A Shala-folyó (Lumi i Shalës) és környéke

A Shala-folyó (albánul Lumi i Shalës) a shala törzsről kapta a nevét. Ez a törzs Észak-Albániában a Drin-folyótól északra és a Theth-től délre található területet népesítette be.

Környékbeli népviselet
(Forrás: fakteplus)

Egyes vélemények szerint maga a szó a „száraz, terméketlen föld” (shalë, shalesinë) szóból ered. Ez a magyarázat etimológiai szempontból azonban nem annyira meggyőző, mert Shala azon kevés helyek egyike az északi hegyekben, amelyek termékenyek és nem szárazak. A “shalë” szó azt is jelenti: nyereg.

Forrás: kultplus

A néphit szerint Shala, Shosh és Mirdita közös ősökkel rendelkeznek. Három fivér közül a legidősebb (Zog Diti) örökölte a nyerget (shalë), a középső (Mark Diti) a szitát (shosh), a legkisebbnek (Mir Diti) pedig semmi nem jutott. Így ő búcsúzáskor csak annyit mondott „Diten e mirë” (Szép napot), és ebből lett Mirdita. (Mirdita-val kapcsolatban él egy másik legenda is: a különböző kicsi települések nem tudtak megegyezni abban, melyik legyen a központ, amiről természetesen a régió is kapná a nevét. Ekkor az egyik idős ember azt mondta, hogy „Órákon keresztül vitatkozunk itt, semmiben nem tudtunk megegyezni. Csak amikor találkoztunk, akkor volt egyetértés, mindannyian köszöntünk egymásnak, hogy Mirëdita (Jó napot). Legyen ez a régió neve.)

Shosh
(Forrás: mapio.net)

A bajrak (török eredetű szó) azt jelenti: zászló. Az egy zászló alá tartozó törzs tagjai (kb. zászlóalj) alkotják a bajrak-ot (ispánságot). Ez mind katonai, mind közigazgatási egység volt a török időkben. Kurt Seliger osztrák újságíró – aki egy 50 köbcentis robogóval járta meg az utat Bécs és Tirana között a feleségével az ’50-es években – így ír a Sasfiak országa című könyvében erről: “Miután a hegylakók és a törökök között a harc semmiféle eredményre nem vezetett, mindkét oldal számára lényeges volt, hogy kompromisszumot kössenek. Így jött létre végül a megegyezés a törzsfők és a törökök között. A törökök elismerték a hegylakók önkormányzatát, és elálltak az adószedéstől. A hegylakók viszont kötelezték magukat, hogy a török hadsereg részére török harcosokat állítanak. A kötelező katonai szolgálat megfelelő szervezetet kívánt, így jött létre a bajrak: minden 300 ember katonai egységet képezett, egy “zászlót” albánul bajrakot. Azt a férfit, aki a harcos állításért felelős volt bajraktarnak nevezték.”

Forrás: saját kép a könyv ide vonatkozó oldaláról

Az ottani régióhoz tartozó hat bajrak egyike Shala, melyhez az alábbi falvak tartoznak: Pecaj (a központ), Theth, Abat, Lotaj, Lekaj, Nënmavriq és Nicaj.

Theth (Forrás: thethi guide)

Shala zászlaja két összekulcsolt kéz, mely a hitet szimbolizálja. Ez a törzs kizárólag a katolikus vallást gyakorolja. Egy 1671-es leírás szerint a településen 32 ház volt, 200 lakóval. A XVII. század közepén a törzs egy része átvándorolt a mai Koszovó és Észak-Macedónia területére. Koszovóban a központja Bajgorë, ott 37 településen élnek. Ők ma a muszlim vallást gyakorolják. 1918-ban az osztrák-magyar népszámlálás során 650 háztartást és 2512 lakost rögzítettek a nyilvántartásban. 1933-ban 2000 katolikus hívő élt Shala faluban és környékén, a XIX. század végén a törzs albániai része 3000 tagot számlált.

Forrás: wikipedia

A shala törzsnek érdekes hiedelmei vannak, ezt Nopcsa Ferenc is leírta. Beszámolói szerint ismerték a jégeső istenét, Rrmoria/Rumria névvel illették. Puskával lőttek rá, hogy eltérítsék, de tüzet is gyújtottak az udvaron, és sarlót és baltát is dobáltak felé. Félik a szellemeket és a vámpírokat, és hitük szerint a vámpírt csak saját fia pusztíthatja el. Az állatokkal kapcsolatos egyik babonájuk szerint a juhokat nem jó napnyugta előtt megfejni.

Shala védőszentje Szt. János, akinek ünnepét a saját naptáruk szerint december 26-án tartják. De ünneplik Szt. Mihály napját is szeptember 29-én (szintén a saját naptáruk szerint), ilyenkor kost vágnak és sütnek. Szent Mihály ünnepének előestéjén gyertyát gyújtanak a szentmisén, és imádkozás után vacsorát szolgálnak fel a szent tiszteletére. Valakinek a családból egész éjjel őrködnie kell egészen másnapig, hogy a gyertya ne aludjon el, mert ha kialszik, balszerencse éri az egész családot.

Karácsonykor, december 24-én délben kenyeret, sajtot, tejszínt és joghurtot visznek a sírokhoz, és gyertyát gyújtanak a kereszten. Ezeket az ételeket aztán szétosztják a szegények között. Szintén Nopcsa írta le, hogy a shalaiak reggel keresztet vetnek, mikor a nap első sugarai megérintik őket. A shala és a shoshi törzs egyetlen muszlimot sem engedett letelepedni a völgyben. A nikaj törzs tagjai közül sokan viszont muszlim nevet adtak a gyerekeknek. Így Sapa püspöke hivatalosan is megkérdezte a Szentszéket, engedélyezi-e, hogy muszlim nevű emberek is a közösség tagjai legyenek. Ez a szokás egészen 1760-ig létezett.

A környékbeli hegyi törzsek a Shala-iakat találékonyságukról ismerték. Ahogy a mondás tartja: „Gashi a bölcs, Krasniq a szem, Berisha a harag, Kelmend a harcias, Shala a furfangos, Thaçi a ravasz.”

A Shala-folyó a Shtrazë forrásból ered 1200 m-es tengerszint feletti magasságban Theth falu fölött. Kristálytiszta, jéghideg kékeszöld vize 37 km hosszan kanyarog a hegyek között, míg eléri a Komani-tavat. A legenda szerint Lek Dukagjini herceg – Szkander bég kortársa és barátja – itt töltötte életének utolsó éveit. Nevét egy szikla is őrzi, melyről be lehetett látni a völgyet, és így az ellenség érkezését is. A Komani-tóról 2017-ben írtam egy bejegyzést, nagyjából akkortájt kezdett a környék egyre látogatottabbá válni a helyi és a külföldi turisták által is.

A Shala-folyó – melyet Albán Thaiföldnek is neveznek – ma az egyik legnépszerűbb desztináció Észak-Albániában. Tiranából, Durrës-ből 1 napos kirándulással elérhető. Az út Vau i Dejës-től lesz szép és érdekes, ott kezdünk el bekanyarogni az Elátkozott-hegyek közé.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A katolikus vallás jelenléte kézzelfogható, katolikus templomok, keresztek kísérik utunkat Koman faluig.

Forrás: saját kép

Onnan kompok indulnak Fierze-be, és kisebb hajók a völgykatlanban található strandra, ahol most már hotelek/éttermek várják a turistákat.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A kb. egy órás hajóút lélegzetelállító tájon át halad jobbra-balra magas hegyek, sziklák között.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Útközben van egy kis sziget – Béke-sziget a neve – rajta egy nagy kereszttel.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Végül egy bal kanyar után elénk tárul a völgykatlan a stranddal.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Főszezonban hétvégente rengetegen vannak, így az éttermekben lehet, hogy várni kell az asztalra. Az árak a hely szépségének és nehezen megközelíthetőségének függvényében vannak meghatározva, ne a falusi kis kifőzde áraira számítsunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A víz jéghideg, és még augusztusban – amikor a legkisebb a sodrás – is egyensúlyozni kell a köveken, hogy ne vigyen el a víz.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Mehetünk saját autóval, vagy egy napos szervezett út keretében mikrobusszal, nagybusszal. Akár a mi szervezésünkben is.

Albánia legkisebb vára: Petrela

A tiranai lakosok gyakran látogatnak el hétvégente Petrelë faluba. A település azon túl, hogy nagyon hangulatos, Albánia egyik legfontosabb történelmi építményével rendelkezik.

A faluba jó minőségű, de kanyargós aszfaltúton juthatunk fel
(Forrás: saját kép)

Petrelë vára azért is különleges, mert háromszög alakú, ilyen formájú erődítmény nem sok van. Porto Palermo-nál Ali Pasha Tepelena vára ilyen még, de az nagyobb. Petrelë vára a legkisebb Albániában, kerülete nem haladja meg a 100 m-t. Egy sziklára (petra) épült, innen kapta a nevét. A III-IV. sz-ban kezdték építeni, és már akkor fontos szerepet töltött be, a Via Egnatia ókori úton a Durrës-Tirana-Elbasan utakat őrizte.

Forrás: saját kép

A VI. sz-ban Justinianus császár újjáépítette, majd a XI. sz-ban újra fontos szerepet töltött be a normannok és bizánciak közötti harcok idején. A XIV. sz. elején az erődítmény a Topia család tulajdonában volt, majd a XV. sz-ban ismét nagy jelentősége lett az ottománok elleni ellenállás egyik központjaként, ekkorra nyerte el mai formáját. Ez a vár is része volt a korabeli kommunikációs láncnak, amikor az erődítmények tűzjelekkel üzentek egymásnak. Akkor Szkander bég nővére Mamica volt Petrelë úrnője.

Petrele vára az utakat őrizte, a várat pedig Mamica
(Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

A tengerszint felett kb. 400 m-rel található háromszög alakú várnak két kerek torony épült két sarkára, a harmadik nem készült el a sziklafal meredeksége miatt.

A sziklára épült vár, tőle balra pedig a falu iskolája. A kép egy mezőgazdasági kiállításon készült 2011-ben.
(Forrás: saját kép)

A várba gyalogosan juthatunk fel egy szűk, kövekből kirakott részben lépcsős középkori úton. A faluig fel tudunk menni járművel, majd a faluközpontból rövid sétával a várkapuig jutunk, onnan pár perces gyaloglással érünk a fellegvár épületéhez. Ingyenesen bemehetünk, a belépőjegy ára egy kávé vagy üdítő a várban működő étteremben. :) Általában 11.00 körül nyit, késő estig nyitva tart.

A bejárat (Forrás: saját kép)

Leülhetünk a “kerthelyiségben”, hogy élvezzük a remek kilátást.

Forrás: saját kép

A látvány gyönyörű, az egész környéket belátni: az alattunk kanyargó Erzen-folyót, a környező ősi olajfaültetvényeket és Tiranát is. Tiszta időben pedig akár a tengert is kémlelhetjük.

Alattunk az Erzen-folyó kanyarog, a háttérben az albán főváros (Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

De érdemes belül is körülnézni, mert a berendezési tárgyak részben a középkort idézik.

Forrás: Barina Zoltán

Az étterembe szamár vagy öszvér segítségével viszik fel a szükséges dolgokat.

Forrás: saját kép

 

Petrelë mellett található egy másik, sokkal öregebb vár maradványa is. Persqopi (más néven Brysak), egy ősi illír település része volt.

Forrás: saját kép

Az egykori város maradványai a legnagyobb megmaradt ókori falmaradvány Albániában: 60 m hosszú és 7 m magas. A falak kötőanyag nélkül épültek, a köveket csak egymásra helyezték. A város virágkorát i. e. 2500-2200 előtt élte. Ez a hely volt Glaukiasz illír király székhelye, az uralkodó itt bújtatta Pürrhosz-t Epirus későbbi királyát 2 és 12 éves kora között, mert a makedónok meg akarták ölni. A makedónok 200 talentumot ajánlottak az uralkodónak a gyermek átadásáért, de ő visszautasította. Állítólag Glaukiasz sírja is a falakon belül található. A város a rómaiak benyomulása után elesett, és a III-IV. sz-ban Petrelë várának építésekor teljesen elvesztette jelentőségét. Egyes történészek szerint itt született Nagy Sándor.

Persqopi falai
(Forrás: visit-tirana)

A romok közelében találunk egy másik nagy sírhelyet is, melyet 2018-ra tettek turisták számára is látogathatóvá.

Forrás: Barina Zoltán

Forrás: Barina Zoltán

Petrelë közigazgatásilag Mullet-hez tartozik. A zóna központja Mullet, itt élt Szulejman Pasha Mulleti, akinek nevéhez fűződik Tirana megalapítása a XVII. sz-ban. Az ő leszármazottja volt Molla Bey Petrela, aki a tiranai Et’hem Bey mecset építését kezdte, amit aztán fia Etëhem Bey fejezett be, így a mecset róla kapta a nevét.

Mullet-hez fűződik egy régi legenda. A XVII. sz-ban történt szomorú eseményre a Menyasszony sírja/türbéje emlékeztet. A legenda szerint két ellenséges család összetalálkozott a falu határában, és halálra lőtték egymást. Egy aznap házasodott fiatalasszony és a családja is éppen arra járt és a tűzvonalba került, a fiatalasszonyt eltalálta egy golyó és meghalt. Azon a helyen építették a türbét az incidens emlékére.

Forrás: saját kép


A másik változat szerint két nászmenet találkozott össze egy szűk ösvénynél. Egyik sem akart utat adni a másiknak (a nászmenetnek mindig elsőbbsége volt akkoriban, ez részben a mai napig is érvényes az itteni szokások szerint). Ez volt a probléma, hogy éppen két lakodalmas menet jött szembe egymással, a makacsság erőszakot szült, lövöldözés tört ki. Mindkét menyasszony meghalt, és egymás mellé temették őket. Évekkel később ennek emlékére emelték ezt a türbét.

Forrás: saját kép

Számunkra a zóna azért különleges, mert itt élünk. Petrelë várára pedig épp rálátunk a teraszunkról.

Forrás: saját kép

 

 

Albánia bölcsője és az Adria erkélye – Kruja

A Tiranától 20 km-re, a tengerszint felett 600 m-rel található város Albánia történelmének egyik legfontosabb helyszíne. Aki a sasok földjén jár feltétlenül keresse fel, nem csak történelmi fontossága, hanem különleges fekvése miatt is.

Forrás: pinterest

 

A város nevének jelentése ottani nyelvjárásban “forrás”  (“kroi/krua”, de a legtöbb más nyelvjárásban a forrást “burim” névvel illetik), mert forrásokban bővelkedő hegyek között fekszik. Mintegy 30 forrás található a környéken, és szinte mindegyikhez kapcsolódik valamilyen legenda. Az egyik neve Balabán-forrás, Balabán ottomán pasáról elnevezve, aki Kruja harmadik ostromakor halt meg ott. A Qafë Shtama forrás 1200 m magasan található, a belőle nyert palackozott vízzel a boltokban is találkozhatunk.

A Qafë Shtama Nemzeti Park
(Forrás: gazetadita)

Az illír időkben az alban törzs által lakott település i. e. II. sz-ban került római fennhatóság alá. Jelentősége a középkorban értékelődött fel.

Az eredetileg egy közepes méretű erőddel rendelkező település a VI-IX. sz. között terjeszkedett város méretűvé. A vár az V-VI. sz-ban épült, kerülete 804 m, 2,5 ha-on terül el és 9 tornya volt. Kruja 1190-ben Albánia első fővárosa lett, mint az Arbanon Fejedelemség (Principata e Arbërit) központja. A következő évszázadokban többször gazdát cserélt, a bizánci majd a szerb birodalom fennhatósága alá került, 1395-ben pedig ottomán vazallus lett. 1415-ben az albánok visszafoglalták, de a szultán helyőrséget hagyott a várban. Ekkor került Kasztrióta György a szultán udvarába mintegy zálogként. Majd 1443. november 28-án az akkor már komoly katonai sikerekkel rendelkező Szkander bég visszatért Kruja-ba egy hamisított szultáni paranccsal és átvette a parancsnokságot.

Forrás: saját kép

1444. március 2-án pedig Lezha-ba hívta az albán törzsfőket, hogy egyesítse őket a kereszténység védelmére. Ekkortól lett Kruja az ottománokkal szembeni ellenállás főhadiszállása.

A Lezha-i gyűlés/Szkander bég múzeum
(Forrás: Erdős Laci)

A kiemelkedő stratégiai jelentőségű várat az ottománok szinte folyamatosan támadták. 1450-től kezdve 24 próbálkozást tettek, hogy bevegyék Kruja-t és környékét. Három nagy ostrommal próbálkoztak, de az akkoriban csúcstechnikának számító lőfegyverek és Szkander bég kitűnő katonai és stratégiai képességeinek köszönhetően nem tudták elfoglalni.

Forrás: saját kép

Az első nagy ostromot 1450-ben indították. Akkor Szkander bég 1500 embert hagyott a vár védelmére, ő pedig 16.000-es seregével folyamatos támadásokkal, rajtaütésekkel szétverte II. Murád 100.000 katonát számláló táborát.

A második ostromra 1466-ban került sor, akkor 4400 ember védte a várat a 150.000-es ottomán sereg ellen. A sikertelen kísérlet után II. Mehmed szultán hátrahagyta Balabán pasát, hogy megteremtse hátországát, akkor építették fel 25 nap alatt az Elbasan-i várat.

1467-ben II. Mehmed újabb próbálkozást tett. Ezúttal a folyamatos ostrom mellett rendszeres utánpótlás is érkezett a térségbe. Ezzel elvágták Szkander bég utánpótlási útvonalait, aki időközben maláriás lett és 1468. január 17-én meghalt. Az albán seregek vezetését Lekë Dukagjini vett át, aki szétverte a török sereget, így Kruja harmadszorra is megmenekült. (És ekkor halt meg Balabán pasa, akiről a bejegyzés elején említett forrás a nevét kapta.)

Tíz évvel később azonban II. Mehmed egy több, mint 1 évig tartó ostrom keretében kiéheztette és demoralizálta az albán várvédőket, akik végül 1478. június 17-én átadták a várat a szultánnak.

A törökök szinte bevehetetlenné tették a falakat, de az 1617-es földrengés súlyos károkat okozott, így a vár onnantól kezdve elvesztette harcászati jelentőségét.

A vár és környéke ma turisztikai látnivaló. A várba felvezető út neve Hunyadi János utca, és tér is van elnevezve a hadvezérről.

Forrás: saját kép

Forrás: blogrepublik

 

Hogy Hunyadi Jánost mennyire tisztelik az albánok, bizonyítja, hogy mikor anno 15 évvel ezelőtt elkezdtünk Albániában járni turistaként, és a helyiek megkérdezték, hogy honnan jöttünk, és megtudták, hogy magyarok vagyunk, rögtön a két mutatóujj összedörzsölésével jelezték, hogy “Janosh Huniadi és Skenderbeu barátok”. Tiranában is van róla utca elnevezve, és 2016-ban a Tiranai Magyar Nagykövetség Tirana Önkormányzatával közösen emléktáblát helyezett el a két középkori hadvezér barátságának emlékére az albán főváros központjában, ahol a park is Hunyadi nevét viseli. Az emléktáblát Áder János avatta fel, az eseményen mi is jelen voltunk, mint itt élő magyar család. Erion Veliaj, Tirana főpolgármestere az avató beszédében azt mondta, ha nem tudná, ki az a Hunyadi János, megbukott volna történelemből.

Emléktábla avatás: Áder János és Erion Veliaj, Tirana főpolgármestere
Forrás: saját kép

A Kruja-i várba nem sokat kell gyalogolnunk, járművel felmehetünk egészen a vár mellett és alatt kialakított parkolóhelyekhez.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: saját kép

Felfelé menet sokszor találkozhatunk ezzel  a bácsival, aki a hagyományos kéthúros albán hangszeren (çifteli) játszik.

Forrás: Erdős Laci

A várfal belülről körbejárható, a harangtorony a XI. sz-ban épült. A harangot Kruja-i mesterek öntötték, és ezt verték félre Szkander bég halálakor is. Ez a harang a váron belül található Szkander bég múzeumban van kiállítva.

Forrás: saját kép

A vár két múzeumnak, egy törökfürdőnek és egy bektashi tettyének is helyet ad.

A Szkander bég Múzeum 1982-ben nyitott, tervezésében többek között Enver Hoxha lánya Pranvera is részt vett. Mi már számtalanszor jártunk itt, legelőször 2009-ben még turistaként. Azóta rengeteg kisebb-nagyobb turistacsoportot vezettünk, így a múzeum személyzete már ismerősként fogad. Mindig örülnek a magyar turistáknak, hiszen a két nép történelme több ponton összekapcsolódik, ennek egyik mementójával a múzeumban is találkozunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A múzeum bejáratánál „Szkander bég és a nép” fogad bennünket, a hatalmas szoborcsoportot betonból készítették.

Forrás: Erdős Laci

Az első helyiség az illír időket idézi, fegyverek, használati tárgyak, ékszerek láthatók, és persze az illír-római háború egy részlete megfestve.

Az illír-római háború
(Forrás: Erdős Laci)

Ha tovább megyünk, átérünk a középkorba, ahol minden Szkander bégről és kortársairól szól. Láthatjuk a kecskefejes sisakjának és a díszkardjának másolatát. A falra festett csatajelenet Albánia legnagyobbja, természetesen az is a hadvezért ábrázolja az ottománok elleni egyik csatában.

Forrás: saját kép

Tovább haladva találkozunk Szkander bég nővérének és kortársainak mellszobraival, valamint a róla készített képekkel különböző korok művészei által.

Forrás: Erdős Laci

És elolvashatunk egy magyar nyelvű dokumentumot is.

Forrás: saját kép

A harmadik szinten találjuk a könyvtárat és négy fontos középkori albán vár (jobbról balra) Berat, Petrelë, Kepi i Rodonit és Kruja erődítményeinek Kruja-i kőből készült makettjeit. A művész igencsak lokálpatrióta lehetett, mivel a hatalmas méretű Berat-i várnak csak egy kis részét faragta ki, így úgy látszik, mintha a Kruja-i vár lenne a nagyobb. :)

Forrás: saját kép

És itt “találkozunk” Hunyadi Jánossal, és V. Alfonzzal, a másik nagy szövetségessel is.

Forrás: saját kép

A múzeum teraszáról pedig gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre, a városra és a várkertre.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

Tiszta idő esetén elláthatunk a tengerig is. Nem véletlenül nevezik a várost az Adria erkélyének. Ha szerencsénk van, kivehetjük a Rodon-félsziget körvonalait, az ott található, Szkander bég által építtetett várral tűzjelekkel kommunikáltak a középkorban.

Kilátás a várból. Alattunk Fushë-Krujë (Kruja-Mező), a távolban az Adria. A földnyelv a Rodon-félsziget.
(Forrás: saját kép)

A Néprajzi Múzeum 1989-ben nyitotta meg ajtaját a látogatók előtt. Az 1764-ben épült ház a Toptani családé volt. Az ott kiállított tárgyak felölelik a középkori élet használati tárgyait, öltözékeit, ékszereit melyek között találunk 500 éveset is. A múzeumban található tárgyak 90%-a eredeti, és 100%-ban működőképes. Itt virtuálisan körbejárhatjuk.

Forrás: saját kép

A település vallási élete sokat változott. Az illír idők pogány hitvilága eltűnik, miután a kereszténység terjedésével megépül a Szt. Sándor templom a Kruja-hegyen. A városban 1167-ben alapítottak katolikus püspökséget. Az ottománok jelenlétével megerősödik az iszlám, a várban található egykori mecsetet 1481-re fejezték be. A falak és a minaret maradványai ma is láthatók.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

A bazár mellett található XVI. sz-i felújított mecset viszont ma is működik.

Forrás: Erdős Laci

A XVIII. sz. elején terjedt el a bektashizmus Kruja környékén, a történet azonban régebbre nyúlik vissza.

Forrás: zgjohushqiptar

A legenda szerint mikor 1325-ben Sari Salltik bektashi dervis Kruja-ba érkezett, a hegy tetején egy barlangban élő hétfejű sárkány szűz lányokat követelt áldozatnak azért cserébe, hogy ne égesse fel a helyet. Mikor a hercegnőre került sor, Sari Salltik felkísérte őt a barlangba, és botjának egy mozdulatával elpusztította a sárkányt. Itt építette fel Albánia első tettyéjét, ha felnézünk a hegytetőre, a sárga épület az, 1176 m magasan.

Forrás: zgjohushqiptar

A legenda szerint a szent testét halálakor hét koporsóba tették, és az egyik Kruja-ba került. A türbe (sírhely) is a barlangban található, és számos csodatétel kapcsolódik hozzá.

Forrás: wikipedi

A helyiek tíz csodára emlékeznek a régi időkből, amikor bénult embereket bevittek a barlangba, majd gyógyultan távoztak. A kommunizmus alatt, mikor a vallásokat betiltották, elrendelték a hely elpusztítását. Az illetőt, akit megbíztak vele, maga alá temette a föld. Egy másik ember el akarta vinni a köveket a megsemmisült türbéről, de álmában hangot hallott, ami elrendelte, hogy tegye vissza a köveket. Ma is történnek dolgok, melyekre nincs magyarázat. Közel 10 éve egy albán üzletember számos európai klinikát keresett fel, mert nem lehetett gyermeke. Majd felkereste az újjáépített szent helyet, utána hamarosan 3 gyermeke született, két lány és egy fiú. Hisszük vagy sem a csodákat, de az tény, hogy naponta sok albán és külföldi keresi fel a sírt, időjárástól függetlenül. Természetesen a barlangban is található egy forrás, melynek vize szent. A hegytetőre aszfaltúton juthatunk fel (kb. 20 perc autóval), de felvonó építését is tervezik.

A Dollma tettye a várban található, a XVIII. sz. végén épült. A tettye kertjében van egy öreg olajfa, maga Szkander bég ültette, miután házasságot kötött. Ezt a szokást aztán törvénybe is iktatta. Egyes források szerint a XX. sz. elejére Kruja szinte teljes lakossága bektashi volt.

A kerek tetejű épület a tettye, vagyis szent hely
(Forrás: Erdős Laci)

Kruja-ban található Albánia legöregebb bazárja is. Már Szkander bég idejében is létezett, akkoriban egészen a vár bejáratáig tartott, mintegy 150 üzlettel. Túlélte az ottomán időket, majd a kommunizmus alatt Enver Hoxha ösztönözte az embereket, hogy térjenek vissza a régi, családi mesterségekhez. Így ma sok szép kézműves terméket vásárolhatunk a bazárban.

Forrás: saját kép

A várban és a bazárban számos éttermet találunk. Érdemes megkóstolni a helyi ízeket.

Forrás: Erdős Laci

Hagyományos albán ételeket, sült kecskét vagy bárányt is ehetünk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Ezen a linken pedig virtuális túrát tehetünk a városban és nevezetességeiben.

Forrás: colnect

Albánia rejtett kincsei – Tujan és környéke

 

 

Az embernek sokszor messzi és vad vidékre kell utaznia, hogy valami egzotikusat lásson. Albániában kis távolságokon belül találunk vad és egzotikus dolgokat.

A tiranai lakosok, ha hétvégi programot terveznek vagy a tenger irányába, például Durrës-be, a Lalëzi-öbölbe, a Rodon-fokhoz vagy ellenkező irányba a Dajti Nemzeti Parkba indulnak. A 3300 ha-on elterülő nemzeti parkban egyre több a kijelölt turista útvonal, így a nyári meleg elől a hegyekbe is menekülhetünk.

 

A Dajti Nemzeti Park a felvonónál fényképezve
(Forrás: saját kép)

 

Tiranából több irányba indulhatunk a hegyekbe. Jó hétvégi program lehet Shëngjergj és környéke, ide kb. 1 órát kell autóznunk. De a fővárostól mindössze 10 kilométerre található egy Tujan nevű település, ahová gyorsabban eljuthatunk. Átlagos albán hegyi falu, de mi most nem ezt kerestük, hanem a légvonalban a közelében található, de másik úton megközelíthatő Tujan-i Lépcsők (Shkalla e Tujanit) nevű helyet. Tiranában a Rruga e Dibrës-ön (Dibrai út) kell végig haladni, majd a város szélén az elágazásnál a Rruga e Arbrit táblát kell követni, és nem jobbra tartani, amerre a másik tábla Tujan falut, pontosabban az ott található várat jelzi. A Rruga e Arbrit/Arbërit (most építik) szakaszosan van aszfaltozva, 2021-re tervezik befejezni. Ha elkészül, a Tirana és Nagy-Dibra (Észak-Macedónia) közötti 72 km-es út a hegyek között, 1500-2000 m tengerszint feletti magasságon fog áthaladni, fantasztikusan szép környezetben.

 

Az úton haladva látjuk magunk előtt az egyre magasabbra tornyosuló és egyre változatosabb formát öltő hegyeket. Ez a környék a kommunizmus alatt is kedvelt célpontja volt a tiranaiaknak, és autó híján biciklire pattanva mentek el oda, hogy felfrissüljenek. A táj gyönyörű, hamarosan elénk tárul a szurdok, melynek alján a Tirana-folyó kanyarog. Ide tartunk most.

 

Először elhaladunk Brar falu mellett (nem jelzi tábla, csak a dombon magasodó néhány ház és mecset látványából tudhatjuk, hogy ott van a település).

 

Brar falu a távolban
(Forrás: saját kép)

 

Ahogy haladunk tovább, a hegyek és a sziklák látványa egyre vadabb lesz.

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Jobb kéz felől hamarosan találunk egy éttermet. A neve: Shkalla e Tujanit (Tujan-i lépcsők/Tujan lépcsői). Igazából senki sem tudja, honnan származik a neve, valószínűleg a fenséges szikla alakzatokból, melyek lépcsőszerű alakot öltenek, és melyeken csak a hegyi kecskék tudnak átjutni Tujan-ba. :)

 

 

 

A szépen kialakított vendéglátóhely környezete lenyűgöző.

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Az étterem aljában kanyargó Tirana-folyóhoz kiépített lépcsőkön le tudunk gyalogolni. Ott fürödhetünk vagy elindulhatunk a kanyonba. A táj gyönyörű, bármerre nézünk.

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

 

Az étterem ár-érték arányban egyébként nagyon jó. Presszó kávét 70 Lek-ért ihatunk, fél kiló sült bárányhús ára körettel 800 Lek. De ehetünk akár nyulat is, melyet a folyó túloldalán található veteményes melletti ólakban tartanak.

 

Forrás: saját kép

 

A képen látható kutya is ott volt az étteremben. A nyakában lógó zsák biztosította számára az élelemet, ha megéhezne. A szemünk láttára vett ki belőle és evett meg egy kutyakekszet. :)

 

Forrás: saját kép

 

Ha Tiranából kifelé az elágazásnál nem erre, hanem Tujan falu felé fordulunk, ott egyéb érdekességeket találunk. Például egy vár maradványait. A valaha 3 ha-on elterülő négyszög alakú erődítményt a korai vaskorban építették, és Kr. u. IV. sz-ban felújították. A vár falaiból mára nem sok maradt, és nehéz is megközelíteni, így oda csak akkor menjünk, ha amúgy is túrázni szeretnénk a vad tájakon.

 

Forrás: pinterest

 

Tujan mellett található még egy érdekesség. Egy olajfaliget. Ebben nincs semmi különös, Albánia szerte rengeteg olajfaültetvény van. Szkander bég például ösztönözte az embereket, hogy ültessenek olajfákat, minden frissen házasodott párnak 10 olajfa csemetét kellett ültetnie akkoriban, a hadvezér ezt törvénybe is iktatta. De az olajbogyó termesztés és olívaolaj készítés sokkal régebbi hagyomány Albániában, már az illírek is foglalkoztak olajbogyó termesztéssel. Albániában nagyon sok ezer évesnél is idősebb olajfa található, de több 2000-2500 éves olajfaültetvény is van. Az egyik Petrele falu mellett, ahol mi is gyakran megfordulunk.

 

 

Albánia legöregebb olajfái azonban Tujan mellett élnek. Az albán olajfa szakértők szénizotópos kormeghatározással megállapították, hogy a Tujan-i olajfák 4000-4500 évesek, és a legnagyobb fa kerülete 30 méter! (A világon legnagyobbnak vélt Krétán található olajfa kerülete 34.5 m. A Föld legöregebb olajfái Libanonban vannak, korukat 6000 évesre becsülik.)

 

Az egyik öreg olajfa Tujan-ban, korát kb. 3.000 évesre becsülik
(Forrás: reserchgate.net)

 

 

Ezek az ősi fák még mindig teremnek, az ilyen öreg fák gyümölcse rendkívül ízletes és értékes.

Albániában jelenleg nem létezik törvény, mely a kulturális örökség részeként védené ezeket a fákat, így sok közülük tűzifaként végzi. A világ más országaiban védik ezeket a fákat, és természetesen kihasználják a turisztikai értékeit is.

 

Fenti látnivalók egynapos progam keretében bejárhatók Tiranából és akár Durrës-ből is. Ha majd rendeződik a járványhelyzet velünk is jöhettek, szívesen megmutatjuk Albánia szépségeit, és közben rengeteg érdekességet is mesélünk az országról és lakóiról. :)

 

 

 

A tengeristen hajléka – a Rodon-fok

Ha a nyüzsgő tengerpart helyett valami érintetlenre vágyunk, látogassunk el a Durrës-től 50 km-re található Rodon-fokhoz (albánul Kepi i Rodonit). A 18 km²-es háromszög alakú félszigetet délről a Lalëzi-öböl, északon pedig a Rodoni-öböl határolja. A földnyelv 7.5 km-re nyúlik az Adriai-tengerbe, észak-nyugati pontja a történelem során mindig fontos stratégiai hely volt. Természeti szépségén kívül épített látnivalókkal is rendelkezik.

Forrás: youtube

Mi először 2013-ban jártunk ott, akkor már második éve éltünk Albániában. Itteni magyar ismerőseink hívták fel rá a figyelmünket (ők azóta már nincsenek itt, határozott idejű projekt keretében dolgoztak az EU megbízásából), albán barátaiktól hallották, milyen különleges hely.

A legenda szerint névadója Redon, aki az illír mitológiában a tengerek istene volt. Kultuszát személynevek és régi pénzérmék őrzik, és őt láthatjuk Durrës egyik körforgalmában is.

Forrás: saját kép

A régészeti leletek alapján a Rodon-félsziget az illírek által lakott volt. Az első írásos források 1320-1324 között kalózközpontként utalnak a Rodon-fokra, mely védett volt a szelektől, és ahonnan könnyen ki lehetett hajózni a tengerre. Az ottani mólótól indultak útjukra a közeli Ishëm környékén termelt gabona szállítmányok.

Forrás: youtube

Az út festői tájon vezet. Kis falvakon áthaladva érjük el a földnyelv végét, az utolsó település Shetaj.

Forrás: saját kép

A Rodon-fok bejáratánál minimális belépőt kell fizetnünk: személyenként 50 Lek-et (gyerekeknek 12 éves kor alatt ingyenes), személyautóra pedig 100 Lek-et.

Forrás: saját kép

Kevés autózás után megérkezünk egy rétre, ahol tábla jelzi, hogy balra indulva juthatunk Szkander bég várához (kb. 15 perc séta, helyenként nagyon szűk és meredek részekkel).

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A zöld és a kék üdítő látványa kísér végig az úton bunkerekkel fűszerezve.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Szkander bég 1451-ben rendelte el itt egy vár építését, és állítólag ott töltötte mézesheteit feleségével Donika-val. Az erődítményt végül 1463-ban fejezték be raguzai kőművesek, akiket a munkával megbízott.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Az építmény nem volt „igazi” vár, hanem inkább egy erődítmény, mely egy 100 m hosszú védőfalból állt, négy vártoronnyal a négy sarkán. Ma már csak az egyik bástya romjai láthatók, és néhány méter a 3.5 m vastag falakból, az erődítmény többi része a tengerbe süllyedt.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A fal mellett egy árok is húzódott, mely tengervízzel volt tele. Volt egy őrtorony 200 m-rel kijjebb a földfok felé, melyből tűzjelekkel kommunikáltak Kruja-val. Mikor 1466-ban elkezdődött Kruja ostroma II. Mehmed szultán vezetésével, Szkander bég családja ebbe az erődítménybe menekült, majd onnan 14 hajóval mentek Brindisi-be. A visszavonuló ottománok 1467-ben feldúlták a várat, melyet aztán a velenceiek 1500-ban átépítettek, és 70 családot telepítettek oda.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A földnyelv csücskéhez kicsit gyalogolnunk kell. Ott látunk a vízben egy világítótornyot és akár vízimadarakkal is találkozhatunk, nekünk néhány kócsaghoz volt szerencsénk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A Rodon-fok csücske
(Forrás: saját kép)

Szkander bég idejében négy kolostor is működött a környéken. A vár mellett találhatók a Szt. Péter templom maradványai, melyet a helyiek akkoriban szent helyként tiszteltek. Két másik katolikus templom romja is található a környéken, a Szt. Miklós és a Szűz Mária templomoké. A Szt. Antal templom, melyet az 1990-es évek végén német támogatással felújítottak viszont látogatható. Ha a várból visszasétálunk a rétre, ahol a járművünket hagytuk, látjuk a templom épületét a tenger irányában.

A román-gótikus stílusban épült templomot és a mellette található kolostort – mely az első ferences kolostorok egyike volt Albániában – egyes források szerint Szkander bég nővére Mamica építtette a Szt. Klára apácarend nővéreinek. Mamica később sok időt töltött ott, és élete ott is ért véget.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A templomhoz minden év június 13-án  Szt. Antal ünnepén hívek és turisták zarándokolnak.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A templom közelében strandot és éttermet találunk. Most éppen átalakítási munkák folynak, a templomhoz és az étteremhez vezető utat kikövezik, lámpákkal szegélyezve és parkosítva.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Tavalyelőtt januárban, amikor egyszer ott jártunk, az étterem bérlője a hideg, nagy szél miatt behívott az alagútba, ahol a konyha található. Ott fogyasztottuk el az ebédünket. Ez az alagút több, mint 100 m hosszú, Enver Hoxha kommunista rezsimjének idejében vájták, és az akkori hadikikötő élelmiszer raktárául szolgált. Nyáron sokan járnak strandolni a környékre, és a kis étterem is elég nagy forgalmat bonyolít. Most azonban érződik a járványhelyzet, turista csak mutatóban volt és még folytak a felújítási munkálatok.

(Szkander bég várát innen indulva is megközelíthetjük a tengerparton gyalogolva, de csak szélcsendes időben, mert ha fúj a szél, a nagy hullámok kicsapnak a partra, és emiatt nehézkes.)

Ha sok turista nem is volt, az albán táj természetes velejárói azonban ott voltak, most éppen kecskék formájában. :)

Forrás: saját kép

A Rodon-fokot nem csak a szárazföldön, hanem a tenger felől is érdemes felkeresni. A Lalëzi-öbölben megalkudhatunk egy motorcsónakossal, aki elvisz.

Forrás: KMZ

Forrás: KMZ

Forrás: KMZ

Forrás: KMZ

És a naplemente is nagyon szép.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Albánia rejtett kincsei – A falu, ahol minden házban termálvízben fürdenek

Albániában bármerre indulunk, mindenhol láthatunk valami érdekeset.

Elbasan mellett van egy falu, Shijon a neve (albánul azt jelenti: ízlel, megkóstol). Első látásra átlagos albán település, egy főutcával és néhány szűk mellékutcával.

Az egyik helyi “lakos”
(Forrás: saját kép

A falut könnyű megközelíteni a régi Tirana-Elbasan főútról, de településnév táblát ne keressünk útközben, mert nincs. Van viszont egy turisztikai látnivalót (barna alapon fehér betűkkel) jelölő tábla: Szt. Gjon Vladimir templom és kolostor.

Ha beérünk a faluközpontba, ott találjuk a gyönyörű ortodox templomot. Szt. Joan Vladimir (Shën Gjon Vladimiri) a X-XI. sz-ban élt. Duklja szerb principátus uralkodója volt, a mai Kotor, Budva, Bar és Ulcinj területén. Ő Bar védőszentje.

Forrás: wikipedia

 

Ő volt az első olyan szerb uralkodó, akit szentté avattak (egyébként röviddel halála után). Prespa-ban temették el abban a templomban, mely előtt mártírhalált halt 1016. május 22-én. Később az ő tiszteletére épült a templom Shijon-ban, ahová ereklyéinek egy részét áthelyezték. 1967-ben Enver Hoxha kommunista diktatúrája alatt a templomot bezárták, mint a többi vallási intézményt Albániában, melyet éppen nem romboltak le. Akkor a relikviákat az Elbasan-i Szűz Mária templomba vitték. 1995 óta a tiranai ortodox katedrálisban őrizték ezeket, de már visszakerültek a Shijon-i templomba.

Az ortodox katedrális Tiranában
(Forrás: saját kép)

A templom névadó szentjének relikviái. Csontok a fejéből, bordájából és lábából.
(Forrás: saját kép)

Gyönyörűen gondozott kerten át jutunk az épülethez.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A templomot, mely a kulturális örökség része Karl Topia építtette 1381-ben egy régi templom romjaira, mely négyszer akkora volt, mint a mostani. Mai formáját 2005-ben nyerte el, akkor újították fel.

Forrás: saját kép

A szenthez számos legenda fűződik. Az egyik szerint miután lefejezték, saját maga vitte a fejét a Szent Jovan Bigorski kolostorba, mely Macedónia egyik legnevezetesebb kulturális emléke. Ohridban Szt. Naum templomában a harangtorony is a szent után lett elnevezve, a torony alapjába beépítették csontjainak egy részét.

A macedón-albán határvidéken az emberek úgy emlékeznek rá, mint szent kormányzó, kinek fejét apósa vágta le a Qafë Thanë-hágón. De saját kardjával nem sikerült, csak miután Joan Vladimir a maga kardját adta oda neki, tudta levágni a fejét, ezután ő saját fejével kezében ment a későbbi templom helyére. Ott egy tölgyfa állt, és miután a lefejezett meghalt, a fa meghajolt előtte. Testét a templomban temették el, melyet ott építettek és neki szenteltek.

A szentet mindig jobb kezében kereszttel, bal kezében saját fejét tartva ábrázolják (Forrás: saját kép)

Egy másik legenda szerint Joan Vladimir építette a templomot Shijon-ban. A templom helyét egy sűrű erdő mélyén Isten választotta egy sas képében, minek fején ragyogó kereszt világított. Miután Joan-t megölték, a saját fejét a templomba vitte és ott temették el. Egy csoport frank egyszer ellopta a koporsót. Az azonban rendkívül nehéznek bizonyult, és feltörte az öszvérek hátát, amelyek szállították. Végül a Shkumbin-folyóba helyezték, hogy a tengerre úsztassák, de a folyó megáradt, és a koporsó – fényt sugározva – visszaúszott a templom felé. A helyi lakosok kivették a vízből, és ünnepi felvonulás keretében visszavitték a templomba.

Forrás: saját kép

Mi azonban nem csak ezért jöttünk a faluba. 1989-ben olajfúrás közben olaj helyett termálvíz tört fel a településen, melyet Kozani 8-as fúrólyukként ismerhetünk. A 65 fokos víz 10.3 liter/másodpercenkénti hozammal tör föl a földből, ahogy közeledünk a faluhoz, már érezzük a kénes szagot.

A hőforráshoz albán viszonylatban egy darabig egész jó úton haladhatunk. Ahogy haladunk, látjuk a vizet lefolyni a dombról, és a műanyag csöveket, melyek a házakhoz vezetnek. Útközben találjuk a llixha-t (ejtsd: lidzsa), vagyis a helyi termálfürdőt, eddig érdemes autóval menni, (egy kis parkolóhelyet is találunk ott), és onnan tovább gyalog.

Forrás: saját kép

Kívülről sem túl bizalomgerjesztő, de ha belépünk, rögvest a Macskajaj c. filmben érezhetjük magunkat, azaz azzal főzünk, amink van, vagyis abban fürdünk, amink van. :) A tarifa ár-érték arányban megfelelő, potom 100 albán Lek-ért belefeküdhetünk valamelyik kádba, (már akinek van hozzá gusztusa), és még szivacsot is biztosítanak. :)

Forrás: saját kép

De a fő „látványosság” maga a fúrólyuk. Ahogy haladunk fölfelé, a látvány nem mindennapi, a meleg víz hol erőteljesebben, hol finomabban, csordogálva, szétterülve folyik alá mindenhol.

Forrás: saját kép

A fúrólyukat közvetlenül egy lakóház mögött találjuk.

Forrás: saját kép

A víz annyira meszes, hogy a mész vastag réteget képez a fúrólyuk körül álló víz tetején, ha nem tudnánk, hogy meleg vízről van szó, jégnek képzelhetnénk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A táj gyönyörű, a hegyek látványa magával ragadó, és közben előttünk bugyog és gőzölög a termálvíz.

 

A kút „közkincs”, ezért az egész falu népe onnan vezeti a meleg vizet a házába. Egy helyen egy természetes medencébe is bevezették a forró vizet, így akár a természet lágy ölén is fürödhetünk a termálvízben (vigyázzunk, mert nagyon forró még ott is).

Forrás: saját kép

Nem tudom, a vizet bevizsgálták-e, hogy van-e valamilyen gyógyhatása, így nevezzük inkább csak termálvíznek. Néhány kilométerre onnan Llixha faluban (Elbasan-tól délre) egy egész iparág épült a bizonyítottan gyógyhatású vizekre, kényelmes szállodákkal és orvosi asszisztenciával. Shijon-ban ez kimerül a szabadon feltörő, zubogó, folyó, csordogáló forró víz szabad használatában. :)

 

Kapcsolódó bejegyzések:

https://albania.cafeblog.hu/2018/06/29/albania-rejtett-kincsei-shengjergj/

https://albania.cafeblog.hu/2018/10/26/albania-rejtett-kincsei-gramsh-es-kornyeke/

https://albania.cafeblog.hu/2019/09/17/albania-rejtett-kincsei-krorez-es-vajon-finom-e-a-tengeri-sun/

https://albania.cafeblog.hu/2017/04/28/albania-rejtett-kincsei-rehova/

https://albania.cafeblog.hu/2019/12/27/albania-rejtett-kincsei-a-fekete-barlang/

 

 

 

Varázslatos vízesések Albániában

 

 

A természeti szépségeket nehéz rangsorolni. Mindegyik egyedi és különleges a maga nemében. A vízesések azonban mindenképpen előkelő helyet foglalnak el a természetben. Albániában is sok található belőlük, az alábbiak a legkülönlegesebbek. A lista persze szubjektív. :)

 

Sotira-vízesés

A Gramsh-tól 16 km-re található zuhatag kétségtelenül az egyik legszebb Albániában. Három vízesés zúdul alá különböző sebességgel 20-150 m magasság között a mészkő sziklákon, melyek a Tomorr-hegységből törnek elő.

 

Forrás: saját kép

 

A Sotira falutól 40 perces sétával elérhető zuhataghoz érdemes terepjáróval menni egy környékbelivel, aki ismeri a helyi viszonyokat, és egészen a vízesésig visz (akkor csak néhány száz métert kell gyalogolnunk).

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

A vízesés melletti dombon egy zöld rétet találunk, így akár egy egész napot is eltölthetünk élvezve a természet szépségét és vadságát.

 

 

Forrás: saját kép

 

 

Grunas-vízesés, Theth

Ez a vízesés 30 m magasból zúdul alá. A szűk Grunas-kanyonon át megközelíthető zuhatag mágikus atmoszférát teremt. Az Albán-Alpok csúcsai, melyeket az év jó részében hó borít a táplálói ennek a vízesésnek. Theth falu központjából kb. 1 órás sétával érhető el, az utolsó negyed órás útszakasz közepesen nehéz terepen halad, ezért legyünk nagyon óvatosak.

 

Forrás: shkoder.info

 

Kék-szem vízesés

A szintén Theth közelében fellelhető természeti csoda neve ugyanaz, mint a délen található Kék-szem forrásé, de ez nem a föld alól tör elő, hanem fentről (bár nem magasról). A vízesést a Fekete-folyó táplálja, és egy kb. 100 m2-es 3-5 m mély medencébe érkezik. Ndërlysa faluból (odáig mehetünk járművel) kb. 40 perces gyaloglással érhetjük el.

 

 

Bogova-vízesés

A Berat-Skrapar útvonalat követve az azonos nevű falu központjából a buszmegálló elől kb. 30 perces sétával jutunk el a vízesésig a folyó mentén. Neve szláv eredetű, ami albánra fordítva annyit tesz: az isteneké.

Ez a zuhatag egy 12 m mély kis medencébe zúdul alá 20 m magasból. Nyáron a vízben fürödhetünk is, de csak a bátrabbaknak ajánlott, mert nagyon hideg.

 

Forrás: berat.albania-discover.com

 

 

Az Osum-kanyon vízesései

Az Osum-folyó, mely átszeli Berat városát alakította ki a lélegzetelállító Osum-kanyont. A szurdok nem csak azért ismert, mert ez a legnagyobb Albániában, hanem mert különleges a vegetáció, a növényzet egész évben zöld marad a szurdok mindkét oldalán. A 26 km-es völgykatlan a túrázók és vadvízi evezősök Paradicsoma, és nem mellesleg számos barlang és egy 10 km-es szakaszon egymás után nyolc! vízesés is található ott. Ezek a Menyasszony fátyla, az Arany-vízesés, a Pezsgő-vízesés, a Cukor-vízesés, a Balerina-vízesés, a Krokodil feje, az Ördög kapuja és a Szerelmesek-vízesése.

 

Forrás: instragram_vzhara

 

A Szerelmesek-vízeséséshez egy legenda fűződik: Volt egy szerelmespár, akiknek a sziklafal tetején a vízesés mellett volt a titkos találkahelyük. Egy alkalommal, eső után a lány megcsúszott, a fiú utána kapott, és mindketten a folyóba zuhantak. Sohasem találták meg őket. A sziklafalakon “kirajzolódik” a lány és a fiú arca, emiatt nevezik a helyet az örök szerelem vízesésének. Így ha egy szerelmespár a vízesés alatt megcsókolja egymást, akkor örökre szerelmesek maradnak. :)

 

 

Shëngjergj-vízesés

Ezt a vízesést csak néhány éve fedezték fel a turisták, azóta kedvelt célpontja a helyi és egyre inkább a külföldi látogatóknak is. Tiranából könnyen megközelíthető kb. 1 órás autóúttal a Qafë Priskë-en (magyarul Priszk-hágó) keresztül. Az Erzen-folyó egyik forrása mellett haladva egyszer csak megpillantjuk balra a 30 m-ről lezúduló vizet Shëngjergj közelében.

 

Forrás: saját kép

 

A forráshoz kijelölt turistaösvény vezet, kb. 20 perces sétával érhetjük el (természetesen megfelelő cipő és ruházat szükséges), az utolsó néhány 100 méter nehezebb kicsit.

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

 

Progonat-vízesés / Peshtura-vízesés

 

Forrás: Fation Plaku

 

Ez a vízesés a déli régióban Progonat falu közelében található. A csodálatos karszt sziklák között haladva kb. 1 órás sétával érjük el a zuhatagot, melyhez egy természet alkotta kis kőalagúton át jutunk, mely azt két részre osztja. A sziklák között kanyargó patak vájta szoros a tengerszint felett 1.000 m-rel található, a vízesés pedig 25 m-ről zúdul alá. A szurdok alsó részén pedig számos felfedezetlen karsztbarlang bújik meg.

(A videó a YouTube-on érhető el.)

 

 

A vízeséseket nem csak érintetlen formájukban csodálhatjuk meg, hanem a rájuk/köréjük épült éttermekben is. Albániában több ilyen is található.

Az egyik Borsh-ban, melynek neve is Vízesés étterem (Restorant Ujëvara). A víz télen-nyáron nagyjából ugyanolyan intenzitással zúdul alá, a látvány és a hang is lenyűgöző.

 

Forrás: Erdős Laci

 

A másik Tepelene város mellett Ujë i Ftohtë-nál (Hideg Víz, de ilyen van Vlora-ban is, csak az nem vízesés, hanem egy tengerparti forrás, illetve források) található, itt két étterem is ráépült a vízesésre. A Drino-folyót tápláló egyik forrásból nyerik a Tepelene néven kapható ásványvizet is, melyet a közelben található üzemben palackoznak.

 

Forrás: saját kép

 

Az éttermekben ehetünk friss halakat, pl. pisztrángot, és akár az egyik hagyományos albán ételt, a fejlevest (paçe) is megkóstolhatjuk.

 

Forrás: saját kép

 

 

Az éttermek előtti árusoktól vásárolhatunk házi mézet, olívaolajat, gyógynövényeket.

 

Forrás: saját kép

 

Az egyik árusnál egy cuki kecskebak is segíti a marketinget, őt évek óta hobbi-állatként tartják, mint egy kutyát. Nyugodtan meg lehet simogatni! :)

 

Forrás: saját kép

 

 

!!! Vegyük figyelembe, hogy ezek a vízesések (az éttermes vízeséseken kívül) nehezebben megközelíthető helyek, a túrázáshoz megfelelő ruházat és lábbeli ajánlott. Ősztől tavaszig – amikor sok csapadék esik – nem tanácsos felkeresni őket, mert a kövek, sziklák, szűk csapások, ösvények csúsznak, így balesetveszélyesek!!!

 

 

 

 

Saranda, a balkáni Monte Carlo és a nászutasok városa

 

Saranda az a városa Dél-Albániának, ami egyértelműen a meglátni és megszeretni kategóriába tartozik. A település fekvése, hangulata, a két épített világörökségi helyszín (Butrint és Gjirokastra), a Kék-szem forrás, valamint Korfu közelsége az egyik legkedveltebb albán üdülővárossá teszik. És nem mellesleg itt a legmagasabb az évi napsütéses napok száma: több, mint 300. :)

Forrás: saját kép

A települést már a vaskortól lakták, bár csak kevesen. Az ókorban Finiq település kikötővárosa volt, akkor Onhezmus volt a neve. E néven Ptolemaiosz és Cicero is említi. Onhezi latinul egy dél-nyugati szél volt, mely a hajósokat segítette. A római hódítás után a város lakossága megnövekedett, és fejlődésnek indult. Az V-VI. sz-ban fallal vették körül, majd a VII. sz-ban elnéptelenedett.

Saranda mai nevét egy legendának köszönheti. 320-ban a város mellett 40 keresztény katonát kínoztak halálra a római hadsereg XII. légiójából. A katonáktól azt akarták, tagadják meg hitüket, és mivel nem voltak hajlandók, megkínozták és meztelenül kitették őket a téli hidegbe. A VI. sz-ban épült görög ortodox templomot a helyiek emelték a római katonák tiszteletére, akik inkább meghaltak, mint hogy megtagadják hitüket. A templom és a város neve a görög ayia saranta azaz negyven szent kifejezésből ered az ő emlékükre.

Forrás: sarandaweb

Forrás: sarandaweb

Később ennek olasz megfelelője Santa Quaranta lett a neve, egészen a XX. sz-ig így hívták. Ilyen néven egy 5 csillagos hotel is található a városban.

A Santa Quaranta hotel
(Forrás: booking.com)

A török időkben kis halászfalu volt minimális tengeri forgalommal. Akkoriban a környék gazdasági központja Delvinë volt. A XVIII. sz-ban Ali Pasa Tepelena Janina (mai nevén a mostani Görögországban található Ioannina) kereskedelmi kikötőjeként használta.

Mivel a görögök mindig is sajátjuknak tekintették a dél-albániai területeket, ezért a történelem során többször is megkísérelték elfoglalni a várost. A balkáni háborút lezáró firenzei egyezmény Saranda-t Albániának ítélte, a görögök azonban ezt nem fogadták el. 1914-1916 között görög megszállás alá került, majd az olaszok vették át a hatalmat.

Saranda 100 éve
(Forrás: albanianphotography)

Albánia újabb olasz megszállásakor, 1939. április 7-én hajnalban 65 harcoló egység szállt partra Saranda-ban. Tizenhét Saranda-i férfi azonban a várost övező dombon lesben állt, és puskatűz alá vette a partra szálló katonákat. Nem sokáig bírták a túlerő ellen, az olaszok kora délutánra lefegyverezték őket. Amikor az olaszok parancsnoka vallatni kezdte az elfogott albánokat, hogy merre van a sereg többi része, ők azt felelték: „Mi vagyunk a sereg!” Saranda ezt követően hadikikötő lett, amely Mussolini lánya után a Porto Edda nevet kapta (ennek emlékét is egy hotel őrzi a parti sétányon).

A Hotel Porto Eda
(Forrás: portoeda.com)

A II. Világháborúban több csata helyszíne volt, végül 1944. október 10-én szabadult fel, 500 német katonát ejtettek foglyul.

A görögök területszerzési igénye ezután sem hagyott alább, 1945-ben hajókkal támadták a parti őrséget. És itt történt a hidegháború egyik első diplomáciai konfliktusa Albánia és az Egyesült Királyság között. 1946. októberében a Korfui-szoroson áthaladó négy brit hadihajó közül két romboló, a Saumarez és a Volage albán felségvizeken vízi aknára futott, és negyvennégy brit tengerész vesztette életét. (A hajók nem süllyedtek el, elérték Korfu-t, majd később mindkettőt Máltára vezényelték.) A britek az albánokat tették felelőssé az incidensért, s a hágai Nemzetközi Bíróság jóvátételre kötelezte Albániát, melyre aztán csak fél évszázaddal később került sor. A konfliktus az 1946-ban megalakult hágai Nemzetközi Bíróság első eljárása volt.

A HMS Volage brit rombolóhajó
(Forrás: naval-history.net)

Saranda lakossága 1927-ben mindössze 800 fő volt. Tíz évvel később már 1800-an lakták. Ezekben az években kezdődött meg városiasodása, megépült a móló, a parti sétány és üzletek nyíltak. 1960-1980 között már turisztikai céllal reklámozták nem csak az albánoknak, hanem azon kevés külföldi turistának, aki Albániába jöhetett. Ebben az időben 15.000-re nőtt lakosainak száma, míg 1999-re már 26.000 lakták. Ma 41.000 lakosa van.

A rendszerváltás idején így nézett ki:

1991-ben
(Forrás: wikipedia)

Mi először pontosan 15 éve 2005-ben jártunk Saranda-ban. Kakavia határátkelőhelyen léptünk be az országba, és mivel akkoriban még rendkívül kevés magyar turista érkezett, délről (Görögország felől) talán egyetlen magyar sem, ezért a határőr-parancsnok annyira megörült a magyar útlevélnek, hogy meghívott egy kávéra. :) Ez volt életünk első és egyben kedves emléke Albániával kapcsolatban. Ma ez a határátkelőhely Albánia egyik legforgalmasabbja, ha Saranda vagy környéke az úti célunk, érdemes Görögország felől megközelíteni ezen a határátkelőhelyen keresztül.

A városban akkoriban rengeteg építkezés zajlott, a betonmixerek szinte konvojban jártak. Nekünk annyira megtetszett a hely, hogy minden évben visszajártunk nyaralni, egészen 2011-ig, amikor Albániába költöztünk (igaz, nem Saranda-ba). 2008-ban még a polgármesteri hivatalba is bementünk, hogy érdeklődjünk, milyen fejlesztések várhatók a városban. Nagyon kedvesen fogadtak, és elmondták, hogy tervezik repülőtér építését, yachtkikötőt és a parti sétány felújítását. Ebből egyelőre az utóbbi valósult csak meg. :)

Saranda 15 évvel ezelőtt:

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

És a kikötő sem olyan volt, mint manapság. Akkoriban simán besétáltunk és fényképeztünk. Persze, egy idő után utánunk szaladt a személyzet, hogy mit is keresünk ott, mondtuk, hogy csak néhány fotót készítünk. “Csak nyugodtan, de aztán majd menjünk ki, mert elvileg tilos lenne bent lennünk” – válaszolták. :)

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A kikötőt 2012-ben felújították, bemenni csak szigorú ellenőrzés után lehet. Mi utoljára tavaly jártunk bent, mert az MSC egyik óceánjáró hajójával érkező magyar turistákat vártuk idegenvezetőként két nagybusszal, hogy megmutassuk nekik Saranda-t és környékét.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Saranda sokat fejlődött, változott. Aki mostanában ellátogat oda, ilyennek fogja látni:

A várost elsősorban nem épített látnivalói miatt érdemes felkeresni, mert azokból nem sok maradt fent. A fentebb említett 40 szent templomán kívül a városközpontban található V. sz-i zsinagóga romjai maradtak meg, mely az egyetlen ismert és valamennyire megmaradt zsidó templom Albániában. Akkoriban jelentős számú zsidó közösség élt Saranda-ban.

Az V. sz-i zsinagóga maradványai
(Forrás: saját kép, 2005)

A Lëkurësi várból pedig csodás kilátás nyílik a környékre.

Kilátás a Saranda-i öbölre
(Forrás: saját kép)

A távolban a Ksamil-szigetek
(Forrás: saját kép)

A vár 1537 körül épült – amikor Szulejmán szultán Korfu-t támadta -, és kétszáz fős katonai helyőrségként szolgált. Fontos stratégiai ponton fekszik, egyaránt látni a Sarandai-öblöt, a Butrint felé vezető utat és a Ksamil-szigeteket. Az 1994-95-ben felújított várban ma étterem működik (mint sok más albániai várban). A várat az étterem bérlője újította fel, és természetesen gondoskodik az állagmegóvásról is.

Forrás: saját kép

A várost leginkább a kávézók, bárok, éttermek sokasága és az éjszakai élet teszi vonzóvá. A Balkán „Monte Carlo-jának” és a „Nászutasok Városának” is nevezik.

Forrás: facebook_skenderbeu

 

Továbbá a környéken található látnivalók:

  •  A fentebb említett Butrint ókori romváros.
  • Gjirokastra, amely Enver Hoxha kommunista diktátor, Ismail Kadare író, valamint Çerçiz Topulli forradalmár (az albán Che Guevera, csak „kicsit” korábban élt :) ) szülővárosa.
  • Kék-szem forrás, mely egy egyedülálló természeti látnivaló.
  • Ksamil a fehér homokos strandjaival.

 

És ne felejtkezzünk el Korfu szigetéről. Korfu városa Saranda-tól csak 35 km, ahová főszezonban akár egynapos kirándulásra is átmehetünk, mert szárnyashajó naponta négyszer, komp pedig naponta kétszer közlekedik (csak figyeljünk az 1 órás időeltolódásra).

A szemközti sziget Korfu. Kassiopi városát látjuk.
(Forrás: Erdős Laci)

És mióta a civilizáció létezik, Albánia tengerei Európa legfontosabb kereskedelmi és hadi útvonalai voltak. A Korfu-i szoros is jelentőséggel bírt már az ókortól kezdve. Több ókori hajóroncs is található Saranda közelében az i. e. VI. sz. és i. sz. V. sz. közötti időkből. De az 1943-ban elsüllyedt SS Probitas olasz teherhajó is ott fekszik a tenger mélyén mindössze 300 m-re Saranda partjától. Vagy az Antonio komphajó, mely 2000-ben süllyedt el motorhiba miatt fedélzetén két autóval.

 

Így Saranda a búvárkodás kedvelőinek is jó célpont lehet, működik búvárbázis a városban. És hajókirándulásra is befizethetünk, kis vagy akár nagy hajóra is. A kis halászkikötőben (Liman) választhatunk kis hajók közül, nagyobb csoportoknak pedig az Onhezmus kirándulóhajó ajánlott, melyen ebédet is kérhetünk.

Forrás: saját kép

Görögország közelsége nem csak abból érződik, hogy azon a részen sokan beszélnek görögül, hanem a boltok polcain is sok görög termékkel találkozunk. És a környék népviselete is tükrözi, főleg a férfiak szoknyája és bojtos cipője.

A helyi termékek közül érdemes megkóstolni az olajbogyót, olívaolajat, sajtokat. A környék legelői táplálta birkák tejéből finom sajtok készülnek, többek között az egyik barátunk sajtgyárában, az ő családja már 300 éve készíti a remek, prémium minőségű fehérsajtokat, jelenleg Saranda és Butrint márkanéven. És ha már ott vagyunk, kóstoljuk meg a bundában sült kagylót, mely a környék specialitása.

Forrás: saját kép

Naplemente Saranda-ban
(Forrás: saját kép)

 

Vlora – két tenger városa

Vlora
(Forrás: adviser travel guide)

Vlora Albánia negyedik legnépesebb települése. A „hős város” leginkább az 1912. november 28-ai eseményről ismert, amikor Ismail Qemali (a város szülötte) kitűzte az albán zászlót, és ezzel kinyilvánította Albánia függetlenségét az oszmán uralom alól, így Vlora a független Albánia első fővárosa lett.

1912-ben, a függetlenség kinyilvánításakor
(Forrás: klan kosova)

 

E fontos esemény a város címerében is megtalálható
(Forrás: wikipedia)

 

Vlora ősi település. A régészeti leletek alapján már i. e. VI. sz-ban lakták. Akkor Aulon volt a neve, melynek jelentése csatorna, szoros. Jelentős szárazföldi és tengeri csomópont volt, az illírek egyik fontos kikötőhelye, boráról és olajbogyójáról volt ismert. Mint sok más albán városnak történelme hányatott volt, először római, majd bizánci kézre került, ekkor Aulona volt a neve. Aztán a normannok és a velenceiek, majd 1345-től a szerbek uralták. 1417-től pedig az Oszmán Birodalom része lett, akkor Avlonya-nak hívták. Az 1912-es függetlenedés után 1914. decemberében megszállták az olaszok, és Valona lett a város neve. 1920. májusában létrehozták a Nemzetvédelmi Bizottságot, mely fegyverbe szólította az albánokat, így az olasz megszállók végül 1920. szeptember 2-án kivonultak. Akkor 4.000 lakosa volt a városnak.

Vlora 1920-ban
(Forrás: kultplus)

Vlora 1920-ban
(Forrás: pinterest)

1939-ben újra olasz, majd 1943-ban német-olasz kettős megszállás alá került, melyből 1944. október 15-én szabadult fel, lényeges külső hatalmi beavatkozás nélkül. Vlora a hidegháború idején is fontos szerepet töltött be, mert az öbölben található Pashaliman haditengerészeti bázis (ez alá tartozott szervezetileg Porto Palermo és a Sazan sziget is) az ’50-es években az egyetlen szovjet fennhatóságú támaszpont volt a Földközi-tengeren. A szovjetek 12 Whiskey-osztályú (613-as tervszámú) tengeralattjárót állomásoztattak a bázison, majd miután Albánia szakított a Szovjetunióval, négyet megtartott (igazából ötöt, de egy elsüllyedt).

A Pashaliman haditengerészeti bázis a négy tengeralattjáróval
(Forrás: htka)

A kommunizmus éveiben a város területileg kiterjedt, lakossága pedig 1989-re 72.000-re nőtt.

A rendszerváltás idején albánok százezrei indultak útnak Olaszország felé a jobb élet reményében. Az az ikonikus teherszállító hajó, mely előzőleg cukrot hozott Kubából, és Durrës kikötőjében állomásozott, 1991. augusztus 7-én egyes becslések szerint 20.000 albánnal a fedélzetén indult útnak Bari-ba. A hajó a Vlora nevet viselte.

A gazdasági összeomlás idején 1997. januárjában Vlora volt a polgárháború központja, mivel a piramisjátékban részt vevő cégek egy része ott volt bejegyezve.

1991. augusztus 7-én albánok ezrei hagyják el az országot
(Forrás: 360grade.al)

Ma fontos kikötőváros és kereskedelmi központ. A közelben található Ballsh környékén bányászott kőolaj és bitumen exportjának egy része is a Vlora-i kikötőn keresztül zajlik. Az Adria-gázvezeték 90 km-nyi tenger alatti szakasza is onnan fog indulni Olaszországba. Jelentős a halászat és a haltenyésztés, a konzerv szardíniát külföldre is értékesítik.

Az olívaolajos hal nagyon finom
(Forrás: saját kép)

A Vlora-i kikötő a második legnagyobb Albániában. A kikötő keleti mólója csak kereskedelmi hajókat fogad (max. 6.000 tonnás és 10.5 m merülésű vízi járműveket), hossza 339 m. A nyugati móló 322 m-es, oda érkeznek és onnan indulnak a kompok. Normál (járványmentes) időszakban naponta közlekedik komp Brindisi-be.

Forrás: porti vlore

Vlora meghatározó mezőgazdasági központ. Az olajbogyó termesztés és olívaolaj készítés ma is jelentős a környéken. Az ország egyik legjobb olaját gyártó Musai cég organikus olívaolajakat készít, és számos nemzetközi díjjal büszkélkedhet.

Forrás: musaioliveoil

Vlora egyik legfontosabb kulturális látnivalója a Függetlenségi Emlékmű.

A Függetlenségi Emlékmű
(Forrás: tripadvisor)

A városban három múzeum működik: a Függetlenségi Múzeum (benne a szobával, ahol az első független albán kormány ülésezett), a Történeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum. Mindhárom más aspektusból mutatja be Vlora történelmét.

A Függetlenségi Múzeum
(Forrás: intoalbania)

A város vallási megoszlása alapján szunnita muszlim többségű (kb. 45%). Kb. 10% a keresztény és 0,8% a bektashi muszlim lakosok aránya. A többiek ateistának vallották magukat legutóbb. A XVI. sz-ban jelentős számú zsidó közösség, mintegy 528 család élt Vlora-ban, mert az ottománok támogatták letelepedésüket. Érkeztek Korfuról, Velencéből, Nápolyból, Franciaországból és az Ibériai-félszigetről, és főleg kereskedelemből éltek. A vallási látnivalók közül Kuzum Baba tettyéje és türbéje a bektashik szent helye. A teraszos domb, ahol a tettye található, úgy alakult ki, hogy a környékét a tenger vájta ki. A dombról remek kilátás nyílik a városra és környékére.

Forrás: livejorunal

A Murad mecset 1537-ben épült Szinán, az Oszmán Birodalom leghíresebb építésze vezetésével. Ez az egyetlen fennmaradt mecset Albániában, melyet ő épített.

A Murad-mecset a világhírű oszmán-török építész munkája
Forrás: wikimedia

Vlora fő vonzerejét azonban természeti szépsége adja. A város az Albán Riviéra kapuja, a Jón-tenger és az Adria találkozásánál fekszik, így az ott nyaralók homokos és kavicsos, valamint sziklás strandokon is fürödhetnek.

A Lungomare sétány sokat változott.

2007-ben
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

A Lungomare-sétány ma
(Forrás: vlora magjike fb)

Ha kicsit délebbre megyünk, ott már csak kavicsos, sziklás strandokat találunk. Az út közvetlenül a víz mellett halad.

Forrás: saját kép (2011)

Forrás: saját kép

Vlora Labëria történelmi régióhoz tartozik. A lab-ok harcias állattartó nép voltak, akik főleg a hegyekben éltek. Vallásuk szerint görög ortodoxok voltak, de az ottománok előszeretettel toborozták őket janicsároknak harcias természetük miatt, így sokan áttértek az iszlámra. Saját szokásjogi kódexük és saját nyelvjárásuk van, mely keveréke a régies és az új nyelvnek. Például a nagyapa (gjyshi) szót az irodalmi albán nyelvben úgy ejtik magyarul fonetikusan, hogy gyüsi, a lab-ok pedig így: gisi. Izo-polifonikus dalaik lágyabbak és líraibbak mint északon.

Az út melletti éttermek népviseletbe öltözött alkalmazottakkal csalogatják a vendégeket. Ezekben többek között ehetünk finom kecskesültet, és megkóstolhatjuk a frissen fogott halakat is.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

De a kis közeli halászkikötőben (Radhimë) is megsütik nekünk, amit az aznapi fogásból választunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A szomszédos településekről (Ujë i Ftohtë, Radhimë), melyek szinte egybe vannak épülve a várossal is nagyon szép a kilátás a Karaburun-félszigetre és a Sazan-szigetre, melyeket most már akár hajókirándulások keretében is felfedezhetünk, mert néhány éve megnyitották őket a turisták előtt. A sziklán épült hotelekből lélegzetelállító a látvány.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A város észak-nyugati részén található Narta-lagúna is nagyon érdekes.

Forrás: saját kép

A 42 km2-es területen különleges állatvilág és sólepárló osztozik (sóból sokat exportál Albánia).

Sólepárló a város határában
(Forrás: saját kép)

A lagúna vize a talajban található ásványi anyagok miatt bizonyos részeken rózsaszín. Mintegy kétszáz madárfajnak nyújt fészkelő- vagy telelőhelyet, köztük a borzas pelikánnak és a rózsás flamingónak.

Forrás: anabelmagazine

Forrás: koha.net

A lagúna további érdekessége a fenyők által benőtt 9 hektáros Zvërnec-sziget, melyre egy gyaloghídon juthatunk el.

Forrás: saját kép

A szigeten található Szűz Mária kolostor a X. sz-ban épült.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A hely 1967 és 1990 között elhagyatott volt, és leromlott állapotba került, politikai foglyok elszállásolására használták. 1990 után visszanyerte eredeti funkcióját, ma kedvelt turista célpont (természetesen felújították).

Forrás: Altin Serani fb

Zvërnec és a Narta-lagúna
(Forrás: vlora magjike fb)

A sziget temetőjében nyugszik az a hölgy, Marigo Posio, aki az 1912-ben kitűzött albán nemzeti lobogót varrta és a kétfejű fekete sast belehímezte.

 

 

 

Albánia – a hegyek és a tengerek országa

 

 

A geológiai meghatározás szerint a hegy a földfelszín olyan kiemelkedése, amelynek magassága környezetéhez képest legalább 500 méter. Az albánok ezt azonban másképpen értelmezik. Mikor megkérdezik tőlünk, hogy melyik Magyarország legmagasabb hegye, és mi megadjuk a választ, hogy a Kékestető 1014 m-en, akkor nevetni szoktak, hogy az csak domb. :) Náluk a köznyelvben a hegyek valahol 1000 m-nél kezdődnek, de úgy, hogy ha valaki odaáll a hegy lábához, és úgy lát 1000 m szintkülönbséget. Ez itt elég gyakran megtörténhet, de itt nem a hegyek magasak (hiszen nem itt vannak Európa legmagasabb csúcsai), hanem a völgyek alacsonyak. :)

Albánia területének 70%-át borítják hegyek, az ország átlagos tengerszint feletti magassága 708 méter. 

(Csak összehasonlításképpen: Hollandia átlagos tengerszint feletti magassága 30 m, Magyarországé pedig 143.)

Ha azonban a lakott területek átlagos magasságát nézzük, akkor Svájc után Európa második legmagasabban fekvő országa.

A sasok földje földrajzilag tengerparti síkságra és hegységekre oszlik. Az északon kb. 30 km-es tengerparti sávot, mely dél felé haladva egyre jobban leszűkül, rögtön hegyek követik. Az Albán Riviéra egyes részein a hegyek “belelógnak” a tengerbe.

 

Forrás: saját kép

 

Ahol van egy kis sík rész, ott remek strandok vannak.

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Albánia két fő hegylánca a Dinaridák és a Hellenidák fiatal lánchegységek, melyek jellemzői a párhuzamos vonulatok, hosszanti völgyek, hegyes csúcsok, éles, csipkézett hegygerincek, meredek, szakadékos lejtők és mélyre vágott folyóvölgyek. A földtörténeti középidőben erős tektonikus folyamatok zajlottak, a kőzetlemezek összeütközése töréseket okozott, a hegyek pedig “felgyűrődtek”. Akkoriban Albánia és Olaszország még össze volt kapcsolódva, de fenti folyamatoknak köszönhetően széttöredezett, így jött létre az Adriai-tenger, melyet Nopcsa Ferenc már 100 évvel ezelőtt leírt. Ugyanakkor Korfu, Sazan és más dombos szigetek elvándoroltak a kontinenstől. Előtte Albánia területét lankás hegyek, fennsíkok és hatalmas síkságok borították.

 

A “púpos” sziget a Sazan, Albánia legnagyobb szigete
(Forrás: saját kép)

 

Albánia északi részén a Dinári-hegység vonulatai húzódnak, melyek Szlovéniától egészen Albániáig nyúlnak. A hegyvonulat legmagasabb csúcsa az Albániára eső részen található. Ez a Jezerce (2694 m), mely a második legmagasabb orom Albániában. A montenegrói határtól 5 km-re magasodik, a Valbona-völgy és a Shala-folyó között. Albán neve az észak-albán, azon belül a Tropoja-i nyelvjárásban használt ‘jezer’ szóból származik, mely azt jelenti: köd. A kommunizmusban úgy hívták, hogy Ifjúság-csúcs, de ez a név nem maradt fenn a köztudatban.

A hegycsúcs sziklás dolomit-mészkő, melyen szinte semmilyen élet nincs. Alatta gleccservölgyek találhatók, ezek Európa legdélebbi gleccserei, bennük kisebb-nagyobb gleccsertavak képződtek. Mivel ez a kontinens legcsapadékosabb régiója évi 6.000 mm, azaz 6 méter! csapadékmennyiséggel, ezért a hóvastagság olyan nagy, hogy a napsütésnek kevésbé kitett részeken a hó csak a szárazabb években olvad el. A Jezerce kedvelt célpontja a hegymászóknak, túrázóknak. Itt egy olyan útleírást olvashatunk, melynek szerzői Theth-ből indulva megmászták a csúcsot.

 

Az északi völgyben (Buni i Jezercës) található 6 gleccsertó legnagyobbika majdnem 5 ha (Forrás: pinterest)

 

 

Albánia legmagasabb pontja a Korab (2764 m) a Korab-hegységben, amely már a Hellenidák része, és melynek vonulatai az Égei-tengerig futnak. A Korab Albánia és Észak-Macedónia határán fekszik, így mindkét ország legmagasabb pontja, képével Észak-Macedónia címerében is találkozunk. A sziklás hegyek agyag, homokkő, dolomit és mészkő elegyei. Nevét a kereszténység előtti pogány tenger istenről kapta. Az albán részen további hasonlóan magas csúcsok találhatók, mint a Korab II és Korab III.

 

 

E két legmagasabb csúcson kívül szintén az Albán-Alpokban és a Korab-hegységben található Albánia további 16 legmagasabb hegye.

A Gramoz-hegy (2523 m) már a Pindosz-hegységhez tartozik. Albánia két nagy folyója az Osum és a Devoll is onnan ered.

 

 

A magassági sorban a következő a Nemërçka-hegység (ejtsd: nemörcska), mely Përmet és Gjirokastra körzet között húzódik, és melynek völgyeiben Európa utolsó vad folyója a Vjosa kanyarog. Ennek legmagasabb pontja a Paping-hegy (2485 m).

 

 

Ha valaki járt már Berat-ban, gyönyörködhetett a várost közrefogó két hegy, a sokszor felhőbe burkolózó Tomorr és a vízmosásokkal szabdalt Shpirag látványában. A Tomorr-hegy teteje a 2417 m-es Partizán-csúcs. A hegyeket övező egyik legenda szerint valaha két óriás összeverekedett egy szép Berat-i lányért, és mindkettő belehalt a küzdelembe. Belőlük lettek e hegyek. A monda szerint a hegy az illír istenek lakhelye volt. Nevét a fehér szakállú óriásról Tomorr apóról kapta, aki az istenek leszármazottja volt, és akit mindig négy nőstény sas kísért. A környékbeli parasztok nem a Koran-ra vagy a Bibliára, hanem Tomorr apóra esküdtek, a rá adott szó mindennél erősebb volt.

 

A Tomorr-hegy, az albán Olümposz
(Forrás: traditonaladventure.com)

 

A hegy a keresztények számára is szent, akik minden év augusztus 15-én Nagyboldogasszony ünnepén zarándokolnak oda, és a bektashi muszlimok között is, akik augusztus 20-25 között keresik fel Abaz Aliu jelképes sírját.

 

Abaz Aliu sírja a Tomorr-hegyen
(Forrás: intoalbania)

 

 

Folytathatnánk a sort a 2000 m fölé magasodó hegyekkel, melyekből több, mint hatvan található Albániában. De ejtsünk néhány szót az alacsonyabb, azonban nem kevésbé érdekes hegyekről is.

A Dajti Tirana mellett magasodik. A Szkander bég hegység részét képező hegy legmagasabb pontja „csak” 1613 méterrel van a tengerszint felett, de a fővároshoz való közelsége és könnyebb megközelíthetősége teszi népszerűvé az albánok és a külföldi turisták körében is. A 2005 óta működő felvonó 1050 m-re visz, negyed óra alatt jutunk fel a pálmafák alól a nyáron forró fővárosból a hűvösebb, télen gyakran hó borította hegyre. Ezen kívül érdemes autóval is felmenni, kerékpározni és túrázni is a Dajti Nemzeti Parkban, találunk vízesést a hegy túloldalán Shëngjergj-nél, és a tetején található Bovilla-tó – mely Tirana ivóvíz készletét biztosítja – környezete is csodálatos.

 

A Shëngjergj vízesés
(Forrás: saját kép)

 

A Bovilla-tó
(Forrás: wikimedia)

 

A Bovilla-tó a sziklamászók egyik kedvenc helye
(Forrás: wikimedia)

 

Ezek szomszédságában van egy különleges magaslat, a Gödrös- vagy Tölcséres-hegy (Mali me Gropa). Nevét azokról a mélyedésekről kapta, melyek létrejötte annak a hosszú folyamatnak az eredménye, ahogyan a víz a mészkősziklákban feloldódott. Az Európában ritkaságnak számító, a hegyet borító akár 10 m-es átmérőt is elérő gödrök, lyukak látványa olyan, mint a hullámzó tenger, de a kék szín helyett a zöld és a sziklák szürke-barna színe váltakozik.

 

Forrás: twitter

 

Mások a méhsejtekhez hasonlítják a látványt, így Méhsejt-hegynek is nevezik. A gödrök, tölcsérek és karsztlyukak mélysége néhány tíz métertől 100 m-ig terjed. A gödrök egy része forrásban végződik (pl. Selitë-forrás), melyek földalatti karsztbarlangokba vezetnek. A gödrök, tölcsérek és karsztlyukak egész évben változatos látványt nyújtanak, így sokan az év minden szakában felkeresik a helyet, hogy minden pompáját és színét kiélvezhessék. Néhány mini-tavat vagy kis vízmedencét is találunk, amelyek úgy néznek ki, mint a „hegy szemei”.

 

Forrás: intoalbania

 

A hegyekhez hozzátartoznak a hágók is. Azok a hegyi átjárók, melyeken a legkönnyebben juthatunk át rajtuk. Az albánok a hegyeket fekvő, megkövült óriásoknak képzelték, melyeken a legkönnyebb a nyakukon átkelni, így az albán nyelvben a nyak, azaz a „qafë” (ejtsd: tyáf) szó jelenti a hágót is. Az 1027 m-en található Llogara-hágó azért különleges, mert a tenger szintjéről indul, és a túloldalon vissza is juthatunk a tengerpartra. És ott találkozik az Adria a Jón-tengerrel. A Llogara-hágó a Çika-hegyvonulat közepén fekszik, mely végig fut a Jón-tenger mentén egészen Saranda városáig. Ez az Albán Riviéra. A hágó kedvelt ugróhelye a siklóernyősöknek, akik kényelmes füves felszállóról vagy az utóbbi időben kiépült beton kilátóról a tengerpartra érkeznek. Magyar siklóernyős klubok is évek óta járnak ide ugrani.

 

Tiszta időben a Llogara-hágóról látszanak a legnyugatibb görög szigetek, Othonoi, Ereikoussa és Mathraki is (Forrás: saját kép, 2019)

 

Az Elátkozott-hegyek (Albán-Alpok) kapuja a Qafë Thorë (Thorë-hágó). Az 1750 m-en található hegyi átjáró valaha a klán vezetőjének őrpontja volt (a neve, ‘terthorë’ is ezt jelenti), innen tartotta szemmel a törzset és a nyájakat. A hágóig az aszfaltút 2015-ben készült el, jelenleg pedig a Theth faluig vezető 16 km-es út építési munkálatai folynak. Ez a környék kedvelt helye volt Nopcsa Ferencnek, így aki ellátogat a hágóra egy emlékművet is talál ott, melyet a Tiranai Magyar Nagykövetség, Magyarország Shkodra-i Tiszteletbeli Konzulátusa, és a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet közösen állított a magyar tudós tiszteletére.

 

A Nopcsa Ferenc emlékmű Albániában
(Forrás: Magyarország Tiranai Nagykövetsége)

 

 

Aki nem tud/akar elmenni a Llogara- vagy a Thorë-hágóig, de mégis szeretne átkelni egy hegyi átjárón, jöjjön el a Krrabë-hágóra. Ha Tiranából Elbasan-ba megyünk vagy fordítva, és nem az autópályán, akkor a régi úton haladva átkelhetünk a fővárostól kb. 30 km-re található hágón. Ez egy kisebb hegyi átjáró, a tengerszint felett 930 m-en van a legmagasabb pontja. Érdekessége, hogy az út egy szakaszon a hegygerincen fut.

 

Forrás: saját kép

 

A kilátás itt is remek, a környező hegyeken kívül Elbasan-ra is rálátunk.

 

Ha pedig Észak-Macedónia felől jövünk Albániába, vagy arra hagyjuk el az országot, a Som-hágón (Qafë Thanë) található és arról elnevezett határátkelőhelyen tudunk be- vagy kilépni.

 

Forrás: pafrike.al

 

 

Albániában a tengerpartoktól a magashegységekig mindenféle élőhely megtalálható, nagy az alapkőzetek változatossága, a terület ezért magas biodiverzitásúnak számít. A növény- és állatvilág rendkívül gazdag, mely a magyar biológusok figyelmét is felkeltette.

 

Az utóbbi időben Albániában a tengerparti turizmus mellett a hegyvidék idegenforgalma is kezd fellendülni. Bár ezeken a részeken az infrastruktúra és a vendégfogadásra épült szektor kevésbé fejlett, mint a frekventáltabb helyeken, vannak, akiknek pont ez tetszik.

Tartsuk szem előtt, hogy a magashegyi részeken sok helyen csak terepjáróval tudunk közlekedni. A helyismeret hiánya és a nehezebb megközelíthetőség miatt érdemes szervezett túra keretében felkeresni ezeket helyeket. Ebben, azaz szervezett terepjárós túrákban és egyéb kirándulásokban is tudunk segíteni.