1. Az albán nyelv az indo-európai nyelvcsalád önálló ágának egyetlen képviselője. Rokon nyelve nincs, kialakulása meglehetősen titokzatos. A magyarhoz hasonlóan csak az adott nép beszéli az anyaország területén, valamint Koszovóban, illetve a környező országok albán lakossága. Számos nyelvjárása létezik, gyakorlatilag minden folyóvölgyben másképp beszélnek, a két fő nyelvjárás azonban a gheg (északi), és a tosk (déli). Nemcsak a kiejtésben, de a szóhasználatban is jelentős különbségek vannak, ezért egy északi és egy déli albán nagyon nehezen vagy egyáltalán nem érti meg egymást. Az albán irodalmi nyelv nem több, mint 50 éves, az előző kormányban a parlament elnöknője északi származású volt és nem nagyon beszélte az irodalmi nyelvet, ezért a délieknek tolmács kellett, hogy megértsék, amit mond :)

2. Albániában 1965-ben történt egy úgynevezett pénzügyi reform, ami abból állt, hogy az addig használatos pénzükből elhagytak egy nullát, így lett az új Lek. Ennek ellenére még mindig régi Lek-ben számol a lakosság túlnyomó része (még a fiatalok is), tehát ha valami 100 Lek-be kerül, ők azt 1.000 Lek-nek mondják, de mindenki tudja a valós értéket. Úgyhogy, ha a piacon azt látod, hogy a paradicsomra az van írva, hogy 500, akkor annak a valós értéke 50 Lek/kg, azaz kb. 100 Ft. (Egyébként tényleg kb. ennyibe kerül.)

3. Albánia Bulgárián kívül az egyetlen európai ország, ahol az igen-nem kifejezése fordítva történik, tehát a bólogatás nem-et, az oldalra való fejingatás pedig igen-t jelent. Még egy érdekesség: albánul a „jo” szó azt jelenti, hogy „nem”, tehát amikor mi magyarok buzgón mondogatjuk, hogy „Jó, jó”,és még bólogatunk is hozzá, azt ők úgy értelmezik, hogy mi valamire nagyon-nagyon nem-et mondunk.

4. Albániában 500 év török uralom volt, ezért az ország lakosságának kb. 70 %-a áttért a muszlim hitre. Ez volt a középkorban az, amit ma „adóoptimalizálás”-nak hívnak, ugyanis a muszlim hitűeknek nem kellett adót fizetni :) Jelenleg is hivatalosan az ország lakosságának kb. 70 %-a muzulmán, ennek ellenére nem nagyon tartják a vallásukat, tehát isznak alkoholt, esznek sertéshúst, a nők pedig teljesen európai módon öltözködnek, és a mecseteket is csak a tényleg elkötelezett hívők látogatják. Vallási toleranciájuk Európában egyedülálló, minden itteni vallás, tehát a muszlim, a katolikus és az ortodox megünnepli egymás ünnepeit, sőt nagyobb ünnepeken Albánia legnagyobb mecsetét és legnagyobb katolikus templomát (melyek egészen véletlenül egymás szomszédságában találhatók Shkodra-ban), fényfüzérrel kötik össze, hogy így is kifejezzék az egymás hite iránti tiszteletüket.

A Shkodra-i katolikus templom
(Forrás: saját kép)

A Shkodra-i nagymecset
(Forrás: saját kép)

5. Az albánban a „cica” szóval a női mellet illetik, de szó  szerint azt jelenti „csöcsök”. Tehát ha fiatal korú macskát láttok Albániában, nehogy elcsodálkozzatok, hogy „Jaj, de aranyos cica!”, mert őelőttük ezt a szót kimondani kellemetlen. Az egyik legnagyobb albán sláger (a zenekar kicsit olyan, mint a magyar Irigy Hónaljmirigy), melynek címe „Mamica”, azonban teljes egészében e köré a női testrész köré építi a mondanivalóját. Tehát abban elég gyakran elhangzik a „cica” szó, de az egész zeneszám fő mondanivalója a csinos nő, aki szép „csöcsökkel” rendelkezik, és egyébként maga az egész szám egy paródia.

6. Az albánok az illírek leszármazottainak tartják magukat, a föld, ahol éltek/élnek Illíria része volt. Az „i lirë” szó jelentése „szabad”, de jelentheti a „szabad ember”-t is. Albánia mostani neve az „arbane”- földműves szóból ered (néhány illír törzs letelepedett és földműveléssel kezdett foglalkozni). Eredetileg Arbania lett volna, de a Kaukázusban több ezer éve már volt egy „Albania” nevű „ország”, ezért az európai népek összekeverték a két nevet, és így lett Albánia „Arbania” helyett. Az Arbane nevű település, ahol annak idején az albánok ősei letelepedtek, ma is létezik a főváros közelében.

7. Albánul a „samar” (ejtsd: számár) szó azt jelenti, hogy nyereg, a „magjar” (ejtsd: mágyár) szó északi nyelvjárásban pedig azt jelenti, hogy „szamár”. Tehát amikor azt mondjuk, hogy „Ott megy egy „mágyár”, hátán van a „számár”, akkor az azt jelenti, hogy „Ott megy egy szamár, hátán van a nyereg :). A magyaroknak ez nem sértő, mert a magyar ember nem „magjar”, hanem „hungarez”.

8. Bukarest neve az albán „bukur është” szavakból származik, ami azt jelenti „szép”.

9. Nem sok ország van a világon, ahol régebben nem az 1; 2; 5; 10; stb. logika alapján épült fel a bankjegyrendszer, hanem volt 3-as bankó is anno. Itt annak idején (Enver hoxha kommunista diktatúrája alatt) forgalomban volt a 3 Lek-es papírpénz. Azóta persze az újnak nevezett Lek is inflálódott, ma a 100 Lek-esig bezárólag fémpénzek vannak, és természetesen nincsen 3 Lek-es. Ma már itt sem használatos a váltópénz, ahogyan Magyarországon sincs már fillér, és az 1-2 vagy 5 Lek-es pénzérme is kezd kikopni, az emberek a 10 Lek-esnél kisebb pénzzel nem szívesen fizetnek. Sőt, néhány hónapja már itt laktunk, amikor az első és mai napig egyetlen hipermarket lánc (Carrefour) megjelent az országban, amely elkezdte használni az 1 Lek-es érmét. Addig mi sem láttunk ilyet, a falusi kis boltokban pedig elkerekedett szemmel néztek ránk, amikor mutattuk nekik, az albán ember nem is tudta, hogy egyáltalán forgalomban van az 1 Lek-es :)

10. Albániában van egy olyan megye, melyet úgy hívnak, hogy „Mirdita”, ami azt jelenti: „Jó napot!” Ennek neve úgy keletkezett, hogy az ott élő emberek nem tudtak megegyezni, mi legyen a neve a megyéjüknek, ezért hosszas vitatkozás után mérgükben abban maradtak, hogy a köszönésben, vagyis abban, hogy „Jó napot!” mindannyian egyetértenek, ezért lett a megye neve az, hogy „Jó napot!”. Az összes többi megye a megyeszékhely nevét viseli, viszont Mirdita-ban anno abban sem tudtak megállapodni, jelenleg viszont már megegyeztek abban, hogy a székhelye Rreshen. Az egész megyében kb. 20.000 laknak, pedig itteni viszonylatban nagy terület, de nagyon hegyvidéki. Egyébként ez az a megye, ahol néhány településen a mai napig él a vérbosszú hagyománya, de ezek elszigetelt, hegyi települések, az ország egyéb részeire abszolút nincsenek kihatással. És a vérbosszú nem „azokra a galád muszlimokra” jellemző, hanem kizárólag a katolikusoknál van szokásban…

+1

Az albánok előszeretettel adnak gyermekeiknek olyan neveket, melyeknek valós jelentése van. Ismerőseink között található többek között „Flamur” – zászló, „Kujtim” – emlékezet, „Durim” -türelem, „Dhurata” -ajándék, „Bora” – hó, „Shpëtim” -megmentő, „Shpresa” – remény, „Ilir” – szabad ember, „Luan” – oroszlán, „Hije” – árnyék,  „Bujar” – tiszteletre méltó nemesember, „Bukuroshe” – szépség nevű férfi/nő/gyerek. Az albánoknál egyébként a gyermeknél nem az anya neve a meghatározó, hanem az apáé. Tehát hivatalos iratokon az „anyja neve” rubrika nem létezik, csakis az apa számít. És még egy dolog: a mi kisfiunk az apukája nevét viseli. Mindenki csodálkozik, hogy miért, hiszen ez itt nem szokás. Ők soha nem az apa után nevezik el a fiaikat, hanem esetleg a nagypapa vagy dédapja után, de kizárólag csak akkor, ha az illető már meghalt. Hát, nem vagyunk egyformák!