Albánia világörökségi helyszínei és kulturális értékei

/0 Hozzászólások/in , , /by

A világörökségi helyszínek olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedinek számító értékek, melyet az UNESCO keretén belül működő Világörökségi Bizottság az általa igazgatott Világörökség Programba felterjesztett. Célja az emberiség kulturális és természeti örökségének védelme, azok nyilvántartásba vétele, megóvása, valamint megőrzése a következő generációk számára.

Albániában egyaránt találunk épített és természeti világörökségi helyszíneket, valamint kulturális értékeket.

Az épített látnivalók közül Butrint a kora és a felkerülési év szerint is a legrégebbi világörökségi helyszín Albániában. 1992-ben lett UNESCO listás. A régészeti feltárások 1928-ban kezdődtek meg olasz archeológusok által, és a mai napig tartanak. A szakemberek Kr. e. 1000 körülre teszik az első letelepedés időpontját.

Forrás: saját kép

A 18 hektáros ősi városban találunk amfiteátrumot, fürdőket, színházat, mozaikpadlókat, villákat, síremlékeket, szökőkutakat, bástyákat, Oroszlános-kaput, a Kr. e. 4. századi szentélytől kezdve a 18. századi, a Velencei Köztársaság idejéből származó bástyáig és várig. Az egyik legenda szerint Helénosz, Priamosz király fia alapította a várost, aki Trójából való megmeneküléséért hálaáldozatot kívánt felmutatni az isteneknek. A megsebesített áldozati bika azonban kitört az emberek gyűrűjéből, s a közeli csatornát átúszva holtan rogyott össze a túlparton. Helénosz ezt isteni jelnek vélte, és megalapította Buthrotum, azaz a sebzett ökör városát.

Forrás: saját kép

Az ókori romvárosról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2015/03/20/vilagoroksegi-helyszinek-albaniaban-butrint-az-okori-romvaros/

 

Gjirokastra
A „kőváros” névvel illetett dél-albán település 2005-ben kapta meg a világörökségi státuszt. Több mint kétszáz hagyományos, palakővel fedett kő lakóház és a 17. században épült, majd az 1872-es tűzvész után újraépített bazár áll védettség alatt. A város szülötte volt Enver Hoxha, a ház, amelyben élt ma Néprajzi Múzeum.

Forrás: saját kép

De az eredeti néprajzi múzeum a Skenduli ház volt, a 12 szobás, 6 fürdőszobás, 4 törökfürdővel és 6 kandallóval rendelkező épület mutatja, mennyire gazdag család birtokolta. (Minél több kandalló volt egy házban, annál tehetősebb volt a tulajdonos.)

Forrás: saját kép

A Zekate-házat is érdemes felkeresni, látogatható. Az egyik legszebb és legjobban fennmaradt épület Ali Pasha Tepelena titkáráé volt.

Forrás: flickr

Forrás: flickr

A kővárosról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2015/04/24/vilagoroksegi-helyszinek-albaniaban-gjirokastra-a-kovaros/

Berat
Berat-nak is van „beceneve”. Az „ezerablakos város” jelzőt azért kapta, mert a Mangalem negyedben a vár alatt olyan sűrűn épültek a sokablakos házak, hogy egyik ablak szinte a másik felett van. Az egész város egy nagy nyitott múzeum, keveréke az iszlám és keresztény kultúrának. A várnegyed különlegessége az ortodox templomok, valamint a Vörös és Fehér mecset maradványai mellett, hogy ma is kb. 40 család lakja a műemlék épületeket. Berat 2008-ban vált világörökségi helyszínné.

A városról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2015/09/19/vilagoroksegi-helyszinek-albaniaban-berat-az-ezerablakos-varos/

Forrás: saját kép

Az UNESCO Albánia alábbi tájait vette fel a természeti világörökségi listájára.

A rrajcai ősbükkös
A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei kezdetben Szlovákia és Ukrajna területén élő érintetlen állapotban fennmaradt mérsékelt égövi erdőségeit foglalta magába. Ezt tovább bővítették, így többek között az Albániában a Shebenik-Jabllanica Nemzeti Park területén található erdő is helyet kapott a listán, 2017-ben vált világörökségi védelemben részesülő régióvá.
A világörökségi terület, mely a nemzeti park 6,3%-át foglalja el 700 és 2200 méter közötti tengerszint feletti magasságban található, a faállomány – melynek uralkodó fafaja az európai bükk – egyedeinek életkora a 180 évet is elérheti.

Szintén ezért került fel a listára a Gashi-folyó és környéke is ugyanebben az évben.

A Gashi-folyó
(Forrás: pine albania)

Pogradeci-tó
Az Ohridi-tó albán szakasza (a tavat itt Pogradeci-tónak hívják, mert Pogradec a „fővárosa”) 2019-ben vált világörökségi helyszínné. A tónak Észak-Macedóniához tartozó része már 1979-től élvezi ezt a státuszt. Albániára 31,5 km esik. A tó a Balkán-félsziget legmélyebb és legrégebbi tava, 5 millió éves. Vízi élővilága rendkívül különleges, ennek a tónak van a világon a legtöbb őshonos faja. 212 növény- és állatfajt írtak le, ezeknek mintegy fele csak ebben a tóban található. Nyolc, csak itt található különleges pontyfaj és két lazacféle is él a tóban. A halak közül a legérdekesebb a tavi lazac (koran), amely csak és kizárólag az Ohridi/Pogradeci-tóban valamint a Bajkál-tóban létezik.

A tóról bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2014/10/03/itt-van-az-osz-itt-van-ujra-menjuk-horgaszni/

A Lin-félsziget a Pogradeci-tónál
Forrás: saját kép

A szellemi kulturális listán az alábbiak kaptak helyet.

Xhubleta
A xhubleta (ejtsd: dzsubleta) egy olyan ősi viselet, mely a különleges szoknya részről kapta a nevét, melyet egymás fölé varrt vízszintes keskeny csíkokból készítenek, és gyapjúcsíkokkal varrnak össze. A ruha két széles pánttal a vállon lóg. A XVIII. sz-ig sokszínű volt, ma már az asszonyoké fekete, a lányoké fekete-fehér. A szoknya alsó része harang alakú, felső részébe olyan szimbólumokat tesznek, mint a kereszt, krétai bikafej vagy a görög labirintusminta. A szimbólumkutatók szerint ez a rejtélyes viselet sok szempontból nagyon érdekes, nem csak a megjelenés, a felépítés, a szövéstechnika, a hímzés, a díszítés tekintetében, hanem egy ősi matriarchális intézményt is szimbolizál. Olyan elemeket tartalmaz, melyek kifejezik az istenhitet, a katolikus kötődést, és kiemelik a hegyi asszonyok szépségét. Ez a legrégebbi ruhadarab Albániában, 4.000 éves múltra tekint vissza. A xhubleta 2022-ben lett a szellemi kulturális világörökség része.

Xhubleta
(Forrás: revista one)

Az albán népviseletekről bővebben itt: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2018/04/11/alban-nepviseletek/

 

Iso-polifónia
Az iso-polifonikus, a világ egyik legrégebbi éneklési hagyománya az illírekig, az albánok őseiig vezethető vissza. Az „iso” kifejezés egy búgó tónus, ami a többszólamú (polifonikus) éneket kíséri és az „ison” kifejezéshez, a bizánci templomi énekekhez kapcsolódik, ahol a búgó kórus kísérte a éneket. A dalok különféle társadalmi, családi eseményekhez kapcsolódnak, mint a lakodalom, a szüret, a temetés vagy a különféle vallási ünnepek. Ahogy a hagyományos zene általában, a polifonikus éneklés tudománya is szájhagyomány útján terjedt apáról fiúra. Ez az egyedi zenei hagyomány 2005 óta a szellemi kulturális világörökség része.

Az alábbi videót a Krrabe-i folklórfesztiválon készítettem 2019-ben, ahogyan az egyik kórus kellemes körülmények között gyakorol a fesztivál helyszínén.

Berati-kódexek
A világon hét „Bíbor-kódex” létezik, ebből kettőt Berat-ban találtak. A két albán kódex nagyon fontos része az emberiség Biblia, liturgia és hagigrafikai fejlődésének.

A Beratinus 1 néven nyilvántartott kézirat egyike annak a 3-4 legrégebben írt Újtestamentumnak, amit archetípusként ismerünk. A VI. sz. első felében íródott, ezért alkalmas arra, hogy a bibliai és liturgiai irodalom fejlődését behatóbban vizsgálni lehessen általa. A kódex jórészt Szt. Márk és Szt. Máté evangéliumát tartalmazza. A Beratinus 2 nevű kódexet arany betűkkel írták, és mind a négy evangéliumot tartalmazza. 1943-ban a templomtanács biztonsági okokból elrejtette a kódexeket, mert a hitleri hadsereg el akarta vinni az albán bank aranyával együtt. 1967-ben találták meg őket Berat-ban a Nagyboldogasszony templomban az oltár mögött három kőlap alatt. Ma Tiranában a Nemzeti Levéltár páncéltermében őrzik. A többi öt “Bíbor-kódex” közül kettőt Olaszországban, egyet Franciaországban, egyet Angliában, egyet pedig Görögországban őriznek. A Berati-kódexek 2005 óta képezik a szellemi kulturális világörökség részét.

 

Váltólegelő/legelőváltó pásztorkodás
2023. decemberében egy újabb kulturális örökséggel bővült az albán UNESCO lista. A váltólegelő vagy legelőváltó (transzhumáló) pásztorkodás az évszakokhoz kötött, kétlegelős vándorpásztorkodás egy típusa. Nevét a nyájak tavaszi és őszi látványos helyváltoztatásáról kapta, amelynek során akár több száz kilométert is megtehetnek.

Forrás: saját kép

Az időjárás és a növénytakaró évszakok szerinti ciklusait kihasználva a nyájak a nyarat a hegyi legelőkön töltik, télen pedig a melegebb síkságokon, például a tengerparton vagy a nagy folyók völgyeiben legelnek. A nyájakat – általában juhokat vagy kecskéket – ősszel hagyományosan lábon hajtották le a síkságra, tavasszal pedig föl a hegyekbe. Az állattartás ezen típusa a 19. századig nagy gazdasági jelentőséggel bírt. A mai Európában már csak szórványosan fordul elő, többek között itt Albániában.

 

 

Hogyan lett egy nem létező településből Albánia egyik legfelkapottabb üdülőhelye?

/0 Hozzászólások/in , , /by

Állítólag a Szovjetunió egykori miniszterelnökének, Nyikita Hruscsovnak az 1959-es látogatása miatt épült meg a Butrint-ba vezető út. Ezen át lehet megközelíteni Ksamil települést, mely ma Albánia egyik leglátogatottabb üdülőfaluja.

A Ksamil-ba vezető út 2005-ben. Mi akkor jártunk ott először.
(Forrás: saját kép)

2015-ben írtam az első bejegyzésemet Ksamil-ról, melynek ezt a címet adtam: 6 mérföld Korfu-tól az albán Bora Bora (mert így hívják az egyik strandot). Azóta számos platformon, utazási irodák kínálatában látom folyamatosan, hogy ezt a megnevezést használják, ha nyaralást hirdetnek Ksamil-ba. (Érdekesség, hogy az albán nyelvben a ‘bora’ szó azt jelenti: hó. :-) )

A környéket a ’60-as években vadon élő növényzet foglalta el. Enver Hoxha kommunista diktátor 1966-ban azonban úgy döntött, hogy a helyet be kell lakni, és a dombokat citrus- és olajfa ültetvényekké változtatják. Így kezdődött a település kialakulásának története. Nevét a hexa mille (6 mérföld) szavakból kapta, mert ennyi tengeri mérföldre található Korfu szigetétől.

Ksamil 2005-ben
(Forrás: saját kép)

Ksamil első lakosait így a Korça-i Mezőgazdasági Vállalat munkásai adták. Valamint 1500 fiatal önkéntes (ami akkoriban azt jelentette, hogy „szabad akaratukból” mentek oda, de valójában odavezényelték őket), de a kommunista rezsim által üldözött embereket is alkalmazták a mezőgazdasági munkákra. Eleinte csak négy darab öt szintes épület volt a településen, azt a részét a falunak ma is így hívják: “a 4 épület”. Ezek a lakóházak emlékeztetnek arra, hogy a település nem nyaralóhely volt, hanem munkásfalu, egy szigorúan őrzött terület része, mely határvidék volt.

A négyemeletes házak ma is megvannak
(Forrás: saját kép)

A szigeteken akkoriban gyógy- és fűszernövényeket, például babérlevelet termeltek, és kizárólag azok a nők mehettek át, akik az ültetvényeken dolgoztak. Ők is csak szigorú katonai kísérettel. A ’90-es évek előtt a szigetekre még a biológusok, geográfusok, diákok, turisták és a halászok sem léphettek. A magas rangú kommunista állami tisztviselők részére viszont vadászatot szerveztek. Őzeket és vadkecskéket telepítettek az egyikre, és imitálták, hogy az állatok ott élnek, etették őket és itatót is helyeztek ki nekik, hogy aztán Enver Hoxha és Mehmet Shehu – akik szenvedélyes vadászok voltak – és baráti körük lelőhesse azokat.

Ksamil 1970-ben
(Forrás: Facebook, Sarandë.Albania – Ksamil)

A ’90-es években aztán Kukës-ból, Peshkopi-ból, Gjirokastra-ból, Tepelena-ból, Përmet-ből is érkeztek családok. Akkoriban kb. 3500 lakosa volt a településnek.

Ksamil 1990-ben
(Forrás: inf.news)

Egy Kukës-i származású úr és családja volt Ksamil egyik első posztszocialista lakosa. 1991-ben, kihasználva a szabad mozgás lehetőségét családjával Ksamil-ba költözött, hogy a Mezőgazdasági Vállalatnál dolgozzon. 1994-ig – a vállalat bezártáig – végezték ezt a munkát, állítása szerint akkori viszonyok között jó fizetést kaptak, és jól éltek. A vállalat bezárása után nagyon sok fiatal vesztette el a munkáját, az emberek egy része emigrációba menekült, mások az építőiparban kezdtek dolgozni. A Ksamili-ak a földosztásról szóló 7501-es törvényből kimaradtak, a szövetkezet ürügyén az új törvénnyel a Ksamil-i emberek egy darab földet sem kaptak. Így az összes földet maguk osztották fel, majd elkezdték építeni az első házakat, amelyeket aztán később legalizáltak. A mai Ksamil tehát az önkéntes földfoglalásokból, majd az azokra épült apartmanházakból, családi hotelekből keletkezett.

Az engedély nélkül épült, illetve a nem legalizált épületek ellen azonban folyamatosan küzd az albán kormány (a mai napig is). Az engedély nélküli építkezések nem csak Ksamil-ra, hanem egész Albániára jellemzőek voltak (és még ma is történnek ilyenek). Így talán jobban megértjük, hogy ilyen körülmények között milyen nehéz volt terület-, illetve városrendezési tervet alkotni és érvényesíteni a településeken. 1990-ben 20 épület volt Ksamil-ban, 2010-ben pedig 350, melyek kb. 90%-a engedély nélkül épült. A 2006-ban elfogadott törvény, melynek segítségével a “tulajdonosok” legalizálhatják, azaz hivatalosan földhivatali nyilvántartásba vetethetik a földterületet és az arra épült ingatlanjaikat megoldást jelentett, sokan éltek a lehetőséggel, és legalizálták az ingatlanjaikat. Azonban így is maradtak bőven olyan épületek, melyekkel semmi nem történt. Így 2010-ben több, mint 250 illegálisan felhúzott építmény lebontására irányuló akció történt Ksamil-ban, mely egy romok alatti nagy falu szomorú látványát hagyta maga után.

Ksamil-ban vannak muszlimok, ortodoxok és katolikusok is.

Az ortodox templom Ksamil-ban
(Forrás: saját kép, 2023)

A falu ma Albánia egyik legnépszerűbb üdülőhelye.

Ksamil 2019 január
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2019 májusában
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2023. június
(Forrás: saját kép)

Az évek során nagyon beépült, minden talpalatnyi helyet az éttermek és hotelek által üzemeltetett strandok teszik ki, főszezonban nehezen találni szabad nyugágyat. 2023-ban az Airbnb keresési listáján Ksamil a második helyen szerepelt, megelőzve Barcelonát, Londont és Rómát.

A Lori beach Ksamil-ban 2023. júliusában
(Forrás: saját kép)

Ksamil, 2023 július
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2023
(Forrás: saját kép)

A közelmúltban pedig készült egy tanulmány, melyben összegyűjtötték a világ legnépszerűbb és legszebb strandjait, majd szerkesztetlen fényképeket készítettek róluk a Google Térkép segítségével. Ezután színelemzéssel határozták meg az egyes helyeken a víz pontos árnyalatát. Ezen színanalízis alapján a világ legkékebb vizű strandja az Albániában található Plazhi Pasqyra (Tükör strand) lett. :-)

Forrás: saját kép

 

És végül egy videó arról, milyen volt Saranda, Ksamil és a tengerpart a ’80-as években.

 

A Bovilla-tó, amelyből Tirana az ivóvizét kapja

/0 Hozzászólások/in , , /by

Albániában az utóbbi években újabb desztinációkkal bővült a turisták számára elérhető látnivalók kínálata. Ilyen többek között a Komani-tó és Shala-folyó, amelyek kb. 5 éve kezdtek egyre látogatottabbak lenni, vagy Gramsh és környéke, a Banja-tó, mely szintén egy olyan mesterséges víztározó mint a a Fierze-i (más néven Komani-tó). A Bovilla-tó is ilyen.

A Bovilla-tó 15 km-re található az albán fővárostól a Dajti Nemzeti Parkban. 1996-ban készült el, és 1998-tól biztosítja Tirana és a környező lakott területek ivóvíz ellátásának nagy részét. A teljes vízellátást további karsztkutak segítségével pótolják.

Forrás: saját kép

A Bovilla-tó előtti időkben Tirana vízellásátásának fejlesztéséhez az albán kormány felkérésére 1958-ban a VITUKI szakemberei és aktív magyar barlangkutatók, többek között Kessler Hubert a magyar barlangkutatás egyik legismertebb és legeredményesebb alakja, mérnök, karszthidrológus, az országos forráskataszter elkészítője, a budapesti Szemlő-hegyi barlang felfedezője, az Aggteleki-barlang egykori igazgatója, a Magyar Karszt- és Barlangkutató társulat tiszteletbeli elnöke is nagymértékben hozzájárult.

A Tiranatól 20 km távolságra fekvő, 1700 m magas Gödrös- vagy Tölcséres-hegységhez (Mali me Gropa) tartozó Shënmëri-forráscsoport vizének kiaknázását az albán kormány 1961-ben meg is valósította a magyar szakemberek segítségével és Kessler Hubert – Javaslat Tirana vízellátásának fejlesztésére – 1958-ban elkészült tanulmánya alapján.

A Bovilla-víztározó építési munkálatai 1988-ban kezdődtek. A tavat két hegyvonulat – a Kruja-i Szkanderbég-hegység és a Tölcséres-hegység határolja.

A víz utánpótlásáról a Tërkuzë-folyó gondoskodik, mely a Tirana-folyó mellékága. A rajta épített 91 m magas és 130 m hosszú gáttal hozták létre a víztározót.

A munkálatok 1988-ban kezdődtek, de a rendszerváltás, 1991 idején megakadtak. 1993. októberében folytatódtak az olasz állam támogatásának segítségével. Kilenc környező falu mintegy 5.000 lakosát érintették az építési munkák, ami azt jelentette, hogy kb. 400 család földjét – akik jórészt mezőgazdaságból éltek – kellett kisajátítani és őket máshová költöztetni.

A víztározó területe 4,6 km2. Az évi átlagos vízszint 7-10 m között változik, annak függvényében, mennyire csapadékosak a téli hónapok. A 2006-2008 közötti vízmérések mutatták az eddig legmagasabb vízállást, ami 45 m volt.

Forrás: saját kép

A tóban tilos fürödni. Néhány halfaj található benne, pl. a sujtásos küsz. Amúrt és fehér busát időnként telepítenek bele, hogy javítsák a vízminőséget.

Ha felkeresnénk a tavat a gátig viszonylag jó aszfaltúton haladhatunk, utána hepe-hupás, gödrös, az Albániában az ilyen terepeken megszokott úttalan-út következik. Ehhez képest több taxit is láttunk, melyek egészen a víztározóig vitték az utasaikat. És privát személyautókkal, valamint gyalogos turistákkal is találkoztunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A környéken további természeti szépségek, mint a Bovilla-vízesés és a Bovilla-szoros találhatók.

A Bovilla-vízesés
(Forrás: facebook)

A tónál van egy épített kilátó, a manapság divatos platformokon keringő képeket részben onnan készítik. Én nem mentem most fel, mert haladtunk tovább a Qafshtama Nemzeti Parkba. De erről majd egy következő bejegyzésben.

A bekarikázott rész a kilátó. Lépcső vezet fel.
(Forrás: saját kép)

A Shala-folyó (Lumi i Shalës) és környéke

/0 Hozzászólások/in , , /by

A Shala-folyó (albánul Lumi i Shalës) a shala törzsről kapta a nevét. Ez a törzs Észak-Albániában a Drin-folyótól északra és a Theth-től délre található területet népesítette be.

Környékbeli népviselet
(Forrás: fakteplus)

Egyes vélemények szerint maga a szó a „száraz, terméketlen föld” (shalë, shalesinë) szóból ered. Ez a magyarázat etimológiai szempontból azonban nem annyira meggyőző, mert Shala azon kevés helyek egyike az északi hegyekben, amelyek termékenyek és nem szárazak. A “shalë” szó azt is jelenti: nyereg.

Forrás: kultplus

A néphit szerint Shala, Shosh és Mirdita közös ősökkel rendelkeznek. Három fivér közül a legidősebb (Zog Diti) örökölte a nyerget (shalë), a középső (Mark Diti) a szitát (shosh), a legkisebbnek (Mir Diti) pedig semmi nem jutott. Így ő búcsúzáskor csak annyit mondott „Diten e mirë” (Szép napot), és ebből lett Mirdita. (Mirdita-val kapcsolatban él egy másik legenda is: a különböző kicsi települések nem tudtak megegyezni abban, melyik legyen a központ, amiről természetesen a régió is kapná a nevét. Ekkor az egyik idős ember azt mondta, hogy „Órákon keresztül vitatkozunk itt, semmiben nem tudtunk megegyezni. Csak amikor találkoztunk, akkor volt egyetértés, mindannyian köszöntünk egymásnak, hogy Mirëdita (Jó napot). Legyen ez a régió neve.)

Shosh
(Forrás: mapio.net)

A bajrak (török eredetű szó) azt jelenti: zászló. Az egy zászló alá tartozó törzs tagjai (kb. zászlóalj) alkotják a bajrak-ot (ispánságot). Ez mind katonai, mind közigazgatási egység volt a török időkben. Kurt Seliger osztrák újságíró – aki egy 50 köbcentis robogóval járta meg az utat Bécs és Tirana között a feleségével az ’50-es években – így ír a Sasfiak országa című könyvében erről: “Miután a hegylakók és a törökök között a harc semmiféle eredményre nem vezetett, mindkét oldal számára lényeges volt, hogy kompromisszumot kössenek. Így jött létre végül a megegyezés a törzsfők és a törökök között. A törökök elismerték a hegylakók önkormányzatát, és elálltak az adószedéstől. A hegylakók viszont kötelezték magukat, hogy a török hadsereg részére török harcosokat állítanak. A kötelező katonai szolgálat megfelelő szervezetet kívánt, így jött létre a bajrak: minden 300 ember katonai egységet képezett, egy “zászlót” albánul bajrakot. Azt a férfit, aki a harcos állításért felelős volt bajraktarnak nevezték.”

Forrás: saját kép a könyv ide vonatkozó oldaláról

Az ottani régióhoz tartozó hat bajrak egyike Shala, melyhez az alábbi falvak tartoznak: Pecaj (a központ), Theth, Abat, Lotaj, Lekaj, Nënmavriq és Nicaj.

Theth (Forrás: thethi guide)

Shala zászlaja két összekulcsolt kéz, mely a hitet szimbolizálja. Ez a törzs kizárólag a katolikus vallást gyakorolja. Egy 1671-es leírás szerint a településen 32 ház volt, 200 lakóval. A XVII. század közepén a törzs egy része átvándorolt a mai Koszovó és Észak-Macedónia területére. Koszovóban a központja Bajgorë, ott 37 településen élnek. Ők ma a muszlim vallást gyakorolják. 1918-ban az osztrák-magyar népszámlálás során 650 háztartást és 2512 lakost rögzítettek a nyilvántartásban. 1933-ban 2000 katolikus hívő élt Shala faluban és környékén, a XIX. század végén a törzs albániai része 3000 tagot számlált.

Forrás: wikipedia

A shala törzsnek érdekes hiedelmei vannak, ezt Nopcsa Ferenc is leírta. Beszámolói szerint ismerték a jégeső istenét, Rrmoria/Rumria névvel illették. Puskával lőttek rá, hogy eltérítsék, de tüzet is gyújtottak az udvaron, és sarlót és baltát is dobáltak felé. Félik a szellemeket és a vámpírokat, és hitük szerint a vámpírt csak saját fia pusztíthatja el. Az állatokkal kapcsolatos egyik babonájuk szerint a juhokat nem jó napnyugta előtt megfejni.

Shala védőszentje Szt. János, akinek ünnepét a saját naptáruk szerint december 26-án tartják. De ünneplik Szt. Mihály napját is szeptember 29-én (szintén a saját naptáruk szerint), ilyenkor kost vágnak és sütnek. Szent Mihály ünnepének előestéjén gyertyát gyújtanak a szentmisén, és imádkozás után vacsorát szolgálnak fel a szent tiszteletére. Valakinek a családból egész éjjel őrködnie kell egészen másnapig, hogy a gyertya ne aludjon el, mert ha kialszik, balszerencse éri az egész családot.

Karácsonykor, december 24-én délben kenyeret, sajtot, tejszínt és joghurtot visznek a sírokhoz, és gyertyát gyújtanak a kereszten. Ezeket az ételeket aztán szétosztják a szegények között. Szintén Nopcsa írta le, hogy a shalaiak reggel keresztet vetnek, mikor a nap első sugarai megérintik őket. A shala és a shoshi törzs egyetlen muszlimot sem engedett letelepedni a völgyben. A nikaj törzs tagjai közül sokan viszont muszlim nevet adtak a gyerekeknek. Így Sapa püspöke hivatalosan is megkérdezte a Szentszéket, engedélyezi-e, hogy muszlim nevű emberek is a közösség tagjai legyenek. Ez a szokás egészen 1760-ig létezett.

A környékbeli hegyi törzsek a Shala-iakat találékonyságukról ismerték. Ahogy a mondás tartja: „Gashi a bölcs, Krasniq a szem, Berisha a harag, Kelmend a harcias, Shala a furfangos, Thaçi a ravasz.”

A Shala-folyó a Shtrazë forrásból ered 1200 m-es tengerszint feletti magasságban Theth falu fölött. Kristálytiszta, jéghideg kékeszöld vize 37 km hosszan kanyarog a hegyek között, míg eléri a Komani-tavat. A legenda szerint Lek Dukagjini herceg – Szkander bég kortársa és barátja – itt töltötte életének utolsó éveit. Nevét egy szikla is őrzi, melyről be lehetett látni a völgyet, és így az ellenség érkezését is. A Komani-tóról 2017-ben írtam egy bejegyzést, nagyjából akkortájt kezdett a környék egyre látogatottabbá válni a helyi és a külföldi turisták által is.

A Shala-folyó – melyet Albán Thaiföldnek is neveznek – ma az egyik legnépszerűbb desztináció Észak-Albániában. Tiranából, Durrës-ből 1 napos kirándulással elérhető. Az út Vau i Dejës-től lesz szép és érdekes, ott kezdünk el bekanyarogni az Elátkozott-hegyek közé.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A katolikus vallás jelenléte kézzelfogható, katolikus templomok, keresztek kísérik utunkat Koman faluig.

Forrás: saját kép

Onnan kompok indulnak Fierze-be, és kisebb hajók a völgykatlanban található strandra, ahol most már hotelek/éttermek várják a turistákat.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A kb. egy órás hajóút lélegzetelállító tájon át halad jobbra-balra magas hegyek, sziklák között.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Útközben van egy kis sziget – Béke-sziget a neve – rajta egy nagy kereszttel.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Végül egy bal kanyar után elénk tárul a völgykatlan a stranddal.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Főszezonban hétvégente rengetegen vannak, így az éttermekben lehet, hogy várni kell az asztalra. Az árak a hely szépségének és nehezen megközelíthetőségének függvényében vannak meghatározva, ne a falusi kis kifőzde áraira számítsunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A víz jéghideg, és még augusztusban – amikor a legkisebb a sodrás – is egyensúlyozni kell a köveken, hogy ne vigyen el a víz.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Mehetünk saját autóval, vagy egy napos szervezett út keretében mikrobusszal, nagybusszal. Akár a mi szervezésünkben is.

Albánia legkisebb vára: Petrela

/0 Hozzászólások/in , , , /by

A tiranai lakosok gyakran látogatnak el hétvégente Petrelë faluba. A település azon túl, hogy nagyon hangulatos, Albánia egyik legfontosabb történelmi építményével rendelkezik.

A faluba jó minőségű, de kanyargós aszfaltúton juthatunk fel
(Forrás: saját kép)

Petrelë vára azért is különleges, mert háromszög alakú, ilyen formájú erődítmény nem sok van. Porto Palermo-nál Ali Pasha Tepelena vára ilyen még, de az nagyobb. Petrelë vára a legkisebb Albániában, kerülete nem haladja meg a 100 m-t. Egy sziklára (petra) épült, innen kapta a nevét. A III-IV. sz-ban kezdték építeni, és már akkor fontos szerepet töltött be, a Via Egnatia ókori úton a Durrës-Tirana-Elbasan utakat őrizte.

Forrás: saját kép

A VI. sz-ban Justinianus császár újjáépítette, majd a XI. sz-ban újra fontos szerepet töltött be a normannok és bizánciak közötti harcok idején. A XIV. sz. elején az erődítmény a Topia család tulajdonában volt, majd a XV. sz-ban ismét nagy jelentősége lett az ottománok elleni ellenállás egyik központjaként, ekkorra nyerte el mai formáját. Ez a vár is része volt a korabeli kommunikációs láncnak, amikor az erődítmények tűzjelekkel üzentek egymásnak. Akkor Szkander bég nővére Mamica volt Petrelë úrnője.

Petrele vára az utakat őrizte, a várat pedig Mamica
(Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

A tengerszint felett kb. 400 m-rel található háromszög alakú várnak két kerek torony épült két sarkára, a harmadik nem készült el a sziklafal meredeksége miatt.

A sziklára épült vár, tőle balra pedig a falu iskolája. A kép egy mezőgazdasági kiállításon készült 2011-ben.
(Forrás: saját kép)

A várba gyalogosan juthatunk fel egy szűk, kövekből kirakott részben lépcsős középkori úton. A faluig fel tudunk menni járművel, majd a faluközpontból rövid sétával a várkapuig jutunk, onnan pár perces gyaloglással érünk a fellegvár épületéhez. Ingyenesen bemehetünk, a belépőjegy ára egy kávé vagy üdítő a várban működő étteremben. :) Általában 11.00 körül nyit, késő estig nyitva tart.

A bejárat (Forrás: saját kép)

Leülhetünk a “kerthelyiségben”, hogy élvezzük a remek kilátást.

Forrás: saját kép

A látvány gyönyörű, az egész környéket belátni: az alattunk kanyargó Erzen-folyót, a környező ősi olajfaültetvényeket és Tiranát is. Tiszta időben pedig akár a tengert is kémlelhetjük.

Alattunk az Erzen-folyó kanyarog, a háttérben az albán főváros (Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

De érdemes belül is körülnézni, mert a berendezési tárgyak részben a középkort idézik.

Forrás: Barina Zoltán

Az étterembe szamár vagy öszvér segítségével viszik fel a szükséges dolgokat.

Forrás: saját kép

 

Petrelë mellett található egy másik, sokkal öregebb vár maradványa is. Persqopi (más néven Brysak), egy ősi illír település része volt.

Forrás: saját kép

Az egykori város maradványai a legnagyobb megmaradt ókori falmaradvány Albániában: 60 m hosszú és 7 m magas. A falak kötőanyag nélkül épültek, a köveket csak egymásra helyezték. A város virágkorát i. e. 2500-2200 előtt élte. Ez a hely volt Glaukiasz illír király székhelye, az uralkodó itt bújtatta Pürrhosz-t Epirus későbbi királyát 2 és 12 éves kora között, mert a makedónok meg akarták ölni. A makedónok 200 talentumot ajánlottak az uralkodónak a gyermek átadásáért, de ő visszautasította. Állítólag Glaukiasz sírja is a falakon belül található. A város a rómaiak benyomulása után elesett, és a III-IV. sz-ban Petrelë várának építésekor teljesen elvesztette jelentőségét. Egyes történészek szerint itt született Nagy Sándor.

Persqopi falai
(Forrás: visit-tirana)

A romok közelében találunk egy másik nagy sírhelyet is, melyet 2018-ra tettek turisták számára is látogathatóvá.

Forrás: Barina Zoltán

Forrás: Barina Zoltán

Petrelë közigazgatásilag Mullet-hez tartozik. A zóna központja Mullet, itt élt Szulejman Pasha Mulleti, akinek nevéhez fűződik Tirana megalapítása a XVII. sz-ban. Az ő leszármazottja volt Molla Bey Petrela, aki a tiranai Et’hem Bey mecset építését kezdte, amit aztán fia Etëhem Bey fejezett be, így a mecset róla kapta a nevét.

Mullet-hez fűződik egy régi legenda. A XVII. sz-ban történt szomorú eseményre a Menyasszony sírja/türbéje emlékeztet. A legenda szerint két ellenséges család összetalálkozott a falu határában, és halálra lőtték egymást. Egy aznap házasodott fiatalasszony és a családja is éppen arra járt és a tűzvonalba került, a fiatalasszonyt eltalálta egy golyó és meghalt. Azon a helyen építették a türbét az incidens emlékére.

Forrás: saját kép


A másik változat szerint két nászmenet találkozott össze egy szűk ösvénynél. Egyik sem akart utat adni a másiknak (a nászmenetnek mindig elsőbbsége volt akkoriban, ez részben a mai napig is érvényes az itteni szokások szerint). Ez volt a probléma, hogy éppen két lakodalmas menet jött szembe egymással, a makacsság erőszakot szült, lövöldözés tört ki. Mindkét menyasszony meghalt, és egymás mellé temették őket. Évekkel később ennek emlékére emelték ezt a türbét.

Forrás: saját kép

Számunkra a zóna azért különleges, mert itt élünk. Petrelë várára pedig épp rálátunk a teraszunkról.

Forrás: saját kép

 

 

Albánia bölcsője és az Adria erkélye – Kruja

/0 Hozzászólások/in , , , /by

A Tiranától 20 km-re, a tengerszint felett 600 m-rel található város Albánia történelmének egyik legfontosabb helyszíne. Aki a sasok földjén jár feltétlenül keresse fel, nem csak történelmi fontossága, hanem különleges fekvése miatt is.

Forrás: pinterest

 

A város nevének jelentése ottani nyelvjárásban “forrás”  (“kroi/krua”, de a legtöbb más nyelvjárásban a forrást “burim” névvel illetik), mert forrásokban bővelkedő hegyek között fekszik. Mintegy 30 forrás található a környéken, és szinte mindegyikhez kapcsolódik valamilyen legenda. Az egyik neve Balabán-forrás, Balabán ottomán pasáról elnevezve, aki Kruja harmadik ostromakor halt meg ott. A Qafë Shtama forrás 1200 m magasan található, a belőle nyert palackozott vízzel a boltokban is találkozhatunk.

A Qafë Shtama Nemzeti Park
(Forrás: gazetadita)

Az illír időkben az alban törzs által lakott település i. e. II. sz-ban került római fennhatóság alá. Jelentősége a középkorban értékelődött fel.

Az eredetileg egy közepes méretű erőddel rendelkező település a VI-IX. sz. között terjeszkedett város méretűvé. A vár az V-VI. sz-ban épült, kerülete 804 m, 2,5 ha-on terül el és 9 tornya volt. Kruja 1190-ben Albánia első fővárosa lett, mint az Arbanon Fejedelemség (Principata e Arbërit) központja. A következő évszázadokban többször gazdát cserélt, a bizánci majd a szerb birodalom fennhatósága alá került, 1395-ben pedig ottomán vazallus lett. 1415-ben az albánok visszafoglalták, de a szultán helyőrséget hagyott a várban. Ekkor került Kasztrióta György a szultán udvarába mintegy zálogként. Majd 1443. november 28-án az akkor már komoly katonai sikerekkel rendelkező Szkander bég visszatért Kruja-ba egy hamisított szultáni paranccsal és átvette a parancsnokságot.

Forrás: saját kép

1444. március 2-án pedig Lezha-ba hívta az albán törzsfőket, hogy egyesítse őket a kereszténység védelmére. Ekkortól lett Kruja az ottománokkal szembeni ellenállás főhadiszállása.

A Lezha-i gyűlés/Szkander bég múzeum
(Forrás: Erdős Laci)

A kiemelkedő stratégiai jelentőségű várat az ottománok szinte folyamatosan támadták. 1450-től kezdve 24 próbálkozást tettek, hogy bevegyék Kruja-t és környékét. Három nagy ostrommal próbálkoztak, de az akkoriban csúcstechnikának számító lőfegyverek és Szkander bég kitűnő katonai és stratégiai képességeinek köszönhetően nem tudták elfoglalni.

Forrás: saját kép

Az első nagy ostromot 1450-ben indították. Akkor Szkander bég 1500 embert hagyott a vár védelmére, ő pedig 16.000-es seregével folyamatos támadásokkal, rajtaütésekkel szétverte II. Murád 100.000 katonát számláló táborát.

A második ostromra 1466-ban került sor, akkor 4400 ember védte a várat a 150.000-es ottomán sereg ellen. A sikertelen kísérlet után II. Mehmed szultán hátrahagyta Balabán pasát, hogy megteremtse hátországát, akkor építették fel 25 nap alatt az Elbasan-i várat.

1467-ben II. Mehmed újabb próbálkozást tett. Ezúttal a folyamatos ostrom mellett rendszeres utánpótlás is érkezett a térségbe. Ezzel elvágták Szkander bég utánpótlási útvonalait, aki időközben maláriás lett és 1468. január 17-én meghalt. Az albán seregek vezetését Lekë Dukagjini vett át, aki szétverte a török sereget, így Kruja harmadszorra is megmenekült. (És ekkor halt meg Balabán pasa, akiről a bejegyzés elején említett forrás a nevét kapta.)

Tíz évvel később azonban II. Mehmed egy több, mint 1 évig tartó ostrom keretében kiéheztette és demoralizálta az albán várvédőket, akik végül 1478. június 17-én átadták a várat a szultánnak.

A törökök szinte bevehetetlenné tették a falakat, de az 1617-es földrengés súlyos károkat okozott, így a vár onnantól kezdve elvesztette harcászati jelentőségét.

A vár és környéke ma turisztikai látnivaló. A várba felvezető út neve Hunyadi János utca, és tér is van elnevezve a hadvezérről.

Forrás: saját kép

Forrás: blogrepublik

 

Hogy Hunyadi Jánost mennyire tisztelik az albánok, bizonyítja, hogy mikor anno 15 évvel ezelőtt elkezdtünk Albániában járni turistaként, és a helyiek megkérdezték, hogy honnan jöttünk, és megtudták, hogy magyarok vagyunk, rögtön a két mutatóujj összedörzsölésével jelezték, hogy “Janosh Huniadi és Skenderbeu barátok”. Tiranában is van róla utca elnevezve, és 2016-ban a Tiranai Magyar Nagykövetség Tirana Önkormányzatával közösen emléktáblát helyezett el a két középkori hadvezér barátságának emlékére az albán főváros központjában, ahol a park is Hunyadi nevét viseli. Az emléktáblát Áder János avatta fel, az eseményen mi is jelen voltunk, mint itt élő magyar család. Erion Veliaj, Tirana főpolgármestere az avató beszédében azt mondta, ha nem tudná, ki az a Hunyadi János, megbukott volna történelemből.

Emléktábla avatás: Áder János és Erion Veliaj, Tirana főpolgármestere
Forrás: saját kép

A Kruja-i várba nem sokat kell gyalogolnunk, járművel felmehetünk egészen a vár mellett és alatt kialakított parkolóhelyekhez.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: saját kép

Felfelé menet sokszor találkozhatunk ezzel  a bácsival, aki a hagyományos kéthúros albán hangszeren (çifteli) játszik.

Forrás: Erdős Laci

A várfal belülről körbejárható, a harangtorony a XI. sz-ban épült. A harangot Kruja-i mesterek öntötték, és ezt verték félre Szkander bég halálakor is. Ez a harang a váron belül található Szkander bég múzeumban van kiállítva.

Forrás: saját kép

A vár két múzeumnak, egy törökfürdőnek és egy bektashi tettyének is helyet ad.

A Szkander bég Múzeum 1982-ben nyitott, tervezésében többek között Enver Hoxha lánya Pranvera is részt vett. Mi már számtalanszor jártunk itt, legelőször 2009-ben még turistaként. Azóta rengeteg kisebb-nagyobb turistacsoportot vezettünk, így a múzeum személyzete már ismerősként fogad. Mindig örülnek a magyar turistáknak, hiszen a két nép történelme több ponton összekapcsolódik, ennek egyik mementójával a múzeumban is találkozunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A múzeum bejáratánál „Szkander bég és a nép” fogad bennünket, a hatalmas szoborcsoportot betonból készítették.

Forrás: Erdős Laci

Az első helyiség az illír időket idézi, fegyverek, használati tárgyak, ékszerek láthatók, és persze az illír-római háború egy részlete megfestve.

Az illír-római háború
(Forrás: Erdős Laci)

Ha tovább megyünk, átérünk a középkorba, ahol minden Szkander bégről és kortársairól szól. Láthatjuk a kecskefejes sisakjának és a díszkardjának másolatát. A falra festett csatajelenet Albánia legnagyobbja, természetesen az is a hadvezért ábrázolja az ottománok elleni egyik csatában.

Forrás: saját kép

Tovább haladva találkozunk Szkander bég nővérének és kortársainak mellszobraival, valamint a róla készített képekkel különböző korok művészei által.

Forrás: Erdős Laci

És elolvashatunk egy magyar nyelvű dokumentumot is.

Forrás: saját kép

A harmadik szinten találjuk a könyvtárat és négy fontos középkori albán vár (jobbról balra) Berat, Petrelë, Kepi i Rodonit és Kruja erődítményeinek Kruja-i kőből készült makettjeit. A művész igencsak lokálpatrióta lehetett, mivel a hatalmas méretű Berat-i várnak csak egy kis részét faragta ki, így úgy látszik, mintha a Kruja-i vár lenne a nagyobb. :)

Forrás: saját kép

És itt “találkozunk” Hunyadi Jánossal, és V. Alfonzzal, a másik nagy szövetségessel is.

Forrás: saját kép

A múzeum teraszáról pedig gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre, a városra és a várkertre.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

Tiszta idő esetén elláthatunk a tengerig is. Nem véletlenül nevezik a várost az Adria erkélyének. Ha szerencsénk van, kivehetjük a Rodon-félsziget körvonalait, az ott található, Szkander bég által építtetett várral tűzjelekkel kommunikáltak a középkorban.

Kilátás a várból. Alattunk Fushë-Krujë (Kruja-Mező), a távolban az Adria. A földnyelv a Rodon-félsziget.
(Forrás: saját kép)

A Néprajzi Múzeum 1989-ben nyitotta meg ajtaját a látogatók előtt. Az 1764-ben épült ház a Toptani családé volt. Az ott kiállított tárgyak felölelik a középkori élet használati tárgyait, öltözékeit, ékszereit melyek között találunk 500 éveset is. A múzeumban található tárgyak 90%-a eredeti, és 100%-ban működőképes. Itt virtuálisan körbejárhatjuk.

Forrás: saját kép

A település vallási élete sokat változott. Az illír idők pogány hitvilága eltűnik, miután a kereszténység terjedésével megépül a Szt. Sándor templom a Kruja-hegyen. A városban 1167-ben alapítottak katolikus püspökséget. Az ottománok jelenlétével megerősödik az iszlám, a várban található egykori mecsetet 1481-re fejezték be. A falak és a minaret maradványai ma is láthatók.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

A bazár mellett található XVI. sz-i felújított mecset viszont ma is működik.

Forrás: Erdős Laci

A XVIII. sz. elején terjedt el a bektashizmus Kruja környékén, a történet azonban régebbre nyúlik vissza.

Forrás: zgjohushqiptar

A legenda szerint mikor 1325-ben Sari Salltik bektashi dervis Kruja-ba érkezett, a hegy tetején egy barlangban élő hétfejű sárkány szűz lányokat követelt áldozatnak azért cserébe, hogy ne égesse fel a helyet. Mikor a hercegnőre került sor, Sari Salltik felkísérte őt a barlangba, és botjának egy mozdulatával elpusztította a sárkányt. Itt építette fel Albánia első tettyéjét, ha felnézünk a hegytetőre, a sárga épület az, 1176 m magasan.

Forrás: zgjohushqiptar

A legenda szerint a szent testét halálakor hét koporsóba tették, és az egyik Kruja-ba került. A türbe (sírhely) is a barlangban található, és számos csodatétel kapcsolódik hozzá.

Forrás: wikipedi

A helyiek tíz csodára emlékeznek a régi időkből, amikor bénult embereket bevittek a barlangba, majd gyógyultan távoztak. A kommunizmus alatt, mikor a vallásokat betiltották, elrendelték a hely elpusztítását. Az illetőt, akit megbíztak vele, maga alá temette a föld. Egy másik ember el akarta vinni a köveket a megsemmisült türbéről, de álmában hangot hallott, ami elrendelte, hogy tegye vissza a köveket. Ma is történnek dolgok, melyekre nincs magyarázat. Közel 10 éve egy albán üzletember számos európai klinikát keresett fel, mert nem lehetett gyermeke. Majd felkereste az újjáépített szent helyet, utána hamarosan 3 gyermeke született, két lány és egy fiú. Hisszük vagy sem a csodákat, de az tény, hogy naponta sok albán és külföldi keresi fel a sírt, időjárástól függetlenül. Természetesen a barlangban is található egy forrás, melynek vize szent. A hegytetőre aszfaltúton juthatunk fel (kb. 20 perc autóval), de felvonó építését is tervezik.

A Dollma tettye a várban található, a XVIII. sz. végén épült. A tettye kertjében van egy öreg olajfa, maga Szkander bég ültette, miután házasságot kötött. Ezt a szokást aztán törvénybe is iktatta. Egyes források szerint a XX. sz. elejére Kruja szinte teljes lakossága bektashi volt.

A kerek tetejű épület a tettye, vagyis szent hely
(Forrás: Erdős Laci)

Kruja-ban található Albánia legöregebb bazárja is. Már Szkander bég idejében is létezett, akkoriban egészen a vár bejáratáig tartott, mintegy 150 üzlettel. Túlélte az ottomán időket, majd a kommunizmus alatt Enver Hoxha ösztönözte az embereket, hogy térjenek vissza a régi, családi mesterségekhez. Így ma sok szép kézműves terméket vásárolhatunk a bazárban.

Forrás: saját kép

A várban és a bazárban számos éttermet találunk. Érdemes megkóstolni a helyi ízeket.

Forrás: Erdős Laci

Hagyományos albán ételeket, sült kecskét vagy bárányt is ehetünk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Ezen a linken pedig virtuális túrát tehetünk a városban és nevezetességeiben.

Forrás: colnect

Albánia rejtett kincsei – Tujan és környéke

/0 Hozzászólások/in , /by

Az embernek sokszor messzi és vad vidékre kell utaznia, hogy valami egzotikusat lásson. Albániában kis távolságokon belül találunk vad és egzotikus dolgokat.

A tiranai lakosok, ha hétvégi programot terveznek vagy a tenger irányába, például Durrës-be, a Lalëzi-öbölbe, a Rodon-fokhoz vagy ellenkező irányba a Dajti Nemzeti Parkba indulnak. A 3300 ha-on elterülő nemzeti parkban egyre több a kijelölt turista útvonal, így a nyári meleg elől a hegyekbe is menekülhetünk.

A Dajti Nemzeti Park a felvonónál fényképezve
(Forrás: saját kép)

Tiranából több irányba indulhatunk a hegyekbe. Jó hétvégi program lehet Shëngjergj és környéke, ide kb. 1 órát kell autóznunk. De a fővárostól mindössze 10 kilométerre található egy Tujan nevű település, ahová gyorsabban eljuthatunk. Átlagos albán hegyi falu, de mi most nem ezt kerestük, hanem a légvonalban a közelében található, de másik úton megközelíthatő Tujan-i Lépcsők (Shkalla e Tujanit) nevű helyet. Tiranában a Rruga e Dibrës-ön (Dibrai út) kell végig haladni, majd a város szélén az elágazásnál a Rruga e Arbrit táblát kell követni, és nem jobbra tartani, amerre a másik tábla Tujan falut, pontosabban az ott található várat jelzi. A Rruga e Arbrit/Arbërit (most építik) szakaszosan van aszfaltozva, 2021-re tervezik befejezni. Ha elkészül, a Tirana és Nagy-Dibra (Észak-Macedónia) közötti 72 km-es út a hegyek között, 1500-2000 m tengerszint feletti magasságon fog áthaladni, fantasztikusan szép környezetben.

 

Az úton haladva látjuk magunk előtt az egyre magasabbra tornyosuló és egyre változatosabb formát öltő hegyeket. Ez a környék a kommunizmus alatt is kedvelt célpontja volt a tiranaiaknak, és autó híján biciklire pattanva mentek el oda, hogy felfrissüljenek. A táj gyönyörű, hamarosan elénk tárul a szurdok, melynek alján a Tirana-folyó kanyarog. Ide tartunk most.

Először elhaladunk Brar falu mellett (nem jelzi tábla, csak a dombon magasodó néhány ház és mecset látványából tudhatjuk, hogy ott van a település).

Brar falu a távolban
(Forrás: saját kép)

Ahogy haladunk tovább, a hegyek és a sziklák látványa egyre vadabb lesz.

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

Jobb kéz felől hamarosan találunk egy éttermet. A neve: Shkalla e Tujanit (Tujan-i lépcsők/Tujan lépcsői). Igazából senki sem tudja, honnan származik a neve, valószínűleg a fenséges szikla alakzatokból, melyek lépcsőszerű alakot öltenek, és melyeken csak a hegyi kecskék tudnak átjutni Tujan-ba. :)

A szépen kialakított vendéglátóhely környezete lenyűgöző.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Az étterem aljában kanyargó Tirana-folyóhoz kiépített lépcsőkön le tudunk gyalogolni. Ott fürödhetünk vagy elindulhatunk a kanyonba. A táj gyönyörű, bármerre nézünk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Az étterem ár-érték arányban egyébként nagyon jó. Presszó kávét 70 Lek-ért ihatunk, fél kiló sült bárányhús ára körettel 800 Lek. De ehetünk akár nyulat is, melyet a folyó túloldalán található veteményes melletti ólakban tartanak.

Forrás: saját kép

A képen látható kutya is ott volt az étteremben. A nyakában lógó zsák biztosította számára az élelemet, ha megéhezne. A szemünk láttára vett ki belőle és evett meg egy kutyakekszet. :)

Forrás: saját kép

 

Ha Tiranából kifelé az elágazásnál nem erre, hanem Tujan falu felé fordulunk, ott egyéb érdekességeket találunk. Például egy vár maradványait. A valaha 3 ha-on elterülő négyszög alakú erődítményt a korai vaskorban építették, és Kr. u. IV. sz-ban felújították. A vár falaiból mára nem sok maradt, és nehéz is megközelíteni, így oda csak akkor menjünk, ha amúgy is túrázni szeretnénk a vad tájakon.

Forrás: pinterest

Tujan mellett található még egy érdekesség. Egy olajfaliget. Ebben nincs semmi különös, Albánia szerte rengeteg olajfaültetvény van. Szkander bég például ösztönözte az embereket, hogy ültessenek olajfákat, minden frissen házasodott párnak 10 olajfa csemetét kellett ültetnie akkoriban, a hadvezér ezt törvénybe is iktatta. De az olajbogyó termesztés és olívaolaj készítés sokkal régebbi hagyomány Albániában, már az illírek is foglalkoztak olajbogyó termesztéssel. Albániában nagyon sok ezer évesnél is idősebb olajfa található, de több 2000-2500 éves olajfaültetvény is van. Az egyik Petrele falu mellett, ahol mi is gyakran megfordulunk.

Forrás: saját kép

Albánia legöregebb olajfái azonban Tujan mellett élnek. Az albán olajfa szakértők szénizotópos kormeghatározással megállapították, hogy a Tujan-i olajfák 4000-4500 évesek, és a legnagyobb fa kerülete 30 méter! (A világon legnagyobbnak vélt Krétán található olajfa kerülete 34.5 m. A Föld legöregebb olajfái Libanonban vannak, korukat 6000 évesre becsülik.)

Az egyik öreg olajfa Tujan-ban, korát kb. 3.000 évesre becsülik
(Forrás: reserchgate.net)

Ezek az ősi fák még mindig teremnek, az ilyen öreg fák gyümölcse rendkívül ízletes és értékes.

Albániában jelenleg nem létezik törvény, mely a kulturális örökség részeként védené ezeket a fákat, így sok közülük tűzifaként végzi. A világ más országaiban védik ezeket a fákat, és természetesen kihasználják a turisztikai értékeit is.

Fenti látnivalók egynapos program keretében bejárhatók Tiranából és akár Durrës-ből is.

A tengeristen hajléka – a Rodon-fok

/0 Hozzászólások/in , /by

Ha a nyüzsgő tengerpart helyett valami érintetlenre vágyunk, látogassunk el a Durrës-től 50 km-re található Rodon-fokhoz (albánul Kepi i Rodonit). A 18 km²-es háromszög alakú félszigetet délről a Lalëzi-öböl, északon pedig a Rodoni-öböl határolja. A földnyelv 7.5 km-re nyúlik az Adriai-tengerbe, észak-nyugati pontja a történelem során mindig fontos stratégiai hely volt. Természeti szépségén kívül épített látnivalókkal is rendelkezik.

Forrás: youtube

Mi először 2013-ban jártunk ott, akkor már második éve éltünk Albániában. Itteni magyar ismerőseink hívták fel rá a figyelmünket (ők azóta már nincsenek itt, határozott idejű projekt keretében dolgoztak az EU megbízásából), albán barátaiktól hallották, milyen különleges hely.

A legenda szerint névadója Redon, aki az illír mitológiában a tengerek istene volt. Kultuszát személynevek és régi pénzérmék őrzik, és őt láthatjuk Durrës egyik körforgalmában is.

Forrás: saját kép

A régészeti leletek alapján a Rodon-félsziget az illírek által lakott volt. Az első írásos források 1320-1324 között kalózközpontként utalnak a Rodon-fokra, mely védett volt a szelektől, és ahonnan könnyen ki lehetett hajózni a tengerre. Az ottani mólótól indultak útjukra a közeli Ishëm környékén termelt gabona szállítmányok.

Forrás: youtube

Az út festői tájon vezet. Kis falvakon áthaladva érjük el a földnyelv végét, az utolsó település Shetaj.

Forrás: saját kép

A Rodon-fok bejáratánál minimális belépőt kell fizetnünk: személyenként 50 Lek-et (gyerekeknek 12 éves kor alatt ingyenes), személyautóra pedig 100 Lek-et.

Forrás: saját kép

Kevés autózás után megérkezünk egy rétre, ahol tábla jelzi, hogy balra indulva juthatunk Szkander bég várához (kb. 15 perc séta, helyenként nagyon szűk és meredek részekkel).

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A zöld és a kék üdítő látványa kísér végig az úton bunkerekkel fűszerezve.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Szkander bég 1451-ben rendelte el itt egy vár építését, és állítólag ott töltötte mézesheteit feleségével Donika-val. Az erődítményt végül 1463-ban fejezték be raguzai kőművesek, akiket a munkával megbízott.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Az építmény nem volt „igazi” vár, hanem inkább egy erődítmény, mely egy 100 m hosszú védőfalból állt, négy vártoronnyal a négy sarkán. Ma már csak az egyik bástya romjai láthatók, és néhány méter a 3.5 m vastag falakból, az erődítmény többi része a tengerbe süllyedt.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A fal mellett egy árok is húzódott, mely tengervízzel volt tele. Volt egy őrtorony 200 m-rel kijjebb a földfok felé, melyből tűzjelekkel kommunikáltak Kruja-val. Mikor 1466-ban elkezdődött Kruja ostroma II. Mehmed szultán vezetésével, Szkander bég családja ebbe az erődítménybe menekült, majd onnan 14 hajóval mentek Brindisi-be. A visszavonuló ottománok 1467-ben feldúlták a várat, melyet aztán a velenceiek 1500-ban átépítettek, és 70 családot telepítettek oda.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A földnyelv csücskéhez kicsit gyalogolnunk kell. Ott látunk a vízben egy világítótornyot és akár vízimadarakkal is találkozhatunk, nekünk néhány kócsaghoz volt szerencsénk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A Rodon-fok csücske
(Forrás: saját kép)

Szkander bég idejében négy kolostor is működött a környéken. A vár mellett találhatók a Szt. Péter templom maradványai, melyet a helyiek akkoriban szent helyként tiszteltek. Két másik katolikus templom romja is található a környéken, a Szt. Miklós és a Szűz Mária templomoké. A Szt. Antal templom, melyet az 1990-es évek végén német támogatással felújítottak viszont látogatható. Ha a várból visszasétálunk a rétre, ahol a járművünket hagytuk, látjuk a templom épületét a tenger irányában.

A román-gótikus stílusban épült templomot és a mellette található kolostort – mely az első ferences kolostorok egyike volt Albániában – egyes források szerint Szkander bég nővére Mamica építtette a Szt. Klára apácarend nővéreinek. Mamica később sok időt töltött ott, és élete ott is ért véget.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A templomhoz minden év június 13-án  Szt. Antal ünnepén hívek és turisták zarándokolnak.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A templom közelében strandot és éttermet találunk. Most éppen átalakítási munkák folynak, a templomhoz és az étteremhez vezető utat kikövezik, lámpákkal szegélyezve és parkosítva.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Tavalyelőtt januárban, amikor egyszer ott jártunk, az étterem bérlője a hideg, nagy szél miatt behívott az alagútba, ahol a konyha található. Ott fogyasztottuk el az ebédünket. Ez az alagút több, mint 100 m hosszú, Enver Hoxha kommunista rezsimjének idejében vájták, és az akkori hadikikötő élelmiszer raktárául szolgált. Nyáron sokan járnak strandolni a környékre, és a kis étterem is elég nagy forgalmat bonyolít. Most azonban érződik a járványhelyzet, turista csak mutatóban volt és még folytak a felújítási munkálatok.

(Szkander bég várát innen indulva is megközelíthetjük a tengerparton gyalogolva, de csak szélcsendes időben, mert ha fúj a szél, a nagy hullámok kicsapnak a partra, és emiatt nehézkes.)

Ha sok turista nem is volt, az albán táj természetes velejárói azonban ott voltak, most éppen kecskék formájában. :)

Forrás: saját kép

A Rodon-fokot nem csak a szárazföldön, hanem a tenger felől is érdemes felkeresni. A Lalëzi-öbölben megalkudhatunk egy motorcsónakossal, aki elvisz.

Forrás: KMZ

Forrás: KMZ

Forrás: KMZ

Forrás: KMZ

És a naplemente is nagyon szép.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Albánia rejtett kincsei – A falu, ahol minden házban termálvízben fürdenek

/0 Hozzászólások/in , , /by

Albániában bármerre indulunk, mindenhol láthatunk valami érdekeset.

Elbasan mellett van egy falu, Shijon a neve (albánul azt jelenti: ízlel, megkóstol). Első látásra átlagos albán település, egy főutcával és néhány szűk mellékutcával.

Az egyik helyi “lakos”
(Forrás: saját kép

A falut könnyű megközelíteni a régi Tirana-Elbasan főútról, de településnév táblát ne keressünk útközben, mert nincs. Van viszont egy turisztikai látnivalót (barna alapon fehér betűkkel) jelölő tábla: Szt. Gjon Vladimir templom és kolostor.

Ha beérünk a faluközpontba, ott találjuk a gyönyörű ortodox templomot. Szt. Joan Vladimir (Shën Gjon Vladimiri) a X-XI. sz-ban élt. Duklja szerb principátus uralkodója volt, a mai Kotor, Budva, Bar és Ulcinj területén. Ő Bar védőszentje.

Forrás: wikipedia

 

Ő volt az első olyan szerb uralkodó, akit szentté avattak (egyébként röviddel halála után). Prespa-ban temették el abban a templomban, mely előtt mártírhalált halt 1016. május 22-én. Később az ő tiszteletére épült a templom Shijon-ban, ahová ereklyéinek egy részét áthelyezték. 1967-ben Enver Hoxha kommunista diktatúrája alatt a templomot bezárták, mint a többi vallási intézményt Albániában, melyet éppen nem romboltak le. Akkor a relikviákat az Elbasan-i Szűz Mária templomba vitték. 1995 óta a tiranai ortodox katedrálisban őrizték ezeket, de már visszakerültek a Shijon-i templomba.

Az ortodox katedrális Tiranában
(Forrás: saját kép)

A templom névadó szentjének relikviái. Csontok a fejéből, bordájából és lábából.
(Forrás: saját kép)

Gyönyörűen gondozott kerten át jutunk az épülethez.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A templomot, mely a kulturális örökség része Karl Topia építtette 1381-ben egy régi templom romjaira, mely négyszer akkora volt, mint a mostani. Mai formáját 2005-ben nyerte el, akkor újították fel.

Forrás: saját kép

A szenthez számos legenda fűződik. Az egyik szerint miután lefejezték, saját maga vitte a fejét a Szent Jovan Bigorski kolostorba, mely Macedónia egyik legnevezetesebb kulturális emléke. Ohridban Szt. Naum templomában a harangtorony is a szent után lett elnevezve, a torony alapjába beépítették csontjainak egy részét.

A macedón-albán határvidéken az emberek úgy emlékeznek rá, mint szent kormányzó, kinek fejét apósa vágta le a Qafë Thanë-hágón. De saját kardjával nem sikerült, csak miután Joan Vladimir a maga kardját adta oda neki, tudta levágni a fejét, ezután ő saját fejével kezében ment a későbbi templom helyére. Ott egy tölgyfa állt, és miután a lefejezett meghalt, a fa meghajolt előtte. Testét a templomban temették el, melyet ott építettek és neki szenteltek.

A szentet mindig jobb kezében kereszttel, bal kezében saját fejét tartva ábrázolják (Forrás: saját kép)

Egy másik legenda szerint Joan Vladimir építette a templomot Shijon-ban. A templom helyét egy sűrű erdő mélyén Isten választotta egy sas képében, minek fején ragyogó kereszt világított. Miután Joan-t megölték, a saját fejét a templomba vitte és ott temették el. Egy csoport frank egyszer ellopta a koporsót. Az azonban rendkívül nehéznek bizonyult, és feltörte az öszvérek hátát, amelyek szállították. Végül a Shkumbin-folyóba helyezték, hogy a tengerre úsztassák, de a folyó megáradt, és a koporsó – fényt sugározva – visszaúszott a templom felé. A helyi lakosok kivették a vízből, és ünnepi felvonulás keretében visszavitték a templomba.

Forrás: saját kép

Mi azonban nem csak ezért jöttünk a faluba. 1989-ben olajfúrás közben olaj helyett termálvíz tört fel a településen, melyet Kozani 8-as fúrólyukként ismerhetünk. A 65 fokos víz 10.3 liter/másodpercenkénti hozammal tör föl a földből, ahogy közeledünk a faluhoz, már érezzük a kénes szagot.

A hőforráshoz albán viszonylatban egy darabig egész jó úton haladhatunk. Ahogy haladunk, látjuk a vizet lefolyni a dombról, és a műanyag csöveket, melyek a házakhoz vezetnek. Útközben találjuk a llixha-t (ejtsd: lidzsa), vagyis a helyi termálfürdőt, eddig érdemes autóval menni, (egy kis parkolóhelyet is találunk ott), és onnan tovább gyalog.

Forrás: saját kép

Kívülről sem túl bizalomgerjesztő, de ha belépünk, rögvest a Macskajaj c. filmben érezhetjük magunkat, azaz azzal főzünk, amink van, vagyis abban fürdünk, amink van. :) A tarifa ár-érték arányban megfelelő, potom 100 albán Lek-ért belefeküdhetünk valamelyik kádba, (már akinek van hozzá gusztusa), és még szivacsot is biztosítanak. :)

Forrás: saját kép

De a fő „látványosság” maga a fúrólyuk. Ahogy haladunk fölfelé, a látvány nem mindennapi, a meleg víz hol erőteljesebben, hol finomabban, csordogálva, szétterülve folyik alá mindenhol.

Forrás: saját kép

A fúrólyukat közvetlenül egy lakóház mögött találjuk.

Forrás: saját kép

A víz annyira meszes, hogy a mész vastag réteget képez a fúrólyuk körül álló víz tetején, ha nem tudnánk, hogy meleg vízről van szó, jégnek képzelhetnénk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A táj gyönyörű, a hegyek látványa magával ragadó, és közben előttünk bugyog és gőzölög a termálvíz.

 

A kút „közkincs”, ezért az egész falu népe onnan vezeti a meleg vizet a házába. Egy helyen egy természetes medencébe is bevezették a forró vizet, így akár a természet lágy ölén is fürödhetünk a termálvízben (vigyázzunk, mert nagyon forró még ott is).

Forrás: saját kép

Nem tudom, a vizet bevizsgálták-e, hogy van-e valamilyen gyógyhatása, így nevezzük inkább csak termálvíznek. Néhány kilométerre onnan Llixha faluban (Elbasan-tól délre) egy egész iparág épült a bizonyítottan gyógyhatású vizekre, kényelmes szállodákkal és orvosi asszisztenciával. Shijon-ban ez kimerül a szabadon feltörő, zubogó, folyó, csordogáló forró víz szabad használatában. :)

 

Kapcsolódó bejegyzések:

https://albania.cafeblog.hu/2018/06/29/albania-rejtett-kincsei-shengjergj/

https://albania.cafeblog.hu/2018/10/26/albania-rejtett-kincsei-gramsh-es-kornyeke/

https://albania.cafeblog.hu/2019/09/17/albania-rejtett-kincsei-krorez-es-vajon-finom-e-a-tengeri-sun/

https://albania.cafeblog.hu/2017/04/28/albania-rejtett-kincsei-rehova/

https://albania.cafeblog.hu/2019/12/27/albania-rejtett-kincsei-a-fekete-barlang/

 

 

 

Varázslatos vízesések Albániában

/0 Hozzászólások/in , , , /by

 

 

A természeti szépségeket nehéz rangsorolni. Mindegyik egyedi és különleges a maga nemében. A vízesések azonban mindenképpen előkelő helyet foglalnak el a természetben. Albániában is sok található belőlük, az alábbiak a legkülönlegesebbek. A lista persze szubjektív. :)

 

Sotira-vízesés

A Gramsh-tól 16 km-re található zuhatag kétségtelenül az egyik legszebb Albániában. Három vízesés zúdul alá különböző sebességgel 20-150 m magasság között a mészkő sziklákon, melyek a Tomorr-hegységből törnek elő.

 

Forrás: saját kép

 

A Sotira falutól 40 perces sétával elérhető zuhataghoz érdemes terepjáróval menni egy környékbelivel, aki ismeri a helyi viszonyokat, és egészen a vízesésig visz (akkor csak néhány száz métert kell gyalogolnunk).

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

A vízesés melletti dombon egy zöld rétet találunk, így akár egy egész napot is eltölthetünk élvezve a természet szépségét és vadságát.

 

 

Forrás: saját kép

 

 

Grunas-vízesés, Theth

Ez a vízesés 30 m magasból zúdul alá. A szűk Grunas-kanyonon át megközelíthető zuhatag mágikus atmoszférát teremt. Az Albán-Alpok csúcsai, melyeket az év jó részében hó borít a táplálói ennek a vízesésnek. Theth falu központjából kb. 1 órás sétával érhető el, az utolsó negyed órás útszakasz közepesen nehéz terepen halad, ezért legyünk nagyon óvatosak.

 

Forrás: shkoder.info

 

Kék-szem vízesés

A szintén Theth közelében fellelhető természeti csoda neve ugyanaz, mint a délen található Kék-szem forrásé, de ez nem a föld alól tör elő, hanem fentről (bár nem magasról). A vízesést a Fekete-folyó táplálja, és egy kb. 100 m2-es 3-5 m mély medencébe érkezik. Ndërlysa faluból (odáig mehetünk járművel) kb. 40 perces gyaloglással érhetjük el.

 

 

Bogova-vízesés

A Berat-Skrapar útvonalat követve az azonos nevű falu központjából a buszmegálló elől kb. 30 perces sétával jutunk el a vízesésig a folyó mentén. Neve szláv eredetű, ami albánra fordítva annyit tesz: az isteneké.

Ez a zuhatag egy 12 m mély kis medencébe zúdul alá 20 m magasból. Nyáron a vízben fürödhetünk is, de csak a bátrabbaknak ajánlott, mert nagyon hideg.

 

Forrás: berat.albania-discover.com

 

 

Az Osum-kanyon vízesései

Az Osum-folyó, mely átszeli Berat városát alakította ki a lélegzetelállító Osum-kanyont. A szurdok nem csak azért ismert, mert ez a legnagyobb Albániában, hanem mert különleges a vegetáció, a növényzet egész évben zöld marad a szurdok mindkét oldalán. A 26 km-es völgykatlan a túrázók és vadvízi evezősök Paradicsoma, és nem mellesleg számos barlang és egy 10 km-es szakaszon egymás után nyolc! vízesés is található ott. Ezek a Menyasszony fátyla, az Arany-vízesés, a Pezsgő-vízesés, a Cukor-vízesés, a Balerina-vízesés, a Krokodil feje, az Ördög kapuja és a Szerelmesek-vízesése.

 

Forrás: instragram_vzhara

 

A Szerelmesek-vízeséséshez egy legenda fűződik: Volt egy szerelmespár, akiknek a sziklafal tetején a vízesés mellett volt a titkos találkahelyük. Egy alkalommal, eső után a lány megcsúszott, a fiú utána kapott, és mindketten a folyóba zuhantak. Sohasem találták meg őket. A sziklafalakon “kirajzolódik” a lány és a fiú arca, emiatt nevezik a helyet az örök szerelem vízesésének. Így ha egy szerelmespár a vízesés alatt megcsókolja egymást, akkor örökre szerelmesek maradnak. :)

 

 

Shëngjergj-vízesés

Ezt a vízesést csak néhány éve fedezték fel a turisták, azóta kedvelt célpontja a helyi és egyre inkább a külföldi látogatóknak is. Tiranából könnyen megközelíthető kb. 1 órás autóúttal a Qafë Priskë-en (magyarul Priszk-hágó) keresztül. Az Erzen-folyó egyik forrása mellett haladva egyszer csak megpillantjuk balra a 30 m-ről lezúduló vizet Shëngjergj közelében.

 

Forrás: saját kép

 

A forráshoz kijelölt turistaösvény vezet, kb. 20 perces sétával érhetjük el (természetesen megfelelő cipő és ruházat szükséges), az utolsó néhány 100 méter nehezebb kicsit.

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

 

Progonat-vízesés / Peshtura-vízesés

 

Forrás: Fation Plaku

 

Ez a vízesés a déli régióban Progonat falu közelében található. A csodálatos karszt sziklák között haladva kb. 1 órás sétával érjük el a zuhatagot, melyhez egy természet alkotta kis kőalagúton át jutunk, mely azt két részre osztja. A sziklák között kanyargó patak vájta szoros a tengerszint felett 1.000 m-rel található, a vízesés pedig 25 m-ről zúdul alá. A szurdok alsó részén pedig számos felfedezetlen karsztbarlang bújik meg.

(A videó a YouTube-on érhető el.)

 

 

A vízeséseket nem csak érintetlen formájukban csodálhatjuk meg, hanem a rájuk/köréjük épült éttermekben is. Albániában több ilyen is található.

Az egyik Borsh-ban, melynek neve is Vízesés étterem (Restorant Ujëvara). A víz télen-nyáron nagyjából ugyanolyan intenzitással zúdul alá, a látvány és a hang is lenyűgöző.

 

Forrás: Erdős Laci

 

A másik Tepelene város mellett Ujë i Ftohtë-nál (Hideg Víz, de ilyen van Vlora-ban is, csak az nem vízesés, hanem egy tengerparti forrás, illetve források) található, itt két étterem is ráépült a vízesésre. A Drino-folyót tápláló egyik forrásból nyerik a Tepelene néven kapható ásványvizet is, melyet a közelben található üzemben palackoznak.

 

Forrás: saját kép

 

Az éttermekben ehetünk friss halakat, pl. pisztrángot, és akár az egyik hagyományos albán ételt, a fejlevest (paçe) is megkóstolhatjuk.

 

Forrás: saját kép

 

 

Az éttermek előtti árusoktól vásárolhatunk házi mézet, olívaolajat, gyógynövényeket.

 

Forrás: saját kép

 

Az egyik árusnál egy cuki kecskebak is segíti a marketinget, őt évek óta hobbi-állatként tartják, mint egy kutyát. Nyugodtan meg lehet simogatni! :)

 

Forrás: saját kép

 

 

!!! Vegyük figyelembe, hogy ezek a vízesések (az éttermes vízeséseken kívül) nehezebben megközelíthető helyek, a túrázáshoz megfelelő ruházat és lábbeli ajánlott. Ősztől tavaszig – amikor sok csapadék esik – nem tanácsos felkeresni őket, mert a kövek, sziklák, szűk csapások, ösvények csúsznak, így balesetveszélyesek!!!