Hogyan lett egy nem létező településből Albánia egyik legfelkapottabb üdülőhelye?

/0 Hozzászólások/in , , /by

Állítólag a Szovjetunió egykori miniszterelnökének, Nyikita Hruscsovnak az 1959-es látogatása miatt épült meg a Butrint-ba vezető út. Ezen át lehet megközelíteni Ksamil települést, mely ma Albánia egyik leglátogatottabb üdülőfaluja.

A Ksamil-ba vezető út 2005-ben. Mi akkor jártunk ott először.
(Forrás: saját kép)

2015-ben írtam az első bejegyzésemet Ksamil-ról, melynek ezt a címet adtam: 6 mérföld Korfu-tól az albán Bora Bora (mert így hívják az egyik strandot). Azóta számos platformon, utazási irodák kínálatában látom folyamatosan, hogy ezt a megnevezést használják, ha nyaralást hirdetnek Ksamil-ba. (Érdekesség, hogy az albán nyelvben a ‘bora’ szó azt jelenti: hó. :-) )

A környéket a ’60-as években vadon élő növényzet foglalta el. Enver Hoxha kommunista diktátor 1966-ban azonban úgy döntött, hogy a helyet be kell lakni, és a dombokat citrus- és olajfa ültetvényekké változtatják. Így kezdődött a település kialakulásának története. Nevét a hexa mille (6 mérföld) szavakból kapta, mert ennyi tengeri mérföldre található Korfu szigetétől.

Ksamil 2005-ben
(Forrás: saját kép)

Ksamil első lakosait így a Korça-i Mezőgazdasági Vállalat munkásai adták. Valamint 1500 fiatal önkéntes (ami akkoriban azt jelentette, hogy „szabad akaratukból” mentek oda, de valójában odavezényelték őket), de a kommunista rezsim által üldözött embereket is alkalmazták a mezőgazdasági munkákra. Eleinte csak négy darab öt szintes épület volt a településen, azt a részét a falunak ma is így hívják: “a 4 épület”. Ezek a lakóházak emlékeztetnek arra, hogy a település nem nyaralóhely volt, hanem munkásfalu, egy szigorúan őrzött terület része, mely határvidék volt.

A négyemeletes házak ma is megvannak
(Forrás: saját kép)

A szigeteken akkoriban gyógy- és fűszernövényeket, például babérlevelet termeltek, és kizárólag azok a nők mehettek át, akik az ültetvényeken dolgoztak. Ők is csak szigorú katonai kísérettel. A ’90-es évek előtt a szigetekre még a biológusok, geográfusok, diákok, turisták és a halászok sem léphettek. A magas rangú kommunista állami tisztviselők részére viszont vadászatot szerveztek. Őzeket és vadkecskéket telepítettek az egyikre, és imitálták, hogy az állatok ott élnek, etették őket és itatót is helyeztek ki nekik, hogy aztán Enver Hoxha és Mehmet Shehu – akik szenvedélyes vadászok voltak – és baráti körük lelőhesse azokat.

Ksamil 1970-ben
(Forrás: Facebook, Sarandë.Albania – Ksamil)

A ’90-es években aztán Kukës-ból, Peshkopi-ból, Gjirokastra-ból, Tepelena-ból, Përmet-ből is érkeztek családok. Akkoriban kb. 3500 lakosa volt a településnek.

Ksamil 1990-ben
(Forrás: inf.news)

Egy Kukës-i származású úr és családja volt Ksamil egyik első posztszocialista lakosa. 1991-ben, kihasználva a szabad mozgás lehetőségét családjával Ksamil-ba költözött, hogy a Mezőgazdasági Vállalatnál dolgozzon. 1994-ig – a vállalat bezártáig – végezték ezt a munkát, állítása szerint akkori viszonyok között jó fizetést kaptak, és jól éltek. A vállalat bezárása után nagyon sok fiatal vesztette el a munkáját, az emberek egy része emigrációba menekült, mások az építőiparban kezdtek dolgozni. A Ksamili-ak a földosztásról szóló 7501-es törvényből kimaradtak, a szövetkezet ürügyén az új törvénnyel a Ksamil-i emberek egy darab földet sem kaptak. Így az összes földet maguk osztották fel, majd elkezdték építeni az első házakat, amelyeket aztán később legalizáltak. A mai Ksamil tehát az önkéntes földfoglalásokból, majd az azokra épült apartmanházakból, családi hotelekből keletkezett.

Az engedély nélkül épült, illetve a nem legalizált épületek ellen azonban folyamatosan küzd az albán kormány (a mai napig is). Az engedély nélküli építkezések nem csak Ksamil-ra, hanem egész Albániára jellemzőek voltak (és még ma is történnek ilyenek). Így talán jobban megértjük, hogy ilyen körülmények között milyen nehéz volt terület-, illetve városrendezési tervet alkotni és érvényesíteni a településeken. 1990-ben 20 épület volt Ksamil-ban, 2010-ben pedig 350, melyek kb. 90%-a engedély nélkül épült. A 2006-ban elfogadott törvény, melynek segítségével a “tulajdonosok” legalizálhatják, azaz hivatalosan földhivatali nyilvántartásba vetethetik a földterületet és az arra épült ingatlanjaikat megoldást jelentett, sokan éltek a lehetőséggel, és legalizálták az ingatlanjaikat. Azonban így is maradtak bőven olyan épületek, melyekkel semmi nem történt. Így 2010-ben több, mint 250 illegálisan felhúzott építmény lebontására irányuló akció történt Ksamil-ban, mely egy romok alatti nagy falu szomorú látványát hagyta maga után.

Ksamil-ban vannak muszlimok, ortodoxok és katolikusok is.

Az ortodox templom Ksamil-ban
(Forrás: saját kép, 2023)

A falu ma Albánia egyik legnépszerűbb üdülőhelye.

Ksamil 2019 január
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2019 májusában
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2023. június
(Forrás: saját kép)

Az évek során nagyon beépült, minden talpalatnyi helyet az éttermek és hotelek által üzemeltetett strandok teszik ki, főszezonban nehezen találni szabad nyugágyat. 2023-ban az Airbnb keresési listáján Ksamil a második helyen szerepelt, megelőzve Barcelonát, Londont és Rómát.

A Lori beach Ksamil-ban 2023. júliusában
(Forrás: saját kép)

Ksamil, 2023 július
(Forrás: saját kép)

Ksamil 2023
(Forrás: saját kép)

A közelmúltban pedig készült egy tanulmány, melyben összegyűjtötték a világ legnépszerűbb és legszebb strandjait, majd szerkesztetlen fényképeket készítettek róluk a Google Térkép segítségével. Ezután színelemzéssel határozták meg az egyes helyeken a víz pontos árnyalatát. Ezen színanalízis alapján a világ legkékebb vizű strandja az Albániában található Plazhi Pasqyra (Tükör strand) lett. :-)

Forrás: saját kép

 

És végül egy videó arról, milyen volt Saranda, Ksamil és a tengerpart a ’80-as években.

 

Közúti közlekedés Albániában régen és most

/0 Hozzászólások/in , /by

A bejegyzés apropóját két dolog adta:

Az első, hogy a fiunk pontosan egy hónapja kapta kézhez az albán jogosítványát. Így már nem csak azt mondhatjuk el, hogy ő az az egyedüli magyar gyerek, aki Albániában jár albán állami iskolába és albán nyelven tanul, hanem ő az is, aki itt Albániában szerzett vezetői engedélyt magyarként.

A másik apropó, hogy a napokban kaptunk egy kedves magyar utasunktól egy albán közlekedési szabálykönyvet 1970-ből. Ő egy augusztusi csoporttal járt itt, majd értesülvén tőlünk fentiekről, ugyanannak az irodának a szeptemberi csoportjával kiküldte azt a könyvet, ami alapján látni fogjuk, hogyan és kik vezettek járművet Albániában a kommunizmus idején.

Forrás: saját kép

Fenti tény annak fényében nagyon érdekes, hogy Albániában a kommunista éra alatt magánembernek nem lehetett saját tulajdonú személyautója. A rendszerváltásig (1991) mindössze kb. 600 darab személyautó rótta az albán utakat.

A kommunista korszak kezdetén a Szovjetunóhoz hasonlóan még lehetett magángépjárműveket vásárolni Albániában pontrendszeren keresztül. Az albán rezsim azonban úgy döntött, hogy megszünteti ezt a rendszert, hogy véget vessen az albánok szüntelen küzdelmének a lista élére jutásért, a „polgári önzésnek” minősített hozzáállás megakadályozása érdekében. Így Albániában az embereknek vonattal, busszal, kerékpárral és ökrös/lovas/szamaras/öszvéres szekérrel kellett közlekedniük a kommunizmus alatt.

A 20. század elejét Albániában a karavánútvonalak jellemezték, amelyek az ország legfontosabb központjait a tengerparttal és a szomszédos országokkal kötötték össze kereskedelmi cserekapcsolatok céljából. Ebben az időben még használták a Via Egnatia útjainak maradványait is.

Közúthálózat Albániában 1912-ben
(Forrás: retro.al)

Az első autó – egy Fiat márkájú – 1913-ban érkezett Albániába, tulajdonosa F. Sulioti volt.

Forrás: retro.al

Az Albán Legfelsőbb Tanács 1924. április 10-én hozta azt a rendeletet, mely szabályozta a motoros járművek használatát és közlekedését. Ezek a gépjárművek személygépkocsik, motorkerékpárok, traktorok és minden egyéb olyan gépjármű volt, amely utakon és köztereken közlekedett és nem kapcsolódott vasútvonalhoz. Annak az állampolgárnak, mely ezen járműveket vezethette, rendelkeznie kellett vezetői engedéllyel, a járműnek pedig forgalmi engedéllyel. Az alsó korhatár 20 év volt.

1926-ban a motoros járművek száma az alábbiak szerint alakult: Shkodra – 47, Tirana – 85, Durres – 70, Elbasan – 25, Berat – 33, Vlora – 21 , Korcë – 119, Gjirokastër – 83. Összesen 483 motoros jármű. (A városok nevére kattintva külön bejegyzés olvasható.) Érdekesség, hogy akkoriban a „qerre” szót használták a járművekre, melynek többes száma „qerret”. Ilyen nevű településből három is található Albániában.

Forrás: retro.al

Az első jogosítványt 1929-ben állították ki egy durresi polgár részére.

Forrás: retro.al

Biciklis forgalmi engedély 1942-ből:

Forrás: retro.al

1954-ben érkezett az első ZIS 110B autó a pártvezetőknek.

Forrás: retro.al

Az első traktorok 1978. október 16-án jöttek ki az egykori traktorgyárból Tiranában. DT-54-esek.

Forrás: retro.al

A bejegyzés apropóját adó közlekedési szabálykönyvet az akkori Belügyminisztérium (szó szerint fordítva Belső Munkák Minisztériuma) adta ki 1970-ben. A 16×11 cm-es könyvecske negyvennégy számozott oldalból áll, melyben részletezik a közlekedési szabályokat, és kb. ugyanennyi számozatlan oldalból, melyeken az akkor használatos közlekedési táblákat tüntetik fel. Annak idején 2.70 Lek-et kellett érte fizetni.

A könyvecske első oldala mindjárt egy dekrétumot tartalmaz, mely az Albán Népköztársaság kormánya által 1969-ben kiadott a Városokban és egyéb utakon való közlekedésre vonatkozó szabályokat tartalmazza a motoros és motor nélküli járművekre, valamint a gyalogosan közlekedőkre. Az ebben részletezett szabályok szerint:

A jogosítvány megszerzéséhez min. 18 évesnek, a lakosságot kiszolgáló járművek vezetőjének pedig min. 21 évesnek kellett lenni, a maximum korhatár 60, nők esetében pedig 55 év volt. Jogosítványt szerezhetett bárki, aki elvégezte a kurzust és legalább 8 általánost végzett. A jogosítvány kiállításához szükség volt orvosi igazolásra, 3 db fényképre, az iskolai igazolásra, és egy banki bizonylatra 5 Lek befizetésről.
40 éves korig 5 évente, 40-50 éves kor között 3 évente, 50-60 éves kor között pedig 2 évente kellett orvosi vizsgálatra menni.

A képzett járművezetőknek az alábbiaknak kellett megfelelniük:
– megfelelő állapotú járművel kellett rendelkezni az utazáshoz
– nem fogyaszthattak alkoholt
– a megengedett sebességgel kellett közlekedni
– különös figyelemmel kellett lenni a személyszállításnál, útkereszteződéseknél, vasúti kereszteződéseknél, éjszakai közlekedésnél és sűrű ködben

Retro autókiállítás Tiranában 2019-ben (Forrás: saját kép)

A vállalatok, intézmények, állami szervek, termelőszövetkezetek járművei és a katonai járművek vezetői csak megfelelő állapotú járművet vezethettek, és nem adhatták át a vezetési jogot más személyeknek. Ezen járművek alatt a 100 cm3 hengerűrtartalom fölötti járművek voltak értendők, és a forgalmi engedélyt, valamint a rendszámot a Munkaügyi Minisztérium bocsátotta ki. Ha a jármű vezetője elvesztette vagy használhatatlanná tette a rendszámot, 50 Lek-et kellett fizetnie.

Forrás: saját kép

A külföldi állampolgárok a saját országuk által kibocsájtott vagy nemzetközi vezetői engedéllyel léphettek be és közlekedhettek az Albán Népköztársaság terültén nem tovább, mint 1 hónapig. Amennyiben túlhaladták ezen időtartamot, a Belügyminisztérium bocsájtott ki jogosítványt és rendszámot részükre, melyért 50 Lek-et kellett fizetni.

Fenti szabályok be nem tartásának vétsége társadalmi megrovással vagy 500 Lek-ig terjedő büntetéssel volt sújtható. A rendészeti szervek munkatársai 10 Lek helyszíni bírsággal sújthatták a szabályszegőket.

A könyvecskében ezek után a közlekedési szabályok részletezése, a különböző járműtípusok, különböző közlekedési helyzetek, helyszínek, a személy- és áruszállításra vonatkozó szabályok, valamint a közlekedésben részt vevők kötelességeinek felsorolása következik.

A közlekedési táblákból 79 féle volt használatban.

A főútvonal és főútvonal vége így nézett ki:

Forrás: saját kép

A Stop tábla pedig így:

Forrás: saját kép

És létezett kézikocsival behajtani tilos tábla is:

bForrás: saját kép

 

Ha ma valaki Albániában B kategóriás jogosítványt szerezne, 18 év a korhatár. Orvosi vizsgálat szükséges, először a háziorvos igazolja, hogy nincs olyan betegség, ami kizárja, hogy a páciens vezethessen a forgalomban. Aztán kell elmenni szem- és fülvizsgálatra a szakrendelőkbe.

Az elméleti kurzus 30 órából áll. Ennek sikeres vizsgája után, melyet a DPSHTRR – az általános útkezelő- és fenntartó igazgatóság – épületében kell vagy számítógépen vagy papíralapon (ez választható) megcsinálni. Ha elsőre nem sikerül, még négyszer lehet próbálkozni pótvizsgadíj ellenében. Az elméleti vizsga előtt el kell végezni egy elsősegélynyújtás tanfolyamot, ami itt a Vöröskereszt szervezésében négy óra időtartam. Ezt lehet egy napon vagy elosztva. Erről a vizsgázó egy fényképes igazolványt kap, mely 2 évig érvényes.

Miután ezek megvannak, lehet kezdeni a gyakorlati oktatást. Minimum 18 órát kell venni, és az itteni viszonyoknak megfelelő utak, azaz a gyakori szintkülönbségek miatt különösen figyelnek a motorfékezés és az emelkedőn való elindulás gyakorlására. Sikeres gyakorlati vizsga esetén a jogosítványt akár a következő napon kiállítják.

Forrás: saját kép

Az itteni KRESZ sokat változott az utóbbi időben. Szigorodtak a közlekedési szabályok, és emelkedtek a büntetési tételek, legutóbb idén áprilisban. Ugyanakkor az új szabályozás szerint a határidőn belül befizetett bírságok felére csökkentésről rendelkeztek, így aki 15 napon belül befizeti a kirótt büntetést, 50%-ot elengednek belőle. Valamint a jogosítványok érvényességi idején is hosszabbítottak: jelenleg a B kategóriás vezetői engedély érvényességét 10 évről 15 évre emelték.

Tirana belvárosa napjainkban
(Forrás: saját kép)

Albánia, ahol a Mikulás az újév öregje

/0 Hozzászólások/in , , /by

Albánia speciális történelmi helyzetéből kifolyólag a karácsonyt sokáig nem ünnepelték. A kommunista rezsimek szerte Kelet-Európában felszámolták a karácsony ünneplését, így „karácsonyi” energiáját sok család az újév ünneplésére összpontosította. Így volt ez Albániában is, ahol ráadásul nem csak névlegesen, hanem 1967-ben törvényileg is betiltották a vallásokat, így az ország a világ egyetlen hivatalosan is ateista állama lett. Az egyházi vezetőket is szigorúan megbüntették, üldözték, sokukat kivégezték. Egy az állami levéltárban őrzött dokumentum szerint az utolsó karácsonyi jókívánság 1966-ból származik, melyben az Albán Ortodox Egyház vezetője boldog karácsonyt kíván az albán katolikus egyházfőnek.

Az utolsó karácsonyi üdvözlet 1966-ból
(Forrás: gazetatema)

A legfontosabb nap december 31, azaz a szilveszter volt. Az emberek ajándékot adtak gyermekeiknek, tele voltak az üzletek olyan élelmiszerekkel, amelyeket év közben nem lehetett megvásárolni. Általában otthon ünnepelték a szilveszter éjszakáját, majd január első napjaiban felkeresték rokonaikat vagy szomszédaikat boldog újévet kívánva. Így napközben kétszer is láthatták egymást, délelőtt az egyik fél a rokonok vagy szomszédok házába látogatott, ők pedig délután viszonozták a vizitet. Olyan volt, mint egy nagy verseny, ki tud több süteményt, italt, friss és szárított gyümölcsöt kínálni. :-)

Újévi képeslap 1970-ből
(Forrás: botasot)

Ma, amikor mindenki szabadon felvállalhatja a hitét – sőt, itt Albániában példaértékű toleranciában és egyetértésben él a négy itt gyakorolt vallás – az ünnepekhez kapcsolódó szokások is élnek. Ennek egyik legszebb bizonyítéka, hogy Shkodra-ban minden évben fényfüzérrel szokták összekötni a nagymecset minaretjét és a katolikus templom tornyát.

A közterületeken, bevásárlóközpontokban, üzletekben már december elejétől találkozunk a karácsonyi díszítésekkel.

Karácsonyi díszítés a City Park bevásárlóközpontban 2011-ben
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép

Tiranai díszek 2016-ban
(Forrás: saját kép)

Tiranában a főtéren karácsonyfát állítanak, és a nagyobb városokban is. Az alábbi képeken az is látszik, hogyan változott a Szkander bég tér (Tirana főtere) az évek során.

2011
(Forrás: saját kép)

2015
(Forrás: saját kép)

2016
(Forrás: saját kép)

2017
(Forrás: saját kép)

2018
(Forrás: saját kép)

2021
(Forrás: saját kép)

Karácsonyi vásárokat is tartanak.

Karácsonyi vásár Tiranában a Szkander bég téren
(Forrás: saját kép)

A forralt bor itt is téli ital
(Forrás: saját kép)

Karácsonyi vásár a Teréz anya téren (Forrás: saját kép)

Az ország vallási megoszlásának tekintetében minden család saját belső meggyőződése szerint ünnepel. Albánia kb. 70%-ban muszlim hitűnek vallott lakossága is állít „karácsonyfát” már december elején, itt ezt újévi fának hívják. Az ajándékozás is újévkor történik, a Mikulás pedig az „újév öregje” (Babagjyshi i Vitit të Ri, Njeriu i vjetër i Vitit të Ri vagy Plaku i Vitit të Ri).

Mikulás 2015-ben
(Forrás: saját kép)

Néhány éve megjelent a csokimikulás is a boltokban
(Forrás: saját kép)

Egyébként a hóembert is az öreg szóval fejezik ki (plak prej dëbore). Havat a mediterrán részen ritkán látni, de Albánia területének kb. 70-75 százaléka hegyvidék, így ott télen gyakran van hó. A magasabb részeken már sokszor kora ősszel leesik, és egészen nyár elejéig megmarad. A mediterrán részen élők annyira nem ismerik a hóember építés csínyját-bínját, hogy a szomszéd gyerekeknek például a mi kisfiunk mutatta meg a görgetéses módszert. Az alábbi képen is látszik, hogy ők a tapasztásos módszerrel próbálkoznak. :D

Hóember építés a Dajti-hegyen
(Forrás: saját kép)

Az ortodox (kb. 20%) és katolikus (kb. 10%) lakosság is a saját szokásai szerint ünnepli a karácsonyt. December 25. hivatalos ünnepnap és egyben munkaszüneti nap Albániában. Karácsony szentestéjén a katolikus hívek éjféli misén vesznek részt, az ortodoxok másnap a kora reggeli órákban tartják a szentmisét. A karácsonyi vacsora általában húsmentes, halból, zöldségekből és babból álló ételek kerülnek az asztalra. Baklavát is felszolgálnak. Egyes családok ilyenkor ajándékoznak is.

Betlehemi jászol a Szt. Pál katedrálisban 2011-ben
(Forrás: saját kép)

Betlehem ugyanott 2015-ben
(Forrás: saját kép)

A szilveszter ma is elsősorban az étkezésről szól. A vacsorára való készülődés már egy héttel előtte elkezdődik. Az újév előtti héten a családok alaposan kitakarítják otthonaikat, ezzel is készülve az ünnepre, mert úgy tartják, ha mindent megtesznek, akkor az újesztendő csak jót hozhat. A hagyományos étel a sült pulyka, ezt itt frissen vágott állatból készítik. Vidéken sokan maguknak nevelnek pulykát szilveszterre, illetve lehet vásárolni előre leadott rendelés alapján a gazdáktól. Mi is így szoktunk venni.

Pulykákat hízlalnak egy gazdaságban szilveszterre
(Forrás: saját kép)

A borjú-, bárány-, kecske- vagy sertéshús sem hiányzik az asztalról.

Forrás: saját kép

Itt is vannak különbségek régiók szerint, Gjirokastra–ban pl. a húsos pite vagy a különböző káposztafélék is helyet kapnak a szilveszteri menüben. Tengerparti területeken vagy tóparti városokban, mint például Pogradec a hal a megrakott asztal királya. De készítenek különböző előételeket is, pl. blinit (orosz palacsinta), sült tökből és padlizsánból tekercset, töltött tojást, és különböző salátákat, orosz salátát mindenképp. A desszertek közül a baklava nem hiányozhat, de különféle krémes sütemények is terítékre kerülnek. Fontos, hogy akkor is tele legyen az asztal, ha kicsi a család. A legtöbb étel biztosan elfogy.

Házi baklava
(Forrás: saját kép)

És a szerencse burek is elengedhetetlen: az újévi burek-be pénzt sütnek, és aki megtalálja, annak szerencsét hoz.

Az újév ünneplése itt is hangos. Régebben szinte minden sarkon tűzijátékot, petárdát árultak, az utóbbi években ezt itt is betiltották.

Forrás: saját kép

Ez azonban nem szegi kedvét az albánoknak, megoldják, hogy mindenkinek legyen elegendő durrogtatni valója, így még a mi falunkban is csak ki kell mennünk éjfélkor a teraszra, és ezt látjuk.

 

Az albánok úgy tartják, fontos, hogy ki lép először a házba újévkor. Ha egy kisfiú, akkor az újév szerencsés lesz. Ha a jobb lábával teszi ezt, akkor különösen jó lesz az újesztendő. :-)

 

Megy a gőzös, megy a gőzös… – Albániában

/0 Hozzászólások/in , /by

Hogy Albánia milyen gyorsan változik, azt többek között az albán vasút helyzetéből is lemérhetjük. Szándékosan nem a fejlődik szót írtam, ami általában jellemző Albániára, mivel a vasút esetében ez nem lenne helytálló, hiszen az utóbbi évtizedekben az albán vasútra a visszafejlődés és leépülés szavak a legtalálóbbak.

Albánia földrajzi és településszerkezeti sajátosságait szem előtt tartva nem a vonat az, ami a legmegfelelőbb tömegközlekedési eszköz egy ilyen speciális földrajzi adottságokkal rendelkező országban, legalábbis a területének jó részén. Mégis létezik vasúti közlekedés, bár mai formájában inkább csak a kalandturizmus kedvelőinek ajánlott.

Közlekedő vonat 2019-ben
(Forrás: saját kép)

Az első albán vasútvonalak keskeny nyomtávú bányavasutak és katonai vasútvonalak voltak, melyeket magán vállalatok, az Osztrák-Magyar Monarchia majd később az olasz megszállók építettek. Ez a szállítható, könnyen fektethető és felbontható pálya Paul Decauville francia mérnök nevéhez fűződik, aki a keskeny nyomközű (400 mm és 1000 mm közötti) vasút úttörője volt. Az albán vasút története 1916-17-ben indult, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia egy ilyen 650 mm-es keskeny nyomtávú Decauville-vasútvonalat épített, mely Shkodra-ból indult Lezha, Vorë településeken át Tiranáig.

A keskeny nyomtávú vasút Shkodra-nál
(Forrás: njekomb.org)

Vorë-nál elágazott Durrës-Kavajë-Rrogozhinë-Elbasan felé, végállomása pedig Librazhd volt.

A keskeny nyomtávú vasút a Durres-i kikötőben
(Forrás: bulevardionline)

Rrogozhine-nál átkelt a Shkumbin-folyón és Lushnje-Fier érintésével Levan állomáson ért véget, egészen a Vjosa-folyónál. Lushnje-nél még volt egy ág tovább Berat-ig. Az egész vonal 400 km hosszú volt, kis gőzmozdonyok húzták a vagonokat. Az Osztrák-Magyar Monarchia kivonulásakor a síneket felszedték és Ausztriába szállították. 1945-ben még építettek egy 50 km-es keskeny nyomtávú szakaszt délen, hogy Selenicë és Mavrovë bányáiból bitument szállítsanak a Vlora-i kikötőbe.

A standard 1435 mm síntávolságú (Stephenson) vasút építése 1940. április 28-án kezdődött Kavaja-ban. Úgy gondolták, egy év alatt megépítik a Durrës-Elbasan-Labinot vonalat. De a háború további alakulása, az olaszok veresége az olasz-görög háborúban, valamint az antifasiszta ellenállás kialakulása Albániában megszakította a projektet.

A nagy albán vasútépítés 14 fázisának első szakasza 1947-ben indult, akkor épült meg ugyanis a Durrës-Peqin 42.6 km-es vonal. Ezt Enver Hoxha szorgalmazta, mert Albánia akkoriban az egyetlen európai ország volt, amely nem rendelkezett vasúthálózattal.

Az albán vasutat “önkéntesek” építették. A statisztikák szerint 400.000 ember dolgozott a vasút építésén, köztük 170.000 nő!

Albán önkéntes fiatalok az első vasút építésénél 1947. május 1-jén
(Forrás: t669.org)

Ezt követte a Durrës-Tirana 38 km-es vonal, mely 1949-ben lett kész, és hét állomása volt. A munkálatok 1948. április 11-én kezdődtek, és bolgár, valamint jugoszláv fiatal kommunista önkéntesek is részt vettek benne.

Enver Hoxha és más magas rangú államférfiak a Durres-Tirana vonal átadásán
(Forrás: t669.org)

A MÁVAG által 1915-ben épített gőzmozdony. Az I. Világháború után Romániába került, 1951-ben hozták Albániába, 1960-ban állt szolgálatba.
(Forrás: wikipedia)

Ezt további vonalak követték. Ahogyan változott a politikai barátság, a jugoszláv segítség után szovjet mérnökök, majd a kínaiak közreműködésével épült az albán vasút. Az Elbasan-Prrenjas vasútvonal, mely az első volt a hegyi szakaszok között, 1974-ban készült el.

A Librazd-Prrenjas 28 km-es szakasz, 4 állomással és 13 vasúti alagúttal
(Forrás: t669.org)

A legdélebbi település, ahová vonat járt Vlora volt, a Fier-Vlora vonal 1985-ben készült el Enver Hoxha halálának évében. Ekkor az albán vasúthálózat hossza 677 km volt.

Vonatozás a ’80-as években
(Forrás: t669.org)

1989-ben még elkezdték építeni a Milot-Rrëshen-Klos szakaszt, de ez csak 75%-ban készült el.

Az albán vasúthálózat (Forrás: t669.org)

A nemzetközi vasúti teherszállítás 1986-ban indult Montenegróba. A teherforgalom központja a  Durrës-i kikötő, a személy-pályaudvar is a kikötő közelében található.

Durres, vasútállomás
(Forrás: wikimapia)

A rendszerváltásig Albániában a vonat volt a fő közlekedési eszköz, mivel a kommunizmus alatt nem lehetett személyautó magántulajdonban. Így a személyszállítás 60%-a vonattal történt. 1991 után viszont a vasút hanyatlani kezdett, mivel elkezdtek bejönni az autók külföldről, és a főutakat is elkezdték felújítani.

Az albán államvasutak 2000-ben kft-vé (sh.p.k.) alakult.

Albánia vasúthálózata nagyon elmaradott, minden fő- és mellékvonal egyvágányú és villamosítatlan. A hivatalos maximális sebesség 80 km/h, de ez csak tájékoztató jellegű, kb. fele ilyen sebességgel vagy még lassabban haladnak a vonatok. :)

Az albán vasút honlapján található vasúti térkép, 2011-es állapot szerint
(Forrás: hsh.com.al)

Jelenleg minden szerelvényt a csehszlovák gyártmányú T-669 sorszámú dízel-elektromos mozdonyok vontatnak, melyből 61 darab van. Más országokban ezeket inkább tolatási feladatokra használták. :)

T669-es mozdonyok a Shkozet-i depóban 2018-ban
(Forrás: hsh_facebook)

Kavaja, 2021
(Forrás: hsh_facebook)

A személyvagonok Olaszországból, Németországból és Ausztriából vásárolt selejtezett darabok, mely meg is látszik rajtuk. A 2000-es évekig kínai szerelvények is használatban voltak.

Kínai másodosztályú szerelvény
(Forrás: wikipedia)

2012-ben megszüntették az Elbasan-Pogradec vonalon a személyszállítást, mely a legszebb szakasza az albán vasútnak.

Pogradec
(Forrás: world of railways)

Elbasan-Prrenjas 1974-ben és 2011-ben
(Forrás: hsh_facebook)

A tiranai vasútállomás állapotát ebben az évben, azaz 2012-ben alábbi saját képek szemléltetik.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Láthatjuk az akkori menetrendet és jegyárakat.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Menetrend a nyári szezonra 2012-ben
(Forrás: saját kép)

Az állomás mellett természetesen egy nagy piac is működött.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A tiranai vasúti pályaudvart teljesen elbontották, helyén ma a Bulevardi i Ri széles út fut, egy mozdony maradt emlékeztetőül. Így Tirana lett Európa egyetlen fővárosa, melynek nincs vasúti összeköttetése a külvilággal.

Ennyi maradt a tiranai vasútállomásból mementónak
(Forrás: saját kép)

2015-ben a Durrës-Tirana vonal néhány állomását felújították, és pár szerelvény is piros-fehér festést kapott a zöld-fehér helyett.

Felújított vonat a Durres-i vasútállomáson
(Forrás: wikiwand)

Az utóbbi években vannak törekvések a vasút fejlesztésére. 2017 óta van tervben a Tirana-Durrës vonal felújítása, ennek projektje már folyamatban van, beleértve Rinas, azaz a Nemzetközi Repülőtér bevonását is a hálózatba. És szó van a Lin-Kërçova (Kicsevo) vasútvonal építéséről is, mely Albániát összekötné Észak-Macedóniával. Valamint már nagyon régen, 2009-ben felmerült Sali Berisha egykori miniszterelnök részéről az ötlet, hogy Milot-Prizren vagy Vau i Dejës-Gjakovë vasútvonalat is építenek, így Albániának lenne vasúti összeköttetése Koszovóval. Ez a mostani kormánynál is napirenden van. És megállapodás született a  Pogradec-Kristallopigi 130 km hosszú vasútvonalról is, mely egészen a görögországi Kastoria Repülőtérig tartana.

Manapság vonatok csak a Durrës-Kashar, valamint Durrës-Elbasan vonalon közlekednek.

Vasúti menetrend a nyári szezonra 2021-ben
(Forrás: facebook)

Jelenlegi menetrend
(Forrás: hsh_facebook)

Az albán vasút mostani helyzetét leginkább az szemlélteti, hogy sok albán nem is tudja, hogy jelenleg is létezik vasúti közlekedés az országban. :)

Ahogyan a vicc is:

– Nálunk Franciaországban olyan gyors a vonat, hogy amikor pofon akartam ütni az állomásfőnököt, a következő állomás főnökét találtam el. – mondja egy utazó a másiknak.

– Az semmi! Nálunk olyan ritkán és lassan járnak a vonatok, hogy amikor az ismerősöm öngyilkossági szándékkal a sínekre feküdt, ott halt meg éhen.

Albán kalauznők
(Forrás: acp.al)

 

Albánia legkisebb vára: Petrela

/0 Hozzászólások/in , , , /by

A tiranai lakosok gyakran látogatnak el hétvégente Petrelë faluba. A település azon túl, hogy nagyon hangulatos, Albánia egyik legfontosabb történelmi építményével rendelkezik.

A faluba jó minőségű, de kanyargós aszfaltúton juthatunk fel
(Forrás: saját kép)

Petrelë vára azért is különleges, mert háromszög alakú, ilyen formájú erődítmény nem sok van. Porto Palermo-nál Ali Pasha Tepelena vára ilyen még, de az nagyobb. Petrelë vára a legkisebb Albániában, kerülete nem haladja meg a 100 m-t. Egy sziklára (petra) épült, innen kapta a nevét. A III-IV. sz-ban kezdték építeni, és már akkor fontos szerepet töltött be, a Via Egnatia ókori úton a Durrës-Tirana-Elbasan utakat őrizte.

Forrás: saját kép

A VI. sz-ban Justinianus császár újjáépítette, majd a XI. sz-ban újra fontos szerepet töltött be a normannok és bizánciak közötti harcok idején. A XIV. sz. elején az erődítmény a Topia család tulajdonában volt, majd a XV. sz-ban ismét nagy jelentősége lett az ottománok elleni ellenállás egyik központjaként, ekkorra nyerte el mai formáját. Ez a vár is része volt a korabeli kommunikációs láncnak, amikor az erődítmények tűzjelekkel üzentek egymásnak. Akkor Szkander bég nővére Mamica volt Petrelë úrnője.

Petrele vára az utakat őrizte, a várat pedig Mamica
(Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

A tengerszint felett kb. 400 m-rel található háromszög alakú várnak két kerek torony épült két sarkára, a harmadik nem készült el a sziklafal meredeksége miatt.

A sziklára épült vár, tőle balra pedig a falu iskolája. A kép egy mezőgazdasági kiállításon készült 2011-ben.
(Forrás: saját kép)

A várba gyalogosan juthatunk fel egy szűk, kövekből kirakott részben lépcsős középkori úton. A faluig fel tudunk menni járművel, majd a faluközpontból rövid sétával a várkapuig jutunk, onnan pár perces gyaloglással érünk a fellegvár épületéhez. Ingyenesen bemehetünk, a belépőjegy ára egy kávé vagy üdítő a várban működő étteremben. :) Általában 11.00 körül nyit, késő estig nyitva tart.

A bejárat (Forrás: saját kép)

Leülhetünk a “kerthelyiségben”, hogy élvezzük a remek kilátást.

Forrás: saját kép

A látvány gyönyörű, az egész környéket belátni: az alattunk kanyargó Erzen-folyót, a környező ősi olajfaültetvényeket és Tiranát is. Tiszta időben pedig akár a tengert is kémlelhetjük.

Alattunk az Erzen-folyó kanyarog, a háttérben az albán főváros (Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

De érdemes belül is körülnézni, mert a berendezési tárgyak részben a középkort idézik.

Forrás: Barina Zoltán

Az étterembe szamár vagy öszvér segítségével viszik fel a szükséges dolgokat.

Forrás: saját kép

 

Petrelë mellett található egy másik, sokkal öregebb vár maradványa is. Persqopi (más néven Brysak), egy ősi illír település része volt.

Forrás: saját kép

Az egykori város maradványai a legnagyobb megmaradt ókori falmaradvány Albániában: 60 m hosszú és 7 m magas. A falak kötőanyag nélkül épültek, a köveket csak egymásra helyezték. A város virágkorát i. e. 2500-2200 előtt élte. Ez a hely volt Glaukiasz illír király székhelye, az uralkodó itt bújtatta Pürrhosz-t Epirus későbbi királyát 2 és 12 éves kora között, mert a makedónok meg akarták ölni. A makedónok 200 talentumot ajánlottak az uralkodónak a gyermek átadásáért, de ő visszautasította. Állítólag Glaukiasz sírja is a falakon belül található. A város a rómaiak benyomulása után elesett, és a III-IV. sz-ban Petrelë várának építésekor teljesen elvesztette jelentőségét. Egyes történészek szerint itt született Nagy Sándor.

Persqopi falai
(Forrás: visit-tirana)

A romok közelében találunk egy másik nagy sírhelyet is, melyet 2018-ra tettek turisták számára is látogathatóvá.

Forrás: Barina Zoltán

Forrás: Barina Zoltán

Petrelë közigazgatásilag Mullet-hez tartozik. A zóna központja Mullet, itt élt Szulejman Pasha Mulleti, akinek nevéhez fűződik Tirana megalapítása a XVII. sz-ban. Az ő leszármazottja volt Molla Bey Petrela, aki a tiranai Et’hem Bey mecset építését kezdte, amit aztán fia Etëhem Bey fejezett be, így a mecset róla kapta a nevét.

Mullet-hez fűződik egy régi legenda. A XVII. sz-ban történt szomorú eseményre a Menyasszony sírja/türbéje emlékeztet. A legenda szerint két ellenséges család összetalálkozott a falu határában, és halálra lőtték egymást. Egy aznap házasodott fiatalasszony és a családja is éppen arra járt és a tűzvonalba került, a fiatalasszonyt eltalálta egy golyó és meghalt. Azon a helyen építették a türbét az incidens emlékére.

Forrás: saját kép


A másik változat szerint két nászmenet találkozott össze egy szűk ösvénynél. Egyik sem akart utat adni a másiknak (a nászmenetnek mindig elsőbbsége volt akkoriban, ez részben a mai napig is érvényes az itteni szokások szerint). Ez volt a probléma, hogy éppen két lakodalmas menet jött szembe egymással, a makacsság erőszakot szült, lövöldözés tört ki. Mindkét menyasszony meghalt, és egymás mellé temették őket. Évekkel később ennek emlékére emelték ezt a türbét.

Forrás: saját kép

Számunkra a zóna azért különleges, mert itt élünk. Petrelë várára pedig épp rálátunk a teraszunkról.

Forrás: saját kép

 

 

Albánia bölcsője és az Adria erkélye – Kruja

/0 Hozzászólások/in , , , /by

A Tiranától 20 km-re, a tengerszint felett 600 m-rel található város Albánia történelmének egyik legfontosabb helyszíne. Aki a sasok földjén jár feltétlenül keresse fel, nem csak történelmi fontossága, hanem különleges fekvése miatt is.

Forrás: pinterest

 

A város nevének jelentése ottani nyelvjárásban “forrás”  (“kroi/krua”, de a legtöbb más nyelvjárásban a forrást “burim” névvel illetik), mert forrásokban bővelkedő hegyek között fekszik. Mintegy 30 forrás található a környéken, és szinte mindegyikhez kapcsolódik valamilyen legenda. Az egyik neve Balabán-forrás, Balabán ottomán pasáról elnevezve, aki Kruja harmadik ostromakor halt meg ott. A Qafë Shtama forrás 1200 m magasan található, a belőle nyert palackozott vízzel a boltokban is találkozhatunk.

A Qafë Shtama Nemzeti Park
(Forrás: gazetadita)

Az illír időkben az alban törzs által lakott település i. e. II. sz-ban került római fennhatóság alá. Jelentősége a középkorban értékelődött fel.

Az eredetileg egy közepes méretű erőddel rendelkező település a VI-IX. sz. között terjeszkedett város méretűvé. A vár az V-VI. sz-ban épült, kerülete 804 m, 2,5 ha-on terül el és 9 tornya volt. Kruja 1190-ben Albánia első fővárosa lett, mint az Arbanon Fejedelemség (Principata e Arbërit) központja. A következő évszázadokban többször gazdát cserélt, a bizánci majd a szerb birodalom fennhatósága alá került, 1395-ben pedig ottomán vazallus lett. 1415-ben az albánok visszafoglalták, de a szultán helyőrséget hagyott a várban. Ekkor került Kasztrióta György a szultán udvarába mintegy zálogként. Majd 1443. november 28-án az akkor már komoly katonai sikerekkel rendelkező Szkander bég visszatért Kruja-ba egy hamisított szultáni paranccsal és átvette a parancsnokságot.

Forrás: saját kép

1444. március 2-án pedig Lezha-ba hívta az albán törzsfőket, hogy egyesítse őket a kereszténység védelmére. Ekkortól lett Kruja az ottománokkal szembeni ellenállás főhadiszállása.

A Lezha-i gyűlés/Szkander bég múzeum
(Forrás: Erdős Laci)

A kiemelkedő stratégiai jelentőségű várat az ottománok szinte folyamatosan támadták. 1450-től kezdve 24 próbálkozást tettek, hogy bevegyék Kruja-t és környékét. Három nagy ostrommal próbálkoztak, de az akkoriban csúcstechnikának számító lőfegyverek és Szkander bég kitűnő katonai és stratégiai képességeinek köszönhetően nem tudták elfoglalni.

Forrás: saját kép

Az első nagy ostromot 1450-ben indították. Akkor Szkander bég 1500 embert hagyott a vár védelmére, ő pedig 16.000-es seregével folyamatos támadásokkal, rajtaütésekkel szétverte II. Murád 100.000 katonát számláló táborát.

A második ostromra 1466-ban került sor, akkor 4400 ember védte a várat a 150.000-es ottomán sereg ellen. A sikertelen kísérlet után II. Mehmed szultán hátrahagyta Balabán pasát, hogy megteremtse hátországát, akkor építették fel 25 nap alatt az Elbasan-i várat.

1467-ben II. Mehmed újabb próbálkozást tett. Ezúttal a folyamatos ostrom mellett rendszeres utánpótlás is érkezett a térségbe. Ezzel elvágták Szkander bég utánpótlási útvonalait, aki időközben maláriás lett és 1468. január 17-én meghalt. Az albán seregek vezetését Lekë Dukagjini vett át, aki szétverte a török sereget, így Kruja harmadszorra is megmenekült. (És ekkor halt meg Balabán pasa, akiről a bejegyzés elején említett forrás a nevét kapta.)

Tíz évvel később azonban II. Mehmed egy több, mint 1 évig tartó ostrom keretében kiéheztette és demoralizálta az albán várvédőket, akik végül 1478. június 17-én átadták a várat a szultánnak.

A törökök szinte bevehetetlenné tették a falakat, de az 1617-es földrengés súlyos károkat okozott, így a vár onnantól kezdve elvesztette harcászati jelentőségét.

A vár és környéke ma turisztikai látnivaló. A várba felvezető út neve Hunyadi János utca, és tér is van elnevezve a hadvezérről.

Forrás: saját kép

Forrás: blogrepublik

 

Hogy Hunyadi Jánost mennyire tisztelik az albánok, bizonyítja, hogy mikor anno 15 évvel ezelőtt elkezdtünk Albániában járni turistaként, és a helyiek megkérdezték, hogy honnan jöttünk, és megtudták, hogy magyarok vagyunk, rögtön a két mutatóujj összedörzsölésével jelezték, hogy “Janosh Huniadi és Skenderbeu barátok”. Tiranában is van róla utca elnevezve, és 2016-ban a Tiranai Magyar Nagykövetség Tirana Önkormányzatával közösen emléktáblát helyezett el a két középkori hadvezér barátságának emlékére az albán főváros központjában, ahol a park is Hunyadi nevét viseli. Az emléktáblát Áder János avatta fel, az eseményen mi is jelen voltunk, mint itt élő magyar család. Erion Veliaj, Tirana főpolgármestere az avató beszédében azt mondta, ha nem tudná, ki az a Hunyadi János, megbukott volna történelemből.

Emléktábla avatás: Áder János és Erion Veliaj, Tirana főpolgármestere
Forrás: saját kép

A Kruja-i várba nem sokat kell gyalogolnunk, járművel felmehetünk egészen a vár mellett és alatt kialakított parkolóhelyekhez.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: saját kép

Felfelé menet sokszor találkozhatunk ezzel  a bácsival, aki a hagyományos kéthúros albán hangszeren (çifteli) játszik.

Forrás: Erdős Laci

A várfal belülről körbejárható, a harangtorony a XI. sz-ban épült. A harangot Kruja-i mesterek öntötték, és ezt verték félre Szkander bég halálakor is. Ez a harang a váron belül található Szkander bég múzeumban van kiállítva.

Forrás: saját kép

A vár két múzeumnak, egy törökfürdőnek és egy bektashi tettyének is helyet ad.

A Szkander bég Múzeum 1982-ben nyitott, tervezésében többek között Enver Hoxha lánya Pranvera is részt vett. Mi már számtalanszor jártunk itt, legelőször 2009-ben még turistaként. Azóta rengeteg kisebb-nagyobb turistacsoportot vezettünk, így a múzeum személyzete már ismerősként fogad. Mindig örülnek a magyar turistáknak, hiszen a két nép történelme több ponton összekapcsolódik, ennek egyik mementójával a múzeumban is találkozunk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A múzeum bejáratánál „Szkander bég és a nép” fogad bennünket, a hatalmas szoborcsoportot betonból készítették.

Forrás: Erdős Laci

Az első helyiség az illír időket idézi, fegyverek, használati tárgyak, ékszerek láthatók, és persze az illír-római háború egy részlete megfestve.

Az illír-római háború
(Forrás: Erdős Laci)

Ha tovább megyünk, átérünk a középkorba, ahol minden Szkander bégről és kortársairól szól. Láthatjuk a kecskefejes sisakjának és a díszkardjának másolatát. A falra festett csatajelenet Albánia legnagyobbja, természetesen az is a hadvezért ábrázolja az ottománok elleni egyik csatában.

Forrás: saját kép

Tovább haladva találkozunk Szkander bég nővérének és kortársainak mellszobraival, valamint a róla készített képekkel különböző korok művészei által.

Forrás: Erdős Laci

És elolvashatunk egy magyar nyelvű dokumentumot is.

Forrás: saját kép

A harmadik szinten találjuk a könyvtárat és négy fontos középkori albán vár (jobbról balra) Berat, Petrelë, Kepi i Rodonit és Kruja erődítményeinek Kruja-i kőből készült makettjeit. A művész igencsak lokálpatrióta lehetett, mivel a hatalmas méretű Berat-i várnak csak egy kis részét faragta ki, így úgy látszik, mintha a Kruja-i vár lenne a nagyobb. :)

Forrás: saját kép

És itt “találkozunk” Hunyadi Jánossal, és V. Alfonzzal, a másik nagy szövetségessel is.

Forrás: saját kép

A múzeum teraszáról pedig gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre, a városra és a várkertre.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

Tiszta idő esetén elláthatunk a tengerig is. Nem véletlenül nevezik a várost az Adria erkélyének. Ha szerencsénk van, kivehetjük a Rodon-félsziget körvonalait, az ott található, Szkander bég által építtetett várral tűzjelekkel kommunikáltak a középkorban.

Kilátás a várból. Alattunk Fushë-Krujë (Kruja-Mező), a távolban az Adria. A földnyelv a Rodon-félsziget.
(Forrás: saját kép)

A Néprajzi Múzeum 1989-ben nyitotta meg ajtaját a látogatók előtt. Az 1764-ben épült ház a Toptani családé volt. Az ott kiállított tárgyak felölelik a középkori élet használati tárgyait, öltözékeit, ékszereit melyek között találunk 500 éveset is. A múzeumban található tárgyak 90%-a eredeti, és 100%-ban működőképes. Itt virtuálisan körbejárhatjuk.

Forrás: saját kép

A település vallási élete sokat változott. Az illír idők pogány hitvilága eltűnik, miután a kereszténység terjedésével megépül a Szt. Sándor templom a Kruja-hegyen. A városban 1167-ben alapítottak katolikus püspökséget. Az ottománok jelenlétével megerősödik az iszlám, a várban található egykori mecsetet 1481-re fejezték be. A falak és a minaret maradványai ma is láthatók.

Forrás: Erdős Laci

Forrás: Erdős Laci

A bazár mellett található XVI. sz-i felújított mecset viszont ma is működik.

Forrás: Erdős Laci

A XVIII. sz. elején terjedt el a bektashizmus Kruja környékén, a történet azonban régebbre nyúlik vissza.

Forrás: zgjohushqiptar

A legenda szerint mikor 1325-ben Sari Salltik bektashi dervis Kruja-ba érkezett, a hegy tetején egy barlangban élő hétfejű sárkány szűz lányokat követelt áldozatnak azért cserébe, hogy ne égesse fel a helyet. Mikor a hercegnőre került sor, Sari Salltik felkísérte őt a barlangba, és botjának egy mozdulatával elpusztította a sárkányt. Itt építette fel Albánia első tettyéjét, ha felnézünk a hegytetőre, a sárga épület az, 1176 m magasan.

Forrás: zgjohushqiptar

A legenda szerint a szent testét halálakor hét koporsóba tették, és az egyik Kruja-ba került. A türbe (sírhely) is a barlangban található, és számos csodatétel kapcsolódik hozzá.

Forrás: wikipedi

A helyiek tíz csodára emlékeznek a régi időkből, amikor bénult embereket bevittek a barlangba, majd gyógyultan távoztak. A kommunizmus alatt, mikor a vallásokat betiltották, elrendelték a hely elpusztítását. Az illetőt, akit megbíztak vele, maga alá temette a föld. Egy másik ember el akarta vinni a köveket a megsemmisült türbéről, de álmában hangot hallott, ami elrendelte, hogy tegye vissza a köveket. Ma is történnek dolgok, melyekre nincs magyarázat. Közel 10 éve egy albán üzletember számos európai klinikát keresett fel, mert nem lehetett gyermeke. Majd felkereste az újjáépített szent helyet, utána hamarosan 3 gyermeke született, két lány és egy fiú. Hisszük vagy sem a csodákat, de az tény, hogy naponta sok albán és külföldi keresi fel a sírt, időjárástól függetlenül. Természetesen a barlangban is található egy forrás, melynek vize szent. A hegytetőre aszfaltúton juthatunk fel (kb. 20 perc autóval), de felvonó építését is tervezik.

A Dollma tettye a várban található, a XVIII. sz. végén épült. A tettye kertjében van egy öreg olajfa, maga Szkander bég ültette, miután házasságot kötött. Ezt a szokást aztán törvénybe is iktatta. Egyes források szerint a XX. sz. elejére Kruja szinte teljes lakossága bektashi volt.

A kerek tetejű épület a tettye, vagyis szent hely
(Forrás: Erdős Laci)

Kruja-ban található Albánia legöregebb bazárja is. Már Szkander bég idejében is létezett, akkoriban egészen a vár bejáratáig tartott, mintegy 150 üzlettel. Túlélte az ottomán időket, majd a kommunizmus alatt Enver Hoxha ösztönözte az embereket, hogy térjenek vissza a régi, családi mesterségekhez. Így ma sok szép kézműves terméket vásárolhatunk a bazárban.

Forrás: saját kép

A várban és a bazárban számos éttermet találunk. Érdemes megkóstolni a helyi ízeket.

Forrás: Erdős Laci

Hagyományos albán ételeket, sült kecskét vagy bárányt is ehetünk.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Ezen a linken pedig virtuális túrát tehetünk a városban és nevezetességeiben.

Forrás: colnect

Kik voltak az albánok ősei?

/0 Hozzászólások/in , /by

Albánia a régészeti leletek szerint már az őskőkortól lakott volt.

Az albánok őseiknek az illíreket tekintik, akik indo-európai nomád törzsek leszármazottai voltak, melyek i. e. III. évezredben telepedtek le a régióban.

Az ‘i lirë’ szó (vagy férfi névként az Ilir, női változata Elira) az albán nyelvben azt jelenti: szabad, szabad ember.

Az illírektől nem maradtak fenn írásos emlékek, leszámítva feliratokat, személyneveket (főleg sírfeliratokon), helységneveket és folyók neveit. Mindazt amit róluk tudunk a görögök és rómaiak által leírtakból tudjuk.

Az illíreket elsőként egy görög írás említi i. e. IV. sz. közepén, és úgy utal rájuk északi szomszédokra, mint azonosítatlan népcsoport. Valószínűleg a név egy „illyr” (e.: illür) nevű törzsből ered, amely elsőként került kapcsolatba a görögökkel a bronzkorban. Később a görögök ilyen néven utaltak rájuk, mint olyan emberekre, akik hasonló nyelven beszélnek, és hasonló szokások szerint élnek. Jelenleg nem tisztázott, hogy az akkori illírek milyen mértékben voltak nyelvileg és kulturálisan homogének. De a szó jelentése mutatja, hogy miként tekintettek magukra:

szabadságszerető és szabadon élő emberek voltak.

Az illírekre úgy utalnak a görög és római írások, mint vérszomjas, kiszámíthatatlan, féktelen és harcias népre. Magas és jó felépítésű emberek voltak. Többször kerültek összetűzésbe egymással és a szomszédos makedónokkal is

Illír fegyverek a vaskorból
(Forrás: fb_ albanian archeology )

Az bizonyos, hogy az Adria keleti részén éltek, északon a Duna, keleten a Morava, délen pedig a Vjosa-folyó torkolatáig bezárólag a mai Nyugat-Magyarország, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szlovénia, Montenegró, Koszovó, valamint Észak- és Közép-Albánia területén.

Forrás: iliriapress

 

A különböző törzsek (kb. 25) főleg állattenyésztésből és gyümölcstermesztésből éltek, a tengerparti törzsek pedig kalózkodásból is.

A liburnok voltak a legjobb hajósok, az autariata volt a legnagyobb és legerősebb törzs, de a dalmaták, dasszaréták, ardiaták, labeátok, taulantok stb. is ezen a területen éltek.

A legészakibb illírek a pannonok voltak, ők nagyjából a mai Dunántúl területét népesítették be. Állítólag a Balaton szó is az illír-albán “baltë”, azaz sár szóból ered. A tavat az illírek sárosnak látták, mivel délről érték el, és a modern partvédelem kiépítése előtt a Balaton déli partja tényleg mocsaras volt. Később az ebből kialakult szláv “blato” szóból kapta mai magyar nevét.

 

Az illírek a saját uralkodóikat királyoknak nevezték. Az első ismert illír királyság az enkhele-i volt, i. e. VIII. sz-ban. Az enkhele törzs az Ohridi-tó környékén élt.

Az Ohridi-tavat Albániában Pogradeci-tónak hívják ( Forrás: saját kép)

 

I. e. 400-tól i. e. 167-ig a mai Montenegró és Albánia területén jött létre a szövetségesi rendszerű Illír Királyság, mely több kisebb-nagyobb királyságból állt, és melynek fő uralkodóját a taulantok és az ardiaták adták, közülük került ki több király is. Az alban (albanoi/albani) törzs nem volt túl jelentős, de azért fontos, mert egyes nézetek szerint Albánia róluk kapta a nevét. Albanopolis településen éltek, melynek jelentése: az albánok városa.

Albanopolis, Kruja közelében
(Forrás: fishmedia.info)

 

Más nézetek szerint a Tirana közelében található Arbanë település környékén élő törzs adta Albánia mai nevét. Albánia középkori neve Arbëria volt. Az arberesek olyan (főleg keresztény) albánok, akik Szkander bég halála után menekültek Dél-Olaszországba a török uralom elől. A kb. 300.000 főt számláló albán diaszpóra ma is őrzi, azaz beszéli a régies, archaikus nyelvet, melyet az oktatásban is használhatnak. Ez a nyelv mára gyakorlatilag önálló nyelvvé vált, szókészletében, hanglejtésében szinte teljesen különbözik a mai albántól. Híres arberesek XI. Kelemen pápa és Robert De Niro színész.

 

Az ókori források hiányosan említik az illír uralkodókat, így nagyon nehéz pontos adatokat felállítani. A mitológia szerint a legelső illír király Hyllus volt, Héraklész/Herkules fia, akinek halálát Kr. e. 1225-re teszik. Neve albánul Yll (csillag), ezt a nevet napjainkban is gyakran kapják az albán fiú gyermekek.

Az első illír király Hyllus
(Forrás: shqiptaria.org)

 

Az első ismert illír király Bardyllis (Bardüllisz) volt, az enkhele törzsből. I. e. 448-ban született, és mivel a dardán harcosok szimpátiáját élvezte, ő lett a Dardán Állam megteremtője. Királysága katonai és gazdasági fejlesztését is szem előtt tartotta, ezüst pénzt is veretett Damastion városában i. e. 395-től. Mivel ambiciózus király volt – egyszer jelet látott álmában -, ezért legyőzte a makedónokat és királysága határait kiterjesztette.

 

Damastion-i ezüstpénz Apollo fejével
(Forrás: wikipedia)

 

A taulantok, akik a mai Durrës és Apollonia közötti területet népesítették be szintén erős királyságot építettek ki. Taulantia, aki i. e. V. sz-ban született, volt Durrës őrzője.

Taulantia, Durrës védelmezője
(Forrás: saját kép)

 

A taulantok egyik királya Glaukiasz volt. Az ő székhelye volt Persqopi városa, mely a későbbi Via Egnatia mellett feküdt az Erzen-folyónál a mai Petrelë település közelében. A falak maradványai a legnagyobb megmaradt ókori falmaradványok Albániában (60 m hosszú és 7 m magas), a tengerszint felett 590 m-en.

Forrás: saját kép

 

A király itt bújtatta Pürrhosz-t Epirus későbbi királyát 2-12 éves kora között, mert a makedónok meg akarták ölni. A makedónok 200 talentumot ajánlottak Glaukiasz-nak a gyermek átadásáért, de ő visszautasította. A város a rómaiak benyomulása után elesett, és a III-IV. sz-ban Petrelë várának építésekor teljesen elvesztette jelentőségét.

Teuta és Pürrhosz mellszobra a Kruja-i Szkander bég múzumban
Forrás: Erdős Laci

 

A következő befolyásos illír király az ardiata törzsbéli Agron volt, aki a legnagyobb szárazföldi és tengeri sereget birtokolta, és kiterjesztette a birodalom határait észak és dél felé. Halála után felesége Teuta került a birodalom élére. Mivel népének nemcsak hogy engedte a kalózkodást, de buzdította is őket, a rómaiak két követet is küldtek ez ügyben a királynőhöz. Az elsőt foglyul ejtette, a másikat lefejeztette, így robbant ki i. e. 229-ben az első római-illír háború, melyben Róma 200 hajóval és 20.000 katonával indult az illír földek ellen. Tulajdonképpen ennek a konfliktusnak köszönhető, hogy elindult a rómaiak terjeszkedése a térségben.

Illír harcosok a rómaiak ellen
(Forrás: Erdős Laci)

 

A rómaiak győztek, és a királynőt meghagyták ugyan uralkodói székében, de sokkal kisebb területet irányított, és adót is kellett fizetnie, így a megaláztatás miatt lemondott a trónról. Állítólag egy szikláról leugorva vetett véget életének Risan településen a mai Montenegró területén (emlékét egy róla elnevezett hotel is őrzi ott).

Risan, a Kotori-öbölben. A nagy fehér épület a Hotel Teuta
(Forrás: wikipedia)

 

A végső győzelmet a rómaiak számára és egyben Illíria végét i. e. 168-ban a harmadik római-illír háború hozta, melyben legyőzték Genthiosz királyt, így az egész terület római fennhatóság alá, a király pedig börtönbe került.

A 2000-es Lek-es bankjegyen Genthiosz király képe látható (Forrás: saját kép)

 

Az illír hitvilággal kapcsolatos információkat szintén a rómaiak által leírtakból tudjuk. Az anyaföld, a nap, a kígyó csodálata jelen volt, több istenben hittek, nem volt egyetlen fő istenük, és nem volt egységes hitviláguk. „En” vagy „Enji” a tűz istene volt, a mai albán nyelvben az „enjte” (csütörtök) szó innen származik. Az emberáldozat jelen volt a rituálékban, vannak feljegyzések, hogy Bardyllis fia Kleitosz dasszaréta király három fiút, három lányt és három kost áldozott fel mielőtt Nagy Sándor ellen csatába indult.

 

A halotti kultusz nagyon fontos volt az illírek életében. A leggyakoribb temetkezési szokás az illírek között a halomsír volt, az olyan sír vagy sírcsoport, mely fölé földből vagy kőből vagy a kettő keverékéből halmot emelnek. Méretük különböző volt, minél magasabb tisztségű volt a halott, annál magasabb halmot emeltek a sír fölé. A legkorábbi sírhelyet bővítették újabb sírokkal, majd egy idő után új halomsírt alakítottak ki. A régészek fegyvereket, ruhákat, ékszereket és agyagedényeket találtak az ilyen sírokban.

A legnagyobb ismert albániai halomsír a Kamenica-i Korça régióban.

A Kamenica-i halomsír
(Forrás: tropter)

 

A halomsírban kb. 40 sír található a késői bronzkorból, és kb. 200 a korai vaskorból. A központi sír i. e. XIII. sz-ból származik. A sírokban találtak egy női csontvázat méhében gyermekével, és egy „megműtött” férfi koponyáját is. Az ásatások során 440 csontvázat és 3.500 egyéb régészeti leletet tártak fel.

Pogradec közelében található egy település, Selca e Poshtme (Alsó-Selca). Egykor Pelion-nak hívták, és Dasszarétia fontos gazdasági és politikai központja volt. Az Akropolisz alatt található homokkő sziklába vájt öt illír királysírt 1948-ban fedezték fel, melyek egyedülálló régészeti leletek az i. e. IV-III. sz-ból. Az ásatások során számos bronz- és egyéb fémeszköz, ruhadísz és ékszer került elő. A feltétezések szerint a harmadik sírban van eltemetve Monuniosz király.

Forrás: tripadvisor

Az illír művészet főként geometriai alakzatokat tartalmaz: rombuszt, háromszöget stb., de embereket és állatokat is gyakran ábrázoltak.

Apollonia-ban készült váza Kr. e. IV sz-ból
(Forrás: fb_albanian archeology)

 

A vaskor elején (Kr. e. VII. sz-ban) az illírek elkezdtek közös népcsoportra jellemző kulturális és művészeti elemeket használni, és létrehozták vallási központjaikat.

Régészeti leletek a vaskorból
(Forrás: fb_albanian archeology)

 

Az illírek nyelve egy sajátos indo-európai nyelv volt.

A mai albán nyelvben kb. 1.000 szó maradt fenn, mely például a személynevekben is megmutatkozik. A nyelvészeti nézetek megoszlanak a mai albán nyelv eredetét illetően. Egyes nyelvészek szerint ősi illír dialektusok leszármazottja, valahol a latin és ógörög nyelv határán. Más nézetek szerint egy déli illír dialektusból alakult ki, mely a latin nyelv kialakulására is hatással volt, megint más vélemények szerint a trák nyelvből ered. Egyik feltevés sincs bizonyítva. Mindenesetre a mai albán nyelvben számos példát látunk az illír gyökerekre, mely az ősi nevek vagy törzsek neveinek mai, személynévként való használatában is megmutatkozik:

Agron (illír király), Alban (illír törzs), Arion, Ardian, Bato (illír király), Bledar, Dardana (a dardán törzs, jelentése körtés), Enkel, Ilir/Ilirian (szabad ember), Genc, Gent, Gentian (Genthiusz illír király), Klea (a Kleopatra albán megfelelője), Lorik, Nertil, Taulant (illír törzs), Teuta (illír királynő), Yll (Hyllus, az első illír király nevéből, jelentése csillag), stb.

 

És ha valamelyik albán városban a Taulantia utcán sétálunk vagy éppen a Teuta királynőről elnevezett cukrot tesszük a kávénkba, netán a Bato királyról elnevezett brandy-t iszogatjuk, ezek mind az ősi illír időkre, az illír eredetre emlékeztetnek bennünket.

A Rruga Taulantia Durres-ben
(Forrás: tripadvisor)

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

 

Az ország, ahol nem utak, hanem bunkerek épültek

/0 Hozzászólások/in , /by

 

 

Ha Albánia kerül szóba, az egyik első gondolat, ami eszébe juthat az embernek az országgal kapcsolatban a bunkerek.

Ksamil 2005
(Forrás: saját kép)

Pontos adat nincs a számukkal kapcsolatban, úgy becsülik, hogy 750.000 volt belőlük a 28 748 km2-es országban. A BunkArt1 múzeumban található információ szerint a tervezett szám 221.143 volt, de “csak” 173.371 épült meg. Ezek az adatok azonban csak a rendszerváltás után előkerült töredékes dokumentumokból származnak. Mindenesetre bármelyik szám igaz, akkor is döbbenetesen sok egy Dunántúl nagyságú és lakosságszámú országban.

Enver Hoxha kommunista diktátor úgy hitte, bármelyik pillanatban megtámadhatják Albániát (jogosan vélhette, hiszen Albánia akkoriban pont az ő irányítása miatt a világ egyik “legszemtelenebb” országa volt, hasonlóan a mai Észak-Koreához), és így megvédheti .

A földrajzi sajátosságok (nagy hegyek, valamint kevés és rossz állapotban lévő utak) miatt az ország inkább a meglepetésszerű gerillaharcokra volt alkalmas, ami jól jött anno a ’40-es években az itteni partizánoknak az olasz és német megszállók ellen (a “partizan” szó a mai napig nem szitokszó, hiszen gyakorlatilag itt mindenki partizán volt akkoriban valamennyire, azaz küzdött a német-olasz kettős megszállás ellen, nem kellett ahhoz kommunistának lenni).

De miután később a SZU-val történt szakítás után már Kínával is megromlott a kapcsolat, a diktátor biztos akart lenni abban, hogy bármilyen potenciális támadás ellen meg tudja védeni országát, ezért elindította a bunkerizációs programot. A bunker program részben már akkor elkezdődött, amikor az ország kilépett a Varsói Szerződésből 1968-ban, a legintenzívebb periódus azonban 1975 és 1983 között volt.

Bunkerek képei a BunkArt1-ben
(Forrás: saját kép)

Az erre szakosodott betonüzemek mindenhol az év minden napján napi 24 órában gyártották a betonelemeket az egyszemélyes kis gombáktól az öt szintes földalatti erődítményig. A hadseregnek addig nem voltak civil mérnökei, de abban az időben bevonták őket is. A bunkerépítésekért felelős katonai mérnökök egyike azt mesélte, hogy az ő feladata volt, hogy gondoskodjon arról, hogy a bunkerek részelemeit legyártsák, a helyszínre szállítsák, és a helyszínen legyen annyi ember, akik majd összerakják. Ezért a helyi termelőszövetkezetekből „kölcsönözte”, azaz vezényelte a munkaerőt. Mivel kezdetben semmilyen tapasztalata nem volt, az egész munka leszervezése nagyon nehéz feladatnak bizonyult.

A munkát a hadsereg irányította, de jórészt a civil emberek végezték el. Az állami betonüzemek gyártották az elemeket. Egy munkás azt nyilatkozta, a gyárban három műszakban dolgoztak 8 órákat. Minden műszak más elemet gyártott, így senki sem ismerte az építmény teljes szerkezetét. Kínai segítséggel épült az Elbasan-i vasgyár, ahol a vasanyagot gyártották a bunkerekhez. Az elemeket az állami közlekedési vállalat szállította a helyszínre, és a helyiek rakták össze végzettségük alapján. A képzettséget nem igénylő részmunkákat a sorkatonaság végezte a helyi képzetlen civil emberekkel együtt.

Egy másik mérnök, aki a bunkerek felállításáért volt felelős azt mondta, napi 10 órát dolgozott minden egyes nap 8 éven keresztül. Amikor megkérdezték, hogy valaha is megkérdőjelezte-e a fenyegetést és a bunkerek szükségességét, azt válaszolta, hogy rendszeresen hamis légi riasztásokat kaptak, hogy így befolyásolják a gondolataikat. A légi riasztásoknak azonban sokszor lehetett valóságalapja is. Több idős, egykori vadászpilóta ismerősünk mesélte, hogy az akkori jugoszláv hadsereg rengetegszer követett el légtérsértést provokációs célból, ezeket a gépeket ők “kísérték ki” rendszeresen Albánia légteréből.

A nehezebb terepen könnyebb bunkerek épültek, mert oda csak a szamarak és emberek tudták felvinni az alkatrészeket, a legnehezebb elem 100 kg volt. A hegyekbe épült nagy parancsnoki bunkerek 70 különböző elemből álltak össze. Ott kellett összerakni őket vassal és helyben kevert betonnal. A munkát minden időjárási körülmények között csinálni kellett. A legnehezebb elemeket traktorokkal és szovjet Zil teherautókkal vitték a helyszínre, majd kézi erővel rakták össze. Jó időben négy bunkert tudott egy brigád egy nap alatt összerakni. Rossz időben viszont elhúzódott a munka, mert a traktornak kellett kihúzni a teherautót a sárból. Ahol még a kecske sem tudott elmenni, oda is bunkereket kellett építeni.

Gjipe
(Forrás: Ivók-Székely Zsanett)

A munkások darukat is használtak, hogy fölállítsák azokat a tengerparton, mezőkön és városi utcákon, ezek felállításakor a balesetvédelemmel nem nagyon törődtek, így évente 70-100 ember halt bele a bunkerépítésekbe, katonák és civilek egyaránt.

A gyerekeket 3 éves koruktól arra nevelték, hogy ébernek kell lenniük a belső és külső ellenséggel szemben, és a propaganda szlogenek folyamatosan hangsúlyozták a “gjithmonë gati”, azaz “mindig készen kell állni” propagandát. 12 éves korától minden albán gyerek kiképzést kapott a legközelebbi bunkerben, hogyan szorítsa vissza az ellenséget. Havonta kétszer civil hadgyakorlaton kellett részt venniük a családoknak, ami volt, hogy 3 napig tartott, és amelyben a felnőtt korú lakosság, nők és férfiak vettek részt, fegyvert kaptak, de töltényt nem. A fiatal úttörőket és a kommunista ifjúsági mozgalom tagjait kiképezték arra, hogyan védekezzenek a légi invázió ellen azáltal, hogy hegyes cövekeket rögzítsenek a fák tetejére, nehogy bejuthassanak a leszálló külföldi ejtőernyősök. A felnőtt férfi lakosság 20%-a hivatásos katona volt, és a GDP kb. 1/4-ét költötte az ország fegyverkezésre.

 

A bunkerek típusai

A Qendër Zjarri, azaz QZ bunker volt a leggyakoribb. Ez három részből állt: egy 3 m átmérőjű beton kupolából rajta egy lőréssel, egy üreges hengerből, ami a kupolát tartotta, és egy 60 cm-es külső falból. A henger és a külső fal közötti részt földdel töltötték meg. Sok helyen hármasával állították fel őket, és előregyártott betonalagúttal kötötték össze.

 

A QZ bunker tervrajza
(Forrás: wikipedia)

Bunker Tirana központjában, ami valaha a Blloku bejáratát őrizte
(Forrás: saját kép)

Amennyiben ezt a típust sziklás domboldalon vagy vízszintes talajon (lásd pl. a fentebbi kép) ásták el, úgy az “első védvonal” feleslegessé vált, így azt gyakran nem is építették meg. A fenti képen látható, hogy a rendszerváltás után turisztikai célból a bunkert körbeásták, az üreget üveglappal fedték le, valamint a kupolájának a legfelsőbb, vékony betonrétegét lefejtették a kupola felén.  Így látszik, hogy tömör vaslemez van a vékony betonréteg alatt. Ha a lőrésén benézünk, akkor látjuk, hogy a “gomba” réteges szerkezetű, nemcsak a vékony külső beton alatt van vastag vaslemez, hanem alatta beton, vaslemez, beton, vaslemez stb. több rétegben.

Ezt a típust egy katonai mérnök Josif Zagali tervezte, aki később a Védelmi Minisztérium főmérnöke lett. De Hoxha, mint sok más miniszterét és sok-sok minisztériumi vezetőt hamis vád alapján bebörtönözte 8 évre. Felesége megőrült, családját a barátok és ismerősök elkerülték, lánya pedig mellrákban halt meg. Zagali később azt mondta, hogy “fájdalmas és tragikus sors nemcsak nekem és a családomnak, hanem több ezer Albániában élő családnak, akik átélték Enver Hoxha diktatúráját.”

Hármas bunker, Porto Palermo 2005
(Forrás: saját kép)

A másik a parancsnoki Pikë Zjarri, azaz PZ bunkerek típusa. Ezek sokkal nagyobbak voltak, 8 méteres átmérőjű kupolával. Beton szeletekből álltak össze, melyek mindegyike 8-9 tonnát nyomott, így a kész bunker 350-400 tonnás volt.

 

A PZ bunker tervrajza
(Forrás: wikipedia)

Parancsnoki bunker újrahasznosítva büfének Mali i Robit-ban
(Forrás: saját kép)

És voltak a speciális, nagy földalatti alagutak stratégiai célokra, melyeket a legnagyobb titokban építettek. A mérnöki gárda nem láthatta a teljes építési folyamatot, havi váltásban cserélték őket helyszínről-helyszínre. Ismerőseinktől hallottuk, hogy pl. a BunkArt1-hez a munkásokat (a technikusokat és a mérnököket is!) úgy vitték, hogy Tirana központjában felvette őket a teherautó, bekötötték a szemüket, össze-vissza furikázták őket a városban és környékén, majd három hétre letették őket dolgozni a mostani BunkArt1-nél (ott volt a szállásuk és fogalmuk nem volt, hogy hol vannak). Három hét után ugyanúgy össze-vissza szállították őket bekötött szemmel, majd így értek vissza Tirana központjába, azaz haza, úgymond szabadságra. Mindannyian meg voltak győződve, hogy valahol nagyon messze Tiranától építettek egy bunkert.

Több ezer kilométeres alagutak vannak a hegyek belsejében, így egyes szakértők szerint Albánia a világon a második legtöbb katonai alagúttal rendelkező ország Észak-Korea után.

Forrás: Sirob Naiv

Forrás: Sirob Naiv

A bunker program erőteljes negatív hatással volt Albánia amúgy is gyenge gazdaságára, a büdzsé egynegyedét költötték katonai célokra.

A bunkerizáció röviddel Enver Hoxha halála után abbamaradt. A poszt-kommunista kormányoknak kevés információjuk van arról, hogyan is használták és pontosan mennyi épült. 2004-ben albán hivatalnokok felfedeztek 16 tonnányi elfeledett mustárgáz készletet és egyéb vegyi fegyvereket, az Egyesült Államok pedig 20 millió dollárt adott Albániának, hogy megsemmisítse azokat, ami meg is történt.

Bár a bunkereket eredeti céljukra sohasem használták élesben, utána azonban igen. A polgárháború alatt a Saranda-i lakosság egy része elfoglalta a bunkereket a város körül, hogy a kormányerők és lázadók közötti harcokban így vegyenek részt. Az 1999-es szerb-koszovói háborúban a határ menti albán falvakat a szerb tüzérség lövedékei többször eltalálták, így a lakók a bunkereket használták menedékként. Vagy a koszovói albán menekültek bújtak meg bennük, amíg a nemzetközi segélyszervezetek menekülttáborokba vitték őket pl. Kukës-ba.

Bunkerek Saranda partjainál
(Forrás: saját kép)

Az utóbbi években a bunkerek száma megfogyatkozott. A lakosság nagyon sokat robbantással és munkagépekkel bontott el, a kormány védte ugyan, mint köztulajdont, de a helyieket ez nem érdekelte. A tengerparton viszont a kormány bontotta el a katonaság segítségével, leselejtezett T 59-es tankokkal, mert veszélyessé váltak a turisták számára. Így ma már úgy tűnik, hogy a bunkerek elhelyezése mindenféle logika nélkül történt, de ez nem igaz, az akkori kanyargós, jórészt egysávos utak (sokszor hajtű-) kanyarjait,  az összes tengeri és szárazföldi határt, valamint a fontos stratégiai létesítményeket védték egy aránylag logikus rendszer szerint.

A megítélés vegyes: vannak, akik örülnek, hogy pusztulni látják őket, és vannak, akik megőriznék az utókornak, mert már annyira megszokták és az életük részévé vált. Voltak kezdeményezések, hogy a megmaradt bunkerek hogyan alakíthatók át pl. szálláshellyé, de hasznosították istállónak, raktárnak, büfének, tetováló szalonnak, de találunk bunkerből kialakított görög ortodox szentélyt is.

Büfék Bunec-ben az albán Riviérán 2007-ben
(Forrás: saját kép)

Forrás: saját kép, BunkArt1

Két nagy földalatti bunkert Tiranában pedig megnyitottak múzeumnak.

A Bunk’Art 1 bejárata
(Forrás: saját kép)

A Bunk’Art2 bejárata a háttérben és kijárata Tirana központjában
(Forrás: saját kép)

A néhány éve írt Bunkerek, hova tűntetek bejegyzésben található képeket több, mint 10 éve készítettük, az alábbi képek zömét az utóbbi években itt járt magyar turistáktól kaptam.

Találunk még jócskán elhagyatottan álló, jobb-rosszabb állapotban lévő gombákat mindenfelé.

A lakóházak és hotelek között is megférnek:

Durres-ben a szállodasoron a lakóházak között
(Forrás: Sima Ildikó)

Forrás: Sipos Edit

Forrás: Explore Albania

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Néhányat hasznosítottak különböző célokra.

Játszótérnek a Narta-lagúna közelében egy étterem kertjében:

Forrás: Nagy Baka Ividő

Kerítésbe építve:

Forrás: Sirob Naiv

Turistacsalogatónak:

Golem
(Forrás: saját kép)

Stranddísznek:

A Rodon-foknál a strandon
(Forrás: saját kép)

És használhatók raktárnak, istállónak vagy akár “ideiglenes pásztortanyának”, azaz esztenának is:

Forrás: Sirob Naiv

Tirana legnagyobb temetőjében is elfér. Ebben a temetőben volt eltemetve Apponyi Geraldine is, mielőtt áthelyezték a királyi család sírhelyébe
(Forrás: saját kép)

Ez pedig egy üzemanyagraktár volt, a hatalmas fémtartályt a rendszerváltás után feldarabolták és ellopták, csak a vasbeton tartószerkezet maradt.


Forrás: Sirob Naiv

A Gjadër városában található légibázist is a hegy gyomrába vájták, és egykoron úgy tervezték, hogy ellenálljon a légicsapásoknak, de szükség esetén a légierő innen felszállva is meg tudja védeni az országot. 1997. március 12-én a polgárháborúban helyiek megtámadták a bázist, és több épületet, köztük az irányítótornyot is lerombolták. Március 16-án a katonaság elhagyta a helyet. Forráshiány miatt nem újították fel, így 2000-ben végleg bezárták. A 600 méternyi alagútrendszerrel rendelkező objektumban főként a hatvanas évekből származó sugárhajtású repülők állomásoztak, többek között MiG-17-esek, a vietnami háború korszakából származó MiG-19-esek, valamint a MiG-21-es kínai másolatából, az F-7A-ból is akadt néhány darab.

 

 

 

 

A szent domb városa – Shkodra

/0 Hozzászólások/in , , /by

Albánia ötödik legnépesebb városa. Nevének jelentése: szent domb (Shën Kodra).

A település a Tarabosh, Cukal, Maranaj és Sheldi-hegyek ölelésében, a Drin, a Buna és a Kir folyók összefolyásánál, és a Balkán-félsziget legnagyobb területű tava a Shkodrai-tó mellett található. A város elődjét i. e. IV. sz-ban alapította egy illír törzs, i. e. 168-ban római kézbe került, és fontos kereskedelmi és hadi utak vezettek át rajta.

Shkodra a távolból
(Forrás: view_albania.al)

A Római Birodalom összeomlását követően a VI. századtól több hullámban szlávok érkeztek a városba. Jöttek bolgárok, majd szerbek, majd megint bolgárok, 1393-ban foglalták el először a törökök, majd 3 évvel később a Velencei Köztársaság kezére került. Lek Dukagjini kétszer is megvédte a törököktől, de 1479-ben nem sikerült, utána a lakosság nagy része elmenekült. Az ott maradt lakosság többször is fellázadt az oszmán uralom ellen, de mindannyiszor leverték. A város a XVII. sz-ban fejlődésnek indult, Észak-Albánia gazdasági központja lett. Akkoriban épültek a kétszintes házak, a bazár, majd a XVIII. sz. második felében a Kir-folyón átívelő Mesi-híd.

Forrás: saját kép

1718 után egymás után nyíltak a különböző országok konzulátusai a városban. Ekkor alapították a jezsuiták teológiai szemináriumukat, a ferencesek kolostorukat, és 1867-ben katolikus érseki székhely lett a város.

Az 1815-ös és 1837-es földrengések következtében a Drin folyása megváltozott, s többször elárasztotta a középkori városmagot, ezért a modern Shkodra központja innen 2 kilométerre északkeletre alakult ki. A 19. század második felére a város jelentős kereskedelmi és kulturális központtá vált, mintegy 3500 kereskedésben árulták az 50 ezres lakosú város és környéke legfőbb termékeit: bőrt, ruhát, dohányt és fegyvereket. Az első világháború során, 1915. június 27-én a montenegróiak ismét megtámadták a várost, de aztán 1916. januárjában az Osztrák–Magyar Monarchia foglalta el, amely előzőleg Nopcsa Ferencet – aki néhány évet élt Shkodra-ban – megbízta diplomáciai és katonai hírszerző feladatokkal. Végül 1920-ban a várost átengedték az albán nemzeti kormánynak.
Shkodra jelentős felsőoktatási tanintézményei a Tanárképző Főiskola és az 1992-ben alapított Luigj Gurakuqi Egyetem. Egyéb művészeti intézményei a Migjeni Színház, a Szépművészeti Galéria, a Történeti Múzeum és a Marubi fotómúzeum.

 

A vár, melyet egy asszony csontjai tartanak

Rozafa vára
(Forrás: saját kép)

A Shkodra-i várat Kr. e. V-IV. sz-ban kezdték építeni, és 9 ha-on terül el. Építése során, amelyet három kőműves testvér vezetett, Kőmíves Kelemen balladájához hasonlóan a falai, amit raktak nappal leomlottak reggelre. Egy hétig folytatták e reménytelen küzdelmet, majd a munkások fellázadtak, hogy ez így nem mehet tovább, találjanak ki valamit. Ekkor érkezett egy idős ismeretlen, és némi pénz fejében elmondta a megoldást: az építkezést csak akkor lehet befejezni, ha a három testvér közül valamelyikük feleségét befalazzák, mert az ő csontjai megtartják majd a várat. De ezt a titkot nem szabadott elárulni a nőknek, a gondviselésnek kellett döntenie. Ketten a fivérek közül azonban átgondolták az ígéretet és úgy döntöttek, hogy a nejük azért még megérdemel egy plusz esélyt, és rájuk parancsoltak, be ne tegyék lábukat az épülő vár területére. A harmadik testvér, a legfiatalabb azonban szavatartó volt: Rozafának, ifjú feleségének egy szót sem szólt, noha a családban volt egy alig pár hónapos csecsemő is, egy fiúgyermek. Másnap Rozafa megjelent a várban ételt hozva, a két báty pedig gyorsan odalépett hozzá, és közölte vele a rossz hírt.
Rozafa nyugodt maradt és nem tett szemrehányást a fejét szégyenkezve lehajtó férjének. Csak ennyit mondott: sorsát vállalja, de van egy nagy (azaz inkább négy kisebb) utolsó kívánsága: apró, még bőven eltartásra szoruló gyermekére tekintettel a falazást szíveskedjenek úgy kivitelezni, hogy a jobb szeme, a jobb melle, a jobb lába és a jobb keze szabadon maradjon.

A befalazott Rozafa gyermekével
(Forrás: the albanian)

Ezt a furcsa kívánságot Rozafa úgy magyarázta, hogy a szemével látni, a kezével tartani, a mellével táplálni szeretné még egy ideig a gyermeket, a lábával meg a kőbölcsőt ringatni. Perceken belül befalazták, ettől kezdve a vár felépített falai már nem roskadtak össze.

Rozafa életét áldozta Shkodra-ért, testének felét pedig gyermekéért
(Forrás: saját kép)

A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a vár területén eredő forrásból származó, kicsit zavaros víz szoptatós anyáknak kifejezetten jót tesz, ha azzal mossák meg a mellüket, a vár bejáratánál csöpögő víz pedig Rozafa teje.

Kilátás a várból
(Forrás: fb)

 

Az albán katolicizmus központja, Teréz anya városa

A Shkodra-i katolikus székesegyház neve az előzőleg itt állt vértanú Szt. István templom nevét őrizte meg, ő volt a város védőszentje. Az ottomán uralom első három százada alatt a papi elöljáróságokat kiűzték a városból, és csak 1762-ben engedték őket vissza. 1851-ben kérelemmel fordultak a szultánhoz, hogy templomot építhessenek.

A Szt. Isván székesegyház
(Forrás: saját kép)

A legenda szerint egy egyezség során a templom méretének meghatározása úgy történt, hogy egy megnyúzott tehén csíkokra szaggatott bőréből készült zsinórt aki a legmesszebbre dobja, akkora lesz a templom. Először a város ottomán kormányzója kezébe került, aki eldobta. Majd az Egyesült Királyság konzulja következett, aztán az orosz, görög konzul még messzebbre dobta, majd végül az Osztrák-Magyar Monarchia konzulja dobta a legtávolabbra. Ekkor a wáli megjegyezte a bajusza alatt, hogy „tán Albánia összes katolikusát ide akarják gyűjteni”. :)

A templom végül 74 m hosszú, 50 m széles, és 23,5 m magas lett. Az építéshez a szultán 700 török lírát, IX. Pius pápa pedig 1000 aranyat küldött, és a muszlim lakosság is adakozott. Az építkezés alatt a nagy boltív kétszer ledőlt, és a támasztékot végül egy osztrák mérnök segítségével csinálták, akinek a neve mai napig ismeretlen. Amikor az építkezés véget ért, a harangtorony még hiányzott. Az akkori püspök összehívta a gazdag katolikus családok képviselőit. Három kategóriára osztották őket, gazdagságuktól függően, annak függvényében kellett volna adakozniuk. Ez vitát eredményezett, mert egyikük sem akart alacsonyabb kategóriába kerülni. Akkor az egyik leggazdagabb család képviselője azt javasolta, hogy fejezzék be a tornyot egyenlő mértékben adakozva, és állítsanak egy emléktáblát a falon, hogy az ő pénzükből épült a torony.

 

A Szt. István székesegyház a harangtoronnyal
(Forrás: saját kép)

A Szt. István székesegyház belülről
(Forrás: saját kép)

A katedrális kupolája először fából épült, de 35 év múlva majdnem összedőlt, ezért más anyagokra cserélték, amik ma is tartják.
Az 1905-ös földrengések, majd az 1913-as bombázások elpusztították az óratornyot és az órát, de 1925-ben az adományozó család, akitől eredetileg kapták, új órát vett, ami 1967-ig működött. Akkor a Kulturális Forradalom részeként a templomot sportközponttá avanzsálták. 1991-ben nyitották meg újra, akkor Teréz anya is meglátogatta, majd 1993-ban II. János Pál pápa itt szentelte fel az új albán püspököket.

II. János Pál pápa mellszobra
(Forrás: saját kép)

Shkodra Teréz anya városa is, hiszen családja innen származik, és édesapja halála után ide költözött vissza a család Szkopjéből, ahol „az emberiség jótevője” született. Itt élt 18 éves koráig, amikor is elhatározta, hogy Indiába megy missziós nővérnek. Az általa alapított Szeretet Misszionáriusai rendház természetesen Shkodra-ban is működik, és 2006-ban szobrot is állítottak neki.

Teréz anya szobra Shkodra-ban
(Forrás: ozoutback)

 

Albánia legnagyobb katolikus temploma mellett Shkodra-ban található a legnagyobb mecset is (ha elkészül Tiranában a nagy négy tornyú mecset, akkor átveszi a helyét).

A Shkodra-i Nagymecset
(Forrás: saját kép)

A vallások békés egymás mellett élését szimbolizálja, hogy a nagymecset közelében álló ferences templom tornyát és a mecset minaretjeit mindkét vallás minden jelentős ünnepén fényfüzérrel kötik össze.

A Nagymecset és a Ferences templom
(Forrás: albdreams)

Az Ólom mecset Shkodra egykori bazárja mellett található a vár lábánál. Formáját a szultán isztambuli mecseteinek kinézete ihlette. Ez az egyetlen mecset Albániában, mely egy nagy oszlopos udvarral kezdődik, mielőtt belépnénk az imacsarnokba. A legenda szerint Mehmet pasa maga is részt vett az építési munkában, hogy vallási odaadását és a munka iránti tiszteletét mutassa az emberek előtt. Az egyik falusi panasszal akart élni a pasánál, így odament az egyik munkáshoz, hogy megkérdezze, melyikük a pasa. Nem tudhatta, hogy magát a pasát kérdezi, mert az egyszerűen volt öltözve, így az csak annyit válaszolt a falusinak, várjon egy kicsit. A munka végeztével felöltötte díszes ruháját, és meghallgatta a panaszt. Ez az egyszerűség mélyen megérintette az embereket. A mecset bekerült a világ 50 legszebb mecsete közé a Huffington Post válogatásában.

Az Ólom-mecset
(Forrás: huffington post)

A régió népviselete változatos – Albániában több, mint 200 fajta népviselet létezik -, és a katolikus és muszlim viseletben is különbség van.

 

Shkodra-ban van egy ‘Magyar antikommunista forradalom’ nevű utca is. Nevét annak az albán orvosnak Dr. Thoma Dardeli-nek köszönheti, aki 1951-1956 között Budapesten az Eötvös Loránd Orvostudományi Egyetemen tanult. 1956. októberében Budapesten aktívan részt vett a magyar antikommunista forradalomban, a Magyar Rádió épülete előtti tüntetéseken, a Sztálin szobor ledöntésében. A forradalom napjaiban ápolta a sebesülteket a Bakáts téri kórházban. 1956. decemberében hazatért Albániába, és a forradalomban való részvétele miatt a titkosrendőrség megfigyelés alatt tartotta, és később 11 évre börtönbe került. 1991-ben újra Magyarországra utazott, ahol tagja lett az 1956-os Magyarok Világszövetségének, 1991. júliusában megalapította Shkodra-ban az Albán-Magyar Baráti Társaságot. 2001-ben kezdeményezte, hogy a Shkodra-i önkormányzat az ‘1956-os magyar antikommunista forradalom’ nevet adományozza egy utcának. 2006-ban a Magyar Köztársaság Elnöke a „Szabadság Hőse” érdemrenddel tüntette ki a Magyarországon kifejtett, önfeláldozó tevékenységéért.

Forrás: fb

Shkodra ma is nyüzsgő, élettel teli város. Ne lepődjünk meg, ha a belvárosban a különböző apácarendek képviselőit vagy akár a rend őreit biciklizni látjuk, a belváros néhány utcáját napközben kerékpárútként használhatják a lakók.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Enver Hoxha rejtélyes és ellentmondásos élete

/2 hozzászólás/in , /by

 

A diktátor képe mindenhol ott volt
(Forrás: saját kép, BunkArt1)

A XX. századi Albánia egyik legmeghatározóbb alakja, aki kemény diktatúrát épített ki egy félfeudális társadalomban, hogy így vezesse népét a jóléti kommunizmusba. Regnálása alatt 6027 embert végeztetett ki – köztük 9 minisztert és egy miniszterelnököt. 17650 embert záratott börtönbe (akik közül 1065 meghalt a börtönben) és több, mint 20.000 embert küldött internálótáborba, köztük 20 tábornokot. 1941-től, a Kommunista Párt létezésétől kezdve 1985-ig a párt 41 vezetőjét végeztette ki, börtönözte be vagy küldte internálótáborba. Élete tele volt titkokkal és ellentmondásokkal.

A bebörtönzöttek listája
(Forrás: saját kép, Levelek Háza)

A kivégzett áldozatok névsora
(Forrás: saját kép, Levelek Háza)

A kivégzett és bebörtönzött nők közül néhányan. 1944. novembere és 1991. márciusa között 450 nőt végeztek ki.
(Forrás: saját kép, Nemzeti Történeti Múzeum)

1908. október 16-án született Gjirokastra-ban. Két fiútestvére és egy lánytestvére volt.

Enver Hoxha szülőháza Gjirokastra-ban, ma Néprajzi Múzeum
(Forrás: wikipedia)

 

Családja földtulajdonos volt Gjirokastra-ban. Vallásuk szerint bektashi muszlimok voltak.

 

1930-ban fejezte be Korça-ban a Francia Líceumban tanulmányait kitűnő eredménnyel.

 

Ahmet Zogu kormánya 1931-ben ösztöndíjjal Montpellier-be küldte egyetemre, de félidőben kihullott. Franciaországban számos cikket írt a L’Humanite újságba Lulo Malajori álnéven, melyben elítélte Zogu kormányát.

 

Hoxha 5 évet élt különböző nyugati országokban. Legtöbbet Franciaországban és Belgiumban, ahol Brüsszelben az albán konzulátus titkáraként dolgozott. Életrajza szerint Zogu ellenessége miatt bocsátották el munkájából.

 

1936-ban Korça-ban kezdett tanítani a Francia Líceumban francia nyelvet. 1939-ben az olasz megszállás után elbocsátották, mivel nem volt hajlandó belépni a Fasiszta Pártba.

 

1941. november 8-án részt vett egy kommunista gyűlésen, és egyike volt a Kommunista Párt alapítóinak. A vele kapcsolatos egyik legnagyobb rejtély ehhez a pártgyűléshez kapcsolódik. Itt nem jelölték vezetőnek. Néhány történész szerint a jugoszláv Miladin Popovic és Dusan Mugosha-hoz kapcsolódik a felemelkedése. Blendi Fevziu könyvében azt írja, hogy Enver jelenléte az alapító gyűlésen Koço Tashko-nak köszönhető. Popovic azt mondta, hogy a korçai kommunista csoport öt tagja ortodox, egynek feltétlenül muszlimnak kell lennie, így Tashko Hoxha-t hozta.

 

A Kommunista Párt ideiglenes központi bizottságának 7 tagja közül csak Enver Hoxha maradt életben a felszabadulás után, a többieket megölték vagy bebörtönözték.

 

Enver Hoxha volt az alapítója a „Zëri i Popullit” (A nép hangja) újságnak 1942-ben, amely a Kommunista Párt orgánuma volt.

Az újság a halálhírét közli 1985-ben
(Forrás: communist international)

 

Qemal Stafa meggyilkolása sötét pontja Enver életének. Bár az előző kommunista ifjat rejtélyes támadók ölték meg 1942. május 5-én, feltételezhető hogy parancsra tették.

Qemal Stafa személyes tárgyai, köztük a véres pulóvere
(Forrás: saját kép, Nemzeti Történeti Múzeum)

 

1945. január 1-jén vette feleségül Nexhmije Xhuglini-t.

Feleségével 1945-ben
(Forrás: facebook)

 

Három gyermekük született, és hét unokájuk.

Gyerekeikkel
(Forrás: facebook)

 

Első külföldi látogatását 1946. júniusában tette Jugoszláviában, ahol találkozott Tito-val. Enver Hoxha-t a nacionalisták azzal vádolták, hogy eladta Koszovót Jugoszláviának. Ezzel szemben Hoxha memoárjában állította, hogy minden erőfeszítést megtett azért, hogy Koszovót egyesítse Albániával. Ezt maga Tito kérte.

 

1944-ben, a felszabadulás után Hoxha létrehozott egy speciális bíróságot, ahol értelmiségiek százait ítéltek el, köztük a sógorát is. 1947. október 10-én 16 parlamenti képviselőt végeztetett ki. A vád az volt ellenük, hogy meg akarták dönteni a kommunizmust.

 

Nemzetközi színtéren először 1946. augusztusában jelent meg a Párizsi Békekonferencián, mint az albán kormány képviselője. Sztálinnal 1947. júliusában találkozott először egy meghívás keretében, mikor a Szovjetunióba látogatott. Összesen ötször találkozott vele, utoljára 1952-ben.

Enver Hoxha és Sztálin Moszkvában
(Forrás: botasot)

 

Hruscsovval 1954-ben találkozott Moszkvában. 1959. májusában Hruscsov Albániába látogatott. Ő volt az első szovjet vezető, aki Albániába jött. Az ő látogatása apropóján épült a Saranda és Butrint közötti aszfaltút, mivel Hruscsov nagy történelem rajongó volt, az ókori romvárost is felkereste. Fát is ültettek látogatásának emlékére.

Hruscsov Albániában
(Forrás: lapsi.al)

 

Hoxha egyszer látogatott el Kínába 1956-ban, ott Mao Ce-tunggal találkozott. Utolsó külföldi utazása 1960-ban volt, amikor 81 kommunista párt gyűlésén vett részt Moszkvában. Itt felmerült, hogy a szovjetek meg akarnak szabadulni tőle, ezért visszatért Olaszországba. Az egyik oka annak, hogy Albánia szakított a Szovjetunióval, hogy a szovjetek sürgették Tiranát, hogy rehabilitálják azokat az albánokat, akiket elítéltek, miután Albánia szakított Jugoszláviával.

Az albán delegáció Kínában 1956-ban
(Forrás: pinterest)

 

Albánia 1955-ben lépett be a Varsói Szerződésbe. 1962-től nem vett részt az üléseken, 1968-ban pedig elsőként ki is lépett.

 

1945-1946-ban agrárreformot hajtottak végre Albániában. A földtulajdonosokat földművesekké tették, oly módon, hogy kisajátították a földjeiket és szövetkezetbe tömörítették az embereket (ezeket kooperativ-nak hívták). A magántulajdon megszűnt, a kis magánvállalkozásokat pedig államosították.

 

1967-ben Albánia hivatalosan ateista állam lett. Megtiltották az istenhitet és a vallásgyakorlást. 2200 templomot és mecsetet romboltak le.

 

Forrás: redaktori.net

 

A háború utáni kormány megalakulása óta 1981-ig bezárólag Hoxha minden belügyminiszterét megvádolta azzal, hogy kém. Legmegbízhatóbb embere a testőre volt, aki 30 évig szolgálta.

Enver Hoxha Hekuran Isai belügyminiszter és Ramiz Alia társaságában
(Forrás: saját kép, BunkArt1)

 

Enver Hoxha a Munkapárt vezetőjeként csak két kisebb autóbalesetet szenvedett. Azonban külföldi titkosügynökök és albán magánszemélyek többször megpróbálták megölni. 1984-ben egy fogvatartott német tisztnek sikerült egy automata fegyvert szereznie és komolyan veszélyeztetnie az életét.

 

40 évig élt az egykori Blloku-ban Tiranában. 1945-ben költözött be egy villába, de hamarosan átköltözött egy másikba.

Enver Hoxha villája a Blloku-ban a Sky Tower-ből
(Forrás: saját kép)

A villa zárva van, nem látogatható, de tavaly Szkander bég halálának 550. évfordulóján megnyitották a látogatók előtt (Forrás: saját kép)

 

Majdnem minden nagyvárosban volt nyaralója, legszívesebben Pogradec mellett Driloni-ban és Vlora-ban időzött.

Vlora-ban 1969-ben
(Forrás: facebook)

 

Enver Hoxha ritkán repült, csak Moszkvába és Pekingbe utazott repülővel. Helikopterrel is csak néhányszor Albánián belül. Az utazások hiánya is hozzájárult Albánia elszigetelődéséhez.

 

Minden napját újságolvasással kezdte. Az összes belföldi lap, még a kis helyiek is az asztalán várták reggelente. Nemzetközi sajtót is olvasott, főleg a francia Le Monde-ot.

Korabeli újságok
(Forrás: saját kép, BunkArt1)

 

Köztudott, bár hivatalosan sosem erősítették meg, de Tiranán kívül mindig hasonmásokkal utazott. Állítólag négy hasonmása volt, akik modellek voltak, és az ő ruháit viselték. Mikor elhagyta Tiranát, például a nyaralóit kereste fel, mindig 4-5 autóból álló konvojjal ment, a másodtitkár, valamint a Sigurimi igazgatója és a gárda (elit katonaság) kíséretében. Az utazás előtt 24 órával, és utána még pár óráig lezárták az utakat a forgalom elől.

A Mercedes Benz 600, mellyel Enver Hoxha sokat utazott
(Forrás: ideplus.info)

 

Folyékonyan beszélt franciául, de tudott olaszul, szerb-horvátul, oroszul és angolul is. Kedvenc írói Molière, Goethe és Byron voltak.

 

45.000 könyve volt, főleg franciául. A 90-es években nagy részük megsemmisült, családjának csak kevés maradt meg. Folyamatosan gazdagította gyűjteményét a legújabb francia kötetekkel. Ízlése széles volt, nemcsak marxista-leninista műveket olvasott, hanem szerzett könyveket pápák és katolikus szentek életéről, és még vámpírokról is.

 

Szenvedélyes vadász volt, de sohasem jeleskedett benne.

Enver Hoxha fegyverei és esőkabátja
(Forrás: saját kép, Nemzeti Történeti Múzeum)

 

Felesége szerint a legjobban az adósságot gyűlölte. „Ez benne van a gjirokastraiak vérében, hogy nem szeretnek tartozni, mert tudják, hogy az adósság szolgává tesz. Még Tito-nak is mondta. A koszovóiak adósságot csináltak, és azt mondták, majd akkor fizetik vissza, ha a baba sír az anyaméhben.” – mondta felesége Nexhmije Hoxha utolsó interjújában.

 

Blendi Fevzi úgy jellemzi a diktátort önéletrajzi könyvében, mint paranoiás lelkületű embert, aki kevéssé vagy egyáltalán nem mutat megbánást azok irányában, akiknek feleségével együtt halálát okozta. Utolsó éveiről azt írja, hogy Hoxha befelé fordult, mert azáltal, hogy annyi ember halálát okozta, nehéz volt bárkivel is beszélnie.

Forrás: lapsi.al

 

Első infarktusát 1972-ben kapta. Két évig komoly orvosi kezelés alatt állt, majd 1974-re javult az állapota.

Betegségét egy ideig titokban tartották. Két agyvérzése volt 1983-ban és 1984-ben, akkor szinte teljesen elveszítette a látását, és két nappal halála előtt egy infarktuson is átesett. Akkor már megírták, hogy súlyos cukorbetegsége vezetett ezekhez. Orvosa az a Sali Berisha volt, aki a független politikai pártok működésének engedélyezését követően 1990-ben alakult Demokrata Párt elnöke volt, és az első ténylegesen demokrata választásokon abszolút többséget szerezve 1992-ben az ország köztársasági elnöke lett. Hoxha fizikai és szellemi képességeinek fokozatos elvesztése – amelyet rokonai egyre nagyobb titokban tartottak – nem enyhítette szörnyű hatalmát és erejét, felesége volt az, aki a döntéseket hozta helyette. Az orvosi jelentés szerint 1985. április 9-én kómába esett egy szívroham következtében, majd két nap múlva leálltak a szervei. 1985. április 11-én hivatalosan holttá nyilvánították. Temetését hatalmas gyász kísérte, mivel az emberek úgy érezték, hogy attól a pillanattól kezdve Albániának már nincs jövője.

Testét koporsóban temették el a Nemzeti Mártírok temetőjében. Végrendeletében meghagyta, hogy ne balzsamozzák be, mint Lenin-t. Halotti maszkot viselt. 1992-ben exhumálták, és Sharrë-ba helyezték.

Enver Hoxha sírja
(Forrás: communist international)

 

Az ENSZ 1985. áprilisában egy perces csenddel emlékezett meg róla.

A Piramis 1988-ban, a megnyitás évében, melynek tervezésében lánya is részt vett férjével együtt múzeumnak készült
Forrás: enverhoxha.ru

 

A háború alatt, hogy elkerülje a fasiszta üldözést, Enver Hoxha különböző álneveket viselt, mint például Taras, Hasani, Saliu, Malo, Valbona és Shpati. Az utolsó két álnevet két unokája is megkapta.

 

A kommunista diktátor volt az egyetlen albán, aki 2005-ben bekerült a Világenciklopédiába. A 430-ik oldalon található a H betűnél. Bernd Fisher történész a XX. század legbefolyásosabb albánjának nevezte.

Ma a bazárban különféle “hordozókon” találkozhatunk vele
(Forrás: saját kép, Gjirokastra bazár)

Jól megférnek egymás mellett a múlt és jelen politikai vezetői
(Forrás: saját kép, Kruja bazár)

 

Aki ellátogat Berat-ba, még most is láthatja a Shpirag-hegyen a NEVER feliratot, bár már eléggé halványul. Eredetileg ENVER neve volt kirakva, de a kommunizmus bukása után albán fiatalok átalakították a betűk sorrendjét, utalva ezzel arra, hogy soha többé diktatúra, soha többé kommunizmus!

A NEVER felirat a Shpirag-hegyen
(Forrás: saját kép)

 

Enver Hoxha megtiltotta Teréz anyának, hogy hazatérjen Albániába meglátogatni haldokló édesanyját. A diktátor halála után térhetett csak vissza, akkor azonban felkereste sírját, és imát mondott érte.