A szent domb városa – Shkodra

 

 

Albánia ötödik legnépesebb városa. Nevének jelentése: szent domb (Shën Kodra).

A település a Tarabosh, Cukal, Maranaj és Sheldi-hegyek ölelésében, a Drin, a Buna és a Kir folyók összefolyásánál, és a Balkán-félsziget legnagyobb területű tava a Shkodrai-tó mellett található. A város elődjét i. e. IV. sz-ban alapította egy illír törzs, i. e. 168-ban római kézbe került, és fontos kereskedelmi és hadi utak vezettek át rajta.

 

Shkodra a távolból
(Forrás: view_albania.al)

 

A Római Birodalom összeomlását követően a VI. századtól több hullámban szlávok érkeztek a városba. Jöttek bolgárok, majd szerbek, majd megint bolgárok, 1393-ban foglalták el először a törökök, majd 3 évvel később a Velencei Köztársaság kezére került. Lek Dukagjini kétszer is megvédte a törököktől, de 1479-ben nem sikerült, utána a lakosság nagy része elmenekült. Az ott maradt lakosság többször is fellázadt az oszmán uralom ellen, de mindannyiszor leverték. A város a XVII. sz-ban fejlődésnek indult, Észak-Albánia gazdasági központja lett. Akkoriban épültek a kétszintes házak, a bazár, majd a XVIII. sz. második felében a Kir-folyón átívelő Mesi-híd.

 

 

1718 után egymás után nyíltak a különböző országok konzulátusai a városban. Ekkor alapították a jezsuiták teológiai szemináriumukat, a ferencesek kolostorukat, és 1867-ben katolikus érseki székhely lett a város.

Az 1815-ös és 1837-es földrengések következtében a Drin folyása megváltozott, s többször elárasztotta a középkori városmagot, ezért a modern Shkodra központja innen 2 kilométerre északkeletre alakult ki. A 19. század második felére a város jelentős kereskedelmi és kulturális központtá vált, mintegy 3500 kereskedésben árulták az 50 ezres lakosú város és környéke legfőbb termékeit: bőrt, ruhát, dohányt és fegyvereket. Az első világháború során, 1915. június 27-én a montenegróiak ismét megtámadták a várost, de aztán 1916. januárjában az Osztrák–Magyar Monarchia foglalta el, amely előzőleg Nopcsa Ferencet – aki néhány évet élt Shkodra-ban – megbízta diplomáciai és katonai hírszerző feladatokkal. Végül 1920-ban a várost átengedték az albán nemzeti kormánynak.
Shkodra jelentős felsőoktatási tanintézményei a Tanárképző Főiskola és az 1992-ben alapított Luigj Gurakuqi Egyetem. Egyéb művészeti intézményei a Migjeni Színház, a Szépművészeti Galéria, a Történeti Múzeum és a Marubi fotómúzeum.

 

 

A vár, melyet egy asszony csontjai tartanak

 

Rozafa vára
(Forrás: saját kép)

 

A Shkodra-i várat Kr. e. V-IV. sz-ban kezdték építeni, és 9 ha-on terül el. Építése során, amelyet három kőműves testvér vezetett, Kőmíves Kelemen balladájához hasonlóan a falai, amit raktak nappal leomlottak reggelre. Egy hétig folytatták e reménytelen küzdelmet, majd a munkások fellázadtak, hogy ez így nem mehet tovább, találjanak ki valamit. Ekkor érkezett egy idős ismeretlen, és némi pénz fejében elmondta a megoldást: az építkezést csak akkor lehet befejezni, ha a három testvér közül valamelyikük feleségét befalazzák, mert az ő csontjai megtartják majd a várat. De ezt a titkot nem szabadott elárulni a nőknek, a gondviselésnek kellett döntenie. Ketten a fivérek közül azonban átgondolták az ígéretet és úgy döntöttek, hogy a nejük azért még megérdemel egy plusz esélyt, és rájuk parancsoltak, be ne tegyék lábukat az épülő vár területére. A harmadik testvér, a legfiatalabb azonban szavatartó volt: Rozafának, ifjú feleségének egy szót sem szólt, noha a családban volt egy alig pár hónapos csecsemő is, egy fiúgyermek. Másnap Rozafa megjelent a várban ételt hozva, a két báty pedig gyorsan odalépett hozzá, és közölte vele a rossz hírt.
Rozafa nyugodt maradt és nem tett szemrehányást a fejét szégyenkezve lehajtó férjének. Csak ennyit mondott: sorsát vállalja, de van egy nagy (azaz inkább négy kisebb) utolsó kívánsága: apró, még bőven eltartásra szoruló gyermekére tekintettel a falazást szíveskedjenek úgy kivitelezni, hogy a jobb szeme, a jobb melle, a jobb lába és a jobb keze szabadon maradjon.

 

A befalazott Rozafa gyermekével
(Forrás: the albanian)

 

Ezt a furcsa kívánságot Rozafa úgy magyarázta, hogy a szemével látni, a kezével tartani, a mellével táplálni szeretné még egy ideig a gyermeket, a lábával meg a kőbölcsőt ringatni. Perceken belül befalazták, ettől kezdve a vár felépített falai már nem roskadtak össze.

 

Rozafa életét áldozta Shkodra-ért, testének felét pedig gyermekéért
(Forrás: saját kép)

 

A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a vár területén eredő forrásból származó, kicsit zavaros víz szoptatós anyáknak kifejezetten jót tesz, ha azzal mossák meg a mellüket, a vár bejáratánál csöpögő víz pedig Rozafa teje.

 

Kilátás a várból
(Forrás: fb)

 

 

Az albán katolicizmus központja, Teréz anya városa

 

A Shkodra-i katolikus székesegyház neve az előzőleg itt állt vértanú Szt. István templom nevét őrizte meg, ő volt a város védőszentje. Az ottomán uralom első három százada alatt a papi elöljáróságokat kiűzték a városból, és csak 1762-ben engedték őket vissza. 1851-ben kérelemmel fordultak a szultánhoz, hogy templomot építhessenek.

 

A Szt. Isván székesegyház
(Forrás: saját kép)

 

A legenda szerint egy egyezség során a templom méretének meghatározása úgy történt, hogy egy megnyúzott tehén csíkokra szaggatott bőréből készült zsinórt aki a legmesszebbre dobja, akkora lesz a templom. Először a város ottomán kormányzója kezébe került, aki eldobta. Majd az Egyesült Királyság konzulja következett, aztán az orosz, görög konzul még messzebbre dobta, majd végül az Osztrák-Magyar Monarchia konzulja dobta a legtávolabbra. Ekkor a wáli megjegyezte a bajusza alatt, hogy „tán Albánia összes katolikusát ide akarják gyűjteni”. :)

A templom végül 74 m hosszú, 50 m széles, és 23,5 m magas lett. Az építéshez a szultán 700 török lírát, IX. Pius pápa pedig 1000 aranyat küldött, és a muszlim lakosság is adakozott. Az építkezés alatt a nagy boltív kétszer ledőlt, és a támasztékot végül egy osztrák mérnök segítségével csinálták, akinek a neve mai napig ismeretlen. Amikor az építkezés véget ért, a harangtorony még hiányzott. Az akkori püspök összehívta a gazdag katolikus családok képviselőit. Három kategóriára osztották őket, gazdagságuktól függően, annak függvényében kellett volna adakozniuk. Ez vitát eredményezett, mert egyikük sem akart alacsonyabb kategóriába kerülni. Akkor az egyik leggazdagabb család képviselője azt javasolta, hogy fejezzék be a tornyot egyenlő mértékben adakozva, és állítsanak egy emléktáblát a falon, hogy az ő pénzükből épült a torony.

 

A Szt. István székesegyház a harangtoronnyal
(Forrás: saját kép)

 

A Szt. István székesegyház belülről
(Forrás: saját kép)

 

A katedrális kupolája először fából épült, de 35 év múlva majdnem összedőlt, ezért más anyagokra cserélték, amik ma is tartják.
Az 1905-ös földrengések, majd az 1913-as bombázások elpusztították az óratornyot és az órát, de 1925-ben az adományozó család, akitől eredetileg kapták, új órát vett, ami 1967-ig működött. Akkor a Kulturális Forradalom részeként a templomot sportközponttá avanzsálták. 1991-ben nyitották meg újra, akkor Teréz anya is meglátogatta, majd 1993-ban II. János Pál pápa itt szentelte fel az új albán püspököket.

 

II. János Pál pápa mellszobra
(Forrás: saját kép)

 

 

Shkodra Teréz anya városa is, hiszen családja innen származik, és édesapja halála után ide költözött vissza a család Szkopjéből, ahol „az emberiség jótevője” született. Itt élt 18 éves koráig, amikor is elhatározta, hogy Indiába megy missziós nővérnek. Az általa alapított Szeretet Misszionáriusai rendház természetesen Shkodra-ban is működik, és 2006-ban szobrot is állítottak neki.

 

Teréz anya szobra Shkodra-ban
(Forrás: ozoutback)

 

Albánia legnagyobb katolikus temploma mellett Shkodra-ban található a legnagyobb mecset is (ha elkészül Tiranában a nagy négy tornyú mecset, akkor átveszi a helyét).

 

 

A vallások békés egymás mellett élését szimbolizálja, hogy a nagymecset közelében álló ferences templom tornyát és a mecset minaretjeit mindkét vallás minden jelentős ünnepén fényfüzérrel kötik össze.

 

A Nagymecset és a Ferences templom
(Forrás: albdreams)

 

Az Ólom mecset Shkodra egykori bazárja mellett található a vár lábánál. Formáját a szultán isztambuli mecseteinek kinézete ihlette. Ez az egyetlen mecset Albániában, mely egy nagy oszlopos udvarral kezdődik, mielőtt belépnénk az imacsarnokba. A legenda szerint Mehmet pasa maga is részt vett az építési munkában, hogy vallási odaadását és a munka iránti tiszteletét mutassa az emberek előtt. Az egyik falusi panasszal akart élni a pasánál, így odament az egyik munkáshoz, hogy megkérdezze, melyikük a pasa. Nem tudhatta, hogy magát a pasát kérdezi, mert az egyszerűen volt öltözve, így az csak annyit válaszolt a falusinak, várjon egy kicsit. A munka végeztével felöltötte díszes ruháját, és meghallgatta a panaszt. Ez az egyszerűség mélyen megérintette az embereket. A mecset bekerült a világ 50 legszebb mecsete közé a Huffington Post válogatásában.

 

Az Ólom-mecset
(Forrás: huffington post)

 

A régió népviselete változatos – Albániában több, mint 200 fajta népviselet létezik -, és a katolikus és muszlim viseletben is különbség van.

 

 

 

Shkodra-ban van egy ‘Magyar antikommunista forradalom’ nevű utca is. Nevét annak az albán orvosnak Dr. Thoma Dardeli-nek köszönheti, aki 1951-1956 között Budapesten az Eötvös Loránd Orvostudományi Egyetemen tanult. 1956. októberében Budapesten aktívan részt vett a magyar antikommunista forradalomban, a Magyar Rádió épülete előtti tüntetéseken, a Sztálin szobor ledöntésében. A forradalom napjaiban ápolta a sebesülteket a Bakáts téri kórházban. 1956. decemberében hazatért Albániába, és a forradalomban való részvétele miatt a titkosrendőrség megfigyelés alatt tartotta, és később 11 évre börtönbe került. 1991-ben újra Magyarországra utazott, ahol tagja lett az 1956-os Magyarok Világszövetségének, 1991. júliusában megalapította Shkodra-ban az Albán-Magyar Baráti Társaságot. 2001-ben kezdeményezte, hogy a Shkodra-i önkormányzat az ‘1956-os magyar antikommunista forradalom’ nevet adományozza egy utcának. 2006-ban a Magyar Köztársaság Elnöke a „Szabadság Hőse” érdemrenddel tüntette ki a Magyarországon kifejtett, önfeláldozó tevékenységéért.

 

Forrás: fb

 

Shkodra ma is nyüzsgő, élettel teli város. Ne lepődjünk meg, ha a belvárosban a különböző apácarendek képviselőit vagy akár a rend őreit biciklizni látjuk, a belváros néhány utcáját napközben kerékpárútként használhatják a lakók.

 

Forrás: albania.al

 

 

Ásúrá napja (Dita e Hashures)

 

Amikor kisebb-nagyobb turista csoportokat kalauzolunk Tiranában, a programba mindig beletesszük a Bektashi Muszlimok Világközpontjának meglátogatását. Minden évben kaptunk meghívást a bektashi muszlimok legfontosabb ünnepére, melyet idén október 4-én tartottak. Idén végre sikerült elmennünk, és egy érdekes és maradandó élményben volt részünk.

Ásúrá napja a Muharram hónap tizedik napja az iszlám naptárban. Ez a nap a muharramra való megemlékezés tetőpontja. Az ásúrá azt jelenti arabul, hogy „tizedik”, mert egy tíz napos böjt után következik. Ezen a napon Mohamed próféta unokája, Husszein Imám kivégzésére és a vele együtt mártírhalált halt 72 társára emlékeznek, mely 1400 évvel ezelőtt Kerbela város mezején történt a mai Irakban, és amely város ezért a síita muszlimok szent városa Mekka, Medina és Jeruzsálem mellett.

E napon a síita muszlimok és a bektashik is ásúrát főznek, csakúgy mint Noé, aki miután kikötött az Ararát-hegységnél az özönvíz után, a bárkán maradt alapanyagokból gabonából, magvakból, szárított gyümölcsökből pudingot főzött. Ezért kapta az édesség a Noé pudingja nevet. Noé prófétára emlékezve és Istennek hálát adva Anatólia népe és más muszlimok szokássá tették ennek a pudingnak az elkészítését ezen a napon, és szétosztották a rokonok, barátok, szomszédok között vallástól és hittől függetlenül a béke és szeretet jeleként. Az ásúrá nem tartalmaz semmilyen állati összetevőt, ez egyfajta tiltakozás mindenfajta erőszak és vérontás ellen.

A megemlékezés az albán himnusszal kezdődött.

Az esemény házigazdája, Őszentsége Hadzsi Baba Edmond Brahimaj a bektashi muszlimok vallási világvezetője (aki régóta személyes ismerősünk) beszédének elején a vallási és polgári békéért emelt szót, és hangsúlyozta, hogy egyik történelmi vallás sem támogatja az erőszakot.

 

Hadzsi Baba Edmond Brahimaj
(Forrás: saját kép)

 

Majd népdalok és táncok következtek a bektashik által lakott különböző vidékekről, melyekből betekintést nyerhettünk az albán népzene és a népviseletek világába.

 

Egy kis ízelítő a táncokból a teljesség igénye nélkül:

Észak-Albán tánc.

Vegyes albán táncok.

 

Xhamadani Vija Vija és Ajka e Qumështit – Tirana.

 

 

A fellépők Hadzsi Baba és az Albán Televízió tudósítójának társaságában
(Forrás: saját kép)

 

Forrás: saját kép

 

A program után a jelenlévők mindegyikét ásúrával (albánul hashure) kínálták. Nekünk abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy Hadzsi Baba társaságában a fogadószobájában fogyaszthattuk el az édességet. Albániában az itt jelen lévő mind a négy vallás (katolikus, ortodox keresztény, szunnita muszlim és bektashi muszlim) minden ünnepén szokás az, hogy az összes többi vallás vezetője is tiszteletét teszi az adott ünnepen, így volt ez Ferenc pápa 2014-es látogatása alkalmából is.

Éppen akkor, amikor mi a hashurét fogyasztottuk Haxhi Baba fogadószobájában, érkezett az itteni katolikus bíboros.

 

 

 

“Noé pudingja” az ásúrá

 

(A videók és a fényképek mindegyike amatőr felvétel, a minőségért elnézést kérek.)

 

“A béke mindig lehetséges” – 28. Nemzetközi Vallási Béketalálkozó Tiranában

 

A rendezvény logója Forrás: en.radiovaticana.va

A rendezvény logója
Forrás: en.radiovaticana.va

 

A nemzetközi béketalálkozó eredete a ’80-as évek közepére nyúlik vissza, mikor is a Sant’ Egidio Közösség kezdeményezésére elkezdődött a vallások közötti párbeszéd és kölcsönös egyetértés erősítése a béke jegyében. Az első vallásközi találkozót II. János Pál pápa hívta össze 1986-ban Assisi-ben, és ez az imavilágnap adta az alapját az azóta minden évben megrendezett vallási és kulturális béketalálkozóknak.

A következő két találkozót (1987, 1988 – Róma) a varsó-i követte 1989-ben „Soha többé háború” mottóval, a II. világháború 50. évfordulójára, majd 1990-ben Bari-ban, 1991-ben Máltán, 1992-ben Brüsszel-ben „Európa, Vallások, Béke” jelmondattal, mely Európa egységét hangsúlyozta.

Az 1995-ös találkozó különleges volt: Jeruzsálemben zajlott, a Szent Város szívében. A jelmondat az volt: „Együtt Jeruzsálemben zsidók, keresztények és muszlimok.”

1988-ban Bukarestben is volt egy rendkívüli találkozó, melyet elsőként a rendezvény történetében a romániai ortodox egyház szervezett „Béke Isten nevében: Isten, Emberiség, Népek” jelmondattal.

2007-ben Nápolyban XVI. Benedek pápa hangsúlyozta: „Tisztelnünk kell a vallások különbözőségét, és mindannyinknak a békéért kell dolgoznunk, segítenünk kell a nemzetek közötti megbékélést.”

Idén szeptember 6-8. között Tiranában rendezték ezt a találkozót a balkáni háború befejezésének 20. évfordulójára emlékezve.

A béke mindig lehetséges.” Ez volt a mottója a rendezvénynek, Péter apostol példájára hivatkozva, melyre leveleiben is rávilágít: „Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.”

Forrás: santegidio.com

Ez mindig egy három napos esemény, és a forgatókönyv nagyjából mindenhol ugyanaz. Idén a nyitó ünnepségen Mateo Xhumpi püspök (a pápa erre a célra megbízott követe) olvasta fel Ferenc pápa levelét, melyben üdvözölte, hogy idén Tirana ad helyt ennek az eseménynek, az a város, amely a vallások békés együttélésének szimbólumává vált. A pápa hangsúlyozta, hogy azért látogatta meg első európai célpontként Albániát tavaly szeptemberben, hogy felhívja a világ figyelmét arra, hogy egy olyan ország, ahol a kommunizmus alatt minden lehetséges eszközzel üldözték a vallásokat, jelenleg követendő példává vált a világon a vallási toleranciának. Ferenc pápa hangsúlyozta továbbá: „ A valódi hit békét teremt. Albániában születhet meg az új (vallási és társadalmi) béke üzenete (próféciája).” Kiemelte még, hogy a világ és Európa nem maradhat közömbös a háborús övezetekből menekülő embertársainkkal szemben. Megemlítette, hogy a vallási béke az egyetlen lehetőség az emberiség jövője számára.

A rendezvények különböző helyszíneken zajlottak, és az esemény névleges házigazdája a Bektashi Muszlim Világközösség volt, melynek világközpontja Tiranában található, és melynek megújult tettyéje erre az alkalomra készült el. (A bektashi vallásról néhány blogbejegyzéssel ezelőtt írtam: https://albania.cafeblog.hu/2015/08/20/a-vilag-kozepe/ )

A vallásközi találkozó üzenete, hogy minden vallási csoport különbözőképpen imádkozik, de végül összegyűlnek, ahogyan egy folyó mellékfolyói találkoznak egy közös mederben, és egy közös záróünnepségen együtt imádkoznak. A sokféleség és az élő történelem van a színtéren, de a találkozó egyben szomorú emlékeztetője annak, hogy a nők mennyire megdöbbentő arányban hiányoznak a legtöbb vallás vezetői közül. A záróünnepségen a gyerekek a vallási vezetőktől mindig átvesznek egy békenyilatkozatot tekercsbe írva, valamint egy olajágat, majd továbbadják azokat a politikusoknak. Az esemény mindig napnyugtakor történik, külső helyszínen, általában az adott város központi helyszínén (itt Tiranában a Piramisnál volt), majd a vallási vezetők egymás után meggyújtanak egy-egy gyertyát a kihelyezett gyertyatartókon, és békéért fohászkodnak.

Forrás: santegidio.com

 

Forrás: santegidio.com

 

Forrás: santegidio.com

A Sant’ Egidio Közösség vezetője Andrea Riccardi, aki neves történész mindig új gondolatokat hoz és a világ nagy vallásainak vezetői, valamint humanista vezetők tárják elénk gondolataikat.

A rendezvényre 60 országból 4000 vendég érkezett, a világvallások vezető képviselői, többek között: katolikusok, ortodoxok, protestánsok, muszlimok, zsidók, zoroasztriánusok, szikhek, buddhisták sintoisták és még sok más vallás. Magyar részről Fabiny Tamás a Lutheránus Világszövetség Elnöke képviselte hazánkat.

Mi akkor jártunk a városban, amikor a Rogner Hotelben éppen véget ért az éppen aktuális program:

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

És a Kongresszusi Palotában is:

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Közben pedig a záróünnepségre készítették elő a Piramist:

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

 

A résztvevők közül néhány érdekes egyéniség a teljesség igénye nélkül:

Tep Vong, a kambodzsai főpátriárka
(Forrás: santegidio.com)

 

Muhammad Abdul Khabir Azad a pakisztáni főimám
(Forrás: santegidio.com)

 

Aphrem II Igantius a szír ortodox keresztény pátriárka
(Forrás: santegidio.com)

És végül az Európai Bizottság alelnöke:

 

Antonio Tajani Európa-parlament alelnöke, Vallásközi Párbeszéd felelőse Forrás: etf.europa.eu

Antonio Tajani az Európai Bizottság alelnöke, a Vallásközi Párbeszéd felelőse
Forrás: etf.europa.eu

 

Természetesen a béketalálkozón kiemelt jelentőséget kapott a jelenleg Európát érintő menekültkérdés is.

 

A Világ Közepe

Ez. :)

A világ közepe

A világ közepe (Forrás: saját kép)

A világ közepe Albániában található. Legalábbis a bektashi muszlimok szerint. A világ közepe ugyanis Tiranában a Bektashi Világközpont Teqe-jének (tettye=szent hely) közepén van.

a vilag kozepe fent

A világ közepén állva felfelé nézve pedig ez látható / Forrás: saját kép

Albániában ugyanis négy fő vallást gyakorolnak, a katolikust, a görög ortodox keresztényt, a szunnita muszlimot és a bektashi muszlimot.

A bektashi egy muszlim misztikus rend, amelyet az iráni Khoraszánban élt Haxhi Bektash Veliu alapított meg. A rend végleges formája a XVI. században Anatóliában (Törökországban) alakult ki, majd a Balkánon is elterjedt, elsősorban Albániában.

A rend alapítója / Forrás: saját kép

A rend alapítója (Forrás: saját kép)

A bektashi rend eredetileg az ortodox szunnita iszlám egyik szufi rendje volt. A XVI. században azonban elfogadták a síiták tanait, beleértve azt is, hogy Alit, Mohamed próféta negyedik utódát Allahhal és magával a prófétával együtt mintegy szentháromságként tisztelték. Mint sok más szufi rend tagjai, a bektashik is elég felületesen tartották be a mindennapi életre vonatkozó iszlám törvényeket. Vallási szertartásaik során mind a nők, mind a férfiak részt vettek a rituális borivásban és táncban. A mondás szerint: “Kush pi raki, bektashi.”, tehát aki pálinkát iszik, az bektashi. :) A Balkánon élő bektashik átvettek néhány keresztény szokást is, például a rituális úrvacsorát és a gyónást. Misztikus műveik jelentős mértékben gazdagították a szufi költészetet.

A bektashi rend a XV. században politikai jelentőségre is szert tett, mivel a bektashik feladata a janicsárok (az oszmán-török seregben szolgáló gyalogság katonáinak) szellemi-katonai nevelése és a hittérítés volt. A bektasihk közé tartozott Gül Baba is, kinek a sírboltját a Rózsadombon találjuk, ahol egykor tettyéje is állt. A másik egykori magyarországi bektashi tettye romjai Pécs fölött a Tettye nevű magaslaton állnak. A janicsáralakulatokat 1826-ban feloszlatták, a bektashik befolyása is csökkent, de a század későbbi évtizedeiben a rend újjászületett. Törökországban és Albániában számos kolostort újjáépítettek, és virágzott a bektashi irodalom is. 1925-ben Törökországban feloszlatták a szufi rendeket, és a bektashik vezetői Albániába tették át székhelyüket. 1967-től Albániában üldözték a vallásgyakorlást, így ezután a bektashik csak Törökországban, a Balkán albánok lakta részein és az Egyesült Államokban gyakorolhatták vallásukat.

Ma azonban Albániában található a bektashi vallás központja, vezetője pedig Őszentsége Hajj Baba Edmond Brahimaj, akivel volt szerencsénk többször is találkozni a rezidenciáján, és személyesen is meggyőződni róla, hogy valóban isznak rakit, hiszen a dervis (szolga) a szentelt cukor mellé rakit is kínált, és a vallási vezető irántunk való tisztelete jeléül elfogyasztott belőle egy kortyot. :)

Hirësia e Tij Haxhi Baba Edmond Brahimaj - a bektashik "pápája"

Hirësia e Tij Haxhi Baba Edmond Brahimaj – a bektashik “pápája” (Forrás: saját kép)

baba

Forrás: saját kép

A most épülő tettye a 2015. szeptember 6-8. között Tiranában megrendezésre kerülő 28. Nemzetközi Béke Kongresszusra fog elkészülni.

A tettye bejárata, Haxhi Baba-val a képen, a háttérben a Tomorr-hegy / Forrás: saját kép

A tettye bejárata ( Forrás: saját kép)

Az épülő tettye

Az épülő tettye (Forrás: saját kép)

az epulo tettye2

Forrás: saját kép

A festőművészt Irakból hozatták

A festőművészt Irakból hozatták (Forrás: saját kép)

A tettye mellett találhatók a türbék, azaz sírhelyek, ahol a vallási vezetők vannak eltemetve.

Forrás: saját kép

Sírok a türbe előtt / Forrás: saját kép

Sírok a türbék előtt (Forrás: saját kép)

sirok1

Sírok egy türbén belül (Forrás: saját kép)

sirok2

Sírok egy másik türbében (Forrás: saját kép)

sirok3

A harmadik türbe belseje (Forrás: saját kép)

A minden évben megrendezésre kerülő bektashi fesztivál Berat mellett a Tomorr-hegyen zajlik, ahol Abaz Ali türbéje található, ahová hívők és turisták is ellátogatnak.

Abaz Ali Tomori

Abaz Ali Tomori (Forrás: bringazzvelem.blogspot.com)

Bektashi papok

Bektashi papok (Forrás: bringazzvelem.blogspot.com)

Abaz Ali Tomori türbéje

Abaz Ali Tomori türbéje (Forrás: bringazzvelem.blgogspot.com)

Az emberek felmennek a hegyre, a türbében megcsókolják az ajtófélfát, aztán jobbról balra megkerülik az ott található három sírt, simogatják, megcsókolják, majd pénzt tesznek rá. A sírok felett van egy hosszú gyertyagyújtó hely.

A gyertyagyújtó hely

A gyertyagyújtó hely (Forrás: bringazzvelem.blogspot.com)

Elképesztő mennyiségű bárányt vágnak, és miután elvágták az állat torkát, a családfő a bárány vérével megjelöli a többi családtag homlokát.

Előkészítik az állatot a sütésre / Forrás: bringazzvelem.blogspot.com

Előkészítik az állatot a sütésre (Forrás: bringazzvelem.blogspot.com)

Sülnek az áldozati bárányok

Sülnek az áldozati bárányok (Forrás: bringazzvelem.blogspot.com)

A bektashiknak számos szent helye található Albániában, többek között Kruja felett a hegyen Sari Salltik sírja is.

Két legfőbb ünnepük a Nevruz-nap és az Ásúrá-napja.

A bektahsik egyben a dervis rend képviselő is. A szufi derviseket mindig is tisztelték tudásuk, bölcsességük, költészetük (Gül Baba), felvilágosultságuk vagy éppen szellemességük miatt. Nagy részük vándorló volt, akik a muzulmánok által lakott világ minden részét bejárták, s általában koldulásból éltek (a dervis perzsa eredetű szó, jelentése ajtóban álló, vallásos koldus). A dervisek misztikus kapcsolatban állnak Allahhal, imádkozással, meditációval, tánccal kerülnek közelebb hozzá. A leghíresebbek a kerengő dervisek, azaz a mevlevik.

 

 

Az ország, ahol valóban egy az Isten

 

A világban sok rossz dolog történik. Természeti katasztrófák, balesetek, melyekről egyáltalán nem vagy alig tehetünk, és sok olyan is, amelyet mi, EMBEREK követünk el. A legszomorúbb az, amikor mindezeket a vallások mögé bújva tesszük, melyeknek pedig a szeretet és a béke hirdetése lenne a feladatuk.

Albániáról azt írják, muszlim ország. Lényegesen kevesebb a katolikus és az ortodox. Ebben az országban sokáig (1967-től a rendszerváltásig) minden vallás tiltva volt, kötelező volt ateistának lenniük. Ez most már természetesen nem így van, és itt nyilvánul meg leginkább az, amiről a vallásoknak szólniuk kéne: a békés egymás mellett élés, egymás tisztelete, elfogadása, az, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolkodunk a világról, egymásról, Istenről vagy Isten tagadásáról. Tehát bátran kijelenthetjük, hogy Albánia leginkább az az ország Európában, ahol a legnagyobb a vallási tolerancia. Ők, akiknek hosszú ideig tiltva volt, hogy bármilyen Istenben higgyenek, megtanulták a lényeget, bármilyen áldozatokkal is járt anno.

 

Teréz anya életnagyságú szobra a Szt. Pál katedrális udvarán Tiranában. Az országban kb. 10% a római katolikusok aránya a
(Forrás: saját kép)

 

Így történhet meg az, hogy amikor egy itteni társaságban beszélgetünk, ahol a jelenlévők – ha egyáltalán felmerül, hogy ki milyen vallású – azt szokták mondani, hogy  “Zoti është një” – azaz „Egy az Úr”, igen, még az ateista is. Tehát mindegy kiben hiszünk, a lényeg ugyanaz. És itt ebben az országban a muszlim hívő gond nélkül bemegy a katolikus vagy ortodox templomba, és a katolikus vagy ortodox is ugyanúgy bemegy a mecsetbe.

 

Az ortodox katedrális Tiranában
(Forrás: saját kép)

 

Egy másik példa a vallások békés egymás mellett élésére, amikor minden év január 6-án minden településen, ahol ortodox keresztények laknak, a pópa egy fém keresztet dob a vízbe (a település menti folyóba, tóba, vagy éppen a tengerbe). Az ortodox fiatal fiúknál az volt régen a szokás, hogy egymással versengtek abban, hogy ki tudja kihozni, azaz “megmenteni” a keresztet a víz alól. Ezt a hagyományt a mai napig megőrizték az ortodox keresztények itt. Az a fiú, akinek sikerült felhoznia a keresztet az adott településen, később bekopoghat minden ház és lakás ajtaján és pénzjutalmat kap az ott lakóktól, mert ő a szerencsét hozó fiú, aki “megmentette” a keresztet. Mivel ebben az országban a muszlimok vannak többségben, és természetesen a muszlim fiatalok is versenyeznek, ezért sokszor előfordul, hogy egy muszlim fiúnak sikerül felhozni a keresztet. :) Ettől függetlenül ő is kap jutalmat mindenkitől, az ortodoxoktól vagy a katolikusoktól is!

Még egy szép példa, hogy minden katolikus és muszlim ünnepen fényfüzérrel összekötik a Shkodra-i katolikus templom és a mecset tornyait. Így jelzik egymás felé, hogy tiszteletben tartják egymás vallási ünnepeit, melyeket állami szinten (az összes vallás összes ünnepét) is megtartják.

 

Shkodra a vallások békés egymás mellett élésének szimbóluma
(Forrás: kumti.com)

 

(Erről és a vallások békés egymás mellett éléséről már írtam Ferenc pápáról szóló, valamint a 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról bejegyzéseimben.)

 

Ferenc pápa szobra Tiranában
(Forrás: saját kép)

 

És egy személyes példa: Amikor ebbe a házba költöztünk, a házat berendezetten vettük át. Többek között ezeket a tárgyakat találtuk a szekrényben: egy  Koran arab nyelven, egy Koran albán nyelven, és egy Szűz-Mária nipp. Ezt a tulajdonos hagyta itt. Ezek szépen megférnek egymás mellett, ahogy a katolikusok, ortodoxok, szunnita muszlimok és a bektashik  (muszlim misztikus rend, amely már csak Albániában és a nyugati albán közösségekben létezik).

 

2 Koran_1Maria

Forrás: saját kép

 

Photo0465

Forrás: saját kép

 

Photo0467

Forrás: saját kép

 

Végezetül pedig egy cikk arról, hogyan viszonyult Albánia a zsidókhoz a II. világháború alatt. A cikk ezzel a mondattal kezdődik:

„Albánia volt az egyetlen ország Európában, ahol több zsidó élt a második világháború végén, mint előtte, pedig 1939-ben előbb az olasz fasiszták, majd a náci Németország szállta meg a balkáni országot. „

Érdemes elolvasni, nagyon tanulságos, és tökéletesen tükrözi az albán nép hozzáállását nemcsak a vallásokhoz, hanem az emberekhez is.

 

http://mult-kor.hu/20131121_albania_es_a_zsidok

 

„A béke egy mosollyal kezdődik” – Ma van Teréz anya napja Albániában

images3

 

Teréz anya 1910-ben született Szkopjében (Macedónia), Agnes Gonxha Bojaxhiu néven. Édesapja sikeres albán építési vállalkozó, édesanyja háztartásbeli volt. Még két testvére volt. A család Shkodra-ból származott, így amikor édesapja 9 éves korában váratlanul meghalt visszaköltöztek Albániába, a család eltartása pedig az édesanyára maradt. Teréz anya emlékei szerint a mély hitből származó szeretet volt az, ami enyhített az apa elvesztésének fájdalmán, és segített összetartani a családot. Az albán többséggel ellentétben, akik muszlimok voltak, ők a katolikus vallást gyakorolták.

 

index2

 

Az édesanya jelentős szerepet töltött be a Szent Szív egyházközségben, a szegények segítője és támogatója volt, és gyermekeit is ebben a szellemben tanította. A jugoszláv jezsuiták szolgálatot vállaltak a kalkuttai egyházmegyében, ahonnan egyikük írásaiban beszámolt az ottani lehetőségekről. Ágnes (1928-ban) 18 éves korára elhatározta, hogy missziós nővér szeretne lenni Indiában, és jelentkezett az akkor ott szolgálatot teljesítő írországi Loreto nővérekhez (angolkisasszonyok rendjébe). Barátnőjével együtt kérte felvételét a Loreto-i Miasszonyunk anyaházába, akik néhány hónap felkészítés után Indiába, Darjeeling-be küldték. Szerzetesi fogadalmát itt tette le 1931-ben. 1930-tól 1948-ig földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett.

1946. szeptember 10-én Darjeeling-be kellett utaznia lelkigyakorlatra. A vonaton a harmadosztályú kocsiban óriási volt a tömeg, és megdöbbenve tapasztalta azt a nyomort és szegénységet, amely az indiaiak többségének kijutott. Ekkor ébredt rá küldetésére, arra hogy nincs joga a kolostor békéjében, kényelmében élni, miközben az emberek, akiket szolgálni jött, nyomorognak. Küldetést érzett arra, hogy elhagyja a kolostort, megossza sorsát a szenvedőkkel és Jézust követve a szegények között szolgáljon. 1948-ban Kalkutta érsekén keresztül engedélyt kért XII. Pius pápától, hogy elhagyhassa a közösséget és független apácaként Kalkutta nyomornegyedében dolgozhasson.

 

18 éves korában
(Forrás: saját kép, Nemzeti Történeti Múzeum)

 

Levetette szerzetesi öltözékét, fehér szárit öltött, és Patna-ba ment a missziós orvosnővérekhez, hogy megfelelő egészségügyi ápolónői kiképzést kapjon. Amerikai missziós nővéreknél egészségügyi kiképzésben részesült, majd hamarosan visszatért Kalkuttába, ahol a Szegények Kis Nővéreivel lakott, és engedélyt kért nyomortelepi iskolájának megnyitására. Nemsokára segítői is akadtak, és támogatást kapott az egyházi szervezetektől és a városi hatóságoktól is. 1950 októberében Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást az új szerzetesrend alapítására. Hitvallásuk: “Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk.” A rend hivatása Teréz anya szavaival: „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”.

Az indiai kormány támogatásával egy elhagyott hindu templomot alakítottak át a szegény, magatehetetlen emberek otthonává. Nem sokkal később újabb otthonokat nyitottak a leprások és az árvák számára. A rend egyre több hívet és támogatót talált céljai számára, és az 1960-as években sorra nyitotta az otthonokat szerte Indiában. 1965-ben VI. Pál pápa engedélyezte, hogy a rend más országokra is kiterjessze tevékenységét. Létszámuk rohamos gyorsasággal növekedett, és új otthonok nyílottak szerte a világon. Az első Indián kívüli otthont Venezuelában nyitották, majd Róma, Tanzánia következett. Sorra nyíltak az otthonok Ázsiában, Afrikában, Európában, és megnyílt az első misszionárius ház New York-ban is.

Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték, a rengeteg kitüntetés mellett 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat. Amikor átvette a díjat, megkérdezte: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét?” Nagyon egyszerűen válaszolt: „Menjünk haza és szeressük a családunkat.” Az ünnepi banketten való részvételt lemondta, és a kapott 6000 dollárt Kalkutta szegényeinek juttatta el. Teréz anya ugyanis elveihez hűen visszautasította, hogy a ceremóniát záró bankett finomabbnál finomabb ételeiből fogyasszon: „Nem tudnék venni belőle, és nyugodt lelkiismerettel megenni, amikor testvéreim közül annyian halnak éhen. Nekem egy darabka kenyér és egy pohár víz elegendő.”

Teréz anyának a szegények sorsáról, illetve a gazdagok felelősségéről vallott nézetei II. János Pál pápa gondolkodásának irányvonalában helyezkednek el, ezért is szövődtek kivételes baráti szálak a szerzetesnővér és a Szentatya között. II. János Pál 1979. decemberében lelkesülten tiszteletét fejezte ki Teréz anya iránt, akinek munkáját csodálattal követte nyomon. 1986. február 3-án, Kalkuttában a pápa meglátogatta a Szeretet Misszionáriusainak házát. Teréz anya élete legszebb napjának nevezte ezt a látogatást. 1991-ben hosszú idő után visszatért Albániába, és Shkodrában megnyitotta a rend ottani házát.

 

1997. szeptember 5-én hunyt el. Halálakor a rend a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint 4000 apáca és több mint 100.000 önkéntes ápoló dolgozott. Bár India nem keresztény ország, a kormány mégis három napos nemzeti gyászt rendelt el, és állami temetést rendezett. Halálát az egész világ az emberiség nagy veszteségeként értékelte. Teréz anyát II. János Pál pápa a missziós világnapon, 2003. október 19-én Rómában csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta. Ezt ünnepli ma Albánia. Az eseményen 27 ország képviseltette magát kormányszinten, de megjelentek a nagy világvallások, a misszionáriusok és a szegények képviselői is, akikért Teréz anya életében annyit tett. Albániában Tirana legnagyobb kórháza, egyik tere, valamint a nemzetközi repülőtér is az ő nevét viseli. Shkodra-ban szobrot állítottak a tiszteletére. És természetesen már az első osztályos könyvekben is tananyag.

 

 

Teréz anya – Az élet himnusza

Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan! Az élet szép – csodáld meg!

Az élet boldogság – ízleld! Az élet álom – tedd valósággá!

Az élet kihívás – fogadd el! Az élet kötelesség – teljesítsd!

Az élet játék – játszd!

Az élet vagyon – használd fel!

Az élet szeretet – add át magad! Az élet titok – fejtsd meg!

Az élet ígéret – teljesítsd!

Az élet szomorúság – győzd le!

Az élet dal – énekeld! Az élet küzdelem – harcold meg!

Az élet kaland – vállald!

Az élet jutalom – érdemeld ki! Az élet élet – éljed!

 

A Nemzeti Történeti Múzeumban tiszteletére létrehozott sarok
(Forrás: saját kép)

 

Rózsafüzére és egy imakönyve
(Forrás: saját kép, Nemzeti Történeti Múzeum)

 

 

FRISSÍTÉS: 2016. SZEPTEMBER 4-ÉN FERENC PÁPA SZENTTÉ AVATTA TERÉZ ANYÁT

 

 

Bajram – az áldozati ünnep

 

Ma van a Kurban Bajram ünnepe Albániában (is). A ‘bajram’ török eredetű szó, azt jelenti ‘ünnep’. Egy évben két Bajram-ot ünnepelnek: a Ramadan Bajram-ot és a Kurban Bajram-ot. A Kurban Bajram két hónappal és tíz nappal követi a Ramadan Bajram-ot.

Az ünnep onnan eredeztethető, amikor is Isten próbatétel elé állította Ábrahámot, hogy az EGYSZÜLÖTT fiát áldozza föl élő áldozatként. A keresztény és a muszlim vallás közötti különbség abból származtatható, hogy ki volt az a bizonyos egyszülött fiú? Mi keresztények azt mondjuk, hogy ez a fiú Izsák volt, aki sok-sok év után született Ábrahám feleségétől Sárától. A muszlimok azt mondják, hogy előtte Ábrahámnak volt a szolgálójától egy gyereke, akit Ismael-nek hívtak. A történésekből nem lehet leszűrni, hogy kit is akart feláldozni Ábrahám. Az egyszülött törvényes fiát, vagy az előtte született törvénytelen fiát.

A jelenlegi Bajram ünnep nem fiúk feláldozásáról szól. Az itteni szokás arról szól, hogy a gazdag embernek kötelessége SAJÁT KEZŰLEG vendégül látni a szegényebb rokonait-ismerőseit, ezért dolgozik egész nap a családjával együtt. A férfi, azaz a családfő az italért felelős, a feleség meg a lány gyerekek pedig az ételért. Mindegyik gazdag ember megengedhetné magának, hogy mindezt étteremből bérelt pincérekkel és ételekkel oldja meg. Csak az nem ér semmit. A Bajram lényege az, hogy saját kezűleg. Ez a gondolkodás járja át ezt a társadalmat az év többi napján is. A Bajram-ot nemcsak a muszlimok tartják meg ebben az országban, hanem a másik két vallás is: a görög ortodox keresztény és a katolikus is valamilyen szinten. Spirituálisan a Bajram a megbocsájtás, az erkölcsi győzelem, a békesség, barátság, testvériség és egység ünnepe. A muzulmánok ilyenkor világszerte bárányt vagy egyéb állatot, kecskét, borjút vágnak, húsát szétosztják a család, a barátok és a szegények között. A család összegyűlik, a gazdagabb rokon vendégül látja a szegényebbet, együtt esznek-isznak, megajándékozzák egymást, valamint meglátogatják a családi sírokat.

 

Forrás: ata.gov.al

 

A Ramadan vagy Fitër Bajram a böjti hónap a Ramadan/Ramazan lezárása. Ilyenkor egy hónapon keresztül a muszlim hívek napkeltétől napnyugtáig nem ehetnek és ihatnak, tartózkodniuk kell a dohányzástól és a nemi kapcsolattól is, valamint kerülniük kell a dühöt, az erőszakot, az irigységet, a vágyat és a pletykát. A böjti hónapban arra emlékeznek, hogy Allah kinyilatkoztatta Mohamed prófétának az akaratát. A hagyomány szerint 610-ben e hónap 27. napján adta Allah a Koránt az égből Mohamed prófétának, aki a Híra hegyére vonult vissza elmélkedni és böjtölni. Az iszlám hit szerint ilyenkor a pokol kapui zárva, a démonok leláncolva vannak, így e hónap a nélkülözések ellenére a béke és a szellemi megtisztulás időszaka. A böjt az iszlám öt pillére közül az egyik, és azt jelképezi, hogy a böjti időszak alatt a szegények és gazdagok egyenlőek. Az ünnep vándorol, az iszlám naptár szerint minden évben más időpontra általában 11 nappal korábbra esik.

 

Muszlim hívek imádkoznak Tirana főterén
(Forrás: balkanweb)

 

Forrás: balkanweb

 

 

Ferenc pápa Albániában

A mai napon Ferenc pápa első európai útjaként Albániába látogatott. A Teréz anya téren mi is ott voltunk, két méterrel mellettünk haladt el a pápamobil. Azt hiszen, ilyesmi az ember életében nem sokszor adatik meg. Ott voltak a katolikusok, ortodoxok és muzulmánok szépen együtt, békében. Nemcsak ők voltak ott, hanem a saját vallási vezetőik is, így a szertartás alatt a pápa mellett ült az itteni ortodox pópa valamint a szunnita- és a bektashi muszlimok országos elöljárói is. Albánia ugyanis négy vallású ország, és az ország népességének csak 10%-a katolikus. A lakosság 20% görög ortodox, többi része muszlim: szunnita vagy bektashi. Utóbbiaknak itt van a vallási világközpontjuk Tiranában. A vallások békés egymás mellett élésének szimbóluma Albánia, ennek az egyik jele, hogy minden vallás két ünnepet választhatott, amit állami szinten hivatalosan megünnepelnek, és a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartják. Ezért látogatta meg Albániát elsőként Európában Ferenc pápa, hogy ezzel is közvetítse a világ felé ennek fontosságát.

Forrás: saját kép

IMAG0017

Forrás: saját kép

Néhány szemelvény a híradásokból:

“A vallások közötti békés együttélés Albániában szép példa a világ számára – mondta Ferenc pápa az 50 újságírónak, akik vele utaztak a repülőn Tiranába.”

„Albánia egy olyan ország, amely nagyon sokat szenvedett, de aztán sikerült megtalálnia a békét a vallási különbözőségek között” – mutatott rá a pápa. „Ez egy szép jel a világ számára: a párbeszéd, a béke és az egyensúly a jó kormányzás érdekében.”

IMAG0999

Forrás: saját kép

 

“A Teréz anyáról elnevezett tiranai téren délben tartott szentmisén Ferenc pápa kijelentette: “Azért jöttem Albániába, hogy a reményt erősítsem országotokban. Láttam az utcákon, mennyi fiatal van nálatok, fiatal nép vagytok és ahol ennyi a fiatal, ott van remény! Szárnyaljatok úgy, ahogy a nemzeti lobogótokon a sas!”

Photo0223

Forrás: saját kép

“A Tirana utcáin nyitott pápamobillal végighaladó pápa útvonalát a kommunizmus időszakában meggyilkolt mártír papok és szerzetesnők óriási fényképei szegélyezték.”

IMAG0997

Forrás: saját kép

Photo0238

Forrás: saját kép