Albánia, ahol a Mikulás az újév öregje

Albánia speciális történelmi helyzetéből kifolyólag a karácsonyt sokáig nem ünnepelték. A kommunista rezsimek szerte Kelet-Európában felszámolták a karácsony ünneplését, így „karácsonyi” energiáját sok család az újév ünneplésére összpontosította. Így volt ez Albániában is, ahol ráadásul nem csak névlegesen, hanem 1967-ben törvényileg is betiltották a vallásokat, így az ország a világ egyetlen hivatalosan is ateista állama lett. Az egyházi vezetőket is szigorúan megbüntették, üldözték, sokukat kivégezték. Egy az állami levéltárban őrzött dokumentum szerint az utolsó karácsonyi jókívánság 1966-ból származik, melyben az Albán Ortodox Egyház vezetője boldog karácsonyt kíván az albán katolikus egyházfőnek.

Az utolsó karácsonyi üdvözlet 1966-ból
(Forrás: gazetatema)

A legfontosabb nap december 31, azaz a szilveszter volt. Az emberek ajándékot adtak gyermekeiknek, tele voltak az üzletek olyan élelmiszerekkel, amelyeket év közben nem lehetett megvásárolni. Általában otthon ünnepelték a szilveszter éjszakáját, majd január első napjaiban felkeresték rokonaikat vagy szomszédaikat boldog újévet kívánva. Így napközben kétszer is láthatták egymást, délelőtt az egyik fél a rokonok vagy szomszédok házába látogatott, ők pedig délután viszonozták a vizitet. Olyan volt, mint egy nagy verseny, ki tud több süteményt, italt, friss és szárított gyümölcsöt kínálni. :-)

Újévi képeslap 1970-ből
(Forrás: botasot)

Ma, amikor mindenki szabadon felvállalhatja a hitét – sőt, itt Albániában példaértékű toleranciában és egyetértésben él a négy itt gyakorolt vallás – az ünnepekhez kapcsolódó szokások is élnek. Ennek egyik legszebb bizonyítéka, hogy Shkodra-ban minden évben fényfüzérrel szokták összekötni a nagymecset minaretjét és a katolikus templom tornyát.

A közterületeken, bevásárlóközpontokban, üzletekben már december elejétől találkozunk a karácsonyi díszítésekkel.

Karácsonyi díszítés a City Park bevásárlóközpontban 2011-ben
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Tiranai díszek 2016-ban
(Forrás: saját kép)

Tiranában a főtéren karácsonyfát állítanak, és a nagyobb városokban is. Az alábbi képeken az is látszik, hogyan változott a Szkander bég tér (Tirana főtere) az évek során.

2011
(Forrás: saját kép)

2015
(Forrás: saját kép)

2016
(Forrás: saját kép)

2017
(Forrás: saját kép)

2018
(Forrás: saját kép)

2021
(Forrás: saját kép)

Karácsonyi vásárokat is tartanak.

Karácsonyi vásár Tiranában a Szkander bég téren
(Forrás: saját kép)

A forralt bor itt is téli ital
(Forrás: saját kép)

Karácsonyi vásár a Teréz anya téren (Forrás: saját kép)

Az ország vallási megoszlásának tekintetében minden család saját belső meggyőződése szerint ünnepel. Albánia kb. 70%-ban muszlim hitűnek vallott lakossága is állít „karácsonyfát” már december elején, itt ezt újévi fának hívják. Az ajándékozás is újévkor történik, a Mikulás pedig az „újév öregje” (Babagjyshi i Vitit të Ri, Njeriu i vjetër i Vitit të Ri vagy Plaku i Vitit të Ri).

Mikulás 2015-ben
(Forrás: saját kép)

Néhány éve megjelent a csokimikulás is a boltokban
(Forrás: saját kép)

Egyébként a hóembert is az öreg szóval fejezik ki (plak prej dëbore). Havat a mediterrán részen ritkán látni, de Albánia területének kb. 70-75 százaléka hegyvidék, így ott télen gyakran van hó. A magasabb részeken már sokszor kora ősszel leesik, és egészen nyár elejéig megmarad. A mediterrán részen élők annyira nem ismerik a hóember építés csínyját-bínját, hogy a szomszéd gyerekeknek például a mi kisfiunk mutatta meg a görgetéses módszert. Az alábbi képen is látszik, hogy ők a tapasztásos módszerrel próbálkoznak. :D

Hóember építés a Dajti-hegyen
(Forrás: saját kép)

Az ortodox (kb. 20%) és katolikus (kb. 10%) lakosság is a saját szokásai szerint ünnepli a karácsonyt. December 25. hivatalos ünnepnap és egyben munkaszüneti nap Albániában. Karácsony szentestéjén a katolikus hívek éjféli misén vesznek részt, az ortodoxok másnap a kora reggeli órákban tartják a szentmisét. A karácsonyi vacsora általában húsmentes, halból, zöldségekből és babból álló ételek kerülnek az asztalra. Baklavát is felszolgálnak. Egyes családok ilyenkor ajándékoznak is.

Betlehemi jászol a Szt. Pál katedrálisban 2011-ben
(Forrás: saját kép)

Betlehem ugyanott 2015-ben
(Forrás: saját kép)

A szilveszter ma is elsősorban az étkezésről szól. A vacsorára való készülődés már egy héttel előtte elkezdődik. Az újév előtti héten a családok alaposan kitakarítják otthonaikat, ezzel is készülve az ünnepre, mert úgy tartják, ha mindent megtesznek, akkor az újesztendő csak jót hozhat. A hagyományos étel a sült pulyka, ezt itt frissen vágott állatból készítik. Vidéken sokan maguknak nevelnek pulykát szilveszterre, illetve lehet vásárolni előre leadott rendelés alapján a gazdáktól. Mi is így szoktunk venni.

Pulykákat hízlalnak egy gazdaságban szilveszterre
(Forrás: saját kép)

A borjú-, bárány-, kecske- vagy sertéshús sem hiányzik az asztalról.

Forrás: saját kép

Itt is vannak különbségek régiók szerint, Gjirokastraban pl. a húsos pite vagy a különböző káposztafélék is helyet kapnak a szilveszteri menüben. Tengerparti területeken vagy tóparti városokban, mint például Pogradec a hal a megrakott asztal királya. De készítenek különböző előételeket is, pl. blinit (orosz palacsinta), sült tökből és padlizsánból tekercset, töltött tojást, és különböző salátákat, orosz salátát mindenképp. A desszertek közül a baklava nem hiányozhat, de különféle krémes sütemények is terítékre kerülnek. Fontos, hogy akkor is tele legyen az asztal, ha kicsi a család. A legtöbb étel biztosan elfogy.

Házi baklava
(Forrás: saját kép)

És a szerencse burek is elengedhetetlen: az újévi burek-be pénzt sütnek, és aki megtalálja, annak szerencsét hoz.

Az újév ünneplése itt is hangos. Régebben szinte minden sarkon tűzijátékot, petárdát árultak, az utóbbi években ezt itt is betiltották.

Forrás: saját kép

Ez azonban nem szegi kedvét az albánoknak, megoldják, hogy mindenkinek legyen elegendő durrogtatni valója, így még a mi falunkban is csak ki kell mennünk éjfélkor a teraszra, és ezt látjuk.

 

Az albánok úgy tartják, fontos, hogy ki lép először a házba újévkor. Ha egy kisfiú, akkor az újév szerencsés lesz. Ha a jobb lábával teszi ezt, akkor különösen jó lesz az újesztendő. :-)

 

Megy a gőzös, megy a gőzös… – Albániában

Hogy Albánia milyen gyorsan változik, azt többek között az albán vasút helyzetéből is lemérhetjük. Szándékosan nem a fejlődik szót írtam, ami általában jellemző Albániára, mivel a vasút esetében ez nem lenne helytálló, hiszen az utóbbi évtizedekben az albán vasútra a visszafejlődés és leépülés szavak a legtalálóbbak.

Albánia földrajzi és településszerkezeti sajátosságait szem előtt tartva nem a vonat az, ami a legmegfelelőbb tömegközlekedési eszköz egy ilyen speciális földrajzi adottságokkal rendelkező országban, legalábbis a területének jó részén. Mégis létezik vasúti közlekedés, bár mai formájában inkább csak a kalandturizmus kedvelőinek ajánlott.

Közlekedő vonat 2019-ben
(Forrás: saját kép)

Az első albán vasútvonalak keskeny nyomtávú bányavasutak és katonai vasútvonalak voltak, melyeket magán vállalatok, az Osztrák-Magyar Monarchia majd később az olasz megszállók építettek. Ez a szállítható, könnyen fektethető és felbontható pálya Paul Decauville francia mérnök nevéhez fűződik, aki a keskeny nyomközű (400 mm és 1000 mm közötti) vasút úttörője volt. Az albán vasút története 1916-17-ben indult, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia egy ilyen 650 mm-es keskeny nyomtávú Decauville-vasútvonalat épített, mely Shkodra-ból indult Lezha, Vorë településeken át Tiranáig.

A keskeny nyomtávú vasút Shkodra-nál
(Forrás: njekomb.org)

Vorë-nál elágazott Durrës-Kavajë-Rrogozhinë-Elbasan felé, végállomása pedig Librazhd volt.

A keskeny nyomtávú vasút a Durres-i kikötőben
(Forrás: bulevardionline)

Rrogozhine-nál átkelt a Shkumbin-folyón és Lushnje-Fier érintésével Levan állomáson ért véget, egészen a Vjosa-folyónál. Lushnje-nél még volt egy ág tovább Berat-ig. Az egész vonal 400 km hosszú volt, kis gőzmozdonyok húzták a vagonokat. Az Osztrák-Magyar Monarchia kivonulásakor a síneket felszedték és Ausztriába szállították. 1945-ben még építettek egy 50 km-es keskeny nyomtávú szakaszt délen, hogy Selenicë és Mavrovë bányáiból bitument szállítsanak a Vlora-i kikötőbe.

A standard 1435 mm síntávolságú (Stephenson) vasút építése 1940. április 28-án kezdődött Kavaja-ban. Úgy gondolták, egy év alatt megépítik a Durrës-Elbasan-Labinot vonalat. De a háború további alakulása, az olaszok veresége az olasz-görög háborúban, valamint az antifasiszta ellenállás kialakulása Albániában megszakította a projektet.

A nagy albán vasútépítés 14 fázisának első szakasza 1947-ben indult, akkor épült meg ugyanis a Durrës-Peqin 42.6 km-es vonal. Ezt Enver Hoxha szorgalmazta, mert Albánia akkoriban az egyetlen európai ország volt, amely nem rendelkezett vasúthálózattal.

Az albán vasutat “önkéntesek” építették. A statisztikák szerint 400.000 ember dolgozott a vasút építésén, köztük 170.000 nő!

Albán önkéntes fiatalok az első vasút építésénél 1947. május 1-jén
(Forrás: t669.org)

Ezt követte a Durrës-Tirana 38 km-es vonal, mely 1949-ben lett kész, és hét állomása volt. A munkálatok 1948. április 11-én kezdődtek, és bolgár, valamint jugoszláv fiatal kommunista önkéntesek is részt vettek benne.

Enver Hoxha és más magas rangú államférfiak a Durres-Tirana vonal átadásán
(Forrás: t669.org)

A MÁVAG által 1915-ben épített gőzmozdony. Az I. Világháború után Romániába került, 1951-ben hozták Albániába, 1960-ban állt szolgálatba.
(Forrás: wikipedia)

Ezt további vonalak követték. Ahogyan változott a politikai barátság, a jugoszláv segítség után szovjet mérnökök, majd a kínaiak közreműködésével épült az albán vasút. Az Elbasan-Prrenjas vasútvonal, mely az első volt a hegyi szakaszok között, 1974-ban készült el.

A Librazd-Prrenjas 28 km-es szakasz, 4 állomással és 13 vasúti alagúttal
(Forrás: t669.org)

A legdélebbi település, ahová vonat járt Vlora volt, a Fier-Vlora vonal 1985-ben készült el Enver Hoxha halálának évében. Ekkor az albán vasúthálózat hossza 677 km volt.

Vonatozás a ’80-as években
(Forrás: t669.org)

1989-ben még elkezdték építeni a Milot-Rrëshen-Klos szakaszt, de ez csak 75%-ban készült el.

Az albán vasúthálózat (Forrás: t669.org)

A nemzetközi vasúti teherszállítás 1986-ban indult Montenegróba. A teherforgalom központja a  Durrës-i kikötő, a személy-pályaudvar is a kikötő közelében található.

Durres, vasútállomás
(Forrás: wikimapia)

A rendszerváltásig Albániában a vonat volt a fő közlekedési eszköz, mivel a kommunizmus alatt nem lehetett személyautó magántulajdonban. Így a személyszállítás 60%-a vonattal történt. 1991 után viszont a vasút hanyatlani kezdett, mivel elkezdtek bejönni az autók külföldről, és a főutakat is elkezdték felújítani.

Az albán államvasutak 2000-ben kft-vé (sh.p.k.) alakult.

Albánia vasúthálózata nagyon elmaradott, minden fő- és mellékvonal egyvágányú és villamosítatlan. A hivatalos maximális sebesség 80 km/h, de ez csak tájékoztató jellegű, kb. fele ilyen sebességgel vagy még lassabban haladnak a vonatok. :)

Az albán vasút honlapján található vasúti térkép, 2011-es állapot szerint
(Forrás: hsh.com.al)

Jelenleg minden szerelvényt a csehszlovák gyártmányú T-669 sorszámú dízel-elektromos mozdonyok vontatnak, melyből 61 darab van. Más országokban ezeket inkább tolatási feladatokra használták. :)

T669-es mozdonyok a Shkozet-i depóban 2018-ban
(Forrás: hsh_facebook)

Kavaja, 2021
(Forrás: hsh_facebook)

A személyvagonok Olaszországból, Németországból és Ausztriából vásárolt selejtezett darabok, mely meg is látszik rajtuk. A 2000-es évekig kínai szerelvények is használatban voltak.

Kínai másodosztályú szerelvény
(Forrás: wikipedia)

2012-ben megszüntették az Elbasan-Pogradec vonalon a személyszállítást, mely a legszebb szakasza az albán vasútnak.

Pogradec
(Forrás: world of railways)

Elbasan-Prrenjas 1974-ben és 2011-ben
(Forrás: hsh_facebook)

A tiranai vasútállomás állapotát ebben az évben, azaz 2012-ben alábbi saját képek szemléltetik.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Láthatjuk az akkori menetrendet és jegyárakat.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Menetrend a nyári szezonra 2012-ben
(Forrás: saját kép)

Az állomás mellett természetesen egy nagy piac is működött.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A tiranai vasúti pályaudvart teljesen elbontották, helyén ma a Bulevardi i Ri széles út fut, egy mozdony maradt emlékeztetőül. Így Tirana lett Európa egyetlen fővárosa, melynek nincs vasúti összeköttetése a külvilággal.

Ennyi maradt a tiranai vasútállomásból mementónak
(Forrás: saját kép)

2015-ben a Durrës-Tirana vonal néhány állomását felújították, és pár szerelvény is piros-fehér festést kapott a zöld-fehér helyett.

Felújított vonat a Durres-i vasútállomáson
(Forrás: wikiwand)

Az utóbbi években vannak törekvések a vasút fejlesztésére. 2017 óta van tervben a Tirana-Durrës vonal felújítása, ennek projektje már folyamatban van, beleértve Rinas, azaz a Nemzetközi Repülőtér bevonását is a hálózatba. És szó van a Lin-Kërçova (Kicsevo) vasútvonal építéséről is, mely Albániát összekötné Észak-Macedóniával. Valamint már nagyon régen, 2009-ben felmerült Sali Berisha egykori miniszterelnök részéről az ötlet, hogy Milot-Prizren vagy Vau i Dejës-Gjakovë vasútvonalat is építenek, így Albániának lenne vasúti összeköttetése Koszovóval. Ez a mostani kormánynál is napirenden van. És megállapodás született a  Pogradec-Kristallopigi 130 km hosszú vasútvonalról is, mely egészen a görögországi Kastoria Repülőtérig tartana.

Manapság vonatok csak a Durrës-Kashar, valamint Durrës-Elbasan vonalon közlekednek.

Vasúti menetrend a nyári szezonra 2021-ben
(Forrás: facebook)

Jelenlegi menetrend
(Forrás: hsh_facebook)

Az albán vasút mostani helyzetét leginkább az szemlélteti, hogy sok albán nem is tudja, hogy jelenleg is létezik vasúti közlekedés az országban. :)

Ahogyan a vicc is:

– Nálunk Franciaországban olyan gyors a vonat, hogy amikor pofon akartam ütni az állomásfőnököt, a következő állomás főnökét találtam el. – mondja egy utazó a másiknak.

– Az semmi! Nálunk olyan ritkán és lassan járnak a vonatok, hogy amikor az ismerősöm öngyilkossági szándékkal a sínekre feküdt, ott halt meg éhen.

Albán kalauznők
(Forrás: acp.al)

 

Albánia legkisebb vára: Petrela

A tiranai lakosok gyakran látogatnak el hétvégente Petrelë faluba. A település azon túl, hogy nagyon hangulatos, Albánia egyik legfontosabb történelmi építményével rendelkezik.

A faluba jó minőségű, de kanyargós aszfaltúton juthatunk fel
(Forrás: saját kép)

Petrelë vára azért is különleges, mert háromszög alakú, ilyen formájú erődítmény nem sok van. Porto Palermo-nál Ali Pasha Tepelena vára ilyen még, de az nagyobb. Petrelë vára a legkisebb Albániában, kerülete nem haladja meg a 100 m-t. Egy sziklára (petra) épült, innen kapta a nevét. A III-IV. sz-ban kezdték építeni, és már akkor fontos szerepet töltött be, a Via Egnatia ókori úton a Durrës-Tirana-Elbasan utakat őrizte.

Forrás: saját kép

A VI. sz-ban Justinianus császár újjáépítette, majd a XI. sz-ban újra fontos szerepet töltött be a normannok és bizánciak közötti harcok idején. A XIV. sz. elején az erődítmény a Topia család tulajdonában volt, majd a XV. sz-ban ismét nagy jelentősége lett az ottománok elleni ellenállás egyik központjaként, ekkorra nyerte el mai formáját. Ez a vár is része volt a korabeli kommunikációs láncnak, amikor az erődítmények tűzjelekkel üzentek egymásnak. Akkor Szkander bég nővére Mamica volt Petrelë úrnője.

Petrele vára az utakat őrizte, a várat pedig Mamica
(Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

A tengerszint felett kb. 400 m-rel található háromszög alakú várnak két kerek torony épült két sarkára, a harmadik nem készült el a sziklafal meredeksége miatt.

A sziklára épült vár, tőle balra pedig a falu iskolája. A kép egy mezőgazdasági kiállításon készült 2011-ben.
(Forrás: saját kép)

A várba gyalogosan juthatunk fel egy szűk, kövekből kirakott részben lépcsős középkori úton. A faluig fel tudunk menni járművel, majd a faluközpontból rövid sétával a várkapuig jutunk, onnan pár perces gyaloglással érünk a fellegvár épületéhez. Ingyenesen bemehetünk, a belépőjegy ára egy kávé vagy üdítő a várban működő étteremben. :) Általában 11.00 körül nyit, késő estig nyitva tart.

A bejárat (Forrás: saját kép)

Leülhetünk a “kerthelyiségben”, hogy élvezzük a remek kilátást.

Forrás: saját kép

A látvány gyönyörű, az egész környéket belátni: az alattunk kanyargó Erzen-folyót, a környező ősi olajfaültetvényeket és Tiranát is. Tiszta időben pedig akár a tengert is kémlelhetjük.

Alattunk az Erzen-folyó kanyarog, a háttérben az albán főváros (Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

De érdemes belül is körülnézni, mert a berendezési tárgyak részben a középkort idézik.

Forrás: Barina Zoltán

Az étterembe szamár vagy öszvér segítségével viszik fel a szükséges dolgokat.

Forrás: saját kép

 

Petrelë mellett található egy másik, sokkal öregebb vár maradványa is. Persqopi (más néven Brysak), egy ősi illír település része volt.

Forrás: saját kép

Az egykori város maradványai a legnagyobb megmaradt ókori falmaradvány Albániában: 60 m hosszú és 7 m magas. A falak kötőanyag nélkül épültek, a köveket csak egymásra helyezték. A város virágkorát i. e. 2500-2200 előtt élte. Ez a hely volt Glaukiasz illír király székhelye, az uralkodó itt bújtatta Pürrhosz-t Epirus későbbi királyát 2 és 12 éves kora között, mert a makedónok meg akarták ölni. A makedónok 200 talentumot ajánlottak az uralkodónak a gyermek átadásáért, de ő visszautasította. Állítólag Glaukiasz sírja is a falakon belül található. A város a rómaiak benyomulása után elesett, és a III-IV. sz-ban Petrelë várának építésekor teljesen elvesztette jelentőségét. Egyes történészek szerint itt született Nagy Sándor.

Persqopi falai
(Forrás: visit-tirana)

A romok közelében találunk egy másik nagy sírhelyet is, melyet 2018-ra tettek turisták számára is látogathatóvá.

Forrás: Barina Zoltán

Forrás: Barina Zoltán

Petrelë közigazgatásilag Mullet-hez tartozik. A zóna központja Mullet, itt élt Szulejman Pasha Mulleti, akinek nevéhez fűződik Tirana megalapítása a XVII. sz-ban. Az ő leszármazottja volt Molla Bey Petrela, aki a tiranai Et’hem Bey mecset építését kezdte, amit aztán fia Etëhem Bey fejezett be, így a mecset róla kapta a nevét.

Mullet-hez fűződik egy régi legenda. A XVII. sz-ban történt szomorú eseményre a Menyasszony sírja/türbéje emlékeztet. A legenda szerint két ellenséges család összetalálkozott a falu határában, és halálra lőtték egymást. Egy aznap házasodott fiatalasszony és a családja is éppen arra járt és a tűzvonalba került, a fiatalasszonyt eltalálta egy golyó és meghalt. Azon a helyen építették a türbét az incidens emlékére.

Forrás: saját kép


A másik változat szerint két nászmenet találkozott össze egy szűk ösvénynél. Egyik sem akart utat adni a másiknak (a nászmenetnek mindig elsőbbsége volt akkoriban, ez részben a mai napig is érvényes az itteni szokások szerint). Ez volt a probléma, hogy éppen két lakodalmas menet jött szembe egymással, a makacsság erőszakot szült, lövöldözés tört ki. Mindkét menyasszony meghalt, és egymás mellé temették őket. Évekkel később ennek emlékére emelték ezt a türbét.

Forrás: saját kép

Számunkra a zóna azért különleges, mert itt élünk. Petrelë várára pedig épp rálátunk a teraszunkról.

Forrás: saját kép

 

 

Albánia bölcsője és az Adria erkélye – Kruja

A Tiranától 20 km-re, a tengerszint felett 600 m-rel található város Albánia történelmének egyik legfontosabb helyszíne. Aki a sasok földjén jár feltétlenül keresse fel, nem csak történelmi fontossága, hanem különleges fekvése miatt is.

Forrás: pinterest

 

A város nevének jelentése ottani nyelvjárásban “forrás”  (“kroi/krua”, de a legtöbb más nyelvjárásban a forrást “burim” névvel illetik), mert forrásokban bővelkedő hegyek között fekszik. Mintegy 30 forrás található a környéken, és szinte mindegyikhez kapcsolódik valamilyen legenda. Az egyik neve Balabán-forrás, Balabán ottomán pasáról elnevezve, aki Kruja harmadik ostromakor halt meg ott. A Qafë Shtama forrás 1200 m magasan található, a belőle nyert palackozott vízzel a boltokban is találkozhatunk.

A Qafë Shtama Nemzeti Park
(Forrás: gazetadita)

Az illír időkben az alban törzs által lakott település i. e. II. sz-ban került római fennhatóság alá. Jelentősége a középkorban értékelődött fel.

Az eredetileg egy közepes méretű erőddel rendelkező település a VI-IX. sz. között terjeszkedett város méretűvé. A vár az V-VI. sz-ban épült, kerülete 804 m, 2,5 ha-on terül el és 9 tornya volt. Kruja 1190-ben Albánia első fővárosa lett, mint az Arbanon Fejedelemség (Principata e Arbërit) központja. A következő évszázadokban többször gazdát cserélt, a bizánci majd a szerb birodalom fennhatósága alá került, 1395-ben pedig ottomán vazallus lett. 1415-ben az albánok visszafoglalták, de a szultán helyőrséget hagyott a várban. Ekkor került Kasztrióta György a szultán udvarába mintegy zálogként. Majd 1443. november 28-án az akkor már komoly katonai sikerekkel rendelkező Szkander bég visszatért Kruja-ba egy hamisított szultáni paranccsal és átvette a parancsnokságot.

Forrás: saját kép

1444. március 2-án pedig Lezha-ba hívta az albán törzsfőket, hogy egyesítse őket a kereszténység védelmére. Ekkortól lett Kruja az ottománokkal szembeni ellenállás főhadiszállása.

A Lezha-i gyűlés/Szkander bég múzeum
(Forrás: Erdős Laci)

A kiemelkedő stratégiai jelentőségű várat az ottománok szinte folyamatosan támadták. 1450-től kezdve 24 próbálkozást tettek, hogy bevegyék Kruja-t és környékét. Három nagy ostrommal próbálkoztak, de az akkoriban csúcstechnikának számító lőfegyverek és Szkander bég kitűnő katonai és stratégiai képességeinek köszönhetően nem tudták elfoglalni.

Forrás: saját kép

Az első nagy ostromot 1450-ben indították. Akkor Szkander bég 1500 embert hagyott a vár védelmére, ő pedig 16.000-es seregével folyamatos támadásokkal, rajtaütésekkel szétverte II. Murád 100.000 katonát számláló táborát.

A második ostromra 1466-ban került sor, akkor 4400 ember védte a várat a 150.000-es ottomán sereg ellen. A sikertelen kísérlet után II. Mehmed szultán hátrahagyta Balabán pasát, hogy megteremtse hátországát, akkor építették fel 25 nap alatt az Elbasan-i várat.

1467-ben II. Mehmed újabb próbálkozást tett. Ezúttal a folyamatos ostrom mellett rendszeres utánpótlás is érkezett a térségbe. Ezzel elvágták Szkander bég utánpótlási útvonalait, aki időközben maláriás lett és 1468. január 17-én meghalt. Az albán seregek vezetését Lekë Dukagjini vett át, aki szétverte a török sereget, így Kruja harmadszorra is megmenekült. (És ekkor halt meg Balabán pasa, akiről a bejegyzés elején említett forrás a nevét kapta.)

Tíz évvel később azonban II. Mehmed egy több, mint 1 évig tartó ostrom keretében kiéheztette és demoralizálta az albán várvédőket, akik végül 1478. június 17-én átadták a várat a szultánnak.

A törökök szinte bevehetetlenné tették a falakat, de az 1617-es földrengés súlyos károkat okozott, így a vár onnantól kezdve elvesztette harcászati jelentőségét.

A vár és környéke ma turisztikai látnivaló. A várba felvezető út neve Hunyadi János utca, és tér is van elnevezve a hadvezérről.

Forrás: saját kép

Forrás: blogrepublik

 

Hogy Hunyadi Jánost mennyire tisztelik az albánok, bizonyítja, hogy mikor anno 15 évvel ezelőtt elkezdtünk Albániában járni turistaként, és a helyiek megkérdezték, hogy honnan jöttünk, és megtudták, hogy magyarok vagyunk, rögtön a két mutatóujj összedörzsölésével jelezték, hogy “Janosh Huniadi és Skenderbeu barátok”. Tiranában is van róla utca elnevezve, és 2016-ban a Tiranai Magyar Nagykövetség Tirana Önkormányzatával közösen emléktáblát helyezett el a két középkori hadvezér barátságának emlékére az albán főváros központjában, ahol a park is Hunyadi nevét viseli. Az emléktáblát Áder János avatta fel, az eseményen mi is jelen voltunk, mint itt élő magyar család. Erion Veliaj, Tirana főpolgármestere az avató beszédében azt mondta, ha nem tudná, ki az a Hunyadi János, megbukott volna történelemből.

Emléktábla avatás: Áder János és Erion Veliaj, Tirana főpolgármestere
Forrás: saját kép

A Kruja-i várba nem sokat kell gyalogolnunk, járművel felmehetünk egészen a vár mellett és alatt kialakított parkolóhelyekhez.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: saját kép

Felfelé menet sokszor találkozhatunk ezzel  a bácsival, aki a hagyományos kéthúros albán hangszeren (çifteli) játszik.

Forrás: Erdős Laci

A várfal belülről körbejárható, a harangtorony a XI. sz-ban épült. A harangot Kruja-i mesterek öntötték, és ezt verték félre Szkander bég halálakor is. Ez a harang a váron belül található Szkander bég múzeumban van kiállítva.

Forrás: saját kép

A vár két múzeumnak, egy törökfürdőnek és egy bektashi tettyének is helyet ad.

A Szkander bég Múzeum 1982-ben nyitott, tervezésében többek között Enver Hoxha lánya Pranvera is részt vett. Mi már számtalanszor jártunk itt, legelőször 2009-ben még turistaként. Azóta rengeteg kisebb-nagyobb turistacsoportot vezettünk, így a múzeum személyzete már ismerősként fogad. Mindig örülnek a magyar turistáknak, hiszen a két nép történelme több ponton összekapcsolódik, ennek egyik mementójával a múzeumban is találkozunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A múzeum bejáratánál „Szkander bég és a nép” fogad bennünket, a hatalmas szoborcsoportot betonból készítették.

Forrás: Erdős Laci

Az első helyiség az illír időket idézi, fegyverek, használati tárgyak, ékszerek láthatók, és persze az illír-római háború egy részlete megfestve.

Az illír-római háború
(Forrás: Erdős Laci)

Ha tovább megyünk, átérünk a középkorba, ahol minden Szkander bégről és kortársairól szól. Láthatjuk a kecskefejes sisakjának és a díszkardjának másolatát. A falra festett csatajelenet Albánia legnagyobbja, természetesen az is a hadvezért ábrázolja az ottománok elleni egyik csatában.

Forrás: saját kép

Tovább haladva találkozunk Szkander bég nővérének és kortársainak mellszobraival, valamint a róla készített képekkel különböző korok művészei által.

Forrás: Erdős Laci

És elolvashatunk egy magyar nyelvű dokumentumot is.

Forrás: saját kép

A harmadik szinten találjuk a könyvtárat és négy fontos középkori albán vár (jobbról balra) Berat, Petrelë, Kepi i Rodonit és Kruja erődítményeinek Kruja-i kőből készült makettjeit. A művész igencsak lokálpatrióta lehetett, mivel a hatalmas méretű Berat-i várnak csak egy kis részét faragta ki, így úgy látszik, mintha a Kruja-i vár lenne a nagyobb. :)

Forrás: saját kép

És itt “találkozunk” Hunyadi Jánossal, és V. Alfonzzal, a másik nagy szövetségessel is.

Forrás: saját kép

A múzeum teraszáról pedig gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre, a városra és a várkertre.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

Tiszta idő esetén elláthatunk a tengerig is. Nem véletlenül nevezik a várost az Adria erkélyének. Ha szerencsénk van, kivehetjük a Rodon-félsziget körvonalait, az ott található, Szkander bég által építtetett várral tűzjelekkel kommunikáltak a középkorban.

Kilátás a várból. Alattunk Fushë-Krujë (Kruja-Mező), a távolban az Adria. A földnyelv a Rodon-félsziget.
(Forrás: saját kép)

A Néprajzi Múzeum 1989-ben nyitotta meg ajtaját a látogatók előtt. Az 1764-ben épült ház a Toptani családé volt. Az ott kiállított tárgyak felölelik a középkori élet használati tárgyait, öltözékeit, ékszereit melyek között találunk 500 éveset is. A múzeumban található tárgyak 90%-a eredeti, és 100%-ban működőképes. Itt virtuálisan körbejárhatjuk.

Forrás: saját kép

A település vallási élete sokat változott. Az illír idők pogány hitvilága eltűnik, miután a kereszténység terjedésével megépül a Szt. Sándor templom a Kruja-hegyen. A városban 1167-ben alapítottak katolikus püspökséget. Az ottománok jelenlétével megerősödik az iszlám, a várban található egykori mecsetet 1481-re fejezték be. A falak és a minaret maradványai ma is láthatók.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

A bazár mellett található XVI. sz-i felújított mecset viszont ma is működik.

Forrás: Erdős Laci

A XVIII. sz. elején terjedt el a bektashizmus Kruja környékén, a történet azonban régebbre nyúlik vissza.

Forrás: zgjohushqiptar

A legenda szerint mikor 1325-ben Sari Salltik bektashi dervis Kruja-ba érkezett, a hegy tetején egy barlangban élő hétfejű sárkány szűz lányokat követelt áldozatnak azért cserébe, hogy ne égesse fel a helyet. Mikor a hercegnőre került sor, Sari Salltik felkísérte őt a barlangba, és botjának egy mozdulatával elpusztította a sárkányt. Itt építette fel Albánia első tettyéjét, ha felnézünk a hegytetőre, a sárga épület az, 1176 m magasan.

Forrás: zgjohushqiptar

A legenda szerint a szent testét halálakor hét koporsóba tették, és az egyik Kruja-ba került. A türbe (sírhely) is a barlangban található, és számos csodatétel kapcsolódik hozzá.

Forrás: wikipedi

A helyiek tíz csodára emlékeznek a régi időkből, amikor bénult embereket bevittek a barlangba, majd gyógyultan távoztak. A kommunizmus alatt, mikor a vallásokat betiltották, elrendelték a hely elpusztítását. Az illetőt, akit megbíztak vele, maga alá temette a föld. Egy másik ember el akarta vinni a köveket a megsemmisült türbéről, de álmában hangot hallott, ami elrendelte, hogy tegye vissza a köveket. Ma is történnek dolgok, melyekre nincs magyarázat. Közel 10 éve egy albán üzletember számos európai klinikát keresett fel, mert nem lehetett gyermeke. Majd felkereste az újjáépített szent helyet, utána hamarosan 3 gyermeke született, két lány és egy fiú. Hisszük vagy sem a csodákat, de az tény, hogy naponta sok albán és külföldi keresi fel a sírt, időjárástól függetlenül. Természetesen a barlangban is található egy forrás, melynek vize szent. A hegytetőre aszfaltúton juthatunk fel (kb. 20 perc autóval), de felvonó építését is tervezik.

A Dollma tettye a várban található, a XVIII. sz. végén épült. A tettye kertjében van egy öreg olajfa, maga Szkander bég ültette, miután házasságot kötött. Ezt a szokást aztán törvénybe is iktatta. Egyes források szerint a XX. sz. elejére Kruja szinte teljes lakossága bektashi volt.

A kerek tetejű épület a tettye, vagyis szent hely
(Forrás: Erdős Laci)

Kruja-ban található Albánia legöregebb bazárja is. Már Szkander bég idejében is létezett, akkoriban egészen a vár bejáratáig tartott, mintegy 150 üzlettel. Túlélte az ottomán időket, majd a kommunizmus alatt Enver Hoxha ösztönözte az embereket, hogy térjenek vissza a régi, családi mesterségekhez. Így ma sok szép kézműves terméket vásárolhatunk a bazárban.

Forrás: saját kép

A várban és a bazárban számos éttermet találunk. Érdemes megkóstolni a helyi ízeket.

Forrás: Erdős Laci

Hagyományos albán ételeket, sült kecskét vagy bárányt is ehetünk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Ezen a linken pedig virtuális túrát tehetünk a városban és nevezetességeiben.

Forrás: colnect

Kik voltak az albánok ősei?

 

Albánia a régészeti leletek szerint már az őskőkortól lakott volt.

Az albánok őseiknek az illíreket tekintik, akik indo-európai nomád törzsek leszármazottai voltak, melyek i. e. III. évezredben telepedtek le a régióban.

 

Az ‘i lirë’ szó (vagy férfi névként az Ilir, női változata Elira) az albán nyelvben azt jelenti: szabad, szabad ember.

Az illírektől nem maradtak fenn írásos emlékek, leszámítva feliratokat, személyneveket (főleg sírfeliratokon), helységneveket és folyók neveit. Mindazt amit róluk tudunk a görögök és rómaiak által leírtakból tudjuk.

Az illíreket elsőként egy görög írás említi i. e. IV. sz. közepén, és úgy utal rájuk északi szomszédokra, mint azonosítatlan népcsoport. Valószínűleg a név egy „illyr” (e.: illür) nevű törzsből ered, amely elsőként került kapcsolatba a görögökkel a bronzkorban. Később a görögök ilyen néven utaltak rájuk, mint olyan emberekre, akik hasonló nyelven beszélnek, és hasonló szokások szerint élnek. Jelenleg nem tisztázott, hogy az akkori illírek milyen mértékben voltak nyelvileg és kulturálisan homogének. De a szó jelentése mutatja, hogy miként tekintettek magukra:

szabadságszerető és szabadon élő emberek voltak.

 

Az illírekre úgy utalnak a görög és római írások, mint vérszomjas, kiszámíthatatlan, féktelen és harcias népre. Magas és jó felépítésű emberek voltak. Többször kerültek összetűzésbe egymással és a szomszédos makedónokkal is.

 

Illír fegyverek a vaskorból, Korça
(Forrás: fb_albanian archeology)

 

Az bizonyos, hogy az Adria keleti részén éltek, északon a Duna, keleten a Morava, délen pedig a Vjosa-folyó torkolatáig bezárólag a mai Nyugat-Magyarország, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szlovénia, Montenegró, Koszovó, valamint Észak- és Közép-Albánia területén.

 

Forrás: iliriapress

 

A különböző törzsek (kb. 25) főleg állattenyésztésből és gyümölcstermesztésből éltek, a tengerparti törzsek pedig kalózkodásból is.

A liburnok voltak a legjobb hajósok, az autariata volt a legnagyobb és legerősebb törzs, de a dalmaták, dasszaréták, ardiaták, labeátok, taulantok stb. is ezen a területen éltek.

A legészakibb illírek a pannonok voltak, ők nagyjából a mai Dunántúl területét népesítették be. Állítólag a Balaton szó is az illír-albán “baltë”, azaz sár szóból ered. A tavat az illírek sárosnak látták, mivel délről érték el, és a modern partvédelem kiépítése előtt a Balaton déli partja tényleg mocsaras volt. Később az ebből kialakult szláv “blato” szóból kapta mai magyar nevét.

 

Az illírek a saját uralkodóikat királyoknak nevezték. Az első ismert illír királyság az enkhele-i volt, i. e. VIII. sz-ban. Az enkhele törzs az Ohridi-tó környékén élt.

 

Az Ohridi-tavat Albániában Pogradeci-tónak hívják ( Forrás: saját kép)

 

I. e. 400-tól i. e. 167-ig a mai Montenegró és Albánia területén jött létre a szövetségesi rendszerű Illír Királyság, mely több kisebb-nagyobb királyságból állt, és melynek fő uralkodóját a taulantok és az ardiaták adták, közülük került ki több király is. Az alban (albanoi/albani) törzs nem volt túl jelentős, de azért fontos, mert egyes nézetek szerint Albánia róluk kapta a nevét. Albanopolis településen éltek, melynek jelentése: az albánok városa.

 

Albanopolis, Kruja közelében
(Forrás: fishmedia.info)

 

Más nézetek szerint a Tirana közelében található Arbanë település környékén élő törzs adta Albánia mai nevét. Albánia középkori neve Arbëria volt. Az arberesek olyan (főleg keresztény) albánok, akik Szkander bég halála után menekültek Dél-Olaszországba a török uralom elől. A kb. 300.000 főt számláló albán diaszpóra ma is őrzi, azaz beszéli a régies, archaikus nyelvet, melyet az oktatásban is használhatnak. Ez a nyelv mára gyakorlatilag önálló nyelvvé vált, szókészletében, hanglejtésében szinte teljesen különbözik a mai albántól. Híres arberesek XI. Kelemen pápa és Robert De Niro színész.

 

Az ókori források hiányosan említik az illír uralkodókat, így nagyon nehéz pontos adatokat felállítani. A mitológia szerint a legelső illír király Hyllus volt, Héraklész/Herkules fia, akinek halálát Kr. e. 1225-re teszik. Neve albánul Yll (csillag), ezt a nevet napjainkban is gyakran kapják az albán fiú gyermekek.

 

Az első illír király Hyllus
(Forrás: shqiptaria.org)

 

Az első ismert illír király Bardyllis (Bardüllisz) volt, az enkhele törzsből. I. e. 448-ban született, és mivel a dardán harcosok szimpátiáját élvezte, ő lett a Dardán Állam megteremtője. Királysága katonai és gazdasági fejlesztését is szem előtt tartotta, ezüst pénzt is veretett Damastion városában i. e. 395-től. Mivel ambiciózus király volt – egyszer jelet látott álmában -, ezért legyőzte a makedónokat és királysága határait kiterjesztette.

 

Damastion-i ezüstpénz Apollo fejével
(Forrás: wikipedia)

 

A taulantok, akik a mai Durrës és Apollonia közötti területet népesítették be szintén erős királyságot építettek ki. Taulantia, aki i. e. V. sz-ban született, volt Durrës őrzője.

 

Taulantia, Durrës védelmezője
(Forrás: saját kép)

 

A taulantok egyik királya Glaukiasz volt. Az ő székhelye volt Persqopi városa, mely a későbbi Via Egnatia mellett feküdt az Erzen-folyónál a mai Petrelë település közelében. A falak maradványai a legnagyobb megmaradt ókori falmaradványok Albániában (60 m hosszú és 7 m magas), a tengerszint felett 590 m-en.

 

Forrás: saját kép

 

A király itt bújtatta Pürrhosz-t Epirus későbbi királyát 2-12 éves kora között, mert a makedónok meg akarták ölni. A makedónok 200 talentumot ajánlottak Glaukiasz-nak a gyermek átadásáért, de ő visszautasította. A város a rómaiak benyomulása után elesett, és a III-IV. sz-ban Petrelë várának építésekor teljesen elvesztette jelentőségét.

 

Teuta és Pürrhosz mellszobra a Kruja-i Szkander bég múzumban
Forrás: Erdős Laci

 

A következő befolyásos illír király az ardiata törzsbéli Agron volt, aki a legnagyobb szárazföldi és tengeri sereget birtokolta, és kiterjesztette a birodalom határait észak és dél felé. Halála után felesége Teuta került a birodalom élére. Mivel népének nemcsak hogy engedte a kalózkodást, de buzdította is őket, a rómaiak két követet is küldtek ez ügyben a királynőhöz. Az elsőt foglyul ejtette, a másikat lefejeztette, így robbant ki i. e. 229-ben az első római-illír háború, melyben Róma 200 hajóval és 20.000 katonával indult az illír földek ellen. Tulajdonképpen ennek a konfliktusnak köszönhető, hogy elindult a rómaiak terjeszkedése a térségben.

 

Illír harcosok a rómaiak ellen
(Forrás: Erdős Laci)

 

A rómaiak győztek, és a királynőt meghagyták ugyan uralkodói székében, de sokkal kisebb területet irányított, és adót is kellett fizetnie, így a megaláztatás miatt lemondott a trónról. Állítólag egy szikláról leugorva vetett véget életének Risan településen a mai Montenegró területén (emlékét egy róla elnevezett hotel is őrzi ott).

 

Risan, a Kotori-öbölben. A nagy fehér épület a Hotel Teuta
(Forrás: wikipedia)

 

A végső győzelmet a rómaiak számára és egyben Illíria végét i. e. 168-ban a harmadik római-illír háború hozta, melyben legyőzték Genthiosz királyt, így az egész terület római fennhatóság alá, a király pedig börtönbe került.

 

A 2000-es Lek-es bankjegyen Genthiosz király képe látható (Forrás: saját kép)

 

Az illír hitvilággal kapcsolatos információkat szintén a rómaiak által leírtakból tudjuk. Az anyaföld, a nap, a kígyó csodálata jelen volt, több istenben hittek, nem volt egyetlen fő istenük, és nem volt egységes hitviláguk. „En” vagy „Enji” a tűz istene volt, a mai albán nyelvben az „enjte” (csütörtök) szó innen származik. Az emberáldozat jelen volt a rituálékban, vannak feljegyzések, hogy Bardyllis fia Kleitosz dasszaréta király három fiút, három lányt és három kost áldozott fel mielőtt Nagy Sándor ellen csatába indult.

 

A halotti kultusz nagyon fontos volt az illírek életében. A leggyakoribb temetkezési szokás az illírek között a halomsír volt, az olyan sír vagy sírcsoport, mely fölé földből vagy kőből vagy a kettő keverékéből halmot emelnek. Méretük különböző volt, minél magasabb tisztségű volt a halott, annál magasabb halmot emeltek a sír fölé. A legkorábbi sírhelyet bővítették újabb sírokkal, majd egy idő után új halomsírt alakítottak ki. A régészek fegyvereket, ruhákat, ékszereket és agyagedényeket találtak az ilyen sírokban.

A legnagyobb ismert albániai halomsír a Kamenica-i Korça régióban.

 

A Kamenica-i halomsír
(Forrás: tropter)

 

A halomsírban kb. 40 sír található a késői bronzkorból, és kb. 200 a korai vaskorból. A központi sír i. e. XIII. sz-ból származik. A sírokban találtak egy női csontvázat méhében gyermekével, és egy „megműtött” férfi koponyáját is. Az ásatások során 440 csontvázat és 3.500 egyéb régészeti leletet tártak fel.

 

 

Pogradec közelében található egy település, Selca e Poshtme (Alsó-Selca). Egykor Pelion-nak hívták, és Dasszarétia fontos gazdasági és politikai központja volt. Az Akropolisz alatt található homokkő sziklába vájt öt illír királysírt 1948-ban fedezték fel, melyek egyedülálló régészeti leletek az i. e. IV-III. sz-ból. Az ásatások során számos bronz- és egyéb fémeszköz, ruhadísz és ékszer került elő. A feltétezések szerint a harmadik sírban van eltemetve Monuniosz király.

 

 

A sírokban talált ékszerek:

 

Az illír művészet főként geometriai alakzatokat tartalmaz: rombuszt, háromszöget stb., de embereket és állatokat is gyakran ábrázoltak.

 

Apollonia-ban készült váza Kr. e. IV sz-ból
(Forrás: fb_albanian archeology)

 

A vaskor elején (Kr. e. VII. sz-ban) az illírek elkezdtek közös népcsoportra jellemző kulturális és művészeti elemeket használni, és létrehozták vallási központjaikat.

 

Régészeti leletek a vaskorból
(Forrás: fb_albanian archeology)

 

Az illírek nyelve egy sajátos indo-európai nyelv volt.

A mai albán nyelvben kb. 1.000 szó maradt fenn, mely például a személynevekben is megmutatkozik. A nyelvészeti nézetek megoszlanak a mai albán nyelv eredetét illetően. Egyes nyelvészek szerint ősi illír dialektusok leszármazottja, valahol a latin és ógörög nyelv határán. Más nézetek szerint egy déli illír dialektusból alakult ki, mely a latin nyelv kialakulására is hatással volt, megint más vélemények szerint a trák nyelvből ered. Egyik feltevés sincs bizonyítva. Mindenesetre a mai albán nyelvben számos példát látunk az illír gyökerekre, mely az ősi nevek vagy törzsek neveinek mai, személynévként való használatában is megmutatkozik:

Agron (illír király), Alban (illír törzs), Arion, Ardian, Bato (illír király), Bledar, Dardana (a dardán törzs, jelentése körtés), Enkel, Ilir/Ilirian (szabad ember), Genc, Gent, Gentian (Genthiusz illír király), Klea (a Kleopatra albán megfelelője), Lorik, Nertil, Taulant (illír törzs), Teuta (illír királynő), Yll (Hyllus, az első illír király nevéből, jelentése csillag), stb.

 

És ha valamelyik albán városban a Taulantia utcán sétálunk vagy éppen a Teuta királynőről elnevezett cukrot tesszük a kávénkba, netán a Bato királyról elnevezett brandy-t iszogatjuk, ezek mind az ősi illír időkre, az illír eredetre emlékeztetnek bennünket.

 

A Rruga Taulantia Durres-ben
(Forrás: tripadvisor)

 

 

 

 

Az ország, ahol nem utak, hanem bunkerek épültek

 

 

Ha Albánia kerül szóba, az egyik első gondolat, ami eszébe juthat az embernek az országgal kapcsolatban a bunkerek.

Ksamil 2005
(Forrás: saját kép)

Pontos adat nincs a számukkal kapcsolatban, úgy becsülik, hogy 750.000 volt belőlük a 28 748 km2-es országban. A BunkArt1 múzeumban található információ szerint a tervezett szám 221.143 volt, de “csak” 173.371 épült meg. Ezek az adatok azonban csak a rendszerváltás után előkerült töredékes dokumentumokból származnak. Mindenesetre bármelyik szám igaz, akkor is döbbenetesen sok egy Dunántúl nagyságú és lakosságszámú országban.

Enver Hoxha kommunista diktátor úgy hitte, bármelyik pillanatban megtámadhatják Albániát (jogosan vélhette, hiszen Albánia akkoriban pont az ő irányítása miatt a világ egyik “legszemtelenebb” országa volt, hasonlóan a mai Észak-Koreához), és így megvédheti .

A földrajzi sajátosságok (nagy hegyek, valamint kevés és rossz állapotban lévő utak) miatt az ország inkább a meglepetésszerű gerillaharcokra volt alkalmas, ami jól jött anno a ’40-es években az itteni partizánoknak az olasz és német megszállók ellen (a “partizan” szó a mai napig nem szitokszó, hiszen gyakorlatilag itt mindenki partizán volt akkoriban valamennyire, azaz küzdött a német-olasz kettős megszállás ellen, nem kellett ahhoz kommunistának lenni).

De miután később a SZU-val történt szakítás után már Kínával is megromlott a kapcsolat, a diktátor biztos akart lenni abban, hogy bármilyen potenciális támadás ellen meg tudja védeni országát, ezért elindította a bunkerizációs programot. A bunker program részben már akkor elkezdődött, amikor az ország kilépett a Varsói Szerződésből 1968-ban, a legintenzívebb periódus azonban 1975 és 1983 között volt.

Bunkerek képei a BunkArt1-ben
(Forrás: saját kép)

Az erre szakosodott betonüzemek mindenhol az év minden napján napi 24 órában gyártották a betonelemeket az egyszemélyes kis gombáktól az öt szintes földalatti erődítményig. A hadseregnek addig nem voltak civil mérnökei, de abban az időben bevonták őket is. A bunkerépítésekért felelős katonai mérnökök egyike azt mesélte, hogy az ő feladata volt, hogy gondoskodjon arról, hogy a bunkerek részelemeit legyártsák, a helyszínre szállítsák, és a helyszínen legyen annyi ember, akik majd összerakják. Ezért a helyi termelőszövetkezetekből „kölcsönözte”, azaz vezényelte a munkaerőt. Mivel kezdetben semmilyen tapasztalata nem volt, az egész munka leszervezése nagyon nehéz feladatnak bizonyult.

A munkát a hadsereg irányította, de jórészt a civil emberek végezték el. Az állami betonüzemek gyártották az elemeket. Egy munkás azt nyilatkozta, a gyárban három műszakban dolgoztak 8 órákat. Minden műszak más elemet gyártott, így senki sem ismerte az építmény teljes szerkezetét. Kínai segítséggel épült az Elbasan-i vasgyár, ahol a vasanyagot gyártották a bunkerekhez. Az elemeket az állami közlekedési vállalat szállította a helyszínre, és a helyiek rakták össze végzettségük alapján. A képzettséget nem igénylő részmunkákat a sorkatonaság végezte a helyi képzetlen civil emberekkel együtt.

Egy másik mérnök, aki a bunkerek felállításáért volt felelős azt mondta, napi 10 órát dolgozott minden egyes nap 8 éven keresztül. Amikor megkérdezték, hogy valaha is megkérdőjelezte-e a fenyegetést és a bunkerek szükségességét, azt válaszolta, hogy rendszeresen hamis légi riasztásokat kaptak, hogy így befolyásolják a gondolataikat. A légi riasztásoknak azonban sokszor lehetett valóságalapja is. Több idős, egykori vadászpilóta ismerősünk mesélte, hogy az akkori jugoszláv hadsereg rengetegszer követett el légtérsértést provokációs célból, ezeket a gépeket ők “kísérték ki” rendszeresen Albánia légteréből.

A nehezebb terepen könnyebb bunkerek épültek, mert oda csak a szamarak és emberek tudták felvinni az alkatrészeket, a legnehezebb elem 100 kg volt. A hegyekbe épült nagy parancsnoki bunkerek 70 különböző elemből álltak össze. Ott kellett összerakni őket vassal és helyben kevert betonnal. A munkát minden időjárási körülmények között csinálni kellett. A legnehezebb elemeket traktorokkal és szovjet Zil teherautókkal vitték a helyszínre, majd kézi erővel rakták össze. Jó időben négy bunkert tudott egy brigád egy nap alatt összerakni. Rossz időben viszont elhúzódott a munka, mert a traktornak kellett kihúzni a teherautót a sárból. Ahol még a kecske sem tudott elmenni, oda is bunkereket kellett építeni.

Gjipe
(Forrás: Ivók-Székely Zsanett)

A munkások darukat is használtak, hogy fölállítsák azokat a tengerparton, mezőkön és városi utcákon, ezek felállításakor a balesetvédelemmel nem nagyon törődtek, így évente 70-100 ember halt bele a bunkerépítésekbe, katonák és civilek egyaránt.

A gyerekeket 3 éves koruktól arra nevelték, hogy ébernek kell lenniük a belső és külső ellenséggel szemben, és a propaganda szlogenek folyamatosan hangsúlyozták a “gjithmonë gati”, azaz “mindig készen kell állni” propagandát. 12 éves korától minden albán gyerek kiképzést kapott a legközelebbi bunkerben, hogyan szorítsa vissza az ellenséget. Havonta kétszer civil hadgyakorlaton kellett részt venniük a családoknak, ami volt, hogy 3 napig tartott, és amelyben a felnőtt korú lakosság, nők és férfiak vettek részt, fegyvert kaptak, de töltényt nem. A fiatal úttörőket és a kommunista ifjúsági mozgalom tagjait kiképezték arra, hogyan védekezzenek a légi invázió ellen azáltal, hogy hegyes cövekeket rögzítsenek a fák tetejére, nehogy bejuthassanak a leszálló külföldi ejtőernyősök. A felnőtt férfi lakosság 20%-a hivatásos katona volt, és a GDP kb. 1/4-ét költötte az ország fegyverkezésre.

 

A bunkerek típusai

A Qendër Zjarri, azaz QZ bunker volt a leggyakoribb. Ez három részből állt: egy 3 m átmérőjű beton kupolából rajta egy lőréssel, egy üreges hengerből, ami a kupolát tartotta, és egy 60 cm-es külső falból. A henger és a külső fal közötti részt földdel töltötték meg. Sok helyen hármasával állították fel őket, és előregyártott betonalagúttal kötötték össze.

 

A QZ bunker tervrajza
(Forrás: wikipedia)

Bunker Tirana központjában, ami valaha a Blloku bejáratát őrizte
(Forrás: saját kép)

Amennyiben ezt a típust sziklás domboldalon vagy vízszintes talajon (lásd pl. a fentebbi kép) ásták el, úgy az “első védvonal” feleslegessé vált, így azt gyakran nem is építették meg. A fenti képen látható, hogy a rendszerváltás után turisztikai célból a bunkert körbeásták, az üreget üveglappal fedték le, valamint a kupolájának a legfelsőbb, vékony betonrétegét lefejtették a kupola felén.  Így látszik, hogy tömör vaslemez van a vékony betonréteg alatt. Ha a lőrésén benézünk, akkor látjuk, hogy a “gomba” réteges szerkezetű, nemcsak a vékony külső beton alatt van vastag vaslemez, hanem alatta beton, vaslemez, beton, vaslemez stb. több rétegben.

Ezt a típust egy katonai mérnök Josif Zagali tervezte, aki később a Védelmi Minisztérium főmérnöke lett. De Hoxha, mint sok más miniszterét és sok-sok minisztériumi vezetőt hamis vád alapján bebörtönözte 8 évre. Felesége megőrült, családját a barátok és ismerősök elkerülték, lánya pedig mellrákban halt meg. Zagali később azt mondta, hogy “fájdalmas és tragikus sors nemcsak nekem és a családomnak, hanem több ezer Albániában élő családnak, akik átélték Enver Hoxha diktatúráját.”

Hármas bunker, Porto Palermo 2005
(Forrás: saját kép)

A másik a parancsnoki Pikë Zjarri, azaz PZ bunkerek típusa. Ezek sokkal nagyobbak voltak, 8 méteres átmérőjű kupolával. Beton szeletekből álltak össze, melyek mindegyike 8-9 tonnát nyomott, így a kész bunker 350-400 tonnás volt.

 

A PZ bunker tervrajza
(Forrás: wikipedia)

Parancsnoki bunker újrahasznosítva büfének Mali i Robit-ban
(Forrás: saját kép)

És voltak a speciális, nagy földalatti alagutak stratégiai célokra, melyeket a legnagyobb titokban építettek. A mérnöki gárda nem láthatta a teljes építési folyamatot, havi váltásban cserélték őket helyszínről-helyszínre. Ismerőseinktől hallottuk, hogy pl. a BunkArt1-hez a munkásokat (a technikusokat és a mérnököket is!) úgy vitték, hogy Tirana központjában felvette őket a teherautó, bekötötték a szemüket, össze-vissza furikázták őket a városban és környékén, majd három hétre letették őket dolgozni a mostani BunkArt1-nél (ott volt a szállásuk és fogalmuk nem volt, hogy hol vannak). Három hét után ugyanúgy össze-vissza szállították őket bekötött szemmel, majd így értek vissza Tirana központjába, azaz haza, úgymond szabadságra. Mindannyian meg voltak győződve, hogy valahol nagyon messze Tiranától építettek egy bunkert.

Több ezer kilométeres alagutak vannak a hegyek belsejében, így egyes szakértők szerint Albánia a világon a második legtöbb katonai alagúttal rendelkező ország Észak-Korea után.

Forrás: Sirob Naiv

Forrás: Sirob Naiv

A bunker program erőteljes negatív hatással volt Albánia amúgy is gyenge gazdaságára, a büdzsé egynegyedét költötték katonai célokra.

A bunkerizáció röviddel Enver Hoxha halála után abbamaradt. A poszt-kommunista kormányoknak kevés információjuk van arról, hogyan is használták és pontosan mennyi épült. 2004-ben albán hivatalnokok felfedeztek 16 tonnányi elfeledett mustárgáz készletet és egyéb vegyi fegyvereket, az Egyesült Államok pedig 20 millió dollárt adott Albániának, hogy megsemmisítse azokat, ami meg is történt.

Bár a bunkereket eredeti céljukra sohasem használták élesben, utána azonban igen. A polgárháború alatt a Saranda-i lakosság egy része elfoglalta a bunkereket a város körül, hogy a kormányerők és lázadók közötti harcokban így vegyenek részt. Az 1999-es szerb-koszovói háborúban a határ menti albán falvakat a szerb tüzérség lövedékei többször eltalálták, így a lakók a bunkereket használták menedékként. Vagy a koszovói albán menekültek bújtak meg bennük, amíg a nemzetközi segélyszervezetek menekülttáborokba vitték őket pl. Kukës-ba.

Bunkerek Saranda partjainál
(Forrás: saját kép)

Az utóbbi években a bunkerek száma megfogyatkozott. A lakosság nagyon sokat robbantással és munkagépekkel bontott el, a kormány védte ugyan, mint köztulajdont, de a helyieket ez nem érdekelte. A tengerparton viszont a kormány bontotta el a katonaság segítségével, leselejtezett T 59-es tankokkal, mert veszélyessé váltak a turisták számára. Így ma már úgy tűnik, hogy a bunkerek elhelyezése mindenféle logika nélkül történt, de ez nem igaz, az akkori kanyargós, jórészt egysávos utak (sokszor hajtű-) kanyarjait,  az összes tengeri és szárazföldi határt, valamint a fontos stratégiai létesítményeket védték egy aránylag logikus rendszer szerint.

A megítélés vegyes: vannak, akik örülnek, hogy pusztulni látják őket, és vannak, akik megőriznék az utókornak, mert már annyira megszokták és az életük részévé vált. Voltak kezdeményezések, hogy a megmaradt bunkerek hogyan alakíthatók át pl. szálláshellyé, de hasznosították istállónak, raktárnak, büfének, tetováló szalonnak, de találunk bunkerből kialakított görög ortodox szentélyt is.

Büfék Bunec-ben az albán Riviérán 2007-ben
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép, BunkArt1

Két nagy földalatti bunkert Tiranában pedig megnyitottak múzeumnak.

A Bunk’Art 1 bejárata
(Forrás: saját kép)

A Bunk’Art2 bejárata a háttérben és kijárata Tirana központjában
(Forrás: saját kép)

A néhány éve írt Bunkerek, hova tűntetek bejegyzésben található képeket több, mint 10 éve készítettük, az alábbi képek zömét az utóbbi években itt járt magyar turistáktól kaptam.

Találunk még jócskán elhagyatottan álló, jobb-rosszabb állapotban lévő gombákat mindenfelé.

A lakóházak és hotelek között is megférnek:

Durres-ben a szállodasoron a lakóházak között
(Forrás: Sima Ildikó)

Forrás: Sipos Edit

Forrás: Explore Albania

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Néhányat hasznosítottak különböző célokra.

Játszótérnek a Narta-lagúna közelében egy étterem kertjében:

Forrás: Nagy Baka Ividő

Kerítésbe építve:

Forrás: Sirob Naiv

Turistacsalogatónak:

Golem
(Forrás: saját kép)

Stranddísznek:

A Rodon-foknál a strandon
(Forrás: saját kép)

És használhatók raktárnak, istállónak vagy akár “ideiglenes pásztortanyának”, azaz esztenának is:

Forrás: Sirob Naiv

Tirana legnagyobb temetőjében is elfér. Ebben a temetőben volt eltemetve Apponyi Geraldine is, mielőtt áthelyezték a királyi család sírhelyébe
(Forrás: saját kép)

Ez pedig egy üzemanyagraktár volt, a hatalmas fémtartályt a rendszerváltás után feldarabolták és ellopták, csak a vasbeton tartószerkezet maradt.


Forrás: Sirob Naiv

A Gjadër városában található légibázist is a hegy gyomrába vájták, és egykoron úgy tervezték, hogy ellenálljon a légicsapásoknak, de szükség esetén a légierő innen felszállva is meg tudja védeni az országot. 1997. március 12-én a polgárháborúban helyiek megtámadták a bázist, és több épületet, köztük az irányítótornyot is lerombolták. Március 16-án a katonaság elhagyta a helyet. Forráshiány miatt nem újították fel, így 2000-ben végleg bezárták. A 600 méternyi alagútrendszerrel rendelkező objektumban főként a hatvanas évekből származó sugárhajtású repülők állomásoztak, többek között MiG-17-esek, a vietnami háború korszakából származó MiG-19-esek, valamint a MiG-21-es kínai másolatából, az F-7A-ból is akadt néhány darab.

 

 

 

 

Enver Hoxha rejtélyes és ellentmondásos élete

 

A diktátor képe mindenhol ott volt
(Forrás: saját kép, BunkArt1)

A XX. századi Albánia egyik legmeghatározóbb alakja, aki kemény diktatúrát épített ki egy félfeudális társadalomban, hogy így vezesse népét a jóléti kommunizmusba. Regnálása alatt 6027 embert végeztetett ki – köztük 9 minisztert és egy miniszterelnököt. 17650 embert záratott börtönbe (akik közül 1065 meghalt a börtönben) és több, mint 20.000 embert küldött internálótáborba, köztük 20 tábornokot. 1941-től, a Kommunista Párt létezésétől kezdve 1985-ig a párt 41 vezetőjét végeztette ki, börtönözte be vagy küldte internálótáborba. Élete tele volt titkokkal és ellentmondásokkal.

A bebörtönzöttek listája
(Forrás: saját kép, Levelek Háza)

A kivégzett áldozatok névsora
(Forrás: saját kép, Levelek Háza)

A kivégzett és bebörtönzött nők közül néhányan. 1944. novembere és 1991. márciusa között 450 nőt végeztek ki.
(Forrás: saját kép, Nemzeti Történeti Múzeum)

1908. október 16-án született Gjirokastra-ban. Két fiútestvére és egy lánytestvére volt.

Enver Hoxha szülőháza Gjirokastra-ban, ma Néprajzi Múzeum
(Forrás: wikipedia)

 

Családja földtulajdonos volt Gjirokastra-ban. Vallásuk szerint bektashi muszlimok voltak.

 

1930-ban fejezte be Korça-ban a Francia Líceumban tanulmányait kitűnő eredménnyel.

 

Ahmet Zogu kormánya 1931-ben ösztöndíjjal Montpellier-be küldte egyetemre, de félidőben kihullott. Franciaországban számos cikket írt a L’Humanite újságba Lulo Malajori álnéven, melyben elítélte Zogu kormányát.

 

Hoxha 5 évet élt különböző nyugati országokban. Legtöbbet Franciaországban és Belgiumban, ahol Brüsszelben az albán konzulátus titkáraként dolgozott. Életrajza szerint Zogu ellenessége miatt bocsátották el munkájából.

 

1936-ban Korça-ban kezdett tanítani a Francia Líceumban francia nyelvet. 1939-ben az olasz megszállás után elbocsátották, mivel nem volt hajlandó belépni a Fasiszta Pártba.

 

1941. november 8-án részt vett egy kommunista gyűlésen, és egyike volt a Kommunista Párt alapítóinak. A vele kapcsolatos egyik legnagyobb rejtély ehhez a pártgyűléshez kapcsolódik. Itt nem jelölték vezetőnek. Néhány történész szerint a jugoszláv Miladin Popovic és Dusan Mugosha-hoz kapcsolódik a felemelkedése. Blendi Fevziu könyvében azt írja, hogy Enver jelenléte az alapító gyűlésen Koço Tashko-nak köszönhető. Popovic azt mondta, hogy a korçai kommunista csoport öt tagja ortodox, egynek feltétlenül muszlimnak kell lennie, így Tashko Hoxha-t hozta.

 

A Kommunista Párt ideiglenes központi bizottságának 7 tagja közül csak Enver Hoxha maradt életben a felszabadulás után, a többieket megölték vagy bebörtönözték.

 

Enver Hoxha volt az alapítója a „Zëri i Popullit” (A nép hangja) újságnak 1942-ben, amely a Kommunista Párt orgánuma volt.

Az újság a halálhírét közli 1985-ben
(Forrás: communist international)

 

Qemal Stafa meggyilkolása sötét pontja Enver életének. Bár az előző kommunista ifjat rejtélyes támadók ölték meg 1942. május 5-én, feltételezhető hogy parancsra tették.

Qemal Stafa személyes tárgyai, köztük a véres pulóvere
(Forrás: saját kép, Nemzeti Történeti Múzeum)

 

1945. január 1-jén vette feleségül Nexhmije Xhuglini-t.

Feleségével 1945-ben
(Forrás: facebook)

 

Három gyermekük született, és hét unokájuk.

Gyerekeikkel
(Forrás: facebook)

 

Első külföldi látogatását 1946. júniusában tette Jugoszláviában, ahol találkozott Tito-val. Enver Hoxha-t a nacionalisták azzal vádolták, hogy eladta Koszovót Jugoszláviának. Ezzel szemben Hoxha memoárjában állította, hogy minden erőfeszítést megtett azért, hogy Koszovót egyesítse Albániával. Ezt maga Tito kérte.

 

1944-ben, a felszabadulás után Hoxha létrehozott egy speciális bíróságot, ahol értelmiségiek százait ítéltek el, köztük a sógorát is. 1947. október 10-én 16 parlamenti képviselőt végeztetett ki. A vád az volt ellenük, hogy meg akarták dönteni a kommunizmust.

 

Nemzetközi színtéren először 1946. augusztusában jelent meg a Párizsi Békekonferencián, mint az albán kormány képviselője. Sztálinnal 1947. júliusában találkozott először egy meghívás keretében, mikor a Szovjetunióba látogatott. Összesen ötször találkozott vele, utoljára 1952-ben.

Enver Hoxha és Sztálin Moszkvában
(Forrás: botasot)

 

Hruscsovval 1954-ben találkozott Moszkvában. 1959. májusában Hruscsov Albániába látogatott. Ő volt az első szovjet vezető, aki Albániába jött. Az ő látogatása apropóján épült a Saranda és Butrint közötti aszfaltút, mivel Hruscsov nagy történelem rajongó volt, az ókori romvárost is felkereste. Fát is ültettek látogatásának emlékére.

Hruscsov Albániában
(Forrás: lapsi.al)

 

Hoxha egyszer látogatott el Kínába 1956-ban, ott Mao Ce-tunggal találkozott. Utolsó külföldi utazása 1960-ban volt, amikor 81 kommunista párt gyűlésén vett részt Moszkvában. Itt felmerült, hogy a szovjetek meg akarnak szabadulni tőle, ezért visszatért Olaszországba. Az egyik oka annak, hogy Albánia szakított a Szovjetunióval, hogy a szovjetek sürgették Tiranát, hogy rehabilitálják azokat az albánokat, akiket elítéltek, miután Albánia szakított Jugoszláviával.

Az albán delegáció Kínában 1956-ban
(Forrás: pinterest)

 

Albánia 1955-ben lépett be a Varsói Szerződésbe. 1962-től nem vett részt az üléseken, 1968-ban pedig elsőként ki is lépett.

 

1945-1946-ban agrárreformot hajtottak végre Albániában. A földtulajdonosokat földművesekké tették, oly módon, hogy kisajátították a földjeiket és szövetkezetbe tömörítették az embereket (ezeket kooperativ-nak hívták). A magántulajdon megszűnt, a kis magánvállalkozásokat pedig államosították.

 

1967-ben Albánia hivatalosan ateista állam lett. Megtiltották az istenhitet és a vallásgyakorlást. 2200 templomot és mecsetet romboltak le.

 

Forrás: redaktori.net

 

A háború utáni kormány megalakulása óta 1981-ig bezárólag Hoxha minden belügyminiszterét megvádolta azzal, hogy kém. Legmegbízhatóbb embere a testőre volt, aki 30 évig szolgálta.

Enver Hoxha Hekuran Isai belügyminiszter és Ramiz Alia társaságában
(Forrás: saját kép, BunkArt1)

 

Enver Hoxha a Munkapárt vezetőjeként csak két kisebb autóbalesetet szenvedett. Azonban külföldi titkosügynökök és albán magánszemélyek többször megpróbálták megölni. 1984-ben egy fogvatartott német tisztnek sikerült egy automata fegyvert szereznie és komolyan veszélyeztetnie az életét.

 

40 évig élt az egykori Blloku-ban Tiranában. 1945-ben költözött be egy villába, de hamarosan átköltözött egy másikba.

Enver Hoxha villája a Blloku-ban a Sky Tower-ből
(Forrás: saját kép)

A villa zárva van, nem látogatható, de tavaly Szkander bég halálának 550. évfordulóján megnyitották a látogatók előtt (Forrás: saját kép)

 

Majdnem minden nagyvárosban volt nyaralója, legszívesebben Pogradec mellett Driloni-ban és Vlora-ban időzött.

Vlora-ban 1969-ben
(Forrás: facebook)

 

Enver Hoxha ritkán repült, csak Moszkvába és Pekingbe utazott repülővel. Helikopterrel is csak néhányszor Albánián belül. Az utazások hiánya is hozzájárult Albánia elszigetelődéséhez.

 

Minden napját újságolvasással kezdte. Az összes belföldi lap, még a kis helyiek is az asztalán várták reggelente. Nemzetközi sajtót is olvasott, főleg a francia Le Monde-ot.

Korabeli újságok
(Forrás: saját kép, BunkArt1)

 

Köztudott, bár hivatalosan sosem erősítették meg, de Tiranán kívül mindig hasonmásokkal utazott. Állítólag négy hasonmása volt, akik modellek voltak, és az ő ruháit viselték. Mikor elhagyta Tiranát, például a nyaralóit kereste fel, mindig 4-5 autóból álló konvojjal ment, a másodtitkár, valamint a Sigurimi igazgatója és a gárda (elit katonaság) kíséretében. Az utazás előtt 24 órával, és utána még pár óráig lezárták az utakat a forgalom elől.

A Mercedes Benz 600, mellyel Enver Hoxha sokat utazott
(Forrás: ideplus.info)

 

Folyékonyan beszélt franciául, de tudott olaszul, szerb-horvátul, oroszul és angolul is. Kedvenc írói Molière, Goethe és Byron voltak.

 

45.000 könyve volt, főleg franciául. A 90-es években nagy részük megsemmisült, családjának csak kevés maradt meg. Folyamatosan gazdagította gyűjteményét a legújabb francia kötetekkel. Ízlése széles volt, nemcsak marxista-leninista műveket olvasott, hanem szerzett könyveket pápák és katolikus szentek életéről, és még vámpírokról is.

 

Szenvedélyes vadász volt, de sohasem jeleskedett benne.

Enver Hoxha fegyverei és esőkabátja
(Forrás: saját kép, Nemzeti Történeti Múzeum)

 

Felesége szerint a legjobban az adósságot gyűlölte. „Ez benne van a gjirokastraiak vérében, hogy nem szeretnek tartozni, mert tudják, hogy az adósság szolgává tesz. Még Tito-nak is mondta. A koszovóiak adósságot csináltak, és azt mondták, majd akkor fizetik vissza, ha a baba sír az anyaméhben.” – mondta felesége Nexhmije Hoxha utolsó interjújában.

 

Blendi Fevzi úgy jellemzi a diktátort önéletrajzi könyvében, mint paranoiás lelkületű embert, aki kevéssé vagy egyáltalán nem mutat megbánást azok irányában, akiknek feleségével együtt halálát okozta. Utolsó éveiről azt írja, hogy Hoxha befelé fordult, mert azáltal, hogy annyi ember halálát okozta, nehéz volt bárkivel is beszélnie.

Forrás: lapsi.al

 

Első infarktusát 1972-ben kapta. Két évig komoly orvosi kezelés alatt állt, majd 1974-re javult az állapota.

Betegségét egy ideig titokban tartották. Két agyvérzése volt 1983-ban és 1984-ben, akkor szinte teljesen elveszítette a látását, és két nappal halála előtt egy infarktuson is átesett. Akkor már megírták, hogy súlyos cukorbetegsége vezetett ezekhez. Orvosa az a Sali Berisha volt, aki a független politikai pártok működésének engedélyezését követően 1990-ben alakult Demokrata Párt elnöke volt, és az első ténylegesen demokrata választásokon abszolút többséget szerezve 1992-ben az ország köztársasági elnöke lett. Hoxha fizikai és szellemi képességeinek fokozatos elvesztése – amelyet rokonai egyre nagyobb titokban tartottak – nem enyhítette szörnyű hatalmát és erejét, felesége volt az, aki a döntéseket hozta helyette. Az orvosi jelentés szerint 1985. április 9-én kómába esett egy szívroham következtében, majd két nap múlva leálltak a szervei. 1985. április 11-én hivatalosan holttá nyilvánították. Temetését hatalmas gyász kísérte, mivel az emberek úgy érezték, hogy attól a pillanattól kezdve Albániának már nincs jövője.

Testét koporsóban temették el a Nemzeti Mártírok temetőjében. Végrendeletében meghagyta, hogy ne balzsamozzák be, mint Lenin-t. Halotti maszkot viselt. 1992-ben exhumálták, és Sharrë-ba helyezték.

Enver Hoxha sírja
(Forrás: communist international)

 

Az ENSZ 1985. áprilisában egy perces csenddel emlékezett meg róla.

A Piramis 1988-ban, a megnyitás évében, melynek tervezésében lánya is részt vett férjével együtt múzeumnak készült
Forrás: enverhoxha.ru

 

A háború alatt, hogy elkerülje a fasiszta üldözést, Enver Hoxha különböző álneveket viselt, mint például Taras, Hasani, Saliu, Malo, Valbona és Shpati. Az utolsó két álnevet két unokája is megkapta.

 

A kommunista diktátor volt az egyetlen albán, aki 2005-ben bekerült a Világenciklopédiába. A 430-ik oldalon található a H betűnél. Bernd Fisher történész a XX. század legbefolyásosabb albánjának nevezte.

Ma a bazárban különféle “hordozókon” találkozhatunk vele
(Forrás: saját kép, Gjirokastra bazár)

Jól megférnek egymás mellett a múlt és jelen politikai vezetői
(Forrás: saját kép, Kruja bazár)

 

Aki ellátogat Berat-ba, még most is láthatja a Shpirag-hegyen a NEVER feliratot, bár már eléggé halványul. Eredetileg ENVER neve volt kirakva, de a kommunizmus bukása után albán fiatalok átalakították a betűk sorrendjét, utalva ezzel arra, hogy soha többé diktatúra, soha többé kommunizmus!

A NEVER felirat a Shpirag-hegyen
(Forrás: saját kép)

 

Enver Hoxha megtiltotta Teréz anyának, hogy hazatérjen Albániába meglátogatni haldokló édesanyját. A diktátor halála után térhetett csak vissza, akkor azonban felkereste sírját, és imát mondott érte.

 

 

Érdekességek, érdekes tények Albánia Sárkányáról

 

1405. május 6-án, ezen a napon született az albánok nemzeti hőse Kasztrióta György, ismertebb nevén Szkander bég. Államalapító, hadvezér, diplomata, és még számos jelzővel illethetnénk, de születése napján álljon itt inkább néhány érdekes tény Albánia Sárkányáról.

 

 

Születési helyére vonatkozóan két verzió létezik, az egyik Dibra – ahonnan a családja származott – a másik Mat. A Kruja-i Szkander bég múzeumban a tárlatvezető Dibra-t jelöli meg születési helyként, az albán általános iskolai történelem könyben pedig Mat szerepel. 1468. január 17-én halt meg Lezha-ban, 62 évet, 7 hónapot és 11 napot élt.

 

Szkander béget a valaha élt négy legnagyobb nagy hadvezér közé sorolják Nagy Sándor, Julius Caesar és Bonaparte Napoleon mellett.

 

Kasztrióta György 1451. április 23-án 46 éves korában vette feleségül Andronika Arianiti-t, aki akkor pontosan fele annyi idős, 23 éves volt. Az esküvőt Kanina-ban tartották, ahová Szkander bég Kruja-ból 500 katona kíséretében ment. A lakodalom három napig tartott, ami aztán az Ardenica kolostorban folytatódott, utána pedig a Berat-i várban. Egyetlen fiuk született, Gjon, akinek fia nagyapja Gjergj nevét kapta. (Albániában nem szokás az apa nevét adni a gyermeknek, a nagyapa nevét is csak akkor, ha az már nem él.) Gjon apja halála után Nápolyba ment anyjával.

 

Kanina vára
(Forrás: wikimedia)

 

Donika Kastrioti sírja Spanyolországban van, ami akkoriban a Nápolyi Királysághoz tartozott.

 

Donika Kastrioti, született Andronika Arianiti
(Forrás: pinterest)

 

Kasztrióta György keresztény volt, ahogyan egész családja. Miután apja kénytelen volt gyerekként zálogba adni a török szultánnak, felvette a muszlim vallást, de mikor visszatért felnőttként Albániába, ismét áttért a kereszténységre. 1444. március 2-án Lezha-ban a kereszténység védelme érdekében hívta össze az albán törzsfőket.

 

A Lezha-i gyűlés
(Fotő: Erdős Laci)

 

Szkander bég egyik legnagyobb szövetségese Hunyadi János volt a török elleni harcban. Az albánok annyira tisztelik a magyar hadvezért, hogy Tiranában utcát, Kruja-ban pedig teret is neveztek el róla. 2016. április 6-án Tirana Önkormányzata és Magyarország Tiranai Nagykövetsége emléktáblát avatott Hunyadi János és Szkander bég barátságának emlékére, melyen mi is jelen voltunk.

 

 

Szkander béget – a magyar királyokhoz hasonlóan – a pápai udvarból is gyakran buzdították a török elleni harcra, így néhányszor a pápa és a Nápolyi Királyság segítségére sietett. Ám a Rómától érkező támogatás jelképes maradt: Hunyadi János és Kasztrióta György is elnyerte a „Krisztus bajnoka” címet, tábornoki rangot kapott, de anyagi hozzájárulást nem sokat. Szkander bég 1463-ban II. Pius pápa hadseregének főparancsnoka lett. A pápa kétszer is elindult Albániába (akkor Arbëria), hogy megkoronázza Szkander béget. Ez nem valósult meg, mikor másodszor jött volna, útközben Ancona-ban érte a halál. A nápolyi király 60 négyzetmérföld földet és egy erődítményt ajándékozott Szkander bégnek tisztelete és köszönete jeléül, amiért segítette őt ellenségeivel szemben. Ezek ma is a leszármazottai tulajdonában vannak.

 

Volt néhány kísérlet Szkander bég meggyilkolására. A történészek szerint többször próbálták megmérgezni. A legkomolyabb kísérlet akkor volt, mikor hadban állt a Velencei Köztársasággal, akik 100 dukát díjat ajánlottak fel Szkander bég meggyilkolójának. A Velencei Köztársaság annyira féltette érdekeltségeit, hogy 1450-ben élelemmel támogatta a Kruja-t ostromló török sereget.

 

Az oszmán hadseregnek 24 próbálkozása volt arra, hogy bevegye Kruja-t és környékét, de amíg Szkander bég életben volt, ez nem sikerült. Három nagy ostrommal próbálkoztak. Kétszer II. Murad szultán és fia Mehmet, és egyszer Evrenoz pasha. Harmadjára 100 ezer katonával támadtak. Kruja 25 évig volt Arbëria (Albánia akkori neve) fővárosa, és akkoriban sokan az európai kereszténység akropoliszának nevezték

 

A Krujai vár
(Forrás: saját kép)

 

A hadvezér harminc csatát vívott, és csak egyet veszített Berat-nál 1455-ben, mikor egyik fő szövetségese elárulta. Ott 5.000 katonája esett el.

Hadserege 40.000 katonából állt. Ebből 3.000 biztosította Moisi Golemi parancsnokot, 8 ezer lovas volt, és 7 ezer speciális gyalogos katona.

 

Lova életének fontos része volt. Fehér volt és válogatott fajta. Gazdájának halála után senkit sem engedett a hátára, és nem sokkal később elpusztult.

 

Szkander bég két legfontosabb beszéde közül az egyiket akkor tartotta, mikor visszajött Törökországból: „A szabadságot nem én hoztam, hanem közöttetek találtam meg.” A másodikat halála előtt mondta végrendeletében: „Nincs olyan erős és egészséges állam, mely ne omolna össze akkor, ha elhagyja a gyászt és a vita lehetőségét.” Ezek a két leggyakrabban idézett gondolatai.

 

Szkander bégről mintegy 600 könyvet írtak. Köztük több tucat regényt, történelmi könyvet, tanulmányt és mesét.

 

 

Négy albán író is megírta az életrajzát: Marin Barleti, Fan Noli, Sabri Godo és Kristo Frashëri.

 

 

A Marlin Barleti által írt „Szkander bég története” című mű latinul íródott, amit Rómában adtak ki. Negyven nyelvre fordították le, és 500 évvel később fordították le albánra is. Barleti szerint Szkander bég élete során a csatákban 3.000 ember életét oltotta ki.

 

Több ismert művész dolgozta föl Szkander bég alakját. Rembrandt portrét festett róla, Longfelloe verset írt, Vivaldi operát szerzett, Francois Rebel és Francois Francoeur pedig operettet.

 

Portrék Szkander bégről különböző korok festői által
(Forrás: Erdős Laci)

 

Szkander bég eredeti fegyverei a Bécsi Fegyvermúzeumban vannak elhelyezve. Feleségére hagyta őket, néhányszor gazdát cseréltek, majd végül Bécsben lettek elhelyezve. Négy tárgy maradt utána: két kard, melyek közül az egyiket a pápától kapta 1466-ban, az 1,3 kg-ot nyom. A másik egy török modell, ami 121 cm, és 3,1 kg. A Kruja-i múzeumban a kecskefejes sisak és a török kard kettes számú másolata található, (az egyes számú másolat Tiranában a Nemzeti Történeti Múzeumban van, a hármas számú másolat pedig Lezha-ban a mauzóleumban). Ezeken kívül csak egy imakönyve maradt meg. Tárgyainak nagy részét és testrészeit a törökök széthordták és talizmánként használták. A szóbeszéd szerint a kecskefejes sisak sohasem esett le a fejéről csata közben.

 

Szkander bég eredeti fegyverei a Bécsi Fegyvermúzeumban
(Forrás: wikimedia)

 

2012-ben, Albánia 100 éves függetlenségének évfordulóján Tiranában kiállították az eredeti sisakot és a kardokat néhány napra. 1,4 millió látogató nézte meg őket. Csak november 28-án (a függetlenség napján) 200 ezer látogató volt kíváncsi rájuk.

 

Szkander bég szobra Tirana főterén a 100 éves függetlenség napján, amikor 15.000 léggömböt eresztettek a levegőbe (Forrás: tvkontakt.al)

 

Szkander bégről elnevezett helyek, intézmények Albániában: Tirana főtere, utcák Tiranában, Kruja-ban és Durrës-ben, múzeum Kruja-ban, egy falu Librazhd közelében, a Korça-i futballcsapat és az albán Katonai Akadémia viseli nevét. És Albánia legnagyobb borászata is az ő nevét kapta, ahol a róla elnevezett konyakot is gyártják Durrës-ben.

 

Forrás: kantinaskenderbeu.al

 

Szkander bég mellszobra a róla elnevezett bor- és konyaküzemben Durrës-ben
(Forrás: saját kép)

 

Van néhány város Tiranán kívül is, ahol tér viseli Szkander bég nevét. Ilyenek Prishtina, Zürich, Párizs, Róma, Chicago és Szkopje. A Róma központjában található lovasszobrát Mussolini avatta fel 1940. október 27-én, másfél évvel azután, hogy Olaszország megszállta Albániát.

 

Szkander bég lovasszobra Rómában (Forrás: long incredible journey)

 

Mikor 1912-ben kikiáltották Vlora-ban Albánia függetlenségét, az ott kitűzött zászló Szkander bégé volt.

 

Az albán történelemkönyvekben természetesen első számú tananyag a hadvezér élete és tettei. Ott Mat-ot írják születési helyként.

 

6. osztályos albán történelemkönyv, melyből a kisfiunk tanult
(Forrás: saját kép)

 

 

 

Durres, az albán Adria fővárosa

 

Durres Albánia egyik legősibb települése, itt található a Balkán legnagyobb amfiteátruma, az ország legnagyobb kereskedelmi kikötője. Ez Albánia második legnépesebb városa.

Durres, kikötő
(Forrás: Flickr)

A várost Kr. e. 627-ben alapították korinthoszi és korfui telepesek. A város századokkal előbb már a taulantok (az egyik illír törzs) lakhelye volt, melyet Epidam alapított, így a gyarmatosítók Epidamnosz-nak nevezték.  Kr. e. 228-ban az első római-illír háború következtében a Római Birodalom részévé vált Dyrrachium néven. Pompeius innen verte vissza Julius Caesar támadását Kr. e. 48-ban. Innen indult a Via Egnatia, az ókor egyik legfontosabb kereskedelmi és katonai útvonala. 58-ban püspökséget alapítottak itt, mely 449-ben érseki rangra emelkedett. A Római Birodalom kettéosztását követően bizánci fennhatóság alá került, itt született 430-ban I. Anastasius későbbi bizánci császár. Ő volt az, aki a IV. sz-i hatalmas földrengés után újjáépítette és megerősítette a város védőfalait, melynek egyharmada ma is látható. A középkorban a bolgárok, bizánciak, normannok, a Velencei Köztársaság, Szicília, az Anjouk, szerbek marakodtak a városért, mely 1466-ban még ellenállt II. Mehmed szultán ostromának, de végül 1501-ben oszmán kézre került. A lakosság nagy része iszlamizálódott, mecsetek épültek, de 1850 körüli adatok szerint akkor még nagyon kevés, kb. 1000 ember élt Durres-ben.

Taulantia, a város őrzője, aki testével védte azt minden támadástól
(Forrás: saját kép)

1912. november 26-án Ismail Qemali az első független albán kormány miniszterelnöke Durres-ben tűzte ki az albán zászlót úton Vlora felé, de november 30-án szerbek vették be a várost. 1913. március 7-én Durres lett Albánia fővárosa, miután egy nemzetközi diplomáciai kongresszuson Albániának ítélték a várost.

Forrás: purger and co

1915-ben Olaszország, majd 1916-1918 között az Osztrák-Magyar Monarchia vonta fennhatósága alá, de 1918-ban szövetségesek felszabadították, és ismét főváros lett. I. Zogu albán király uralkodása idején a település felvirágzott olasz tőkéből. 1926-ban egy újabb földrengés ismét nagy károkat okozott, az akkori újjáépítésnél nyerte el Durres a modern arculatát. Az olaszok 1939-ben, majd 1943-ban a németek is megszállták Albániát, így onnantól kezdve kettős megszállást kellett elszenvednie Durres-nek is.

A felszabadulást követően Enver Hoxha újjépítette a várost, a kikötőt kibővítették, és nehézipari létesítményeket telepítettek. Innen indult az első albán vasútvonal 1947-ben.

Durres Albánia legnagyobb üdülővárosa. Tiranához, illetve a Teréz anya Nemzetközi Repülőtérhez való közelsége, homokos tengerpartja népszerű turista célponttá teszi.

Redon, a tengeristen a kikötőnél egy körforgalomban
(Forrás: saját kép)

A város történelmi látnivalója többek között a II. sz-ban Hadrianus által épített Amfiteátrum, melyet véletlenül, kútásás közben fedeztek fel 1966-ban. Akkorra a környék már teljesen beépült. A színház 18.000 néző befogadására volt alkalmas, mely azt jelzi, mennyire fontos volt Durres a Római Birodalom számára. 404-ben a gladiátor harcokat betiltották. Az egyik galériát kápolnává alakították, az aréna padlózatát pedig temetkezésre használták. A kápolnában két VI. sz-ból származó mozaik található, az egyik egészen jó állapotban van. Ezt Szt. Istvánnak, Durres város mártírjának ajánlották. A másik részen Mária bizánci uralkodónő látható két angyal társaságában. Úgy hiszik, hogy az angyalok előtt látható két kisebb személy a kápolna építtetői, egy Alexander nevű férfi és a felesége. A VII. sz-ban az egész színház elhagyatottá vált.

Forrás: saját kép

A Régészeti Múzeum nem messze található az Amfiteátrum-tól, és ez Albánia legnagyobbja. Gazdag lelet gyűjteményét – az ókori illír időktől kezdve, a római és bizánci időkön át az ottomán uralomig – folyamatosan dolgozzák fel, legutóbb a központban található körforgalom építésénél is találtak ókori leleteket, melyeket a múzeum raktárába szállítottak. A „Durres szépsége” nevű mozaikot, mely az egyik legrégebbi régészeti lelet Albániában a Kr. e. IV. sz-ból pedig a Nemzeti Történeti Múzeum-ban őrzik Tiranában.

A Néprajzi Múzeum, ahol tipikus albán használati tárgyak, eszközök, népviseletek, berendezési tárgyak láthatók. Az épület tipikus XIX. sz-i Durres-i otthon, melynek két szobájában a Moisiu család dokumentumai, fényképei kaptak helyet, emléket állítva Aleksandër Moisiu-nak, aki az XIX. sz. híres albán (Kavaja-i) származású színésze volt és általános iskolai éveit Durres-ben töltötte. A Durres-i színház és egyetem is az ő nevét viseli. Az épület az 1930-as években az angol konzulátusnak adott otthont.

Forrás: drkkdurres-facebook

Forrás: drkkdurres-facebook

A Velencei torony és a várfal az I. sz-ban épült, végleges formáját az V. sz-ban nyerte el Anastasius idején. 9 m magas, 16 m átmérőjű, a tetején kávézó működik.

A Velencei torony
(Forrás: saját kép)

A Bizánci fórum a város szívében épült Kr. e. V. sz. végén. Közelről megnézhetjük a korinthoszi oszlopok díszes faragásait, középen valaha az akkori uralkodó szobra állhatott. A fórum közelében a római fürdők találhatók, melyekből csak egy 5×7 m-es medence maradt meg.

A Bizánci fórum
(Forrás: albania.al)

A Nagymecset, mely 1503-ban épült egy XII. sz-i bazilika romjaira a központban a főtéren található. Az 1979-es földrengésnél tönkrement, 1993-ban építették újra egyiptomi pénzből.

Forrás: saját kép

A Királyi palota, mely I. Zogu albán király és Apponyi Geraldine albán királyné nyári rezidenciájaként szolgált. A villa a Durres-i dombon áll, 98 m magasan. 1926-ban kezdték építeni és 1937-ben fejezték be, néhány hónappal azelőtt, hogy Zogu feleségül vette Geraldine-t. Az épület sas alakot formáz, és három oldaláról van kilátás az Adriára. A II. világháború után a kormány fogadóépületeként szolgált, ahol Nyikita Hruscsov és Norodom Sihanouk kambodzsai király, valamint Jimmy Carter amerikai elnök is megfordult.

A királyi palota
(Forrás: flickr)

A város az utóbbi években nagy fejlődésen ment keresztül. A sétálóutca tele üzletekkel, kávézókkal, cukrászdákkal a főtérig vezet, ahol a Városháza és a Nagymecset is található. Itt is, mint minden albán városban élénk éjszakai élet zajlik, az esti korzózás a mindennapi élet része.

Forrás: saját kép

Az Amfiteátrum alatti utcában a street art remekeit csodálhatjuk meg:

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

15-20 évvel ezelőtt a szállodasor helyén még fenyőerdő volt, azóta a mai napig is egyre-másra nőnek ki a kisebb-nagyobb szállodák, apartmanházak a tengerparton, és most már a svájci, német, skandináv, amerikai, távol-keleti turisták körében is egyre népszerűbb nem csak Durres, de egész Albánia.

Durres plázs (Kavaja szikla) 10 éve:

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Durres ma a kikötőtől kb. 1,5-2 km-re:

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Durres webcam

 

 

A Falevelek Háza – avagy a Terror Háza Albániában

“Egy nemzet kapcsolata múltjával létfontosságú mind a jelene, mind a jövője szempontjából: ez ruházza fel azzal a képességgel, hogy zavartalanul folytathassa az életét, és tanuljon a hibáiból. Létezik azonban a múltnak az a válfaja, amely William Faulkner híres mondása szerint “nem halott, és nem is temették el. Valójában ez a múlt még nem is múlt el.”

Dominique Moisi (Amerikában tanító francia professzor)

“A múlt nem halott, ezért nem is múlt.”
Forrás: saját kép

 

A Bunk’Art1 és Bunk’Art2 megnyitása után Tiranában újabb, a kommunista érával kapcsolatos múzeum nyílt: a Levelek Háza (albánul Shtëpia e Gjetheve/Shtëpia me Gjethe), mely az egykori albán titkosrendőrség a Sigurimi igazgatóságának épületében kapott helyet.

Forrás: saját kép

A múzeum döbbenetesen élethűen próbálja bemutatni az akkori nemzetbiztonsági hivatal felépítését, működését, eszközeit és az ügyek kezelését.

A szervezetet 1943-ban alapította Enver Hoxha annak eszközeként, hogy az albán partizán csoportok felett hatalmat gyakorolhasson. Tagjainak számát 20.000-re becsülik, ebből 7.500 ember a Néphadsereg tagja is volt. Látszólagos feladata az volt, hogy megvédje Albániát a veszélyektől, de valójában azt a célt szolgálta, hogy a lakosság között különféle eszközökkel terjessze a politikai eszméket és fenntartsa az akkor fennálló politikai rendszert, valamint hogy elnyomja az ellenforradalmi, a rezsim ellen irányuló törekvéseket. A propaganda eszközeként a létező összes kommunikációs csatornát bevetették, a nyomtatott sajtón át a rádión keresztül a személyes meggyőzésig.

Propaganda anyagok különböző évekből
(Forrás: saját kép)

A kommunista ideológia szerint a tökéletes emberi társadalom csakis az emberek teljes állami ellenőrzés alá vonásával valósítható meg, mely a görög mitológiából ismert óriás Panoptes megfigyelési “technikáját” hívja alapul, aki száz szemével mindent látott. Ehhez hasonlatosan a Levelek Házának „szíve” egy olyan laboratórium, melyből a rezsim teljesen ellenőrzés és megfigyelés alatt tarthatta alattvalóit. “A Panoptikum szoba az a hely, ahonnan mindent látsz és hallasz.”

A kb. 10 milliós Magyarországon a rendszerváltás hajnalán, azaz 1989-ben 800.000 MSZMP párttag volt. Mi magyarok mindannyian tudjuk, hogy ezen emberek jó része csak érdekből lépett be a pártba, és nem meggyőződésből, mivel Magyarországon nem lehetett még kisebb vezetői beosztásba sem kerülni párttagság nélkül. A 3 milliós Albániában csak 20.000 párttag volt, mert nem volt kötelező belépni a pártba, és az egy kiváltság volt, ha valakit beengedtek. Éppen ezért ez a 20.000 viszont meggyőződéses kommunista volt.

A Sigurimi elsősorban a politikai és ideológiai elleneszmék letörésére lett létrehozva, és nem fizikálisan az emberek és a vagyon ellen, habár később az utóbbi is erőteljesen jelen lett, egy idő után nagyon sok ember munkatáborban dolgozott, vagy Sigurimi tisztek rendszeres vallatásának volt kitéve. A titkosrendőrség tagjainak jó része önkéntesként dolgozott, ők olyan emberek voltak, akiket az elkötelezett párttagok ajánlottak a feladatra, és a munka megkezdése előtt alapos politikai és pszichológiai megfigyelésnek voltak kitéve. Kiváltságos helyzetben voltak és sok előnyt élveztek a célból, hogy ezzel is erősítsék megbízhatóságukat és elkötelezettségüket a párt iránt.

A Sigurimi-nek volt egy tiranai központú főhadiszállása – ez a Levelek Háza – és Albánia szerte 26 körzeti igazgatósága. További részekre tagozódott, mint politikai ellenőrzés, cenzúra, nyilvántartások, börtöntáborok, belső biztonsági csoportok, fizikai biztonság, belső elhárítás, külföldi hírszerzés.

A Sigurimi ágai
(Forrás: saját kép)

Mehmet Shehu parancsa az összes szekció részére
(Forrás: saját kép)

1949. márciusában újjászervezték az Állambiztonsági Hivatalt
(Forrás: saját kép)

 

2008-ban az albán parlament úgy határozott, hogy megnyitja az addig titkosított politikai aktákat, de a Szocialista Párt tiltakozott ellene. 2015-ben azonban aláírták azt a megállapodást, hogy nyilvánosságra hozzák a Sigurimi aktáit, és felfedik azoknak a nevét, akik együttműködtek a kommunista vezetéssel, de 2017 elejéig nem kezdték meg ezt a munkát, és a bírálók gyanítják, hogy az aktákat valójában már rég megsemmisítették.

Az egykori titkosrendőrségi épületet kívülről igyekezték eredeti állapotában megőrizni, ezzel is megpróbálják érzékeltetni, hogy ez az épület egy letűnt rendszert idéz.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Ha belépünk az épületbe, az alábbi bevezetővel találkozunk:

„Mint Albánia egész történelme, így a kommunista éra alatt is – mely a II. világháború után kezdődött és majdnem fél évszázadig tartott – a Levelek Házát hosszú ideig legendák övezték, mert ismeretlen volt és rejtélyes. Mint az emberek suttogása és a falevelek susogása…

E ház ajtóinak megnyitásával bemutatjuk mindazokat a tevékenységeket, melyeket itt végeztek, így a múzeum egyidejűleg fedi fel azokat és az albán társadalom helyzetét a kommunizmus időszaka alatt, melyeknek célja a teljes körű irányítás volt az emberi test és lélek felett.„

A múzeum két szintes. Az földszint első szobájában az akkori Tiranáról készült képekkel találkozunk.

Légifelvétel Tirana főteréről és a Levelek Házáról (balra fent) az 1930-as évek elejéről
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Az épület eredetileg szülészeti- és nőgyógyászati klinika volt, a II. világháború után kezdték el használni kihallgatóhelyként, ahol különböző kínzási módszerekkel és kényszerítési eljárásokkal vallatták az embereket. Később az állami propaganda elhitette a néppel, hogy ezek az eljárások a jugoszlávok és „Tito ügynökeinek” módszerei voltak, és véget értek a Jugoszláviával való szakítás után 1948-ban. A képek és dokumentumok a Belügyminisztérium archívumából valók, és bemutatják, hogyan és milyen módszerekkel vallatták és kínozták az embereket a kihallgatások alatt, a börtönökben, munkatáborokban, tehát valójában a kínzásos vallatások jelen voltak Albániában végig a kommunizmus alatt 1944-1990 között.

Néhány helyiségben a megfigyelésekhez, felderítésekhez használt professzionális eszközöket, technikákat, és az álcázáshoz használt mindennapi tárgyakat, öltözékeket tekinthetjük meg.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A kollaborációs aktákban bemutatják azoknak az ügynököknek a dokumentumait, akik együttműködtek a titkosrendőrséggel, az ügynökök hálózatát, az ügynökök különböző típusait és kategóriáit, szerepkörüket, feladataikat, az aktákat, melyeken dolgoztak, statisztikákat az üldözöttekről, áttekintést a lehallgatásokról és kémtevékenységekről a városi területeken.

Forrás: saját kép

A “MALI” fedőnevű ügynökkel titokban együttműködő családtagok és egyéb személyek listája
Forrás: saját kép

A laboratórium, mely eredetileg szülészeti labor volt fotó laborrá és sötétszobává lett alakítva. Itt tartották továbbá azoknak a kulcsoknak a másolatát, melyek azokat a széfeket nyitották, ahol az illegális kutatások és elkobzások láthatatlan tintával írt dokumentumait őrizték.

Ez eredetileg nőgyógyászati labor volt
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

A sötétszoba
Forrás: saját kép

 

Az első emeletre a lépcsőházon keresztül vagy lifttel juthatunk fel.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A Politikai Perek szobájában azoknak a fényképeit és neveinek listáját láthatjuk, akiket 1945-1990 között bebörtönöztek vagy kivégeztek, valamint az akkori börtönök elhelyezkedésének térképét. A kivégzettek listáján 3498, a bebörtönzöttek listáján pedig 12971 név szerepel.

Az elítéltek listájának egy részlete
(Forrás: saját kép)

A kivégzettek listájának egy részlete
(Forrás: saját kép)

Egykori Sigurimi alkalmazott
(Forrás: saját kép)

 

A Sigurimi vezetősége:

Ismerős nevekkel találkoztunk
(Forrás: saját kép)

Több olyan ismerősünk is van, akikről tudtuk, hogy szüleik vezető pozíciót töltöttek be anno a pártban. Mivel meggyőződésünk, hogy a gyerekek soha nem vonhatók felelősségre a szüleik tetteiért, így ezeket a tényeket csak tudomásul vettük. Mindezek ellenére nagyon megdöbbentő volt látni ezeket a családneveket ezen a táblán is.

A Külső Ellenség szobájában a hotelek és külföldi állami képviseletek, nagykövetségek elhelyezkedését, és azokban elhelyezett lehallgató eszközöket láthatjuk.

Forrás: saját kép

Állambiztonsági dokumentum az olasz nagykövetségen dolgozó diplomaták rokonairól gyűjtött információkkal
Forrás: saját kép

A Nappali szobában tipikus albán berendezési tárgyakkal találkozunk, ahogyan a kommunizmus idején egy átlag albán család nappali szobája kinézett. Vitrines szekrény, ülőgarnitúra, „Ilíria” TV készülék, „Mimoza” rádió, melyet Durres-ben gyártottak, „Obodin” hűtőszekrény (jugoszláv termék), és egy fás kályha a „Partizani” gyárból.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Az Áldozatok szobájában a telefonos lehallgatások részleteit láthatjuk a ’70-es évekből. Instrukciókat a hívások figyelésével kapcsolatban, az ezen lehallgatások alapján foganatosított letartóztatások részleteit, valamint Sigurimi ügynökök 2A és 2B néven nyilvántartott aktáit.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

És természetesen innen sem hiányozhat a bunker:

A bunker bejárata a kertben az épület bejárata előtt
(Forrás: saját kép)

A szokásos betonajtó
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

A kertben elhelyezett korabeli kommunikációs eszközökkel pedig a város hangjait hallgathatjuk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

A kommunizmus lassú bukása Albániában

1985. április 11-én Enver Hoxha meghalt. Őt Ramiz Alia követte a hatalomban.

Az első lázadások Shkodra-ban kezdődtek, ahol az emberek a Sztálin szobor ledöntését követelték. Ekkor a regnáló rezsim könnyítéseket vezetett be, például a külföldre való utazásokkal kapcsolatban, ami által megkezdődött a diplomáciai kapcsolatok kiépítése a nyugat-európai országok felé. 1990. decemberében Tiranában diákok csoportjai kezdtek demonstrálni. December 11-én a Munkáspárt Központi Bizottsága engedélyezte a többpártrendszert, és a következő napon megalakult a Demokrata Párt. A diktatúra alatt a szabad vallásgyakorlás is tiltva volt, ezzel létrehozva Európa egyetlen hivatalosan is ateista államát. 1991. január 18-án a kommunista hatóságok ellenzésével 10.000 ember vonult az Et’hem Beu mecset elé zászlókkal, és követelte annak újra megnyitását, a rendőrség nem avatkozott közbe. Ez a nap volt az albán vallásszabadság újjászületésének mérföldköve, valamint a rendszerváltáshoz is nagymértékben hozzájárult. Az 1991-es választásokon még a Munkáspárt maradt hatalmon (választási csalással), de az általános sztrájk és a városi ellenzék egy új kormányzatot hozott létre, amely már nem kommunistákból állt. Az 1992-es választásokon Albánia kommunista vezetői megbuktak. A legtöbb mandátumot a Demokrata Párt szerezte, a köztársasági elnök pedig Sali Berisha lett.

Új kor kezdődött.

„Az emberek hatalma sokkal nagyobb, mint a hatalomban lévő embereké.”

Bono Vox