Albán sajtkalauz

Ahogyan Gombóc Artúr viszonyul a csokoládéhoz, azaz nagyon szereti: “a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét …”, a sajtok rajongói is hasonlóképpen éreznek e tejtermék iránt. Legyen az mascarpone, mozzarella, camembert, pálpusztai, edami, gouda, ementáli, trappista, cheddar, parmezán, parenyica vagy gorgonzola. Netán feta.

“Kenyér mellé sajtot is tégy!” – tartja a régi magyar mondás.

Az albánok sajtokhoz való viszonya is nagyon közeli, azaz mindig van az asztalon az étkezések alkalmával sajt, sokszor még akkor is, ha csak iszogatnak. Ebből a tejtermékből ők évi 11,5 kg-ot esznek, ami a világelső dánokhoz képest, akik évi 28 kg sajtot fogyasztanak még feleannyi sincs.

Sajt mindig van az asztalon
(Forrás: saját kép)

Házias étteremben természetesen a sajt is házi
(Forrás: saját kép)

A magyar piacon a trappista sajt dominál, a sajtfogyasztás 70%-át teszi ki ez a sajtfajta, bár a sajtkínálat Magyarországon is sokszínű.

A SoleMizo termékei, köztük trappista sajtok is a Tiranai Nemzetközi vásáron
(Forrás: saját kép)

Albániában is sokféle import sajtot lehet kapni, de itt leginkább fehérsajtot és kaskaval sajtot (ezt a szót használják itt minden sárga sajtra) készítenek, fogyasztanak. Az egyéb sajtoknak nincs hagyománya, így pl. a penészes és füstölt sajtokat inkább csak az ínyencek és mi külföldiek vásároljuk.

Az albán sajttörténelem megemlíti, hogy a ’30-as években az albán sajtok minősége vetekedett a svájci sajtokéval, az áruk viszont jóval kedvezőbb volt. Így ezekben az időkben az albán sajtokat exportálták az Egyesült Államokba és Nagy Britanniába. A túrót (gjizë) főleg Egyiptomba vitték, a vajat pedig a görögök és a törökök vették.

Ma az Albániában előállított tej kb. 30%-ából gyártanak sajtot. A legkedveltebb sajt a feta, melyet tehén (lope)-, birka (dele)- és kecsketejből (dhie) is készítenek. Nyersen, sütve és grillezett formában is fogyasztják.

Kecskék Dél-Albániában
(Forrás: saját kép)

A névvel kapcsolatban a görögök indítványozták az EU-ban 2011-ben, hogy a feta megnevezést csak ők használhassák, hiszen ezt a fajta sajtot ott gyártják. Dánia ellenezte Görögország kérését, mivel ők is gyártanak feta sajtot. Az ügy bíróság elé került, és Görögország nyert, ami jól mutatja e sajt kereskedelmének fontosságát.

A feta fontos összetevője a salátáknak, melyből itt nagyon sokat fogyasztanak
(Forrás: saját kép)

A legjobb albán sajtok a délen gyártottak, azaz a Gjirokastra és Saranda környéki legelőkön, ezen belül is a Muzina-hágón táplálkozó juhok és kecskék tejéből készülnek. A legenda szerint a çam pásztorok voltak azok, akik az Albánia és Görögország közötti legeltetések alkalmával elhozták a szomszédos országból a fehér és a kaskaval sajt készítésének hagyományát. A büszke Gjirokastra-iak persze cáfolják ezt, szerintük ők készítettek először sajtot, és a görögök tőlük tanulták el, mert először velük kereskedtek. :)

Fehér kecskesajt
(Forrás: Gjirofarm)

A jó sajt titka a jó legelő, a tiszta víz és levegő. A Dél-Albániában készült sajt a száraz hegyek illatát idézi, és mivel ott (főleg a Muzina-hágón) 1 m2-en 25 különféle növény található, ezért ízvilága különleges. Nekünk is van egy albán barátunk, aki kitűnő sajtokat készít délen. Butrinti és Saranda márkanéven árulja birka- és kecsketejből készült fehér sajtjait. Családja már 300 éve foglalkozik sajtkészítéssel. De Korça környékén is remek sajtokat gyártanak.

Kisüzemi birka fehérsajt. A gyártó jó barátunk.
(Forrás: saját kép)

A fennsíkokon vagy az alacsonyabb részeken pl. Lushnja környékén inkább tehéntejből készülnek a sajtok.

Tehénsajt Lushnja-ból
(Forrás: Lufra facebook)

Albániában kb. 350 kisüzem található. A kistermelők termékei általában az adott régióban kaphatók.

Kistermelő egy mezőgazdasági vásáron Tiranában
(Forrás: saját kép)

A nagy tejüzemek –  Erzeni, Lufra, Mireli, Gjirofarm, Klegen – sajtkínálatában megtalálhatók a feta és a kaskaval sajtok is. Az ő termékeikkel országszerte találkozunk a nagyobb áruházakban.

Az Erzeni Amanter sajtját 15 hónapig érlelik
(Forrás: Erzeni)

A nagy tejüzemek készítenek ízesített és füstölt sajtokat is.

Áfonyás sajt
(Forrás: Klegen)

A Mireli termékei. Az üzem Kavaja-ban található
Forrás: Mireli facebook

De hogy ne csak a délen készült sajtokat dicsőítsük, tavaly szeptemberben Olaszországban a kézműves sajtok versenyén egy albán sajt a 3. helyet szerezte meg, melyet Észak-Albániában gyártanak. A Mishavinë egy különleges fehérsajt, melyet tehén-, birka- és kecsketej keverékéből készítenek (a gyártótól függ, milyen arányban használja a tejeket). A nyájak szabadon legelnek Kelmend régió két kis falujának közelében a montenegrói határ mellett 1200 m magasan. Ezt a sajtot kizárólag a nyári hónapokban állítják elő egy egészen különleges technikával: a túrót nagyobb darabokra vágják, szövetbe csomagolják, hogy kifolyjon a savó. Tíz napig szárítják a szabadban a napon. Majd kézzel darabokra törik és alul lyukas faedényekbe teszik, hogy a maradék savó is eltávozzon. Az edény tetejét vastag, olvasztott vajréteggel szigetelik. Két hónapos érlelés után a mishavina fogyasztásra kész, egy enyhén sárgás árnyalatú fehérsajt lesz belőle, melynek állaga sűrű és vajas ízű. Ez a sajt fontos élelmiszer volt a Kelmend régióban élőknek a téli hideg hónapok átvészelésére, sertéshús és savanyított káposzta mellé fogyasztották, és persze szilvapálinkával kísérték. :)

A Mishavine sajt
(Forrás: mia.al)

Ha Albániában jártok, és szeretitek a sajtokat, mindenképpen érdemes megkóstolni a helyi termékeket.

Ajka, kos – avagy albán tejtermék kisokos

 

A tejből készült termékek fontos részét képezik életünknek, így a nyaralások alkalmával is kapcsolatba kerülünk velük. Az albán tejtermékek jó minőségűek és finomak, ezt az ide érkező turisták is mindig megjegyzik.

Az alapanyag „előállítóival” lépten-nyomon találkozunk Albániában, tehenet, birkákat, kecskéket láthatunk sokfelé legelészni, akár egy körforgalom közepén is.

Tehén az albán Riviérán. A déli tehenek általában soványabbak.
(Forrás: saját kép)

Ezek az állatok a falusi borbélyüzlet előtt várakoznak :)
(Forrás: saját kép)

A tej (qumësht, ejtsd: „tyumst”) itt is különböző zsírtartalommal kapható. A nagyobb tejüzemek termékei (pl. Gjirofarm, Erzeni, Lufra) országszerte, a kisebbeké a gyártás helyének régiójában kaphatók általában. Sok helyen a boltokban árulnak házi tejet is a bejáratott vevőkörnek, és a piacokon is lehet kapni. Vigyázzunk, mert ez nem pasztőrözött, tehát fel kell forralni!

Albán tejtermékek
(Forrás: saját kép)

A vaj (gjalpë, ejtsd: „gyálp”) is nagyon finom Albániában. Ennél is megtaláljuk a különböző kiszereléseket, a 100 gramm-ostól a fél kilós adagokig. Házi vajat is sok helyen vásárolhatunk (itt nálunk a boltban is lehet kapni), a tejtermékeket árusító szaküzletekben pedig kimérve is kapunk nem csak tehéntejből, de birka- és kecsketejből készült vajat is.

Fél kilós házi vaj egy kisebb boltban
(Forrás: saját kép)

A joghurt (kos, ejtsd: „kosz”) is a mindennapi élet részét képezi. Az albánok nagyon szeretik, ezért otthon is készítenek. Én is sokszor csináltam már, egyszerű. Kell hozzá forralt tej, amit visszahűtünk kézmelegre, és egy kis joghurt-kultúra, vagy a régebbi joghurtból egy evőkanálnyi kb. másfél liter tejhez. Ez utóbbit én a szomszédasszonytól szoktam kérni, ha nincsen régebbi joghurtunk éppen. Néhány óra alatt elkészül, amíg lehűl. Bolti joghurttal is készíthetjük, ha házi tejhez jutunk: a tejbe egy evőkanál joghurtot rakunk, és az edényt bebugyolálva lassan lehűtjük.

Érdekes módon sok nyelven ezt a tejterméket a joghurt vagy ahhoz hasonló szóval illetik. Az albánban kos a neve, talán ez is bizonyítja, hogy mennyire ősi nyelv. Valószínűleg már az illírek is készítettek joghurtot, és kos-nak nevezték el.

Forrás: twitter

A tejföl itt nem egészen olyan, mint Magyarországon, sőt gyakorlatilag a nagyobb üzletláncok, bevásárlóközpontok kivételével – ahol import árukat is árulnak – nem is kapható.
De van helyette egy hasonló, de mégis más: a joghurtszósz – salcë kosi (ejtsd: „szálc koszi”). Sokkal sűrűbb az állaga, de nagyon finom. Gyakran találkozunk vele az asztalokon natúr módon vagy kevernek hozzá egy kis aprított fokhagymát és lelocsolják olívaolajjal. Qofte (albán fasírt) és sült húsok mellé nagyon illik.

Qofte és salce kosi házikenyérrel
(Forrás: saját kép)

Az eredeti salcë kosi sűrű ruhában kicsöpögtetett joghurt, de sajnos a nagyüzemi termékekbe növényi zsiradékot és kukoricakeményítőt is elkezdtek keverni, így pár éve az albán élelmiszeripari hatóság megtiltotta, hogy az ilyen szószokat salcë kosi-nak hívják, mivel nem csak joghurtot tartalmaznak. Azóta általában úgy nevezik el az üzemek, hogy salcë, és utána az üzem neve, pl „Salcë Erzeni”, „Salcë Lufra”, stb.

Forrás: saját kép

A Gjirofarm terméke salce kosi néven fut, mert megfelel a követelményeknek
(Forrás: gjirofarm)

A túró (gjizë, ejtsd: gyiz) is különbözik a magyar túrótól, legfőképp az állagában: finomabb szerkezetű. Ezt is joghurtból készítik. A kisebb boltokban nem előcsomagolva, hanem kimérve kapjuk, mert helyi termelőtől szerzik be. A túró a fërgesë egyik alapanyaga is, melyet melegen és hidegen is fogyaszthatunk.

Salátatál salce kosi-val és fergese-vel
(Forrás: saját kép)

Az író (dhallë) pedig az az ital, amit minden burekesnél és pizzázóban megtalálunk a hűtőben. Nyáron a melegben remek szomjoltó egy burek vagy pizzaszelet mellé. Hasonló a török joghurtital az ayran, ami joghurt, víz és só keveréke, de falun ezt is sokszor dhallë-nak hívják Albániában.

Író
(Forrás: saját kép)

A tejszín albán neve ajkë/ajka vagy mazë/maza vagy kajmak/kajmaku. Pana néven is megtaláljuk, mint néhány más terméket, melynél megtartották az olasz nevét. Készítenek vele tejszínes paprikát, mely egy tradicionális albán savanyúság, ami tartalmazhat fehérsajt darabokat is.

Tejszínes paprika különböző kiszerelésekben
(Forrás: saját kép)

A sajtok (djathë) szintén fontos részei az albán konyhának és főleg nyersen fogyasztják őket. Az étkezések általában a fehér sajttal kezdődnek, szeletekre vágott fehér sajtot szolgálnak fel olajbogyóval, és sokszor olívaolajjal lelocsolva (de egy raki mellé is gyakran kérnek egy kis sajttálat). Ez az ún. előétel, amit a salátával együtt fogyasztanak el általában a nagyobb étkezések elején, utána következik a hús.

A halhoz is finom a fehér sajt
(Forrás: saját kép)

Grosh, albán babgulyás olívaolajos fehér sajttal
(Forrás: saját kép)

Fehér sajtokból (djathë i bardhë) bőséges a kínálat, találunk nemcsak tehéntejből, de kecske- és birkatejből készült sajtokat nagyon kedvező áron.

Kisüzemi birka fehér sajt. A gyártó jó barátunk.
(Forrás: saját kép)

Nagyüzemi birka fehér sajt
(Forrás: saját kép)

A sárga sajtok (kaçkavall ejtsd: „kácskávál”) is nagyon finomak, de kevésbé népszerűek, mint a feta jellegű fehér sajtok. A rántott sajtot vagy egyéb sajtos ételeket itt még hírből sem ismerik, főleg tésztára, pizzára reszelve fogyasztják, illetve megsütik olajban vagy grillen. Ezek is készülnek birka- és kecsketejből is.

Kistermelő egy mezőgazdasági vásáron Tiranában
(Forrás: saját kép)

A tejtermékek kínálatában sok import árut is találunk, így nem meglepő, ha magyar tejjel is találkozunk. A Sole-Mizo már évek óta jelen van az albán piacon is a dobozos tejeivel. Rendszeres kiállítója az évente november végén megrendezett Tiranai Nemzetközi Vásárnak. A kóstolásra szánt sajtok, kakaós italok és Túró Rudik maradékát mi szoktuk megkapni ajándékba az itteni segítségért cserébe. Így nem vagyunk híján a magyar ízeknek, mert kakaós italt és Túró Rudit itt nem lehet kapni. :)

A Sole-Mizo standja a Tiranai Nemzetközi Vásáron
(Forrás: saját kép)

Az albánok nem fogyasztják a túrót édesen, így túrós burekből is csak sósat készítenek, édes túrós süteményeket pedig ne is keressünk a cukrászdákban, pékségekben. Így amikor megkóstolják a Túró Rudit, elég furcsa tekintetekkel szoktunk találkozni. Ahány nép, annyi ízlés. :-)

Forrás: lufra

 

Gliko, a különleges albán befőtt

 

 

Ha Albániában járunk, nem csak az élelmiszer üzletek, de az szuvenír boltok polcain is találkozunk ezzel az befőtt különlegességgel. Ha kóstolóba vinnénk ajándékot, a gliko jó választás.

 

Forrás: gliko permeti_fb

 

A gliko meghatározó helyi specialitása Përmet városnak és környékének, az a régió a hazája ennek a különleges befőtt-féleségnek. A helyiek úgy nevezik: Përmet királynője, és az ott termett gyümölcsökből és zöldségekből készítik.

Gyakorlatilag bármilyen gyümölcsből főzhetjük. Itt Albániában a vadfüge, mandarin, narancs, cseresznye, vadszilva, sárgabarack, birsalma és dinnye a leggyakoribb alapanyag. De készítenek eperből, somból, vadalmából, egresből, de padlizsánból, tökből, paradicsomból, zöld dióból, szőlőből, narancs- és citromhéjból és gesztenyéből is.

 

Forrás: saját kép

 

A zöld dió a gliko királya. Míg a friss gyümölcsökből, zöldségekből aznap vagy másnap elkészül a befőtt, a diónak 25 nap szükséges, hogy eltűnjön a kesernyés íze.

Forrás: gliko permeti_fb

 

 

A receptek tekintetében ahány ház annyi szokás, és ez az elnevezésre is igaz, Berat környékén a gliko az liko. :)
A munka a gyümölcsök gondos szelektálásával kezdődik. Az átválogatott, hibátlan gyümölcsöket hideg citromos vízben áztatjuk. Van olyan recept, amely 1-2 óra áztatási időt ír, és olyan is, ami egy egész éjszakát. Hozzáadjuk a cukrot (1 kg gyümölcshöz általában 1 kg cukrot), majd szabad tűzön rézedényben főzzük 1 órán át (hagyományosan így készítik, de természetesen a konyhában a tűzhelyen is készíthetjük normál edényben). Közben adunk hozzá citromlevet, hogy a gyümölcs megőrizze élénk színét. Amikor elkészült, kihűtjük és üvegekbe töltjük. A legtöbb gyümölcsből, zöldségből így készül a gliko.

Ha eperből készítjük, rétegezzük a jól megmosott, szárától megtisztított epret a cukorral (egy réteg eper, egy réteg cukor, amíg el nem fogy), és hagyjuk állni 6 órán vagy egy éjszakán át. Majd fenti módon az eperlében főzzük meg, plusz víz hozzáadása nem szükséges. 1 kg eperhez 1 kg cukor és 1 citrom leve szükséges. A citromlevet a végén tegyük hozzá, mielőtt levesszük a tűzről.

A vadfügéből készült gliko-hoz nem adunk citromot, míg a többi gyümölcshöz igen. (Bár láttam olyan receptet is, ami egy fél citrom levét írja.)

Egészséges, sérülésmentes, közepes méretű gyümölcsöket válogatunk. Eltávolítjuk a szárat, megmossuk, és 5-6 percig forraljuk, hogy eltávozzon a kesernyés íz (a vadfüge kesernyés). Utána hideg vízbe tesszük és 1 napig benne hagyjuk. Leszűrjük, megmérjük és feltesszük főni. 1 kg gyümölcshöz 1.7 kg cukrot és 1.5 liter vizet adunk, és sűrűre főzzük. Hozzáadjuk a “fűszert”, mely lehet vadrózsa vagy rózsamuskátli (geránium) levele. Levesszük a tűzről és kihűtjük, majd befőttes üvegekbe rakjuk.

 

Fügebefőtt
(Forrás: agroweb)

 

Szőlőből is készíthetünk gliko-t.
5 kg szőlő
900 gr cukor
negyed teáskanál vanília vagy rózsamuskátli levél
1 l víz
1 citrom leve
10 dkg pörkölt mandula

Mossuk meg a szőlőszemeket. Egy edénybe tegyük a vizet és a cukrot és forraljuk fel. Tegyük hozzá a vaníliát vagy muskátli levelet, és főzzük 5 percig. Távolítsuk el a muskátli leveleket és tegyük bele a szőlőt. Csökkentsük a tüzet, és távolítsuk el a habot. Főzzük egy óráig, amíg aranyszínű lesz (ez fehér szőlőre vonatkozik). A végén adjuk hozzá a citromlevet, és egy perc múlva vegyük le a tűzről. Adjuk hozzá a mandulát, keverjük el, és töltsük üvegekbe.
Készíthetjük úgy is, hogy 1 éjszakán át a szőlőt a cukros vízben áztatjuk, és másnap újra felfőzzük.

 

A citromhéj gliko 500 gr citromhéjból, 450 gr cukorból, 100 ml vízből, 100 ml narancsléből, 10 ml citromléből és 1 rúd fahéjból készül.

 

A citrusfélék a mediterrán térségben télen érnek.
(Forrás: saját kép)

 

Ezt nem csak desszertként fogyaszthatjuk, de díszítésnek is kitűnő.

 

Citromhéjból készült gliko
(Forrás: agroweb)

 

A helyi hagyományok szerint régen esküvőkön először a zöld dióból készül gliko-t kínálták, majd azután következtek a többi gyümölcsből készültek. A cseresznye gliko-t haláleseteknél szervírozták. Egy edényben kitették a gliko-t és két pohárban kanalakat. Az egyik pohárban a tiszta kanalak voltak, a másik, vízzel töltött pohárba pedig az elhasznált kanalak kerültek.

 

Forrás: youtube

 

A különbség a sima befőtt (komposto) és a gliko között, hogy a gliko-t hidegen tesszük az üvegbe, valamint a leve (szirupja) sokkal sűrűbb, mint egy átlagos befőtté.

 

 

A tarhonya és az instant leves őse

 

 

A trahana/tarhana egy ősi gabona étel, melyet főként a Mediterráneumban és a Közel-Keleten fogyasztanak. Két fajtája létezik: az édes és a sós. Mindkettőt tört búzából, búzadarából vagy lisztből készítik. Az édes trahana tejjel készül (főleg kecske- vagy birkatejjel), a sós pedig aludttejjel vagy joghurttal.

 

Sós albán trahana
(Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

 

Eredetileg a trahana-t azért készítették, hogy a tejet tartósítsák a téli hónapokra. A tejet, tejterméket a gabonával összekeverték, hagyták erjedni, és több napig szárították.

 

Forrás: seasonalcookinturkey

 

A tejsavas erjedés és a különböző összetevők (pl. zöldségek, fűszerek, egyéb gabonák) adták a trahana jellegzetes ízét és a beltartalmi jellemzőit. Általában nyár végén készítették, amikor még elég meleg volt, hogy a tészta jól kiszáradjon. Amikor kiszáradt, kis darabokra törték, morzsolták így hónapokig elállt. A száraz trahana aztán víz, húslé vagy tej hozzáadásával egész éven át fogyasztható tartalmas, egészséges ételeket adott.

 

Forrás: seasonalcookinturkey

 

A trahana egyes történészek szerint a zabkásából ered, mellyel a görög és római katonákat táplálták a hadjáratok során. Valószínűleg azonban Perzsiából származik mint sok más mediterrán étel. A „tarkhanek” egy gabonás-tejes étel, amit a középkori Perzsiában fogyasztottak. A török törzsek felfedezték, és átvették. És az arabok is fogyasztottak a IX. sz-tól egy hasonló darabos ételt, amit „kishk”-nek hívtak.

A Mediterráneumban és Törökországban népszerű, itt Albániában is fogyasztják. A görög trahana csak gabonát és tejterméket tartalmaz, a török trahana-ba tesznek zöldségeket, fűszereket és egyéb gabonát is. Örményországban joghurtot, tojást és keményítőt adnak a búzához. Itt Albániában főként birkajoghurttal és vajjal készül.

 

Forrás: saját kép

 

 

A magyar tarhonyának is ez az őse. Az étel oszmán-török közvetítéssel került Magyarországra, és a “trahana” szóból alakult ki a tarhonya, mely magyar szóként 1600 körül fordul elő először.

 

Remekül helyettesíti a rizst olyan ételeknél, ahol töltelék részeként használjuk, pl. a töltött szőlőlevél. Görögországban a húsgombóclevesben a gombócoknál a zsemlemorzsát is ezzel váltják ki, jól egyben tartja a masszát. Epiruszon kolbásszal, bárány- vagy kecskehússal készítik és sós pitába töltik. Krétán zöldséges ételekhez keverik padlizsánnal, zöldbabbal. Észak-Macedóniában pirospaprika krémmel készítik. Törökországban szeretik levesnek fogyasztani.

 

A töltött szőlőlevél itt is kedvelt étel
Forrás: saját kép

 

Albániában minden boltban kapható. Sós változatát leginkább reggelire fogyasztják vízzel összefőzve kenyérdarabokkal, olívaolajjal leöntve, esetleg fehérsajttal, de levest is készítenek belőle.

Az alábbi recept egy tartalmasabb reggeli étel.

Hozzávalók 2 személyre:

  • 4 evőkanál trahana
  • 7 dl víz
  • kevés olívaolaj
  • kevés hús vagy sonka
  • fekete és rózsabors
  • 4 szelet kenyér

A trahana-t megpirítjuk az olajon. Mikor aranysárga, felöntjük vízzel. Addig főzzük alacsony lángon, míg besűrűsödik, közben sózzuk, borsozzuk. Közben a hús vagy sonkadarabokat kevés olajon megpirítjuk. Mikor megpirultak, hozzáadjuk a rózsaborsot. A kenyérszeleteket összetépjük kis darabokra, és mélytányérba tesszük. Felöntjük a trahana-val majd a tetejére tesszük a sült húst/sonkát.

 

Forrás: youtube

 

Gyerekeknek reggelire:

  • 5 dkg trahana
  • fél csésze víz
  • fél csésze tej
  • 5 dkg fehérsajt
  • 1 ek olívaolaj
  • 2 szelet pirítós kenyér

Egy edényben forraljuk fel a vizet. Tegyük hozzá a trahana-t és állítsuk takarékra. 5 percig kavargassuk, majd adjuk hozzá a tejet és az olajat. Kevergessük, amíg besűrűsödik. Tegyük mély tányérba, a tetejére szórjuk a darabokra tört pirítóst és a sajtot.

 

Az édes trahana tejjel és esetleg tojással készül. Forró vízben tejjel és olvasztott vajjal összefőzve a tejbegrízhez hasonló ételt kapunk.

 

Forrás: saját kép

 

Valójában a trahana, a bulgur, a kuszkusz és a tarhonya egy tőről fakadnak. A különbség az előállítás módjában, az összetevőkben és a szemcsenagyságban rejlik, de mindegyik alapja a búza/liszt, melyet a feldolgozás után kiszárítanak. Itt például lehet görög “tarhonyát” kapni, melyre az van írva görögül, hogy “kuszkusz”, összetevői durumbúza és víz. Az albán fordításban pedig “makarona”, azaz száraztészta, és az összetevői: “bulgur”, víz (tojás nélkül). :)

 

Forrás: saját kép

 

 

 

Qumështor – az egyszerű tejes kedvenc

 

 

Mostanában van időnk időigényes ételeket készíteni, hiszen egész Albánia szinte karanténban van a koronavírus-járvány miatt. Azonban az albán édességek általában kevés hozzávalóból és egyszerűen elkészíthetők. A shëndetlie, a sheqerpare vagy a ballokume is ilyenek. A mostani desszert (qumështor, e.: tyumstor) is nagyon egyszerű, tradicionális albán tejes édesség, ellentétben a trileçe-vel, aminek elkészítése munkaigényesebb. A végeredmény a meleg pudingra emlékeztet, az éttermekben étkezés utáni ajándék desszertként is frissen, langyosan adják, de hidegen fogyasztva is nagyon finom. Mint a többi albán ételt, ezt is tájegységenként másképp készítik. Kajmaçin néven is találkozhatunk vele.

Van olyan recept, amihez a burek-hez használatos tészta (petë/peta) is szükséges, (itt a boltokban készen is lehet kapni).

 

És van sós változat is (tökös, húsos stb.), és olyan is, ami kukoricakeményítőt is tartalmaz. Az édes változatot megbolondíthatjuk egy kanál mézzel.

 

A fő hozzávalók a tej és a tojás
(Forrás: saját kép)

 

Hozzávalók (a legegyszerűbb változathoz):

1,5 liter tej

10 tojás

10 evőkanál liszt

10 evőkanál cukor

5 dkg vaj

1 csomag vaníliás cukor

 

Elkészítés:

A tojásokat egy tálba tesszük és felverjük. Hozzátesszük a cukrot és tovább keverjük. A liszthez hozzáadjuk a vaníliát, majd a tojásos cukorhoz keverjük. Végül kis adagonként hozzákeverjük a tejet, majd az olvasztott vajat is. A híg tésztát kivajazott tepsibe öntjük és 30-35 percig sütjük 180 fokon, míg aranysárga lesz.

 

 

 

Jó étvágyat hozzá ezekben a nehéz időkben! :)

 

 

Ballokume – a nyárváró szeretet süti

A ballokume vagy ballakume nevű édesség az egyik legnépszerűbb tradicionális albán sütemény. Nyár napján, azaz március 14-én ezt fogyasztják Albániában és egy héttel az ünnep előtt már árulják a boltokban, cukrászdákban, és az ünnep napján az utcákon is. Nyári sütinek is nevezik.

A boltokban már árulják
(Forrás: saját kép)

A Nyár napján az utcákon is árulják
(Forrás: saját kép)

 

A Nyár napja eredetileg egy pogány ünnep volt. Az illír naptár szerint csak két évszak létezett: a nyár és a tél. A régi Julianus naptárban 10 hónap volt egy évben, az új év március 1-jén kezdődött, ebből erednek a szeptember, október, november december hónapok albán elnevezései is, azaz a shtator=hetedik, tetor=nyolcadik, nëntor=kilencedik, dhjetor=tizedik hónap. Eredetileg az ünnepet is március 1-jén tartották, 1901. óta ünneplik március 14-én a Gergely naptár szerint a Mars istenről elnevezett hónapban, amely a tavasz első hónapja.

A tél végét, a nyár kezdetét, a természet és a lélek újjászületését ünnepelték az illír időkben Çermenika tartományban (a mai Elbasan régió) Kandavia-ban, ahol Diana istennő temploma állt. Diana a termékenység, az erdők és a vadászat istennője volt, ezt az ünnepet neki szentelték, mivel ezen a napon jött elő a szentélyéből.

Mivel az ünnep Elbasan-ból ered, így a süteményből is az elbasani az igazi. A neve állítólag a 16. sz-ban alakult ki, amikor is a legenda szerint az elbasani szandzsákbég megkóstolta a süteményt, és így szólt: „Është ba si llokume.”, azaz olyan finom, mint a lokum (a lokum török eredetű keményítőből és cukorból készült édesség). Így a „ba” és a „llokume” szavak összetételéből létrejött a “ballokume”.

Az elbasani ballokume kicsit másképpen készül, mint az ország más részein, mert egy hozzávalóval többet tartalmaz. Ez a plusz összetevő pedig: a szeretet.  :) Az elbasaniak úgy tartják, ez az ünnep a szeretet ünnepe is, az ember, az élet és a természet szeretetének ünnepe.

Ballokume árus Tiranában (Forrás: saját kép)

 

Az eredeti recept szerint a ballokume-t rézedényben keverik és fatüzeléses kemencében sütik. A rézedénynek nagyon gyors a hővezetése-elosztása, így segíti a cukor olvadását. Az ünnepre való készülődés már előző nap este elkezdődik, ekkor tüzet raknak, és annak a hamuját is felhasználják a süteményhez. Azaz a hamut vízbe teszik, picit állni hagyják, majd leszűrik. Manapság nem nagyon van lehetőség szabad tűzi hamuhoz jutni, így ezt tejjel váltják ki. A hozzávalókat a megfelelő sorrendben kell adagolni, és fakanállal elkeverni. A tészta keveréséhez erő kell, ezért sokszor a férfiakat is bevonják a folyamatba.

Íme tehát a ballokume receptje. Mindössze néhány összetevőből áll, egyszerűen elkészíthető, de nagyon finom édesség.

Kukoricaliszt ballokume-hoz
(Forrás: saját kép)

 

Hozzávalók (kb. 40 db-hoz):

1 kg kukoricaliszt
500 gramm vaj
8 tojás
1 kg cukor
2 evőkanál tej (vagy hamus víz)

 

Egy réz vagy üvegedénybe rakjuk az olvasztott vajat. Adjuk hozzá a cukrot, és keverjük habosra. Egyesével adjuk hozzá a tojásokat, folyamatosan keverve kb. 10 percig. Adjuk a masszához a tejet (hamus vizet), és keverjük további 5 percig. Végül apránként adjuk hozzá a kukoricalisztet, és keverjük addig, míg homogén masszát kapunk. Takarjuk le a tésztát, és szobahőmérsékleten hagyjuk állni 20 percig.

Melegítsük elő a sütőt 150 fokra. Béleljünk ki egy tepsit sütőpapírral, vagy vajazzuk ki és szórjuk meg liszttel. Formáljunk kis golyókat, helyezzük a tepsibe, majd lapítsuk le. Süssük 40-45 percig. Miután kivettük a sütőből, hagyjuk teljesen kihűlni, majd tegyük tárolódobozba. Sokáig eláll.

Cukorból is kapható külön erre a célra való
(Forrás: saját kép)

Ezen a napon a virágok sem maradhatnak el. Elbasan-ban a gyerekek virággal díszítik a házak ajtaját, a városokat pedig virágdíszbe öltöztetik.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Egy pohár Albánia – kis albán borkalauz

 

 

Forrás: monitor.al

 

 

Európa egyik legősibb szőlőtermesztő népe az albán, 4.000-6.000 éves szőlőmaradványokat is találtak az országban. Az ókori római költők, mint Vergilius is úgy utalnak az illírekre (az albánok őseire), akik sokféle szőlőt termesztettek, melyeket aztán a jelenlegi Olaszország területén is meghonosítottak. A történelem során azonban a borkészítés- és fogyasztás többször is háttérbe szorult. A török uralom visszavetette az alkoholos italok fogyasztását. A kommunizmus alatt pedig az állami területeken (ami az egész országot jelentette) mindössze „fehér” és „vörös” bort termeltek, az egykori kis családi pincészetek nem készíthettek bort. A ’90-es évek elején Albániában 18.000-20.000 hektáron folyt szőlőtermesztés, az állami ültetvényeken kb. 40.000 tonna szőlőt termesztettek, de ebből 30.000 tonnát el is fogyasztottak. 2000-re a szőlőültetvények nagysága 4.000-7.000 hektár közé csökkent, a leszüretelt szőlő mennyisége pedig 5.000-7.000 tonnára. Ma Albániában a szőlőtermesztés 10.500 ha-on folyik, 17.2 millió tőkén, 204.000 tonna szőlőből 12.545 hektoliter bor terem.

 

A borászati kultúra újraéledőben van. Az ország remek adottságokkal rendelkezik, a klíma és a talaj is megfelelő a szőlőtermesztéshez. Az ősi családi földeken újra elkezdődött az új generációs szőlőművelési kultúra, az új technológiák mind a tárolásban és érlelésben egyre versenyképesebbé teszik az albán borokat. Több pincészet (kb. 30) nyitotta meg kapuit a turisták előtt is, de Albániában ma kb. 250 borászat működik.

 

Bölcsesség a borivással kapcsolatban: Aki iszik, meghal. Aki nem iszik, az is meghal. Gyere, igyunk!
(Forrás: saját kép)

 

Az ország négy zónára osztható szőlőtermesztés tekintetében:

1. A tengerparti rész 300 m magasságig: Tirana, Durrës, Shkodra, Lezhë, Lushnja, Fier, Vlora, Delvinë
2. A dombos területek 300-600 m között: Elbasan, Krujë, Gramsh, Berat, Përmet, Librazhd, Mirditë
3. A hegy alatti területek 600-900 m között: Pogradec, Korcë, Leskovik, Peshkopi
4. A hegyi részek: 800-1000 m között

 

A legismertebb őshonos albán szőlőfajta a „shesh i bardhë” (fehér shesh) és a „shesh i zi” (vörös shesh). A szőlő Shesh faluról kapta a nevét, amely kb. 15 km-re található Tiranától. A „shesh” szó azt jelenti magyarul, hogy „tér”, tehát ez a szőlőfajta, mely az albán borok 35%-át adja a Tér nevű faluból származik. :) A klíma mediterrán, az Adriai-tenger kellemes szele simogatja a tőkéket, a talaj gazdag ásványi anyagokban. A fehér shesh-ből készült borok 9.5 – 13.5 alkohol százalék közé esnek, savtartalmuk 4.8 – 7.8 g/l. Ízük harmonikus, kellemes, a virágos aromák dominálnak. Egyes borszakértők szerint ebből a szőlőből nemesítették a cabernet és a merlot fajtákat. Ebből a szőlőből szinte az összes borászat készít nedűt.

 

A Bardha Borászat főleg „shesh” szőlőből palackoz borokat.

A tulajdonos (Ekrem Bardha) nagyon régóta az Egyesült Államokban él, a rendszerváltás után visszajött Albániába, és 2006-ban nyitotta meg a pincészetet. A kóstoló helyiség falán olyan ismert személyek fényképeivel találkozunk, mint Bill Clinton vagy George Bush, akikkel a találkozás az Egyesült Államokban meg lett örökítve.

 

 

 

Kóstolásra a fehér és a vörös shesh-t kínálják, és a pincészet üzletében vásárolhatunk is. Az igazgató elmondása szerint szeptember 15. és október 15. között szüretelnek, és kizárólag lemosó permetezést végeznek (idén négyszer). Azt mondta, a tavalyi termés rossz volt, az idei viszont kitűnő, a mustfok 26% volt. Hat hektáron művelik a szőlőt, főleg shesh-t, de merlot és cabernet fajtáik is vannak, és Leskovik mellett is van területük. Ez egy kis pincészet, évi 50.000 üveget palackoznak, és az Egyesült Államokba és Koszovóba is exportálnak.

 

 

A „puls” vagy „pules” szőlőfajta is nagyon népszerű, ebből készítik a legjobb fehér borokat.

 

 

Ezt főként Berat, Skrapar, Përmet, Mallakastra környékén termesztik, így például az ebből készült bort a Berat-i Çobo pincészetben kóstolhatjuk meg, amely az 1900-as évektől termeszt albán szőlőfajtákat. A kommunizmus alatt ők sem készíthettek bort, de 1994-től újrakezdték, felélesztették a hagyományokat az idősebb családtagok, illetve Muharrem Çobo, az egyik fiú segítségével. Ő Olaszországban tanult jogot, és ott találkozott egy olasz borásszal, aki felkeltette az érdeklődését a borkészítés iránt, és megtanította neki az alapokat. Eleinte 8.000 üveget palackoztak. A kezdet nehéz volt, mert az albán mentalitás a borok irányába nagy kihívást jelentett. Mindenki azt mondta, Albániában lehetetlen jó bort készíteni az albán szőlőkből, illetve az albánok kevés bort fogyasztanak, évente mindössze három és fél üveggel fejenként. Mostanra azonban változni látszik a szemlélet, így elérték az évi 100.000 palackot.

 

 

A Çobo pincészet
(Forrás: çobo facebook)

 

A „Berati fehér”, ahogy ők hívják (E bardha e Beratit) egy citrusos illatbomba, mely a Berat-i olajbogyóval fogyasztva adja ki legjobban az aromáját. A szőlőt október 10-20 között szüretelik, ez egy későn érő fajta, és itt is, akárcsak a legtöbb szőlészetben, minimális vegyszerezést alkalmaznak, mindössze 2-3 lemosó permetezést. A tengeri szelek már nem érik el ezt a régiót.

 

A Çobo pincészet borai, köztük a Berat-i fehér
(Forrás: çobo facebook)

 

A Çobo pincészet márkaboltja Tiranában a várban (Forrás: saját kép)

 

Más borászatok is találhatók a környéken. A Nurellari pincészetet 1995-ben alapították, és azóta sok nemzetközi megmérettetésen nyert díjat, 2016-ban például Szófiában ezüst éremmel díjazták a 2015-ös Berat-i Puls borukat.

 

A „ceruja” szőlőfajta észak-keleten terem. Ceruj falu és környéke – ahol a szőlő őshonos – földje ásványi anyagokban, főleg krómban gazdag. Az Uka pincészetben (Tirana közelében) megkóstolhatjuk ezt a fajta bort.

 

 

A tulajdonos Flori Uka az elsők között volt, aki beiratkozott a Mezőgazdasági Egyetem szőlészet-borászat szakára – amely mindössze két éve létezett akkor, és ahol az édesapja volt mezőgazdasági miniszterként tanított –, hogy kitanulja a szakmát. A termelést 2005-2006-ban kezdték, mindössze 500 kg szőlőből. 2008-ban már 7-8 tonna szőlőt szüreteltek.

 

Forrás: uka instagram

 

A „kallmet”, melyet észak királyának is hívnak, Lezha, Zadrima és Shkodra környékén őshonos. Az ókorban a rómaiak vitték északra, így Magyarországon “kadarka”, Szerbiában “skadarka” vagy “skadarsko” (e.: szkadarka/szkadarszko) néven ismerik, nevét Shkodra városának szerb nevéről (Skadar) kapta Magyarországon. Bulgáriában “gemza” a neve. Savtartalma 5.5-6% között van, az alkoholfok mértéke évjárattól függ. “Szent bornak” is nevezik, mert a középkorban a pápák is ezt itták, mivel Albánia így fizette meg az adót a Vatikánnak, és Ferenc pápának is ezt kínálták 2014-es albániai látogatásakor.

 

Az Uka pincészet Kallmet bort is készít, a legjobbat Albániában
(Forrás: uka facebook)

 

 

A „vloshi” vörös szőlőfajtát főleg Fier, Vlora, Himara, Delvinë környékén termesztik. Szeptember végén érik, és nagyon magas a cukortartalma. Alkohol tartalma 12.5-14 fok között van. Enyhén vörös, ezért előszeretettel keverik Cabernet Sauvignon-nal, Barbera és Tempranillo fajtákkal.

 

A „serini” vörös és fehér szőlőfajta Pogradec, Leskovik és Korça környékén terem. Szeptember végén, október elején érik, cukortartalma általában 19-22 % között van. Minőségi asztali borokat készítenek belőlük.

 

Forrás: uka facebook

 

A „manakuq” nevű szőlőből rozét szoktak készíteni. Az egész Balkán-félszigeten népszerű, de főként Albániában, Koszovóban és Montenegróban. Koszovóban „Keci”, Montenegróban „Pllovdina” néven ismert. Korán érő fajta, szeptember 1-5 között lehet szüretelni. Magas a tannin, alkohol és savtartalma, a legjobb rozé borok ebből készülnek Albániában, jellemzően Lezha, Shkodra és Koplik környékén. Virágos aromájú.

 

A Skenderbeu borászat és konyakgyár (Sukth-ban, Durrës mellett), Albánia legnagyobb borászata. 1933-ban alapította egy olasz és egy albán üzletember, akkor 130.000 l bort termeltek. Enver Hoxha kommunista rendszere államosította a pincészetet, és több más pincészettel egybevonta. Ezért lehet kapni például manapság Korça-ból és más helyekről származó Skenderbeu brandy-t is.  1960-ban Rrashbull-ban építették meg az egyik pincét, ahol ma is folyik termelés és palackozás. 1988-ban fejezték be a második pince építését. Arapaj-ban 40 ha-on gazdálkodnak a szőlővel. 2001-ben privatizálták az üzemet, és a “shesh” fajtákon kívül “merlot”, “primitivo”, “cabernet” és “riesling” fajtákból is palackoznak bort. A rendszerváltás után a különböző helyeken lévő pincészetek külön lettek privatizálva, és pl. a Skenderbeu brandy néven ugyanúgy vitatkoznak, mint Magyarországon a Traubisoda márkanéven.

 

1957-től gyártják a Skenderbeu brandy-t és 12 évig érlelt változatát a Bato-t, és kínálatukban van a Fernet nevű keserű likőr, a narancsból készült puncs és természetesen a raki, a normál és a muskotályos is. Ha ide megyünk látogatóba, megmutatják a gyárat is, és végigkóstolhatjuk az összes terméküket.

 

Szkander bég mellszobra a róla elnevezett bor- és konyaküzemben Durrës-ben
(Forrás: saját kép)

 

 

Az albán borok lassacskán kezdik megtalálni a külföldi piacot is. A világon kb. 10.000 fajta szőlő létezik, ezek többsége hibrid. Albániában a boltok polcain található borok kb. 75%-a külföldi, főleg olasz és francia termékek. Az országból kivitt albán borok mennyisége egyelőre kicsi, kb. 100.000 üveg évente. Az albán borászok ezért fontosnak tartják az őshonos fajtákból készült borokat, melyekkel nem mennyiségben, hanem minőségben tudják felvenni a versenyt nemzetközi társaikkal.

 

 

Albániában most már magyar gyártású tölgyfa hordókban is érlelik a borokat, tavaly sikerült létrehoznunk egy sikeres együttműködést Albánia legnagyobb borászati eszközöket forgalmazó cége és egy nagy magyar hordógyártó cég között.

 

 

 

 

 

A mediterrán életstílus, avagy az avash-avash életszemlélet rejtelmei Albániában

Aki járt már Albániában akár autóval, akár tömegközlekedéssel, az sokszor elsőként említi a sajátos közlekedési stílust, ami itt uralkodik. És azt is hozzáteszi általában, hogy annak ellenére, hogy első látásra a járművek és a gyalogosok össze-vissza, látszólag mindenféle szabály nélkül mennek az utakon és a városokban, és nem érdeklik őket az egyéniséget gúzsba kötő szabályok – ami a nyugat-európai normákhoz szokott embernek idegtépő lehet -, még sincs sok baleset, vigyáznak egymásra és nincs türelmetlenkedés, „anyázás”. Mi erre azt szoktuk mondani, hogy a káoszban is van rend, csak rá kell érezni. :)

A nyugalom, a tolerancia és a “ngadalë-ngadalë”, illetve a törökből átvett, gyakrabban használt „avash-avash” (lassan-lassan/nyugodtan) szemlélet az élet minden területén érezhető Albániában.

Az egyik „boldogságmutató” szerint az albánok Európa legboldogabb népe, és ez köztük élve valóban érezhető is a mindennapokban.

És az albán a második legkevésbé depresszióra hajlamos nép a Földön Kolumbia után. (Kolumbiában 2,38%, Albániában 2,45% a depressziós emberek száma lakosságszámra vetítve.)

 

Forrás: ourworlddata

 

E kis nép, mely a régészeti leletek szerint már a pattintottkő-korszaktól jelen volt, majd az újkőkortól kezdve benépesítette e területet számtalan háborúnak és megszállásnak volt kitéve, majd Európa legbezártabb társadalmaként élt. Mégis megmaradt derűsnek és optimistának.

Forrás: Erdős Laci

A földrajzi régió, melyhez Albánia is tartozik (a Mediterráneum) sivatagok, hegységek, termékeny síkságok és folyótorkolatok ölelésében alkot egy kis világot. A Földnek ez a része volt bölcsője a nyugati civilizációnak, de a legnagyobb világvallások közül is itt született három. A földközi-tengeri partvidékkel rendelkező országokra általában jellemző egy nagyjából egységes életszemlélet és életforma.

A szép környezet, a változatos tengerparti részek, a jó klíma, sok napsütés, a sós levegő már önmagában is pozitívan hat az emberre. Éppen ezért ezeket az országokat rengeteg turista keresi fel, közkedvelt nyaralási célpontok. Albánia ilyen szempontból azért különleges, mert kis területen nagyon változatos környezettel találkozhatunk. Vannak magas hegyei, melyek közül hatvan emelkedik 2000 m fölé, lankásabb, dombos területek, közel 400 km tengerpart – ahol az albán lakosság 75%-a él, nem véletlenül – az Adria homokos és a Jón-tenger sziklás kavicsos partszakaszával. Továbbá az ország 247 természetes tóval rendelkezik és nyolc lagúnája is van mintegy 10.000 ha-on, melyek a borzas pelikán legnyugatibb költőhelyei, de a rózsás flamingóknak is állandó otthonai.

Albánia legmagasabb pontja a Korab 2764 m
Forrás: wikipedia

A Vjosa, Európa utolsó vad folyója
Forrás:see-river.net

Bogova-vízesés
Forrás: wikimedia.org

Rodon-fok, Adria
Forrás: pinterest

A Jala strand a Jón-tengeren
(Forrás: youtube)

Ksamil, fehérhomokos strand
(Forrás: saját kép)

A gyönyörű, változatos tájak mellett a növényzet is hozzátesz a jóllét érzéséhez.

Az albán Riviéra
(Forrás: saját kép)

A számunkra egzotikusnak számító narancs-, mandarin- és citromfák mellett – melyek októberben kezdik érlelni a gyümölcsüket és egész télen friss vitaminforrást jelentenek, ráadásul örökzöldek – a banán, a pálmák, valamint a leanderek – melyek igazából itt gyomnövények voltak valamikor, mert legjobban a kiszáradt folyómedrekben érzik magukat -, a murvafürt, a kefevirág vagy a magnólia, a füge és természetesen az olajfák, melyek között találunk 3.500 éves példányokat is, szemet gyönyörködtető látványa is plusz töltetet ad. A babér és rozmaring pedig remek sövény-növények itt.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A mediterrán konyha, amelyet a világ egyik legegészségesebbjeként tartanak számon, szintén hozzájárul a régió vonzerejéhez. A friss és egészséges ételek, a sok zöldség, gyümölcs, sajtok, tengeri hal, olívaolaj, melyeket a földközi-tengeri népek előszeretettel fogyasztanak, és az, hogy itt mindig megadják a módját az étkezéseknek és nem csak bekapják az ételt – is hatással van a kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb életvitelre. Az alkoholizmus, elhízás, szív- és érrendszeri betegségek ebben a térségben a legalacsonyabbak a világon, még úgy is, hogy kenyeret és alkoholt is szívesen fogyasztanak. Például bort is egyre inkább, melynek fogyasztási kultúrája mostanában kezd újraéledni. Albánia az egyik legrégebbi szőlőtermesztő ország Európában. Már a jégkorszaktól kezdve folyt szőlőtermesztés, és a legrégebbi szőlőmaradványok 4.000-6.000 év közöttiek. A török megszállás alatt azonban a borkészítés és fogyasztás visszaszorult, inkább pálinkát, azaz rakit készítettek a szőlőből (a pálinkának – a borral ellentétben – nincsen színe, ha vizespohárból issza valaki, akkor víznek látszik). Most viszont kezdik újjáéleszteni a borkészítés hagyományát, és a borászatok egymás után nyitják meg kapuikat a turisták előtt is.

Forrás: saját kép

Albániában a gyorsétterem-láncok nem igazán elterjedtek, nincs pl. McDonald’s. Jellemzőek inkább a kis kifőzdék, éttermek, ahol mindig kiszolgálják az embert, és sokszor házi alapanyagokból dolgoznak.

Forrás: saját kép

Az étkezés természetesen fontos része a mindennapoknak és a mediterrán életstílusnak, de mi teszi még olyan egyedivé ezt az országot? A gazdasági problémák, nehézségek itt is jelen vannak, az emberek mégis élvezik az életet, és nem veszik olyan komolyan a dolgokat. Ez azt jelenti, hogy kevésbé emésztik magukat a problémákon, ami például súlyos betegségek kialakulásához is vezethet. Tudják, hogy az aggódás nem old meg semmit, ezért amin nem tudnak változtatni, azzal nem is foglalkoznak. Ez nem azt jelenti, hogy például lusták, sőt, az albán kifejezetten szorgalmas nép, a sziesztát sem veszik olyan szigorúan, mint az olaszok vagy a görögök, az üzletek általában nyitva tartanak a nyári kora délutáni legforróbb órákban is, de azért ha megtehetik ők is elvonulnak 1-2 óra napközbeni alvásra. Az ebben a térségben fellehető ókori építészeti emlékek is arra emlékeztetnek bennünket, hogy a “hagyjunk időt a pihenésre” módszer már a múltban is jól működött, miért kéne változtatni rajta a modern embernek?

A “Rómában élj úgy, mint a rómaiak” mondást pedig tényleg érdemes megfogadni. Bár egy rövid nyaralás alatt nehéz átvenni a helyiek életritmusát és életszemléletét, de törekedni érdemes rá. És itt élve mi már számtalanszor megtapasztaltuk, hogy nem kell a saját kultúránkból hozott dolgokat erőltetni, ők élnek itt régebben, ők tudják jobban, hogyan jó a Földnek e kis szegletében élni.

Van azonban még valami, ami az összes mediterrán országra jellemző. A közösségi élet, azaz, hogy az emberek találkoznak és beszélgetnek egymással. Itt Albániában pedig az esti korzózás, azaz a “xhiro” zárja le a napot. Ezt még az IOL dél-afrikai magazin is megírta, hogy Albánia olyan ország, ahol az esti séta nemzeti szabadidős tevékenység. Ez amolyan “kötelező” esti program az albánok számára, ilyenkor kimennek a városokban (és a nagyobb falvakban is) a közterületekre, főutcára és együtt vacsoráznak, iszogatnak, dominóznak, megbeszélik a nap eseményeit. Azaz levezetik a napi stresszt, amelyből fenti életvitel miatt nekik kevesebb jut.

Forrás: saját kép

Remélem, a bejegyzés olvasása közben máris átjárt a nyugalom és a mediterrán derű. :)

 

 

 

Kis halkalauz – avagy mi kerül a tányérra Albániában

 

Ha víz mellett nyaralunk – legyen az sós vagy édes –, és szeretjük a halakat és egyéb vízi csemegéket, szívesen megkóstoljuk az ott halászott halfajtákat és vízi élőlényeket. Ezt Albániában is könnyen megtehetjük, mert azon túl, hogy az ország partját két tenger mossa – az Adria és a Jón-tenger -, Albánia számos tóval és folyóval is büszkélkedhet.

Halászok a Pogradeci (Ohridi) tavon
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Halászcsónakok Saranda-ban
(Forrás: saját kép)

Albánia világelső az egy lakosra jutó vendéglátóipari egységek számában. Hivatalos adatok szerint a 2.87 M lakosú Albániában 100.000 lakosra 654 kávézó/étterem jut, vagyis 152 lakosra egy. Tavaly még a 2. helyen szerepelt Albánia Spanyolország után, ahol 592 vendéglátó egység jutott ugyanennyi emberre. De idén Albánia átvette a vezetést, mert az utóbbi 4 évben Spanyolországban 70.000 kávézót, éttermet zártak be a válság miatt. Albániában pont az ellentéte történt: 2013-2016 között 4569 új kávézó és 1160 étterem nyílt. Albániában a kávéházak és éttermek befogadóképessége összesen 726.000 ülőhelyet jelent, ami annyit tesz, hogyha egész Albánia egyszerre akarna kávézni vagy enni, akkor a lakosság egynegyede tudna egyidejűleg leülni.

Az éttermek között jócskán találunk haléttermeket is, főleg a tengerparton, tavak mellett, de számos étterem kínálatában szerepelnek halak és tengeri „herkentyűk”. Sok halétteremben az aznapi választékból egy-egy példányt nyersen kihoznak megmutatni egy nagy tálcán, és arról választhatunk.

Halétterem a Kavaja-sziklánál Durres-ben
(Fotó: saját kép)

 

A halboltok választéka széles, az elvitelre vásárolt halat mindenhol megtisztítják, és sok helyen meg is sütik.

Halbolt Tiranában
(Forrás: saját kép)

Halpiac Radhime-ban
(Forrás: saját kép)

A halakat különféleképpen készíthetjük. Fejjel, fej nélkül, szeletben, filézve és „lepke módon”, azaz a gerinc mentén végigvágva és kiterítve.

A hal elkészítésének módjai
(Forrás: saját kép)

Az albán étlapokon a leggyakrabban az alábbi tengeri halfajtákkal találkozunk.

Vörösmárna (barbun)

Vörösmárna
(Forrás: natura mediterraneo)

Színe az aranytól a rózsaszínűn át a pirosig terjed. Kis termetű hal, ezért mindig egészben árulják. Húsa szilárd és nagyon ízletes. A legvastagabb részén kell bevágni, utána süthető. Szálkái hegyesek, de vastagok, ezért könnyen eltávolíthatók.

Forrás: saját kép

Európai hekk (merluc)

Európai hekk
(Forrás: natura mediterraneo)

A szürke tőkehal vagy csacsihal vagy tengeri csuka néven is ismert állat tengeri ragadozó hal. Nyílt vizekben 200-300 méteres mélységben él, rajhalakkal, például heringgel táplálkozik.

Csacsihal a tányéron
(Forrás: saját kép)

Farkassügér (levrek)

Farkassügér
(Forrás: wikipedia)

A farkassügér a Földközi-tenger és Nyugat-Európa partvidékein jellemző halfajta. Általában 40-80 centiméteresre nő. Rajokban él, fiatalkorában rovarokkal és apró rákokkal, tintahalakkal táplálkozik, felnőve kisebb halakat fogyaszt. Nyáron, illetve a szaporodási időszakban a partok közelébe és folyótorkolatokba húzódik vissza. Ezüstös bőrén fiatalon fekete pöttyözés látható.
A mediterrán konyha nagy becsben tartja, grillen és serpenyőben is könnyen elkészíthető, jól fűszerezhető hal.

Farkassügér a tányéron
(Forrás: saját kép)

Aranydurbincs (kocë)

Aranydurbincs
(Forrás: wikimedia.org)

Az aranydurbincs az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben jellemző halfajta, általában a homokos vagy sziklás partvidékeken él, nevét a szemei között húzódó aranyszínű sávról kapta. A durbincsok színpompás fajták, az ezüst- és aranyszínű változat mellett létezik piros, ezüstös, kékes és sötéten csíkozott változat is. A mediterrán területek kedvelt hala, lágy, fehér húsa miatt sokat fogyasztják. Húsa igen jóízű, ráadásul kifejezetten kevéssé szálkás, így azoknak is érdemes kipróbálni, akik általában ódzkodnak a szálkás halaktól.
Általában roston, vagy serpenyőben sütve készítik, mediterrán fűszerekkel ízesítve, mivel húsa nem igazán hajlamos a kiszáradásra. Alacsony kalória- és magas fehérjetartalma miatt diétákba is jól illeszthető, valamint kiváló vitaminforrás is.

Aranydurbincs elkészítve
(Forrás: saját kép)

Ritkábban az alábbi halakkal is találkozhatunk az étlapokon:

Nagyfejű tengeri pér (qefull)

Nagyfejű tengeri pér
(Forrás: ffish.asia)

A nagyfejű tengeri pér általában homokos talajú, dús növényzetű sekély parti vizek lakója. A lagúnákat és a folyótorkolatokat kedveli. Világszerte elterjedt. Kis rajokban élő, gyors mozgású tengeri hal. A táplálék után az édesvízbe is felúszik. Tápláléka férgek, apró rákok és puhatestűek, utóbbiakat az iszapból szűri ki.

Halbolt kínálata, köztük a nagyfejű tengeri pér (Forrás: saját kép)

Nyelvhal (gjuhëze)

Nyelvhal
(Forrás: sinology.me)

Ezek a halak életük elején úgy néznek ki, mint általában a többi hal, vagyis kétoldali szimmetriásak, fejük mindkét felén van egy-egy szem. Növekedésük során, a bal oldali szem „átvándorol” a fej jobb felére. A felnőtt nyelvhalfélék a bal oldalukon fekszenek, általában beásva az iszapba. Kisebb rákokkal és egyéb fenéklakó gerinctelenekkel táplálkoznak.

Vegyes haltál nyelvhallal
(Forrás: saját kép)

Csőrös csuka/tűhal (shtize)

Csőrös csukák
(Forrás: biopix)

50-75 cm-esre növő nyílt tengeri hal. A Földközi-tengerben közönséges. Nagy csapatokban közelíti meg a partot, kígyózó mozgással úszik, és gyakran kiugrik a vízből. Elkészítése közben csontja megzöldül. Ehhez a halhoz kevés helyen juthatunk hozzá, az étlapokon ritkán szerepel.

Tűhal a tányéron
(Forrás: saját kép)

Európai horgászhal vagy atlanti ördöghal (peshkatrice)

Angolna (ngjalë)

Angolna
Forrás: qysh.me

Cápákkal is találkozhatunk, például a csillagos cápával (pëllumb).

Csillagos cápa
(Forrás: saját kép)

Csillagos cápa elkészítve
(Forrás: saját kép)

A halakon kívül a tenger egyéb “gyümölcseit” is megkóstolhatjuk. A fekete kagylót (midhje), melyet héjastól párolva, vagy bundában sütve is fogyaszthatunk. A bundában sült változat (midhje të skuqura me vezë) Saranda környéki tájjelegű étel. A közeli Butrint-i tó brakk vizes, azaz keveredik benne az édes és a sós víz, az ott tenyésztett kagyló ezért nagyon finom.

Fekete kagyló párolva
(Forrás: saját kép)

Bundában sült kagyló Ksamil-ban
(Forrás: saját kép)

A rákokat (karkalec, gaforrë) is különbözőképpen készítik. A bundában sült rák és a natúr sült rák is nagyon finom.

Sült rák
(Forrás: saját kép)

Garnéla szószban
(Forrás: saját kép)

És persze keverhetjük az ízeket:

Tenger gyümölcsei tave dheu
(Forrás: saját kép)

Tenger gyümölcsei tave dheu másképp
(Forrás: saját kép)

Lingvinivel
(Forrás: saját kép)

És a polipot se felejtsük ki.

Forrás: saját kép

Édesvízi halak közül a “leghíresebb” a tavi lazac (koran). Ez a halfajta csak az Ohridi-tóban (itt Pogradeci-tónak hívják) és a Bajkál-tóban őshonos. A tó vízi élővilága rendkívül különleges, az Ohridi-tónak van a világon a legtöbb őshonos faja. 212 növény- és állatfajt írtak le, ezeknek mintegy fele csak ebben a tóban található. Nyolc, csak itt található különleges pontyféle is él benne.

Tavi lazac Lin-ben
(Forrás: saját kép)

Pisztránggal (troftë) is sok helyen találkozhatunk, vannak éttermek, melyek maguknak tenyésztik, és akár mi magunk is kifoghatjuk az elfogyasztani kívánt példányt.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A hal húsa finom, egészséges és könnyen emészthető. Jó forrása az A, D, B1, B2 vitaminnak, az ásványi anyagok szempontjából pedig vas-, szelén-, cink-, és jódtartalma jelentős. Érdemes megkóstolni őket itt Albániában is.

Levesnek is finom
(Forrás: saját kép)

 

10+1 érdekes étterem Tiranában

 

Tirana telis-tele van éttermekkel, pizzériákkal, kifőzdékkel. Nehéz választani és összehasonlítani, hiszen mindegyik mást és más színvonalon kínál. Az alábbi lista ad egy kis támpontot, válasszunk kedvünk, stílusunk és pénztárcánk szerint.

 

GOURMET

 

 

Tirana egyik legjobb étterme nyitott konyhával és nemzetközi menüválasztékkal várja az ínyenceket, mint például a sült kecskesajt öntöttvas serpenyőben olasz Serrano sonkával és mangó dzsemmel, tagliatelle zöldspárgával, lazac vodka szósszal, vagy joghurt mousse lime-mal és friss gyümölcs mentasziruppal. Kinti és benti ülőhelyekkel is rendelkezik, a hűvös téli estékre kandallóval

 

A képek forrása: Gourmet/Facebook

 

PADAM

 

A Padam Boutique Hotel Restaurant szintén felső kategóriás élmény, stílusos, de egyszerű berendezéssel.

 

 

A séf híres nemzetközi ételkreációkkal várja a betérőket, és folyamatosan frissíti az étlapot új ételekkel és összetevőkkel. Széles ital- és koktélválaszték van.

 

 

Élőzenés estekben sincs hiány.

 

A képek forrása: Padam/Facebook

 

SKY CLUB

 

A város szívében a Blloku negyedben található hotel tetőteraszán működő panoráma étterem és bár Tirana egyik legnépszerűbb helye. A Blloku Enver Hoxha idejében lezárt terület volt, csak a politikai és katonai vezetők léphettek be. Ma Tirana legnépszerűbb szórakozónegyede.

 

 

A Sky panoráma bárból remek kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre. Minden nap 7-24 óra között van nyitva.

 

Kilátás a városra
(Forrás: wikimedia.commons)

 

ODA

 

 

Az Oda talán a legjobb hagyományos stílusú étterem Tiranában. Az ottomán konyhát ötvözi a mai albán konyhával. Kicsi, de felejthetetlen. A hagyományos alacsony asztalok mellett ottomán stílusú székeken ülve egyedi élményt nyújt.

 

 

A menü főként albán ételeket kínál, de a vegetáriánusok is megtalálják az igényeiknek valót.

 

A képek forrása: Oda/Facebook

 

MELOGRANO

 

Forrás: panoramio

 

Az ajánlóból nem hiányozhat a majd 400 km-es tengerparttal rendelkező ország egyik főleg halételekre specializálódott étterme.

 

 

A hely arról is ismert, hogy néhány éve a MasterChef című műsor az albán televízióban is debütált, és az első széria két győztese a verseny után nyitott egy éttermet Tiranában. Ez a Melograno, azaz gránátalma (olasz nyelven). Azon túl, hogy az ételek finomak, mesterien vannak tálalva, így éppoly gyönyörködtetőek a szemnek, mint az ízlelőbimbóknak.

 

Képek: Melograno/Facebook

 

PIAZZA PIANO BAR

 

Forrás: saját kép

 

Ez az étterem nemcsak az egyik legjobb, de egyike az elsőként nyílt éttermeknek Tiranában, 1993-ban nyitotta egy amerikai albán család. Csak néhány lépésre van a Nemzeti Történeti Múzeumtól. Mérsékelt árakkal, a legjobb helyi borokkal, péntek és szombat esténként pedig élőzenével várja a betérőket.

 

 

MULLIXHIU

 

Tirana egyik legújabb étterme 2016. februárjában nyitott, és máris nagyon népszerű. A „Molnár” nevű étteremben három kis malom őrli a gabonát, melyből a kenyeret készítik, az étterem előterében működő kis pékségben vásárolhatunk elvitelre is. A fiókos asztalok és a kézzel festett fehér tányérok is különlegessé teszik. Egy 8 fogásos menu 14 EUR-ba kerül.

 

A képek forrása: saját fotók

 

Az étterem egyike a Slow Food mozgalom képviselőinek. Az “együnk komótosan” egy nemzetközi mozgalom, amelyek célja, hogy megőrizze az egyes országok és régiók étkezési hagyományait, a helyi ételkultúrát, és a “gasztro-kulturális” sokszínűséget, valamint az érintett közösségek és vállalkozások fennmaradásának és gazdasági sikerességének támogatása. Tevékenységi köre a mezőgazdasági termeléstől, a regionális termékek védelmétől a gasztronómiai tudományokig, az idegenforgalomig, az élelmiszer-biztonság kérdéséig, valamint a kapcsolódó kulturális és emberi értékek megőrzéséig sok mindenre kiterjed. Elnevezésével a gyorsétkezdei “fast-food” stílus ellentettjére, a lassú, odafigyelő étkezésre irányítja a figyelmet, és arra is, hogy ne legyünk a rohanás “rabszolgái”, hanem leljünk örömet a főzésben, az evésben, és abban, hogy megosztjuk másokkal is ezt az élményt.

 

 

Az étterem a Slow Food mozgalom képviselője
(Forrás: saját kép)

 

Mikor először ott jártunk, a ház ajándékaként rózsavizet kaptunk frissítőnek, és a rendelt italunkat nem engedték kifizetni.

 

Ez rózsavíz, és nagyon finom
(Forrás: saját kép)

 

E7E

 

Az E7E bejárata
(Forrás: saját kép)

 

Az E Përshtatshme (shtatë=7), azaz “A megfelelő” névre hallgató hely kávézó, pizzéria, könyvtár és művészeti galéria egyben. Kívülről nem túl bizalomgerjesztő, de a látszat csal, belül nagyon kellemes. A helyi diákok és egyetemisták nagy kedvence, ha egy csoportmunkát vagy projektet szeretnének megbeszélni, ide jönnek, ahogyan a professzorok is. Ezeken kívül hetente művészeti eseményeknek is otthont ad, mint filmvetítés, élőzenés estek vagy író-olvasó találkozók.

 

 

Kerthelyisége a forró nyári estéken felüdülés. A kávé még albán viszonylatban is nagyon finom.

 

 

THE BLACK SHEEP

 

 

A „Fekete Bárány” az egyik legautentikusabb pub stílusú hely Tiranában. Jó választás a tészták és pizzák kedvelőinek. Sokszor van élőzene.

 

Forrás: Facebook

 

A “folyékony kenyér” rajongói pedig 100-féle helyi és nemzetközi sör közül választhatnak.

 

 

 

THE TEA ROOM

 

Forrás: moreoftheroad

 

A teázás szerelmeseinek. A kávé- és teaház egyben étterem is széles ételválasztékkal és állandó borkínálattal, főleg olasz fajtákkal, télen forralt borral és sült gesztenyével. A remek kiszolgálás és közkedvelt élőzenés esték ellenére sem drága. Ha teát rendelünk, kapunk hozzá egy homokórát is, melynek lejárta jelzi a tea elkészültét.

 

Forrás: moreoftheroad

 

SOFRA E ARIUT

 

Az étterem logója
(Forrás: saját kép)

 

Tirana szélén Elbasan felé haladva egy gyönyörű parkban könnyen megközelíthető helyen található a “Medve Asztala” névre keresztelt étterem. Azért a medvéé, mert bizony van ott egy mini állatkert is medvével, majmokkal, különféle madarakkal. Sajnos a medvepár ritkán mutatkozik a vendégek előtt, általában a ketrec mélyén a műbarlangban lustálkodnak, ahova nehezebb belátni.

 

 

Az étterem 2011-ben megkapta a Az Ízek Paradicsoma nemzetközi díjat, valamint szintén abban az évben a L’IMPERO DEI SAPORI INTERNAZIONALI nemzetközi eseményen az étterem séfje által (aki nő) készített Tavë Kosi, Fërgesa tiranase és az étterem saját pálinkája elnyerte a első díjat. (Ezekről az ételekről, italról  itt , itt és itt  írtam.) Az étteremnek prominens vendégei is szoktak lenni, többek között 2007-ben George W. Bush látogatásakor a first lady Laura Bush is az étterem vendégszeretetét élvezte.

Az étteremnek két épülete is van, a szép környezet miatt gyakran ad helyet esküvői és családi rendezvényeknek is. A pincérek népviseletben szolgálnak fel.

 

Képek forrása: saját képek

 

Ne feledjük, hogy Albánia az egyik legolcsóbb ország Európában, a Földközi-tenger európai országaival való összehasonlításban pedig a legolcsóbb. A numbeo.com listáján az ország a 21. helyet foglalja el a világ országai között az ételek árai tekintetében éppen most, de ezt a listát folyamatosan frissítik, így a helyezés minimálisan változhat. Egy háromfogásos étkezés a lista szerint egy középkategóriás étteremben két fő részére 15 EUR-ba kerül. Tehát ne lepődjünk meg, ha a számlánkon alacsonyabb összeg szerepel majd, mint amire számítottunk. :) A lista persze folytatható, hiszen annyi jó hely van Tiranában, ez csak egy kis ízelítő, a teljesség igénye nélkül.