Európa utolsó titka – Albánia blog

avagy mindennapjaink egy nem mindennapi országban

Világörökségi helyszínek Albániában – Gjirokastra, a „kőváros”

      2005 óta világörökségi helyszín az Albánia déli részén található település. A város neve görög eredetű, ma is jelentős görög kisebbség él a görög határhoz közel fekvő kisvárosban. Hagyományos, palakővel fedett kőházai, szűk, macskaköves utcái egyedi hangulatot kölcsönöznek a városnak. Mintegy kétszáz lakóház és a 17. században épült, majd az 1872-es tűzvész után […]

„Háziállataink”

  Most már visszavonhatatlanul itt a jó idő, mert tegnapelőtt megérkeztek a fecskék. Minden évben egy pár nálunk költ a fedett terasz sarkában. Ugyanazon a napon megjelent az első teknős is. A gyerekek minden évben izgatottan várják, mikor bújnak elő téli vackukból ezek a jópofa páncélos hüllők.     A görög teknős Görögországban, Olaszországban, Horvátországban, […]

A „legalbánosabb” albán ételek

Az albán konyhára hatással volt az olasz, görög, török és szerb konyha. Mégis vannak olyan ételek, amikről elmondhatjuk, hogy albán, vagy azért mert csak itt készítik, vagy azért mert másképp készítik, mint a környező országokban.

Világörökségi helyszínek Albániában – Butrint, az ókori romváros

  Ha valaki Dél-Albániában nyaral, feltétlenül látogasson el az 1992 óta UNESCO világörökségi listán szereplő ókori romvárosba Butrint-ba. Butrint (vagy határozott alakban Butrinti) Saranda városa és a görög határ között található, a Jón-tengert a brakkvizes – az édes víz keveredik a tenger vízzel – Butrinti-tóval összekötő Vivari-csatorna partján, Korfu szigetével szemben. A város alapításával kapcsolatos […]

Dita e Verës – a Nyár napja Albániában

A tél végének, valamint a természet és az emberi lélek újjászületésének ünnepe. Központja Elbasan, ahonnan az ünnep eredeztethető.

Albán gasztronómia képekben

  Albániában lehet nagyon jókat enni. Most szeretnék egy összefoglalót adni azokról az ételekről, amiket mi már az itt töltött idő alatt kipróbáltunk. Ezek olyan ételek, melyeket egy átlagos turista bármilyen útjába kerülő étteremben megkóstolhat, akár a tengerparton, akár bármilyen albán városban.   Leves, az egyik. Albániában vannak jó levesek, de annyira nem jellemző a […]

Apró kövek művészete

  „Minden albán fiúgyermek kőfaragónak születik, csak van, aki tovább tanul. És minden albán lánygyermek mozaikmesternek születik, csak van, akit másfelé terel az élet.” :) Na, azért ez nem ennyire egyszerű, de az kétségtelen, hogy itt a kövek szeretete kézzelfogható, hiszen mindenhol hegy és kő van, hiszen Albánia Európa második legmagasabban fekvő országa. Ebben az […]

Albán desszertek – Tojáspuding

    A tojáspuding vagy krem karamel eredetileg francia édesség, de itt Albániában nagyon kedvelt. Egyébként is erős a kapocs a franciák és albánok között, a francia kultúra és gasztronómia erősen jelen van. A tojáspuding nagyon sok étteremben, cukrászdában kapható, és nagyon finom. Láttam több receptet, van amelyikben 6-7 tojással készítik, és van, ahol nem […]

Aki színesbe öltöztette Tiranát

  Az albánok jelenlegi miniszterelnöke Edi Rama, akinek eredeti foglalkozása festőművész és az albán Művészeti Egyetem professzora. Politikai pályafutásának egyik legérdekesebb időszaka, amíg 2000-2011 között Tirana főpolgármestere volt. Egyik legemlékezetesebb tevékenysége a fővárossal kapcsolatban az volt, hogy elbontatott rengeteg, nem éppen jól kinéző bódét a városban, így felvette a harcot az illegálisan épített épületekkel szemben. […]

Az ország, ahol valóban egy az Isten

Európa egyik legtoleránsabb országa, ahol a vallások békében és egymás iránti tiszteletben élhetnek egymás mellett.

Bunkerek, hova tűntetek?

Valaha 750.000 volt belőlük, minden albán családra jutott egy. Ma egy letűnt kor hirdetői, melyek iránt vegyes érzelmekkel tápláltatnak az albánok és a turisták is.

Gëzuar Vitin e Ri – Boldog új esztendőt!

  Eljött az év utolsó napja. Itt Albániában is ünnepelnek, már hetekkel ezelőtt is petárda durrogás hallatszott. A Top Channel TV csatorna 2011-ben csinált év végi jókívánságként egy ajándék videoklipet a nézőknek, amolyan igazi albán életérzéssel. Ezzel kívánok én is mindenkinek:   Szerencsés, sikeres, boldog új esztendőt!   Xhamadani Vija Vija  

A happy nation – Európa legboldogabb népe

  A közgazdászok, szociológusok különféle mutatókkal, indexekkel próbálják meg leírni, mérhetővé tenni világunkat, s benne az egyes országok fejlődését, fejlettségét. A jelenleg alkalmazott mérőszámok általában a gazdasági mutatókkal és a pénzmozgásokkal operálnak, mint pl. a GDP (Gross Domestic Product), [HDI] (Human Development Index), de a fejlődő alternatív szemléletnek köszönhetően más, egyéb szempontokat is figyelembe vevő […]

Karácsony Albániában

Eddigi legemlékezetesebb karácsonyunk Albániában az első volt. Mivel októberben érkeztünk, ezért alig volt időnk felocsúdni abból, hogy ezentúl egy másik országban fogunk élni, máris eljött a december és vele a karácsony. Érdekes volt szembesülni azzal, hogy itt is – annak ellenére, hogy az ország lakosságának elvileg 70%-a muszlim – ugyanolyan készülődés folyik az ünnepek előtt, […]

Amit minden sarkon árulnak – burek

A burek, albánul byrek [e.: bürek] az az étel, amit Albániában mindenhol, de tényleg mindenhol kapni lehet, és nagyon finom. Az albán háziasszonyok otthon is gyakran készítenek bureket. Tésztát készen is lehet vásárolni a legtöbb üzletben, de persze itt is érvényes ugyanaz, mint más ételeknél, hogy amit otthon készítünk, az finomabb.   Az alaprecept a […]

Fërgesë – az albán lecsó

  A fërgesë tradicionális albán étel. Szinte minden étteremben kapható, és alapanyagaiban és elkészítésében is sokszor hasonlít a mi magyar lecsónkhoz, de lehet teljesen más is. A fërgesë tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, beletartozik minden zöldséges alapú, túróval (itt gjizë-nek hívják, és a mi magyar túrónktól lágyabb szerkezetű) kevert étel, olajban eltéve, vagy olajban megfőzve-sütve. Eredetileg a […]

Egy vásár képekben

  Még a kiköltözésünk után, éppen három éve hamar-gyorsan ellátogattunk egy agro-turisztikai vásárra Albánia egyik fő történelmi nevezetességének számító faluba, Petrele-be. A falu Tiranától néhány kilométerre található, és arról nevezetes, hogy az ott található vár védelméért az albán Zrínyi Ilona, azaz Kasztrióta György (az államalapító Szkander bég) nővére Kasztrióta Mamica volt a felelős. Itt rendeztek […]

Albán desszertek – grillezett bárányfej

      Albániában nagyon kedvelt a bárányhús. Szinte minden étteremben kapható, de sokszor a feje nélkül sütik meg. A fejet ugyanis külön is árusítják, mert kuriózum, mivel nagyon ízletes. A hentes kettéhasítja a fejet, majd fémkapoccsal összekapcsozza, így lehet meggrillezni. Albániában a szemét kiveszik, Iránban például nem. Mivel az albánok sokszor húst hússal esznek, […]

Hitek és tévhitek a balkáni viperával kapcsolatban

    A kígyókkal kapcsolatban általában mindenkinek az jut eszébe először, hogy vannak közöttük nagyon veszélyesek. Itt a Balkánon is van néhány kígyófaj, ami valóban veszélyes lehet ránk emberekre is. Az alábbi idézet egy fiatal herpetológustól származik, aki már évek óta visszajár Albániába és tanulmányozza az itt élő kígyófajokat: „A Balkánon csak a homoki viperától […]

Dél-Albán kalandok

„Az egész úgy kezdődött, hogy két és fél éve szembejött velem a neten egy fotó a Holta-kanyonról. Aznap szerettem bele Albániába…” -írja Gabriella. Majd idén eljött ide, és megnézte. Sőt, sokkal többet is.

Nem vagyok az a napernyős strandon fekvő nyaraló típus, imádok túrázni, fotózni, ha van egy kis hegy, szikla, patak, az nekem a mennyország. Ez a kanyon pedig ilyen. Azonnal rákerestem, hol is van pontosan és van-e még a közelben más természeti látnivaló, aztán csak kapkodtam a fejem, csapongtam oldalról oldalra, megnéztem pár száz fotót, közben a térképet, estére összeállt a fejemben egy körút terve. Mivel a nyaralásunk már le volt foglalva, következő évig volt időm finomítani az útitervet és utánanézni mindennek pontosan, ne érjenek meglepetések. Aztán jött a Covid. Következő évi utunk ugrott. :(

De idén semmi nem állított meg minket!

Mivel az út odáig nagyon hosszú, egy napot Ohrid-ban aludtunk. Útközben, hogy kicsit megmozgassuk magunkat meg akartuk nézni a Skopje melletti Matka-kanyont kajakkal. Ahogy megérkeztünk, leszakadt az ég, a kajakozásnak lőttek, de a kishajók közlekedtek esőben is, így végül megnézhettük a párába burkolózott, néhol gőzölgő sejtelmes sziklákkal övezett kanyont és a barlangot.

Másnap egy gyors városnézés Ohrid-ban, itt már jártam régebben és irány tovább.

A határ után öt perc nem telt el, már láttunk egy csacsit és két bunkert, ez már Albánia. :) Ezekből megszámlálhatatlanul sok volt mindenfelé.

Első nap a Sotira-vízesés és útközben egy ottomán hidacska megnézése volt a terv.

Fel voltunk készülve, hogy a falutól a vízesésig nem tudunk elmenni a kis autónkkal, gyalog megyünk, de hogy a faluig az utolsó 8 km is makadám, sőt közben egy folyómedren is keresztül visz az út, erre nem számítottunk…

Estére Berat-ba érkeztünk, ahol a szállásunk egy felújított több száz éves berati ház volt, az ablakból a hídra és az óvárosra láttunk. Kipróbáltuk az albán konyhát, nem csalódtunk. Kecske sültet ettünk sült zöldségekkel, isteni volt.

Következő napunk a várva várt Holta-kanyonba vezetett. Az út kiépítve végig, már nem kell kavicsoson zötykölődni, mint a korábbi években. Mit is mondhatnék: csináltam vagy 200 fotót, mellékelek párat. Varázslatos hely!

Turistaút nincs, a patakban kell végig gyalogolni, ami júliusra már elég alacsony, sok helyen száraz lábbal is lehet menni. Vannak részek, ahol a kanyon beszűkül bizony térdig, derékig is a vízben kell gyalogolni :), ami nagyon hideg. A magas sziklafalaktól szinte végig árnyék van, szóval a 35 fokos kánikula ellenére is fáztunk, de a lenyűgöző látnivaló feledtette ezt. Ahol a kanyon kb. 70 centisre szűkül, benn sötét, a lábunk már nem ért le, úszni nem tudtunk a helyszűke miatt, csak „kutyában”és nem látszott a szűk rész vége, majd megfagytunk, na ott fordultunk vissza. A bejáratig szinte futottunk vacogva, de csak kint a napsütésben tudtunk végre felmelegedni. Felejthetetlen élmény volt.

Délután értünk vissza Berat-ba, a nap hátralévő részében a várost fedeztük fel. Kanyargós szűk utcácskáit, végül a várat, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik minden irányban. A város hangulata elvarázsolt, méltán a világörökség része.

Másnap tovább álltunk, először a kb. 1 órányira levő Bogove-vízesést vettük célba. Van egy út a vízesés fölé, onnan egy parkolóból viszonylag rövid, de meredek úton lehet lejutni a vízesésig, de a helyiek integettek, ne menjünk arra, inkább álljunk meg a Roi Bogova nevű üzemnél, onnan turistaút vezet a vízesésig. Kb. 20 perces út a patak mentén, nem bántuk meg. A vízesés gyönyörű, körülötte hűvös pára.

Én, aki már szinte el is felejtettem, milyen volt tegnap a víz, bátran bemerészkedtem, beúszok a vízesés alá… Amikor becsobbantam, levegőt alig kaptam, szinte „égette” a bőrömet a víz, hangosan jajgattam (a párom a parton röhögött és fotózott). De, kemény csaj vagyok, beúsztam a zuhataghoz, ahol nem csak a hideggel, de a nagy sodrással is meg kellett küzdeni. Nem egész 2 percet töltöttem a vízben, vöröslő bőrrel másztam ki, hosszasan feküdtem a forró sziklán, hogy visszanyerjem normál hőmérsékletemet. Szóval csak a legelszántabbaknak ajánlom a fürdést :D .

Innen már csak fél óra Çorovoda, ahol Albánia legismertebb szurdoka található: az Osumi. Nagyon tetszenek az ottomán hidak, ezért először a városon túl található kis hidat vettük célba.

Utána következett a szurdok. A látvány leírhatatlan.

Nem nyugodtam bele, hogy csak fölülről lehet lelátni mindenhonnan és a végén fürdeni, ahogy a képeken láttam, ill. blogban olvastam, végül a Maps.Me (nagyon ajánlom offline térkép) alkalmazásban megtaláltam, hogy a Gjurma e Abaz Aliut kegyhely után kb. 50 méterre , ahol a szalagkorlát kezdődik, vezet le egy kis szerpentines ösvény a vízig. Innen egész más arcát mutatja a szurdok, kb. 1 kilométeren belül 3 vízesés is zúdul alá.

Szemben canyoninges csoport jött velünk, beöltözve bakancsba, sisakba, mentőmellénybe, csodálkozva nézték, hogy mi egy szál fürdőruhában, telefonnal a kézben hogy kerültünk oda. Mindenkinek tetszett, kivéve a túravezetőt, rontottuk az üzletét.

A kanyon után jött a feketeleves. Ez a 15 km-es szakasz miatt féltem nagyon, többen óva intettek, arra csak szamárháton, nem személyautóval.

Vagy megpróbáljuk ezt a szakaszt, vagy hatalmas kerülővel jutunk Permet-be, semerre nincs jó út. Láttam néhány képet és olvastam beszámolót, úgy döntöttünk bepróbáljuk. NEM ajánlom senkinek. Időnként nincs út, csak kövek, van, ahol kézzel raktunk köveket, hogy el tudjunk menni, a 15 km két órába tellett, 10 évet öregedtünk és szétrázta az autó futóművét, szóval utána szerviz, szerencsére csak a csavarokat kellett meghúzni.

Viszont a hágó tetején kis Kávé tábla hívogatott minket, egy kis lugas alatt asztal, paddal, a szemfüles ott lakó házaspár kínálja az üdítőt, kávét, valami ennivalót is annak, aki ideáig eljutott. Jó cukros török kávét kaptunk, de legyűrtük, teljesen kimerültünk az úton.

Este Permetbe érkeztünk, ahol látnivaló az óriási szikla, amire hátulról fel lehet menni és a kilátás a szikláról, utána vacsora megint egy autentikus albán étteremben, isteni bárányt ettünk.

Reggel a híres termálfürdő következett, a híddal és a Langarica-kanyonnal. Nagyon megfogott a hely, a barlangok a híd felett, a mindenhonnan csordogáló termálvíz. Végre nem hideg vízben jártuk végig a kanyont, több helyen kövekből kialakított medencékben fürdeni is tudtunk. Aki Albániába jön, annak szerintem kötelező program. Érdemes korán reggel odaérni, akkor még alig vannak, később nagy a tömeg, felkapott hely.

Utána elindultunk következő szállásunkra, Gjirokastra-ba.

Útközben a neten kiszemeltem egy vízesésre épült kávézót, alatta utcai árusokkal, mindenkinek ajánlom. Fenn a vízesések között az étterem, lenn az út mentén igazi balkáni hangulat. A vízesés belevezetve az akváriumba a pisztrángárusnál, a tejet is a vízeséssel hűtik, mindenhol olívaolaj, méz és egyéb saját termelésű áruk, ja és egy kecske, aki ott fekszik a gazdája mellett, békésen tűri a turistákat.

A kávétól felfrissülve Tepelena, majd Progonat felé vettük az irányt, kis kitérő egy ígéretes vízeséshez. Az igazi turistaút messzebbről visz oda, de én láttam egy videót, ahol felülről a vízesés mellett vezet le egy nem túl széles, időnként lábszélességű kis ösvény a sziklafalon a vízesés aljáig, természetesen, itt mentünk le. A táj gyönyörű, viszont az aszály miatt, a víz épp csak csurdogált, de így is nagyon szép volt, nem bántuk meg, ráadásul vadonatúj aszfalt út vezetett odáig.

Innen már nincs messze a Nivica-kanyon, de nekünk ez most időben nem fért bele, még meg akartuk nézni este Gjirokastra-t, Enver Hoxha szülővárosát. Felújítva, a házak eredeti stílusukban, nagyon szép albán város.

Reggel végre a tenger felé vettük urunkat, megállva a Kék-szem forrásnál, Ksami-lba érkeztünk. Ez a legfelkapottabb üdülőhely, teltház is volt mindenhol.

A strand szép, van köves, homokos, mindenki talál kedvére valót, aki szereti a napernyős tömeget. Mi felfújtuk SUP-unkat és megcéloztuk a közeli szigeteket, bízva abban, hogy ott kevesebben lesznek, de nem. Azért megérte átmenni, körbeevezve a szigetek gyönyörűek, a víz kristálytiszta és az a kékség!

Szállásunk Saranda-ban, felmentünk a várba a naplementében gyönyörködni, utána pedig belevetettük magunkat a sarandai éjszakába. Itt aztán senkit nem érdekel a Covid, olyan, mint pár éve a horvát tengerparton, tömeg a korzón, a vendéglátóhelyek tele, a hajósok kínálják programjaikat, szól a zene, végre kicsit visszakaptuk a régi életünket.

Másnap elindultunk északra a tengerparton, itt útközben nagyon sok a látnivaló. Borsh várába érdemes felmenni, utána kimelegedve kötelező megálló a borshi vízesés étterem, ami nagyobb a tegnapelőttinél, mindenhol csobog a víz az asztalok között, ott sütik a kecskét/ birkát, ha nem is esztek, de egy hideg italra, kávéra érdemes megállni.

Aztán következett Qeparo óvárosa, fenn a hegyen. A falu határáig lehet menni kocsival, benn már csak gyalog, nem fér be az autó a meredek, szűk, kövekből kirakott utcákba. A falu félig elnéptelenedett, néhány ház van korhűen felújítva, gondolom apartmanok. De pont ez a kihaltság adja varázsát.

Aztán jött a Palermo erőd, utána a tengeralattjáró bunker bejárata, végül Himara strand. Kavicsos napernyős hatalmas strand, mi a legdélebbi résznél találtunk parkolót és már fújtuk is fel a Sup-ot, tervem volt a Filikuri strand, ahová vagy egy kötélen lehet csak lejutni, vagy a víz felől megközelíteni. A köteles leereszkedés csigázott, de nem találtam pontos infót, hol is találjuk meg a kötél felső végét, így az evezés mellett döntöttünk, de természetesen felmásztunk azon a bizonyos kötélen. Az út a strandig is tartogatott meglepetéseket, egy barlang is volt útközben és végig gyönyörű sziklák.

Szállásunk Himara óvárosában fenn a hegyen, ahova szintén nem lehet kocsival bemenni, de nem volt sok az a 100m cipekedés, a városka kárpótolt. Részben felújított görög városka, néhány elhagyatott házzal és egy lerombolt várral a tetején, ahonnan csodálatos a kilátás. A hangulata nagyon megfogott. A szállásunk is igen romantikus görög stílusú kőház, kékre festett kapu, kilátás a tengerre, gyanítom, ide még visszatérünk.

Másnap a nyaralás utolsó napja következett, ezt is sikerült emlékezetessé tenni.

Kinéztem a google térképen, hogy Dhermi fölött a parton van két barlang és a Gjipe beach, na, ezeket vettük célba. Sikerült parkolóhelyet találni Dhermi-ben a strandon, elég korán érkeztünk, később teljesen bedugult a parti út. Elindultunk és meglepetésünkre vagy 10 nagyobb barlang és sok kicsi volt végig ezen a partszakaszon. Ahol lehetett beeveztünk, ahol lehetett kikötöttünk, fürödtünk, ilyen szép helyeken még nem strandoltunk. A nagyobb barlangokba vízitaxival viszik a turistákat a strandokról. Este megnéztük a Drymadhe strand végén levő híres sziklakaput, legnagyobb bánatomra köré épült egy étterem, így nem tudtam megörökíteni természetes szépségében.

Aztán felmentünk a Llogara-hágóra, megnézni a kilátást és hazafelé még Dhermi óvárosában sétáltunk egyet. Szinte teljesen felújítva, hangulatos kis görög falu, érdemes körbejárni és felmenni a templomba a dombtetőn.

Reggel utolsó kávé a szállás kávézójában és szomorú szívvel elindultunk haza a hegyek között a Vjosa völgyében elhaladva korábbi kalandjaink színhelyei mellett.

A balkáni hangulat, az emberek kedvessége természetessége, lazasága leírhatatlan. A közlekedés sokak szerint kaotikus, pedig csak szabályokat lazán értelmezve, de egymásra nagyon figyelve, türelmesen vezetnek. És ami a legaranyosabb, bárhol, bármi jöhet veled szemben az úton.

Még haza se értünk, már tudtuk, jövőre Észak-Albánia.

Szép Gabriella

 

Megy a gőzös, megy a gőzös… – Albániában

Hogy Albánia milyen gyorsan változik, azt többek között az albán vasút helyzetéből is lemérhetjük. Szándékosan nem a fejlődik szót írtam, ami általában jellemző Albániára, mivel a vasút esetében ez nem lenne helytálló, hiszen az utóbbi évtizedekben az albán vasútra a visszafejlődés és leépülés szavak a legtalálóbbak.

Albánia földrajzi és településszerkezeti sajátosságait szem előtt tartva nem a vonat az, ami a legmegfelelőbb tömegközlekedési eszköz egy ilyen speciális földrajzi adottságokkal rendelkező országban, legalábbis a területének jó részén. Mégis létezik vasúti közlekedés, bár mai formájában inkább csak a kalandturizmus kedvelőinek ajánlott.

Közlekedő vonat 2019-ben
(Forrás: saját kép)

Az első albán vasútvonalak keskeny nyomtávú bányavasutak és katonai vasútvonalak voltak, melyeket magán vállalatok, az Osztrák-Magyar Monarchia majd később az olasz megszállók építettek. Ez a szállítható, könnyen fektethető és felbontható pálya Paul Decauville francia mérnök nevéhez fűződik, aki a keskeny nyomközű (400 mm és 1000 mm közötti) vasút úttörője volt. Az albán vasút története 1916-17-ben indult, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia egy ilyen 650 mm-es keskeny nyomtávú Decauville-vasútvonalat épített, mely Shkodra-ból indult Lezha, Vorë településeken át Tiranáig.

A keskeny nyomtávú vasút Shkodra-nál
(Forrás: njekomb.org)

Vorë-nál elágazott Durrës-Kavajë-Rrogozhinë-Elbasan felé, végállomása pedig Librazhd volt.

A keskeny nyomtávú vasút a Durres-i kikötőben
(Forrás: bulevardionline)

Rrogozhine-nál átkelt a Shkumbin-folyón és Lushnje-Fier érintésével Levan állomáson ért véget, egészen a Vjosa-folyónál. Lushnje-nél még volt egy ág tovább Berat-ig. Az egész vonal 400 km hosszú volt, kis gőzmozdonyok húzták a vagonokat. Az Osztrák-Magyar Monarchia kivonulásakor a síneket felszedték és Ausztriába szállították. 1945-ben még építettek egy 50 km-es keskeny nyomtávú szakaszt délen, hogy Selenicë és Mavrovë bányáiból bitument szállítsanak a Vlora-i kikötőbe.

A standard 1435 mm síntávolságú (Stephenson) vasút építése 1940. április 28-án kezdődött Kavaja-ban. Úgy gondolták, egy év alatt megépítik a Durrës-Elbasan-Labinot vonalat. De a háború további alakulása, az olaszok veresége az olasz-görög háborúban, valamint az antifasiszta ellenállás kialakulása Albániában megszakította a projektet.

A nagy albán vasútépítés 14 fázisának első szakasza 1947-ben indult, akkor épült meg ugyanis a Durrës-Peqin 42.6 km-es vonal. Ezt Enver Hoxha szorgalmazta, mert Albánia akkoriban az egyetlen európai ország volt, amely nem rendelkezett vasúthálózattal.

Az albán vasutat „önkéntesek” építették. A statisztikák szerint 400.000 ember dolgozott a vasút építésén, köztük 170.000 nő!

Albán önkéntes fiatalok az első vasút építésénél 1947. május 1-jén
(Forrás: t669.org)

Ezt követte a Durrës-Tirana 38 km-es vonal, mely 1949-ben lett kész, és hét állomása volt. A munkálatok 1948. április 11-én kezdődtek, és bolgár, valamint jugoszláv fiatal kommunista önkéntesek is részt vettek benne.

Enver Hoxha és más magas rangú államférfiak a Durres-Tirana vonal átadásán
(Forrás: t669.org)

A MÁVAG által 1915-ben épített gőzmozdony. Az I. Világháború után Romániába került, 1951-ben hozták Albániába, 1960-ban állt szolgálatba.
(Forrás: wikipedia)

Ezt további vonalak követték. Ahogyan változott a politikai barátság, a jugoszláv segítség után szovjet mérnökök, majd a kínaiak közreműködésével épült az albán vasút. Az Elbasan-Prrenjas vasútvonal, mely az első volt a hegyi szakaszok között, 1974-ban készült el.

A Librazd-Prrenjas 28 km-es szakasz, 4 állomással és 13 vasúti alagúttal
(Forrás: t669.org)

A legdélebbi település, ahová vonat járt Vlora volt, a Fier-Vlora vonal 1985-ben készült el Enver Hoxha halálának évében. Ekkor az albán vasúthálózat hossza 677 km volt.

Vonatozás a ’80-as években
(Forrás: t669.org)

1989-ben még elkezdték építeni a Milot-Rrëshen-Klos szakaszt, de ez csak 75%-ban készült el.

Az albán vasúthálózat (Forrás: t669.org)

A nemzetközi vasúti teherszállítás 1986-ban indult Montenegróba. A teherforgalom központja a  Durrës-i kikötő, a személy-pályaudvar is a kikötő közelében található.

Durres, vasútállomás
(Forrás: wikimapia)

A rendszerváltásig Albániában a vonat volt a fő közlekedési eszköz, mivel a kommunizmus alatt nem lehetett személyautó magántulajdonban. Így a személyszállítás 60%-a vonattal történt. 1991 után viszont a vasút hanyatlani kezdett, mivel elkezdtek bejönni az autók külföldről, és a főutakat is elkezdték felújítani.

Az albán államvasutak 2000-ben kft-vé (sh.p.k.) alakult.

Albánia vasúthálózata nagyon elmaradott, minden fő- és mellékvonal egyvágányú és villamosítatlan. A hivatalos maximális sebesség 80 km/h, de ez csak tájékoztató jellegű, kb. fele ilyen sebességgel vagy még lassabban haladnak a vonatok. :)

Az albán vasút honlapján található vasúti térkép, 2011-es állapot szerint
(Forrás: hsh.com.al)

Jelenleg minden szerelvényt a csehszlovák gyártmányú T-669 sorszámú dízel-elektromos mozdonyok vontatnak, melyből 61 darab van. Más országokban ezeket inkább tolatási feladatokra használták. :)

T669-es mozdonyok a Shkozet-i depóban 2018-ban
(Forrás: hsh_facebook)

Kavaja, 2021
(Forrás: hsh_facebook)

A személyvagonok Olaszországból, Németországból és Ausztriából vásárolt selejtezett darabok, mely meg is látszik rajtuk. A 2000-es évekig kínai szerelvények is használatban voltak.

Kínai másodosztályú szerelvény
(Forrás: wikipedia)

2012-ben megszüntették az Elbasan-Pogradec vonalon a személyszállítást, mely a legszebb szakasza az albán vasútnak.

Pogradec
(Forrás: world of railways)

Elbasan-Prrenjas 1974-ben és 2011-ben
(Forrás: hsh_facebook)

A tiranai vasútállomás állapotát ebben az évben, azaz 2012-ben alábbi saját képek szemléltetik.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Láthatjuk az akkori menetrendet és jegyárakat.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

Menetrend a nyári szezonra 2012-ben
(Forrás: saját kép)

Az állomás mellett természetesen egy nagy piac is működött.

Forrás: saját kép

Forrás: saját kép

A tiranai vasúti pályaudvart teljesen elbontották, helyén ma a Bulevardi i Ri széles út fut, egy mozdony maradt emlékeztetőül. Így Tirana lett Európa egyetlen fővárosa, melynek nincs vasúti összeköttetése a külvilággal.

Ennyi maradt a tiranai vasútállomásból mementónak
(Forrás: saját kép)

2015-ben a Durrës-Tirana vonal néhány állomását felújították, és pár szerelvény is piros-fehér festést kapott a zöld-fehér helyett.

Felújított vonat a Durres-i vasútállomáson
(Forrás: wikiwand)

Az utóbbi években vannak törekvések a vasút fejlesztésére. 2017 óta van tervben a Tirana-Durrës vonal felújítása, ennek projektje már folyamatban van, beleértve Rinas, azaz a Nemzetközi Repülőtér bevonását is a hálózatba. És szó van a Lin-Kërçova (Kicsevo) vasútvonal építéséről is, mely Albániát összekötné Észak-Macedóniával. Valamint már nagyon régen, 2009-ben felmerült Sali Berisha egykori miniszterelnök részéről az ötlet, hogy Milot-Prizren vagy Vau i Dejës-Gjakovë vasútvonalat is építenek, így Albániának lenne vasúti összeköttetése Koszovóval. Ez a mostani kormánynál is napirenden van. És megállapodás született a  Pogradec-Kristallopigi 130 km hosszú vasútvonalról is, mely egészen a görögországi Kastoria Repülőtérig tartana.

Manapság vonatok csak a Durrës-Kashar, valamint Durrës-Elbasan vonalon közlekednek.

Vasúti menetrend a nyári szezonra 2021-ben
(Forrás: facebook)

Jelenlegi menetrend
(Forrás: hsh_facebook)

Az albán vasút mostani helyzetét leginkább az szemlélteti, hogy sok albán nem is tudja, hogy jelenleg is létezik vasúti közlekedés az országban. :)

Ahogyan a vicc is:

– Nálunk Franciaországban olyan gyors a vonat, hogy amikor pofon akartam ütni az állomásfőnököt, a következő állomás főnökét találtam el. – mondja egy utazó a másiknak.

– Az semmi! Nálunk olyan ritkán és lassan járnak a vonatok, hogy amikor az ismerősöm öngyilkossági szándékkal a sínekre feküdt, ott halt meg éhen.

Albán kalauznők
(Forrás: acp.al)

 

Hogyan légy okos turista, avagy hogyan ne csalódj, ha Albániába jössz

 

Albánia?

– Úristen! Albánia???

– Csakis oda!

Körülbelül ez az a két véglet, ami az országgal kapcsolatban felmerül, ha valaki a sasok földjére gondol, mint nyaralási helyszín.

Egy tudatos nyaraló, aki szeretné is kicsit megismerni az országot, ahol eltölt majd néhány napot, hetet általában előre olvas, tájékozódik, hová is készül, így kap egy előzetes képet, mire számítson. Vannak azonban, akiknek sem idejük, sem energiájuk nincs tájékozódni arról, hová készülnek, és a csak „hallottam a szomszédtól, hogy tök jó volt” kijelentésre alapozva gyorsan lefoglalnak egy szállást ott, ahol a szomszéd is nyaralt, abban az országban ahol még nem jártak.

Elsősorban nekik íródott ez a kis összefoglaló, hogy semmiképp se legyen csalódás az itt eltöltött idő.

Nem mondtad, hogy ilyen kaotikus a közlekedés!

Albániában a rendszerváltásig mindössze 600 darab személyautó volt az országban, autó magántulajdonban nem lehetett. Így az albánok közlekedési „kultúrája” jóval később alakult ki, mint a többi európai országban. Ehhez jön még a Balkánra és Dél-Európa más országaira is jellemző kevésbé szabálykövető mentalitás, ami az albánoknál még inkább kicsúcsosodik, így a közlekedést az először ide érkező káosznak élheti meg.

Javaslat: ne féljünk, próbáljuk fölvenni az itteni ritmust. Ne lepődjünk meg ha szokatlan közlekedési helyzetekbe kerülünk, az albánok figyelnek egymásra (külföldiekre meg főleg!), a dudálás nem a türelmetlenség jele, hanem a „vigyázat, jövök” jelzése. Sok rendőr van az utakon, a turistákat általában nem büntetik, hanem segítik.

Forrás: saját kép

Nem mondtad, hogy ilyen szemetes!

Albánia történelméből kifolyólag a szemétkérdés egy sarkalatos pont. A kommunizmus évei alatt szigorúan büntették a szemetelést, Albánia egy nagyon tiszta ország volt. Majd a rendszerváltás után egyrészt egy ideig szünetelt az állami szemétszállítás, másrészt pedig a szabadság kifejezésének egyik eszköze lett a szemét eldobása. Akit bővebben érdekel a téma, itt részletesen leírtuk: https://hellomagyarok.hu/listak/albania-a-szabad-szemetelestol-a-kornyezettudatossag-fele

Megjegyzés: Albánia az utóbbi években rengeteget tisztult. Amikor mi először jártunk itt 2005-ben még a fák tetején is színes, az akkor használatos kék nejlonzacskók lógtak. Ez ma már nem így van, de a zsúfolt, turistás helyeken még sokszor nem tudják a kellő intenzitással elszállítani a szemetet, így a konténerek környékén felgyülemlett szemét zavaró.

Nem mondtad, hogy ennyire ellentmondásos!

Albánia az ellentétek országa. A csilli-villi luxus szálloda közelében simán találunk putrira emlékeztető épületeket. A gyors és kezdetben szabályozatlan fejlődés eredménye ez az összevissza állapot, valamint annak, hogy ebben az országban nagyjából eredeti kárpótlás volt, így mindenki hozzávetőleg visszakapta a kommunizmus alatt eltulajdonított földjét és a tengerparton nem mindenki tud lépést tartani azzal az iszonyatos mértékű fejlődéssel, ami az utóbbi évtizedekben bekövetkezett. És ugyanez a végletesség jellemző az utakon például a járművek és a szállítási módszerek tekintetében is.

Forrás: saját kép

Nem mondtad, hogy még a bankkártyát sem fogadják el!

Albániában elsősorban a készpénzes fizetés a jellemző. Bankkártyával való fizetés a nagyobb szállodákban, bevásárlóközpontokban, éttermekben, benzinkutakon elfogadott, de ne várjuk a Nyugat-Európában vagy akár Magyarországon megszokott kártya elfogadási gyakoriságot. Sok bankautomata van a nagyobb városokban pénzfelvételre, vagy a készpénzben ide hozott EUR-t, CHF-et, USD-t stb. korrekten váltják a pénzváltók. A legtöbb itteni bank automatája komissziót számol fel, ez alól jelenleg két kivétel van: a Credins és az Alpha Bank.

Nem mondtad, hogy ne igyam meg a csapvizet!

Albániában egyre több helyen elérhető a tisztított ivóvíz, de mint minden országban, más a baktérium kultúra, így akinek érzékenyebb a gyomra, könnyen hasmenést kaphat. Érdemes ezért inkább forrás- vagy palackozott ásványvizet fogyasztani. Minden boltban széles kínálat található ezekből különböző kiszerelésekben.

Ásványvízből még 1.6 literes kiszerelést is találunk
(Forrás: saját kép)

Nem mondtad, hogy ilyen drága a telefonálás!

Albánia nem tagja az Európai Uniónak, ezért a külföldi szolgáltatók roaming díjai magasak. Szinte minden szálloda és nagyobb étterem ingyenesen biztosít wi-fi-t, így az internet alapú kommunikációs csatornák gond nélkül működnek. Ha valaki mégis telefonálni szeretne, és/vagy mobil internetet is igénybe venne, a három itteni mobilszolgáltató (Vodafone, One és ALBtelecom) különböző csomagokat kínál erre. Mindháromnak van turista csomagja (két, illetve három hetes időtartamra), így elég az itt tartózkodáshoz alkalmazkodva ezek valamelyikét választani. A SIM kártya vásárlásához útlevél/személyi igazolvány, használatához pedig kártyafüggetlen készülék szükséges.

Nem mondtad, hogy összevissza rázzák a fejüket!

Albánia Bulgárián kívül az egyetlen európai ország, ahol az igen-nem kifejezése, azaz a fejbólintás/fejrázás fordítva történik. További zavaró tényező, hogy néhányan próbálnak a külföldiek szokásainak megfelelően bólogatni, és ebből lesz igazi kavarodás. :) Legegyszerűbb merev fejtartással a Yes/No kérdésekkel kérdezni, azt mindenki érti itt is.

Megtévesztő lehet továbbá, hogy sokszor még a régi Lek-nek megfelelő értéket írják a termékre, azaz ha egy kiló paradicsom 50 Lek, lehet, hogy 500 Lek lesz kiírva a piaci árusnál.

Nem mondtad, hogy nincs rántott hús és töltött káposzta!

Vegyük alapul, hogy minden népnek sajátos konyhája és étkezési szokásai vannak, és ha külföldön nyaralunk, általában azért tesszük, mert valami másra, eltérőre vágyunk, mint az otthon megszokott. Így van ez az ételek terén is, próbáljuk ki bátran az itteni ételeket, biztosan lesz köztük ami kevésbé ízlik, és találunk olyat is, ami örök szerelem lesz. Itt egy kis ízelítő az albán ételekből és az étkezési szokásokról: https://hellomagyarok.hu/gasztro/gasztro-kalandok-a-balkan-sziveben-a-baranyfejtol-a-reszeges-alban-szamarig

Autentikus albán ételek
(Forrás: saját kép)

 

Végezetül ne felejtsük el azt sem, hogy minden országnak sajátos kultúrája, népének pedig egyedi gondolkodásmódja is van. Albániával kapcsolatban ez fokozottan igaz. A Taken (Elrabolva) című film sokat ártott az ország hírének, és leegyszerűsítette az albánokkal kapcsolatos, a mai napig élő negatív sztereotípiákat, miszerint minden albán bűnöző. Ezért az alábbi promóciós videóban Liam Neeson-t, a film főszereplőjét invitálják Albániába, hogy fedezze fel az ország szépségeit, vendégszerető népét, és legyen elrabolva a szíve e kedves ország által. :) A videó végén pedig a filmben a főgonoszt alakító albán színész foglalja össze az albán vendégszeretetet, mely szerint egy albán háza elsősorban Istené, másodsorban a vendégé, és csak harmadsorban a gazdájáé. Ezt alapul véve tekintsünk Albániára, és emelkedjünk felül az esetleges furcsaságokon, hiányosságokon, ami egy nyaralás alkalmával érhet bennünket.

 

 

Olvasd el ezeket a bejegyzéseket is, hogy még többet tudj meg Albániáról, és hogy ne érjenek meglepetések:

10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Még 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Újabb 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Íme még 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Van még 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Akad még 10 dolog, amit nem tudtál Albániáról

Ha pedig bármiben segíthetünk, a honlapon megadott elérhetőségek bármelyikén megtalálsz minket!