Ókori karavánok nyomában az Egnatius-úton

 

Forrás: reader wil

 

„Minden út Rómába vezet” – tartja a mondás, és valóban az egyik ok, hogy a Római Birodalom – melynek Kr. e. 2. sz-tól Albánia (akkor Illíria) is része volt – olyan hatalmas és erős lett, a nagyszerű és tartós utaknak is köszönhető. A birodalom fénykorában az utak hossza 400.000 km volt. Az utak segítségével a rómaiak erősítést, ellátmányt és kereskedelmi termékeket tudtak szállítani a birodalom legeldugottabb sarkába is. Az utak a városok alapításának és fejlődésének is az alapjai voltak.

A Via Egnatia a Via Appia-val együtt Rómát és Bizáncot (ma Istambul) összekötő kereskedelmi- és hadiút volt. Egyes részei 2000 éven keresztül funkcionáltak és funkcionálnak ma is, mint a Balkánon átívelő artéria. Albániából indul, és Macedónián, Görögországon keresztül éri el Törökországot. Két kiindulópontja volt: Dyrrachium (a mai Durres), és Apollonia.

 

A Via Egnatia
(Forrás: wikipédia)

 

Kr. e. 146-ban kezdték építeni, nevét Gaius Ignatiusról, a munkákat elrendelő és irányító római szenátorról kapta, aki akkor a frissen meghódított Macedónia proconsulja volt.

 

Mérföldkő, mely Egnatius-t említi a Thessaloniki Régészeti Múzeumban
(Forrás: livius.org)

 

Az út befejezése, a Byzantiumig vezető szakasz megépítése (Kr. e. 120-ban) Augustus császár nevéhez fűződik. A Via Egnatia teljes hossza 746 római mérföld (1120 km) volt. A tengeren át Brindisi-ig „ível”, ahol belecsatlakozik a Via Appia-ba és egészen Rómáig megy.

 

A  római útépítési hagyományoknak megfelelően a Via Egnatia közel 6 méter széles, mélyen alapozott, kőburkolatú út volt. Tartósságának tanúsága, hogy még a középkor évszázadaiban is használatban állt mint fontos kereskedelmi út, illetve a hódító hadak felvonulását megkönnyítő útvonal volt. A Via Egnatia volt az első főút, amit a rómaiak az Adriai-tengertől keletre építettek, eredetileg kizárólag stratégiai okokból. És valóban: az út kulcsszerepet játszott a Római Birodalom számos fontos történelmi eseményében: Pompeius és Caesar katonái is ezen meneteltek a polgárháborúban, majd nem sokkal később Marcus Antonius és Octavianus is ezen üldözte Cassius és Brutus seregeit, hogy végül Philippinél megütközzenek. Egyebek mellett a 11. századi normann, majd 14. századi oszmán-török betörések és hódítások sikeréhez is nagyban hozzájárult.

 

A Via Egnatia Elbasan-ban
(Forrás: alaturka.info)

 

Az út egy másik szakasza Albániában
Forrás: theapricity.com

 

Az út itt átalakul Enver Hoxha katonai útjává, amit már betemetett a hegy
(Forrás: palmtreeproduction)

 

A leginkább fennmaradt – és még ma is használt útszakaszok – Albániában vannak. A Kamarë – eredetileg öt lyukú – híd a Shkumbin-folyón át ível Mirakë falu közelében, amelyet a későbbi évszázadokban is aktívan használtak és bővítettek.

 

Ura e Kamarës
(Forrás: palmtreeproduction)

 

Az út a Shkumbin-völgyben halad
(Forrás: palmtreeproduction)

 

Római fürdő az akkori Ad Quintum-ban Elbasan-nál, ahol az utazók lovat válthattak
(Forrás: holylandphotos’)

 

Petrele vára például, melyre mi rálátunk a teraszunkról fontos védelmi- és ellenőrző pontja volt annak a helynek, ahol a Tirana-Elbasan útba becsatlakozik a Durresből jövő másik út. Petrele falu mellett az olajfaligetekben még mindig láthatók a nyomai az ókori útnak. A vár érdekessége azon túl, hogy nemcsak az ókorban, de a XV. sz-ban is nagyon fontos szerepet töltött be, hiszen Kruja után a legfontosabb védvár volt a törökök elleni harcban, hogy a várba felvezető, középkorban épült lépcsősoron a mai napig szamárháton viszik fel az ott működő étterembe a szükséges dolgokat.

 

Petrele-vár bejárata
Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

 

A kilátás gyönyörű
(Forrás: saját kép)

 

A Via Egnatia Bibliai helyszín is, többek között Pál apostol is járt rajta, híd is van elnevezve róla Pogradec közelében. Mivel a leveleinek egy részét, többek között a korinthusiakhoz írt leveleit Durres-ből írta, jelenleg a tiranai székesegyház az ő nevét viseli.

 

A Szt. Pál-híd Pogradec közelében
(Forrás: photosfrommacedonia)

 

A hídon Pál apostol is átkelt
(Forrás: photosfrommacedonia)

 

Híd Durres-nél
(Forrás: little step by step)

 

Híd Peqin közelében
(Forrás: HolyLandPhotos’)

 

A mai Durres és Ohrid között húzódó, SH4-es, SH7-es és SH3-as jelölésű albániai autóutak több szakasza az egykori Via Egnatiára vagy azzal párhuzamosan épült.

Aki érdeklődik az ókori történelem iránt albániai kirándulását a Via Egnatia mentén is felfűzheti, megnézheti Durres-t, mely Albánia legnagyobb kikötővárosa, és a Balkán legnagyobb Amfiteátruma is ott található, Apollonia-t, ahol Augustus császár is tanult, és kapta a hírt Caesar meggyilkolásáról, Elbasan-t, az Ohridi-tavat, és átkelhet az ókori hidakon, melyek egy letűnt kor hangulatát idézik.

 

Európa Grand Canyon-ja, az Osum

Az Osum-kanyon Dél-Albániában a Skrapar régióban található. A Berat-ot kettészelő Osum-folyó halad végig a szurdokon, mely a túrázók és vadvízi evezősök kedvelt helye. Számos földalatti átkelő és felfedezetlen barlang található a kanyonban.

A Berat-ot kettészelő Osum-folyó
(Forrás: levanter.hu)

 

Tavasszal hóolvadáskor lehetőség van végigevezni a folyón. A folyó sodrása második osztályba sorolt, tehát nem szükséges nagy tapasztalat végigmenni rajta. Nyár végén, amikor a víz alacsony, sétával és a természetes medencékben és forrásokban való fürdéssel élvezhető a hely.

Forrás: youtube

Forrás: albania tours

 

A kanyon mentén szokatlan ökoszisztéma él, ami megtartja zöld színét a szurdok mindkét oldalán egész évben. A kanyon lejtőin az erózió kis vájatokat és barlangokat formált. A sziklaképződmények vicces neveket kaptak, mint a „Katedrális”, a „Szem” vagy az „Ördög ajtaja”. A völgykatlan 26 km hosszú, és 450 m-rel a tengerszint felett fekszik. Keletkezését 2-3 millió évvel ezelőttire becsülik.

Forrás: panoramio

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Úgy gondolják, hogy sok évvel ezelőtt a víz a föld alatt folyt, és az idők során a szikla eltűnt a folyó fölül kialakítva a kanyon jelenlegi formáját. A kanyon torkolatában, amin az Osum-folyó átfolyik a vízfolyások a különböző falvak felől jönnek, melyek sziklaláncolaton át haladnak. A helyiek sok érdekes legendát mesélnek ezekről, mint az “Apa malma”, vagy Abaz Ali legendája, aki fehér lován repülve érkezett és jelet hagyott Kajcë-ban.

Abaz Aliu lábnyoma
(Forrás: saját kép)

A legismertebb azonban a „Fiatalasszony-hasadék” története, mely egy dalból ered. Történt régen, hogy egy menyasszonyt akarata ellenére adtak férjhez. Amikor a násznép visszatért a fiatal feleséggel, ő azt mondta, hogy nem szereti a férjét, nem akart hozzámenni. Mikor válasz nélkül maradt, gondolta, elmegy és imádkozik Istenhez, aki egy sziklához vezette. Ott így szólt: „Nyílj meg, ó szikla, ments meg a bajtól, ami ért engem!” A szikla meghallgatta, azon nyomban rést nyitott magán, és az üregen keresztül a lány lement a szurdokba, ahol összeházasodott azzal a fiúval, akit szeretett. A legenda megszületése után azok a fiatalasszonyok kezdték látogatni a hasadékot, akik már gyermeket szerettek volna.

A “Fiatalasszony-hasadék”
(Forrás: saját kép)

A kanyonban hat szűk rész található a 1.5 méterestől egészen a 35 méteresig.

Forrás: photobucket

A Gradeci-kanyon a legszebb és leglátványosabb szakasz, amely egy barlang mellett található. 4 km hosszú, 40 m magas, és bizonyos pontokon csak 1.5 m széles. A falai meredeken futnak a folyóba. A többi kanyon eléréséhez délebbre kell menni. Ezek 3 km-re találhatók Çorovoda falutól és „Albán Colorado-nak” is hívják őket. Gyönyörű természeti látnivalók, egy 10 km-es szakaszon egymás után nyolc! vízesés is található ott. Ezek a Menyasszony fátyla, az Arany-vízesés, a Pezsgő-vízesés, a Cukor-vízesés, a Balerina-vízesés, a Krokodil feje, az Ördög kapuja és a Szerelmesek-vízesése. Ezen a részen lehet a vízi sportokat, mint a kajak, kenu, rafting gyakorolni. Vannak kis strandos részek is, mint pl. Varishta.

Forrás: WonderMondo

Albánia nagyon változatos, ez a természeti csoda is ezt bizonyítja.

 

Január, február, itt a nyár! – 2017-ben irány Albánia!

 

Még dühöng a tél, itt a mediterrán térségben is ritkán látott helyzeteket produkált a rendkívüli hideg. Az hagyján, hogy az enyhe, csapadékos (ami itt esőt jelent) mediterrán télhez igazodva az alig fagypont alá tervezett vízvezeték-rendszerek nehezen vagy alig bírják a strapát, de szegény növények, pálmák, citrusfélék, amik nem szoktak az ilyen időhöz is szenvednek a hidegben és hóban.

 

A mediterrán növényzetet, így a kertünkben a mandarinfákat is belepte a hó, ami itt igen ritka (Forrás: saját kép)

A mediterrán növényzetet, így a kertünkben a mandarinfákat is belepte a hó, ami itt igen ritka
(Forrás: saját kép)

 

Ennek ellenére már most érdemes elkezdeni tervezni az idei nyaralást. Mivel itt március 14-én már a  Nyár napját ünneplik, így utána rohamosan melegszik a levegő és a tenger.

A különböző magazinok, utazási portálok már ajánlják az idei úticélokat, köztük néhány Albániát is.

A National Geographic cikke – 10 hely, amely több turistát érdemelne  – azt írja, hogy az ország tele van ókori romokkal, ortodox templomokkal, és míg a környező tengerparti országok már túlzsúfoltak, Albániában még jócskán vannak olyan helyek, ahol a tengerparton főszezonban is kényelmesen elterülhetünk a parton.

 

Butrint, ókori romváros (Forrás: saját kép)

Butrint, ókori romváros
(Forrás: saját kép)

 

A CNN utazási rovatában – A 17 legjobb hely 2017-ben – szintén ajánlja Albániát, mert napos, olcsó és tele van jó strandokkal.

 

Aki a nyüzsgést szereti a strandokon , válassza Durres-t (Forrás: saját kép)

Aki a nyüzsgést szereti a strandokon, válassza Durres-t
(Forrás: saját kép)

A VOGUE magazin Hat nem turistás balkáni úticél egyikeként ajánlja Himara-t az albán Riviérán. Azon a részen olyan érintetlen öblök vannak, melyek csak gyalogosan vagy a víz felől közelíthetők meg. A Llogara nemzeti parkban túrázva pedig olyan őshonos állatokkal találkozhatunk mint a farkas, vadmacska vagy a sas.

 

Gjipe beach (Forrás: common.wikimedia.org)

Gjipe beach
(Forrás: common.wikimedia.org)

 

Medve-öböl (Forrás: en.wikipedia.org)

Gjiri i Ariut
(Forrás: en.wikipedia.org)

 

Shpella e Dafines (Forrás: en.wiki2.org)

Shpella e Dafines
(Forrás: en.wiki2.org)

Los Angeles Times  pedig a hajós utazásokkal kapcsolatban közölt egy cikket, melyben azt ecseteli, hogy a hajós társaságok egy része még szervez utakat Törökországba, de van olyan társaság, amely teljesen törölte a 2017-es útvonalai közül a török kikötőket, és inkább a görög szigeteket és Albániát, Saranda-t választotta új desztinációknak.

 

Luxushajó a sarandai öbölben (Forrás: V.M. - Facebook)

Luxushajó a sarandai öbölben
(Forrás: V.M. – egy sarandai barátunk)

 

Luxushajó a sarandai öbölben 2. (Forrás: saját kép)

Luxushajó a sarandai öbölben 2.
(Forrás: saját kép)

 

Bradt Travel Guides, egy brit útikönyvkiadó 2017-es listáján Albániát a legkivételesebb turista célpontként tünteti fel.

“Albánia sokáig élt csillogóbb szomszédai árnyékában. De az Albán-Alpok vad szépsége, Butrint és Gjirokastra impozáns építményei, a kristálytiszta tenger a Riviérán egyre inkább csalogatja a látogatókat, akik lassacskán kezdik felfedezni, hogy Albánia a Balkán egyik legelbűvölőbb szeglete. ”

Az eternalarrival.com  oldal pedig 75 olyan indokot tár elénk, amelyek alapján amint csak lehet, keressük fel Albániát. Nem fogom felsorolni mind a 75-öt, a teljesség igénye nélkül csak néhányat emelnék ki:

– Az ország tele van több ezer éves ókori romokkal, ahol az emberek nem tapossák egymás sarkát.
– Nem csak hogy megfizethető, hanem olcsó. Az ételek, az országon belüli utazás, minden szolgáltatás.
– Nem zsúfolt, vannak még érintetlen, elhagyatott öblök, strandok.
– Az albánok hihetetlenül nagylelkűek, sehol nem kapunk ennyi kedves gesztust, legyen az egy darab süti, a velünk együtt stoppoló ebédjének a fele, egy kávé, egy raki (sok raki) :)
– A „besa” (nagyjából azt jelenti, becsület, hit, bizalom), mely szerint az albánok élnek kötelezi őket, hogy a szükségben lévő emberrel törődjenek. Így ha egyedül utazunk az országban, akkor sem leszünk egyedül, segítség nélkül.
– Az ország biztonságos, kevésbé vagy veszélyben, mint mondjuk Madridban, Rómában, Párizsban, mert az erőszakos bűncselekmények nagyon ritkák.
– Szeretik azokat a  külföldieket, akik felkeresi az országukat.
– Fejlődik az infrastruktúra. Sokszor hallani, hogy az utak szörnyűek, pedig már nem. A főbb útvonalak a városok között, és a turisztikailag frekventált helyeken teljesen rendben vannak. Csak az elmaradottabb vidéki részeken találkozhatunk rossz minőségű utakkal.
– Nagyon jó a konyhájuk, az élelmiszerek frissek, jó minőségűek és gyakran organikusak.
– Stoppolni nagyon könnyű és biztonságos, hátizsákos turistaként hihetetlenül olcsón nyaralhatunk.

Mindezek után még egy jó hír, a Wizz Air áprilistól közvetlen repülőjáratot indít többek között Tiranába, tehát aki eddig ódzkodott az átszállásos repüléstől vagy a hosszú autózástól-buszozástól, az immár jó egy óra alatt ideérhet. :)

 

Albán kalandtúra

Egy újabb albániai nyaralás története, mely egy baljóslatú jellel indul, majd kiderül, hogy a foglalt szállás használaton kívül van, de végül jól sikerül és nem csak a kellemetlenségek miatt marad emlékezetes. Ági és Józsi kalandjait olvashatjátok.

Tavasz végén hirtelen elhatározásból szállást foglaltam Albániába, Vlore városába, csak úgy.. Régebben olvastam már az országról, hogy egyre többen fedezik fel, és milyen jó, meg olcsó, meg szép, meg érdekes, meg minden… Páromnak említve csak somolygott, hogy épp két napja gondolt arra, hogy ott még nem jártunk.. Akkor éppen itt az ideje.

Mindent elolvastam, amit csak lehetett, (köztük köszönettel ezt a blogot is, ami rengeteget segített!!) elhárítottuk a vészmadarak károgását, és augusztus elején már vágtuk a centit, hogy mehessünk végre. Kellett a tenger, kellett a más, kellett a kikapcsolódás. Végül izgalmasabbra sikeredett, mint vártuk. Bár valahol azt is olvastam, hogy manapság már nem divat a szokvány utazás, snassz az uncsi városnézés, tengerparton henyélés, manapság divat a kalandtúra, a katasztrófaturizmus, mert kell az embereknek az adrenalin.. Mi ugyan nem erre készültünk, de kalandosnak kalandos lett, kis híján katasztrofális is.. :)

Kezdődött azzal, hogy két nappal indulás előtt a fekete macskánk eltörte a lábát. Mi ez, ha nem JEL? Ennek ellenére fogtuk a macskát, kényelmes helyet biztosítottunk neki, meg egy heti kaját, meg egy szomszédot, aki etette.. :) És egy augusztusi péntek hajnalban 4 órakor nekivágtunk a túrának.

Ő jelzett előre, hogy nem lesz egyszerű
(Forrás: Ági)

A hasmenés a röszkei határon tört rám, de ez még viszonylag könnyen kezelhető volt, nem foglalkoztam vele, a szerb autópályaszakaszunk nyugis volt és unalmas. Az első napot Boszniában, Szarajevo-ban töltöttük (immár másodszor, másfél éve már jártunk itt), a visoko-i piramis tanulmányozásával, meg a szarajevo-i belvárosban való császkálással, majd másnap reggel kedvenc szállodánkban alaposan bereggelizve, elindultunk Montenegro-n keresztül Albánia felé.

A visokoi piramis állítólagos 12.000 éves betonja
(Forrás: Ági)

Sarajevo reggel (Forrás: Ági)

Sarajevo reggel
(Forrás: Ági)

 

Pár kilométerrel indulás után lemeszeltek minket a bosnyák rendőrök, és megbüntettek záróvonal átlépés miatt. 20 euro kiröppent az ablakon, majd Montenegroban sikerült az ország egyetlen járhatatlan útján elvergődni az albán határig, viszont tény, hogy a hegyek, szurdokok, türkiz színű folyók, tavak és szakadékok mentén kanyargó szerpentin nagy élmény volt.. :)

Montenegro, panoráma egy hídról
(Forrás: Ági)

Albánia rögtön a szívünkbe lopózott, vadonatúj házak tömege, folyamatos építkezések, vendéggel teli útmenti vendéglők, és minden sarkon autómosó.. Az albánok szinte kényszeres autómosó mániáját később sikerült megfejteni, de itt még nem tartunk. Autópálya akadt ugyan, de itt vannak ám rajta kereszteződések, és elég vicces látvány az egyik kereszteződés mentén hasaló meglett anyakoca kb. 10 szoptatós kismalaccal.. Azt már előzetesen olvastam, hogy nem kell megrettenni az autópályán (!) szembe bicikliző bácsitól, vagy a szamárfogattól, netán az autópálya elválasztó korláton átmászó gyalogosoktól, de azért sikerült pár kisebb infarktust begyűjteni Shkoder-ig.

Itt kicsit elkanyarodtunk az eredeti terveinktől, és feltekeregtünk Kruja-ig, megnéztük Szkander bég székhelyét, a fellegvárt, a bazárt, az egész szépen rendben lévő, feltűnően tiszta kisvárost, ahol minden kávézóból zene szólt, esküvői menet tartott a várba fotózásra, kapaszkodj meg: drónnal felszerelve, és ahol egy meghatározhatatlan nemzetiségű (szerintem kb. mongolok lehettek) népviseletbe öltözött társaság a kezünkbe nyomott egy zacskó cukros (!) pattogatott kukoricát, és Rí testamentumát albán nyelven.. Aztán zenéltek kicsit a vár alatti téren, és én azóta sem találok semmilyen infót arról, ki a fene lehetett az a Rí, de hogy a testamentuma megvan, az tuti. Albánul… Ja, és a várból ellátsz a tengerig…

Kruja fellegvár és kilátás (Forrás: Ági)

Kruja fellegvár és kilátás (Forrás: Ági)

Vajon kik ők, és ki az a Rí
(Forrás: Ági)

Emiatt a kis kitérő miatt sajnos sötét este érkeztünk Vlore közelébe, és az első, ami feltűnt, egy korrekt, a tengerpart mentén több kilométer hosszan húzódó erdőtűz volt, masszív füsttel övezve, itt kezdtem megrettenni, hogy a macskánk nem véletlenül törte el a lábát… A GPS levitt minket a járható útról a valóban járhatatlanra, majd némi tekergés után visszamentünk az egyébként zsír új többsávos, városba vezető útra, ami a városba érve megint megszűnt, mert éppen építették. De nem ám úgy, mint Pesten, hogy lezárnak egy szakaszt, elterelik a forgalmat, majd a szakasz végén visszamehetsz az útra, nem. Itt az egész várost feltúrták, 100 méterenként rendőrök irányították az embertelen káoszt, mert persze szombat este minden járóképes ember vagy az utakon, vagy autóban dekkolt a felbecsülhetetlen mértékű dugóban, és araszolt mindenki a tengerpart felé. Féltem, nem éljük túl.

Aztán egyszer csak a GPS jelezte, lassan megérkezünk a szállodához. Ahha, út sehol, gödör gödör hátán, tengelytörő viszonyok, víz, pocsolyák, félkész szállodák tömege, a mi szállásunk sehol. Ja, és vaksötét. Albánia közepén. Láttunk egy emberkét a lakása teraszán, kiugrottam a kocsiból, kézzel-lábbal próbáltam infót szerezni, hol a fenében lehet a szálloda. És itt mutatkozott meg először az albán vendégszeretet, konkrétan nem engednek el segítség nélkül. A szállást nem ismerte az emberke, de elkérte a telefonszámot, próbáltuk hívni, hogy Ő majd beszél velük, de a szállás telefonját nem vette fel senki. Itt már vert a víz. Emberünk sajnálkozva elköszönt tőlünk, mi próbát tettünk más irányból megközelíteni a címet, de ezzel újabb másfél órás dugóban tökörgést nyertünk, a sorban előttünk jaszkarizó két cabrio Lamborghini társaságában.

Hm.. A szélsőségek: szamárkordé, szoptatós disznó kontra Lamborghini…

Kivergődtünk a dugóból, ugyanott kötöttünk ki, ahol ennek előtte, szállás még mindig sehol, kiszálltam a kocsiból, hogy a telefonom fényénél megkeressem a szállást, majd találtam egy nyitott kaput, ott egy férfit, akit megint megkérdeztem valahogy, merre lehet a szálloda. A pasi összetrombitálta az egész , már pizsamában tévéző családját, már mindenki a mi szállodánkat kereste, hívtuk megint telefonon, semmi, majd jó félórai sikertelen segítségnyújtás után nagy hálálkodások közepette elindultam gyalog, majd alig 100 méterre, egy mellékutcának nevezett valamin megtaláltam a szállodát. Zárva… De minden zárva, kapu, ajtó, ablak, spaletta, minden. Tök sötétség, én a kerítésen lógva óbégattam befelé, hátha valaki mégiscsak meghallja, de akkor már tudtam: itt mi nem alszunk ma este…

Szállásunk Vlora-ban zárva
(Forrás: Ági)

A kétségbeesés visszakergetett a segítő családhoz, akik nekiugrottak az internetüknek, keresték a szálloda elérhetőségét, próbáltak telefonálni, semmi, majd mikor látták a mi teljes tanácstalanságunkat, és a lehetetlen helyzetet, rendelkezésünkre bocsátottak jó szívvel egy szobát, amit egyébként is kiadtak volna nyaralóknak, éppen szabad volt, nekünk meg nagy hirtelen lett aznapra szállásunk. Én teljes kétségbeesésben, párom lakonikus lelki nyugalomban hajtotta álomra a fejét, tudtunk fürödni, volt ágyunk, és egy egész korrekt kis szobánk. Persze az idegtől aludni nem tudtam, de kitaláltam, reggel megkérem a családot, segítsenek ki egy kis internettel, és keresek valahogy másik szállást. Egy biztos volt: Vlore sajnos ebben az állapotában nyaralásra alkalmatlan volt. Párom haza akart menni, én semmiképpen, nem ezért gyűjtögettünk egész évben, hogy hazamenjünk. Bízza rám, megoldom.

Reggel ébredés, kávé a teraszon, előttünk az építkezéseken is keresztülsejlő tenger. Összeszedegettük magunkat, meg a romjainkat, még elsétáltunk a bezárt szállodához, csináltunk pár bizonyító erejű fotót, és találkoztunk egy idős bácsival, aki csak azért tolta fel a bringáját a meredek úton, hogy megkérdezze, miben segíthet. Valahogy elmagyaráztuk neki a helyzetet, Ő valahogy elmagyarázta nekünk, hogy a szállás az építkezések miatt gondban volt, és a problémák miatt bezárt, majd édes pofa módon kezünkbe nyomott két fügét, és mindenáron el akart minket vinni kávézni. Nagyon nehezen sikerült meggyőzni arról, hogy köszönjük, de már ezen túl vagyunk, legalább négyszer még feldobta, hogy meghív minket, mi meg nem győztük köszönni, de sajnos időnk erre végképp nem volt. A család időközben felébredt, szívesen bepötyögték a telefonomba a wifi kódjukat, felrobogtam a szállásfoglaló oldalra, és negyed óra múlva foglalt szállásunk volt Borsh városában, kicsit délebbre. Párom tervezte az útvonalat, én bepakoltam a kocsiba, kifizettem a szobát, megöleltem a háziasszonyt, aki szeretettel kívánt jó utat, megköszöntem mindent és elindultunk. Ennek a családnak, akik megmentettek bennünket a kocsiban alvástól, még a nevét sem tudjuk. De segítettek, azonnal, és kérdés nélkül. Végtelenül hálásak vagyunk nekik, és még egyszer köszönjük, bár tudjuk, ez nem jut el hozzájuk.

Haj)alunk a menedéket adó szobánkból
(Forrás: Ági)

A GPS notóriusan a járhatatlan utat jelezte már megint, érthetetlen módon a tengerparton végigvezető tökéletes utat semmilyen formában nem akarta magáévá tenni, alig bírtuk rávenni, menjen már arra. És a döntés jónak bizonyult, gyönyörűbbnél gyönyörűbb utakon, hegyeken keresztül, át a Llogara nemzeti parkon vezetett az út, és kezdtünk megnyugodni, hogy talán jó irányba tartunk. Igaz, hogy az adrenalinszintünket alaposan feldobta a hegyekben az erdőből váratlanul a kocsi elé ugró kb. tucatnyi kecske, de miután felépültünk az akut szívinfarktusból, a szerpentin tetején elénk tárult a világ legkékebb tengere, és ez minden addigi kínunkat és megpróbáltatásunkat feledtette velünk. Azonnal kiálltunk egy pihenőbe, nézelődni, fotózni, a hegyoldalban magukban legelésző öszvérek és csacsik társaságában álldogált még ott pár autó, és próbáltuk befogadni a hihetetlen látványt. Ezt akartuk, ezt vártuk, és végre ott volt előttünk!

A szerpentin tetején útban Borsh felé
(Forrás: Ági)

Szamarak, öszvérek, autók
(Forrás: Ági)

A szerpentin kicsit meredek, de a látvány mindent megért. Most értettem meg igazán, miért írja a GPS ezeket a kb. 80 km-es útszakaszokat 3-4 órás időtartamra, hát rohanni, azt nem lehet. Így is van pár elvetemült autós, aki hajtűkanyarban előz, de ezt meghagytuk nekik.

Borsh település kicsi, hegyek alján megbúvó városka, nem éppen a megszokott elrendezés, utcakép, a város egyik fele a laposabbik tengerparti közelségben, a másik fele a hegyoldalban. A szállást viszonylag könnyen megtaláltuk, szerencsére nyitva is volt :) , kedvesen fogadtak minket, és megkaptuk a szobánkat, ami bár nem volt olyan csillivilli, mint amit elvileg Vlora-ban foglaltam, de egyáltalán nem bántuk. A tenger nem volt éppen közel, kb. két kilométer, autó nélkül nehézkesebb megközelíteni, de így is jó volt. A terasz a tengerre nézett, minden reggel és este láttuk a Korfura tartó hatalmas üdülő tengerjáró hajókat ki és bevonulni, és a legszebb éjjel volt, mikor a hold rásütött a vízre.. :)

Vasárnap volt a 3. napunk, mikor ide érkeztünk, rögtön át is mentünk Himarába, mert pénzt kellett váltanunk, és Borsh-ban nem volt semmilyen lehetőség. Igaz, az is csak akkor jutott eszünkbe, hogy vasárnap minden zárva van, mikor ott álltunk a bank előtt, de szerencsére a himarai tengerparton volt egy sima pénzváltó, és sikerült ezt is lerendezni. Sajna az éttermek nem igazán fogadnak el eurót, sem bankkártyát, így muszáj volt LEK-et szerezni.. :) Hazafelé felmértük a tengerpartot, ami jó hosszú, (3 km), megállapítottuk, hogy kavicsos, de végtelenül tiszta. Meglepő volt, hogy szemét sehol! Még a kiépítettebb strandszakaszokon sem, ami nagyon tetszett.. A nap hátralévő részében próbáltuk kiheverni az eddigi sokkokat, és eldöntöttük: másnap nem megyünk sehova, csak punnyadunk egész nap a parton, és nem foglalkozunk semmivel.. Megfizethetetlen volt!

Borsh beach (Forrás: Ági)

Borsh beach
(Forrás: Ági)

 

Tisztaság mindenhol (Forrás: Ági)

Tisztaság mindenhol
(Forrás: Ági)

 

Reggel bevásároltam a sarki kisboltban (eszméletlen finom a tej!), egy aranyos kis helyi mamika minden áron fel akarta nekem ajánlani a nejlonszatyrát, hogy pakoljak abba… :), de szatyrom nekem is volt, így csak nagyokat vigyorogtunk össze a nénivel. Szenzációs emberek!!

Kényelmes reggeli a teraszon, lecuccolás a strandra, napozósátor bérlése (500 LEK=1000 Ft/nap), két napággyal, és pihenés, pihenés, pihenés, olvasás, olvasás, fotózás, kajálás a strand éttermében (finom és olcsó), majd késő délutánig újabb adag semmittevés, és végre kioldódott belőlünk a stressz.. :) Innen már párom sem akart hazamenni, teljesen beleszeretett a helybe.. Ami viszont teljesen meglepett: ebédnél véletlenül a napozóágyon felejtettem a mobilomat, abszolút szem előtt, és mikor visszamentünk, ott volt, ahol hagytam. Abban nem voltam biztos, hogy ezt Magyarországon nem nyúlták volna le két perc alatt…. Sőt.

Másnapra (kedd) Butrint városkáját terveztük be, ami megint csak alig 80 km Borsh-tól, de jó két órás út a tengerparti szerpentinen, a szokásos és megunhatatlan látvánnyal. Ksamil-nál megálltunk nézelődni, fotózni, nagyon szép a környezet, a víz, és persze alig pár km-re ott van Korfu szemben. Sarande kicsit zsúfoltabb volt, a közlekedés is meredekebb, de korántsem annyira, mint eddig.

Butrint-ban könnyen megtaláltuk az ókori-kora középkori romvárost, szépen rendben tartott terület, mindennel ellátva, ami a turisták fogadásához szükséges. Nem is gondoltam, hogy mennyire nagy, milyen jelentős település lehetett régen, hiszen semmit sem tudtunk róla eddig. Egész délelőttös program lett belőle, és meglepően sok turista látogatott el ide, ami jellemzi a fejlődést, szerencsére.

Butrint amfiteátrum
(Forrás: Ági)

Butrint, ókori templom mozaikkal
(Forrás: Ági)

Ebédeltünk egy jót Sarande-ban, ami szintén egy nagyon szép város, megint csak tele újonnan épült, vagy éppen épülő szállodákkal, apartmanházakkal, és egy pillanatra el is gondolkodtunk azon, milyen jó befektetés lenne itt egy tengerre néző apartman… Utánanéztem, egészen megfizethetőek!

Sarande, parti sétány
(Forrás: Ági)

Visszatérve Borsh-ba, megkerestük a vízesésre épített Ujevara éttermet, ez is egy helyi nevezetesség, de akkora tömeg volt, hogy inkább csak fotóztam, beülni nem volt lehetőség.. Viszont nagyon szép és hangulatos!

Borsh, Ujëvara étterem a vízesésen
(Forrás: Ági)

Kezdtünk szépen beleszokni a helyi viszonyokba, a szállásunk közvetlenül a helyi lakók házacskáinak szomszédságában volt, alaposan beleláttunk a mindennapjaikba, utcánkban este kószáltak haza a tehenek, hajnalban a majd 40 fokos meredek hegyoldalból komplett kecskenyáj araszolt lefelé nagy kolompolással, de hajtottak ki legelni öszvéreket, szamarakat, birkákat is, a strand mögötti olajfaligetbe. Éjjel a tücskök zenéltek, nappal a kabócák nyomták teljes hangerőn, végtelen nyugalom, és tengerzúgás.

Esténként az echte albán mamikák, szigorúan fekete ruhában, fejkendősen kiültek a házikójuk elé és nézték a rengeteg (!) korzózó fiatalt, (pedig szűk kis utca volt, valahogy mégis ott zajlott az élet), és azt vettük észre, hogy itt még divat, hogy több generáció él együtt, egy házban. Nem egyszer az idős mamika mellett ott üldögélt a tizenéves unokája is. A pasik meg a kávézókban, ahol nőt viszont egyáltalán nem lehet látni. Patriarchátus van dögivel.. :) De ezt ők nem bánják. A gyerekek sötétedésig az utcán bandáznak, kiskutyát mosdatnak ki a koszból, fociznak, a lányokat furikázzák a bringavázon, azok meg persze sikítoznak. :)  Órákig el tudtam volna nézni.

A szerda-csütörtököt megint csak a tengerparti lógásnak szenteltük, mert sejtettük: nem lesz egyszerű a hazaút, ahogy az eddigi útviszonyokat felmértük, így alaposan rá kell pihenni. A víz isteni, pedig aki engem ismer, tudja, hogy 5 évben egyszer megyek vízbe, mert nekem minden természetes víz, legyen az Balaton vagy a tenger: hideg. Itt viszont szerintem az eddigi összes rekordomat megdöntöttem, beleültem a traktorbelső méretű úszógumimba, és hagytam, hogy lebegjek a hullámokon hosszú időkig. Ennél nincs klasszabb, az biztos!

Csendélet
(Forrás: Ági)

Szétolvastuk a fejünket, összehaverkodtunk a kajáldában az egyik pincérsráccal, aki 200 LEK borravalóért is olyan hálás volt, mint senki! Persze, hogy minden nap Ő szolgált ki minket.. :) A part tele gyerekekkel, családokkal, figyeltük a mindennapjaikat, azt, hogy a gyerekek (hála az égnek), nincsenek agyon kényeztetve, ha bömbölt a hideg víz miatt, akkor bömbölt, míg meg nem szokta, vagy ki nem ment a partra. Nem volt tutujgatás, hogy ejnye, majd jól megverjük a vizet, mert hideg mert lenni a szemünkfényének, nem. Teljesen egészségesen állnak hozzá mindenhez. Kigyúrt izomtiborokat nem látni, az anyák anyák, és nem anorexiás idegbetegek, a nagyszülők úszni tanítják az unokákat, az apák söröznek a sátorban.. :) Párom úgy érezte, 20 évet ugrott vissza az időben, pedig itt is adottak a mobiltelefonok, ipad-ek, van wifi, és új autók, divat. Az viszont baromira vicces volt, hogy a szobánkban lévő TV-n összvissz két, iszonyúan mákos adás jött be, és napokba került megfejteni, hogy a korfui görög adásokat veszi valahogy. Így néztük egyik este Albániában a riói olimpián a magyar-usa női vizilabdameccset görögül. :)

És itt fejtettük meg az albánok rendszeres autómosási mániáját. Mert minden autómosó tele van, és van belőlük minden sarkon. Viszont aszfaltozott út kevés van, annál több a murvás, zúzott köves, ebből kifolyólag irgalmatlan poros, és minden autó csuma fehér a portól, köztük a miénk is úgy nézett ki folyton, mint amit bepaníroztak.

Jellemző útviszonyok
(Forrás: Ági)

Két napnyi masszív semmittevés után sajnos eljött a péntek hajnal, mikor haza kellett indulni. Nem sok kedvünk volt hozzá, de ennyire futotta. Utolsó este még elmentem egy vad leanderről hajtásokat vágni, összefutottam a szomszéd utcában egy jól megtermett malaccal, és lefotóztam az egyik kedvencemet: egy újrahasznosított betonbunkert. Abból a több százezerből egy, ami a régi, elszigetelt Albániából itt maradt. Az ötlet viszont zseniális!

Bunker recycling 2016 (Forrás: Ági)

Bunker recycling 2016
(Forrás: Ági)

Kifizettük a szállást, elbúcsúztunk a tulajdonos hölgytől, majd megterveztük a hazautat, kikerülve (szerintünk) a montenegro-i szakaszt, másik irányba indultunk. Hajnalban viszonylag gyorsan elvergődtünk Vlora-ig, ott még nem ébredt fel a város, nem volt dugó sem, majd Tirana-tól észak felé az Albán Alpokig vitt az út. Hatalmas és gyönyörű hegyek tárultak a szemünk elé, még félelmetesebb szerpentinnel lefelé, üvegfalú kilátóval, melyből az egyik üveglap hiányát gumipókkal helyettesítették, valamint egy kis szent szobrával, aki valszeg az utazókat védte.. :)

Szerpentin II, Albán-Alpok
(Forrás: Ági)

Ha üveglap nincs, van gumipók
(Forrás: Ági)

Nem tudjuk, ki ez a szent, de minket megvédett
(Forrás: Ági)

A szerpentin aszfaltozása vadonatúj volt, ettől függetlenül néhány szakasznál megállt bennem az ütő, mikor lenéztem az alattunk elterülő szakadékba.. Aztán egyszer csak vége lett az útnak. Pedig a GPS folyamatos főutat jelzett, itt folyamatos építkezések akadtak utunkba, bár kézzel-lábbal magyarázták: igen, erre kell menni a határhoz. Hittünk nekik.. :) Aztán út sehol, kőtenger, gödörtenger, szénabálával megpakolt, autónktól halálra rémült szamarak, hegyi lakosok, út nélküli vergődés, félelem, hogy a kocsink ottmarad valamelyik gödörben, kitörik a kereke.

És ez még semmi sem volt ahhoz képest, mikor konkrétan előttünk törték az utat hatalmas lánctalpas munkagépek, és meg sem lepődtek azon, mit keres ott civil, ráadásul külföldi atomporos autó, és tovább is akar menni, de a csúcs akkor is az volt, mikor egy komplett sziklafalat bontottak ki az orrunk előtt légkalapáccsal. Ott azt éreztem, itt vége, itt ragadtunk a hegyekben, innen élve nem kerülünk ki. Mondanom sem kell, az akadálypálya több óránkba került, bár az én kedvesem halálosan élvezte.. :) Én meg egyre fogadkoztam, hogy ha ezt épen megússzuk, az első aszfaltfoltot istenuccse letérdelve megcsókolom, és életem végéig rajongani fogok a Nagyszénás-Kondoros útszakaszért, amiről eddig meg voltam győződve, hogy annál rosszabb út a földön nincs..

Ahol az utak készülnek
(Forrás: Ági)

Még elbontjuk ezt a sziklafalat, aztán mehettek Isten hírivel
(Forrás: Ági)

Albánia egy csoda ország, és búcsúzóul egy hihetetlen helyen elhelyezett betonbunkert rakott az utunkba a hegyek mélyén, amiről elgondolkodtam: szép-szép Enver Hodzsa-tól, hogy minden állampolgárja védelméről gondoskodni akart atomvillanás esetén, de kérdem én: egy hegyek legmélyén eldugott helyen, több kilométerre se ember, se falu, se más, ugyan ki ugrik be atomcsapás esetén ebbe?? Egy eltévedt kecskepásztor kecskéstül? :) Megjegyzem, egy tisztességes esőtől sem véd meg.. :)

Ahol még élet sem nagyon, de bunker az van
(Forrás: Ági)

Egyszer csak kijutottunk a káoszból, közben találkoztunk német hegyi bringásokkal, enervált fejjel kocsijukban tanácstalanul dekkoló szlovákokkal, fejükön a „hogy a fenében kerültünk mi ide, és hogyan jutunk ki innen” kifejezéssel, olasz túramotorosokkal, lengyel vállalkozó szellemekkel, akik szintén bevállalták ezt a rázós utat, valamint egy francia úriemberrel, aki albán utitársaival együtt próbált kéretlenül is segíteni nekünk a kupi közepén, hogy merre kellene mennünk.. Egy eldugott hegyi kis tanyán találtunk egy kisboltot, párom beszaladt 3 euróval cigit venni, ahol két albán nénike volt a kiszolgáló, de nem tudtak euroban visszaadni. Párom kézzel lábbal magyarázta nekik, hogy nem is kell, köszöni szépen, a visszajáró a néniké, de hát nem úgy van az, a cigi nem kerül ennyibe, így a kezébe nyomtak két szelet csokit.. :) Milyen jól is jött az később, és milyen finom volt!

Kikeveredve a határra, az útlevélvizsgálat közben kiszálltam a kocsiból, és életemben sehol olyan mélységes csöndet nem tapasztaltam, mint azon az eldugott, hegyi határállomáson. Tudnék ott élni.

Egy biztos, ha Vlora-ban maradunk, sosem jutunk el ilyen helyekre, sosem találkozunk azokkal a csodás, hétköznapi albán emberekkel, akikkel találkoztunk, nem tapasztaljuk meg a végtelen lazaságukat, nyugalmukat, ami szerencsére ragályos, csak punnyadhattunk volna a szétvert utak mellett, az ezernyi félkész szálloda tövében a sittel feltöltött tengerparton. Gyönyörű lesz az a város is, és készen lesznek a hegyi szerpentinek is, a tengerparti sétány is, de most egy biztos: építenek, fejlődnek, készülnek a turisták, nyaralók fogadására, és ezért mindent megtesznek.

Hazafelé alig vártuk a szerb autópályát, hogy onnan aztán pár óra alatt hazahussanunk, és végre a saját ágyunkban alszunk. Aha… Belgrádnál autópálya fizetőkapu, kilométeres sorban araszoló, mindenféle nemzetiségű, és bőszen anyázó autósok, ráadásként másfél órás iszonyatos felhőszakadás. Mondjuk a kocsit legalább nagy vonalakban lemosta..

Ingyen autómosás Belgrádnál
(Forrás: Ági)

Újvidéknél ugyanez, csak eső nélkül, de újabb egy órás dugóban araszolás. Röszke határ: két kilométeres sor, ekkor már én ültem a kormányhoz, araszolni, amíg hullafáradt kedvesem alszik pár percet az anyósülésen. Nem túlzok: másfél óra alatt sikerült 400 métert megtenni. Saját ágyban alvásról szó sem lehetett, hajnali fél négy volt, mire Magyarország területére léptünk. Kivilágosodott, mire beléptünk az ajtón, de a törött lábú kismacskánk határtalan öröme, hogy újra lát minket, és a megnyugvás, hogy nincs a lábán kívül semmi baja, csak biceg még pár hétig, tudatosította bennünk: hazaértünk.. :) Épen, egészségesen, a kocsi is egyben, az élmények pedig a mieink maradnak, amíg világ a világ.

Jó tanácsok leendő utazóknak:

-a lefoglalt szállásodat csekkold le indulás előtt. A miénkről (Vlora) időközben kiderült, hogy a tulaj írt nekünk emailt, egy héttel az utazásunk előtt, de a mailboxom spamként értelmezte, és nem dobta fel a beérkezett leveleim között. Az említett építkezések alatt sajnos elvágták a vízvezetéket és az áramot, így nem tudott vendégeket fogadni, kénytelen volt bezárni, reméljük ideiglenesen.

-ne a Google útvonaltervezővel tervezz utat, mert Albánia esetében szinte teljesen használhatatlan. A szuper utat nem jelzi, a járhatatlant viszont annál inkább. A Viamichelin.com gyönyörűen adja azt az útvonalat, ami járható is.. :) Jól teszed, ha terepjáróval vágsz neki.. :)

-ha nem LEK-et viszel (itthon szinte sehol sem váltható), egy nagyobb városban válts pénzt, mert a kisebb településeken nem lesz lehetőség.

-ha a GPS-ed ajánl egy rövidebb utat (lásd pl. Szerbia autópálya), akkor fogadd el, és menj arra! Mellesleg javallom, valahogy kikerülni a Belgrád-Újvidék fizetőkapus szakaszokat… Valamint Röszke helyett Kelebiát határátkelőnek.

-a kavicsos tengerpartok miatt érdemes gumicipőt vinni. A napozósátrak, napágyak, napernyők bérlése olcsó, megéri, ahogy nagyobb városokban a fizetős parkolók is, mert máshol nem lesz hely!

-semmiképpen ne száguldozz, mert sosem tudhatod, a következő pillanatban mi kerül az autód elé, legyen az kecske, szamár, gyerek, vagy biciklis bácsi szemből.

-sok a rendőr az utakon, tartsd be a szabályokat!

-ne félj segítséget kérni, nagyon kedvesek az emberek, a fiatalok nagyon jól beszélnek angolul, szívesen segítenek!

-egyáltalán: ne félj semmitől, mert nincs rá okod! :) :) :)

-viszont kár kihagyni az országot, szenzációs! De ha teheted, úgy tervezd az utat, hogy közben valahogy egy-egy éjszakát aludjatok meg, mert nagyon hosszú és fárasztó az út. Javallom Szarajevo-t, azt is érdemes mindenkinek látni egyszer!

– mindenkinek jó utat kívánunk! Ági és Józsi

A “Rí testamentuma” könyv  magyarázata: Ági mellékelte a fényképet a könyvről, amit Kruja-ban kapott. A könyve címe: Libri i Jetës – Testament i Ri, aminek jelentése: Az Élet könyve – Újtestamentum, azaz Újszövetség. A címben a “ri” jelenti az újat, hímnemű főnevek után használják ezt az alakot. A rejtély így megoldódott. :)

(A szerk. megjegyzése)

 

Érdekességek, érdekes tények Albániáról – a legrégebbi sakkfigura

 

Egy átlagos tavaszi vasárnap Tiranában - Forrás: saját kép

Egy átlagos tavaszi vasárnap Tiranában – Forrás: saját kép

 

„Az ötödik századból származó elefántcsont sakkot találtak régészek Albániában. A sakk eszerint már jóval előbb elterjedhetett Európában, mint korábban feltételezték. Az egyik sakkfigura a rajta lévő faragott kereszt alapján király vagy királynő lehetett.

Az Institute of World Acheology munkatársai egy római ház feltárása közben akadtak a sakkfigurára Butrintban, Dél-Albánia fallal körülvett Mediterrán városában. Az elefántcsont ritkasága és korabeli értéke alapján szinte biztos, hogy a sakkfigura, mely Európa eddig legrégebbi sakkbábuja, eredetileg egy gazdag tulajdonoshoz tartozott.

A sakk Indiából származik a Kr.e. 2-3. századból, de Európában eddigi ismereteink alapján csak a 11. században terjedt el. Butrint városában – melyet az Institute of World Archaeology 1994 óta igyekszik feltárni s már 1992 óta a világörökség része – számos műemlék, köztük két templom, egy harmadik századi amfiteátrum, és egy bazilika feltárására került sor.”

Forrás: mult-kor.hu/2002

 

A hír talán nem annyira meglepő, mert ha végigsétálunk bármely albán város vagy falu utcáján, láthatjuk, hogy az emberek a terek, parkok padjain, asztalain élénk sakk, dominó vagy kártya játszmákat folytatnak.

Az albánok nagyon szeretnek közösségben lenni, és a kávézókban, közterületeken gyakran előkerülnek a sakktáblák, dominók, kártyapaklik.

A sakk nagyon népszerű sport Albániában, az Albán Sakkszövetséget 1933-ban alapították, és akkor rendezték az első sakk bajnokságot is. Jelenleg 120 regisztrált albán sakkozó van.

A sakk a nők körében is népszerű, bár kétségtelen, hogy az albánok nem büszkélkedhetnek Polgár-testvérekkel, de már több, mint 20 bajnokságon nők is versenyeztek. A fiatalok körében is igyekeznek népszerűsíteni ezt a szellemi sportot, az iskolák között is rendeznek bajnokságot.

 

Sakkbajnokság 2015. Tirana - Forrás: saját kép

Sakkbajnokság 2015. Tirana – Forrás: telesport.al

 

Azért még nem tartanak ott, ahol mi, mert míg nekünk magyaroknak 41 sakk nagymesterünk van, neki csak egy, Erald Dervishi személyében.

Viszont úgy tűnik, hogy a hobbi szinten játszott sakkozásban mindenképpen ők vezetnek. :)

 

A dominót másképp játsszák, mint mi.

 

Albánok dominóznak - Forrás: jetaoshqef.al

Albánok dominóznak – Forrás: jetaoshqef.al

 

Hogy a játék ne legyen gyerekeknek való könnyűségű, a dominók (itt “köveknek” hívják) megkeverése után kettőt kivesznek, az a két dominó abban a partiban nem játszik, és természetesen egyik játékos sem tudja a játszma elején, hogy melyik az a kettő. Így már nem is olyan könnyű dominózni… :) Van páros dominó is, azt 4-en játsszák, ott minden dominó használatban van. Akkor fixen a szemben ülő játékosok a partnerek.

 

Dominó-parti 1.

Dominó-parti 1.

 

SAM_1353

Dominó-parti 2.

(A képek érdekessége, hogy az első tavaly (2015) november 8-án készült, míg a második éppen 1 héttel később. :) )

 

Albánia madártávlatból – avagy egy magyar siklóernyős felvétele

 

Albánia kiváló terep nemcsak a túrázást, hegymászást kedvelők számára, de a siklóernyős repülés szerelmeseinek is. Jók a terepviszonyok a repüléshez.

Tavaly júniusban járt itt egy magyar siklóernyős klub, és az egyik taguktól kaptam egy GoPro kamerával rögzített felvételt. A Llogara-hágón állomásoztak, és onnan indították minden nap a repüléseket a tenger felé.

 

Forrás: albaniantravel.info

Forrás: albaniantravel.info

 

Az alábbi szavakkal ecsetelte albániai élményeit:

A helyzet az, hogy Albánia nagyon tetszett. A táj nagyon szép mindenhol, az emberek kedvesek, a közlekedés is egész jó. A hegyi terepeken mindenki üdvözöl mindenkit és ez magyar vidékhez hasonlóan kellemes dolog.

Az ételek finomak voltak és a szállodai reggeli is finom, elegendő volt.

Az utolsó napra kaptam egy kiváló fejkamerát – olyat, mint ami Schumacher fején volt, és ha nincs rajta megússza a balesetet.

Mindegy, az utolsó napi két startot landolásig fel tudtam venni. Az első az egy rövid repülés volt, mert gyorsan ki kellett érni a tenger felé és végre kellett hajtani az aznapra rendelt biztonságtechnikai feladatokat. Látszik a felvételen is, hogy addig nyugi van, majd a gyakorlatok alatt mindenfelé volt az ernyő, meg én is, de hát nyugiban leszálltam. A második egy nyugi örömrepülés volt, ha lehet csatolom az elsőt.

Tényleg itt senki nem szólt hozzánk, pedig látszik, hogy építési területre szálltunk le, mert kamionok, meg tereprendező gépekkel töltötték fel homokosra a partot. Amikor leszálltam is négy rendőr állt pár méterre tőlem, de ők sem szóltak hozzám. Nálunk be sem léphetünk építési területre.

Tényleg egy csodálatos hely Albánia, pedig sok helyen voltam.”

 

És íme a felvétel a repülésről:

 

Siklóernyőzés Albániában

 

 

 

 

Világörökségi helyszínek Albániában – BERAT az “ezerablakos” város

Az itteni mondás szerint: „Aki nem járt még Berat-ban, nem látta Albániát.”

Ez természetesen így nem igaz, Albánia jóval több Berat-nál, de az kétségtelen, hogy az „ezerablakos” város tényleg egyedi élményt nyújt, és semmi máshoz nem hasonlítható.

Az "ezerablakos város" az Osum folyóval, ami nyáron szinte kiszárad Forrás: saját kép

Az “ezerablakos város” az Osum-folyóval, ami nyáron szinte kiszárad
Forrás: saját kép

Mi most Berat-ot félig turistaként, félig idegenvezetőként látogattuk meg, mert egy magyar turistacsoporttal jártunk ott. A csoport kísérői mi voltunk, mint itt élő magyarok, az ottani helyi idegenvezetőnk pedig egy Berat-i származású albán lány volt, aki „bennfentesként” mutatta be a várost, hiszen ott nőtt fel.

A város alapos bejárására nem elég egy nap. Ha valaki tényleg szereti a műemlékeket, az ódon templomok hangulatát, akkor szánjon rá legalább két napot, mert az egész város egy nagy nyitott múzeum, furcsa keveréke a muszlim és keresztény hangulatnak, így nem véletlen, hogy 2008-ban felkerült az UNESCO világörökségi listára.

Berat három részből áll: A Mangalem városrészből, a felette található vár negyedből, és a Gorica negyedből. Ezeken kívül van még egy negyedik rész is, a modern Berat, amely a környék ipara miatt jött létre. Érdekesség, hogy mindegyik városrész lakott, beleértve magát a várat is.

A legenda szerint a város úgy keletkezett, hogy két óriás Tomorr és Shpirag összekülönbözött egy szép Berat-i lányon, és harcba keveredtek. Tomorr éles kardjával addig kaszabolta ellenfelét, amíg az halálos sebeket kapott, Shpirag viszont hatalmas kövekkel dobálta Tomorr-t, így végül mindketten belehaltak a küzdelembe. Mindketten heggyé váltak (a Tomorr-hegység Albánia második legmagasabb hegye – 2416 m, a Shpirag pedig 1228 m), a lány könnyeiből pedig keletkezett az Osum-folyó, ami kettészeli a várost. A lány szíve kővé vált, abból teremtődött a Berat-i vár.

Dodona, akiért a két óriás végzetes harcot vívott (Forrás: saját kép)

Berat Albánia egyik legősibb városa. Viharos történelme során volt a rómaiaké, majd a 9-13. sz-ban bolgár fennhatóság alá került, majd 1345-ben szerbek vonultak a városba és elnevezték Beligrad-nak, azaz fehér városnak, innen eredeztethető a város neve. Majd 1417-től 1912-ig az Oszmán Birodalom része volt, és Albánia egyik legfejlettebb városának számított.

A várnegyed a város legnagyobb látványossága, kb. 10 ha-on terül el.

A vár bejárata Forrás: saját kép

A vár bejárata
Forrás: saját kép

A vár alaprajza Forrás: saját kép

A vár alaprajza
Forrás: saját kép

A legérdekesebb látnivaló kétségtelenül az Onufri-múzeum, amely a Nagyboldogasszony-templomban található. A templomot 1797-ben építették újjá egy régebbi templom alapzatára. A templomban látható lenyűgöző ikonok az albán ikonfestészet alapjait megteremtő Onufri és kortársai művei.

Az Onufri-múzeum Forrás: souvenircronicles.blogspot.com

Az Onufri-múzeum
Forrás: souvenircronicles.blogspot.com

Onufri előszeretettel használt egyfajta vörös színt, ezért ezt elnevezték „Onufri vörösének”. Titkát még fiának Nikolla-nak sem árulta el, ezért a sírba vitte azt. A templom felújításakor 1968-ban az oltár mögötti kőlap alatt két kódexre bukkantak, a Bíbor-kódexre, mely a VI. sz-ból való, és melyből egyetlen példány van a világon, valamint az Arany-kódexre, amely 413 oldalas, és ezüst borítását arany betűk szövik át. Ezek Albánia legfontosabb nemzeti műkincsei, a szellemi világörökség részét képezik, és a Nemzeti Levéltárban őrzik őket Tiranában.

A várban még sok más templom is található, többek között a Szt. György templom, a Szentháromság-templom, a Szt. Tódor templom, a Szt. Vllaherna templom, a Szt. Mihály templom, a Vörös-mecset és a Fehér-mecset.

A Vllahernai Szűz Mária templom, alatta Nagy Konstantin fejszobra
(Forrás: saját kép)

A Vörös-mecset minaretje. Eredetileg ez is, mint minden épület fehér kövekből volt, de az 1851-es nagy földrengés után az újjáépítésnél használt téglától lett vörös Forrás: saját kép

A Vörös-mecset minaretje. Eredetileg ez is, mint minden épület fehér kövekből volt, de az 1851-es nagy földrengés után az újjáépítésnél használt téglától lett vörös
Forrás: saját kép

A Szent-György templom, ami azért nem néz ki templomnak, mert jó ideig étteremként és a katonák elszállásolására használták. Az első szint a tipikus török építészetet tükrözi Forrás: saját kép

A Szent-György templom, ami azért nem néz ki templomnak, mert jó ideig étteremként és a katonák elszállásolására használták. Az első szint a tipikus török építészetet tükrözi
Forrás: saját kép

A várban tett séta során ilyen kis ajándéküzletekkel találkozunk, ahol frissítőt is vásárolhatunk Forrás: saját kép

A várban tett séta során ilyen kis ajándéküzletekkel találkozunk, ahol frissítőt is vásárolhatunk
Forrás: saját kép

A Mangalem-negyed a vár alatti rész, amiről a város az „ezerablakos” nevet kapta. A sok fehér sokablakos épület sajátos hangulatot kölcsönöz a helynek. A délutáni nap erősen sütötte a házakat, és amikor megkérdeztük a helyi idegenvezetőnket, hogy nem nagyon melegek-e a házak nyáron, azt mondta, hogy ilyenkor a helyiek a hátsó, hűvös szobákba költöznek, télen viszont jól jön a napsütés.

A fehér, sokablakos házak, melyekről a város a "becenevét" kapta Forrás: saját kép

A fehér, sokablakos házak, melyekről a város a “becenevét” kapta
Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Ebben a negyedben egyértelműen a muszlim hatás az erősebb, itt élt a muszlim lakosság, ezért itt találhatók a ma is használatban lévő mecsetek: az Ólom-mecset – amely a minaret tetejének ólom borításáról kapta a nevét, a Király-mecset – amely az egyik legöregebb Albániában, és az Agglegények-mecsete. Az “agglegények” a korabeli Berat kereskedőinek nőtlen férfiakból szervezett fegyveres őrségét alkották. A szó eredet a török bekar, mely elsősorban agglegényt jelent, de ebből ered a magyar “betyár” szó is.

Az Agglegények-mecsete Forrás: saját kép

Az Agglegények-mecsete
Forrás: saját kép

A Király-mecset belseje Forrás: saját kép

A Király-mecset belseje
Forrás: saját kép

Itt van a bektashi muszlimok egyik legszebb épülete is, a Halveti-tettye.

A Halveti-tettye
(Forrás: saját kép)

Ez a negyed a kézművesek negyede, fa- és kőfaragó mesterek, ezüstművesek, bélyeg- és érmegyűjtők lakják. A kézműves ipar főleg a 19. sz. elején virágzott.

A Mangalem-negyed szűk sikátoros utcái sajátos hangulatúak
(Forrás: saját kép)

A Hotel Guva
(Forrás: saját kép)

A Mangalem részben került berendezésre a Néprajzi múzeum, mely egy hagyományos kőházban található. A két emeletes épületben megörökítették a régi városi utcaképeket, a kis céhek üzleteit, és a tipikus albán otthont a mindennapi élet kellékeivel.

A Néprajzi Múzeum
(Forrás: saját kép)

A Gorica városrészbe több hídon is átjuthatunk. A Gorica-híd eredetileg fából épült, majd később kőből újították fel. Érdekessége, hogy a legenda szerint a híd lábánál egy üreg található, melyben állítólag halálra éheztettek egy fiatal lányt, hogy elűzzék a szellemeket, melyek a hidat védték.

 

Kilátás a vár egyik kilátópontjából a Gorica-negyedre Forrás: levanter.hu

Kilátás a várból a Déli-kilátópontból a Gorica-negyedre
Forrás: levanter.hu

A Gorica városrész is szűk utcákból áll, de itt az ortodox lakosság élt, így az itteni templomok ortodox templomok, többek között a Szt. Szpiridon-székesegyház és a Szt. Tamás templom. Az egymás mellett sorakozó éttermekből szép kilátás nyílik a várra és a Mangalem-negyedre.

Vashíd az Osum-folyón
(Forrás: saját kép)

 A város fölötti hegyre a kommunizmus alatt egy hatalmas ENVER feliratot raktak ki kőből, Enver Hoxha kommunista diktátor keresztnevét. A kommunizmus bukása után fiatalok kicsit átalakították a betűk sorrendjét, és ma az angol NEVER (soha) szó látható, melynek jelentése: soha többet diktatúra, soha többet kommunizmus.

A NEVER felirat a Shpirag-hegyen Forrás: saját kép

A NEVER felirat a Shpirag-hegyen
Forrás: saját kép

 

Berati gasztronómia

A Berat-i konyha egyedülálló Albániában. Berat híres olíva- és bortermő vidék. Tradicionális Berat-i ételek a bárány, kecske, pulyka, valamint a pácolt és savanyított dolgok. Helyi specialitás a töltött pulyka helyi borral kísérve, aszalt szilvás hús, fóliában sült csirke rizzsel, diós steak, grillezett bárány, rizzsel töltött paprika és szőlőlevél.

A csicseri borsóhoz hasonló növényből főznek levest Forrás: saját kép

A csicseri borsóhoz hasonló növényből főznek levest
Forrás: saját kép

Töltött paprika kicsit másképpen Forrás: saját kép

Töltött paprika kicsit másképpen
Forrás: saját kép

Töltött szőlőlevél Forrás: saját kép

Töltött szőlőlevél (japrak)
Forrás: saját kép

Édességek közül legérdekesebb a mazsolás kabuni, amely egy hagyományos Berat-i desszert, melyhez vajon párolt rizst, meleg vízbe áztatott mazsolát megfőznek birkanyakból készült levesben (régen kizárólag herélt kos nyakából készítették). Majd cukrot, fahéjat és őrölt szegfűszeget adnak hozzá, és hidegen tálalják.

Kabuni. A tejberizsre emlékeztet Forrás: saját kép

Kabuni. A tejberizsre emlékeztet
Forrás: saját kép

Aki Berat-ban jár és szereti az extrém sportokat, természetesen kipróbálhatja a vadvízi evezést az Osum-folyón, terepjáróval is bejárhatja az Osum-kanyont, mászhat hegyet és a minden év augusztusában tartott bektashi fesztiválra is ellátogathat, és a szeptemberi szőlőszüreten is részt vehet, és felkeresheti a környéken található pincészetek valamelyikét, ahol tradicionális albán borokat kóstolhat.

Viszlát, Berat! Még biztos, hogy találkozunk. :)) Forrás: saját kép

Viszlát, Berat! Még biztos, hogy találkozunk. :)
Forrás: saját kép

 

 

A pálmafák alól a havas hegytetőre 15 perc alatt

 

 Az albán főváros egyik látványossága és a szabadidő eltöltésére remek lehetőség a Dajti Ekspres vagy ahogyan itt hívják a Teleferiku. A név nem elírás, albánul „ks”-szel írják, ahogyan a mai napig lehet még látni néhány TAKSI feliratú autót is a városokban, és a presszó kávét is úgy mondják: „kafe ekspres”. :) (Az „x” ugyanis itt a „dz” megfelelője.)

 

DSC02892

Forrás: saját kép

 

Tirana főterétől kb. 10 perc autóútra található a felvonó épülete (ez még Tirana külvárosa), tehát aki nyáron egy kis felfrissülésre vágyik, és menekülne a forró városból, a felvonóval igen hamar, 15 perc alatt felér a Dajti-hegyre, ahol kellemesen hűvös, friss környezet fogadja.  

 

DSC02896

Forrás: saját kép

 

Télen pedig, amikor hóembert építenénk és nem akarunk elutazni a zord Albán-Alpokba, szintén remek karácsonyi program lehet felmenni a hegyre a mediterrán télből (ami melegebb napokon +18 fokban is megnyilvánulhat) a hegyi hidegbe. A felvonó nagyon korszerű, az osztrák Doppelmayr cég építette, és 31 kocsiból áll. A több, mint 100 éves tapasztalattal rendelkező cég világhírű a felvonó építésben, a világ 68 országában jelen van, és világszerte több, mint 8000 felvonókocsit épített már Japánon, Svájcon, az Egyesült Államokon keresztül Ecuadorban, Kínában, Nepálban, Malajziában és még számos helyen. Az itteni felvonó 2005. július 28-án indult első útjára, 4354 m hosszú, az utazási idő 15 perc, 1 óra alatt 560 utast tud szállítani, az átlagsebessége pedig 4.5 m/sec.  A tiranai felvonó a Balkán leghosszabb két állomásos felvonója.  

 

DSC02898

Forrás: saját kép

 

DSC02943

Forrás: saját kép

 

Mikor kilépünk a fenti épületből, szép hegyi környezet fogad bennünket. Lovak legelésznek, amiken lovagolhatunk is, van játszótér a gyerekeknek, lehet quad-ot bérelni, és a szomszéd épület tetején, ami egyébként egy szálloda, 1 óra alatt körbefordulhatunk a forgó bárban, így miközben kávézunk egész Tirana a lábunk alatt hever.  

 

DSC02899

Forrás: saját kép

 

DSC02904

Forrás: saját kép

 

DSC02907

Forrás: saját kép

 

DSC02925

Forrás: saját kép

 

DSC02910

Forrás: saját kép

 

Kedvező időjárás esetén egészen a tengerig elláthatunk. Ezúttal nem volt szerencsénk. :)

 

DSC02951

Forrás: saját kép

 

Vannak persze éttermek is, tehát, aki egész napos programnak tervezi, az sem marad éhen.

 

DSC02946

Forrás: saját kép

 

DSC02947

Forrás: saját kép

 

Aki szeret túrázni, annak is ajánlható, van mit bebarangolni a hegyen. :)  

 

DSC02914

Forrás: saját kép

 

A retúrjegy 1.000 Lek. A hegyre autóval is felmehetünk, de az kicsit több időt vesz igénybe. :)