Albánia rejtett kincsei – A falu, ahol minden házban termálvízben fürdenek

Albániában bármerre indulunk, mindenhol láthatunk valami érdekeset.

Elbasan mellett van egy falu, Shijon a neve (albánul azt jelenti: ízlel, megkóstol). Első látásra átlagos albán település, egy főutcával és néhány szűk mellékutcával.

Az egyik helyi „lakos”
(Forrás: saját kép

A falut könnyű megközelíteni a régi Tirana-Elbasan főútról, de településnév táblát ne keressünk útközben, mert nincs. Van viszont egy turisztikai látnivalót (barna alapon fehér betűkkel) jelölő tábla: Szt. Gjon Vladimir templom és kolostor.

Ha beérünk a faluközpontba, ott találjuk a gyönyörű ortodox templomot. Szt. Joan Vladimir (Shën Gjon Vladimiri) a X-XI. sz-ban élt. Duklja szerb principátus uralkodója volt, a mai Kotor, Budva, Bar és Ulcinj területén. Ő Bar védőszentje.

Forrás: wikipedia

 

Ő volt az első olyan szerb uralkodó, akit szentté avattak (egyébként röviddel halála után). Prespa-ban temették el abban a templomban, mely előtt mártírhalált halt 1016. május 22-én. Később az ő tiszteletére épült a templom Shijon-ban, ahová ereklyéinek egy részét áthelyezték. 1967-ben Enver Hoxha kommunista diktatúrája alatt a templomot bezárták, mint a többi vallási intézményt Albániában, melyet éppen nem romboltak le. Akkor a relikviákat az Elbasan-i Szűz Mária templomba vitték. 1995 óta a tiranai ortodox katedrálisban őrizték ezeket, de már visszakerültek a Shijon-i templomba.

Az ortodox katedrális Tiranában
(Forrás: saját kép)

A templom névadó szentjének relikviái. Csontok a fejéből, bordájából és lábából.
(Forrás: saját kép)

Gyönyörűen gondozott kerten át jutunk az épülethez.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A templomot, mely a kulturális örökség része Karl Topia építtette 1381-ben egy régi templom romjaira, mely négyszer akkora volt, mint a mostani. Mai formáját 2005-ben nyerte el, akkor újították fel.

Forrás: saját kép

A szenthez számos legenda fűződik. Az egyik szerint miután lefejezték, saját maga vitte a fejét a Szent Jovan Bigorski kolostorba, mely Macedónia egyik legnevezetesebb kulturális emléke. Ohridban Szt. Naum templomában a harangtorony is a szent után lett elnevezve, a torony alapjába beépítették csontjainak egy részét.

A macedón-albán határvidéken az emberek úgy emlékeznek rá, mint szent kormányzó, kinek fejét apósa vágta le a Qafë Thanë-hágón. De saját kardjával nem sikerült, csak miután Joan Vladimir a maga kardját adta oda neki, tudta levágni a fejét, ezután ő saját fejével kezében ment a későbbi templom helyére. Ott egy tölgyfa állt, és miután a lefejezett meghalt, a fa meghajolt előtte. Testét a templomban temették el, melyet ott építettek és neki szenteltek.

A szentet mindig jobb kezében kereszttel, bal kezében saját fejét tartva ábrázolják (Forrás: saját kép)

Egy másik legenda szerint Joan Vladimir építette a templomot Shijon-ban. A templom helyét egy sűrű erdő mélyén Isten választotta egy sas képében, minek fején ragyogó kereszt világított. Miután Joan-t megölték, a saját fejét a templomba vitte és ott temették el. Egy csoport frank egyszer ellopta a koporsót. Az azonban rendkívül nehéznek bizonyult, és feltörte az öszvérek hátát, amelyek szállították. Végül a Shkumbin-folyóba helyezték, hogy a tengerre úsztassák, de a folyó megáradt, és a koporsó – fényt sugározva – visszaúszott a templom felé. A helyi lakosok kivették a vízből, és ünnepi felvonulás keretében visszavitték a templomba.

Forrás: saját kép

Mi azonban nem csak ezért jöttünk a faluba. 1989-ben olajfúrás közben olaj helyett termálvíz tört fel a településen, melyet Kozani 8-as fúrólyukként ismerhetünk. A 65 fokos víz 10.3 liter/másodpercenkénti hozammal tör föl a földből, ahogy közeledünk a faluhoz, már érezzük a kénes szagot.

A hőforráshoz albán viszonylatban egy darabig egész jó úton haladhatunk. Ahogy haladunk, látjuk a vizet lefolyni a dombról, és a műanyag csöveket, melyek a házakhoz vezetnek. Útközben találjuk a llixha-t (ejtsd: lidzsa), vagyis a helyi termálfürdőt, eddig érdemes autóval menni, (egy kis parkolóhelyet is találunk ott), és onnan tovább gyalog.

Forrás: saját kép

Kívülről sem túl bizalomgerjesztő, de ha belépünk, rögvest a Macskajaj c. filmben érezhetjük magunkat, azaz azzal főzünk, amink van, vagyis abban fürdünk, amink van. :) A tarifa ár-érték arányban megfelelő, potom 100 albán Lek-ért belefeküdhetünk valamelyik kádba, (már akinek van hozzá gusztusa), és még szivacsot is biztosítanak. :)

Forrás: saját kép

De a fő „látványosság” maga a fúrólyuk. Ahogy haladunk fölfelé, a látvány nem mindennapi, a meleg víz hol erőteljesebben, hol finomabban, csordogálva, szétterülve folyik alá mindenhol.

Forrás: saját kép

A fúrólyukat közvetlenül egy lakóház mögött találjuk.

Forrás: saját kép

A víz annyira meszes, hogy a mész vastag réteget képez a fúrólyuk körül álló víz tetején, ha nem tudnánk, hogy meleg vízről van szó, jégnek képzelhetnénk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A táj gyönyörű, a hegyek látványa magával ragadó, és közben előttünk bugyog és gőzölög a termálvíz.

 

A kút „közkincs”, ezért az egész falu népe onnan vezeti a meleg vizet a házába. Egy helyen egy természetes medencébe is bevezették a forró vizet, így akár a természet lágy ölén is fürödhetünk a termálvízben (vigyázzunk, mert nagyon forró még ott is).

Forrás: saját kép

Nem tudom, a vizet bevizsgálták-e, hogy van-e valamilyen gyógyhatása, így nevezzük inkább csak termálvíznek. Néhány kilométerre onnan Llixha faluban (Elbasan-tól délre) egy egész iparág épült a bizonyítottan gyógyhatású vizekre, kényelmes szállodákkal és orvosi asszisztenciával. Shijon-ban ez kimerül a szabadon feltörő, zubogó, folyó, csordogáló forró víz szabad használatában. :)

 

Kapcsolódó bejegyzések:

https://albania.cafeblog.hu/2018/06/29/albania-rejtett-kincsei-shengjergj/

https://albania.cafeblog.hu/2018/10/26/albania-rejtett-kincsei-gramsh-es-kornyeke/

https://albania.cafeblog.hu/2019/09/17/albania-rejtett-kincsei-krorez-es-vajon-finom-e-a-tengeri-sun/

https://albania.cafeblog.hu/2017/04/28/albania-rejtett-kincsei-rehova/

https://albania.cafeblog.hu/2019/12/27/albania-rejtett-kincsei-a-fekete-barlang/

 

 

 

Varázslatos vízesések Albániában

 

 

A természeti szépségeket nehéz rangsorolni. Mindegyik egyedi és különleges a maga nemében. A vízesések azonban mindenképpen előkelő helyet foglalnak el a természetben. Albániában is sok található belőlük, az alábbiak a legkülönlegesebbek. A lista persze szubjektív. :)

 

Sotira-vízesés

A Gramsh-tól 16 km-re található zuhatag kétségtelenül az egyik legszebb Albániában. Három vízesés zúdul alá különböző sebességgel 20-150 m magasság között a mészkő sziklákon, melyek a Tomorr-hegységből törnek elő.

 

Forrás: saját kép

 

A Sotira falutól 40 perces sétával elérhető zuhataghoz érdemes terepjáróval menni egy környékbelivel, aki ismeri a helyi viszonyokat, és egészen a vízesésig visz (akkor csak néhány száz métert kell gyalogolnunk).

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

A vízesés melletti dombon egy zöld rétet találunk, így akár egy egész napot is eltölthetünk élvezve a természet szépségét és vadságát.

 

 

Forrás: saját kép

 

 

Grunas-vízesés, Theth

Ez a vízesés 30 m magasból zúdul alá. A szűk Grunas-kanyonon át megközelíthető zuhatag mágikus atmoszférát teremt. Az Albán-Alpok csúcsai, melyeket az év jó részében hó borít a táplálói ennek a vízesésnek. Theth falu központjából kb. 1 órás sétával érhető el, az utolsó negyed órás útszakasz közepesen nehéz terepen halad, ezért legyünk nagyon óvatosak.

 

Forrás: shkoder.info

 

Kék-szem vízesés

A szintén Theth közelében fellelhető természeti csoda neve ugyanaz, mint a délen található Kék-szem forrásé, de ez nem a föld alól tör elő, hanem fentről (bár nem magasról). A vízesést a Fekete-folyó táplálja, és egy kb. 100 m2-es 3-5 m mély medencébe érkezik. Ndërlysa faluból (odáig mehetünk járművel) kb. 40 perces gyaloglással érhetjük el.

 

 

Bogova-vízesés

A Berat-Skrapar útvonalat követve az azonos nevű falu központjából a buszmegálló elől kb. 30 perces sétával jutunk el a vízesésig a folyó mentén. Neve szláv eredetű, ami albánra fordítva annyit tesz: az isteneké.

Ez a zuhatag egy 12 m mély kis medencébe zúdul alá 20 m magasból. Nyáron a vízben fürödhetünk is, de csak a bátrabbaknak ajánlott, mert nagyon hideg.

 

Forrás: berat.albania-discover.com

 

 

Az Osum-kanyon vízesései

Az Osum-folyó, mely átszeli Berat városát alakította ki a lélegzetelállító Osum-kanyont. A szurdok nem csak azért ismert, mert ez a legnagyobb Albániában, hanem mert különleges a vegetáció, a növényzet egész évben zöld marad a szurdok mindkét oldalán. A 26 km-es völgykatlan a túrázók és vadvízi evezősök Paradicsoma, és nem mellesleg számos barlang és egy 10 km-es szakaszon egymás után nyolc! vízesés is található ott. Ezek a Menyasszony fátyla, az Arany-vízesés, a Pezsgő-vízesés, a Cukor-vízesés, a Balerina-vízesés, a Krokodil feje, az Ördög kapuja és a Szerelmesek-vízesése.

 

Forrás: instragram_vzhara

 

A Szerelmesek-vízeséséshez egy legenda fűződik: Volt egy szerelmespár, akiknek a sziklafal tetején a vízesés mellett volt a titkos találkahelyük. Egy alkalommal, eső után a lány megcsúszott, a fiú utána kapott, és mindketten a folyóba zuhantak. Sohasem találták meg őket. A sziklafalakon „kirajzolódik” a lány és a fiú arca, emiatt nevezik a helyet az örök szerelem vízesésének. Így ha egy szerelmespár a vízesés alatt megcsókolja egymást, akkor örökre szerelmesek maradnak. :)

 

 

Shëngjergj-vízesés

Ezt a vízesést csak néhány éve fedezték fel a turisták, azóta kedvelt célpontja a helyi és egyre inkább a külföldi látogatóknak is. Tiranából könnyen megközelíthető kb. 1 órás autóúttal a Qafë Priskë-en (magyarul Priszk-hágó) keresztül. Az Erzen-folyó egyik forrása mellett haladva egyszer csak megpillantjuk balra a 30 m-ről lezúduló vizet Shëngjergj közelében.

 

Forrás: saját kép

 

A forráshoz kijelölt turistaösvény vezet, kb. 20 perces sétával érhetjük el (természetesen megfelelő cipő és ruházat szükséges), az utolsó néhány 100 méter nehezebb kicsit.

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

 

Progonat-vízesés / Peshtura-vízesés

 

Forrás: Fation Plaku

 

Ez a vízesés a déli régióban Progonat falu közelében található. A csodálatos karszt sziklák között haladva kb. 1 órás sétával érjük el a zuhatagot, melyhez egy természet alkotta kis kőalagúton át jutunk, mely azt két részre osztja. A sziklák között kanyargó patak vájta szoros a tengerszint felett 1.000 m-rel található, a vízesés pedig 25 m-ről zúdul alá. A szurdok alsó részén pedig számos felfedezetlen karsztbarlang bújik meg.

(A videó a YouTube-on érhető el.)

 

 

A vízeséseket nem csak érintetlen formájukban csodálhatjuk meg, hanem a rájuk/köréjük épült éttermekben is. Albániában több ilyen is található.

Az egyik Borsh-ban, melynek neve is Vízesés étterem (Restorant Ujëvara). A víz télen-nyáron nagyjából ugyanolyan intenzitással zúdul alá, a látvány és a hang is lenyűgöző.

 

Forrás: Erdős Laci

 

A másik Tepelene város mellett Ujë i Ftohtë-nál (Hideg Víz, de ilyen van Vlora-ban is, csak az nem vízesés, hanem egy tengerparti forrás, illetve források) található, itt két étterem is ráépült a vízesésre. A Drino-folyót tápláló egyik forrásból nyerik a Tepelene néven kapható ásványvizet is, melyet a közelben található üzemben palackoznak.

 

Forrás: saját kép

 

Az éttermekben ehetünk friss halakat, pl. pisztrángot, és akár az egyik hagyományos albán ételt, a fejlevest (paçe) is megkóstolhatjuk.

 

Forrás: saját kép

 

 

Az éttermek előtti árusoktól vásárolhatunk házi mézet, olívaolajat, gyógynövényeket.

 

Forrás: saját kép

 

Az egyik árusnál egy cuki kecskebak is segíti a marketinget, őt évek óta hobbi-állatként tartják, mint egy kutyát. Nyugodtan meg lehet simogatni! :)

 

Forrás: saját kép

 

 

!!! Vegyük figyelembe, hogy ezek a vízesések (az éttermes vízeséseken kívül) nehezebben megközelíthető helyek, a túrázáshoz megfelelő ruházat és lábbeli ajánlott. Ősztől tavaszig – amikor sok csapadék esik – nem tanácsos felkeresni őket, mert a kövek, sziklák, szűk csapások, ösvények csúsznak, így balesetveszélyesek!!!

 

 

 

 

Saranda, a balkáni Monte Carlo és a nászutasok városa

 

Saranda az a városa Dél-Albániának, ami egyértelműen a meglátni és megszeretni kategóriába tartozik. A település fekvése, hangulata, a két épített világörökségi helyszín (Butrint és Gjirokastra), a Kék-szem forrás, valamint Korfu közelsége az egyik legkedveltebb albán üdülővárossá teszik. És nem mellesleg itt a legmagasabb az évi napsütéses napok száma: több, mint 300. :)

Forrás: saját kép

A települést már a vaskortól lakták, bár csak kevesen. Az ókorban Finiq település kikötővárosa volt, akkor Onhezmus volt a neve. E néven Ptolemaiosz és Cicero is említi. Onhezi latinul egy dél-nyugati szél volt, mely a hajósokat segítette. A római hódítás után a város lakossága megnövekedett, és fejlődésnek indult. Az V-VI. sz-ban fallal vették körül, majd a VII. sz-ban elnéptelenedett.

Saranda mai nevét egy legendának köszönheti. 320-ban a város mellett 40 keresztény katonát kínoztak halálra a római hadsereg XII. légiójából. A katonáktól azt akarták, tagadják meg hitüket, és mivel nem voltak hajlandók, megkínozták és meztelenül kitették őket a téli hidegbe. A VI. sz-ban épült görög ortodox templomot a helyiek emelték a római katonák tiszteletére, akik inkább meghaltak, mint hogy megtagadják hitüket. A templom és a város neve a görög ayia saranta azaz negyven szent kifejezésből ered az ő emlékükre.

Forrás: sarandaweb

Forrás: sarandaweb

Később ennek olasz megfelelője Santa Quaranta lett a neve, egészen a XX. sz-ig így hívták. Ilyen néven egy 5 csillagos hotel is található a városban.

A Santa Quaranta hotel
(Forrás: booking.com)

A török időkben kis halászfalu volt minimális tengeri forgalommal. Akkoriban a környék gazdasági központja Delvinë volt. A XVIII. sz-ban Ali Pasa Tepelena Janina (mai nevén a mostani Görögországban található Ioannina) kereskedelmi kikötőjeként használta.

Mivel a görögök mindig is sajátjuknak tekintették a dél-albániai területeket, ezért a történelem során többször is megkísérelték elfoglalni a várost. A balkáni háborút lezáró firenzei egyezmény Saranda-t Albániának ítélte, a görögök azonban ezt nem fogadták el. 1914-1916 között görög megszállás alá került, majd az olaszok vették át a hatalmat.

Saranda 100 éve
(Forrás: albanianphotography)

Albánia újabb olasz megszállásakor, 1939. április 7-én hajnalban 65 harcoló egység szállt partra Saranda-ban. Tizenhét Saranda-i férfi azonban a várost övező dombon lesben állt, és puskatűz alá vette a partra szálló katonákat. Nem sokáig bírták a túlerő ellen, az olaszok kora délutánra lefegyverezték őket. Amikor az olaszok parancsnoka vallatni kezdte az elfogott albánokat, hogy merre van a sereg többi része, ők azt felelték: „Mi vagyunk a sereg!” Saranda ezt követően hadikikötő lett, amely Mussolini lánya után a Porto Edda nevet kapta (ennek emlékét is egy hotel őrzi a parti sétányon).

A Hotel Porto Eda
(Forrás: portoeda.com)

A II. Világháborúban több csata helyszíne volt, végül 1944. október 10-én szabadult fel, 500 német katonát ejtettek foglyul.

A görögök területszerzési igénye ezután sem hagyott alább, 1945-ben hajókkal támadták a parti őrséget. És itt történt a hidegháború egyik első diplomáciai konfliktusa Albánia és az Egyesült Királyság között. 1946. októberében a Korfui-szoroson áthaladó négy brit hadihajó közül két romboló, a Saumarez és a Volage albán felségvizeken vízi aknára futott, és negyvennégy brit tengerész vesztette életét. (A hajók nem süllyedtek el, elérték Korfu-t, majd később mindkettőt Máltára vezényelték.) A britek az albánokat tették felelőssé az incidensért, s a hágai Nemzetközi Bíróság jóvátételre kötelezte Albániát, melyre aztán csak fél évszázaddal később került sor. A konfliktus az 1946-ban megalakult hágai Nemzetközi Bíróság első eljárása volt.

A HMS Volage brit rombolóhajó
(Forrás: naval-history.net)

Saranda lakossága 1927-ben mindössze 800 fő volt. Tíz évvel később már 1800-an lakták. Ezekben az években kezdődött meg városiasodása, megépült a móló, a parti sétány és üzletek nyíltak. 1960-1980 között már turisztikai céllal reklámozták nem csak az albánoknak, hanem azon kevés külföldi turistának, aki Albániába jöhetett. Ebben az időben 15.000-re nőtt lakosainak száma, míg 1999-re már 26.000 lakták. Ma 41.000 lakosa van.

A rendszerváltás idején így nézett ki:

1991-ben
(Forrás: wikipedia)

Mi először pontosan 15 éve 2005-ben jártunk Saranda-ban. Kakavia határátkelőhelyen léptünk be az országba, és mivel akkoriban még rendkívül kevés magyar turista érkezett, délről (Görögország felől) talán egyetlen magyar sem, ezért a határőr-parancsnok annyira megörült a magyar útlevélnek, hogy meghívott egy kávéra. :) Ez volt életünk első és egyben kedves emléke Albániával kapcsolatban. Ma ez a határátkelőhely Albánia egyik legforgalmasabbja, ha Saranda vagy környéke az úti célunk, érdemes Görögország felől megközelíteni ezen a határátkelőhelyen keresztül.

A városban akkoriban rengeteg építkezés zajlott, a betonmixerek szinte konvojban jártak. Nekünk annyira megtetszett a hely, hogy minden évben visszajártunk nyaralni, egészen 2011-ig, amikor Albániába költöztünk (igaz, nem Saranda-ba). 2008-ban még a polgármesteri hivatalba is bementünk, hogy érdeklődjünk, milyen fejlesztések várhatók a városban. Nagyon kedvesen fogadtak, és elmondták, hogy tervezik repülőtér építését, yachtkikötőt és a parti sétány felújítását. Ebből egyelőre az utóbbi valósult csak meg. :)

Saranda 15 évvel ezelőtt:

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

És a kikötő sem olyan volt, mint manapság. Akkoriban simán besétáltunk és fényképeztünk. Persze, egy idő után utánunk szaladt a személyzet, hogy mit is keresünk ott, mondtuk, hogy csak néhány fotót készítünk. „Csak nyugodtan, de aztán majd menjünk ki, mert elvileg tilos lenne bent lennünk” – válaszolták. :)

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A kikötőt 2012-ben felújították, bemenni csak szigorú ellenőrzés után lehet. Mi utoljára tavaly jártunk bent, mert az MSC egyik óceánjáró hajójával érkező magyar turistákat vártuk idegenvezetőként két nagybusszal, hogy megmutassuk nekik Saranda-t és környékét.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Saranda sokat fejlődött, változott. Aki mostanában ellátogat oda, ilyennek fogja látni:

A várost elsősorban nem épített látnivalói miatt érdemes felkeresni, mert azokból nem sok maradt fent. A fentebb említett 40 szent templomán kívül a városközpontban található V. sz-i zsinagóga romjai maradtak meg, mely az egyetlen ismert és valamennyire megmaradt zsidó templom Albániában. Akkoriban jelentős számú zsidó közösség élt Saranda-ban.

Az V. sz-i zsinagóga maradványai
(Forrás: saját kép, 2005)

A Lëkurësi várból pedig csodás kilátás nyílik a környékre.

Kilátás a Saranda-i öbölre
(Forrás: saját kép)

A távolban a Ksamil-szigetek
(Forrás: saját kép)

A vár 1537 körül épült – amikor Szulejmán szultán Korfu-t támadta -, és kétszáz fős katonai helyőrségként szolgált. Fontos stratégiai ponton fekszik, egyaránt látni a Sarandai-öblöt, a Butrint felé vezető utat és a Ksamil-szigeteket. Az 1994-95-ben felújított várban ma étterem működik (mint sok más albániai várban). A várat az étterem bérlője újította fel, és természetesen gondoskodik az állagmegóvásról is.

Forrás: saját kép

A várost leginkább a kávézók, bárok, éttermek sokasága és az éjszakai élet teszi vonzóvá. A Balkán „Monte Carlo-jának” és a „Nászutasok Városának” is nevezik.

Forrás: facebook_skenderbeu

 

Továbbá a környéken található látnivalók:

  •  A fentebb említett Butrint ókori romváros.
  • Gjirokastra, amely Enver Hoxha kommunista diktátor, Ismail Kadare író, valamint Çerçiz Topulli forradalmár (az albán Che Guevera, csak „kicsit” korábban élt :) ) szülővárosa.
  • Kék-szem forrás, mely egy egyedülálló természeti látnivaló.
  • Ksamil a fehér homokos strandjaival.

 

És ne felejtkezzünk el Korfu szigetéről. Korfu városa Saranda-tól csak 35 km, ahová főszezonban akár egynapos kirándulásra is átmehetünk, mert szárnyashajó naponta négyszer, komp pedig naponta kétszer közlekedik (csak figyeljünk az 1 órás időeltolódásra).

A szemközti sziget Korfu. Kassiopi városát látjuk.
(Forrás: Erdős Laci)

És mióta a civilizáció létezik, Albánia tengerei Európa legfontosabb kereskedelmi és hadi útvonalai voltak. A Korfu-i szoros is jelentőséggel bírt már az ókortól kezdve. Több ókori hajóroncs is található Saranda közelében az i. e. VI. sz. és i. sz. V. sz. közötti időkből. De az 1943-ban elsüllyedt SS Probitas olasz teherhajó is ott fekszik a tenger mélyén mindössze 300 m-re Saranda partjától. Vagy az Antonio komphajó, mely 2000-ben süllyedt el motorhiba miatt fedélzetén két autóval.

 

Így Saranda a búvárkodás kedvelőinek is jó célpont lehet, működik búvárbázis a városban. És hajókirándulásra is befizethetünk, kis vagy akár nagy hajóra is. A kis halászkikötőben (Liman) választhatunk kis hajók közül, nagyobb csoportoknak pedig az Onhezmus kirándulóhajó ajánlott, melyen ebédet is kérhetünk.

Forrás: saját kép

Görögország közelsége nem csak abból érződik, hogy azon a részen sokan beszélnek görögül, hanem a boltok polcain is sok görög termékkel találkozunk. És a környék népviselete is tükrözi, főleg a férfiak szoknyája és bojtos cipője.

A helyi termékek közül érdemes megkóstolni az olajbogyót, olívaolajat, sajtokat. A környék legelői táplálta birkák tejéből finom sajtok készülnek, többek között az egyik barátunk sajtgyárában, az ő családja már 300 éve készíti a remek, prémium minőségű fehérsajtokat, jelenleg Saranda és Butrint márkanéven. És ha már ott vagyunk, kóstoljuk meg a bundában sült kagylót, mely a környék specialitása.

Forrás: saját kép

Naplemente Saranda-ban
(Forrás: saját kép)

 

Vlora – két tenger városa

Vlora
(Forrás: adviser travel guide)

Vlora Albánia negyedik legnépesebb települése. A „hős város” leginkább az 1912. november 28-ai eseményről ismert, amikor Ismail Qemali (a város szülötte) kitűzte az albán zászlót, és ezzel kinyilvánította Albánia függetlenségét az oszmán uralom alól, így Vlora a független Albánia első fővárosa lett.

1912-ben, a függetlenség kinyilvánításakor
(Forrás: klan kosova)

 

E fontos esemény a város címerében is megtalálható
(Forrás: wikipedia)

 

Vlora ősi település. A régészeti leletek alapján már i. e. VI. sz-ban lakták. Akkor Aulon volt a neve, melynek jelentése csatorna, szoros. Jelentős szárazföldi és tengeri csomópont volt, az illírek egyik fontos kikötőhelye, boráról és olajbogyójáról volt ismert. Mint sok más albán városnak történelme hányatott volt, először római, majd bizánci kézre került, ekkor Aulona volt a neve. Aztán a normannok és a velenceiek, majd 1345-től a szerbek uralták. 1417-től pedig az Oszmán Birodalom része lett, akkor Avlonya-nak hívták. Az 1912-es függetlenedés után 1914. decemberében megszállták az olaszok, és Valona lett a város neve. 1920. májusában létrehozták a Nemzetvédelmi Bizottságot, mely fegyverbe szólította az albánokat, így az olasz megszállók végül 1920. szeptember 2-án kivonultak. Akkor 4.000 lakosa volt a városnak.

Vlora 1920-ban
(Forrás: kultplus)

Vlora 1920-ban
(Forrás: pinterest)

1939-ben újra olasz, majd 1943-ban német-olasz kettős megszállás alá került, melyből 1944. október 15-én szabadult fel, lényeges külső hatalmi beavatkozás nélkül. Vlora a hidegháború idején is fontos szerepet töltött be, mert az öbölben található Pashaliman haditengerészeti bázis (ez alá tartozott szervezetileg Porto Palermo és a Sazan sziget is) az ’50-es években az egyetlen szovjet fennhatóságú támaszpont volt a Földközi-tengeren. A szovjetek 12 Whiskey-osztályú (613-as tervszámú) tengeralattjárót állomásoztattak a bázison, majd miután Albánia szakított a Szovjetunióval, négyet megtartott (igazából ötöt, de egy elsüllyedt).

A Pashaliman haditengerészeti bázis a négy tengeralattjáróval
(Forrás: htka)

A kommunizmus éveiben a város területileg kiterjedt, lakossága pedig 1989-re 72.000-re nőtt.

A rendszerváltás idején albánok százezrei indultak útnak Olaszország felé a jobb élet reményében. Az az ikonikus teherszállító hajó, mely előzőleg cukrot hozott Kubából, és Durrës kikötőjében állomásozott, 1991. augusztus 7-én egyes becslések szerint 20.000 albánnal a fedélzetén indult útnak Bari-ba. A hajó a Vlora nevet viselte.

A gazdasági összeomlás idején 1997. januárjában Vlora volt a polgárháború központja, mivel a piramisjátékban részt vevő cégek egy része ott volt bejegyezve.

1991. augusztus 7-én albánok ezrei hagyják el az országot
(Forrás: 360grade.al)

Ma fontos kikötőváros és kereskedelmi központ. A közelben található Ballsh környékén bányászott kőolaj és bitumen exportjának egy része is a Vlora-i kikötőn keresztül zajlik. Az Adria-gázvezeték 90 km-nyi tenger alatti szakasza is onnan fog indulni Olaszországba. Jelentős a halászat és a haltenyésztés, a konzerv szardíniát külföldre is értékesítik.

Az olívaolajos hal nagyon finom
(Forrás: saját kép)

A Vlora-i kikötő a második legnagyobb Albániában. A kikötő keleti mólója csak kereskedelmi hajókat fogad (max. 6.000 tonnás és 10.5 m merülésű vízi járműveket), hossza 339 m. A nyugati móló 322 m-es, oda érkeznek és onnan indulnak a kompok. Normál (járványmentes) időszakban naponta közlekedik komp Brindisi-be.

Forrás: porti vlore

Vlora meghatározó mezőgazdasági központ. Az olajbogyó termesztés és olívaolaj készítés ma is jelentős a környéken. Az ország egyik legjobb olaját gyártó Musai cég organikus olívaolajakat készít, és számos nemzetközi díjjal büszkélkedhet.

Forrás: musaioliveoil

Vlora egyik legfontosabb kulturális látnivalója a Függetlenségi Emlékmű.

A Függetlenségi Emlékmű
(Forrás: tripadvisor)

A városban három múzeum működik: a Függetlenségi Múzeum (benne a szobával, ahol az első független albán kormány ülésezett), a Történeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum. Mindhárom más aspektusból mutatja be Vlora történelmét.

A Függetlenségi Múzeum
(Forrás: intoalbania)

A város vallási megoszlása alapján szunnita muszlim többségű (kb. 45%). Kb. 10% a keresztény és 0,8% a bektashi muszlim lakosok aránya. A többiek ateistának vallották magukat legutóbb. A XVI. sz-ban jelentős számú zsidó közösség, mintegy 528 család élt Vlora-ban, mert az ottománok támogatták letelepedésüket. Érkeztek Korfuról, Velencéből, Nápolyból, Franciaországból és az Ibériai-félszigetről, és főleg kereskedelemből éltek. A vallási látnivalók közül Kuzum Baba tettyéje és türbéje a bektashik szent helye. A teraszos domb, ahol a tettye található, úgy alakult ki, hogy a környékét a tenger vájta ki. A dombról remek kilátás nyílik a városra és környékére.

Forrás: livejorunal

A Murad mecset 1537-ben épült Szinán, az Oszmán Birodalom leghíresebb építésze vezetésével. Ez az egyetlen fennmaradt mecset Albániában, melyet ő épített.

Forrás: saját kép

Vlora fő vonzerejét azonban természeti szépsége adja. A város az Albán Riviéra kapuja, a Jón-tenger és az Adria találkozásánál fekszik, így az ott nyaralók homokos és kavicsos, valamint sziklás strandokon is fürödhetnek.

A Lungomare sétány sokat változott.

2007-ben
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

A Lungomare-sétány ma
(Forrás: vlora magjike fb)

Ha kicsit délebbre megyünk, ott már csak kavicsos, sziklás strandokat találunk. Az út közvetlenül a víz mellett halad.

Forrás: saját kép (2011)

Forrás: saját kép

Vlora Labëria történelmi régióhoz tartozik. A lab-ok harcias állattartó nép voltak, akik főleg a hegyekben éltek. Vallásuk szerint görög ortodoxok voltak, de az ottománok előszeretettel toborozták őket janicsároknak harcias természetük miatt, így sokan áttértek az iszlámra. Saját szokásjogi kódexük és saját nyelvjárásuk van, mely keveréke a régies és az új nyelvnek. Például a nagyapa (gjyshi) szót az irodalmi albán nyelvben úgy ejtik magyarul fonetikusan, hogy gyüsi, a lab-ok pedig így: gisi. Izo-polifonikus dalaik lágyabbak és líraibbak mint északon.

Az út melletti éttermek népviseletbe öltözött alkalmazottakkal csalogatják a vendégeket. Ezekben többek között ehetünk finom kecskesültet, és megkóstolhatjuk a frissen fogott halakat is.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

De a kis közeli halászkikötőben (Radhimë) is megsütik nekünk, amit az aznapi fogásból választunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A szomszédos településekről (Ujë i Ftohtë, Radhimë), melyek szinte egybe vannak épülve a várossal is nagyon szép a kilátás a Karaburun-félszigetre és a Sazan-szigetre, melyeket most már akár hajókirándulások keretében is felfedezhetünk, mert néhány éve megnyitották őket a turisták előtt. A sziklán épült hotelekből lélegzetelállító a látvány.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A város észak-nyugati részén található Narta-lagúna is nagyon érdekes.

Forrás: saját kép

A 42 km2-es területen különleges állatvilág és sólepárló osztozik (sóból sokat exportál Albánia).

Sólepárló a város határában
(Forrás: saját kép)

A lagúna vize a talajban található ásványi anyagok miatt bizonyos részeken rózsaszín. Mintegy kétszáz madárfajnak nyújt fészkelő- vagy telelőhelyet, köztük a borzas pelikánnak és a rózsás flamingónak.

Forrás: anabelmagazine

Forrás: koha.net

A lagúna további érdekessége a fenyők által benőtt 9 hektáros Zvërnec-sziget, melyre egy gyaloghídon juthatunk el.

Forrás: saját kép

A szigeten található Szűz Mária kolostor a X. sz-ban épült.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A hely 1967 és 1990 között elhagyatott volt, és leromlott állapotba került, politikai foglyok elszállásolására használták. 1990 után visszanyerte eredeti funkcióját, ma kedvelt turista célpont (természetesen felújították).

Forrás: Altin Serani fb

Zvërnec és a Narta-lagúna
(Forrás: vlora magjike fb)

A sziget temetőjében nyugszik az a hölgy, Marigo Posio, aki az 1912-ben kitűzött albán nemzeti lobogót varrta és a kétfejű fekete sast belehímezte.

 

 

 

Albánia – a hegyek és a tengerek országa

 

 

A geológiai meghatározás szerint a hegy a földfelszín olyan kiemelkedése, amelynek magassága környezetéhez képest legalább 500 méter. Az albánok ezt azonban másképpen értelmezik. Mikor megkérdezik tőlünk, hogy melyik Magyarország legmagasabb hegye, és mi megadjuk a választ, hogy a Kékestető 1014 m-en, akkor nevetni szoktak, hogy az csak domb. :) Náluk a köznyelvben a hegyek valahol 1000 m-nél kezdődnek, de úgy, hogy ha valaki odaáll a hegy lábához, és úgy lát 1000 m szintkülönbséget. Ez itt elég gyakran megtörténhet, de itt nem a hegyek magasak (hiszen nem itt vannak Európa legmagasabb csúcsai), hanem a völgyek alacsonyak. :)

Albánia területének 70%-át borítják hegyek, az ország átlagos tengerszint feletti magassága 708 méter. 

(Csak összehasonlításképpen: Hollandia átlagos tengerszint feletti magassága 30 m, Magyarországé pedig 143.)

Ha azonban a lakott területek átlagos magasságát nézzük, akkor Svájc után Európa második legmagasabban fekvő országa.

A sasok földje földrajzilag tengerparti síkságra és hegységekre oszlik. Az északon kb. 30 km-es tengerparti sávot, mely dél felé haladva egyre jobban leszűkül, rögtön hegyek követik. Az Albán Riviéra egyes részein a hegyek „belelógnak” a tengerbe.

 

Forrás: saját kép

 

Ahol van egy kis sík rész, ott remek strandok vannak.

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Albánia két fő hegylánca a Dinaridák és a Hellenidák fiatal lánchegységek, melyek jellemzői a párhuzamos vonulatok, hosszanti völgyek, hegyes csúcsok, éles, csipkézett hegygerincek, meredek, szakadékos lejtők és mélyre vágott folyóvölgyek. A földtörténeti középidőben erős tektonikus folyamatok zajlottak, a kőzetlemezek összeütközése töréseket okozott, a hegyek pedig „felgyűrődtek”. Akkoriban Albánia és Olaszország még össze volt kapcsolódva, de fenti folyamatoknak köszönhetően széttöredezett, így jött létre az Adriai-tenger, melyet Nopcsa Ferenc már 100 évvel ezelőtt leírt. Ugyanakkor Korfu, Sazan és más dombos szigetek elvándoroltak a kontinenstől. Előtte Albánia területét lankás hegyek, fennsíkok és hatalmas síkságok borították.

 

A „púpos” sziget a Sazan, Albánia legnagyobb szigete
(Forrás: saját kép)

 

Albánia északi részén a Dinári-hegység vonulatai húzódnak, melyek Szlovéniától egészen Albániáig nyúlnak. A hegyvonulat legmagasabb csúcsa az Albániára eső részen található. Ez a Jezerce (2694 m), mely a második legmagasabb orom Albániában. A montenegrói határtól 5 km-re magasodik, a Valbona-völgy és a Shala-folyó között. Albán neve az észak-albán, azon belül a Tropoja-i nyelvjárásban használt ‘jezer’ szóból származik, mely azt jelenti: köd. A kommunizmusban úgy hívták, hogy Ifjúság-csúcs, de ez a név nem maradt fenn a köztudatban.

A hegycsúcs sziklás dolomit-mészkő, melyen szinte semmilyen élet nincs. Alatta gleccservölgyek találhatók, ezek Európa legdélebbi gleccserei, bennük kisebb-nagyobb gleccsertavak képződtek. Mivel ez a kontinens legcsapadékosabb régiója évi 6.000 mm, azaz 6 méter! csapadékmennyiséggel, ezért a hóvastagság olyan nagy, hogy a napsütésnek kevésbé kitett részeken a hó csak a szárazabb években olvad el. A Jezerce kedvelt célpontja a hegymászóknak, túrázóknak. Itt egy olyan útleírást olvashatunk, melynek szerzői Theth-ből indulva megmászták a csúcsot.

 

Az északi völgyben (Buni i Jezercës) található 6 gleccsertó legnagyobbika majdnem 5 ha (Forrás: pinterest)

 

 

Albánia legmagasabb pontja a Korab (2764 m) a Korab-hegységben, amely már a Hellenidák része, és melynek vonulatai az Égei-tengerig futnak. A Korab Albánia és Észak-Macedónia határán fekszik, így mindkét ország legmagasabb pontja, képével Észak-Macedónia címerében is találkozunk. A sziklás hegyek agyag, homokkő, dolomit és mészkő elegyei. Nevét a kereszténység előtti pogány tenger istenről kapta. Az albán részen további hasonlóan magas csúcsok találhatók, mint a Korab II és Korab III.

 

 

E két legmagasabb csúcson kívül szintén az Albán-Alpokban és a Korab-hegységben található Albánia további 16 legmagasabb hegye.

A Gramoz-hegy (2523 m) már a Pindosz-hegységhez tartozik. Albánia két nagy folyója az Osum és a Devoll is onnan ered.

 

 

A magassági sorban a következő a Nemërçka-hegység (ejtsd: nemörcska), mely Përmet és Gjirokastra körzet között húzódik, és melynek völgyeiben Európa utolsó vad folyója a Vjosa kanyarog. Ennek legmagasabb pontja a Paping-hegy (2485 m).

 

 

Ha valaki járt már Berat-ban, gyönyörködhetett a várost közrefogó két hegy, a sokszor felhőbe burkolózó Tomorr és a vízmosásokkal szabdalt Shpirag látványában. A Tomorr-hegy teteje a 2417 m-es Partizán-csúcs. A hegyeket övező egyik legenda szerint valaha két óriás összeverekedett egy szép Berat-i lányért, és mindkettő belehalt a küzdelembe. Belőlük lettek e hegyek. A monda szerint a hegy az illír istenek lakhelye volt. Nevét a fehér szakállú óriásról Tomorr apóról kapta, aki az istenek leszármazottja volt, és akit mindig négy nőstény sas kísért. A környékbeli parasztok nem a Koran-ra vagy a Bibliára, hanem Tomorr apóra esküdtek, a rá adott szó mindennél erősebb volt.

 

A Tomorr-hegy, az albán Olümposz
(Forrás: traditonaladventure.com)

 

A hegy a keresztények számára is szent, akik minden év augusztus 15-én Nagyboldogasszony ünnepén zarándokolnak oda, és a bektashi muszlimok között is, akik augusztus 20-25 között keresik fel Abaz Aliu jelképes sírját.

 

Abaz Aliu sírja a Tomorr-hegyen
(Forrás: intoalbania)

 

 

Folytathatnánk a sort a 2000 m fölé magasodó hegyekkel, melyekből több, mint hatvan található Albániában. De ejtsünk néhány szót az alacsonyabb, azonban nem kevésbé érdekes hegyekről is.

A Dajti Tirana mellett magasodik. A Szkander bég hegység részét képező hegy legmagasabb pontja „csak” 1613 méterrel van a tengerszint felett, de a fővároshoz való közelsége és könnyebb megközelíthetősége teszi népszerűvé az albánok és a külföldi turisták körében is. A 2005 óta működő felvonó 1050 m-re visz, negyed óra alatt jutunk fel a pálmafák alól a nyáron forró fővárosból a hűvösebb, télen gyakran hó borította hegyre. Ezen kívül érdemes autóval is felmenni, kerékpározni és túrázni is a Dajti Nemzeti Parkban, találunk vízesést a hegy túloldalán Shëngjergj-nél, és a tetején található Bovilla-tó – mely Tirana ivóvíz készletét biztosítja – környezete is csodálatos.

 

A Shëngjergj vízesés
(Forrás: saját kép)

 

A Bovilla-tó
(Forrás: wikimedia)

 

A Bovilla-tó a sziklamászók egyik kedvenc helye
(Forrás: wikimedia)

 

Ezek szomszédságában van egy különleges magaslat, a Gödrös- vagy Tölcséres-hegy (Mali me Gropa). Nevét azokról a mélyedésekről kapta, melyek létrejötte annak a hosszú folyamatnak az eredménye, ahogyan a víz a mészkősziklákban feloldódott. Az Európában ritkaságnak számító, a hegyet borító akár 10 m-es átmérőt is elérő gödrök, lyukak látványa olyan, mint a hullámzó tenger, de a kék szín helyett a zöld és a sziklák szürke-barna színe váltakozik.

 

Forrás: twitter

 

Mások a méhsejtekhez hasonlítják a látványt, így Méhsejt-hegynek is nevezik. A gödrök, tölcsérek és karsztlyukak mélysége néhány tíz métertől 100 m-ig terjed. A gödrök egy része forrásban végződik (pl. Selitë-forrás), melyek földalatti karsztbarlangokba vezetnek. A gödrök, tölcsérek és karsztlyukak egész évben változatos látványt nyújtanak, így sokan az év minden szakában felkeresik a helyet, hogy minden pompáját és színét kiélvezhessék. Néhány mini-tavat vagy kis vízmedencét is találunk, amelyek úgy néznek ki, mint a „hegy szemei”.

 

Forrás: intoalbania

 

A hegyekhez hozzátartoznak a hágók is. Azok a hegyi átjárók, melyeken a legkönnyebben juthatunk át rajtuk. Az albánok a hegyeket fekvő, megkövült óriásoknak képzelték, melyeken a legkönnyebb a nyakukon átkelni, így az albán nyelvben a nyak, azaz a „qafë” (ejtsd: tyáf) szó jelenti a hágót is. Az 1027 m-en található Llogara-hágó azért különleges, mert a tenger szintjéről indul, és a túloldalon vissza is juthatunk a tengerpartra. És ott találkozik az Adria a Jón-tengerrel. A Llogara-hágó a Çika-hegyvonulat közepén fekszik, mely végig fut a Jón-tenger mentén egészen Saranda városáig. Ez az Albán Riviéra. A hágó kedvelt ugróhelye a siklóernyősöknek, akik kényelmes füves felszállóról vagy az utóbbi időben kiépült beton kilátóról a tengerpartra érkeznek. Magyar siklóernyős klubok is évek óta járnak ide ugrani.

 

Tiszta időben a Llogara-hágóról látszanak a legnyugatibb görög szigetek, Othonoi, Ereikoussa és Mathraki is (Forrás: saját kép, 2019)

 

Az Elátkozott-hegyek (Albán-Alpok) kapuja a Qafë Thorë (Thorë-hágó). Az 1750 m-en található hegyi átjáró valaha a klán vezetőjének őrpontja volt (a neve, ‘terthorë’ is ezt jelenti), innen tartotta szemmel a törzset és a nyájakat. A hágóig az aszfaltút 2015-ben készült el, jelenleg pedig a Theth faluig vezető 16 km-es út építési munkálatai folynak. Ez a környék kedvelt helye volt Nopcsa Ferencnek, így aki ellátogat a hágóra egy emlékművet is talál ott, melyet a Tiranai Magyar Nagykövetség, Magyarország Shkodra-i Tiszteletbeli Konzulátusa, és a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet közösen állított a magyar tudós tiszteletére.

 

A Nopcsa Ferenc emlékmű Albániában
(Forrás: Magyarország Tiranai Nagykövetsége)

 

 

Aki nem tud/akar elmenni a Llogara- vagy a Thorë-hágóig, de mégis szeretne átkelni egy hegyi átjárón, jöjjön el a Krrabë-hágóra. Ha Tiranából Elbasan-ba megyünk vagy fordítva, és nem az autópályán, akkor a régi úton haladva átkelhetünk a fővárostól kb. 30 km-re található hágón. Ez egy kisebb hegyi átjáró, a tengerszint felett 930 m-en van a legmagasabb pontja. Érdekessége, hogy az út egy szakaszon a hegygerincen fut.

 

Forrás: saját kép

 

A kilátás itt is remek, a környező hegyeken kívül Elbasan-ra is rálátunk.

 

Ha pedig Észak-Macedónia felől jövünk Albániába, vagy arra hagyjuk el az országot, a Som-hágón (Qafë Thanë) található és arról elnevezett határátkelőhelyen tudunk be- vagy kilépni.

 

Forrás: pafrike.al

 

 

Albániában a tengerpartoktól a magashegységekig mindenféle élőhely megtalálható, nagy az alapkőzetek változatossága, a terület ezért magas biodiverzitásúnak számít. A növény- és állatvilág rendkívül gazdag, mely a magyar biológusok figyelmét is felkeltette.

 

Az utóbbi időben Albániában a tengerparti turizmus mellett a hegyvidék idegenforgalma is kezd fellendülni. Bár ezeken a részeken az infrastruktúra és a vendégfogadásra épült szektor kevésbé fejlett, mint a frekventáltabb helyeken, vannak, akiknek pont ez tetszik.

Tartsuk szem előtt, hogy a magashegyi részeken sok helyen csak terepjáróval tudunk közlekedni. A helyismeret hiánya és a nehezebb megközelíthetőség miatt érdemes szervezett túra keretében felkeresni ezeket helyeket. Ebben, azaz szervezett terepjárós túrákban és egyéb kirándulásokban is tudunk segíteni.

 

 

 

8 dolog, amit ne mulassz el, ha Albániában jársz

 

 

Képzeljük el, hogy minden ismét a normál üzemmódban működik. A határok újra nyitva, lehet utazni, és szeretnénk is. Remélhetőleg, ez minél hamarabb bekövetkezik.

Albániát felkeresni érdemes, ehhez nem fér kétség. Adok néhány tippet, melyek által jobban megismerhető az ország, az itteni kultúra, és érdekesebbé tehető a nyaralás.

Íme tehát néhány dolog, amit ne mulasszunk el, ha Albániában vagyunk.

 

1. Felkeresni bunkereket

Albánia imázsával egybenőttek a bunkerek (több fajta van), melyekkel Enver Hoxha kommunista diktátor „teleszórta” az országot, hogy így védje meg a hazát a külső támadásokkal szemben. A betongombákat eredeti céljukra azonban sohasem használták, és mára már a számuk is jócskán megfogyatkozott, nagyon sokat elbontottak. Amik megmaradtak, elhagyatottan állnak az utak mentén, dombokon szerte az országban. Vagy éppen a kertekben, azokat befogták raktárnak, istállónak. Van, amit üzleti célra hasznosítottak, pl. a Keq Marku tetoválószalon Bajzë faluban (fél órányira Shkodra-tól), aminek a tulajdonosa az Egyesült Államokban a börtönben tanulta ki a tetoválást. Két nagy földalatti alagútrendszert pedig megnyitottak múzeumnak (BunkArt1 és BunkArt2). De olyan kisebb alagutakat is ismerünk, ahol kis étterem konyhája funkcionál (pl. Kepi i Rodonit), de olyan katonai alagútban is jártunk már Tirana külvárosában, ahol most üdítőital gyár működik. :)

 

Forrás: tpz.al

 

 

2. Megismerkedni az izo-polifonikus éneklési móddal

A 2005 óta a szellemi világörökség részét képező többszólamú, hangszeres kíséret nélküli énekkari előadásmód – melyben az éneket egy búgó kórus kíséri – egészen az illír időkig vezethető vissza, mely szájhagyomány útján terjedt apáról-fiúra. Albánia szerte, de főleg délen a nyári szezonban sok kulturális eseményen hallhatjuk, de ha szerencsénk van, éttermekben, kávézókban ücsörögve is találkozunk a szomszédos asztalnál üldögélő férfiak többszólamú énekével.

Mi legutóbb 2019-ben a Krrabe-i zenei fesztiválon találkoztunk az Albán Polifonikus Kórussal (a fellépők között és előtte a kávézóban, ahol csak bemelegítettek :) , lásd az alábbi saját videót), akik 2019-ben Magyarországon is bemutatkoztak a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében.

 

 

 

3. Megcsodálni a különleges motívumokkal díszített legősibb albán viseletet

Az albán népi öltözékek Lord Byron-t is elbűvölték, aki szerint az albánoknak van a legszebb népviseletük a világon. A több, mint 200 fajta népviselet közül a legősibb (kb. 4000 éves múltú) egy női (főleg északi, hegyi) viselet, a „xhubleta” (ejtsd: dzsubleta). A viselet részei a szoknya, ing, mellény, kötény, fejdísz, a harisnya és az ékszerek. A ruhákon található rejtélyes motívumok megfejtése nem könnyű, a krétai-mükénéi kultúra pogány szimbólumai csakúgy megtalálhatók, ahogyan pl. a sas, vagy a kereszt is. Ezek egy teljes népcsoport identitását, a közösség természetét mesélik el, de a közösség tagjainak egyéni történetei is benne vannak. Ahogyan a többi népi viselet, ez is közvetítette/közvetíti viselője társadalmi státuszát, életkorát és életstílusát. Hagyományosan az esküvőn viselt xhubleta készítése a menyasszonyok dolga volt, akik az esküvőjük előtti estére fejezték be. A menyasszonyok versenyeztek is, az a xhubleta, amelyik szobor merevségű volt és megállt a földön, az bizonyult a legjobbnak. Ez egyben a hozomány részét is képezte, melyet a házasság első évében viseltek a fiatalasszonyok, és megőriztek halálukig. A hétköznapi xhubleta-ból melyet templomba járáshoz és egyéb eseményekre viseltek, a nőknek 3-9 darabjuk volt. Az 1970-es évekre a xhubleta viselése eltűnt, mert az 50-es évek előtt abbamaradt a készítésük.

 

 

Manapság újra lehet xhubleta-ba öltözött hölgyeket látni különböző folklór rendezvényeken, ahol a lányok a nagymamájuktól örökölt darabot viselik. A két legrégebbi megmaradt albán xhubleta közül az egyik a párizsi Embertani Múzeumban található (Színes Xhubleta a XVIII. sz-ból), a másik, a Vörös Xhubleta pedig Bécsben. És a New York-i Metropolitan Múzeumnak is van egy albán népviseleti gyűjteménye, mely tartalmazza a Kelmendi Xhubleta-t.

 

Szépségverseny Kelmend-ben
(Forrás: zanimalsise)

 

 

4. Felkeresni egy erődített kőtornyot

A „leghíresebb” kulla (így hívják albánul ezeket a tornyokat) Theth faluban található, mely egészen a kommunizmus elérkeztéig betöltötte eredeti funkcióját.

 

Forrás: thethi-guide_fb

 

Az ilyen kőtornyokba vonultak azok a férfiak, akiket vérbosszú fenyegetett, mert megszegték a Kanun-t, és ez volt a helyszíne a kibékülésnek is az érintett családok között. A Theth-i kulla a Koçeku család tulajdonában van, a család egyik tagja Sokol látja el az idegenvezető szerepét. Tőle megtudhatjuk a torony részletes történetét, ahogyan az ősi szokásjogokat is alaposan elmagyarázza. És akár még falevéllel fütyülni is megtanulhatunk tőle. :)

 

 

 

5. Elolvasni a Grama-öbölben található ókori feliratokat

Azon túl, hogy a Grama-öböl az egyike a legszebb strandoknak Albániában, a sziklák ókori és későbbi feliratokat őriznek. A feliratok legrégebbike Kr. e. III. sz-ból való, de találunk különféle rajzokat is, melyek hajót, horgonyt, keresztet, pajzsot ábrázolnak. V. János bizánci császár is otthagyta a kéznyomát, amikor franciaországi útja alatt az öbölben talált menedéket. És a kommunizmus idején ott állomásozó katonák is üzentek a sziklafalakon.

 

Forrás: wikimedia

 

 

 

6. Felkeresni a szerelem ihlette várost

Ahogy Indiában a Taj Mahal-t, Albániában egy egész várost építettek a szerelemnek szentelve. A Gjirokastra közelében található, Kr. e. 295-ben alapított települést Pürrhosz épeiroszi király nevezte el szeretett felesége Antigonea után. A rövid ideig virágzó város (Kr. e. III-II. sz.) fontos politikai, gazdasági és kulturális központ volt, míg Kr. e. 168-ban a rómaiak el nem pusztították. A hely tényleg romantikus, a környező táj gyönyörű. A Drino-folyó völgyében pedig további 15 ókori városközpont romjai találhatók, többek között Hadrianopolis maradványai.

 

A szerelem városa
(Forrás: balkanweb)

 

 

7. Megkóstolni a helyi ízeket

Legyen az burek, vagy olyan albán ételek, mint a fasírt (qofte), cserépedényben készült fogások (tavë dheu), albán lecsó (fërgese), kukurec (bélbe töltött belsőségek sütve), fejleves (paçe), sült húsok, a tenger ajándékai, sült- és párolt zöldségek, sajtok, helyi olajbogyó és olívaolaj, pálinka (raki), borok, nem fogunk csalódni.

 

 

 

8. Élvezni az utak mentén legelésző és az úttesten vonuló állatok látványát

Albánia szerte találkozunk az utak mellett legelésző, utakon áthaladó állatokkal, kecske- vagy birkanyájjal, tehenekkel, szamarakkal. Ez mindig üde színfolt az utazás alatt.

 

 

 

 

Albánia termál- és gyógyvizei

Albánia geológiai változatossága révén számos forrással büszkélkedhet. Rengeteg hideg forrás található az országban, melyek sokszor vízesésként zuhognak alá szebbnél-szebb környezetben. Ezek a vizek adják a remek ásványvizeket, melyekből Albánia sokat exportál is. A Tepelene és Glina ásványvizet például Kanadába, az Egyesült Államokba és az EU több országába, a Tepelene-t Svájcba is.

A Sotira-vízesés
(Forrás: saját kép)

A Bogova-vízesés
(Forrás: intoalbania)

Vízesés az Osum-kanyonban
(Forrás: vzhara_instagram)

A meleg források tekintetében az ország három geotermikus régióra oszlik: Kruja, Ardenica és Peshkopi. Mind a három más tulajdonságokkal bír, de mindhárom a földkéreg mozgásai következtében jött létre. Az országban tizenkét gyógy- és tíz hőforrás található.

Albánia geotermikus térképe
(Forrás: invest in albania)

 

Érdemes néhány szót ejteni, mi is a különbség az ásványvíz, a termálvíz és a gyógyvíz között. Az ásványvíz olyan mélyről feltörő vagy fúrt kútból nyert víz, mely literenként minimum 500 mg oldott ásványi anyagot tartalmaz, viszont nincsenek benne egészségre ártalmas anyagok. Termálvíznek hívjuk azokat a mélyről feltörő vizeket, melyek spontán feltörésnél min. 20°C-ak, mesterséges fúrásnál min. 30°C-ak. Gyógyvíznek azokat az ásványvizeket nevezzük, melyek igazoltan betegségek gyógyítására alkalmasak.

 

A Kruja-i geotermikus terület a Rodon-foktól az Ishmi-medencén, Elbasan-on át, Holta, Benja, Leskovik területet öleli fel egészen a görög határon túl Kónitsza-ig. Része az Uji i Bardhë-forrás Mamurras-nál, a Borizan és a Shupali-forrás is.

 

A Bilaj-i termálfürdő vagyis az Ishmi 1/b fúrólyuk

Albániában a természetes termálforrásokon kívül vannak olyanok, melyeket az ember hozott a felszínre. 1965-ben albán és orosz olajfúró mérnökök egy forró, sós oldatot találtak Bilaj faluban (Fushë-Krujë mellett). A termálvíz az Ishem-folyó völgyének forróvíz készletéből ered  2.200 m mélyről. A 60 fokos kénes víz tartalmaz vasat, kalciumot, magnéziumot, nátriumot, káliumot és egyéb ásványokat, így jótékony hatással bír bőrbetegségek, reuma és idegrendszeri rendellenességek ellen. A gyógyközpontot 1996-ban privatizálták és felújították. A legtöbb beteg reumával, bőrproblémával, emésztőszervi rendellenességgel, idegrendszeri és meddőségi problémával érkezik. A vendégek iszapterápián is részt vehetnek orvosi felügyelet mellett.

Forrás: facebook

Forrás: facebook

A Kozani-8 geotermikus forrást is véletlenül fedezték fel 1989-ben olajfúrás közben. A kút Elbasan-tól 8 km-re Shijon faluban található a Kusha-patak csodaszép völgyében. A forrás vízhozama állandó, 10.3 liter/másodperc. A víz 65 fokos.

A kozani-8 fúrólyuk
(Forrás: saját kép)

Az Elbasan-i gyógyfürdők a Tregan-folyó völgyében 500 m-es sávban Shirjan és Hidrajt falvak között találhatók. Maga a falu – ahol a gyógyforrásoknál épült hotelek vannak – is a termálvízről kapta a nevét (Llixha). A vizet már az ókorban is használták, hiszen a Via Egnatia közelében van. A források a múlt század elején Ahmet Zogu figyelmét is felkeltették, aki Csehországból hozatott specialistákat a víz bevizsgálására. A forrásokat hat csoportra osztották elhelyezkedésüktől függően, a Ló-forrás a legnagyobb. Vízhozamuk állandó, hőmérsékletük 56 fok, pH értékük 6.7-8. A víz 1300 m mélyről tör föl, és reumára, csontbetegségekre, meddőségre, bőrbetegségekre, szellemi és fizikai kimerültség ellen hatásos, javítja a vérkeringést, növeli a hormontermelést, így állítólag rendkívüli mértékű potencianövelő hatása van.

Itt minden a gyógyfürdőkről szól, és persze piac is van
(Forrás: saját kép)

A Galigati-2 forrás (mely fúrással került a felszínre) 18 km-re dél-keletre található Elbasan-tól. A víz hőfoka 45-50 Celsius fok. A Holta-zuhatag pedig légvonalban 7 km-re van a Galigati-tól. A források hőmérséklete 24 fokos, a vízesés jobb oldalán találhatók a szurdok bejáratához közel a folyómeder mentén. Könnyen felismerhetők, mert ott fehérebb a víz.

Termálvíz a Holta-kanyonban
(Forrás: Olta Bici)

 

A Shupali-forrás Tirana közelében Perkolaj falunál található a Perroi i Gelqeres (Mészkő-patak) bal oldalán. Vize 29.5 fokos.

Mamurras-nál két forrás található a Zheji-zuhatagnál, 21-22 fokos vizekkel.

Zhejë falu felülről
(Forrás: fb_mamurras)

 

Ahol a Vjosa egyik mellékfolyója a Lengarica meleg forrásokkal találkozik, ott található Bënjë. A termálfürdőket nyolc kénes forrás táplálja, melyek vize télen-nyáron 25-32 fokos, és másodpercenként 8-40 liter a vízhozamuk. A nyolc gyógyforrás, melyből négy a Lengarica-folyó jobb, négy pedig a bal partján található mindegyike más betegségre hatásos, például reumára, emésztési problémákra, vese- és bőrbetegségekre. A folyó nyugati oldalán található források kevésbé melegek, mint a keleti oldalon.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Ezen a helyen a fürdés azért is élvezetes, mert a folyón átívelő 1760-ban épült Kadiu-híd teszi még különlegesebbé (az egyik medence éppen a híd lábánál található), és a fürdőktől 200 m-re kezdődik a Lengarica-kanyon. Ha télen keressük fel, gyönyörködhetünk a környező havas hegyek látványában is.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Leskovik közelében két forrás is található.

A Postenan-i gőzforrásról Edith Durham angol antropológus, balkanológus, utazó ad leírást. Edith Durham a XX. sz. elején a Balkán-félszigeten utazgatott, mely rabul ejtette, így többször visszatért. Megtanult szerbül és albánul, a Balkáni-háború idején ő volt az első női haditudósító. Utazásairól hét könyvet írt, a legismertebb a High-Albania, melyben az észak-albánok szokásaival, népviseletével, társadalmi berendezkedésével, népi hiedelmeivel foglalkozott. A Postenan-i gőzforrásról így ír:

„Nem messze a falutól félúton a szikla felé van egy forró, kénes forrás, melyhez a sziklafalba taposott nedves, csúszós ösvényen lehet eljutni. Két viharvert kunyhó van a sárba ragadva úgy, mint a fecskefészek az eresz alá. A forrásban a víz hangosan bugyog, és forró gőz áramlik ki belőle. Reumára nagyon jó.”

Leskovik-tól 10 km-re délre a görög határ mellett Sarandaporo falunál a Vronomero-szorosnál található egy másik, forrásokban gazdag terület. Itt 40 forrás fakad, 26-27 fokosak.

Sarandoporo nagyon közel van a görög határhoz és a Vjosa-folyóhoz
(Forrás: google map)

 

(A video megtekintése beállítási okok miatt csak a YouTube-on lehetséges, ezért indítás után kattints a Megtekintés a YouTube-on hivatkozásra.)

 

A Peshkopi geotermikus területen, a város mellett két forráscsoport található, melyek a Korab-hegyből erednek. Két forrás adja a gyógyfürdő vizét, melyek 35 és 43.5 fokosak, vízhozamuk 14 liter másodpercenként. A másik forráscsoport 600 m-rel távolabb található, azok vize hűvösebb, 29.2 és 35.5 fok közötti. Ezek a vizek leginkább a légzőszervi problémákat, cukorbetegséget, reumát, bőrbetegségeket és a nőgyógyászati problémákat kúrálják.

Az Elbasani-i és Bilaji-i gyógyfürdőhöz hasonlóan Peshkopi-ban is kiépített infrastruktúrával és szolgáltatásokkal várják a vendégeket
(Forrás: llixhatpeshkopi_fb)

Forrás: albaniafreepress

Forrás: zjarrtv

 

Ardenica leginkább a kolostorról ismert, ahol Szkander bég is házasodott. Itt is vannak hőforrások, melyek fúrással kerültek felszínre. És ehhez a geotermikus területhez sorolják a geológusok a Mallakastra-ban, Kapaj falutól 1.5 km-re található kilenc természetes forrást is. Ezek vize hidegebb, mindössze 16.9-17.9 fokos.

Forrás: facebook

Forrás: facebook

Forrás: facebook

Forrás: facebook

Forrás: facebook

 

 

 

Albánia rejtett kincsei – a Fekete-barlang

A Wikipédia szerint a „barlang a Föld szilárd kérgében, természetes úton létrejött, két méternél hosszabb, ember által járható üreg”.

Pëllumbas falu közelében a Pashkashesh-hegységben található Európa egyik legérdekesebb karsztbarlangja. A falu a vadgalambokról kapta a nevét (pëllumb=galamb), a barlang pedig a faluról: Shpella e Pëllumbasit, de nevezik Fekete-barlangnak is (Shpella e Zezë).

A tábla szerint a falu és környéke minden évszakban érdemes a felkeresésre (Forrás: saját kép)

A helyiek szerint a ’70-es években nem volt út a barlanghoz. Akkoriban naponta a faluba is csak két busz járt, ma már négy járat közlekedik, miután Pëllumbas is része a „100 turisztikai falu” projektnek. Ennek ellenére a falu és a barlang még nem tartozik a frekventált turista látványosságok közé, bár információs táblákat már kihelyeztek, és a barlanghoz vezető utat lépcsőkkel és korlátokkal tették könnyebben megközelíthetővé.

A falu része a „100 falu” projektnek (Forrás: saját kép)

A Föld leghosszabb karsztos barlangja az Egyesült Államokban található Mammut-barlangrendszer, hossza mintegy 590 km. A Krubera-barlang Grúziában pedig 2197 m-es mélységével a legmélyebb barlang a világon. A Fekete-barlang nem büszkélkedhet ilyen méretekkel, mivel „csak” kb. 380 m hosszú, 10-15 m széles, magassága 15 és 45 m között változik. 650 m-rel a tengerszint felett található. Érdekessége azonban, hogy Európában ezen kívül eddig csak öt ilyen karsztbarlangról tudunk.

A II. világháború alatt a környék lakosainak búvóhelyéül szolgált. Először olasz barlangászok tárták fel újra, hivatalosan 1995-ben. Természetesen legendák is kapcsolódnak hozzá: az egyik szerint egy kutya lakott a barlangban, aki senkit sem engedett be.

A faluban található egy étterem-kávézó és mellette egy kis vegyesbolt, a járművünket ott célszerű hagynunk, utána gyalogosan nekiindulni. Egy darabig még murvás autóút vezet a házak között, de nem ajánlatos autóval följebb menni, mert nem biztos, hogy lesz feljebb parkolóhely. A barlanghoz vezető út már végig jelölve van.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Pihenőhelyek (padok formájában) is ki vannak alakítva. A táj lélegzetelállító, felülről látjuk az Erzen folyót.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A barlang bejáratát feketére színezi a sziklán lecsöpögő víz.

Forrás: saját kép

 

A  bejárat egy nagy üreg, kényelmes bejutást tesz lehetővé.

Forrás: saját kép

A legjellegzetesebb barlangi képződmények a cseppkövek. A mennyezetről lecsepegő vizek hozzák létre a csüngőcseppköveket (sztalaktitokat). A sztalagmitok, azaz állócseppkövek általában közvetlenül a sztalaktitok alatt állnak és növekednek fölfelé, amíg a két cseppkő összeér. Ilyenkor az így létrejött cseppkőoszlopok vastagodnak tovább. Minél mélyebbre haladunk, annál szebb képződményekkel találkozunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A barlangoknak változatos, a speciális körülményekhez alkalmazkodó fajokból álló, különleges élővilága van. A denevérek kedvelt helye, de ebben a barlangban barlangi medve csontvázat is találtak. A barlangi medve egy mára kihalt faj, 400.000-10.000 évvel ezelőtt élt. Úgy gondolják, a barlang már 30.000 évvel ezelőtt lakott volt, őskori edényeket is találtak benne.

A faluban értelemszerűen minden a barlangról szól, a falu központjában található étterem és kávézó is természetesen a barlangi medve logóját és a barlang nevét viseli.

A központban kölcsönözhetünk a túrához és barlanglátogatáshoz szükséges eszközöket, fejlámpát, védősisakot stb., és akár túravezetőt is bérelhetünk. Nekünk (nem tapasztalt túrázóknak) kb. 50 perc séta volt fényképezéssel együtt, tapasztalt túrázók 20-25 perces gyaloglással is elérhetik. Az út során találkoztunk még most télen is néhány virágzó, különleges növénnyel.

Forrás: saját kép

És ilyenkor érik a mareja, a nyugati szamócafa termése, amiből rakit is főznek.

Az Arbutus unedo, albánul mareja
Forrás: saját kép

Albánia kevésbé felfedezett látnivalóiból bőven akad, és igaz ugyan, hogy folyamatosan fejlesztik a környéküket és az odajutás lehetőségét, de ismeretlen terepen és a kommunikáció nehézsége miatt mindig legyünk körültekintőek és óvatosak.

Albánia rejtett kincsei – Krorëz (és vajon finom-e a tengeri sün)

Az Albániába érkező turisták száma évről-évre nő, és sokan aggódnak, hogy az ország el fogja veszíteni érintetlenségéből adódó vonzerejét, amiért jó néhányan már akkor is felkeresték, amikor még „veszélyesnek” gondolták. A 10-15 évvel ezelőtti építőipari „bumm” már lecsengett, de továbbra is épülnek szállodák, apartmanházak a tengerparton, és most már az érintetlenebb, egykor elzártnak számító részeken is. Én nem aggódnék azonban annyira, mert igaz, hogy a fejlődés gyors, de mire Albánia eljut odáig, hogy a legutolsó eldugott faluba, turistalátványossághoz is aszfaltút fog vezetni, és kiépült infrastruktúra áll majd a turisták rendelkezésére, az még jó néhány évtizedbe beletelik, és akkor is lesznek olyan helyek Európa (a lakosság által lakott területeket tekintve) második legmagasabban fekvő országában, ahová a civilizáció csak részben tudja betenni a lábát.

Természetesen a legnépszerűbb desztinációk között van a tengerpart, amiből az országnak kb. 360 km jutott, és mind az Adrián, mind a Jón-tengeri részen találunk kevésbé kiépült vagy teljesen elhagyatott strandokat. És vannak olyanok is, melyek kizárólag vízi járművel vagy a szárazföld felől csak gyalogosan közelíthetők meg. Ezek egyike Saranda szomszédságában Krorëz.

Forrás: alpventurer.com

Saranda Albánia egyik legnépszerűbb üdülővárosa, és ennek megfelelően főszezonban rendkívül zsúfolt.

Ám ha egy kis nyugalomra vágyunk, menjünk Krorëz strandjára, amely Albánia egyik legérintetlenebb és egyik legszebb vizű plázsa. Autóval Saranda felől a bektashi tettyéig mehetünk, onnan tovább csak gyalog, vagy a „könnyebb” út, hogy szintén autóval megyünk Lukovë-ig, és onnan kb. 5 km-es gyalogtúrával juthatunk el a helyre.

Forrás: lonelyplanet

De igénybe vehetünk hajót is, amivel a víz felől közelíthetjük meg. Saranda-ban három éve működnek nagyobb turistahajók, régen ugyanis hajózási tilalom volt érvényben (amit 6 éve oldottak fel), és kellett néhány év, mire a turistahajók megkezdték tevékenységüket. Saranda-ban a kis halászkikötőben (Porto Limani) kisebb-nagyobb hajókat bérelhetünk. Néhány cég kínál egész napos hajókirándulásokat ebéddel vagy anélkül. A kisebb hajókkal megbeszélhetjük, hogy hol kössenek ki, a nagyobb hajóknak kötött programja van.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A nagyobb hajók első állomása általában Kepi i Qefalit szokott lenni, ahol érdekes sziklafalak mellett hajózunk el.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Majd Krorëz strandjára érkezünk, ahol élvezhetjük a kellemes nyugalmat és a tengert.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A strandolás után a hajó visszafelé megáll a Gjiri i Rhoidese öbölben, ahol levezetésként úszhatunk és snorkel-ezhetünk egyet még egyszer.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

És mivel Albániában mindig történik valami érdekes, az egyik hajókirándulás alkalmával is történt. Egy tajvani pár is a hajón utazott akkor. Nagyon közvetlenek és jókedvűek voltak, a hajón szólt a zene, táncra is perdültek.

Forrás: saját kép

Majd később az egyik utas felhozott egy tengeri sünt. Mivel ez a tüskésbőrű a távol-keleten ínyencségnek számít, a tajvani úr azt mondta, szeretné megenni. Így is történt, ott helyben frissen-nyersen megette! :)

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Utána csak ennyit mondott: „Nyami-nyami. :)

Végül visszatértünk Saranda-ba.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Olvasd el ezeket is:

https://albania.cafeblog.hu/2017/04/28/albania-rejtett-kincsei-rehova/

https://albania.cafeblog.hu/2018/10/26/albania-rejtett-kincsei-gramsh-es-kornyeke/

https://albania.cafeblog.hu/2018/06/29/albania-rejtett-kincsei-shengjergj/

 

 

 

A szent domb városa – Shkodra

Albánia ötödik legnépesebb városa. Nevének jelentése: szent domb (Shën Kodra).

A település a Tarabosh, Cukal, Maranaj és Sheldi-hegyek ölelésében, a Drin, a Buna és a Kir folyók összefolyásánál, és a Balkán-félsziget legnagyobb területű tava a Shkodrai-tó mellett található. A város elődjét i. e. IV. sz-ban alapította egy illír törzs, i. e. 168-ban római kézbe került, és fontos kereskedelmi és hadi utak vezettek át rajta.

Shkodra a távolból
(Forrás: view_albania.al)

A Római Birodalom összeomlását követően a VI. századtól több hullámban szlávok érkeztek a városba. Jöttek bolgárok, majd szerbek, majd megint bolgárok, 1393-ban foglalták el először a törökök, majd 3 évvel később a Velencei Köztársaság kezére került. Lek Dukagjini kétszer is megvédte a törököktől, de 1479-ben nem sikerült, utána a lakosság nagy része elmenekült. Az ott maradt lakosság többször is fellázadt az oszmán uralom ellen, de mindannyiszor leverték. A város a XVII. sz-ban fejlődésnek indult, Észak-Albánia gazdasági központja lett. Akkoriban épültek a kétszintes házak, a bazár, majd a XVIII. sz. második felében a Kir-folyón átívelő Mesi-híd.

Forrás: saját kép

1718 után egymás után nyíltak a különböző országok konzulátusai a városban. Ekkor alapították a jezsuiták teológiai szemináriumukat, a ferencesek kolostorukat, és 1867-ben katolikus érseki székhely lett a város.

Az 1815-ös és 1837-es földrengések következtében a Drin folyása megváltozott, s többször elárasztotta a középkori városmagot, ezért a modern Shkodra központja innen 2 kilométerre északkeletre alakult ki. A 19. század második felére a város jelentős kereskedelmi és kulturális központtá vált, mintegy 3500 kereskedésben árulták az 50 ezres lakosú város és környéke legfőbb termékeit: bőrt, ruhát, dohányt és fegyvereket. Az első világháború során, 1915. június 27-én a montenegróiak ismét megtámadták a várost, de aztán 1916. januárjában az Osztrák–Magyar Monarchia foglalta el, amely előzőleg Nopcsa Ferencet – aki néhány évet élt Shkodra-ban – megbízta diplomáciai és katonai hírszerző feladatokkal. Végül 1920-ban a várost átengedték az albán nemzeti kormánynak.
Shkodra jelentős felsőoktatási tanintézményei a Tanárképző Főiskola és az 1992-ben alapított Luigj Gurakuqi Egyetem. Egyéb művészeti intézményei a Migjeni Színház, a Szépművészeti Galéria, a Történeti Múzeum és a Marubi fotómúzeum.

 

A vár, melyet egy asszony csontjai tartanak

Rozafa vára
(Forrás: saját kép)

A Shkodra-i várat Kr. e. V-IV. sz-ban kezdték építeni, és 9 ha-on terül el. Építése során, amelyet három kőműves testvér vezetett, Kőmíves Kelemen balladájához hasonlóan a falai, amit raktak nappal leomlottak reggelre. Egy hétig folytatták e reménytelen küzdelmet, majd a munkások fellázadtak, hogy ez így nem mehet tovább, találjanak ki valamit. Ekkor érkezett egy idős ismeretlen, és némi pénz fejében elmondta a megoldást: az építkezést csak akkor lehet befejezni, ha a három testvér közül valamelyikük feleségét befalazzák, mert az ő csontjai megtartják majd a várat. De ezt a titkot nem szabadott elárulni a nőknek, a gondviselésnek kellett döntenie. Ketten a fivérek közül azonban átgondolták az ígéretet és úgy döntöttek, hogy a nejük azért még megérdemel egy plusz esélyt, és rájuk parancsoltak, be ne tegyék lábukat az épülő vár területére. A harmadik testvér, a legfiatalabb azonban szavatartó volt: Rozafának, ifjú feleségének egy szót sem szólt, noha a családban volt egy alig pár hónapos csecsemő is, egy fiúgyermek. Másnap Rozafa megjelent a várban ételt hozva, a két báty pedig gyorsan odalépett hozzá, és közölte vele a rossz hírt.
Rozafa nyugodt maradt és nem tett szemrehányást a fejét szégyenkezve lehajtó férjének. Csak ennyit mondott: sorsát vállalja, de van egy nagy (azaz inkább négy kisebb) utolsó kívánsága: apró, még bőven eltartásra szoruló gyermekére tekintettel a falazást szíveskedjenek úgy kivitelezni, hogy a jobb szeme, a jobb melle, a jobb lába és a jobb keze szabadon maradjon.

A befalazott Rozafa gyermekével
(Forrás: the albanian)

Ezt a furcsa kívánságot Rozafa úgy magyarázta, hogy a szemével látni, a kezével tartani, a mellével táplálni szeretné még egy ideig a gyermeket, a lábával meg a kőbölcsőt ringatni. Perceken belül befalazták, ettől kezdve a vár felépített falai már nem roskadtak össze.

Rozafa életét áldozta Shkodra-ért, testének felét pedig gyermekéért
(Forrás: saját kép)

A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a vár területén eredő forrásból származó, kicsit zavaros víz szoptatós anyáknak kifejezetten jót tesz, ha azzal mossák meg a mellüket, a vár bejáratánál csöpögő víz pedig Rozafa teje.

Kilátás a várból
(Forrás: fb)

 

Az albán katolicizmus központja, Teréz anya városa

A Shkodra-i katolikus székesegyház neve az előzőleg itt állt vértanú Szt. István templom nevét őrizte meg, ő volt a város védőszentje. Az ottomán uralom első három százada alatt a papi elöljáróságokat kiűzték a városból, és csak 1762-ben engedték őket vissza. 1851-ben kérelemmel fordultak a szultánhoz, hogy templomot építhessenek.

A Szt. Isván székesegyház
(Forrás: saját kép)

A legenda szerint egy egyezség során a templom méretének meghatározása úgy történt, hogy egy megnyúzott tehén csíkokra szaggatott bőréből készült zsinórt aki a legmesszebbre dobja, akkora lesz a templom. Először a város ottomán kormányzója kezébe került, aki eldobta. Majd az Egyesült Királyság konzulja következett, aztán az orosz, görög konzul még messzebbre dobta, majd végül az Osztrák-Magyar Monarchia konzulja dobta a legtávolabbra. Ekkor a wáli megjegyezte a bajusza alatt, hogy „tán Albánia összes katolikusát ide akarják gyűjteni”. :)

A templom végül 74 m hosszú, 50 m széles, és 23,5 m magas lett. Az építéshez a szultán 700 török lírát, IX. Pius pápa pedig 1000 aranyat küldött, és a muszlim lakosság is adakozott. Az építkezés alatt a nagy boltív kétszer ledőlt, és a támasztékot végül egy osztrák mérnök segítségével csinálták, akinek a neve mai napig ismeretlen. Amikor az építkezés véget ért, a harangtorony még hiányzott. Az akkori püspök összehívta a gazdag katolikus családok képviselőit. Három kategóriára osztották őket, gazdagságuktól függően, annak függvényében kellett volna adakozniuk. Ez vitát eredményezett, mert egyikük sem akart alacsonyabb kategóriába kerülni. Akkor az egyik leggazdagabb család képviselője azt javasolta, hogy fejezzék be a tornyot egyenlő mértékben adakozva, és állítsanak egy emléktáblát a falon, hogy az ő pénzükből épült a torony.

 

A Szt. István székesegyház a harangtoronnyal
(Forrás: saját kép)

A Szt. István székesegyház belülről
(Forrás: saját kép)

A katedrális kupolája először fából épült, de 35 év múlva majdnem összedőlt, ezért más anyagokra cserélték, amik ma is tartják.
Az 1905-ös földrengések, majd az 1913-as bombázások elpusztították az óratornyot és az órát, de 1925-ben az adományozó család, akitől eredetileg kapták, új órát vett, ami 1967-ig működött. Akkor a Kulturális Forradalom részeként a templomot sportközponttá avanzsálták. 1991-ben nyitották meg újra, akkor Teréz anya is meglátogatta, majd 1993-ban II. János Pál pápa itt szentelte fel az új albán püspököket.

II. János Pál pápa mellszobra
(Forrás: saját kép)

Shkodra Teréz anya városa is, hiszen családja innen származik, és édesapja halála után ide költözött vissza a család Szkopjéből, ahol „az emberiség jótevője” született. Itt élt 18 éves koráig, amikor is elhatározta, hogy Indiába megy missziós nővérnek. Az általa alapított Szeretet Misszionáriusai rendház természetesen Shkodra-ban is működik, és 2006-ban szobrot is állítottak neki.

Teréz anya szobra Shkodra-ban
(Forrás: ozoutback)

 

Albánia legnagyobb katolikus temploma mellett Shkodra-ban található a legnagyobb mecset is (ha elkészül Tiranában a nagy négy tornyú mecset, akkor átveszi a helyét).

A Shkodra-i Nagymecset
(Forrás: saját kép)

A vallások békés egymás mellett élését szimbolizálja, hogy a nagymecset közelében álló ferences templom tornyát és a mecset minaretjeit mindkét vallás minden jelentős ünnepén fényfüzérrel kötik össze.

A Nagymecset és a Ferences templom
(Forrás: albdreams)

Az Ólom mecset Shkodra egykori bazárja mellett található a vár lábánál. Formáját a szultán isztambuli mecseteinek kinézete ihlette. Ez az egyetlen mecset Albániában, mely egy nagy oszlopos udvarral kezdődik, mielőtt belépnénk az imacsarnokba. A legenda szerint Mehmet pasa maga is részt vett az építési munkában, hogy vallási odaadását és a munka iránti tiszteletét mutassa az emberek előtt. Az egyik falusi panasszal akart élni a pasánál, így odament az egyik munkáshoz, hogy megkérdezze, melyikük a pasa. Nem tudhatta, hogy magát a pasát kérdezi, mert az egyszerűen volt öltözve, így az csak annyit válaszolt a falusinak, várjon egy kicsit. A munka végeztével felöltötte díszes ruháját, és meghallgatta a panaszt. Ez az egyszerűség mélyen megérintette az embereket. A mecset bekerült a világ 50 legszebb mecsete közé a Huffington Post válogatásában.

Az Ólom-mecset
(Forrás: huffington post)

A régió népviselete változatos – Albániában több, mint 200 fajta népviselet létezik -, és a katolikus és muszlim viseletben is különbség van.

 

Shkodra-ban van egy ‘Magyar antikommunista forradalom’ nevű utca is. Nevét annak az albán orvosnak Dr. Thoma Dardeli-nek köszönheti, aki 1951-1956 között Budapesten az Eötvös Loránd Orvostudományi Egyetemen tanult. 1956. októberében Budapesten aktívan részt vett a magyar antikommunista forradalomban, a Magyar Rádió épülete előtti tüntetéseken, a Sztálin szobor ledöntésében. A forradalom napjaiban ápolta a sebesülteket a Bakáts téri kórházban. 1956. decemberében hazatért Albániába, és a forradalomban való részvétele miatt a titkosrendőrség megfigyelés alatt tartotta, és később 11 évre börtönbe került. 1991-ben újra Magyarországra utazott, ahol tagja lett az 1956-os Magyarok Világszövetségének, 1991. júliusában megalapította Shkodra-ban az Albán-Magyar Baráti Társaságot. 2001-ben kezdeményezte, hogy a Shkodra-i önkormányzat az ‘1956-os magyar antikommunista forradalom’ nevet adományozza egy utcának. 2006-ban a Magyar Köztársaság Elnöke a „Szabadság Hőse” érdemrenddel tüntette ki a Magyarországon kifejtett, önfeláldozó tevékenységéért.

Forrás: fb

Shkodra ma is nyüzsgő, élettel teli város. Ne lepődjünk meg, ha a belvárosban a különböző apácarendek képviselőit vagy akár a rend őreit biciklizni látjuk, a belváros néhány utcáját napközben kerékpárútként használhatják a lakók.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép