A Shala-folyó (Lumi i Shalës) és környéke

A Shala-folyó (albánul Lumi i Shalës) a shala törzsről kapta a nevét. Ez a törzs Észak-Albániában a Drin-folyótól északra és a Theth-től délre található területet népesítette be.

Környékbeli népviselet
(Forrás: fakteplus)

Egyes vélemények szerint maga a szó a „száraz, terméketlen föld” (shalë, shalesinë) szóból ered. Ez a magyarázat etimológiai szempontból azonban nem annyira meggyőző, mert Shala azon kevés helyek egyike az északi hegyekben, amelyek termékenyek és nem szárazak. A “shalë” szó azt is jelenti: nyereg.

Forrás: kultplus

A néphit szerint Shala, Shosh és Mirdita közös ősökkel rendelkeznek. Három fivér közül a legidősebb (Zog Diti) örökölte a nyerget (shalë), a középső (Mark Diti) a szitát (shosh), a legkisebbnek (Mir Diti) pedig semmi nem jutott. Így ő búcsúzáskor csak annyit mondott „Diten e mirë” (Szép napot), és ebből lett Mirdita. (Mirdita-val kapcsolatban él egy másik legenda is: a különböző kicsi települések nem tudtak megegyezni abban, melyik legyen a központ, amiről természetesen a régió is kapná a nevét. Ekkor az egyik idős ember azt mondta, hogy „Órákon keresztül vitatkozunk itt, semmiben nem tudtunk megegyezni. Csak amikor találkoztunk, akkor volt egyetértés, mindannyian köszöntünk egymásnak, hogy Mirëdita (Jó napot). Legyen ez a régió neve.)

Shosh
(Forrás: mapio.net)

A bajrak (török eredetű szó) azt jelenti: zászló. Az egy zászló alá tartozó törzs tagjai (kb. zászlóalj) alkotják a bajrak-ot (ispánságot). Ez mind katonai, mind közigazgatási egység volt a török időkben. Kurt Seliger osztrák újságíró – aki egy 50 köbcentis robogóval járta meg az utat Bécs és Tirana között a feleségével az ’50-es években – így ír a Sasfiak országa című könyvében erről: “Miután a hegylakók és a törökök között a harc semmiféle eredményre nem vezetett, mindkét oldal számára lényeges volt, hogy kompromisszumot kössenek. Így jött létre végül a megegyezés a törzsfők és a törökök között. A törökök elismerték a hegylakók önkormányzatát, és elálltak az adószedéstől. A hegylakók viszont kötelezték magukat, hogy a török hadsereg részére török harcosokat állítanak. A kötelező katonai szolgálat megfelelő szervezetet kívánt, így jött létre a bajrak: minden 300 ember katonai egységet képezett, egy “zászlót” albánul bajrakot. Azt a férfit, aki a harcos állításért felelős volt bajraktarnak nevezték.”

Forrás: saját kép a könyv ide vonatkozó oldaláról

Az ottani régióhoz tartozó hat bajrak egyike Shala, melyhez az alábbi falvak tartoznak: Pecaj (a központ), Theth, Abat, Lotaj, Lekaj, Nënmavriq és Nicaj.

Theth (Forrás: thethi guide)

Shala zászlaja két összekulcsolt kéz, mely a hitet szimbolizálja. Ez a törzs kizárólag a katolikus vallást gyakorolja. Egy 1671-es leírás szerint a településen 32 ház volt, 200 lakóval. A XVII. század közepén a törzs egy része átvándorolt a mai Koszovó és Észak-Macedónia területére. Koszovóban a központja Bajgorë, ott 37 településen élnek. Ők ma a muszlim vallást gyakorolják. 1918-ban az osztrák-magyar népszámlálás során 650 háztartást és 2512 lakost rögzítettek a nyilvántartásban. 1933-ban 2000 katolikus hívő élt Shala faluban és környékén, a XIX. század végén a törzs albániai része 3000 tagot számlált.

Forrás: wikipedia

A shala törzsnek érdekes hiedelmei vannak, ezt Nopcsa Ferenc is leírta. Beszámolói szerint ismerték a jégeső istenét, Rrmoria/Rumria névvel illették. Puskával lőttek rá, hogy eltérítsék, de tüzet is gyújtottak az udvaron, és sarlót és baltát is dobáltak felé. Félik a szellemeket és a vámpírokat, és hitük szerint a vámpírt csak saját fia pusztíthatja el. Az állatokkal kapcsolatos egyik babonájuk szerint a juhokat nem jó napnyugta előtt megfejni.

Shala védőszentje Szt. János, akinek ünnepét a saját naptáruk szerint december 26-án tartják. De ünneplik Szt. Mihály napját is szeptember 29-én (szintén a saját naptáruk szerint), ilyenkor kost vágnak és sütnek. Szent Mihály ünnepének előestéjén gyertyát gyújtanak a szentmisén, és imádkozás után vacsorát szolgálnak fel a szent tiszteletére. Valakinek a családból egész éjjel őrködnie kell egészen másnapig, hogy a gyertya ne aludjon el, mert ha kialszik, balszerencse éri az egész családot.

Karácsonykor, december 24-én délben kenyeret, sajtot, tejszínt és joghurtot visznek a sírokhoz, és gyertyát gyújtanak a kereszten. Ezeket az ételeket aztán szétosztják a szegények között. Szintén Nopcsa írta le, hogy a shalaiak reggel keresztet vetnek, mikor a nap első sugarai megérintik őket. A shala és a shoshi törzs egyetlen muszlimot sem engedett letelepedni a völgyben. A nikaj törzs tagjai közül sokan viszont muszlim nevet adtak a gyerekeknek. Így Sapa püspöke hivatalosan is megkérdezte a Szentszéket, engedélyezi-e, hogy muszlim nevű emberek is a közösség tagjai legyenek. Ez a szokás egészen 1760-ig létezett.

A környékbeli hegyi törzsek a Shala-iakat találékonyságukról ismerték. Ahogy a mondás tartja: „Gashi a bölcs, Krasniq a szem, Berisha a harag, Kelmend a harcias, Shala a furfangos, Thaçi a ravasz.”

A Shala-folyó a Shtrazë forrásból ered 1200 m-es tengerszint feletti magasságban Theth falu fölött. Kristálytiszta, jéghideg kékeszöld vize 37 km hosszan kanyarog a hegyek között, míg eléri a Komani-tavat. A legenda szerint Lek Dukagjini herceg – Szkander bég kortársa és barátja – itt töltötte életének utolsó éveit. Nevét egy szikla is őrzi, melyről be lehetett látni a völgyet, és így az ellenség érkezését is. A Komani-tóról 2017-ben írtam egy bejegyzést, nagyjából akkortájt kezdett a környék egyre látogatottabbá válni a helyi és a külföldi turisták által is.

A Shala-folyó – melyet Albán Thaiföldnek is neveznek – ma az egyik legnépszerűbb desztináció Észak-Albániában. Tiranából, Durrës-ből 1 napos kirándulással elérhető. Az út Vau i Dejës-től lesz szép és érdekes, ott kezdünk el bekanyarogni az Elátkozott-hegyek közé.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A katolikus vallás jelenléte kézzelfogható, katolikus templomok, keresztek kísérik utunkat Koman faluig.

Forrás: saját kép

Onnan kompok indulnak Fierze-be, és kisebb hajók a völgykatlanban található strandra, ahol most már hotelek/éttermek várják a turistákat.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A kb. egy órás hajóút lélegzetelállító tájon át halad jobbra-balra magas hegyek, sziklák között.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Útközben van egy kis sziget – Béke-sziget a neve – rajta egy nagy kereszttel.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Végül egy bal kanyar után elénk tárul a völgykatlan a stranddal.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Főszezonban hétvégente rengetegen vannak, így az éttermekben lehet, hogy várni kell az asztalra. Az árak a hely szépségének és nehezen megközelíthetőségének függvényében vannak meghatározva, ne a falusi kis kifőzde áraira számítsunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A víz jéghideg, és még augusztusban – amikor a legkisebb a sodrás – is egyensúlyozni kell a köveken, hogy ne vigyen el a víz.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Mehetünk saját autóval, vagy egy napos szervezett út keretében mikrobusszal, nagybusszal. Akár a mi szervezésünkben is.

Albánia – az én szememmel

Milyen is az, amikor nem mi találjuk a nyaralási helyszínt, hanem az talál meg minket? Az alábbi vendégbejegyzésből ez is kiderül. Veronika élménybeszámolója következik.

Nyár eleje volt, mikor a testvérem mesélt barátairól, akik kiköltöztek Albániába nyugdíjas éveikre. Albániábaaaa?

Ebbe a balkáni országba???

Aztán jött egy régi barátnőm, hogy az ismerősei Albániában nyaraltak és nagyon klassz hely…

Eszünkbe jutottak gyerekkori barátaink, akik 10 éve kiköltöztek és szeretnek ott élni. Akkor még nem sejtettük, hogy nemcsak Magyarország, de a komfortzónánk határait is messze el fogjuk hagyni, és a sodró események által a szívünket is rabul ejti ez az ország.

Albánia lassan, de biztosan beáramlott a gondolataimba, és mint mindig a gondolataimat követték a tetteim.

Az interneten portyáztam az Albániáról szóló oldalak között, beregisztráltam a legnépesebb albán csoportokba a Facebookon, nagy nehezen beszereztem Dienes Tibor Albániáról írt útikönyvét, és vettem egy részletes térképet.

Bevallom, tetszett amiket olvastam, kíváncsivá tett. Férjemmel és kisebbik lányommal elhatároztuk, hogy elmegyünk.

Földrajzát tekintve fontos megemlítenem, hogy Albánia partjait két tenger hullámai mossák: északon az Adriai-tenger, délen pedig a Jón-tenger. Hatalmas, 2000 méter feletti hegycsúcsok kísérték utunkat, folyóvölgyekkel tarkítva. Kevés a sík gazdálkodásra alkalmas terület, az is inkább az északi országrészben található. Északon a sötét színű, néha haragoszöld Adria homokos partja fogad sík területen, míg délen a hegyek meredélyeinek tövében a sziklás és fehér homokos partszakaszok váltakoznak ámulatba ejtő türkizkék, átlátszó vízzel.

Mivel mi autózni szeretünk, többféle útvonalat is megnéztem, ami Albániába vezet. Azt tapasztaltam, hogy a Covid miatt folyamatosan és kiszámíthatatlanul változnak a határátlépés szabályai, így sok honfitársunkhoz hasonlóan a Szerbia-Koszovó-Albánia útvonalat választottam. Mindamellett, hogy ez a legrövidebb út, nem kértek csak személyi igazolványt és az autónk papírjait. Aki erre indul, az ne nagyon számítson sztrádákra, de a gyorsforgalmi utakon azért lehetett haladni jó ütemben. Itt azért bele kell kalkulálni, hogy egy sáv van, ritkán kettő. Valamint kicsit több kanyar és szintkülönbség, mint kicsiny hazánkban. Fontos azt is figyelembe venni, hogy bárhol sétálhat szembe velünk szamár, kecske, birka, tehén, vagy CD-t , nyúzott nyulat, stb. áruló albán állampolgár.

KRESZ létezik, de semmikép ne aszerint közlekedjünk, hanem próbáljuk felvenni a helyi autóvezetők ritmusát. Ha tudjuk a célt, menjünk abba az irányba, kerüljünk ki mindenkit, fékezzünk, ha kell. Ne lepődjön meg senki, ha szembe jönnek az egyirányú utcában, vagy levágják egyenesen a körforgalmat, vagy éppen szaladgálnak át gyalogosan a négysávos úton. Mégis azt tapasztaltuk, hogy nincsenek balesetek. Egy koccanás volt Ksamil-ban az egyik körforgalomban, ahol mindenki egyenesen közlekedett, de egy turista körbement (betartva a KRESZ szabályait). Hamar belejöttünk, sőt nagyon tetszett, hogy senki nem káromkodik, hanem rezignáltan tudomásul veszi, hogy ez így rendjén van.

Kb. 10 órás út után Durres mellett Golem-ben szálltunk meg egy viszonylag egyszerű, de takaros kis hotelban, közvetlenül a tengerparton. Ahány ember, annyi igény. Nekünk a tisztaság és a víz közelsége, látványa volt az elsődleges szempont. A Hotel Enera-ban szálltunk meg 3 éjszakát, a szállást a Booking-on foglaltam.

Imádtuk. Nagyon kedvesek, segítőkészek voltak a szálloda dolgozói. A szoba tiszta, rendezett volt. Reggelit tartalmazott az ár.

Még itthonról megbeszéltük, hogy 20 éve nem látott barátainkkal találkozunk. És találkoztunk… Nagy pillanat volt. Szívet melengető ölelések után egy teljes napot velük töltöttünk. Korábban megbeszéltük, hogy minket az autentikus, helyi dolgok érdekelnek a legjobban, és a természet rejtett csodái. Találkozási pontunk Elbasan városa volt. Innét indultunk az ő autójukkal egy zötyögős földúton fel egy hegyoldalra, ahol a helyiek fúrtak egy kutat kőolajat keresve, ám kőolaj helyett forró, kénes víz tört fel, amit aztán nem sikerült elállítani. Mit tesz ilyenkor egy albán? Bevezették a saját házaikba és néhány fürdőkád segítségével még közfürdőt is építettek maguknak a lakatlan hegy oldalába. Utunk következő állomása ugyanabban a faluban egy albán ortodox templom volt. Haragoszöld mandarinfák és csobogó szökőkutak társaságában nézhettük meg ezt a kis ékszerdobozt. Boldogan köszöntöttek minket, és még olyan helyekre is bevittek, ahova másoknak tilos a bejárás. Utána Elbasan központjába vittek minket barátaink, ahol egy gyönyörűen felújított vár áll. Csak bámultuk a csodás kert látványát, ami ott fogadott minket. A történelmi múlt kiállított maradványai mellett kitűnően megfértek korunk modern vívmányai is. Így egy csodaszép, árnyas étterem teraszán enyhíthettük szomjunkat, ami a hőség miatt szinte folyamatos volt. Barátaink közben folyamatosan meséltek nekünk, így rengeteg információhoz juthattunk. Jókat nevettünk történeteiken, de legbelül nyugtáztuk, hogy jó kis hely ez az Albánia.

Következő állomásunk egy icipici étterem volt, ami zsúfolásig volt tömve régiségekkel, fotókkal. Az egyik fotón felfedeztem Edi Rama-t, a jelenlegi miniszterelnököt. Alig hittem a szememnek, hogy ő is itt ebédelt?! A tulajdonos nagy szeretettel invitált be minket. Szerencsére barátaink kitűnően beszélnek albánul, így hamar egy hullámhosszra kerültünk vele. Mesélte, hogy ő a negyedik generáció, aki ezt a tradicionális kis éttermet vezeti. Mindent helyi termelőktől szerez be, a zöldséget, gyümölcsöt a kertjében termeszti. Erről fotókat is mutatott. Megkérdezte honnan jöttünk, majd előcsapott egy vendégkönyvet és megmutatta magyar emberek bejegyzéseit a nála elfogyasztott étkekről, a vendéglátásról. Micsoda bizalom… Hiszen neki fogalma sem volt, ki mit írt oda magyarul… Minden tradicionális ételt elmagyarázott, leste minden kívánságunkat. Ugyan nem kértünk desszertet, ő hozott. Valamint hozott frissen szedett somot és az ebből készült somnektárt is megkóstoltatta velünk. Ajándékba… Szívmelengető volt ott minden pillanat.

Utána a kocsikhoz érve elbúcsúztunk barátainktól, de elláttak minket ezer jótanáccsal, hogy hova menjünk még el, mire figyeljünk. Ők egyébként vállalnak idegenvezetést. Akiket komolyan érdekel a kiutazás, fel tudják velük venni a kapcsolatot. Van weboldaluk, blogjuk. Facebookon “Albánia – mindennapjaink egy nem mindennapi országban” címszó alatt olvashatóak értékes és érdekes bejegyzéseik. Itt a többi elérhetőségük is megtalálható. Hálás vagyok nekik, hogy adtak egyfajta biztonságérzetet. Mindenben segítettek végig az utazásunk során.

A hegyi patakokból mindenhol lehet inni. Isteni finom a vizük és nagyon hideg. Kincset ért a nagy melegben. A közbiztonság is nagyon jó. A kocsikat lehúzott ablakkal is otthagyják a helyiek. Nincs kocsilopás. A törvénykezés úgy működik, hogy igen megengedőnek, elnézőnek tűnik, ám ha a törvényszegésnek következményei vannak (pl. balesetet okoz valaki ittasan) akkor hosszú börtönévek várnak az elkövetőre. Soha nem állított meg egy rendőr sem minket semmilyen apropóból, sőt, egyszer segítettek kiparkolni nekünk. Elállták az utat, míg kitolattunk.

Albánia megszenvedte a törökök uralmát. Szkander bég Albánia legnagyobb hőse. Barátjával, Hunyadi Jánossal szövetségben harcolt az oszmán seregek balkáni terjeszkedése ellen. Hunyadi Jánosról Kruja-ban utca és tér is lett elnevezve. Kruja városa egy hegy oldalára épült. Kellő mennyiségű szerpentin után megcsodálhattuk a településen található Szkander bég várát, valamint híres az itt található Old bazaar, ami egy nagyon autentikus bazársor. Itt kézzel szőtt szőnyegek, kézműves ezüst ékszerek és régiségek között lehet válogatni. Elárulom, hogy engem a szőnyegek rabul ejtettek. Legszívesebben egy tucattal vettem volna belőlük… Még szerencse, hogy a férjem nem repesett annyira, mert így legalább mi is elfértünk a kocsiban a szőnyegek mellett a szállásra vezető úton. Itt egy Kroi nevű étteremben ettünk barátaink tanácsát megfogadva. Az az igazság, hogy már belépéskor leesett az állunk a látványtól, és nemcsak a panoráma miatt. A kiszolgálás és az ételek is fenségesek voltak. Egy átlagos magyar étterem árait alulmúlta a végösszeg és természetesen itt is hoztak még ajándékba saját készítésű szilvalevet. Mit mondjak, furcsa volt ezt megtapasztalni…

Hamar elröppent a három nap. Tudnék még írni róla, de így is hosszúra fog sikeredni “kis” élménybeszámolóm.

Másnap reggel elindultunk az Albán Riviéra felé. Tudtuk, hogy 7-8 órás út vár ránk, míg leérünk a délen foglalt szállásunkra Ksamil-ba. Erről az útvonalról azt kell tudni, hogy beválasztották a világ 10 legszebb motoros útvonala közé, nem véletlenül. A rendkívül szerpentines út a hatalmas hegyek oldalában vagy tetején halad. A Llogara-hágóra való felkapaszkodás azért nem kevés izgalommal töltött el, pedig nem is én vezettem az autónkat. Utána pedig lefelé és lefelé, és lefelé… miközben a párába burkolózott végtelen tenger ott nyújtózott a hegyek lábánál. Az az igazság, hogy itt alig fotóztam – pedig imádok – két okból: féltem a szerpentin szélén megállni, valamint úgy éreztem, hogy aminek itt részese vagyok, azt nem tudja egy fotó sem átadni. Megéreztem a természet hatalmas erejét és azt, hogy milyen apró kis porszemek vagyunk mi ehhez képest. Jobban kellene becsülnünk a Földet, a természetet…

Mivel már a “szükség” is úgy hozta, meg kellett állnunk valahol. Egy parkolóba nagy hirtelen lekanyarodtunk. Kiszállva az autóból azt hallgattuk, hogy mi ez a zaj??? Egy étterem volt ott, a neve: Ujvara. Egy vízesésre építették. Minden asztal mellett csobog lefelé a hűsítő, kristálytiszta hegyi patak. Közben eszünkbe jutott, hogy barátaink is meséltek erről a helyről, csak a nagy “ijedelmeim” közepette meg is feledkeztem róla. De milyen az élet: itt volt előttünk. Itt is finomat ettünk, ittunk. Megállapítottuk, hogy mindenhol friss, zamatos ételeket tesznek elénk. (A pizzájuk is mindenhol isteni volt.)

Délen a Hotel Vila Park Bujari Ksamil-ban foglaltam szállást a következő 6 napra, szintén Booking-on. Késve, kényelmesen érkeztünk a szállásunkra. Már ránk telefonáltak, hogy hol vagyunk. Annyit fontos megemlítenem, hogy a déli országrész szállásai kétszer annyiba kerülnek, mint északon. És a vendéglátóhelyek is drágábbak. A magyar árakhoz képest azonban még messze nem érték el a mi szintünket. A szoba kicsi, de patyolat tiszta, a fürdő ablakából olyan kilátás volt a tengerpartra, hogy mondtam a férjemnek, hogy én is kérek egy ilyen festményt a falra.

Ksamil szerintem Albánia legfelkapottabb helye jelenleg turisztikai szempontból, de őszintén szólva megértem. Ebből kifolyólag nem voltunk egyedül. :) Júliusban még kényelmesen elfért a sok ember, de augusztusban a szabadságolások miatt annyi ember lett hirtelen, hogy volt olyan strand, ahol nemhogy napágy nem jutott, de a törölközőnket sem engedték leteríteni. Szerencsére folyamatosan fejlesztenek. Mindenhol megkezdett építkezések várják az őszi folytatást, de új strand is nyílt, amibe egy pillanat alatt szerelmesedtünk bele. Tökéletesen éreztük magunkat. Az albán zene ritmusát csak a tenger hullámainak a csobogása zavarta meg. Lágy tengeri szél fújta a hajunkat, enyhítve a forróságot. Éppen emiatt csak este vettük észre, hogy az 50 faktoros naptej is kevés, ha nem vesszük komolyan, hogy betartsuk a sziesztát. A kisebbik lányom nagyon fehér bőrű, ő rózsaszínre váltott. Egy kávézóban meg is kérdezték, hogy norvégok vagyunk-e. Ebből kisvártatva szívélyes diskurzus kerekedett. Kiderült az illetőről, hogy övé az összes vízi jármű, ami ott bérelhető. Közölte, hogy éljünk a mának és két perc múlva leszervezte, hogy motorcsónakkal körbevigyenek minket a szigetek között. Hiába mondtuk, hogy nincs nálunk pénz, őt ez egyáltalán nem érdekelte. Mire észbe kaptam és megijedhettem volna, már egy motorcsónak hasította velünk a vizet a naplementében. Persze mondanom sem kell, hogy közben albán zene szólt és megélhettünk néhány újabb csodálatos pillanatot. A pénzt bevittük másnap, de így is jóval kedvezményesebb árat kaptunk, mint amit korábban megérdeklődtünk.

Hogy pihentessük a bőrünket, kitaláltuk, hogy másnap elmegyünk a közelben található Kék szem forráshoz. Erről azt kell tudni, hogy hatalmas vízhozammal tör fel az édesvíz, az aljáig még emberfia nem tudott lejutni a hatalmas víznyomás miatt, csak kb. 50 m-ig nehézbúvárok. Nevét a csodás kék árnyalatokról kapta, egy nagy kék szemet formáz a feltörő víz. Volt aki fejest is ugrott bele a turisták közül, bár mi azt is hőstettnek éreztük, hogy a 10 fokos vízbe térdig belementünk. A kiszélesedő folyóvölgy árnyas fák alatt haladt tovább. A víz tetejére építettek egy éttermet, úgyhogy újabb pazar helyen ebédelhettünk. Nagyon finom, friss volt minden, csak jót tudok mondani itt is az étteremről.

Ksamil egy kb. 1000 fős kis település, de nyaranta megsokszorozódik ez a lélekszám. Mindenhol hotelek, apartmanok vannak. Az út szélén kulcsot pörgetnek a helyi szállásadók, ha valaki ad hoc módon szeretne szállást.

Ksamil híres strandjairól, ami a fehér homokos és az apró kavicsos partokat jelenti a kék minden árnyalatában pompázó tökéletesen átlátszó tisztaságú vízzel. Négy kis szigetecske van egy öböl ölelésében. A szigeteken is van napernyő, nyugágy. Szabadon lehet úszkálni, vízibiciklizni, motorcsónakozni közöttük. Ksamil partján állva szinte láttuk Korfu szigetének házait, hiszen mindössze 6 mérföldre vannak egymástól.

 

Ksamil-tól északra néhány kilométerre található Saranda városa. Innen rendszeres hajójáratok indulnak. Többek között Korfura, de akár Olaszországba is. Ide költözött le télen egy idősebb magyar házaspár, akik öcsém nagyon jó barátai. Felhívtuk őket, találkozzunk. Nagy szeretettel fogadtak minket sarandai otthonukban és megbeszéltük, hogyha a szél gyengül, elvisznek minket néhány számukra is csodás helyre motorcsónakjukkal. Ez két nap múlva meg is történt. Elindultunk Saranda partjaitól Kroreza Beach-re.

Ez a strand csak a vízről megközelíthető. A tenger fölé magasodó sziklák oldalát nézve tökéletesen kirajzolódik, ahogy a föld erői a mélyben aktívan dolgoznak. Gyűrik, hajtogatják a kőzeteket, mint mi egy újságpapírt.

Hihetetlen szépségeket láttunk útközben, melyet csak néha tör meg a kommunista idők politikai vezetőjének Enver Hoxha-nak néhány betonbunkere.

A strandhoz érve, egy hatalmas úszással értünk partot. A kövek a talpunk alatt hófehérek, melyeket az erózió kerekre csiszolt. Itt is megtalálható már minden, amire a vendégeknek igénye lehet. Étterem, mosdó, hajóbérlés várja a kirándulóhajók utasait.

Miután visszaértünk Saranda kikötőjébe, beültünk egy helyi kávézóba, és amíg a hőség el nem üldözött minket, egy hatalmasat beszélgettünk hűsítő italok és isteni finom albán kávé társaságában.

Még sok pozitív élményről tudnék írni, de úgy gondolom, hogy a teljességhez a negatívumok is hozzátartoznak.

Miközben a hírekben már mindenki hallhatta, hogy lángokban áll Görögország, Törökország, Macedónia, Ksamil mellett is kigyulladt egy olajfa ültetvény. Nagyon megijedtem, mikor észrevettem a szobánk erkélyéről a fák fölött gomolygó füstöt. Ráadásul Saranda-ba menet csak pár méterre voltak a felcsapó lángok, de reggelre el tudták oltani.

Már hazafelé tartottunk, amikor 5-6 helyen is láttuk az égő hegyoldalakat. Legfélelmetesebb a Kukes mellett tomboló tűz volt, melynek füstje már a napot is eltakarta. Apokaliptikus látvány volt. Míg ott voltunk minden nap 40 fok körül volt a hőmérséklet, és csapadék egyszer sem esett. Iszonyú szárazság volt. De azt mondták, hogy ez teljesen normális errefelé, hiszen éves szinten 300 napsütötte napot tudhatnak magukénak.

Sajnos a hazafelé vezető úton sokat kellett várni a koszovói-szerb határon (Merdare), valamint Röszke és Tompa is túl volt terhelve, emiatt az út 24 órásra sikeredett, de ezt 14 óra alatt is lehet teljesíteni kényelmesen, ha a határokon nincsenek fennakadások.

Mi minden negatívum ellenére is nagyon jól éreztük magunkat, és már most tervezgetjük, hogy mikor tudunk ide ismét visszamenni.

Reméljük, minél előbb sort keríthetünk erre…

Mindenkinek hasonlóan szép, kalandokkal fűszerezett napokat kívánok!

 

Pergéné Rozs Veronika

A szerző középen

 

Albánia legkisebb vára: Petrela

A tiranai lakosok gyakran látogatnak el hétvégente Petrelë faluba. A település azon túl, hogy nagyon hangulatos, Albánia egyik legfontosabb történelmi építményével rendelkezik.

A faluba jó minőségű, de kanyargós aszfaltúton juthatunk fel
(Forrás: saját kép)

Petrelë vára azért is különleges, mert háromszög alakú, ilyen formájú erődítmény nem sok van. Porto Palermo-nál Ali Pasha Tepelena vára ilyen még, de az nagyobb. Petrelë vára a legkisebb Albániában, kerülete nem haladja meg a 100 m-t. Egy sziklára (petra) épült, innen kapta a nevét. A III-IV. sz-ban kezdték építeni, és már akkor fontos szerepet töltött be, a Via Egnatia ókori úton a Durrës-Tirana-Elbasan utakat őrizte.

Forrás: saját kép

A VI. sz-ban Justinianus császár újjáépítette, majd a XI. sz-ban újra fontos szerepet töltött be a normannok és bizánciak közötti harcok idején. A XIV. sz. elején az erődítmény a Topia család tulajdonában volt, majd a XV. sz-ban ismét nagy jelentősége lett az ottománok elleni ellenállás egyik központjaként, ekkorra nyerte el mai formáját. Ez a vár is része volt a korabeli kommunikációs láncnak, amikor az erődítmények tűzjelekkel üzentek egymásnak. Akkor Szkander bég nővére Mamica volt Petrelë úrnője.

Petrele vára az utakat őrizte, a várat pedig Mamica
(Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

A tengerszint felett kb. 400 m-rel található háromszög alakú várnak két kerek torony épült két sarkára, a harmadik nem készült el a sziklafal meredeksége miatt.

A sziklára épült vár, tőle balra pedig a falu iskolája. A kép egy mezőgazdasági kiállításon készült 2011-ben.
(Forrás: saját kép)

A várba gyalogosan juthatunk fel egy szűk, kövekből kirakott részben lépcsős középkori úton. A faluig fel tudunk menni járművel, majd a faluközpontból rövid sétával a várkapuig jutunk, onnan pár perces gyaloglással érünk a fellegvár épületéhez. Ingyenesen bemehetünk, a belépőjegy ára egy kávé vagy üdítő a várban működő étteremben. :) Általában 11.00 körül nyit, késő estig nyitva tart.

A bejárat (Forrás: saját kép)

Leülhetünk a “kerthelyiségben”, hogy élvezzük a remek kilátást.

Forrás: saját kép

A látvány gyönyörű, az egész környéket belátni: az alattunk kanyargó Erzen-folyót, a környező ősi olajfaültetvényeket és Tiranát is. Tiszta időben pedig akár a tengert is kémlelhetjük.

Alattunk az Erzen-folyó kanyarog, a háttérben az albán főváros (Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

De érdemes belül is körülnézni, mert a berendezési tárgyak részben a középkort idézik.

Forrás: Barina Zoltán

Az étterembe szamár vagy öszvér segítségével viszik fel a szükséges dolgokat.

Forrás: saját kép

 

Petrelë mellett található egy másik, sokkal öregebb vár maradványa is. Persqopi (más néven Brysak), egy ősi illír település része volt.

Forrás: saját kép

Az egykori város maradványai a legnagyobb megmaradt ókori falmaradvány Albániában: 60 m hosszú és 7 m magas. A falak kötőanyag nélkül épültek, a köveket csak egymásra helyezték. A város virágkorát i. e. 2500-2200 előtt élte. Ez a hely volt Glaukiasz illír király székhelye, az uralkodó itt bújtatta Pürrhosz-t Epirus későbbi királyát 2 és 12 éves kora között, mert a makedónok meg akarták ölni. A makedónok 200 talentumot ajánlottak az uralkodónak a gyermek átadásáért, de ő visszautasította. Állítólag Glaukiasz sírja is a falakon belül található. A város a rómaiak benyomulása után elesett, és a III-IV. sz-ban Petrelë várának építésekor teljesen elvesztette jelentőségét. Egyes történészek szerint itt született Nagy Sándor.

Persqopi falai
(Forrás: visit-tirana)

A romok közelében találunk egy másik nagy sírhelyet is, melyet 2018-ra tettek turisták számára is látogathatóvá.

Forrás: Barina Zoltán

Forrás: Barina Zoltán

Petrelë közigazgatásilag Mullet-hez tartozik. A zóna központja Mullet, itt élt Szulejman Pasha Mulleti, akinek nevéhez fűződik Tirana megalapítása a XVII. sz-ban. Az ő leszármazottja volt Molla Bey Petrela, aki a tiranai Et’hem Bey mecset építését kezdte, amit aztán fia Etëhem Bey fejezett be, így a mecset róla kapta a nevét.

Mullet-hez fűződik egy régi legenda. A XVII. sz-ban történt szomorú eseményre a Menyasszony sírja/türbéje emlékeztet. A legenda szerint két ellenséges család összetalálkozott a falu határában, és halálra lőtték egymást. Egy aznap házasodott fiatalasszony és a családja is éppen arra járt és a tűzvonalba került, a fiatalasszonyt eltalálta egy golyó és meghalt. Azon a helyen építették a türbét az incidens emlékére.

Forrás: saját kép


A másik változat szerint két nászmenet találkozott össze egy szűk ösvénynél. Egyik sem akart utat adni a másiknak (a nászmenetnek mindig elsőbbsége volt akkoriban, ez részben a mai napig is érvényes az itteni szokások szerint). Ez volt a probléma, hogy éppen két lakodalmas menet jött szembe egymással, a makacsság erőszakot szült, lövöldözés tört ki. Mindkét menyasszony meghalt, és egymás mellé temették őket. Évekkel később ennek emlékére emelték ezt a türbét.

Forrás: saját kép

Számunkra a zóna azért különleges, mert itt élünk. Petrelë várára pedig épp rálátunk a teraszunkról.

Forrás: saját kép

 

 

Albánia bölcsője és az Adria erkélye – Kruja

A Tiranától 20 km-re, a tengerszint felett 600 m-rel található város Albánia történelmének egyik legfontosabb helyszíne. Aki a sasok földjén jár feltétlenül keresse fel, nem csak történelmi fontossága, hanem különleges fekvése miatt is.

Forrás: pinterest

 

A város nevének jelentése ottani nyelvjárásban “forrás”  (“kroi/krua”, de a legtöbb más nyelvjárásban a forrást “burim” névvel illetik), mert forrásokban bővelkedő hegyek között fekszik. Mintegy 30 forrás található a környéken, és szinte mindegyikhez kapcsolódik valamilyen legenda. Az egyik neve Balabán-forrás, Balabán ottomán pasáról elnevezve, aki Kruja harmadik ostromakor halt meg ott. A Qafë Shtama forrás 1200 m magasan található, a belőle nyert palackozott vízzel a boltokban is találkozhatunk.

A Qafë Shtama Nemzeti Park
(Forrás: gazetadita)

Az illír időkben az alban törzs által lakott település i. e. II. sz-ban került római fennhatóság alá. Jelentősége a középkorban értékelődött fel.

Az eredetileg egy közepes méretű erőddel rendelkező település a VI-IX. sz. között terjeszkedett város méretűvé. A vár az V-VI. sz-ban épült, kerülete 804 m, 2,5 ha-on terül el és 9 tornya volt. Kruja 1190-ben Albánia első fővárosa lett, mint az Arbanon Fejedelemség (Principata e Arbërit) központja. A következő évszázadokban többször gazdát cserélt, a bizánci majd a szerb birodalom fennhatósága alá került, 1395-ben pedig ottomán vazallus lett. 1415-ben az albánok visszafoglalták, de a szultán helyőrséget hagyott a várban. Ekkor került Kasztrióta György a szultán udvarába mintegy zálogként. Majd 1443. november 28-án az akkor már komoly katonai sikerekkel rendelkező Szkander bég visszatért Kruja-ba egy hamisított szultáni paranccsal és átvette a parancsnokságot.

Forrás: saját kép

1444. március 2-án pedig Lezha-ba hívta az albán törzsfőket, hogy egyesítse őket a kereszténység védelmére. Ekkortól lett Kruja az ottománokkal szembeni ellenállás főhadiszállása.

A Lezha-i gyűlés/Szkander bég múzeum
(Forrás: Erdős Laci)

A kiemelkedő stratégiai jelentőségű várat az ottománok szinte folyamatosan támadták. 1450-től kezdve 24 próbálkozást tettek, hogy bevegyék Kruja-t és környékét. Három nagy ostrommal próbálkoztak, de az akkoriban csúcstechnikának számító lőfegyverek és Szkander bég kitűnő katonai és stratégiai képességeinek köszönhetően nem tudták elfoglalni.

Forrás: saját kép

Az első nagy ostromot 1450-ben indították. Akkor Szkander bég 1500 embert hagyott a vár védelmére, ő pedig 16.000-es seregével folyamatos támadásokkal, rajtaütésekkel szétverte II. Murád 100.000 katonát számláló táborát.

A második ostromra 1466-ban került sor, akkor 4400 ember védte a várat a 150.000-es ottomán sereg ellen. A sikertelen kísérlet után II. Mehmed szultán hátrahagyta Balabán pasát, hogy megteremtse hátországát, akkor építették fel 25 nap alatt az Elbasan-i várat.

1467-ben II. Mehmed újabb próbálkozást tett. Ezúttal a folyamatos ostrom mellett rendszeres utánpótlás is érkezett a térségbe. Ezzel elvágták Szkander bég utánpótlási útvonalait, aki időközben maláriás lett és 1468. január 17-én meghalt. Az albán seregek vezetését Lekë Dukagjini vett át, aki szétverte a török sereget, így Kruja harmadszorra is megmenekült. (És ekkor halt meg Balabán pasa, akiről a bejegyzés elején említett forrás a nevét kapta.)

Tíz évvel később azonban II. Mehmed egy több, mint 1 évig tartó ostrom keretében kiéheztette és demoralizálta az albán várvédőket, akik végül 1478. június 17-én átadták a várat a szultánnak.

A törökök szinte bevehetetlenné tették a falakat, de az 1617-es földrengés súlyos károkat okozott, így a vár onnantól kezdve elvesztette harcászati jelentőségét.

A vár és környéke ma turisztikai látnivaló. A várba felvezető út neve Hunyadi János utca, és tér is van elnevezve a hadvezérről.

Forrás: saját kép

Forrás: blogrepublik

 

Hogy Hunyadi Jánost mennyire tisztelik az albánok, bizonyítja, hogy mikor anno 15 évvel ezelőtt elkezdtünk Albániában járni turistaként, és a helyiek megkérdezték, hogy honnan jöttünk, és megtudták, hogy magyarok vagyunk, rögtön a két mutatóujj összedörzsölésével jelezték, hogy “Janosh Huniadi és Skenderbeu barátok”. Tiranában is van róla utca elnevezve, és 2016-ban a Tiranai Magyar Nagykövetség Tirana Önkormányzatával közösen emléktáblát helyezett el a két középkori hadvezér barátságának emlékére az albán főváros központjában, ahol a park is Hunyadi nevét viseli. Az emléktáblát Áder János avatta fel, az eseményen mi is jelen voltunk, mint itt élő magyar család. Erion Veliaj, Tirana főpolgármestere az avató beszédében azt mondta, ha nem tudná, ki az a Hunyadi János, megbukott volna történelemből.

Emléktábla avatás: Áder János és Erion Veliaj, Tirana főpolgármestere
Forrás: saját kép

A Kruja-i várba nem sokat kell gyalogolnunk, járművel felmehetünk egészen a vár mellett és alatt kialakított parkolóhelyekhez.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: saját kép

Felfelé menet sokszor találkozhatunk ezzel  a bácsival, aki a hagyományos kéthúros albán hangszeren (çifteli) játszik.

Forrás: Erdős Laci

A várfal belülről körbejárható, a harangtorony a XI. sz-ban épült. A harangot Kruja-i mesterek öntötték, és ezt verték félre Szkander bég halálakor is. Ez a harang a váron belül található Szkander bég múzeumban van kiállítva.

Forrás: saját kép

A vár két múzeumnak, egy törökfürdőnek és egy bektashi tettyének is helyet ad.

A Szkander bég Múzeum 1982-ben nyitott, tervezésében többek között Enver Hoxha lánya Pranvera is részt vett. Mi már számtalanszor jártunk itt, legelőször 2009-ben még turistaként. Azóta rengeteg kisebb-nagyobb turistacsoportot vezettünk, így a múzeum személyzete már ismerősként fogad. Mindig örülnek a magyar turistáknak, hiszen a két nép történelme több ponton összekapcsolódik, ennek egyik mementójával a múzeumban is találkozunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A múzeum bejáratánál „Szkander bég és a nép” fogad bennünket, a hatalmas szoborcsoportot betonból készítették.

Forrás: Erdős Laci

Az első helyiség az illír időket idézi, fegyverek, használati tárgyak, ékszerek láthatók, és persze az illír-római háború egy részlete megfestve.

Az illír-római háború
(Forrás: Erdős Laci)

Ha tovább megyünk, átérünk a középkorba, ahol minden Szkander bégről és kortársairól szól. Láthatjuk a kecskefejes sisakjának és a díszkardjának másolatát. A falra festett csatajelenet Albánia legnagyobbja, természetesen az is a hadvezért ábrázolja az ottománok elleni egyik csatában.

Forrás: saját kép

Tovább haladva találkozunk Szkander bég nővérének és kortársainak mellszobraival, valamint a róla készített képekkel különböző korok művészei által.

Forrás: Erdős Laci

És elolvashatunk egy magyar nyelvű dokumentumot is.

Forrás: saját kép

A harmadik szinten találjuk a könyvtárat és négy fontos középkori albán vár (jobbról balra) Berat, Petrelë, Kepi i Rodonit és Kruja erődítményeinek Kruja-i kőből készült makettjeit. A művész igencsak lokálpatrióta lehetett, mivel a hatalmas méretű Berat-i várnak csak egy kis részét faragta ki, így úgy látszik, mintha a Kruja-i vár lenne a nagyobb. :)

Forrás: saját kép

És itt “találkozunk” Hunyadi Jánossal, és V. Alfonzzal, a másik nagy szövetségessel is.

Forrás: saját kép

A múzeum teraszáról pedig gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre, a városra és a várkertre.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

Tiszta idő esetén elláthatunk a tengerig is. Nem véletlenül nevezik a várost az Adria erkélyének. Ha szerencsénk van, kivehetjük a Rodon-félsziget körvonalait, az ott található, Szkander bég által építtetett várral tűzjelekkel kommunikáltak a középkorban.

Kilátás a várból. Alattunk Fushë-Krujë (Kruja-Mező), a távolban az Adria. A földnyelv a Rodon-félsziget.
(Forrás: saját kép)

A Néprajzi Múzeum 1989-ben nyitotta meg ajtaját a látogatók előtt. Az 1764-ben épült ház a Toptani családé volt. Az ott kiállított tárgyak felölelik a középkori élet használati tárgyait, öltözékeit, ékszereit melyek között találunk 500 éveset is. A múzeumban található tárgyak 90%-a eredeti, és 100%-ban működőképes. Itt virtuálisan körbejárhatjuk.

Forrás: saját kép

A település vallási élete sokat változott. Az illír idők pogány hitvilága eltűnik, miután a kereszténység terjedésével megépül a Szt. Sándor templom a Kruja-hegyen. A városban 1167-ben alapítottak katolikus püspökséget. Az ottománok jelenlétével megerősödik az iszlám, a várban található egykori mecsetet 1481-re fejezték be. A falak és a minaret maradványai ma is láthatók.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

A bazár mellett található XVI. sz-i felújított mecset viszont ma is működik.

Forrás: Erdős Laci

A XVIII. sz. elején terjedt el a bektashizmus Kruja környékén, a történet azonban régebbre nyúlik vissza.

Forrás: zgjohushqiptar

A legenda szerint mikor 1325-ben Sari Salltik bektashi dervis Kruja-ba érkezett, a hegy tetején egy barlangban élő hétfejű sárkány szűz lányokat követelt áldozatnak azért cserébe, hogy ne égesse fel a helyet. Mikor a hercegnőre került sor, Sari Salltik felkísérte őt a barlangba, és botjának egy mozdulatával elpusztította a sárkányt. Itt építette fel Albánia első tettyéjét, ha felnézünk a hegytetőre, a sárga épület az, 1176 m magasan.

Forrás: zgjohushqiptar

A legenda szerint a szent testét halálakor hét koporsóba tették, és az egyik Kruja-ba került. A türbe (sírhely) is a barlangban található, és számos csodatétel kapcsolódik hozzá.

Forrás: wikipedi

A helyiek tíz csodára emlékeznek a régi időkből, amikor bénult embereket bevittek a barlangba, majd gyógyultan távoztak. A kommunizmus alatt, mikor a vallásokat betiltották, elrendelték a hely elpusztítását. Az illetőt, akit megbíztak vele, maga alá temette a föld. Egy másik ember el akarta vinni a köveket a megsemmisült türbéről, de álmában hangot hallott, ami elrendelte, hogy tegye vissza a köveket. Ma is történnek dolgok, melyekre nincs magyarázat. Közel 10 éve egy albán üzletember számos európai klinikát keresett fel, mert nem lehetett gyermeke. Majd felkereste az újjáépített szent helyet, utána hamarosan 3 gyermeke született, két lány és egy fiú. Hisszük vagy sem a csodákat, de az tény, hogy naponta sok albán és külföldi keresi fel a sírt, időjárástól függetlenül. Természetesen a barlangban is található egy forrás, melynek vize szent. A hegytetőre aszfaltúton juthatunk fel (kb. 20 perc autóval), de felvonó építését is tervezik.

A Dollma tettye a várban található, a XVIII. sz. végén épült. A tettye kertjében van egy öreg olajfa, maga Szkander bég ültette, miután házasságot kötött. Ezt a szokást aztán törvénybe is iktatta. Egyes források szerint a XX. sz. elejére Kruja szinte teljes lakossága bektashi volt.

A kerek tetejű épület a tettye, vagyis szent hely
(Forrás: Erdős Laci)

Kruja-ban található Albánia legöregebb bazárja is. Már Szkander bég idejében is létezett, akkoriban egészen a vár bejáratáig tartott, mintegy 150 üzlettel. Túlélte az ottomán időket, majd a kommunizmus alatt Enver Hoxha ösztönözte az embereket, hogy térjenek vissza a régi, családi mesterségekhez. Így ma sok szép kézműves terméket vásárolhatunk a bazárban.

Forrás: saját kép

A várban és a bazárban számos éttermet találunk. Érdemes megkóstolni a helyi ízeket.

Forrás: Erdős Laci

Hagyományos albán ételeket, sült kecskét vagy bárányt is ehetünk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Ezen a linken pedig virtuális túrát tehetünk a városban és nevezetességeiben.

Forrás: colnect

Varázslatos vízesések Albániában

 

 

A természeti szépségeket nehéz rangsorolni. Mindegyik egyedi és különleges a maga nemében. A vízesések azonban mindenképpen előkelő helyet foglalnak el a természetben. Albániában is sok található belőlük, az alábbiak a legkülönlegesebbek. A lista persze szubjektív. :)

 

Sotira-vízesés

A Gramsh-tól 16 km-re található zuhatag kétségtelenül az egyik legszebb Albániában. Három vízesés zúdul alá különböző sebességgel 20-150 m magasság között a mészkő sziklákon, melyek a Tomorr-hegységből törnek elő.

 

Forrás: saját kép

 

A Sotira falutól 40 perces sétával elérhető zuhataghoz érdemes terepjáróval menni egy környékbelivel, aki ismeri a helyi viszonyokat, és egészen a vízesésig visz (akkor csak néhány száz métert kell gyalogolnunk).

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

A vízesés melletti dombon egy zöld rétet találunk, így akár egy egész napot is eltölthetünk élvezve a természet szépségét és vadságát.

 

 

Forrás: saját kép

 

 

Grunas-vízesés, Theth

Ez a vízesés 30 m magasból zúdul alá. A szűk Grunas-kanyonon át megközelíthető zuhatag mágikus atmoszférát teremt. Az Albán-Alpok csúcsai, melyeket az év jó részében hó borít a táplálói ennek a vízesésnek. Theth falu központjából kb. 1 órás sétával érhető el, az utolsó negyed órás útszakasz közepesen nehéz terepen halad, ezért legyünk nagyon óvatosak.

 

Forrás: shkoder.info

 

Kék-szem vízesés

A szintén Theth közelében fellelhető természeti csoda neve ugyanaz, mint a délen található Kék-szem forrásé, de ez nem a föld alól tör elő, hanem fentről (bár nem magasról). A vízesést a Fekete-folyó táplálja, és egy kb. 100 m2-es 3-5 m mély medencébe érkezik. Ndërlysa faluból (odáig mehetünk járművel) kb. 40 perces gyaloglással érhetjük el.

 

 

Bogova-vízesés

A Berat-Skrapar útvonalat követve az azonos nevű falu központjából a buszmegálló elől kb. 30 perces sétával jutunk el a vízesésig a folyó mentén. Neve szláv eredetű, ami albánra fordítva annyit tesz: az isteneké.

Ez a zuhatag egy 12 m mély kis medencébe zúdul alá 20 m magasból. Nyáron a vízben fürödhetünk is, de csak a bátrabbaknak ajánlott, mert nagyon hideg.

 

Forrás: berat.albania-discover.com

 

 

Az Osum-kanyon vízesései

Az Osum-folyó, mely átszeli Berat városát alakította ki a lélegzetelállító Osum-kanyont. A szurdok nem csak azért ismert, mert ez a legnagyobb Albániában, hanem mert különleges a vegetáció, a növényzet egész évben zöld marad a szurdok mindkét oldalán. A 26 km-es völgykatlan a túrázók és vadvízi evezősök Paradicsoma, és nem mellesleg számos barlang és egy 10 km-es szakaszon egymás után nyolc! vízesés is található ott. Ezek a Menyasszony fátyla, az Arany-vízesés, a Pezsgő-vízesés, a Cukor-vízesés, a Balerina-vízesés, a Krokodil feje, az Ördög kapuja és a Szerelmesek-vízesése.

 

Forrás: instragram_vzhara

 

A Szerelmesek-vízeséséshez egy legenda fűződik: Volt egy szerelmespár, akiknek a sziklafal tetején a vízesés mellett volt a titkos találkahelyük. Egy alkalommal, eső után a lány megcsúszott, a fiú utána kapott, és mindketten a folyóba zuhantak. Sohasem találták meg őket. A sziklafalakon “kirajzolódik” a lány és a fiú arca, emiatt nevezik a helyet az örök szerelem vízesésének. Így ha egy szerelmespár a vízesés alatt megcsókolja egymást, akkor örökre szerelmesek maradnak. :)

 

 

Shëngjergj-vízesés

Ezt a vízesést csak néhány éve fedezték fel a turisták, azóta kedvelt célpontja a helyi és egyre inkább a külföldi látogatóknak is. Tiranából könnyen megközelíthető kb. 1 órás autóúttal a Qafë Priskë-en (magyarul Priszk-hágó) keresztül. Az Erzen-folyó egyik forrása mellett haladva egyszer csak megpillantjuk balra a 30 m-ről lezúduló vizet Shëngjergj közelében.

 

Forrás: saját kép

 

A forráshoz kijelölt turistaösvény vezet, kb. 20 perces sétával érhetjük el (természetesen megfelelő cipő és ruházat szükséges), az utolsó néhány 100 méter nehezebb kicsit.

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

 

Progonat-vízesés / Peshtura-vízesés

 

Forrás: Fation Plaku

 

Ez a vízesés a déli régióban Progonat falu közelében található. A csodálatos karszt sziklák között haladva kb. 1 órás sétával érjük el a zuhatagot, melyhez egy természet alkotta kis kőalagúton át jutunk, mely azt két részre osztja. A sziklák között kanyargó patak vájta szoros a tengerszint felett 1.000 m-rel található, a vízesés pedig 25 m-ről zúdul alá. A szurdok alsó részén pedig számos felfedezetlen karsztbarlang bújik meg.

(A videó a YouTube-on érhető el.)

 

 

A vízeséseket nem csak érintetlen formájukban csodálhatjuk meg, hanem a rájuk/köréjük épült éttermekben is. Albániában több ilyen is található.

Az egyik Borsh-ban, melynek neve is Vízesés étterem (Restorant Ujëvara). A víz télen-nyáron nagyjából ugyanolyan intenzitással zúdul alá, a látvány és a hang is lenyűgöző.

 

Forrás: Erdős Laci

 

A másik Tepelene város mellett Ujë i Ftohtë-nál (Hideg Víz, de ilyen van Vlora-ban is, csak az nem vízesés, hanem egy tengerparti forrás, illetve források) található, itt két étterem is ráépült a vízesésre. A Drino-folyót tápláló egyik forrásból nyerik a Tepelene néven kapható ásványvizet is, melyet a közelben található üzemben palackoznak.

 

Forrás: saját kép

 

Az éttermekben ehetünk friss halakat, pl. pisztrángot, és akár az egyik hagyományos albán ételt, a fejlevest (paçe) is megkóstolhatjuk.

 

Forrás: saját kép

 

 

Az éttermek előtti árusoktól vásárolhatunk házi mézet, olívaolajat, gyógynövényeket.

 

Forrás: saját kép

 

Az egyik árusnál egy cuki kecskebak is segíti a marketinget, őt évek óta hobbi-állatként tartják, mint egy kutyát. Nyugodtan meg lehet simogatni! :)

 

Forrás: saját kép

 

 

!!! Vegyük figyelembe, hogy ezek a vízesések (az éttermes vízeséseken kívül) nehezebben megközelíthető helyek, a túrázáshoz megfelelő ruházat és lábbeli ajánlott. Ősztől tavaszig – amikor sok csapadék esik – nem tanácsos felkeresni őket, mert a kövek, sziklák, szűk csapások, ösvények csúsznak, így balesetveszélyesek!!!

 

 

 

 

Saranda, a balkáni Monte Carlo és a nászutasok városa

 

Saranda az a városa Dél-Albániának, ami egyértelműen a meglátni és megszeretni kategóriába tartozik. A település fekvése, hangulata, a két épített világörökségi helyszín (Butrint és Gjirokastra), a Kék-szem forrás, valamint Korfu közelsége az egyik legkedveltebb albán üdülővárossá teszik. És nem mellesleg itt a legmagasabb az évi napsütéses napok száma: több, mint 300. :)

Forrás: saját kép

A települést már a vaskortól lakták, bár csak kevesen. Az ókorban Finiq település kikötővárosa volt, akkor Onhezmus volt a neve. E néven Ptolemaiosz és Cicero is említi. Onhezi latinul egy dél-nyugati szél volt, mely a hajósokat segítette. A római hódítás után a város lakossága megnövekedett, és fejlődésnek indult. Az V-VI. sz-ban fallal vették körül, majd a VII. sz-ban elnéptelenedett.

Saranda mai nevét egy legendának köszönheti. 320-ban a város mellett 40 keresztény katonát kínoztak halálra a római hadsereg XII. légiójából. A katonáktól azt akarták, tagadják meg hitüket, és mivel nem voltak hajlandók, megkínozták és meztelenül kitették őket a téli hidegbe. A VI. sz-ban épült görög ortodox templomot a helyiek emelték a római katonák tiszteletére, akik inkább meghaltak, mint hogy megtagadják hitüket. A templom és a város neve a görög ayia saranta azaz negyven szent kifejezésből ered az ő emlékükre.

Forrás: sarandaweb

Forrás: sarandaweb

Később ennek olasz megfelelője Santa Quaranta lett a neve, egészen a XX. sz-ig így hívták. Ilyen néven egy 5 csillagos hotel is található a városban.

A Santa Quaranta hotel
(Forrás: booking.com)

A török időkben kis halászfalu volt minimális tengeri forgalommal. Akkoriban a környék gazdasági központja Delvinë volt. A XVIII. sz-ban Ali Pasa Tepelena Janina (mai nevén a mostani Görögországban található Ioannina) kereskedelmi kikötőjeként használta.

Mivel a görögök mindig is sajátjuknak tekintették a dél-albániai területeket, ezért a történelem során többször is megkísérelték elfoglalni a várost. A balkáni háborút lezáró firenzei egyezmény Saranda-t Albániának ítélte, a görögök azonban ezt nem fogadták el. 1914-1916 között görög megszállás alá került, majd az olaszok vették át a hatalmat.

Saranda 100 éve
(Forrás: albanianphotography)

Albánia újabb olasz megszállásakor, 1939. április 7-én hajnalban 65 harcoló egység szállt partra Saranda-ban. Tizenhét Saranda-i férfi azonban a várost övező dombon lesben állt, és puskatűz alá vette a partra szálló katonákat. Nem sokáig bírták a túlerő ellen, az olaszok kora délutánra lefegyverezték őket. Amikor az olaszok parancsnoka vallatni kezdte az elfogott albánokat, hogy merre van a sereg többi része, ők azt felelték: „Mi vagyunk a sereg!” Saranda ezt követően hadikikötő lett, amely Mussolini lánya után a Porto Edda nevet kapta (ennek emlékét is egy hotel őrzi a parti sétányon).

A Hotel Porto Eda
(Forrás: portoeda.com)

A II. Világháborúban több csata helyszíne volt, végül 1944. október 10-én szabadult fel, 500 német katonát ejtettek foglyul.

A görögök területszerzési igénye ezután sem hagyott alább, 1945-ben hajókkal támadták a parti őrséget. És itt történt a hidegháború egyik első diplomáciai konfliktusa Albánia és az Egyesült Királyság között. 1946. októberében a Korfui-szoroson áthaladó négy brit hadihajó közül két romboló, a Saumarez és a Volage albán felségvizeken vízi aknára futott, és negyvennégy brit tengerész vesztette életét. (A hajók nem süllyedtek el, elérték Korfu-t, majd később mindkettőt Máltára vezényelték.) A britek az albánokat tették felelőssé az incidensért, s a hágai Nemzetközi Bíróság jóvátételre kötelezte Albániát, melyre aztán csak fél évszázaddal később került sor. A konfliktus az 1946-ban megalakult hágai Nemzetközi Bíróság első eljárása volt.

A HMS Volage brit rombolóhajó
(Forrás: naval-history.net)

Saranda lakossága 1927-ben mindössze 800 fő volt. Tíz évvel később már 1800-an lakták. Ezekben az években kezdődött meg városiasodása, megépült a móló, a parti sétány és üzletek nyíltak. 1960-1980 között már turisztikai céllal reklámozták nem csak az albánoknak, hanem azon kevés külföldi turistának, aki Albániába jöhetett. Ebben az időben 15.000-re nőtt lakosainak száma, míg 1999-re már 26.000 lakták. Ma 41.000 lakosa van.

A rendszerváltás idején így nézett ki:

1991-ben
(Forrás: wikipedia)

Mi először pontosan 15 éve 2005-ben jártunk Saranda-ban. Kakavia határátkelőhelyen léptünk be az országba, és mivel akkoriban még rendkívül kevés magyar turista érkezett, délről (Görögország felől) talán egyetlen magyar sem, ezért a határőr-parancsnok annyira megörült a magyar útlevélnek, hogy meghívott egy kávéra. :) Ez volt életünk első és egyben kedves emléke Albániával kapcsolatban. Ma ez a határátkelőhely Albánia egyik legforgalmasabbja, ha Saranda vagy környéke az úti célunk, érdemes Görögország felől megközelíteni ezen a határátkelőhelyen keresztül.

A városban akkoriban rengeteg építkezés zajlott, a betonmixerek szinte konvojban jártak. Nekünk annyira megtetszett a hely, hogy minden évben visszajártunk nyaralni, egészen 2011-ig, amikor Albániába költöztünk (igaz, nem Saranda-ba). 2008-ban még a polgármesteri hivatalba is bementünk, hogy érdeklődjünk, milyen fejlesztések várhatók a városban. Nagyon kedvesen fogadtak, és elmondták, hogy tervezik repülőtér építését, yachtkikötőt és a parti sétány felújítását. Ebből egyelőre az utóbbi valósult csak meg. :)

Saranda 15 évvel ezelőtt:

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

És a kikötő sem olyan volt, mint manapság. Akkoriban simán besétáltunk és fényképeztünk. Persze, egy idő után utánunk szaladt a személyzet, hogy mit is keresünk ott, mondtuk, hogy csak néhány fotót készítünk. “Csak nyugodtan, de aztán majd menjünk ki, mert elvileg tilos lenne bent lennünk” – válaszolták. :)

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A kikötőt 2012-ben felújították, bemenni csak szigorú ellenőrzés után lehet. Mi utoljára tavaly jártunk bent, mert az MSC egyik óceánjáró hajójával érkező magyar turistákat vártuk idegenvezetőként két nagybusszal, hogy megmutassuk nekik Saranda-t és környékét.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Saranda sokat fejlődött, változott. Aki mostanában ellátogat oda, ilyennek fogja látni:

A várost elsősorban nem épített látnivalói miatt érdemes felkeresni, mert azokból nem sok maradt fent. A fentebb említett 40 szent templomán kívül a városközpontban található V. sz-i zsinagóga romjai maradtak meg, mely az egyetlen ismert és valamennyire megmaradt zsidó templom Albániában. Akkoriban jelentős számú zsidó közösség élt Saranda-ban.

Az V. sz-i zsinagóga maradványai
(Forrás: saját kép, 2005)

A Lëkurësi várból pedig csodás kilátás nyílik a környékre.

Kilátás a Saranda-i öbölre
(Forrás: saját kép)

A távolban a Ksamil-szigetek
(Forrás: saját kép)

A vár 1537 körül épült – amikor Szulejmán szultán Korfu-t támadta -, és kétszáz fős katonai helyőrségként szolgált. Fontos stratégiai ponton fekszik, egyaránt látni a Sarandai-öblöt, a Butrint felé vezető utat és a Ksamil-szigeteket. Az 1994-95-ben felújított várban ma étterem működik (mint sok más albániai várban). A várat az étterem bérlője újította fel, és természetesen gondoskodik az állagmegóvásról is.

Forrás: saját kép

A várost leginkább a kávézók, bárok, éttermek sokasága és az éjszakai élet teszi vonzóvá. A Balkán „Monte Carlo-jának” és a „Nászutasok Városának” is nevezik.

Forrás: facebook_skenderbeu

 

Továbbá a környéken található látnivalók:

  •  A fentebb említett Butrint ókori romváros.
  • Gjirokastra, amely Enver Hoxha kommunista diktátor, Ismail Kadare író, valamint Çerçiz Topulli forradalmár (az albán Che Guevera, csak „kicsit” korábban élt :) ) szülővárosa.
  • Kék-szem forrás, mely egy egyedülálló természeti látnivaló.
  • Ksamil a fehér homokos strandjaival.

 

És ne felejtkezzünk el Korfu szigetéről. Korfu városa Saranda-tól csak 35 km, ahová főszezonban akár egynapos kirándulásra is átmehetünk, mert szárnyashajó naponta négyszer, komp pedig naponta kétszer közlekedik (csak figyeljünk az 1 órás időeltolódásra).

A szemközti sziget Korfu. Kassiopi városát látjuk.
(Forrás: Erdős Laci)

És mióta a civilizáció létezik, Albánia tengerei Európa legfontosabb kereskedelmi és hadi útvonalai voltak. A Korfu-i szoros is jelentőséggel bírt már az ókortól kezdve. Több ókori hajóroncs is található Saranda közelében az i. e. VI. sz. és i. sz. V. sz. közötti időkből. De az 1943-ban elsüllyedt SS Probitas olasz teherhajó is ott fekszik a tenger mélyén mindössze 300 m-re Saranda partjától. Vagy az Antonio komphajó, mely 2000-ben süllyedt el motorhiba miatt fedélzetén két autóval.

 

Így Saranda a búvárkodás kedvelőinek is jó célpont lehet, működik búvárbázis a városban. És hajókirándulásra is befizethetünk, kis vagy akár nagy hajóra is. A kis halászkikötőben (Liman) választhatunk kis hajók közül, nagyobb csoportoknak pedig az Onhezmus kirándulóhajó ajánlott, melyen ebédet is kérhetünk.

Forrás: saját kép

Görögország közelsége nem csak abból érződik, hogy azon a részen sokan beszélnek görögül, hanem a boltok polcain is sok görög termékkel találkozunk. És a környék népviselete is tükrözi, főleg a férfiak szoknyája és bojtos cipője.

A helyi termékek közül érdemes megkóstolni az olajbogyót, olívaolajat, sajtokat. A környék legelői táplálta birkák tejéből finom sajtok készülnek, többek között az egyik barátunk sajtgyárában, az ő családja már 300 éve készíti a remek, prémium minőségű fehérsajtokat, jelenleg Saranda és Butrint márkanéven. És ha már ott vagyunk, kóstoljuk meg a bundában sült kagylót, mely a környék specialitása.

Forrás: saját kép

Naplemente Saranda-ban
(Forrás: saját kép)

 

Albánia rejtett kincsei – Krorëz (és vajon finom-e a tengeri sün)

Az Albániába érkező turisták száma évről-évre nő, és sokan aggódnak, hogy az ország el fogja veszíteni érintetlenségéből adódó vonzerejét, amiért jó néhányan már akkor is felkeresték, amikor még „veszélyesnek” gondolták. A 10-15 évvel ezelőtti építőipari “bumm” már lecsengett, de továbbra is épülnek szállodák, apartmanházak a tengerparton, és most már az érintetlenebb, egykor elzártnak számító részeken is. Én nem aggódnék azonban annyira, mert igaz, hogy a fejlődés gyors, de mire Albánia eljut odáig, hogy a legutolsó eldugott faluba, turistalátványossághoz is aszfaltút fog vezetni, és kiépült infrastruktúra áll majd a turisták rendelkezésére, az még jó néhány évtizedbe beletelik, és akkor is lesznek olyan helyek Európa (a lakosság által lakott területeket tekintve) második legmagasabban fekvő országában, ahová a civilizáció csak részben tudja betenni a lábát.

Természetesen a legnépszerűbb desztinációk között van a tengerpart, amiből az országnak kb. 360 km jutott, és mind az Adrián, mind a Jón-tengeri részen találunk kevésbé kiépült vagy teljesen elhagyatott strandokat. És vannak olyanok is, melyek kizárólag vízi járművel vagy a szárazföld felől csak gyalogosan közelíthetők meg. Ezek egyike Saranda szomszédságában Krorëz.

Forrás: alpventurer.com

Saranda Albánia egyik legnépszerűbb üdülővárosa, és ennek megfelelően főszezonban rendkívül zsúfolt.

Ám ha egy kis nyugalomra vágyunk, menjünk Krorëz strandjára, amely Albánia egyik legérintetlenebb és egyik legszebb vizű plázsa. Autóval Saranda felől a bektashi tettyéig mehetünk, onnan tovább csak gyalog, vagy a “könnyebb” út, hogy szintén autóval megyünk Lukovë-ig, és onnan kb. 5 km-es gyalogtúrával juthatunk el a helyre.

Forrás: lonelyplanet

De igénybe vehetünk hajót is, amivel a víz felől közelíthetjük meg. Saranda-ban három éve működnek nagyobb turistahajók, régen ugyanis hajózási tilalom volt érvényben (amit 6 éve oldottak fel), és kellett néhány év, mire a turistahajók megkezdték tevékenységüket. Saranda-ban a kis halászkikötőben (Porto Limani) kisebb-nagyobb hajókat bérelhetünk. Néhány cég kínál egész napos hajókirándulásokat ebéddel vagy anélkül. A kisebb hajókkal megbeszélhetjük, hogy hol kössenek ki, a nagyobb hajóknak kötött programja van.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A nagyobb hajók első állomása általában Kepi i Qefalit szokott lenni, ahol érdekes sziklafalak mellett hajózunk el.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Majd Krorëz strandjára érkezünk, ahol élvezhetjük a kellemes nyugalmat és a tengert.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A strandolás után a hajó visszafelé megáll a Gjiri i Rhoidese öbölben, ahol levezetésként úszhatunk és snorkel-ezhetünk egyet még egyszer.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

És mivel Albániában mindig történik valami érdekes, az egyik hajókirándulás alkalmával is történt. Egy tajvani pár is a hajón utazott akkor. Nagyon közvetlenek és jókedvűek voltak, a hajón szólt a zene, táncra is perdültek.

Forrás: saját kép

Majd később az egyik utas felhozott egy tengeri sünt. Mivel ez a tüskésbőrű a távol-keleten ínyencségnek számít, a tajvani úr azt mondta, szeretné megenni. Így is történt, ott helyben frissen-nyersen megette! :)

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Utána csak ennyit mondott: “Nyami-nyami. :)

Végül visszatértünk Saranda-ba.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Olvasd el ezeket is:

https://albania.cafeblog.hu/2017/04/28/albania-rejtett-kincsei-rehova/

https://albania.cafeblog.hu/2018/10/26/albania-rejtett-kincsei-gramsh-es-kornyeke/

https://albania.cafeblog.hu/2018/06/29/albania-rejtett-kincsei-shengjergj/

 

 

 

Kis kávézó körkép Tiranából

 

 

Hajde, pimë një kafe! (azaz “Gyere, igyunk egy kávét!”) Hányszor, de hányszor elhangzik ez a mondat Albániában. :)

 

 

Az albánok egyrészt szeretik a kávét, másrészt mentalitásukból kifolyólag szeretnek nyilvános helyeken találkozni, beszélgetni, üzletet kötni. Így ha egy feketére szottyan kedvünk, szó szerint minden sarkon találunk egy kávézót, sok helyen többet is egymás szomszédságában.

A kávé amellett, hogy finom mértékletesen fogyasztva számos jótékony hatással rendelkezik. A koffein pozitív hatása, mely elűzi az álmosságot, fáradtságot elvitathatatlan, és fejfájás ellen is hatásos. A kávé serkentőleg hat az idegrendszerre, javítja a koncentrációs képességet, és pozitívan hat az izomműködésre is. Segíti továbbá az emésztést, az epehólyag, a vesék és a pajzsmirigy működését is.

Az albán főváros tele van kávézókkal.

A Mulliri Vjetër (Öreg malom) cég több, mint 20 éve kezdte a kávé forgalmazását Albániában. Tiranában több helyen, valamint Albánia szerte, de a határon túl Koszovóban, Macedóniában, Görögországban és az Egyesült Államokban is vannak üzleteik.

 

 

Itt megkóstolhatjuk a világ híres kávétermő vidékeiről származó fajtákat, mint a Nicaragua Maragogype, az Ethiopia Sidamo vagy a Columbia Supremo. Vásárolhatunk is elvitelre előre csomagolva és kimérve is.

 

 

 

A Mon Chéri Tirana harmadik legnagyobb kávéház lánca.

 

 

Városszerte több egységük van, a kisebb üzletektől a nagyobb, kerthelyiséges egységekig, ahol ilyenkor télen fűtőtestek vannak elhelyezve, hogy akik kint szeretnének kávézni, vagy dohányoznak, azok se fázzanak. Ezek a kávézók úgy vannak kialakítva, hogy vannak konnektorok kihelyezve, így például a diákok hálózatról használhatják a laptopjukat, telefonjukat. Természetesen van internet is, ahogyan a legtöbb nagyobb vendéglátó egységben Albániában. Alkalmazottaik 67%-a nő, mert a cég úgy gondolja, egy női alkalmazott jobban beleillik az üzleteik atmoszférájába.

 

 

Ha valaki egy múzeumban szeretne feketét fogyasztani, keresse fel a Bizottság kávézót (Komiteti Kafe Muzeum).

 

Forrás: saját kép

 

A hely egyben múzeum is, a kommunista éra tárgyaival van berendezve, még a WC is. :) Az egyetlen hely Tiranában, ahol 38 féle rakit árulnak, feltüntetve az itallapon természetesen, hogy néhányuk szezonális (és az árakon is látszik, hogy a hely nem szokványos). Az uborkás rakitól kezdve, a galagonyáson át a ginzeng pálinkáig mindenféle kapható. Érdekes hely Tirana szívében.

 

 

Az Observator bárból remek kilátás nyílik Tiranára és a Dajti-hegyre.

 

Forrás: saját kép

 

Van természetesen távcső is, nincs viszont raki és Szkander bég konyak, tehát ne az albán tradicionális italok élvezetéért menjetek, hanem elsősorban a kilátás miatt. Aki babonás, az lépcsőn menjen, mert a bár a 13. emeleten van, és a liftben is ez van feltüntetve. :)

 

 

A Blloku-ban a Sky Tower tetején a panoráma bár 60 m magasról tekint le a városra.

 

 

7-24 óráig van nyitva, szuper a kilátás a városra, többek között Enver Hoxha egykori házára, ami nagyon közel van.

 

 

És az Albániára jellemző végletesség itt is megnyilvánul. A Sky Tower-től néhány méterre találunk egy családi ivót, ahol egészen más árak vannak. Itt bizony 50 Lek a kávé (és a raki is). Ehetünk is egyszerűbb ételeket, például qofte-t. A hely egy hatalmas, kb. másfél méter átmérőjű fa köré épült, mely megadja a hangulatát.

 

 

A falon természetesen Jim Belushi, ahogyan például Borsh-ban a vízesésre épült étteremben is találkozhatunk az albán származású színész képével.

 

 

És ha igazán magasról és a magasból szeretnénk látni Tiranát, akkor menjünk fel a libegővel a Dajti-hegyre. A Dajti Tower hotel tetején a forgó bár 1 óra alatt fordul körbe.

 

 

Fél óra bőven elég egy kávéra, addig látjuk a lényeget, az alattunk elterülő várost.

 

 

 

Tudtátok?

 

A víz után a kávé a világ második legnépszerűbb itala.

A kávé a világ második legértékesebb forgalmazott árucikke az olaj mögött.

A kávét a történelem során háromszor is betiltották: a 16. századi Mekkában 30 évig tiltották a kávé fogyasztását, 1675-ben II. Károly betiltotta a kávéházakat, hogy megakadályozza a nép politikai szervezkedését – sikertelenül, 1677-ben pedig Nagy Frigyes porosz király is betiltotta a kávét, mivel az akkor újdonságnak számító ital hatására olyan mértékben áramlott ki a pénz az országból hogy érezhetően negatív hatással volt a gazdaságra.

A világ legdrágább kávé márkáját a thaiföldi elefántok ürülékéből készítik. A neve Black Ivory, és kilója 1.100 $-ba kerül. Az indonéz cibetmacska székletéből előállított kávé a Kopi Luwak csak a második legdrágább, 600 $/kg.

Törökországban érvényteleníthették a házasságot, ha a férj nem biztosított kellő mennyiségű és minőségű kávét a feleségének.

A magyar származású Francesco Illy (Illy Ferenc) találta fel a frissen pörkölt kávé illatát és aromáját megőrző vákuum, azaz légmentes csomagolást.

Míg volumenben az Egyesült Államokban fogy a legtöbb kávé, az egy főre jutó kávéfogyasztás Észak-Európában, a skandináv országokban a legmagasabb. Egy finn közel négyszer annyi kávét iszik meg egy évben, mint egy magyar.

Kutatások szerint a naponta 2-4 pohár kávét fogyasztó kávézók körében 50%-kal csökkent az öngyilkossági kísérletek száma a nem kávézókkal szemben.

 

A képen látható kávéscsészét az alátéttel albán porcelángyárban gyártották

 

(A bejegyzésben szereplő fotók mindegyike saját.)

 

Albánia rejtett kincsei – Gramsh és környéke

A legenda úgy tartja, hogy szép Heléna valahol Gramsh környékén van eltemetve. Miután elmenekült Trójából, Illíriában rejtőzött el, és ezen a környéken lelt végső nyugalomra.

Gramsh-i népviselet
(Forrás: bashkiagramsh)

A régészeti leletek azt mutatják, hogy a terület az újkőkorban már lakott volt. A Kr. e. 229-ben épült Irmaj-i vár, Tunja, a Cëruj-i halomsír és a Tërvol-barlangban talált tárgyak jelzik az illír civilizáció nyomait. Gramsh és környéke még felfedezetlen területnek számít a turizmus terén. Pedig a vidék számos látnivalót kínál: hegyek, vízesések, gyönyörű tavak, kanyonok, barlangok, valamint tizenhat kulturális emlékmű is található a környéken, ilyenek például: Kodrinoni ősi illír város, a Tërvol-i vár, a Galigat-i vár, az Alsó-Grabova-i vár és a Szt. Miklós templom Felső-Grabova-ban, valamint ókori és középkori hidak.

Gramsh tipikus vidéki albán kisváros, melynek a kommunizmus alatt a fegyvergyártás adta fő bevételi forrását. Az 1962-ben alapított üzemben eleinte kínai licenc alapján Simonov puskákat, majd 1974-től AK-47-esket is gyártottak. Jelenleg csak fegyverjavítás folyik, de a jövőben esetleg újraindítják a gyalogsági fegyverek gyártását is.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A város a Devoll-folyó völgyében fekszik.

Forrás: saját kép

A Devoll völgyzáró gátjának és vízi erőművének építése az 1980-as években kezdődött. Létrehozták a Banja-tavat, mely a környék egyik látványosságának számít, 13 hídon keresztül juthatunk el Elbasan felől Gramsh városába. A projektet 2017. szeptemberében fejezték be norvég befektetők. Ez a második legnagyobb vízi erőmű Albániában a Koman-i után, 14 km2-en 391 milliárd liter vizet raktároz. A környék még annyira nincs kiépülve, hogy a tó mellett vezető úton csupán néhány étterem található, ami Albániában ritkaság. :)

A leghosszabb híd a Banja-tavon
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A Banja-tó, háttérben messze, a felhők között a Tomorr-hegy
(Forrás: saját kép)

Szép kilátás egy étteremből
(Forrás: saját kép)

 

A régió infrastruktúra szempontjából még sok helyen nincs teljesen kiépítve, ezért aki a környék minden látnivalóját szeretné felkeresni, mindenképpen a nyári hónapokban menjen, amikor nincs eső. Vannak olyan látnivalók, melyek csak magasépítésű autóval, illetve gyalogosan közelíthetők meg.

Gramsh és környéke
(Forrás: saját kép)

Gramsh-tól 34 km-re fekvő település Grabova, a „kétarcú” falu. Két részből áll, Alsó-Grabova-ban muszlimok, Felső-Grabova-ban pedig kizárólag arománok laknak, akik ortodox keresztények.

Forrás: gazetadita

Forrás: invest in albania

Felső-Grabova a XIV-XV. sz-ban virágzott, akkor kb. 2000 család élt ott. Majd a XVIII. sz-ban a lakosság egynegyede áldozatul esett a környéken végigsöprő járványnak. A falu a Voskopoja felé haladó ókori Via Egnatia út kereszteződésénél fekszik Valaha hét híd állt itt, ma már csak három van, a két régebbi 997 környékén épült, így már nem használják, de a háromlyukú mészkőhíd a XVII. sz-ból ma is használatban van.

Az egyik Grabova-i híd
(Forrás: infoelbasani)

 

A falu híres szülöttei az ikonfestő Çetiri testvérek, a faluban található Szt. Miklós templomban is vannak munkáik, csakúgy mint Berat-ban az Onufri-múzeumban. A templom a X. sz-ban épült, és a kommunizmus alatt sikerült megőrizni, ahogyan a helyieknek is hitüket. Felső-Grabova az egyetlen hely a környéken, ahol keresztények laknak, a többi részen a muszlim vallást gyakorolják. Ma kb. 40 család él a faluban és nagyon rossz úton közelíthető meg, pedig a környék gyönyörű, és télen síelésre is alkalmas.

A Fekete-tó Lënie falutól kb. 3 km-re található, 1634 m-rel a tengerszint felett 3 ha területen. A gleccsertó nagyon hideg, nyáron is csak 3 fokos, és nagyon kék a vize. Különleges, mivel nagyon gazdag ásványi anyagokban, a pH értéke 7,5 – 8,39 közötti, ezért reumatikus betegségek és csontfájdalmak ellen nagyon hatásos. Mivel az éghajlat hegyvidéki, ezért csak augusztusban tanácsos felkeresni a tavat. A környezet gyönyörű, a tavat bükkfák és balkáni fenyők övezik.

Forrás: shekulli

A Fekete-tó ősszel
(Forrás: mapo.al)

Segítség az odajutáshoz
(Forrás: issuu.com)

 

“Kicsit” magasabban, 2200 m-en találhatók a Valamara-tavak. A három gleccsertó átlagos mérete: 330 m hosszú, 200 m széles, a legnagyobb 600 m hosszú. Hideg, kristálytiszta vizük van, mely télen befagy.

Forrás: invest in albania

Forrás: wikiloc

A Dushku-tó is nagyon különleges, mert sekély és teli van vízililiomokkal, ezért a felülete olyan mint a bársony, arany és zöld színekben pompázik.

Forrás: portali gramsh

Forrás: issuu.com

A Sinec kanyon, amely 2 km hosszú, 200 m mély, 20-30 m széles barlangokat és kristálytiszta tengerszemeket/tavacskákat rejt.

Forrás: dritan zaimia

Forrás: dritan zaimi

A Holta kanyon az a látványosság, amely miatt sokan felkeresik ezt a régiót.

Forrás: Nentor Oseku

A kanyont Bardhaj és Kabash falvak között a Devoll egyik mellékága vájta. 3 km hosszú, 10-15 m széles és a sziklafalak magassága eléri a 350 m-t. Amíg nem volt út, Driza-ból két órás gyaloglással lehetett eljutni oda, most már van rendes út. A szurdok falai teli vannak barlangokkal, és sajátos ökoszisztémája van, ahogyan a Holta-folyó hideg vize keveredik az alulról feltörő termálforrások meleg, világoskék vizével.

Forrás: Nentor Oseku

Forrás: Nentor Oseku

Forrás: Nentor Oseku

Forrás: Nentor Oseku

 

Segítség az odajutáshoz
(Forrás: issuu.com)

A Kabashi-barlang hatalmas, sok csarnokkal és folyosóval és nagyon tiszta, mert nincsenek benne denevérek. A függő- és állócsepkövek sötét narancs és vöröses árnyalatban pompáznak, ritka jelenség. A barlang tetején egy ősi illír település nyomai láthatók.

Forrás: bashkia gramsh

Forrás: issuu.com

A Sotira-vízesés az egyik legvonzóbb látványosság a környéken.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Gramsh-tól 16 km-re található. Három, különböző magasságú vízesés zuhan alá a mészkősziklákon – a legmagasabb 150 m-ről -, így hangja messzire elhallatszik. A vízesés a Tomorr-hegységből tör elő, melyet az albán Olympos-nak is neveznek. Sotira falutól, ahol jelenleg 20 család lakik, kb. 40 perces sétával juthatunk el hozzá.

 

Segítség az odajutáshoz
(Forrás: issuu.com)

 

Hamarosan teljesen elkészül a Gramsh-Korça út is, amely az egyik legszebb albániai útszakasz lesz. Az út megépítése a Moglica vízi erőmű projekt része, az aszfalt és kő keverékével készült 150 m magas gát az ilyen technológiával épült erőművek közül a világon a legnagyobb lesz. Az út a Devoll-folyó völgyében fog haladni a hegyek között, és néhány régi hagyományokkal és gazdag történelemmel rendelkező falut fog összekötni. Várhatóan a motorosok és kerékpárosok újabb kedvelt útszakasza lesz. És természetesen így rövidebb idő alatt juthatunk majd a Kapshtica-i határátkelőhelyhez is.

Forrás: Ardit Konomi

Forrás: Ardit Konomi

Forrás: Ardit Konomi

Forrás: Ardit Konomi

EJA NË GRAMSH – GYERE GRAMSH-BA!

 

Olvasd el ezeket is:

https://albania.cafeblog.hu/2018/06/29/albania-rejtett-kincsei-shengjergj/

https://albania.cafeblog.hu/2017/04/28/albania-rejtett-kincsei-rehova/

 

Észak és dél metszésében: Elbasan

Elbasan Albánia negyedik legnagyobb városa. Földrajzi elhelyezkedése révén gazdasági és kulturális szempontból mindig is fontos település volt. Mivel a Shkumbin-folyó mellett fekszik, mely ténylegesen kettészeli Albániát, a két fő nyelvjárásban (a geg és a toszk) mindig is áthidalta az északi és déli különbségeket.

Mikor először jártunk a városban (2005-ben), még igencsak érződött rajta, hogy a település a kommunizmus alatt Albánia legnagyobb iparvárosa volt.

Ma már csak a gyártelep egy része, a Kürüm vas- és acélüzem működik.
(Forrás: saját kép)

Elbasan belvárosa mára szépen kiépült, a város gazdag történelme és látnivalói érdemessé teszik arra, hogy felkeressük.

A települést az ókorban illír telepesek alapították. I. e. II. sz-ban a rómaiak fennhatósága alá került, ekkor indult meg a Via Egnatia építése, amelynek nyomai a mai napig láthatók.

A Rruga Egnatia az ókori út nyomvonalán halad
(Forrás: saját kép)

Akkoriban kapta a Scampa nevet, akkor létesített ugyanis ott Diocletianus császár egy állomáshelyet 26 toronnyal és két bejárattal, mely egy egész légió elszállásolására alkalmas volt. A Római Birodalom összeomlását követően a város bizánci fennhatóság alá került, és az V. sz-ban püspöki székhely lett. A várost a középkorban többen ostromolták: gótok, szlávok, bolgárok, így a IX. sz-ban elnéptelenedett. A régészeti ásatások szerint a XI. sz-tól kisebb közösség élt a várfalak között, majd a XIV. sz-ban a Topia család, később az Arianiti család lett a terület ura.

Elbasan modern nevét II. Mehmed szultántól kapta. Lévén az egyik legrégebbi város, amelyet elfoglaltak a törökök, ezért a szultán Eli Basan névvel illette. Mivel 1466-ban két hónapnyi ostrom után sem bírt Kruja-val, így elhatározta, hogy megteremti hátországát, ahonnan irányítani tudja a támadásokat. Az Elbasani várat – amely a Bashtova-i és Peqin-i mellett – síkságon épült, 25 nap alatt 150.000 emberrel építtette újjá 28 toronnyal és három várkapuval. A bejárat fölé ezt íratta: “Eli-Basan, es Sulltan, Ibni Sulltan, Fahti Sultan, Mehmet Han-i Han”, ami annyit tesz: Rád tettem kezem, én a szultán, szultán fia, győzedelmes szultán, Mehmed, királyok királya. Így Elbasan neve azt jelenti: rád tettem kezem.

A dél-nyugati sarokbástya
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Az óratorony a XVII. sz-ban épült, helyén 1899-ben egy 30 m magas újat építettek.

Az óratorony
(Forrás: saját kép)

Ma a várban nagy befogadóképességű étterem működik, szépen gondozott kertjében előszeretettel rendeznek lakodalmakat.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A török hódoltság alatt a város kereskedelmi és kézműipari központtá vált, lakossága a XVII. sz-ban 2000 család volt. A városban az 1700-as évek közepén 400 kézműves és kereskedő árulta portékáját mintegy 900 üzletben, és 30 utca volt elnevezve a mesterségekről. Ebben az időszakban mintegy 30 céh és 90 szakma létezett a városban. Az Elbasan-i ezüstművesek és fegyverkovácsok külföldön is ismertek voltak, különféle kiállításokon, többek között 1867-ben Párizsban és 1894-ben Chichago-ban Elbasan-i fegyvereket és egyéb kézműves termékeket is kiállítottak. De 35 tímárműhely is működött a városban, ezért Tímárok kútja, Tímárok tere, Tímárok malma, Tímárok mecsete és hasonló, a mesterséggel kapcsolatos elnevezések voltak a városban. A többi, bőr megmunkálásával kapcsolatos szakma képviselői, például a szattyánkészítők, akik a kecskebőr pirosra színezését is végezték, vagy a szíjgyártók, nyeregkészítők, szűcsök és cipészek is magas szinten művelték a mesterséget. A selyem, mint az albán népviselet egyik alapdarabja is Elbasan-ból ered, csak ebben a régióban 37 fajta népviselet létezik.

Forrás: infoelbasani.al

Forrás: pinterest

A XVII. sz-ban 46 mecset működött a városban, a település az iszlám fellegvára volt. A Király-mecsetet 1492-ben II. Bajazid szultán építtette, és az egyik legrégebbi Albániában.

A Király mecset bejárata
(Forrás: saját kép)

A mecset oldalról
(Forrás: saját kép)

Az épület magán viseli mindazon jegyeket, melyek a király típusú mecseteket jellemzik: fából készült mennyezet, előcsarnok, ugyanilyen stílusban épültek aztán Berat-ban, Gjirokastra-ban és Shkodra-ban az ilyen típusú mecsetek.

A város másik régi mecsete a Nazir bég által építtetett Naziresha mecset.

A Naziresha mecset
(Forrás: saját kép)

A szunnita muszlim mellett a bektashi rend első képviselője is állítólag itt jelent meg, és jelentős számú zsidó közösség is élt a városban, majd a görög ortodoxok is megjelentek. Ők azonban hátrányos helyzetben voltak, 1860-ig sem boltot, sem műhelyt nem nyithattak a bazárban, és disznóhúst is csak a görögkeleti templom udvarán lehetett árusítani. Valószínűleg ezért volt olyan magas a kriptokeresztények száma, ők voltak, akik áttértek ugyan a muszlim hitre és külsőségeire, de keresztény hitüket titokban, házuk falai között gyakorolták.

Legrégebbi templomuk a Szűz Mária templom a XV. sz-ban épült.

A Szűz Mária templom tornya
(Forrás: saját kép)

Az ikonosztáz az 1800-as években készült, Onufri és Shpataraku munkái is láthatók.

Forrás: saját kép

A templomot a kommunizmus idején szerencsére „csak” fegyverraktárként használták, viszont a falakon található freskókat megpróbálták eltávolítani, így azok megrongálódtak, a szentély mennyezete pedig be is ázott.

Forrás: saját kép

A szentély. Megengedték, hogy ezt is lefényképezzük.
(Forrás: saját kép)

A templom kertjében található Konstandin Kristoforidhi Biblia-fordító, szótáríró sírja, aki nyelvészeti munkásságával kiérdemelte az albán nyelv atyja címet, ő Elbasan-ban született és ott is halt meg.

Konstandin Kristoforidhi sírja
(Forrás: saját kép)

A város a 20. sz. elején kivette részét a függetlenségi mozgalomból. A helyi mozgalom vezére Lef Nosi volt. A város történetében az egyik legjelentősebb esemény 1909-ben az Elbasan-i kongresszus volt, ahol egyrészt bevezették a latin betűs albán ábécét az addig használt arab betűk helyett, és létrehozták az ország első tanítóképző intézményét.

A városközpontban a napokban fejeződött be az V. sz-ban épült ókeresztény bazilika mozaikjának teljes feltárása, melyet 2007-ben már félig feltártak, de most teljes valójában bemutatták néhány napig. Sajnos, mire mi odaértünk, már újra letakarták.

Az ókeresztény bazilika romjai
(Forrás: saját kép)

Szintén a városközpontban található a Néprajzi Múzeum is.

A Néprajzi Múzeum
(Forrás: saját kép)

Az esküvői, lakodalmi szokások nagyon eltérőek és változatosak Albániában. Az Elbasan-i lakodalom például hét napig tart, és csütörtökön kezdődik. Az ortodox családoknál csütörtökön eléneklik a „Rizs dalát”. A rizst a fiatal lányok tisztítják, és a vőlegény apjának nővére ül a fő helyen, ő kezdi a dalt. Az ortodox családokban a vőlegény esküvője egy hétig tart, a menyasszonyé csak a vasárnapi napon. A vőlegénynek azon a napon semmi dolga nincs, még a vendégek fogadásáról is az apja gondoskodik. A vőlegény öltöztetését is dalok kísérik. A teljes öltözetet egy padra teszik a szoba közepére, és a család legidősebb tagja elkezdi a dalt, és addig énekelnek, amíg a vőlegény felöltözik. Miután ez megvan, a második dalt a vőlegénynek éneklik. A vőlegény nem léphet a szobába, ahol a menyasszony tartózkodik. Amikor a szobába lép, az az esküvői ceremónia csúcspontja. Ahhoz, hogy beléphessen, egy pogány szokást alkalmaznak: a hozzátartozók felsorakoznak, és az utolsó hátba veri a vőlegényt. Ez egy nagyon ősi, pogány rituálé, Elbasan-ban a vőlegény egyik barátja végzi a műveletet, miközben így szól: „Lépj be, vőlegény!, A muszlimoknál is így zajlik, de ott a vallási elöljáró előbb megáldja a vőlegényt, mielőtt az a szobába lép.

Vannak azonban különbségek is a két vallás szertartása között. A muszlim esküvőkön a menyasszony szerepe kevésbé hangsúlyos, a vőlegényhez több rituálé kapcsolódik, mint az arához. Az éneklés mindkét ceremónián fontos, de az ortodox szokásokban a menyasszonyt rejtegetik a házassági ceremónia előtt, a muszlimoknál a vőlegényt. A tisztálkodási szokásoknál is eltérés van, a középkorban a muszlim esküvő előtt a vőlegény ment a fürdőbe, míg az ortodoxoknál a menyasszony kereste fel a férjezett nők társaságában a közfürdőt, és természetesen ezt is dalok kísérték. Az ortodoxoknál szombaton a vőlegény egyfajta legénybúcsút tartott szintén dalokkal kísérve, a muszlimoknál ez az esemény egy nappal az esküvő után történt. A ruházat „megéneklése” csak az ortodoxoknál van, a muszlimoknál nincs ilyen szokás.

 

Elbasan-ból ered a Nyár napja nevű ünnep is, melyet március 14-én tartanak, amely eredetileg pogány télűző-tavaszköszöntő szokás volt, de mára országosan elterjedt, és a határokon túl élő albánok is ünneplik. Az ezen a napon készített különleges édesség a ballokume. A régió híres étele még a tavë elbasani (vagy tavë kosi), a joghurtban sült bárány, melyet akár ilyen hangulatos helyeken is elfogyaszthatunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

De nem csak maga a város érdekes, hanem a környéke is. A várostól kb. 10 km-re található kénes termálvíz szagát már messziről érezni. A gyógyvíz nagyon különleges, melyet már az ókorban is használtak. A múlt század elején Ahmet Zogu király figyelmét is felkeltette, aki Csehországból hozatott specialistát a víz bevizsgálására. Az első szállodát 1932-ben építették, ez ma is működik. Az 1300 m mélyről feltörő 56 fokos víz reumatikus és csontbetegségek, meddőség, bőrbetegségek (pl. ekcéma), szellemi és fizikai kimerültség ellen hatásos, javítja a vérkeringést, növeli a hormontermelést, ezért állítólag rendkívüli mértékű potencianövelő hatása van.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Elbasan környékén dohányt és gyógynövényeket is termesztenek a zöldségféléken kívül. Zogu király idejében létesült a dohánygyár, tavaly pedig közel 2 ha-on a világ legdrágább fűszernövényének tartott “vörös aranynak” nevezett sáfrányt is elkezdték szervezett módon termeszteni. Régen úgy tartották Albánia szerte, hogy Elbasan-ban élnek a legszebb emberek, mert az északiak és a déliek keveredése miatt a heterózis hatás a legjobban ott érvényesült.