történt. 1991 után viszont a vasút hanyatlani kezdett, mivel elkezdtek bejönni az autók külföldről, és a főutakat is elkezdték felújítani.

Az albán államvasutak 2000-ben kft-vé (sh.p.k.) alakult.

Albánia vasúthálózata nagyon elmaradott, minden fő- és mellékvonal egyvágányú és villamosítatlan. A hivatalos maximális sebesség 80 km/h, de ez csak tájékoztató jellegű, kb. fele ilyen sebességgel vagy még lassabban haladnak a vonatok. :)

Az albán vasút honlapján található vasúti térkép, 2011-es állapot szerint
(Forrás: hsh.com.al)

Jelenleg minden szerelvényt a csehszlovák gyártmányú T-669 sorszámú dízel-elektromos mozdonyok vontatnak, melyből 61 darab van. Más országokban ezeket inkább tolatási feladatokra használták. :)

T669-es mozdonyok a Shkozet-i depóban 2018-ban
(Forrás: hsh_facebook)

Kavaja, 2021
(Forrás: hsh_facebook)

A személyvagonok Olaszországból, Németországból és Ausztriából vásárolt selejtezett darabok, mely meg is látszik rajtuk. A 2000-es évekig kínai szerelvények is használatban voltak.

Kínai másodosztályú szerelvény
(Forrás: wikipedia)

2012-ben megszüntették az Elbasan-Pogradec vonalon a személyszállítást, mely a legszebb szakasza az albán vasútnak.

Pogradec
(Forrás: world of railways)

Elbasan-Prrenjas 1974-ben és 2011-ben
(Forrás: hsh_facebook)

A tiranai vasútállomás állapotát ebben az évben, azaz 2012-ben alábbi saját képek szemléltetik.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Láthatjuk az akkori menetrendet és jegyárakat.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Menetrend a nyári szezonra 2012-ben
(Forrás: saját kép)

Az állomás mellett természetesen egy nagy piac is működött.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A tiranai vasúti pályaudvart teljesen elbontották, helyén ma a Bulevardi i Ri széles út fut, egy mozdony maradt emlékeztetőül. Így Tirana lett Európa egyetlen fővárosa, melynek nincs vasúti összeköttetése a külvilággal.

Ennyi maradt a tiranai vasútállomásból mementónak
(Forrás: saját kép)

2015-ben a Durrës-Tirana vonal néhány állomását felújították, és pár szerelvény is piros-fehér festést kapott a zöld-fehér helyett.

Felújított vonat a Durres-i vasútállomáson
(Forrás: wikiwand)

Az utóbbi években vannak törekvések a vasút fejlesztésére. 2017 óta van tervben a Tirana-Durrës vonal felújítása, ennek projektje már folyamatban van, beleértve Rinas, azaz a Nemzetközi Repülőtér bevonását is a hálózatba. És szó van a Lin-Kërçova (Kicsevo) vasútvonal építéséről is, mely Albániát összekötné Észak-Macedóniával. Valamint már nagyon régen, 2009-ben felmerült Sali Berisha egykori miniszterelnök részéről az ötlet, hogy Milot-Prizren vagy Vau i Dejës-Gjakovë vasútvonalat is építenek, így Albániának lenne vasúti összeköttetése Koszovóval. Ez a mostani kormánynál is napirenden van. És megállapodás született a  Pogradec-Kristallopigi 130 km hosszú vasútvonalról is, mely egészen a görögországi Kastoria Repülőtérig tartana.

Manapság vonatok csak a Durrës-Kashar, valamint Durrës-Elbasan vonalon közlekednek.

Vasúti menetrend a nyári szezonra 2021-ben
(Forrás: facebook)

Jelenlegi menetrend
(Forrás: hsh_facebook)

Az albán vasút mostani helyzetét leginkább az szemlélteti, hogy sok albán nem is tudja, hogy jelenleg is létezik vasúti közlekedés az országban. :)

Ahogyan a vicc is:

– Nálunk Franciaországban olyan gyors a vonat, hogy amikor pofon akartam ütni az állomásfőnököt, a következő állomás főnökét találtam el. – mondja egy utazó a másiknak.

– Az semmi! Nálunk olyan ritkán és lassan járnak a vonatok, hogy amikor az ismerősöm öngyilkossági szándékkal a sínekre feküdt, ott halt meg éhen.

Albán kalauznők
(Forrás: acp.al)