Albán babonák, babonás albánok

Magyarországon bizonyára sok ember megfogja a ruhagombját, ha kéményseprőt lát, vagy visszafordul, ha egy fekete macska keresztezi az útját. Nem kell ahhoz nagyon babonásnak lenni, hogy ezeket a rejtett cselekedeteket végezzük, ha szerencsét kívánunk vagy éppen szeretnénk elkerülni a rosszat.

Vannak olyan babonák, melyek a világ több táján is felbukkannak, ilyen a fent említett balszerencsét jelentő fekete macska, a szerencsét hozó négylevelű lóhere vagy lópatkó, a viszkető tenyér, a balszerencsét jelentő törött tükör, vagy hogy létra alatt ne menjünk át.

Vannak azonban egy adott népre jellemző, csak ott „érvényes” hiedelmek. Az albánok például nagyon babonásak, és ennek jelei nyilvánosan is tapasztalhatók. Itt az a mondás járja, hogy az albánok annyira babonásak, hogy aki nem babonás, az is az. :)

Aki járt már itt, bizonyára látott az épülő házakon lógó plüssfigurát, esetleg fokhagymafüzért. Ezeket az ártó szellemek ellen rakják ki. Amíg épül a ház, a nyílászárók helyén beköltözhet a rossz szellem, ezt hivatott elűzni régebben a szalmabábu, manapság a plüssállat, nagyobb építkezéseken esetleg egy építőmunkás figurája is. :) Erről már itt is írtam: https://alfa-kontakt.info/albaniablog/2016/04/18/ujabb-10-dolog-amit-nem-tudtal-albaniarol/

Forrás: saját kép

Vagy a kémények tetején a fém forgó, amely szintén az ártó szellem nyakát fogja elvágni, ha az az elkészült ház egyetlen nyílásán a kéménylyukon próbálna behatolni (egyébként a szellőzést segíti).

Forrás: saját kép

Nem látható, de szintén babonából az épülő ház alapozásánál beleteszik valamilyen állat (birka, kecske) koponyáját vagy a vérét a betonba, ez szerintük megvédi a házat és lakóit az irigység ellen.

 

És még számos albán hiedelem létezik a jó elősegítése és a rossz elkerülése céljából:

 

Kézmosás után ne rázzuk meg a kezünket, mert megjelennek a szemölcsök.

Ha evés közben kanalat vagy helyet cserélünk, a jövőben partnert is fogunk váltani.

Ha véletlenül kiöntöd a kávédat, pénzt fogsz kapni.

Forrás: saját kép

 

Kedden ne mossuk, mert az rosszat hoz. (A keddet egyébként is balszerencsés napnak tartják.)

Ha lepke repül a házba, az egy ember lelke. Ne bántsuk!

Ha valaki evés közben talál minket, azt jelenti, az anyósod/apósod nagyon szeret/szeretni fog.

Ha a gyerek fejét kanállal ütöd, kicsi marad.

Ha a táskádat a földre teszed, a pénz kifolyik a kezeid közül.

Ha barna pókot látsz, jó híreket fogsz kapni, ha feketét, akkor rosszakat.

Ne nyírjuk a körmeinket éjszaka, és ne nyírjuk a kéz- és lábkörmünket egy időben. Ha így teszünk, valaki meghal a lakodalmunk napján, vagy egyszerre lesz lakodalom és haláleset a családban.

Ha megeszed a birka/kecske nyelvét, jobban fogsz tudni albánul. :)

Sült birkafej, természetesen a nyelvével. Albániában kedvelt étel.
(Forrás: saját kép)

 

Ha négykézláb mászol otthon (pl. valami elgurult a szekrény alá), rokon érkezik.

 

És a végére egy olyan babona, melyet tényleg nagyon betartanak: éjszaka nem mennek a veteményeskertbe vagy bármilyen termőföldre (azaz nem burkolt útfelületre), mert attól tartanak, hogy ha rálépnek a földre, megbolygatják a holtak lelkét.

 

Babonák ide vagy oda, de ha ma péntek 13-án mégis találkoznánk egy fekete macskával ne nézzünk a szemébe! Inkább töltsünk ki egy lottószelvényt, és játsszuk meg az 1, 3, 13-as számokat. :)

 

Az alábbi videóban a busz előtt áthaladó fekete macska Tiranában 2018-ban nem hozott szerencsétlenséget az FK Partizani albán focicsapatnak. 2-1-re nyertek ugyanis a KF Tirana ellen. :)

 

 

 

A mediterrán életstílus, avagy az avash-avash életszemlélet rejtelmei Albániában

Aki járt már Albániában akár autóval, akár tömegközlekedéssel, az sokszor elsőként említi a sajátos közlekedési stílust, ami itt uralkodik. És azt is hozzáteszi általában, hogy annak ellenére, hogy első látásra a járművek és a gyalogosok össze-vissza, látszólag mindenféle szabály nélkül mennek az utakon és a városokban, és nem érdeklik őket az egyéniséget gúzsba kötő szabályok – ami a nyugat-európai normákhoz szokott embernek idegtépő lehet -, még sincs sok baleset, vigyáznak egymásra és nincs türelmetlenkedés, „anyázás”. Mi erre azt szoktuk mondani, hogy a káoszban is van rend, csak rá kell érezni. :)

A nyugalom, a tolerancia és a “ngadalë-ngadalë”, illetve a törökből átvett, gyakrabban használt „avash-avash” (lassan-lassan/nyugodtan) szemlélet az élet minden területén érezhető Albániában.

Az egyik „boldogságmutató” szerint az albánok Európa legboldogabb népe, és ez köztük élve valóban érezhető is a mindennapokban.

És az albán a második legkevésbé depresszióra hajlamos nép a Földön Kolumbia után. (Kolumbiában 2,38%, Albániában 2,45% a depressziós emberek száma lakosságszámra vetítve.)

 

Forrás: ourworlddata

 

E kis nép, mely a régészeti leletek szerint már a pattintottkő-korszaktól jelen volt, majd az újkőkortól kezdve benépesítette e területet számtalan háborúnak és megszállásnak volt kitéve, majd Európa legbezártabb társadalmaként élt. Mégis megmaradt derűsnek és optimistának.

Forrás: Erdős Laci

A földrajzi régió, melyhez Albánia is tartozik (a Mediterráneum) sivatagok, hegységek, termékeny síkságok és folyótorkolatok ölelésében alkot egy kis világot. A Földnek ez a része volt bölcsője a nyugati civilizációnak, de a legnagyobb világvallások közül is itt született három. A földközi-tengeri partvidékkel rendelkező országokra általában jellemző egy nagyjából egységes életszemlélet és életforma.

A szép környezet, a változatos tengerparti részek, a jó klíma, sok napsütés, a sós levegő már önmagában is pozitívan hat az emberre. Éppen ezért ezeket az országokat rengeteg turista keresi fel, közkedvelt nyaralási célpontok. Albánia ilyen szempontból azért különleges, mert kis területen nagyon változatos környezettel találkozhatunk. Vannak magas hegyei, melyek közül hatvan emelkedik 2000 m fölé, lankásabb, dombos területek, közel 400 km tengerpart – ahol az albán lakosság 75%-a él, nem véletlenül – az Adria homokos és a Jón-tenger sziklás kavicsos partszakaszával. Továbbá az ország 247 természetes tóval rendelkezik és nyolc lagúnája is van mintegy 10.000 ha-on, melyek a borzas pelikán legnyugatibb költőhelyei, de a rózsás flamingóknak is állandó otthonai.

Albánia legmagasabb pontja a Korab 2764 m
Forrás: wikipedia

A Vjosa, Európa utolsó vad folyója
Forrás:see-river.net

Bogova-vízesés
Forrás: wikimedia.org

Rodon-fok, Adria
Forrás: pinterest

A Jala strand a Jón-tengeren
(Forrás: youtube)

Ksamil, fehérhomokos strand
(Forrás: saját kép)

A gyönyörű, változatos tájak mellett a növényzet is hozzátesz a jóllét érzéséhez.

Az albán Riviéra
(Forrás: saját kép)

A számunkra egzotikusnak számító narancs-, mandarin- és citromfák mellett – melyek októberben kezdik érlelni a gyümölcsüket és egész télen friss vitaminforrást jelentenek, ráadásul örökzöldek – a banán, a pálmák, valamint a leanderek – melyek igazából itt gyomnövények voltak valamikor, mert legjobban a kiszáradt folyómedrekben érzik magukat -, a murvafürt, a kefevirág vagy a magnólia, a füge és természetesen az olajfák, melyek között találunk 3.500 éves példányokat is, szemet gyönyörködtető látványa is plusz töltetet ad. A babér és rozmaring pedig remek sövény-növények itt.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A mediterrán konyha, amelyet a világ egyik legegészségesebbjeként tartanak számon, szintén hozzájárul a régió vonzerejéhez. A friss és egészséges ételek, a sok zöldség, gyümölcs, sajtok, tengeri hal, olívaolaj, melyeket a földközi-tengeri népek előszeretettel fogyasztanak, és az, hogy itt mindig megadják a módját az étkezéseknek és nem csak bekapják az ételt – is hatással van a kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb életvitelre. Az alkoholizmus, elhízás, szív- és érrendszeri betegségek ebben a térségben a legalacsonyabbak a világon, még úgy is, hogy kenyeret és alkoholt is szívesen fogyasztanak. Például bort is egyre inkább, melynek fogyasztási kultúrája mostanában kezd újraéledni. Albánia az egyik legrégebbi szőlőtermesztő ország Európában. Már a jégkorszaktól kezdve folyt szőlőtermesztés, és a legrégebbi szőlőmaradványok 4.000-6.000 év közöttiek. A török megszállás alatt azonban a borkészítés és fogyasztás visszaszorult, inkább pálinkát, azaz rakit készítettek a szőlőből (a pálinkának – a borral ellentétben – nincsen színe, ha vizespohárból issza valaki, akkor víznek látszik). Most viszont kezdik újjáéleszteni a borkészítés hagyományát, és a borászatok egymás után nyitják meg kapuikat a turisták előtt is.

Forrás: saját kép

Albániában a gyorsétterem-láncok nem igazán elterjedtek, nincs pl. McDonald’s. Jellemzőek inkább a kis kifőzdék, éttermek, ahol mindig kiszolgálják az embert, és sokszor házi alapanyagokból dolgoznak.

Forrás: saját kép

Az étkezés természetesen fontos része a mindennapoknak és a mediterrán életstílusnak, de mi teszi még olyan egyedivé ezt az országot? A gazdasági problémák, nehézségek itt is jelen vannak, az emberek mégis élvezik az életet, és nem veszik olyan komolyan a dolgokat. Ez azt jelenti, hogy kevésbé emésztik magukat a problémákon, ami például súlyos betegségek kialakulásához is vezethet. Tudják, hogy az aggódás nem old meg semmit, ezért amin nem tudnak változtatni, azzal nem is foglalkoznak. Ez nem azt jelenti, hogy például lusták, sőt, az albán kifejezetten szorgalmas nép, a sziesztát sem veszik olyan szigorúan, mint az olaszok vagy a görögök, az üzletek általában nyitva tartanak a nyári kora délutáni legforróbb órákban is, de azért ha megtehetik ők is elvonulnak 1-2 óra napközbeni alvásra. Az ebben a térségben fellehető ókori építészeti emlékek is arra emlékeztetnek bennünket, hogy a “hagyjunk időt a pihenésre” módszer már a múltban is jól működött, miért kéne változtatni rajta a modern embernek?

A “Rómában élj úgy, mint a rómaiak” mondást pedig tényleg érdemes megfogadni. Bár egy rövid nyaralás alatt nehéz átvenni a helyiek életritmusát és életszemléletét, de törekedni érdemes rá. És itt élve mi már számtalanszor megtapasztaltuk, hogy nem kell a saját kultúránkból hozott dolgokat erőltetni, ők élnek itt régebben, ők tudják jobban, hogyan jó a Földnek e kis szegletében élni.

Van azonban még valami, ami az összes mediterrán országra jellemző. A közösségi élet, azaz, hogy az emberek találkoznak és beszélgetnek egymással. Itt Albániában pedig az esti korzózás, azaz a “xhiro” zárja le a napot. Ezt még az IOL dél-afrikai magazin is megírta, hogy Albánia olyan ország, ahol az esti séta nemzeti szabadidős tevékenység. Ez amolyan “kötelező” esti program az albánok számára, ilyenkor kimennek a városokban (és a nagyobb falvakban is) a közterületekre, főutcára és együtt vacsoráznak, iszogatnak, dominóznak, megbeszélik a nap eseményeit. Azaz levezetik a napi stresszt, amelyből fenti életvitel miatt nekik kevesebb jut.

Forrás: saját kép

Remélem, a bejegyzés olvasása közben máris átjárt a nyugalom és a mediterrán derű. :)

 

 

 

Albán népviseletek

„Az albánoknak van a legelbűvölőbb viseletük a világon.” – írta Lord Byron anyjának címzett levelében 1809-ben, amikor Albániában járt.

Albán népviseletek egy ajándékboltban Tiranában
(Forrás: saját kép)

Az albán népviseletek nagyon sokszínűek és változatosak, több, mint 200 fajta létezik. Kézi munkával készülnek és nagyon kidolgozottak.

Forrás: saját kép

Az öltözékek közötti eltérést az életkor, a nem, az alkalmak (esküvő, temetés stb.), a különböző társadalmi helyzet, foglalkozás, évszakok adják. A színek és díszítések életkor szerint változnak. A kicsik és a fiatalok egyszerű öltözetet viselnek. Azok a lányok, akik eladósorba kerültek, egyszerű, dísz nélküli ruhát viselnek, hajukat kendővel kötik be, és nem hordhatnak pirosat. Az esküvői ruha a legdíszesebb, mind a női, mind a férfi viseletben. A menyasszonyoknak elengedhetetlen a fém díszítés, nem csak az esztétikai megjelenés miatt, de a mágikus funkciója miatt is. A menyasszonyok számára különösen fontos a fej díszítése. Az esküvő után néhány évvel a díszítés mértéke kisebb. A gyászviseleten nem igazán látszik a visszafogottság, a nők viselhetik a legdíszesebb darabokat.

Milot-i menyasszony
(Forrás: rtv21)

Macukull, Mat menyasszony
(Forrás: pinterest)

A kutatások azt mutatják, hogy a népviseletek darabjai nem egykorúak. Vannak ruhadarabok, melyek a középkorból származnak bizánci és keleties hatással, más darabok az ókorból, megint mások pedig az illír időkből eredeztethetők. Az illír kultúrából és a középkorból örökölt elemeknek köszönhetően az albán népviseleteknek történelmi fejlődésük során sikerült megőrizni számos olyan eredeti jellemzőt, amelyek egy olyan etnikai értéket képviselnek, amely megkülönbözteti az albán ruhákat más népek viseletétől.

Nopcsa Ferenc is szívesen viselte az albán népi öltözéket.

Forrás: index

A öltözékek általában az alul viselt ruhadarabról, a szoknyáról vagy nadrágról kapták a nevüket. A felül viselt darabok hasonlóak, főleg a férfiaknál. A nőknél és a férfiaknál is öt-öt fő viseletfajtát különböztetünk meg.

 

NŐI VISELETEK

A „sávos szoknyás” viselet

Forrás: unejamshqipetar.njekomb.com

Ez a viselet a különleges szoknya részről kapta a nevét, melyet egymás fölé varrt vízszintes keskeny csíkokból készítenek, és gyapjúcsíkokkal varrnak össze. A ruha két széles pánttal a vállon lóg. A XVIII. sz-ig sokszínű volt, ma már az asszonyoké fekete, a lányoké fekete-fehér. Része még a gyöngyökkel és zsinórokkal díszített széles öv. A lábakat hosszú harisnyával vagy bőrnadrággal védik. A vállakra fehér kendőt terítenek. A szoknya alsó része harang alakú, felső részébe olyan szimbólumokat tesznek, mint a kereszt, krétai bikafej vagy a görög labirintusminta. A szimbólumkutatók szerint ez a rejtélyes fekete viselet sok szempontból nagyon érdekes, nem csak a megjelenés, a felépítés, a szövéstechnika, a hímzés, a díszítés tekintetében, hanem egy ősi matriarchális intézményt is szimbolizál. Olyan elemeket tartalmaz, melyek kifejezik az istenhitet, a katolikus kötődést, és kiemelik a hegyi asszonyok szépségét.

Forrás: arberiaonline

Forrás: gazetaexpress

Ez az öltözet teljesen különbözik az összes többitől. Ez a legrégebbi ruhadarab Albániában, de a legrégebbi ruházati típus is a világon. 4000 éves múltra tekint vissza, és nincs még egy ilyen öltözet a világon. Ez hozza az illír civilizáció üzenetét az albán népi kultúrába, amely napjainkban is él. Észak-Albániában az összes hegyvidéken megtalálható, és Montenegróban az albánok lakta részeken is.

Xhubleta része a Drin völgyéből

Xhubleta része a Drin-völgyéből

 

Hosszú ing és kötény

Ennek az öltözetnek a fő darabja a hosszú ing, hosszú szűk vagy bő ujjakkal. A derékon különböző színű gyapjú övet viselnek, a szoknya felett pedig különböző méretű gyapjú vagy pamut kötényt régiónként eltérő díszítéssel. Nyáron az ing fölé mellényt vesznek, míg télen hosszú ujjú gyapjú kabátot. A hosszúság, a szín és a díszítés a földrajzi helytől és az adott régió fejlettségétől függött, ezért ez a viselet sok helyi sajátosságot tükröz.

Forrás: shqiperia.com

Két kötényes viselet

Ez az öltözék hosszú ingből, mellényből vagy kabátkából és két hosszú kötényből áll, melyből az egyiket elől, a másikat, a rövidebbet hátul hordják. Ezt a változatot Shkodra környéki falvakban viselik. Van olyan változat is, ahol a kötény trapéz alakú, ez főleg Puka és Hasi környékén elterjedt. A kötények általában feketék, barnák vagy meggypirosak.

Forrás: kostume popullore shqipetare-facebook

 

Bő szoknyás viselet

Forrás: shqiperia.com

Ennek az öltözéknek a fő darabja egyfajta bő szoknya, kis oldalsó díszítéssel. Felül szűk inget hordanak mellénnyel. Zadrima környékén van egyfajta ráncos szoknya, amit csak a test hátsó részén viselnek, általában fekete színű. Néhány Puka környéki faluban a szoknya meggyszínű vagy zöld. Esetleg lila, ami sokkal elegánsabban mutat, hiszen régen ezt a színt nagyon nehéz, és éppen ezért nagyon drága volt előállítani. Kukës környékén különböző színű hosszú nadrággal viselik.

 

Bő nadrágos viselet

Ennek az öltözetnek a neve a bő fazonú nadrágból ered. Felül a nők rövid inget, mellényt, kabátot viselnek. A lábukon különböző színű gyapjúharisnyát. A fejükre kendőt tesznek, a konty alatt háromszög alakúra megkötve. Valójában ez a viselet csak a XX. században terjedt el, és csak néhány Tirana környéki hegyi faluban, Martanesh-ben, Polis-ban, Berzeshte-ben hordják.

Forrás: shqiperia.com

 

FÉRFI VISELETEK

Ráncos szoknyás viselet

Ez az öltözék a bő, ráncos szoknyáról kapta a nevét. A lábszáron térdig érő, hosszú gyapjú harisnyát viselnek (néhány változatban combig ér). Felül bő ujjú inget és mellényt vesznek hozzá. A derékon széles gyapjú övet hordanak, felette egy bőrből készült másikat, mely díszített, és a fegyvereket is azon viselik. A fejre fehér sapkát tesznek. A XX. sz-ig Albániában mindenhol viselték, Koszovótól egészen az albánok lakta görög területekeig. Azután már csak dél-albán falusi viselet lett.

Forrás: shqiperia.com

 

Hosszú inges és kabátos viselet

Forrás: shqiperia.com

 

Ennek a viseletnek a fő darabja a fehér ing és a hosszú, fehér gyapjú kabát. Nyáron rövid gyapjú kabátkát hordanak. Ezt Mirdita, Mat, Dibër, Malësia e Madhe, Kolonjë, Gjirokaster környékén viselik.

 

Szűk nadrágos viselet

Itt a szűk, gyapjú nadrág a lényeg, ami általában fehér, ritkábban fekete vagy szürkésbarna. A derék alá ér, gyapjúövvel viselik, mely különböző színekkel van csíkozva. Felül hosszú ujjú inget viselnek, ujjatlan mellényt, és hosszú ujjú kabátkát, mindkettő gyapjúból. Télen még egy fekete mellényt is rávesznek. Ez a gyapjúnadrágos viselet főleg Koszovóban, Észak-Albániában és Dél-Kelet Albániában, egészen Berat környékéig elterjedt.

Forrás: shqiperia.com

 

Bő nadrágos viselet

Forrás: shqiperia.com

 

Ennek a viseletnek a neve is a nadrágból ered, mely comb felé bővülő és a bokáig ér, és otthon szőtték pamutból vagy gyapjúból. Széles, meggypiros gyapjú övvel viselik. Felül szűk, hosszú ujjú inget hordanak. Hidegben fölé vesznek még egy gyapjú mellényt. Ez a viselet Közép-Albániában terjedt el, és még néhány faluban Mat és Mirdita környékén.

 

Térdnadrágos viselet

Más viseletekkel ellentétben erre a nadrágra nagy hatása volt (főleg szabásában) a keleti országokban viselt ugyanilyen ruhadarabnak. A lábszáron térdig érő zoknit viselnek. Felül hosszú ujjú inget gyapjú mellénnyel, melyet a mellkasnál oldalt fognak össze. Hideg évszakokban ujjas kabátot vagy subát, mely a test hátulján lóg. És magas vagy lapos tetejű takija-t. Ezzel a viselettel ritkán találkozunk, főleg Labëria, Mallakastër és Myzeqe környékén elterjedt. A XIX. sz. végétől a térdnadrágot a ráncos szoknyával helyettesítették.

Forrás: pinterest

 

Öltözékek régió szerint:

Dibra-i viselet
(Forrás: pinimg)

Dumre, Elbasan környéke
(Forrás: 27.al)

Has-i viselet
(Forrás: gazetametro.net)

Gyerekek tiranai viseletben
(Forrás: saját kép)

Malesia e Madhe
(Forrás: pinterest)

Myzeqe-i viselet
(Forrás: pinterest)

Sokszínűség, változatosság és kidolgozottság jellemzi a népviseleteket.

Forrás: pinimg

Forrás: kostume popullore shqipetare-facebook

Forrás: saját kép

 

A népviseletek elengedhetetlen darabja a lábbeli. A legegyszerűbb cipők egy darab négyzet alakú bőrből készültek, pánttal keresztezve, hátul gyapjú kötőlékkel. A pántok elhelyezkedésétől, és attól függően, hogyan kötötték meg, többfajta cipőt különböztetünk meg, van olyan is, aminek „nyelve” van, és a bojtos változatból is többféle. A legrégebbi régészeti bizonyítékok szerint ezt a lábbelit i.e. V-IV. sz-ban az illírek már hordták, és nagyon tisztán megkülönböztethetők a görögök-rómaiak, majd később a szlávok által viselt típusoktól. Ez a cipő viselet a Görögországban és Olaszországban élő albánok között is elterjedt.

Forrás: pinterest

Forrás: facebook

A hagyományos fehér, karimátlan nemez fejfedő is az öltözék részét képezi. Hasonló kalapot viseltek már az illírek is.

Albán fejfedő a Kruja-i bazárban
(Forrás: saját kép)

Attól függően, hogy hegyi vagy sík vidéken, vagy melyik földrajzi régióban viselik, a kalap különböző formájú és méretű. Az Észak-Albán hegyvidékeken félgömb alakú, míg Kukës környékén kúp alakú. Dél-Albániában magasabb, mint északon, főleg Gjirokastër és Vlora régióiban, kivéve Myzeqe síkvidéki területén. Dél-Albánia néhány régiójában a kalap tetején van egy kis “bóbita”. A kalap egyetlen darab gyapjú filcből készül, és szorosan a fejre simul. Az ottomán éra alatt fez típusú, a tetején egyenes volt, amit főleg a muszlim albánok viseltek.

Forrás: deviant-art

Az albán népviselet tehát nagyon sokszínű, szó szerint és átvitt értelemben is. Ajándékboltokban vagy a Kruja-i bazárban vásárolhatunk egy-egy ruhadarabot, vagy teljes szettet is.

Népviseletbe öltözött pár a Kruja-i bazárban
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: facebook

Forrás: facebook

A folklórfesztiválokon, rendezvényeken sokféle népviselettel találkozhatunk.

Krrabe, folklórfesztivál
(Forrás: saját kép)

Ásúrá napja a bektashi muszlimok világközpontjában Tiranában (Forrás: saját kép)

Krrabe, folklórfesztivál
(Forrás: saját kép)

A Nyár napja Tiranában (Forrás: saját kép)

Népviseletbe öltözött fiatalok Kruja-ban a Szkander bég múzeum bejáratánál
(Forrás: saját kép)

 

 

Ásúrá napja (Dita e Hashures)

 

Amikor kisebb-nagyobb turista csoportokat kalauzolunk Tiranában, a programba mindig beletesszük a Bektashi Muszlimok Világközpontjának meglátogatását. Minden évben kaptunk meghívást a bektashi muszlimok legfontosabb ünnepére, melyet idén október 4-én tartottak. Idén végre sikerült elmennünk, és egy érdekes és maradandó élményben volt részünk.

Ásúrá napja a Muharram hónap tizedik napja az iszlám naptárban. Ez a nap a muharramra való megemlékezés tetőpontja. Az ásúrá azt jelenti arabul, hogy „tizedik”, mert egy tíz napos böjt után következik. Ezen a napon Mohamed próféta unokája, Husszein Imám kivégzésére és a vele együtt mártírhalált halt 72 társára emlékeznek, mely 1400 évvel ezelőtt Kerbela város mezején történt a mai Irakban, és amely város ezért a síita muszlimok szent városa Mekka, Medina és Jeruzsálem mellett.

E napon a síita muszlimok és a bektashik is ásúrát főznek, csakúgy mint Noé, aki miután kikötött az Ararát-hegységnél az özönvíz után, a bárkán maradt alapanyagokból gabonából, magvakból, szárított gyümölcsökből pudingot főzött. Ezért kapta az édesség a Noé pudingja nevet. Noé prófétára emlékezve és Istennek hálát adva Anatólia népe és más muszlimok szokássá tették ennek a pudingnak az elkészítését ezen a napon, és szétosztották a rokonok, barátok, szomszédok között vallástól és hittől függetlenül a béke és szeretet jeleként. Az ásúrá nem tartalmaz semmilyen állati összetevőt, ez egyfajta tiltakozás mindenfajta erőszak és vérontás ellen.

A megemlékezés az albán himnusszal kezdődött.

Az esemény házigazdája, Őszentsége Hadzsi Baba Edmond Brahimaj a bektashi muszlimok vallási világvezetője (aki régóta személyes ismerősünk) beszédének elején a vallási és polgári békéért emelt szót, és hangsúlyozta, hogy egyik történelmi vallás sem támogatja az erőszakot.

 

Hadzsi Baba Edmond Brahimaj
(Forrás: saját kép)

 

Majd népdalok és táncok következtek a bektashik által lakott különböző vidékekről, melyekből betekintést nyerhettünk az albán népzene és a népviseletek világába.

 

Egy kis ízelítő a táncokból a teljesség igénye nélkül:

Észak-Albán tánc.

Vegyes albán táncok.

 

Xhamadani Vija Vija és Ajka e Qumështit – Tirana.

 

 

A fellépők Hadzsi Baba és az Albán Televízió tudósítójának társaságában
(Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

 

A program után a jelenlévők mindegyikét ásúrával (albánul hashure) kínálták. Nekünk abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy Hadzsi Baba társaságában a fogadószobájában fogyaszthattuk el az édességet. Albániában az itt jelen lévő mind a négy vallás (katolikus, ortodox keresztény, szunnita muszlim és bektashi muszlim) minden ünnepén szokás az, hogy az összes többi vallás vezetője is tiszteletét teszi az adott ünnepen, így volt ez Ferenc pápa 2014-es látogatása alkalmából is.

Éppen akkor, amikor mi a hashurét fogyasztottuk Haxhi Baba fogadószobájában, érkezett az itteni katolikus bíboros.

 

 

 

“Noé pudingja” az ásúrá

 

(A videók és a fényképek mindegyike amatőr felvétel, a minőségért elnézést kérek.)

 

Érdekességek, érdekes tények Albániáról – a legrégebbi sakkfigura

 

Egy átlagos tavaszi vasárnap Tiranában - Forrás: saját kép

Egy átlagos tavaszi vasárnap Tiranában – Forrás: saját kép

 

„Az ötödik századból származó elefántcsont sakkot találtak régészek Albániában. A sakk eszerint már jóval előbb elterjedhetett Európában, mint korábban feltételezték. Az egyik sakkfigura a rajta lévő faragott kereszt alapján király vagy királynő lehetett.

Az Institute of World Acheology munkatársai egy római ház feltárása közben akadtak a sakkfigurára Butrintban, Dél-Albánia fallal körülvett Mediterrán városában. Az elefántcsont ritkasága és korabeli értéke alapján szinte biztos, hogy a sakkfigura, mely Európa eddig legrégebbi sakkbábuja, eredetileg egy gazdag tulajdonoshoz tartozott.

A sakk Indiából származik a Kr.e. 2-3. századból, de Európában eddigi ismereteink alapján csak a 11. században terjedt el. Butrint városában – melyet az Institute of World Archaeology 1994 óta igyekszik feltárni s már 1992 óta a világörökség része – számos műemlék, köztük két templom, egy harmadik századi amfiteátrum, és egy bazilika feltárására került sor.”

Forrás: mult-kor.hu/2002

 

A hír talán nem annyira meglepő, mert ha végigsétálunk bármely albán város vagy falu utcáján, láthatjuk, hogy az emberek a terek, parkok padjain, asztalain élénk sakk, dominó vagy kártya játszmákat folytatnak.

Az albánok nagyon szeretnek közösségben lenni, és a kávézókban, közterületeken gyakran előkerülnek a sakktáblák, dominók, kártyapaklik.

A sakk nagyon népszerű sport Albániában, az Albán Sakkszövetséget 1933-ban alapították, és akkor rendezték az első sakk bajnokságot is. Jelenleg 120 regisztrált albán sakkozó van.

A sakk a nők körében is népszerű, bár kétségtelen, hogy az albánok nem büszkélkedhetnek Polgár-testvérekkel, de már több, mint 20 bajnokságon nők is versenyeztek. A fiatalok körében is igyekeznek népszerűsíteni ezt a szellemi sportot, az iskolák között is rendeznek bajnokságot.

 

Sakkbajnokság 2015. Tirana - Forrás: saját kép

Sakkbajnokság 2015. Tirana – Forrás: telesport.al

 

Azért még nem tartanak ott, ahol mi, mert míg nekünk magyaroknak 41 sakk nagymesterünk van, neki csak egy, Erald Dervishi személyében.

Viszont úgy tűnik, hogy a hobbi szinten játszott sakkozásban mindenképpen ők vezetnek. :)

 

A dominót másképp játsszák, mint mi.

 

Albánok dominóznak - Forrás: jetaoshqef.al

Albánok dominóznak – Forrás: jetaoshqef.al

 

Hogy a játék ne legyen gyerekeknek való könnyűségű, a dominók (itt “köveknek” hívják) megkeverése után kettőt kivesznek, az a két dominó abban a partiban nem játszik, és természetesen egyik játékos sem tudja a játszma elején, hogy melyik az a kettő. Így már nem is olyan könnyű dominózni… :) Van páros dominó is, azt 4-en játsszák, ott minden dominó használatban van. Akkor fixen a szemben ülő játékosok a partnerek.

 

Dominó-parti 1.

Dominó-parti 1.

 

SAM_1353

Dominó-parti 2.

(A képek érdekessége, hogy az első tavaly (2015) november 8-án készült, míg a második éppen 1 héttel később. :) )

 

Dita e Verës – a Nyár napja Albániában

 

dita e veres2

 

A tél végének, valamint a természet és az emberi lélek újjászületésének ünnepe.

Az ünnep központja Elbasan, ahonnan az ünnep eredeztethető. Eredetileg ez egy pogány ünnep, de egész Albánia-szerte, és a külföldi albán kolóniákban is ünneplik minden év március 14-én. 2004-től kezdve hivatalos állami ünnep Albániában. A városokat virágdíszbe öltöztetik. A fővárosban, Tiranában is egész napos ünneplés zajlik, folyamatos programokkal várják az oda látogatókat.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Az ünnep eredete

Az Nyár ünnepe eredetileg pogány ünnep, ami az illír időkre vezethető vissza, és amit Çermenika régióban (a mai Elbasan) tartottak amolyan télűző-tavaszköszöntő ünnepként, mint nálunk Mohácson a busójárást.

Diana a természet, az erdők és a vadászat istennője volt, és minden év március 14-én előjött, hogy jelezze a nyár érkezését. Kandavia-ban, ahol a temploma állt az emberek összegyűltek imádkozni, áldozatot bemutatni, és utána ott maradtak mulatozni.

Generációról-generációra e napnak a megünneplésével vált ez a régió ennek az egyedi kulturális örökségnek a megtartásával országszerte ismertté.

Ilyenkor az ország minden részéből jönnek az emberek Elbasan-ba, bár ez már rég nem helyi esemény, hanem országszerte és a határokon kívül élő albánok is ünneplik. A régió erre az alkalomra készített különleges édessége a „ballokume”, amit Elbasan-ban „másképpen” készítenek. Ezen a napon pulykát, diót, szárított fügét adnak a gyerekeknek, akik házról-házra járva elsőként hozzák a jószerencsét és gazdagságot a házakhoz.

Forrás: saját kép

A régiek elmondása alapján tudjuk, hogy a Nyár napja előtti estén a rokonok összegyűltek, várták az istennő érkezését, és egész reggelig fennmaradtak. Az idősek voltak az elsők, akik kitárták a ház ajtaját, és megtöltötték az edényeket friss vízzel és ezzel ébresztették a többieket. Visszafelé jövet hoztak egy darab földet, friss hajtásokat és füvet, mint a természet újjászületésének szimbólumait. Rendeznek ilyenkor tojástörő versenyt: mindenkinek főznek tojást, amit majd egymáshoz ütnek, és az nyer akié a legkeményebb. Az északi részeken fákat, gallyakat gyűjtenek a gyerekek és este felgyújtják, itt is versenyeznek, kié a legnagyobb tűz. Ahány régió, annyi szokás, de a lényeg, hogy ezen a napon az emberek HOSSZÚ ÉS BOLDOG ÉLETET KÍVÁNNAK EGYMÁSNAK!

Ezen a napon az ebéd jó hangulatban telik, és általában a szabad ég alatt történik. Sült hússal, pulykával, borral, rakival, édességekkel ünnepelnek. :)

Forrás: saját kép

Ezen a napon piros cérnából font karkötőt kötnek a csuklójukra az emberek, és az első fecske érkezéséig viselik. Ilyenkor kívánni kell valamit. Amikor meglátjuk az első fecskét, akkor kell levenni a karkötőt, amit a fecske elvisz a fészkébe. Ekkor válik valóra a kívánság. :)

Nyárkarkötőt árul egy hölgy a Nyár napján a Tirana-tónál
(Forrás: saját kép)

 

Karácsony Albániában

Eddigi legemlékezetesebb karácsonyunk Albániában az első volt.

Mivel októberben érkeztünk, ezért alig volt időnk felocsúdni abból, hogy ezentúl egy másik országban fogunk élni, máris eljött a december és vele a karácsony.

Érdekes volt szembesülni azzal, hogy itt is – annak ellenére, hogy az ország lakosságának elvileg 70%-a muszlim – ugyanolyan készülődés folyik az ünnepek előtt, mint Magyarországon. Így aztán nem is volt olyan nagy meglepetés, amikor a főtér mellett elautókázva lefényképeztük Tirana fenyőfáját.

Foter fenyo1

Forrás: saját kép

Foter fenyo2

Forrás: saját kép

Mivel ebben az országban a vallási tolerancia példaértékű még Európán belül is, ezért nem meglepő, hogy az albán muszlim családok december 6-án felállítják és feldíszítik a karácsonyfát, de a Mikulás itt számukra nem akkor jön, hanem Újévkor. A keresztény családok természetesen a szokásos vallási hagyományokat követik, tehát a katolikusoknak december 25-én van karácsony, és akkor is ajándékoznak, az ortodoxoknak pedig január 6-án, viszont ők is január elsején ajándékoznak, mint a muszlimok. Az iskolai téli szünet is eszerint alakul itt, elkezdődik a katolikus karácsony előtt éppen, és eltart január 6-ig, az ortodox karácsonyig.

A városokat és a házakat ugyanolyan fényárba öltöztetik, mint bármely más országban, így esténként hangulatos kivilágítást kapnak az utcák, épületek.

Epulet a Foteren

Forrás: saját kép

Tirana 1

Forrás: saját kép

A bevásárlóközpontokat, boltokat, üzleteket is feldíszítik.

City Park1

Forrás: saját kép

City Park2

Forrás: saját kép

City Park3

Forrás: saját kép

És természetesen a templomokból sem hiányozhat a Betlehemi-jászol, mi akkor 2011-ben éppen a Szent Pál székesegyházban jártunk, így az ottani Betlehemet örökítettük meg.

Betlehem

Forrás: saját kép

Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy Szent Pál anno innen Durres mellől írta a a leveleinek jó részét, többek között a korinthusiakhoz írt leveleit, ezért itt minden ami katolikus az vagy Szent Pálról vagy Teréz anyáról szól. :)

Nekünk ez az első karácsonyunk arról szólt, hogy feledtessük kicsit a kisfiunkkal a nagyszülők, a barátok és az eddig megszokott élet hiányát, ezért az ajándék mellett megleptük őt és magunkat egy élménnyel is, felmentünk a felvonóval a Dajti-hegyre, hogy havat is lássunk. A felvonó Tiranából indul, és 15 perc alatt ér fel, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a pálmafák alól a havas hegytetőre csupán egy negyed óra az út.

Erről már egy korábbi bejegyzésben írtam:

 https://albania.cafeblog.hu/2014/11/09/a-palmafak-alol-a-havas-hegytetore-15-perc-alatt/

 

És most nézzük, mi kerül az asztalra az albánoknál karácsonykor. Mivel a karácsonyi menü egyik fő fogása a pulyka, ezért a falusi kertekből már októbertől kezdve kihallatszik a jellegzetes glu-glu-glu hangzavar, ugyanis szinte minden család beszerez néhány pulykacsibét a család nagyságától függően, hogy aztán karácsonykor frissen kerülhessen a sütőbe, onnan pedig az asztalra. Mivel az albánok nagyon szeretnek jókat enni, és nemcsak ünnepekkor, náluk is hagyomány a több fogásos étkezés. Kezdetnek a szokásos tarator, a salce kosi (joghurtszósz) alapú uborkás saláta, kukoricakenyér. Majd következik a pulyka, csirke, bárány, burgonyával, salátával, és természetesen az elmaradhatatlan burek. Az édességek tekintetében leginkább a mézes-diós keleties finomságok kerülnek az asztalra, baklava, kadaif stb. Italnak pedig leginkább a raki.

A karácsonyi dalocskák közül az alábbi a legnépszerűbb,  és természetesen a kisbárányról szól:

https://www.youtube.com/watch?v=kqxIMajk_Fo

Qingji

 

És a Csendes éj albánul:

Natë e qetë

 

Kellemes karácsonyi ünnepeket  – Gëzuar Krishtlindjet!

 

A vérbosszú és ami mögötte van

 

Albániával kapcsolatban sokaknak a mai napig az jut eszébe elsőként, hogy ott még él a vérbosszú hagyománya. Ez csak részben igaz, mert erre az ősi szokásra már csak a „kullák”, azaz az elhagyatott kőtornyok emlékeztetnek, ahová azok a férfiak húzódtak el, akik egy korábbi gyilkossággal vagy erkölcsi megalázással megsértették az ősi szokásjogot, és ezért vérbosszúra ítéltettek. Sokan egész hátralévő életüket egy ilyen kőépületben élték le, és soha többet nem merészkedtek az utcára.

 

Kulla Theth-ben
(Forrás: flickr)

 

 

A vérbosszú északon a hegyek között elzártan élő katolikus! családok szokása volt, más területeken élő albánokat ez nem fenyegette. Ma már az ott élők is csak múlt időben beszélnek róla, hiszen a turizmus egyre inkább felfedezi magának a csodaszép, érintetlen Albán-Alpokot is, és egyre beljebb merészkedik az elzárt területek felé.

 

De mi is ez az ősi szokásjog rend, ami ennyire áthatja az albán gondolkodásmódot, és az átlag albán ember viselkedésében a mai napig megnyilvánul a vendég legmesszebbmenőkig való tiszteletében, az adott szó becsületében és még számos egyéb dologban. A Kanun avagy az ősi albán becsületkódex Lekë Dukagjini herceg (aki Kasztrióta György, más néven Szkander bég kortársa volt) nevéhez fűződik, aki a 15. sz-ban törvénybe iktatta ezt az élet minden területére kiterjedő szabályrendszert. Eredetére vonatkozóan több elmélet létezik: vannak, akik a bronzkorból eredeztetik, mások szerint az ősi illír törzsek törvényeiből származtathatók, megint mások az indo-európai prehisztorikus időkből veszik az alapjait, és vannak, akik szerint a hinduizmus legrégebbi szöveges emlékeivel mutat közös eredetet.

 

Leke Dukagjini
(Forrás: proinformacion.com)

 

 

A Dukagjini-féle könyvbe foglalt törvények legjelentősebbike a vérbosszú és a vendégbarátság részletes szabályozása, és legfontosabb eleme a becsület (besa), mint a személyes és társadalmi kapcsolatok alapja.

 

libra

 

 

A Kanun 4 fő pillére: – a becsület – a vendégszeretet – a helyes magatartás – rokoni hűség.

A Dukagjini herceg-féle kódex 12 könyvből áll: 1. Az egyház 2. A család 3. Házasság 4. Ház, állatok, vagyon 5. Munka 6. A vagyon átruházása 7. Az adott szó 8. Becsület 9. Károkozás 10. Bűncselekményekre vonatkozó törvények 11. Az idősek kánonjoga 12. Mentességek és kivételek

A kódex eredetileg vonatkozott mind a katolikus, mind pedig a muszlim családokra.  

 

Néhány érdekesség, ami a mai életben is megvan, és a Kanun-ra eredeztethető vissza:

– Az albánok rendkívül vendégszeretőek, és ez lépten-nyomon megnyilvánul a mindennapokban is. Bennünket sokszor olyanok is meginvitálnak egy kávéra, akiket nem is ismerünk, de ők természetesen tudják, hogy mi kik vagyunk, hiszen rajtunk kívül nem él magyar család még a környéken sem. Az északi hegyekben, a Kanun „szülőhazájában” olyannyira vendégszeretőek a helyiek, hogy simán vendégül látnak több napig is koszttal-kvártéllyal. :) Náluk ez a tisztelet jele, és számukra megtiszteltetés, ha a vendéget jól tarthatják.

– Az albánok nem mondanak nemet, ezért ha valamit kérünk tőlük, és ők olyan húzódozva egyeznek bele, akkor azt úgy kell értelmezni, hogy azt nem tudják, vagy nem akarják megcsinálni, de nem-et nem fognak mondani.

– A dicséretekkel csínyján kell bánni, mert ha megdicsérünk valamit, akkor nekünk adják ajándékba! :) Mi már jártunk úgy, hogy egy hotelben, ahol laktunk, az éttermi részben albán zene szólt, én megdicsértem, hogy milyen jó, hol lehet ilyet venni, a tulajdonos fogta a CD lemezt, kivette a lejátszóból és nekem adta. Hiába kértem, hogy kifizetem, nem engedte. Nyilván, ha a szekrénysort dicsérjük meg, azt nem fogják nekünk adni, de általában üres kézzel sosem hagynak távozni.

– A legtöbb üzletkötés alapja a kézfogás, ha valakivel kezet fognak és azt mondják, rendben, akkor az valóban úgy is lesz.

– A családi kötelékek, az idősek tisztelete nagyon erős. A család mindig gondoskodik az idősekről, és a családok nagyon összetartóak. Itt egyáltalán nem „ciki” egy kamasznak kísérgetni a már mozgásában esetleg korlátozott nagyszülőjét vagy dédszülőjét, sőt!

 

 

Bajram – az áldozati ünnep

 

Ma van a Kurban Bajram ünnepe Albániában (is). A ‘bajram’ török eredetű szó, azt jelenti ‘ünnep’. Egy évben két Bajram-ot ünnepelnek: a Ramadan Bajram-ot és a Kurban Bajram-ot. A Kurban Bajram két hónappal és tíz nappal követi a Ramadan Bajram-ot.

Az ünnep onnan eredeztethető, amikor is Isten próbatétel elé állította Ábrahámot, hogy az EGYSZÜLÖTT fiát áldozza föl élő áldozatként. A keresztény és a muszlim vallás közötti különbség abból származtatható, hogy ki volt az a bizonyos egyszülött fiú? Mi keresztények azt mondjuk, hogy ez a fiú Izsák volt, aki sok-sok év után született Ábrahám feleségétől Sárától. A muszlimok azt mondják, hogy előtte Ábrahámnak volt a szolgálójától egy gyereke, akit Ismael-nek hívtak. A történésekből nem lehet leszűrni, hogy kit is akart feláldozni Ábrahám. Az egyszülött törvényes fiát, vagy az előtte született törvénytelen fiát.

A jelenlegi Bajram ünnep nem fiúk feláldozásáról szól. Az itteni szokás arról szól, hogy a gazdag embernek kötelessége SAJÁT KEZŰLEG vendégül látni a szegényebb rokonait-ismerőseit, ezért dolgozik egész nap a családjával együtt. A férfi, azaz a családfő az italért felelős, a feleség meg a lány gyerekek pedig az ételért. Mindegyik gazdag ember megengedhetné magának, hogy mindezt étteremből bérelt pincérekkel és ételekkel oldja meg. Csak az nem ér semmit. A Bajram lényege az, hogy saját kezűleg. Ez a gondolkodás járja át ezt a társadalmat az év többi napján is. A Bajram-ot nemcsak a muszlimok tartják meg ebben az országban, hanem a másik két vallás is: a görög ortodox keresztény és a katolikus is valamilyen szinten. Spirituálisan a Bajram a megbocsájtás, az erkölcsi győzelem, a békesség, barátság, testvériség és egység ünnepe. A muzulmánok ilyenkor világszerte bárányt vagy egyéb állatot, kecskét, borjút vágnak, húsát szétosztják a család, a barátok és a szegények között. A család összegyűlik, a gazdagabb rokon vendégül látja a szegényebbet, együtt esznek-isznak, megajándékozzák egymást, valamint meglátogatják a családi sírokat.

 

Forrás: ata.gov.al

 

A Ramadan vagy Fitër Bajram a böjti hónap a Ramadan/Ramazan lezárása. Ilyenkor egy hónapon keresztül a muszlim hívek napkeltétől napnyugtáig nem ehetnek és ihatnak, tartózkodniuk kell a dohányzástól és a nemi kapcsolattól is, valamint kerülniük kell a dühöt, az erőszakot, az irigységet, a vágyat és a pletykát. A böjti hónapban arra emlékeznek, hogy Allah kinyilatkoztatta Mohamed prófétának az akaratát. A hagyomány szerint 610-ben e hónap 27. napján adta Allah a Koránt az égből Mohamed prófétának, aki a Híra hegyére vonult vissza elmélkedni és böjtölni. Az iszlám hit szerint ilyenkor a pokol kapui zárva, a démonok leláncolva vannak, így e hónap a nélkülözések ellenére a béke és a szellemi megtisztulás időszaka. A böjt az iszlám öt pillére közül az egyik, és azt jelképezi, hogy a böjti időszak alatt a szegények és gazdagok egyenlőek. Az ünnep vándorol, az iszlám naptár szerint minden évben más időpontra általában 11 nappal korábbra esik.

 

Muszlim hívek imádkoznak Tirana főterén
(Forrás: balkanweb)

 

Forrás: balkanweb